Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-20 / 247. szám

1986. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mxoo/alizmus megújulásának útja 18, Az okok és néhány tanulság A szocializmus megújulá­sának útjáról szóló soroza­tunkban Magyarország fel­szabadulása óta eiLteLt 41 esztendőnek jószerdnt nem is egészen egyhianmadát, az 1953-tól, az új szakasz meg­indulásától 1966-ig, a gazda­ságirányítási rendszer re­formjának elfogadásáig ter­jedő 13 évet tekintetttiük át. Nem mintha nem volna fon­tos nyomatékosan hangsú­lyoznunk, hogy a témáinak előzménye, mondhatnánk fel­tétele volt mdndáz, ami 1945- től, majd 1948-tól a népi ha­talom győzelmétől történt. A tárgyalt 1953—1966 kö­zötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartal­mazta a reformkísérleteket és az ellenállást az újítások­kal szemben. a fájdalmas kudarcokat és az újrakezdés elszántságát, a szívós apró­munkát és a lendületes át­töréseket, a kritikusi átgon­dolást és az elméleti útke­resést, a tömegek kételyek­től terhes várakozását, és a tömegek egyetértő aktivitá­sát — egyszóval mindazt a gazdagságot a társadalom mozgásában, amit csak a szo­cialista forradalom adhat egy népnek, hogy a tapasztala­tokat ezeken keresztül lehe­tett leginkább falitánni. Ez a szakasz, különösen az 1956. november 4-ét követő idő­szak a párt, de a forrada­lom pártonkívüli hívei, akti­vistái számára is felért a nemegyszer nosztalgiával emlegetett 1945—1948 közöt­ti hősi korszakkal. Mindkettő aktív résztvevőjének állítá­sát. még ha túlzásnak is tű­nik, talán nem veszi rossz­néven az olvasó: más, sok­kal érettebb és persze némi­leg kesernyés formában ez az 1956. után kezdődő harci szakasz ds -a fényes szelek ideje volt! a forradalmi cse­lekvés szükségességét és szépségeit nap mint nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanúlsá- gok, amelyek általános érvé­nyűek, vagyis — természete­sen a változó körülmények- nlék miegfelielő módosítással — más-más szakaszokban, tulajdonképpen minden idő­ben alkalmazhatók? A múlt hibái persze előbb vagy utóbb lekerülteik, le­kerülnék a napirendiről. De azt a tapasztalatot, hogy egy önlhitt, magát mindentudó­nak hivő. a tömegektől, mi több, még a párttagságitól is elszakadt pártvezetés végve­szélybe taszította hazánkban a szocializmust, soha sem szabad elfelejteni. És még mélyebbre keld ha­tolni az okok feltárásában: a forradalmi pártnak, de min­den egyes kommunistának kritikus próbatétele a hata­lom kézbevétele. Hiszen az a szektás vezetőség, és az őt követő és annyi hibát vétett párttagság 1945—1948 között jó munkát végzett, a töme­geket a politikai meggyőző­dés eszközével maga mögé tudta állítani. Elbizakodott­sága, önelégültsége csak ké­sőbb alakult ki. S ez a ve­szély mindig újraszületik, különösen az egypártrend- szeriben, amikor a vezető pártnak egyben a „saját el­lenzéke”, vagyis saját tevó- kenysége állandó kritikusa szerepét is be kell töltenie. Ehhez kapcsolódik a szoci­alista demokratizmus ügye. Az MSZMP a tömegek bizal­mának visszaszerzéséért ví­vott csatát igen jelentős mér­tékben azzal nyerte meg, hogy a parancsolgatást a kö­zős ügyek közös intézése el­vével cserélte fel. Természe­tesen az idők folyamán a de­mokratikus döntési rendszer — felülről lefelé — sokat vál­tozott, fejlődött, az új igé­nyekhez hasonlította megol­dási formáit, a társadalom változatos érdekviszonyainak szükségleteit igyekezett kie­légíteni — de az alapelv vál­tozatlan maradt: az állam­polgárnak az ország ügyéi eldöntésében véleményét kell nyilvánítania, mert csak így érzi a magáéinak közös dol­gainkat. A szocialista demok­ratizmus fejlesztésében per­sze. a sorozatunkban tár­gyalt időszakban, csak a kez­demények nyilvánulhattak meg, dé a Hazafias Népifront tevékenysége, a szakszerve­zetek és más tömegszerveze­tek munkája, s bizonyos lé­pések az önigazgató tevé­kenység fejlesztésére, az üzemekben és a lakóterüle­ten is előkészítették a talajt a mai feladatokra. Mind a társadalmi jelenségek meg­ítélésében, mint a gazda­ság állapotának felmérésé­ben, sőt még a nemzetközi ügyek kezelésében is nagy erénye volt az új pártveze­tésnek és a kormánynak is a realitásérzék. A régi veze­téssel — amely kergette az illúziókat és voluntarista módon azt képzelte, hogy minden csak akaratától függ —, ellentétben az MSZMP a világot olyannak látta, ami­lyen. Ezt a józanságot és sze­rénységet, a száimunlkna kel­lemetlen tényeknek is tudo­másul vételét, és valóságát nem szépítő nyílt bevallásét értékelték az emberék, és mindinkább nyugtázta a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulá­sának jellegzetessége és fel­tétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek köszönhető tulajdoniképpen a mezőgazdaság szocialista át­alakításának, megszilárdítá­sának sikeres véghezvitele, és (később a mezőgazdasági nagyüzemeik működésének rendkívüli változatos formái. A sablonmentesség nyilvá­nult meg a másik korszakos lépés, a gazdaságirányítás rendjének fciaiakítáSiában, formálásában, majd mindmá­ig a változó feltételekhez: és körülményekhez való alkal­mazásában is. A szocializmus megújulá­sának magyarországi folya­matában. mint erről szólot- tunik, biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi munkás­mozgalom számára is fordu­latot jelentő tanácskozás tu­lajdonképpen arra ösztönzött, hogy kutatni keli az új meg­oldásokat, az élet új prab- .lémáinak megoldására. Ezt a tanulságot jól megszívlelte az MSZMP, amely a szocialista építés általános törvénysze- rűségeit — és ezekben a szovjet tapasztalatokat —, követve a nemzeti sajátossá­gok kutatását és alkalmazá­sát tette tevékenységé kö­zéppontjába. Ha annak ide­jén az SZKP XX. kongresz- szusa adott döntő lökést a szocialista megújulás folya­matához^ akkor napjaink­ban a XXVII. kongresszus szelleme, és az annak alap­ján kibontakozó radikális re­formfolyamat ad bátorítást és impulzust a szocialista építésben új megoldásokat kereső erőknek Magyarorszá­gon. Annák idején, 1956. no­vembere után, amikor már tapasztalható volt. hogy az MSZMP szakított az MDP irossz gyakorlatával, és a közvélemény kezdte nagyobb rokonszenwel figyelni a •történteket, azért újra és új­ra felhangzott — rnétg a kommunisták körében is — a ibi zalmat,lank odó kérdés: ,,Mi a garancia arra, hogy új módon mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt? Az élet bizonyította a válasz igazát: az MSZMP po­litikája a .garancia. Milyen nagy győzelme az MSZMP nnek, a szórtál izmus ügyének, hogy napjainkban olyan burzsoá orgánumok, amelyek 1956-ban csak napo- kat-heteket adtak a forra­dalmi munkás-paraszt kor- mányinak. már az elmúlt 30 óv eredményeit elismerve, teszik fel a kérdést (a Time című (nagybefolyású ameri­kai magazin 1986. augusztu­sában Kádár Jánossal készí­tett interjújában): „KÉRDÉS: Mi a garancia arra, hogy az elmúlt har­minc év eredményeit a jövő­ben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLA­SZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az el­múlt harminc év eredmé­nyeit: azt, hagy van törvé­nyesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal ja­vult. Népüinik tudja ezt. Nem [beszélnek erről1 mindennap, ehelyett azt. reklamálják in­kább,, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk ve­szélyben látná eddigi vívmá­nyait. megvédené azokat”. Nemes János Vége Segíteni a versenyképes gazdasági szervezetek műszaki fejlődését (Folytatás az 1. oldalról) mondta, hogy a gazdaság di­namizálásának, a hatékony­ság javításának egyik meg­határozó tényezőjévé vált a műszaki fejlesztés, amelynek fő irányát a jövedelmezősé­get növelő, átfogóan értel­mezett technológia-korszerű­sítés jelenti. A helyes stra­tégia kialakításához a társa­dalmi, a közgazdasági és a műszaki tényezők együttes figyelembe vételére és össze­hangolt fejlesztésére van szükség. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki fejlesztés megvalósításának igazi szín­tere a vállalati szféra, és ezt szem előtt kell tartani mind az irányítási rendszerben, mind a közgazdasági és a műszaki feltételek kialakítá­sában. A vállalati műszaki fejlesztés felgyorsításához nélkülözhetetlen — többek között — a hosszú távú érde­keltség kialakulását támoga­tó gazdasági környezet. Az ennek létrehozását szolgáló intézkedések kidolgozása megkezdődött. — A gazdaság jelenlegi ál­lapota nem teszi lehetővé, hogy a műszaki fejlődés minden területén azonos ütemben felgyorsuljon. Ezért döntő fontosságú, hogy — megfelelő szelekcióval — el­sősorban a tartósan haté­kony és versenyképes gazda­sági szervezetek műszaki fejlődését segítsük. A sze­lekció követelményeit azon­ban mind a műszaki, mind közgazdasági megfontolások alapján szigorítani kell. A Központi Bizottság tit­kára ezután arról szólt, hogy beruházások nélkül nehéz technológia-korszerűsítést megvalósítani, azonban az előrelépés gátja ma mégsem elsősorban a felhalmozás szintjében keresendő. — Ez a szint nálunk nemzetközi mércével mérve nem ala­csony. A gondot a beruházá­si források nem megfelelő, nem eléggé intenzív felhasz­nálása, a beruházási folya­matok alacsony hatékonysá­ga. s főként az jelenti, hogy a megvalósult beruházások nagy hányadával csupán a kapacitást bővítették, a régi technikát és termelést kon­zerválták a vállalatok. Pál Lénárd szorgalmazta, hogy javuljon a társadalom és a gazdaság készsége, ké­pessége az új műszaki ered­mények befogadására, erő­södjék a gazdasági szerveze­tek érdekeltsége, az egyének motivációja az állandó meg­újulásra. Végezetül a Központi Bi­zottság titkára a népgazda­ság helyzetét elemezve kérte a MTESZ segítségét az or­szág előtt álló feladatok vég­rehajtásához. — Ismeretes, hogy a gaz­dasági fejlődés élénkülése 1985-ben és 1986-ban nem következett be, az eddigi eredmények nem kielégítő- ek. Alapvető nehézségeink abból származnak, hogy töb­bet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. Ebben a helyzetben arra van szükség, hogy munkánkat az anyagi javak gazdaságos megtermelésére összponto­sítsuk. Az elosztás- és fo­gyasztás-centrikus gyakorlat helyébe a gazdaságos terme­lés fokozását, az anyagi ala­pok létrehozását szolgáló munkát kell állítani. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnö­ke arra hívta fel a figyelmet, hogy a műszaki és a gazda­sági szemléletnek egyidejű­leg kell érvényesülnie, enél- kül ugyanis nem lehet ered­ményesen gazdálkodni. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára a MTESZ és az Aka­démia kapcsolatrendszerérői szólt. Kifejtette, hogy a szö­vetségben tevékenykedő 170 ezer műszaki értelmiségi és az Akadémia bizottságaiban dolgozó mintegy 12 ezer szakember tudása komoly szellemi erő. Kapolyi László ipari mi­niszter hozzászólásában hangsúlyozta: a jövőben el­sősorban azt kell vizsgálni, hogy mely ágazatok vannak legközelebb a nemzetközi él­vonalhoz. így lehet ugyanis megtalálni azokat a kitörési pontokat, ahol a magyar ipar világszínvonalú _ teljesít­ményre képes. A vitában felszólaló kül­döttek elemezték az eltelt öt esztendő gazdasági és mű­szaki fejlődésének sajátossá­gait. A vitát Tóth János foglal­ta össze, majd a küldöttköz­gyűlés elfogadta a következő öt esztendő feladatairól szó­ló határozatot. A MTESZ XIV. küldött­közgyűlése, a korábbi kül­döttválasztó közgyűléseken megválasztott 56 egyesületi és területi szervezeti elnök­höz titkos szavazással to­vábbi 90 tagot választott az új országos elnökségbe. Az országos elnökség ezt köve­tően megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének vezető tisztségviselőit, és állandó bizottságainak el­nökeit. A MTESZ elnöke is­mét Fock Jenő, főtitkára új­ból Tóth János lett. Öcsödi hagyományok Hoz újakat és újakat Öcsöd — két dolog jut ró­la eszembe: a kis kanász, aki „ríva öleli át kővé vará­zsolt tarka malacát”, s egy állásajánlat amit néhány év­vel ezelőtt kaptam. Gyanú­san magas bérért hívtak oda tanítani. Véletlen szüli az ötletet, járjak utána első­nek. A tanácsnál megtudom, elég sok a nevelőszülőknél elhelyezett állami gondo­zott: öt családnál nyolc gye­rek nevelkedik. Megkapom a címeket is. G. Ilonát munka­helyén, a Szőnyegszövő Há­ziipari Szövetkezetben kere­sem fel. Már nem szakad föl mélyről jövő sóhaj belőle, amikor arról beszél, hogy férje elhagyta. Maga nevel­te tovább két gyerekét, ám lánya hamarosan az NDK- ban vállalt munkát, a fia pedig szakmunkásképzőbe került. Világéletében a csa­lád éltette, nem bírta soká­ig egyedül. — Elhatároztam, magam­hoz veszek egy állami gon­dozott kislányt. Az intézet­ben viszont egy fiú ikerpár valósággal a nyakamba csim­paszkodott. Tíz éve nevelem őket, jól megvagyunk egy­mással. Unokáimmal is. akik mindennaposak a háznál, ugyancsak összebarátkoztak. Lassacskán azonban ők is elkerülnek tanulni — egyi­kük cukrász, másikuk sza­kács szeretne lenni —. és én azon töröm a fejem, — meg­jegyzi egy éve van a nyug­díjig —, hogy kihozok egy kislányt. Nagyobbacskára, olyan hat-hét évesre gondo­lok, bár félek, az már nehe­zen szokik hozzám. A mosta­ni fiaim édesanyjuknak szó­lítanak. és én azt hiszem an­nak is tekintenek, noha tudják,. . Tigyi Istvánná nevelőszü­lői felügyelőtől érdeklődöm tovább: kik azok, akik vál­lalják a gyermeknevelést, miért, és milyen feltételek mellett? — A nevelőszülők főleg az otthon tartózkodókból, a háztartásbeliekből, valamint azokból az ötven év körüli­ekből kerülnek ki, akiknek saját gyerekeik éppen kire­pültek — sorolja. — Nyolc­van óta vagyok felügyelő Kunszentmártonban és von­záskörzetében, s eddigi ta­pasztalataim arról győztek meg, ne értsek egyet az olyan fölfogással, miszerint az állami gondozottakból meg lehet gazdagodni. Ezek az emberek kizárólag gyer­mekszeretetből vagy a ma­gánytól való félelem miatt vállalják a nevelőszülőskö- dést. Beszélt arról is, hogy a gyerekeket többnyire a szo­ciális körülmények elhanya­goltsága juttatja intézetbe. Jóval több mint felük cigány származású. A vizsgálóköz­pontban eltöltött egy-két hét után a többség nevelőinté­zetekbe, a szerencsésebbek nevelőszülőkhöz kerülnek (bár beilleszkedésük sok­szor a családoknál is gondot jelent.) Havi gondozási díju­kat ősrégi törvény határoz­za meg, korosztálytól függő­en 510—660 forintig. Erre jön a családi pótlék, a teljes ruházati ellátás, az iskolai felszerelések költsége, és még számtalan, de apróbb szoci­ális juttatás, kedvezmény, mint pl. a térítésmentes nap­közis ellátás, ingyenes nyári üdültetés az ábrahámhegyi táborban stb. — Egyébként a gyerekek kihelyezését alapos környe­zettanulmány előzi meg a családoknál, nevelésüket pe­dig állandóan figyelemmel kísérjük — mondja a fel­ügyelőnő. Délután még meglátoga­tom K. Ferencnét, akinek férje négy évvel ezelőtt meg­halt, s így már egyedül ne­veli a 11 éve megkapott ikerpárt. — Az apjuk sokat ivott, az anyjukat pedig ideggon­dozóba kellett szállítani, az­óta ott betegeskedik. ’82-ben levélben jelentkezett az anya, hogy látni akarja a gyerekeit. Megbeszéltük ak­kor az urammail, s el is vit­tük őket. Nagy volt a bol­dogság. Azóta levelezünk egymással. A következő év húsvétjára meg is hívtuk, ám nem jött el, mint utóbb megtudtuk, személyesen kell kikérni az elmegyógyintézet vezetőjétől, így aztán egy ké­sőbbi időpontban látogatott meg bennünket. Az apjukról azonban semmi hír, de talán jobb is. K.-éknak nem lehetett sa­ját gyerekük, így aztán a mostani két lány előtt már fölneveltek három gyereket. Azok is testvérek voltak, l ár eredetileg K.-ék is csak egy fiút akartak örökbe fo­gadni. Z De hát úgy látszik, aki el­határozza egy gyermeknek a fölnevelését, az kettő-három örökbefogadásától sem riad vissza. S ha azokat útra bo­csátotta az életbe, hoz újakat és újakat mert megszokta. Vagy ki tudja, talán életfor­májává lett a gondoskodás... Indultunk visza Szolnokra. Hetek-hónapok óta nem volt eső ezen a vidéken. A gép­kocsi sűrű porfelhőt kavar. A faluszélén haladunk el, útitársam mutatja, hol volt az a ház. ahol József Attila gyerekeskedett. Jó soruk van itt az állami gondozottaknak a nevelőszülőknél, jobb sor­suk, mint nagyon sok valódi családban. A kínálkozó összehasonlí­tások zsákutcájába azonban ne menjünk bele. ősz van. Korán hűvösödik. hamar sö­tétedik. A faluszéli gyep pe­dig kihalt és üres. Azért az a kis kanász hiányzik.. Jenei Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents