Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

1986. OKTÓBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Takarékossági világnap Ünnepélyes megemlékezés Kunhegyesen Tegnap a takarékossági világnap alkalmából a Hazafias Népfront, az Országos Takarékpénztár, a Magyar Posta és a Takarékszövetkezet szervezésében ünnepséget tartottak Kun­hegyesen. A résztvevőket — közöttük az elnökségben helyet foglaló Bereczki Lajost, a megyei tanács általános elnökhe­lyettesét, dr. Krasznai Gézát, a Népfront megyei elnökét —, valamint a nagyközség és a környékbeli városok, községek párt-, tanácsi-, gazdasági vezetőit, küldötteit Szudi Antal a HNF községi titkára köszöntötte, majd dr. Prágerné dr. Ká­dár Magdolna országgyűlési képviselő mondott beszédet. A takarékossági világnap idei ünnepségsorozatának külön jelentőséget ad, hogy kétszáz évvel ezelőtt szüle­tett Fáy András, a hazai ta­karékpénztár megalapítója. Az ő lelkes munkájának eredményeképpen 1840. janu­ár 11-én kezdte meg tevé­kenységét a Hazai Első Ta­karékpénztár. Az eltelt 146 év alatt a pénzintézet orszá­gossá fejlődött, és kiterjedt fiókhálózata segítségével már hazánk egész lakosságát szolgálja. Szinte minden em­ber kötődik valamilyen mó­don hozzá: legyen az taka­rékpénztár, esetleg takarék- szövetkezet. Vagy olymódon, hogy betétet helyez el, vagy úgy, hogy anyagi segítséget kap onnan, házépítéshez, je­lentősebb vásárláshoz. Érdemes megemlíteni, hogy a lakossági hitelállomány au­gusztusban meghaladta a 220 milliárd forintot. Ebből a megyei igazgatóság részese­dése 8,6 milliárdot tesz ki. Ami a megtakarítást illeti, a takarékpénztár kettőszázhar­minc milliárd forint lakossá­gi pénzt kezel, amelyből a megyei betét 6,4 milliárd. Ma már huszonkét betétfajta kö­zül választhatnak az igény­lők, és ami jelentős: kedve­zőbbé váltak a lakásépítés pénzügyi és hitelfeltételei. Befektetések után, növekvő termeles Régi épületekben, új technológia Rekonstrukció a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál Pár év alatt nagyot válto­zott a világ. Hiszen ami teg­nap sok volt. az ma talán még ©lég, de holnap már biz­tos kevés lesz. Tetszik vagy nem, naponta megmérettünk, persze, mi is méricskélünk másokat, figyelnek bennün­ket és nem szabad lemarad­nunk. Ilyen gondolatok járnak a fejemben, miközben Hajós Ferencet, a Törökszentmik­lósi Baromfifeldolgozó Vál­lalat igazgatóját hallgatom. Nem tettek rossz lóra A résztvevők dr. Prágerné dr. Kádár Magdolna megemlékezését hallgatják Kisiparosok, gazdasági munkaközösségek Minden harmadik tartozik ik az adósság Növekszik megyénkben a kisiparosok és magánkeres­kedők tartozása. Ez állapít­ható meg legalábbis a me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság információja alapján. Mint ismeretes 1982- ben vezették be számukra az úgynevezett kötelező társa­dalombiztosítási járulék fi­zetését. Az intézkedés követ­keztében a magánkereskedők és a kisiparosok is ugyan­olyan ellátásban részesülnek, mint a vállalati dolgozók. Mindezért azonban jövedel­müknek mintegy negyven százalékát kell átutalniuk a társadalombiztosítási igazga­tóság számlájára. Így lénye­gében a vállalatoknál dolgo­zókkal hasonló helyzet ala­kult ki. A tapasztalat szerint — mint arról Bagdi László, a megyei Társadalombiztosítá­si Igazgatóság igazgatója tá­jékoztatott — folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik valamilyen oknál fogva késedelmesen vagy egyálta­lán nem tesznek eleget befi­zetési kötelezettségüknek, gyakorlatilag minden har­madik kisiparos, illetve ma­gánkereskedő