Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 21. Budapestre érkezett a finn külügyminiszter Budapesten kezdett tárgyalásokat Paavo VSyrynen finn külügyminiszter. A képen: a politikust a repülőtéren Vár- konyi Péter üdvözli (Telefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) Várkonyi Péter és Paavo Vayirynem áttekintette a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseit, a vélemény­csere során különösen nagy figyelmeit fordítottak a fegy- verzetkoriátozás lehetŐ6égé- rej, ezzel összefüggésben a sízovjet—amerikai viszony alakulására, a közelmúltban Reykjavíkhan megtartott ta­lálkozóra. Egyetértettek ab­ban, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket az álláspon­tok közelítése, a leszerelési megállapodások elérése ér­dtekében. Hangsúlyozták, hogy a két nagyhatalom meghatározó szerepe mellett a kis és a közepes országok­nak ás megvan a felelőssé­gük a nemzetközi helyzet kedvező irányú befolyásolá­sában. Mindkét külügymi­niszter aláhúzta a helsinki folyamat továbbvitelének, fontosságát, a soron követ­kező bécsi utótalálkozó je­lentőségét. Egyetértettek ab­ban, hogy a találkozón a helsinki záróokmány külön­böző fejezeteiben szereplő ajánlások kiegyensúlyozott végrehajtásának előmozdítá­sára kéül itörékedni. Egybe­hangzóan biztató jelnek ér­tékelték hogy a közelmúlt­ban eredményesen zárult a bizalomerősítő intézkedések­kel foglalkozó stockholmi konferencia. Várkonyi Péter és Paavo Väyryinen elégedetten nyi­latkozott a magyar—finn kapcsolatok fejlődésérőii, s megerősítették országaik készségét az együttműködés továbbfejlesztésére minden területen. A finn külügyminiszter a déliutáni órákban tárgyalt Veresi Pál külkereskedelmi miimsztenrtei. Este Várkonyi Péter díszvacsorát adott finn kollégája részére. Élesedik az amerikai választási küzdelem Egy bojkott anatómiája Haiti szigetén a Duvalier- rezsim megdöntése óta elő­ször került sor országos vá­lasztásokra. Hasonló nagysá­gú (pontosabban kicsiségű) országban ma már általában egy-két napon belül közlik a hivatalos végeredményt. Haitin nem. Szinte jelképes a kabinetnek az a bejele até- se„ hogy a voksolás „végle­ges” mérlegét az ország — és a világ — csak egy hét múlva tudhatja meg. Ha egyébként nem tud­nánk, már ebből is kitűnhet, hogy Haiti 1986 őszén a föld­kerekség legelmaradottabb országai közé tartozik. Olyan mikrovilág ez, ahol nemcsak az eredményt gyorsan ösz- szegező komputerek sora, de a gyermekek növekedéséhez (nem egyszer életben maradá­sához) szükséges minimális tejmennyiség is hiányzik. Ebből a környezetből érke­zett az a hír is, hogy „a po­litikai pártok többsége totá­lisan bojkottál ta a szava­zást”. És ez rendkívül figye­lemreméltó. Gondoljuk csak végig: Haitin évtizedeken át a Duvalier-család diktatúrá­ja fojt meg mindent, ami csak valamelyest is demok­ratikus közéletnek lenne ne­vezhető; a terror rezzenetlen uralma itt valóban „apáról fiúra száll: Papa Doc után Baby Doc következik. Aztán sokasodnak a hírek: a nagy piatrónus, Washington is megelégelte a nemzetközi szalonképtelenségnek ezt a fokát. A Potomac partján 'úgy döntenek, hogy Haitin meg kell előzni az „iráni szindrómát”, vagyis az Egye­sült Államok számára egy­értelműen hátrányos ossz3- omlást. Rendszerváltozást kell tehát szorgalmazni — méghozzá úgy, hogy a dikta­túra, a gyűlölt Duvalier-fa- mília bukása ne jelentse az amerikai pozíciók összeom­lását. A hatalomváltás Ha'- tin — egy kicsit a Fülöp-szi- geteken történtekhez hason­lóan — amerikai segédlettel zajlott le. Ám a kezdeti eufóriát hihetetlenül hamar a kijózanodás, mondhatnánk, a kiábrándulás napjai vál­tották fel. Az a tény, hogy évtizedek óta várt szavazásra, ilyen előzmények után, ilyen ke­serű közegben került sor, nemcsak Haiti új (valóban új?) vezetésére, hanem az amerikai háttérre is furcsa fényt vetít. A mozaikokból összeálló kép elemzése vala­mennyi megfigyelő számára csak azt jelentheti, hogy a választási bojkott a Haitin igazi változást kívánó erők számára az egyetlen lehető­ség maradt annak kinyilvá­nítására: „nem ilyen lovat akartunk...” Harmat Endre Csak az Olof Palme életét kioltó merénylet óta viseli hivatalosan is nevét a bi­zottság, amely több mint hat éve igyekszik — tagjai legjobb meggyőződése sze­rint — elősegíteni a leszere­lés, a biztonság ügyét. Igaz, a márciusi „hivatalos ke­resztelő” előtt is Palme-bi- zottság néven emlegették a svéd politikus által életre- hívott testületet, amelyben a világ különböző részein élő, eltérő irányzatokat kép­viselő politikusok működnek közre, hangsúlyozottan ma­gánemberként. Palme maga sem viselt hi­vatalt a bizottság megalakí­tásakor, 1980-ban. mint ahogy a 17 tag legtöbbjének kormánytisztsége már a múlté; Cyrus Vance Ameri­kában. David Owen Angliá­ban Alfonso Garcia Robles Mexikóban volt korábban külügyminiszter, s a sor folytatható lenne. Igaz, Pal­me időközben ismét kor­mányra került, s a tagok sorában vannak olyan poli­tikusok, akik bár nem kor­mánytagok, ám szakértői vé­leményük hazájukban na- gyonis politikaformáló (él­re kívánkozik a szovjet <3e- orgij Arbatov, vagy a nyu­Az amerikai Demokrata Párt tiltakozik az ellen, hogy Reagan elnök az időközi vá­lasztásokon központi politi­kai témává akarja tenni az űrfegyverkezés kérdését. Ezt Paul Kirk, a párt Országos Bizottságának elnöke jelen­tette ki egy vasárnapi tele­gatnémet ellenzéki szociál­demokrata leszerelési szak­értő, Egon Bahr). 1980-ban a bizottság élet- rehívásának konkrét célja volt: azt a megbízatást kap­ta, hogy készítsen jelentést az ENSZ 1982-es 2. rendkí­vüli leszerelési közgyűlésére, felhasználva az évtizedes po­litikusi tapasztalatokat s nem utolsósorban a felisme­rést: semmi nem lehet fon­tosabb, mint a háború meg­akadályozása. A leszerelési tárgyalásoknak nem lehet alternatívája — vallották és vallják ma is a bizottság tagjai. Az első évek konkrét fel­adata gyakori, más-más szín­helyen megtartott üléseket hozott, s ami ezzel járt: szé­les nyilvánosságot a leszere­lés kérdéseinek. „Amikor megkezdtük a munkát, az emberek még alig-alig be­széltek leszerelésről, annál többet fegyverkezésről — nyilatkozta Olof Palme a Der Spiegelnek 1982-ben, miután a jelentés elkészül­tével a Bizottság hivatalos ENSZ-megbízatása végét­ért. „Ma mindenki tudja, hogy a fegyverkezés még csak a munkahelyek terem­tésének se a legjobb módja. víziós vitában. Kirk úgy vé­lekedett, hogy a választókat ez nem befolyásolja majd és sokkalta inkább nagyobb ha­tással lesz a szavazás kime­netelére a nehezedő gazda­sági helyzet. Reagan — Kirk szerint — éppen erről akar­ja elterelni a figyelmet. Ténykedésünk két éve alatt világszerte tudatosodott az emberekben, milyen halálos veszedelmet rejt a háború fenyegetése” — fűzte hozzá, szinte értetlenül hallgatva a nyugatnémet riporternek azt a kérdését, van-e egyáltalán konkrét eredménye e kétéves megfeszített munkának. A „Közös biztonság” című jelentés gyakorlati megoldá­si javaslatokat tartalmazott — a hadászati atomfegyve­rek, a közepes hatótávolságú rakéták csökkentésére; a földalatti robbantások be­szüntetésére; atomfegyver­mentes övezetek létesítésére. Olyan témákat ölelt fel te­hát, amelyek ma, négy évvel később épp annyira idősze­rűek. Nem lett egyszerűbb a vi­lág, s a remélt előrehaladás a leszerelés irányában nem következett be. Ez a felis­merés vezérelte a béke és biztonság ügye mellett elkö­telezett politikusokat, hogy „A közös biztonság” című dokumentum 1982 áprilisi előterjesztése után csak fél­éves szünet következett, s a munka folytatódott. Sőt, a Bizottság bizonyos értelem­ben szélesítette tevékenysé­I közeljövőben Arab csúcs várható Záróköziemény elfogadá­sával ért véget a tuniszi fő­városban az Arab Liga kül­ügyminiszteri tanácsának hét végén megkezdődött nyolcvanhatodik ülésszaka. A tanácskozás részvevői — mint azt a közlemény is tartalmazza — megállapod­tak abban, hogy a „lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni az arab államok csúcsértekezletét” a közel- keleten kialakult válságos helyzet rendezési módoza­tainak megvitatására. Fokozódó iraki légiakciók Tíz halálos áldozata van annak a rakétatámadásnak, amelyet egy iráni hadihajó intézett a panamai zászló alatt hajózó „Five Brooks” olajszállító tartályhajó el­len — közölték a Lloyds biz­tosítótársaság illetékesei. Bagdadban ugyanakkor bejelentették, hogy Irak fo­kozza támadásait az iráni olajfinomítók és más ipari létesítmények ellen. Az ira­ki légierő főparancsnoka az INA iraki hírügynökségnek adott nyilatkozatában utalt arra, hogy a májusban meg­indított légiakciók — ame­lyek mélyen iráni területen lévő gazdasági célpontok el­len irányultak — megmu­tatták a haderőnem képes­ségeit és erejét. A közeljö­vőben Irak erőteljesebb csa­pásokat mér a létfontosságú iraki ipari létesítményekre — jelentette be. Új nemzetközi űrkisérlet A Szovjetunióban újabb, a korábbiaknál is nagyobb tu­dományos jelentőségű nem­zetközi űrkutatási kísérlet előkészítése érkezett záró- szakaszába: a tervek szerint 1988. júliusában kezdődik meg a Phobos expedíció, amelynek feladata a Mars bolygó és holdja a Phobos, valamint a világűr és a Nap tanulmányozása. A Phobos viszonylag kis gravitációja lehetővé teszi, hogy a szintén „Phobos”- nak elnevezett űrszonda többször is a hold felületé­nek közelébe ereszkedjék, ott „függeszkedve”, a fel­színhez közel tanulmá­nyozza az égitestet, majd újra magasabb pályára emelkedve újabb kutatási helyet keressen. gét, és 1984 január elején a Brandt nevét viselő úgyne­vezett Észak-Dél bizottság­gal közös tanácskozást tar­tott. A kapocs a két bizott­ság között kezdettől fogva szoros; Palme-ék a Brandt által kezdeményezett Észak- Dél párbeszédet tekintették a független szak-bizottság mintájának — más temati­kával természetesen, azt mintegy kiegészítve. A 26 európai, ázsiai, afrikai és amerikai országból érkezett közéleti személyiségek rész­vételével Rómában megtar­tott tanácskozáson a két problémakört összekötöt­ték: azt vizsgálták, mennyi­ben okozza a fegyverkezés, a milliárdos kiadás a gazdag Észak és a szegény Dél el­lentétét, a gazdasági világ­válságot. 1984 november végén Chi­cagóban 22 ország képviselői tanácskoztak,; nyilatkoza­tuk inkább korábbi lesze­relési javaslatokat összegzett, azokat, amelyek reális ala­pul szolgálhatnak a gyakor­lati megállapodásokhoz. Nem a Palme-bizottságon múlt, hogy legutóbbi, ez év januá­ri, Űj Delhiben megtartott tanácskozásukon nem nyug­tázhattak előrehaladást 1980 tavaszához képest — pedig az sem volt szívderítő hely­zet a NATO néhány hónap­pal korábban elfogadott két­Palme-bizottság — Palme nélkül Dél-Bfrika fűlött, a zambiai csúcsról visszatérőben Repülőszerencsétlenség áldozata lett a mozambiki köztársaság elnöke Repülőgépszerencsétlen­ség következtében életét vesztette Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársa­ság elnöke, A FRELIMO Párt KB PB tagja, a párt titkára — jelentette tegnap reggel a mozambiki rádió. A repülőgép a Dél-Afrikai Köztársaság Natal tartomá­nyában zuhant le. A FRELIMO Párt Politi­kai Bizottsága, a Népi Gyű­lés (parlament) Állandó Bi­zottsága, és a Miniszterta­nács rendkívüli tanácskozás­ra ült össze, hogy megvitas­sa a helyzetet. A politikai bizottság a rádióban nyuga­lomra és fegyelmezett ma­gatartásra, az éberség foko­zására szólított fel, hogy visszaverhessenek a nyuga­lom megbontására irányuló minden ellenséges kísérletet. A rádióközleményt Marceli- no dós Santos, a Politikai Bizottság tagja ismertette. Samora Machel a hét vé­gén Zambiában csúcsérte­kezleten vett részt az Ango­la, Zambia és Zaire vezetői­vel együtt. Vasárnap este kellett volna hazatérnie Ma- putoba. Miután a repülőgép nem érkezett meg a várt időpontban, a mozambiki hatóságok megkezdték a ku­tatást a repülőgép után. A dél-afrikai hatóságok tegnap reggel értesítették a mozam­biki kormányt arról, hogy Dél-Afrika területén lezu­hant egy mozambiki repülő­gép. Pik Botha dél-afrikai külügyminiszter korábban tett bejelentése szerint a repülőgépen 38-an tartóz­kodtak, közülük négyen túl­élték a szerencsétlenséget. A mozambiki hatóságok vizsgálják azokat a körül­ményeket, amelyek a Samora Machel elnököt szállító re­pülőgép katasztrófáját elő­idézték — közölte tegnap az AIM mozambiki hírügynök­ség. Harare-i légiközlekedési források szerint a szerencsét­lenség után lezárták a mo­zambiki főváros repülőterét. Egy dél-afrikai repülési szakértő szerint az a gép, amely Samora Machelt és vele együtt szerencsétlenül járt utastársait szállította, el­tért előre kijelölt útirányá­tól. Ez magyarázhatja, hogy a szerencsétlenség helye dél­afrikai területen van. A kér­déses helyen és időpontban vihar dúlt, a felhőzet ala­csonyan volt. Bonn amerikai-szovjet megállapodásokat szeretne (Folytatás az 1. oldalról) —nyugati kapcsolatok kérdé­sén kívül más programpon­tok, így a terrorizmus elleni harc, a közel-keleti helyzet és a két ország közötti gaz­dasági súrlódások probléma­köre is szerepel, a felek el­sősorban Reykjavik eredmé­nyeit óhajtják számbavenni. Kohl tévényilatkozatában kifejtette: arra szeretné ösz­tönözni tárgyalópartnerét, hogy az izlandi alapokra építve tegyen erőfeszítéseket leszerelési lépések megtétele céljából. Javasolni fogja, hogy a nagyhatalmak vizs­gálják meg még egyszer a már előterjesztett indítványo­kat, és dolgoztassák át szak­értőkkel oly módon, hogy megállapodhassanak a csúcs- találkozó megtartásában. Kohl egyben a nyugatnémet és a nyugat-európai biztonsá- ki érdekek szószólójaként is kíván fellépni. BUDAPEST Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke és Várkonyi Péter külügymi­niszter táviratban üdvözöl­tős határozatával. Most új veszélyek bukkantak fel, a világ bonyolultabb lett, a fegyverek ijesztőbbek. Annál több ok van a béke védelmét szolgáló erőfeszítések egy­behangolására — mondták. S talán a bizottság tagjainak személyes meggyőződését tükrözi, hogy a jövő kilátá­sait megítélve nem az ame­rikai csillagháborűs tervek miatti csalódottságunkat, hanem inkább az új szovjet leszerelési javaslatok kivál­totta bizakodást helyezték előtérbe. Most ismét új a helyzet. Nemcsak a sajnálatos körül­mény miatt, hogy a bizott­ság szellemi atyja most elő­ször nem lesz jelen a ta­nácskozáson. De új helyzetet teremt a reykjavíki csúcs, a folyamat, amelyet a kézzel­fogható eredmény nélkül végződött, s a világ külön­böző térségeiben eltérően — eredménynek, félsikernek, kudarcnak — értékelt ta­lálkozó beindíthat. Amihez a Palme-bizottság készsége­sen szolgáltatja szakértői se­gítségét, türelmes támogatá­sát, s aminek érdekében kész mozgósítani a közvéle­ményt. Igaz, Olof Palme nélkül, de Palme elveihez híven. Szászi Júlia te Javier Perez de Cuellar-t abból az alkalomból, hogy újabb öt évre kinevezték az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének főtitkárává. MOSZKVA A szovjet kormány meg.- hívására tegnap hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba érkezett Poul Schlüter dán miniszterelnök. A vendéget a repülőtéren Nyikolaj Rizs- kov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió minisztertanácsá­nak elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. BELGRAD A jugoszláv képviselőház meghívására tegnap hivata­los baráti látogatásra Belg- rádba érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kül­döttsége Pjotr Syemicsev, a Legfelsőbb Tanács első el­nökhelyettese, az SZKP KB PB póttagja vezetésével, hogy viszonozza a jugoszláv parlamenti delegáció tavalyi moszkvai tartózkodását. SZÓFIA Szófiában tegnap meg­kezdődött a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet X. kong­resszusa. A kongresszuson több mint 400 küldött vesz részt, akik egyebek között megvitatják időszerű felada­taikat a békéért és a lesze­relésért kibontakoztatott küzdelemben, valamint az új nemzetközi tájékoztatási rend kialakításának problé­makörét. Napirendre kerül­nek szakmai kérdések is. BUKAREST Az atomfegyvermentes Európa megteremtését sür­gette Ndcolae Ceausescu az őszi mezőgazdasági ünnep, a „termés napja” alkalmából Olt megye székhelyén, Sla- tinán elmondott beszédében.

Next

/
Thumbnails
Contents