Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 25. A Néplap vendége dr. Aim ár Iván, az MTA Csillagászati Kutató Intézete Igazgatóhelyettese Új MTESZ-egyesület alakult Üj műszaki és természettudományi egyesület alakult Budapesten a MTESZ székházában, Magyar Asztronautikai Társaság néven. A most létrehozott szervezet magját a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége keretében, 1959 óta működő Központi Asztronautikai Szakosztály képezte, melynek tevékenységét a MANT — így rövidíti majd nevét a szóban forgó egyesület — szélesebb alapokon, kibővített formában kívánja folytatni. A Magyar Asztronautikai Társasággal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról a szervező bizottság elnökével, dr. Almár Ivánnal, az MTA Csillagászati Kutató Intézete igazgatóhelyettesével beszélgettünk. — Miért éppen ezt az időpontot tartották a legalkalmasabbnak az új egyesület megalakítására? — Ennek több oka is van — mondta az ismert csillagász. — A lényeget azonban egyetlen mondatban össze lehet sűríteni: napjainkra értek meg a feltételek a társasig megalakításához. Konkrétan arról van szó, hogy az elmúlt években jelentősen megszaporodtak azok a feladatok, amelyeket a magyar, űrkutatással foglalkozó szakembereknek meg kellett oldaniuk. Azt hiszem, elég csupán egyetlen dologra utalnom, arra a legutóbbi, igen sokrétű munkára, ami közreműködésükkel a Vega- program keretében zajlott. Bár említhetném azokat az űrjogi kérdésekkel foglalkozó szakértőket is példaként, akik hosszjü ideje fejtenek ki — nemzetközileg elismert — tevékenységet. Ezenkívül az szintén lendítő erőként hatott, hogy az űrkutatás és az űrtechnika fejlesztésére hazánkban állami — pontosabban tárcaközi — program indul, s ennek a tevékenységnek társadalmi támogatásához szeretnénk hozzájárulni az újonnan létrehozott egyesület működésével is. Hiszen, ahogyan szaporodnak Magyarországon az űrkutatással kancso- latos feladatok, úgy növekszik egyre inkább azoknak a szakembereknek a száma is, akik valamilyen módon kapcsolódnak különféle asztronautikai témákhoz. Például: a biológia, az orvostudomány. a geológia, a meteorológia, a mezőgazdaság, vagy éppen a térképészet területén. A Magyar Asztronautikai Társaság elsősorban nekik szeretne fórumot teremteni megalakulásával. Olyan kötetlen kapcsolatteremtési lehetőségekre gondolunk, amelyekre éppen szervezeti okok miatt eddig nem nagyon volt alkalom, vagyis az egyesületi keretek által nyújtott tá- gabb mozgástérrel élve, szeretnénk — mondhatni klubszerűén — egy asztalhoz ültetni az elméleti kutatót, a gyakorlati szakembert, tervezőt és felhasználót egyaránt, hogy egy-egy mindenki számára érdekes kérdésről kicserélhessék véleményüket, tapasztalataikat. A jelenlegi alakulás mellett szólt egy nagyon praktikus ok is. Nevezetesen: a jövő hónap közepén rendezik meg a MTESZ XIV. küldöttközgyűlését, melyen szeretnénk felvételünket kérni — harmincharmadik tagegyesületként — a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségébe. — Konkrétan mit kínál leendő tagjainak a társaság? — Elég gazdag az ajánlat, és támaszkodik azokra a hagyományokra, amelyeket az elmúlt három évtized folyamán már a Központi Asztronautikai Szakosztályban kialakítottunk. így ennek alapján három nagyobb területre bontható tevékenységünk. Mindenekelőtt egy bizonyos fajta általános tájékoztatást szeretnénk adni. Például: a hazánkba látogató űrkutatási szakemberekkel, űrhajósokkal találkozók megszervezése, vagy filmvetítések, kiállítások rendezése egy-egy meghatározott témakörben. Emellett a szakosztályokban és a szakmai bizottságokban folyó szakmai munka irányítása szintén fontos teendő. Ugyanis ezek a szakmai csoportok már a szűkebb szakmai rétegek számára rendeznek előadásokat, kínálnak vitaalkalmakat, amelyeken mód nyílik egymás eredményeinek beható megismerésére. S jómagam talán ezt tartom a társaság legfontosabb feladatának, hogy ilyen szakmai fórumokat teremtsen. Minden évben rendezett például az elmúlt évtizedben a szakosztály, és az új egyesület is feltehetően folytatja ezt a hagyományt, ionoszféra-magnetoszféra szemináriumot, alapkutatással foglalkozó tanácskozást, ahol a szakemberek megtudhatják, hol tart mások munkája. Vagy: két-három évenként van olyan konferencia, ahol a világűrből készített felvételek hasznosításának pillanatnyi eredményeit mutatják be. Ennek gyakorlati haszna is van, mivel itt szokott általában kiderülni, hogy milyen kutatási eredményt melyik gyakorlati területen lehet alkalmazni. Több, mint két évtizede adjuk ki az Asztronautikai Tájékoztatót — ezt a kiadványt a jövőben is meg szeretnénk őrizni —, amely általános áttekintést ad az asztronautika iránt érdeklődőknek szakmai kérdésekről. Főként azokról, amelyekről más sajtótermékek nem szólnak, mivel nem vág a profiljukba. — Említette az űrkutatás gyakorlati hasznát, ezen a területen milyen lépéseket szándékozik tenni a társaság, hogy a kutatási eredmények bekerüljenek a gazdaság vérkeringésébe? — Örülök, hogy feltette ezt a kérdést. Akik ennek az új egyesületnek a megalakítását szorgalmaztuk, talán ezen a területen szeretnénk leginkább előre lépni, mégpedig oly módon, hogy a MTESZ többi tagegyesületével szorosan együttműködünk. S velük közösen megkíséreljük azokat az űrkutatásban elért eredményeket, amelyeket eddig talán nem is ismertek a magyar gazdaságban, „apró pénzre váltani”, és njint technológiai eljárást, illetve módszert felkínálni gyakorlati alkalmazásra. Például ilyen segítséget nyújthat az űrkutatás az ásványvagyon- becslésben. vagy a számítás- technika terén. Az eredmények iránt eddig csupán csekély érdeklődést tanúsítottak vállalataink. Ezen a helyzeten szeretnénk gyökeresen változtatni. — Végül: ki lehet tagja a Magyar Asztronautikai Társaságnak? — Tulajdonképpen mindenki, aki az alapszabályban kikötött feltételnek megfelel, azaz van érettségi bizonyítványa. Cs. S. Józanságra ítélve 1. A veszély és az alkohol tettem. Ha nem [kapjuk el ugyanis, nyugodtan vezetett volna. Eigy évre eltiltottuk a moedonyvezetéstől. kedvezőtlenebb mnhkáköribe került, kocsirendezői, lett. Az anyaga 'hátránya körülbelül tizenkétezer forint. — Vot-e elbocsátás ittasság miatt? — Fegyelmi elbocsátás nem, de előfordult, hogy megbeszéltük aiz illetővel, jobb, ha elválnak útjaink. Megtörtént, hogy felsőfokú végzettségű munkatársat tanácsoltak el hasonló okok miatt. — Nemrégen — folytatja — a .megyei munkavédelmi főfelügyelőség munkatársai ellenőrizték az éjszakai műszakba jövőket a portán, minden negyedik belépőinek belé kellett fújni a szondába. Tíz ellenőrzött dolgiozőnk közül egyet találtak ittas állapotban. — Az egyik dolgozót iittara hagyom. Egymásra utalva ■Kiszállok a kocsiból, felkap a szék A Kőolajkutató Vállalat egyik fúrótornyánál vagyunk, Kenderes közeiében. Harminckét ember dolgozik itt. tdizenlkét óra munka után tizenkét óra pihenő következik. A pihenés óráit a Csongrádi és Hajdú megyei dolgozók Kisújszálláson töltik munkásszállón. Ez így megy öt napiig. Utána öt szabad nap otthon a családdal. — Isiznak-e az itt dolgozóik — kérdem Tyufcodd Gyula moltoirkezelőtől. — Szódát — bólogat — hideg vízzel keverve. Melegben — teszi még hozzá. — Hidegben, meg teát. Itt nagyon. egymásra vagyunk utalva. Ha több tonna függő teher alatt, dolgozunk vagy a magasban: egyformán veszélyes. Fölnézek a fúrótoronyra, a valószínűtlen magasságban kicsire zsugorodik a teteje. — A munkásszállón sem isiznak? — örülünk, ha kipihenjük magunkat. Tizenkét óránk Szeszmentes vállalati rendezvények san találtuk — meséli Sarka- di József. — Hazafcüldtülk. figyelmeztettük, hogy másnap is szondázzuk. Me|g akarta mutatnál, hogy ő „karakán” gyerek, másnap is ittasan jött be. „Akikor ballagjon el a munkakönyvéért” — mondtam néki. És egyszerűién nem akarta elhinni, hogy nem kitolni alkarunk vele, meg vollt győződve róla, hogy „rászálltunk”. Búcsúizásfcor a főüzemveze- tő még tépeOödik: —. Én már annyit gondol- kaztam rajita: nem vaigyunk- e túl1 szigorúak? Jó-e), hogy mindenkit egyformán ítélünk meg? Ha nem teszünk különbségeit rendkívül jól és ímmel-ámma! dolgozó ember között ? Én kétszer is kivételt tettem nagyon jól dolgozó emberrel, enyhébb büntetést adtam, mint ami járt volna. Jól tettem-e? Ez máig lezáratlan kérdés bennem. TépeQődéseiveil én is magávan az újabb műszakig. Vásárolunk, főzünk, eszünk, alszunk. — És ha valaki mégis iszik? — Az ki se jön dolgozni. — Valóban így van — magyarázza Varga József főfú- rómester. — Aki netán nem józan, meg se kísérli, hogy beálljon dolgozni. — Higgyem «1, amit az imént [hallottam? A „fúrásokról” azt tartják, a pohár fenekére szoktak nézni. — Ez ma már nem így van. Az emberek belátták, hogy a növekvő követelményeket nem lehet iliiuminált állapotban teljesíteni. Elmúlt a „betyárbec sülét’ ’ korszaka is, mert ha egy ember kiesik a dolgozó ötből, akkor a másik négynek kell elvégeznie az 6 munkáját is. Ki nézné jó szémmel, ha más helyett kellene dolgoznia? A vállalati alkoholizmus elleni bizottság elnökét, Ud- vardy Józsefet, a munka- és tűzvédelmi önálló osztály vezetőjét faggatom. Ülünk ismerőseimmel a büfében, három pohár kóla mellett. Most éppen arról írok cikket, mondom, hogy isznak-e a munkahelyen az emberek. Nehéz dolga lehet annak a vezetőnek, fűzöm tovább a gondolatot, aki következetesen és keményen fellép mindenféle italozás és a munkahelyen tartott névnapok ellen. Nép. szerűtlen, de nemes feladat, állapítom meg. Ismerőseim csökkent lelkesedéssel hallgatják. „Dohányzás és nyílt lámg használata az egész 'gyár területén tilos !” — ez a felirat fogad a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat Martfűi Növényolajgyára kapujában. A dohányzás és a .nyílt láng mellűé azt is odaírhatták volna: „és az alkoholfogyasztás!”. ■Az alapanyag — a napraforgómag — vasúti kocsikban érkezik az alapanyagellátó fűüzembe. A vagonokat hatalmas csarnokban fogadják. A csarnok egyik oldala nyitott; huzatos, hideg munkahely. Itt dolgoznák a rakodók. Ha elszínezödik a szonda Beszélgetőtársam cserzett arcú rakodómunkás. Kötött pulóvert, munkásnadrágot visel, fején micisapka. — Az az igazság, hogy nagyon nehéz munka a miénk. Megkívánja az evést is, meg az dvást d®. Éppen erről alkarom kérdezni; nemrégen .ugyanis „elkapták”, elszíneződött a szonda a leheletétől. — Délelőtt az együk munkatársamnál betonoztunk, és köziben megittunk fejenként vagy négy üveg sört. Délben hazamentem, lefeküdtem, mert éjszakai műszakra jöttem. Elaludtam, tíz óra helyett tizenegyre értem be, és olyan pecihem volt, hogy találkoztam a főrendésszel. És a szonda kimutatta a déMőtti' sört... — Holtbiztos vóltam benne!, hqgy nem fog elszáneződ- ni, — mondja. — Csák magamra haragudhatok, én csináltam, vállalom érte a felelősséget. Minden dolgozó tudja, hogy ebben a gyáriban nem szabad inni. Eddig soha nem is 'kaptak eil, már több éve, dolgozom itt, többször szondáztattak is. A büntetés: hazaküldtek, igazolatlan napot kapott és szigorú, írásbeli figyelmeztetésit. A kihágásnak anyagi következménye is van. Az ő büntetése, mint Sarkad» József főüzemvezetőtől megtudom), viszonylag enyhe. Enyhe azért, mert egyébként becsületesen, jól dolgozik, és még soha nem találták ittas állapotban, A főüzemvezető egy dossziét rak elém az asztalra; fegyelmi ügyek. — Elég vékony — jegyzem meg, arra gondolva, hogy százötven ember dolgozik a főüaetmben. Sejtelmes mosoly jelenik meg az arcán, az íróasztalhoz lép, és az egyik fiókból! vaskos paksamétát vész elő. Ránézek az előttem fekvő dossziéra, figyelmesebben elolvasom a feliiratot: fegyelmi ügyek 1985-től. Érted haragszom... Arról beszélgetünk, mi a sorsa annak a dolgozónak, akit ittas állapotban találnak a gyárban. — Teljesen függetlenül attól, hogy hány ezreléket mutat a szonda, első alkalommal megrovásit kap, 1 évig nem részesülhet, jutalomban, prémiumban, fizetésemelésben, nyereség-részesedésének bizonyos százalékát elveszíti. A másodszori alkalom ugyanezt eredményezi. Megtörtént — amikor az egyik mozdonyvezető 0,6 ezreléket „produkált” —, hogy kihagytam a második lépcsőt és 1 évre tíz százalékos bércsökkenités6el bün— Abból indulunk ki, hogy a bányászati tevékenység rendkívül veszélyes. Egy vigyázatlan mozdulattal nagy kárt lehet Okozni — magyarázza Udvardy József. A vállalatnál 1985 nyarán, a megyében másodikként — a Víz- és Csatornaművek után — alakult meg az alkoholizmus elleni bizottság. Egyik feladata a propaganda tevékenység; s a szocialista brigádok vállalásai között szerepel az alkoholizmus elleni küzdelem, sőt a vtálla- laitd tanfolyamok tematikáját is kiegészítették e témákkal. Az a véleményűik ugyanis), hogy sokan nem ds tudják felmérni az ivás veszélyeit. Nincsenek tisztában a következményekkel. Nem tudják azt sem, hogy az alkohol hasonló a kábítószerhez; az ember észre se veszi, hogy függőségbe került véle A bizottság megalakulása előtt is küzdöttek a munkahelyi italozás éllen. A bizottság most koordinálja ezt a tevékenységet, és a vállalat egész területén egységes az italozás megítélése és szank- cdanáláisa. — iMilyen intézkedések történték az Italozás megszüntetése érdekében? — kérdem a bizottság elnökét. — Betiltatták például a munkahelyi névnapokat. K6- lás névnap sincs, mert a kóláiba is be lehet csempészni a szeszt. Minden vállalati rendezvényről száműztük az alkoholt. S az emberek a vezetőktől nemcsak példamutatást várnak, személyes felelősségük van: ha a beosztottak megszegik a szabályt, elsődlegesen a főnököt büntetik. máért tűrte el? Biztosítottak a szondás ellenőrzés fettételei ás. — Mondana egy példát egy ellenőrzésre? — A számítási üzemben havonta egy szer-háromszor ellenőrzünk; alkalmanként hat-nyolc dolgozót. Az idén — az első félévről beszélek — tíz személyt találtak ittas állapotban; kettőt elbocsátottak (nem az első alkalom volt már), kettőnek csökkentették az alapbérét, hat dodge»} prémiumát félévre, egy évre megvonták. A kőolajnál egyik legfőbb elvnek tartják a következetességet. Az elvárás mindenkivel szemben elvárás; üzemvezetőt is váltottak le már munkahelyi ivás miatt — Szép a következetes szigorúsági, — mondom Udvardy Józsefnek. — De úgy tudom, hogy a vállalatnál munkaerő kereslet van, és nem kínálat. Ha a helyzet úgy kívánja, mégis elbocsátják az italozó munkaerőt. — Sokszor létszámhiánynyal dolgozunk inkább, — válaszolja. Mindkét cégnél, a martfűi növényolajgyárban és a kőolajkutató vállalatnál ds csökkent a munkahelyi italozás a szabályozás és az ellenőrzések bevezetése óta. ülünk >a büfében, isszuk a kólát. Nehéz dolga lebet annak a vezetőnek, aki következetesen... kezdek bele még egyszer, mert nem tudom mire vélni asztaltársaságom hallgatását. Aztán egyikük megszólal: Ismerek egy vezető beosztású embert... Azt becsülöm benne, hogy akármennyit iszik, nem látszik meg rajta!”. (Következik: A lépcsőmosást felülről kell kezdeni) Paulina Éva