kisebb-na- gyobb összeggel tartozik az igazgatóságnak. Tavaly pél­dául, a megyében kétezer- négyszáztizenöten összesen 22 millió forinttal maradtak hátralékban. A helyzet az utóbbi időben tovább rom­lott. Az igazgatóságon két- ezer-ötszázharmincöt adóst tartanak nyilván, a tartozás mértéke csaknem eléri a 23 millió forintot. A statisztikák szerint 1984-ben mindössze 1,85 hónapos volt a befizeté­sek átlagos lemaradása. Idén ez hét és félhónaposra tehe­tő. Akad, aki feledékenységből nem tesz eleget kötelezettsé­gének, de a legtöbben átme­neti fizetésképtelenségre hi­vatkoznak. Ilyen esetekben lehetőség van arra, hogy át­ütemezzék a tartozás ki- egyenlítését, sőt még a kése­delmi pótlékot sem kell meg­fizetniük. A behajtás szem­pontjából azonban a legtöbb gondot az iparengedélyt visz- szaadók jelentik. Jó néhány „befuccsolt” kisiparos marad adósa a társadalombiztosítá­si igazgatóságnak. Nem egy közülük százezer forint fö­lötti összeggel maradt el az évek során, de az iparűzők között is van például olyan kőműves, aki 210 ezer forin­tos hátralékot szedett össze. Hasonlóan kedvezőtlen az önálló gazdasági munkakö­zösségek mérlege is. A 23 millióból ötmillió a munka- közösségek számláját terheli. A megyében tevékenykedő mintegy 260 önálló gmk zö­me természetesen eleget tesz az előírtaknak. A tendencia azonban itt is eladósodást mutat. Amíg 1984-ben átlag mindössze félhónapos volt a befizetési elmaradásuk, ad­dig jelenleg ez már megha­ladja az egy hónapot. A jelenség magyarázatát sokan az állampolgári fegye­lem általános lazulásában látják. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy manapság az egyéni vállalkozások elé nem gördí­tenek akadályokat. Ennek következtében sokan, talán az indokoltnál is többen fog­nak önálló kezdeményezés­be. Sz. Gy. Egyúttal a takarékossági hó­nap rendezvényei elősegítik az ésszerű fogyasztás, a ta­karékosságra irányuló köz- gondolkodás általánossá vá­lását, mert ez is hozzájárul gazdasági feladataink megol­dásához, fejezte be megem­lékezését a szónok. Ezt követően Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója ju­talmat nyújtott át a Kunhe- gyesi Kunság Népe Termelő- szövetkezet 13 tagú Ho-si- Minh szocialista brigádjának, amelynek tagjai a takaré­kossági munkában országo­san is elismerésre méltó eredménynél dicsekedhetnek. Ezenkívül a borítékos sors­jegyek árusításáért jutalmat kapott a helybeli községi sportkör is, míg Kónya Ro­záliát, a Fegyvernek és Vi­déke Takarékszövetkezet fő­könyvelőjét a pénzügymi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetésben részesítette. Az ünnepség kultúrműsorral fe­jeződött be. D. Sz. M. Tegnap adtók ót Autóalkatrészek raktára Kiszolgálás számítógép segítségével Tegnap Törökbálinton át­adták a Mogürt európai mér­cével is korszerű új alkat­részraktárát. A beruházás aktualitását a válllalat pótal­katrészexportjának dinami­kus felfutása is alátá­masztja: 1975-ben 4,4 mil­liárd forint volt, idén pedig 13 milliárd forint várható. A mintegy 700 millió fo­rintos új beruházás 1982-ben kezdődött, és idén március­ban már sikeres próbaüze­met is tartottak. A törökbálinti raktár egyike a legnagyobb és legkorszerűbb ilyen jelle­gű létesítményeknek az or­szágban. A berendezések többségét az Intransmas ter­vezte és szállította. A raktár teljes ügyvitele a számítástechnikai adatföl­dolgozással valósul meg. Ä raktárba telepített számító- géppark közvetlen összeköt­tetésben áll a budapesti szá­mítógéppel, ily módon biz­tosítva a távadatföldolgo- zást. A raktárbázis 22 ezer 600 négyzetméter zárt és 3600 négyzetméter szabad terüle­tet ölel fel, S így lehetőség van az alkatrészexport for­galmának valamelyest növe­lésére is. __ Amikor 1982-ben meg­szűnt a tröszt — sorolja to­vább a tényeket — és elvág­tuk a „köldökzsinórt”, tehát teljesen önállóvá váltunk, akkoriban egy átlagos ba­romfifeldolgozó üzem 340— 350 milliós állóeszköz állo­mánnyal rendelkezett. N álunk azonban ez az érték alig haliadta meg a 100 mil­lió forintot. Szóval, ilyen helyzetből indultunk négy évvei ezelőtt az önállóság út­ján. Ezért olyan stratégiát választottunk, amely a fo­lyamatos termelést és az ex­portképesség (fenntartását tűzte ki célul. Fejlesztési el­képzeléseink három fő terü­letre összpontosultak: egy­részt az üzemi belső rekonst­rukció végrehajtására, más­részt a termékszerkezet kor­szerűsítésére, ami a hagyo­mányos baromfifeldolgozás melllett a félkész és konyha­kész termékek előállítását sürgette. Ennek érdekében 1982-ben elindultunk azon a pályázaton, amelyet a MÉM írt ki azért, hogy a félkész és késztermékek gyártását segítsék elő. Mi szinte azon­nali reagáltunk és fölvettük a kapcsolatot a Szegedi Élel­miszeripari Főiskolával, hogy számunkra alapreceptúrákat dolgozzanak ki. S az ered­mény az lett, hogy megnyer­tük a pályázatot, s az elis­merés mellé 13 millió forin­tos hitelt is kaptunk. Ebből az összegből 2 milliót a kí­sérleti műhely kialakításá­ra, 11 milliót pedig a külföl­di gépsorok beszerzésére for­dítottunk. Fejlesztésünkkel továbbá azt akartuk elérni, hogy a város szélén koráb­ban felépített 3 és fái ezer négyzetméteres üzemcsarno­kot és 2 ezer 300 négyzetmé­teres hűtőtárolót hatéko­nyabban hasznosítsuk. Ezért hamarosan létrehozunk egy gazdasági társaságot, az emlí­tett üzemcsarnokot pedig hűtőházzá alakítjuk át. összességében megállapít­hatjuk, hogy nem tettünk rofesz lóra, hiszen a termelé­sünk jelentősen nőtt. Gondol­ja csak el, a rekonstrukció előtt évente 15—16 ezer ton­na, s jelenleg pedig 22—24 ezer tonna baromfit dolgo­zunk feli úgy, hogy közben a létszámunk nem változott. ben kellemes illatok fogadják az embert. Itt készülnek sa­ját receptjeink szerint, a különböző elősütött baromfi­vagdaltak __ mondja Far­k as Sándor, — és szép, pi­rosra sütött fasírozottal kí­nál — Kóstolja csak meg — nyújtja felém a tálcát — ez az a termékünk, amelyik az őszi BNV-n vásári díjat ka­pott. A hangulat nem mélyhűtött Kocsiba ülünk, s Szolnok felé vesszük az irányt. Pár kilométer után, Törökszent- miklós szélén, két épület hív­ja fel magára a figyelmet, a hűtőház. — Mielőtt ez a lé­tesítmény elkészült. — magyarázza Bihari Imre, telepvezető — addig 180 ki­lométerre innen, a miskolci hűtőházban tároltuk a ter­mékeinket. Az évente több mint 8 milllió forintot vitt el, s körülbelül ugyanennyibe került a szállítás is. Most vi­szont már „paradicsomi” az állapot, hiszen ebben a 2200 tonna áru befogadására hl- kailmas hűtőházban nemcsak a saját, hanem a társvállala­tok termékeit is tudjuk fo­gadni. Legnagyobb partne­reink a szentesi és a kecske méti baromfifeldolgozó vál­lalatok, de tároltunk már itt zöldbabot, sőt még jég­krémet is. Arra nagyon ha­ragudtam, mert az emberek mindig be volltak rekedve... — teszi hozzá mosolyogva. — Az idén januárban elkészült az iparvágány is. Tudja, ad­dig szinte csak „félkarúak” voltunk, mivel ide a társvál­lalatoktól többnyire vago­nokban érkezik az áru. De mi nemcsak tároilunk, hanem vállaljuk a társvállalatoktól érkező áruk ki- és berako­dását, az export szállítások­nál a válogatást, megrendel­jük a vagonokat. Beszerezzük a különböző okmányokat, s a végén csak egy értesítést küldünk a tulajdonos­nak, hogy elment az itt tárolt áruja. S ez a tevékeny­ségünk akkor értékelhető igazán, ha tudja, hogy pél­dául a Közel-Keletre történő szállításoknál, ha kamion vi­szi az árut legalább 50 féle papír szükséges ... Pár perc rrSiílva az igazga­tói irodában ismét Hajós Fe­rencet hallgatom: . — Szóval látta, mi min­dent csináltunk. Persze, nem is igen volt más választá­sunk, mivel kényszerpályára kerültünk. A „lenni vagy nem lenni” kérdése forgott kockán. Most már azért el­mondhatjuk, hogy a — be­szélgetésünk elején említett — 100 milliós állóeszköz állo­mányunk négy év alatt csak­nem megötszöröződött. S mi a rendelkezésünkre álló pénz­ből nem irodákat építettünk, hanem a termelésünket kor­szerűsítettük. Mondhatnánk úgy is, hogy korszerűtlen épületekbe új, modern tech­nológiát építettünk. Nagy Tibor Súlyosztályozás számítógéppel Az udvaron járunk. Óvato­san, lúdtalpasok módjára ta­pogatóznak lábaink a nedves, csúszós talajon. Egy óriási ajtón belépve furcsa kép tá­rul elénk. A láncos konvejo- ros fölső pályán fejjel lefe­lé függesztett élő csirkék ha­ladnak végzetük felé. Beke­rülnek egy szűk folyosóra, ahol elektromosan elkábítják levágják őket, s a kopasztó- gépbőii kikerülve, fehér toll- ruhájuktól megfosztva men­nek tovább. S amikor a fej- és lábvágógép is elvégzi fel­adatát, a pálya kiürül és kez­dődik minden elölről..., — Nagy súlyt fektetünk a melléktermékek hasznosítá­sára — jegyzi meg Farkas Sándor, a termelési osztály vezetőhelyettese, aki végig­kalauzol az üzemen — s egy tollai teli hatalmas konténer fellé bólint. — Ezt például az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállallat viszi el. Ma már — a két és fél éve épült pépesítő üzemünkben — a belet, meg a vért is föl­dolgozzuk és állati takar­mányként értékesítjük. — Itt szinte minden auto­matizált, hiszen ahol eddig jártunk, csak elvétve talál­koztunk emberekkel — te­szem szóvá. — Azért nem minden — igazít ki az osz­tályvezetőhelyettes — hiszen elkél a szorgos munkáskéz. S állítása igazolására egy óriási fényárban úszó csarnokba vezet, aholl a szalagok mel­lett fehér köpenyben asszo­nyok serénykednek. Egy apróbb helyiségben idősebb nő ül a képernyő előtt. — Tavaly óta számítógép végzi a súlyosztályozást — újságolja Szarnák Józsefné üzemvezető. — Tudja, ami­kor 35 évvel ezelőtt idekerül­tem, még álmodni sem mer­tem erről. Hiszen, akkoriban mindent kézzel csináltunk, és csak a műszak végén tud­tuk meg, hogy mennyit is dol­goztunk aznap. Most meg már ilyen okos masinák se­gítik a munkánkat. Ez a gép például pontosan megmutat­ja, hogy hol áll pillanatnyi­lag a termelés — bizonygat­ja, miközben ujjai játszani kezdenek a billentyűkön és a képernyőn pillanatok múlva számsorok jelennek meg. — A mai napon eddig 7424 csirkét dolgoztunk fel — oil- vassa, s ezeknek az összes súlya 4716 kilogramm volt... Keskeny, vaslépcsőkön kaptatunk fölfellé. Kartondo­bozokkal teli futószalagok siklanak mellettünk. Ez az osztályozó gépsor — magyarázza kísérőm. — A dobozok nagysága alapján fotocella irányítja, hogy me­lyik csomag hová kerüljön. S amikor megtelik, egy-egy sor, a gép elindítja a szala­got, . s irány a fagyasztó, ahonnan 3 és fél, négy óra múltán már csontkeményen kerül ki az áru. A továbbfeldoilgozó üzem­Kapcsolódobozokat gyárt a budapesti telefongyár részére a Kisújszállási Nagykun Tsz ipari üzeme. Az idén mintegy 10 ezret szállítanak a termékből a megrendelőjüknek Fotó: T. Katona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents