Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám
1986. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mxoo/alizmus megújulásának útja 18, Az okok és néhány tanulság A szocializmus megújulásának útjáról szóló sorozatunkban Magyarország felszabadulása óta eiLteLt 41 esztendőnek jószerdnt nem is egészen egyhianmadát, az 1953-tól, az új szakasz megindulásától 1966-ig, a gazdaságirányítási rendszer reformjának elfogadásáig terjedő 13 évet tekintetttiük át. Nem mintha nem volna fontos nyomatékosan hangsúlyoznunk, hogy a témáinak előzménye, mondhatnánk feltétele volt mdndáz, ami 1945- től, majd 1948-tól a népi hatalom győzelmétől történt. A tárgyalt 1953—1966 közötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartalmazta a reformkísérleteket és az ellenállást az újításokkal szemben. a fájdalmas kudarcokat és az újrakezdés elszántságát, a szívós aprómunkát és a lendületes áttöréseket, a kritikusi átgondolást és az elméleti útkeresést, a tömegek kételyektől terhes várakozását, és a tömegek egyetértő aktivitását — egyszóval mindazt a gazdagságot a társadalom mozgásában, amit csak a szocialista forradalom adhat egy népnek, hogy a tapasztalatokat ezeken keresztül lehetett leginkább falitánni. Ez a szakasz, különösen az 1956. november 4-ét követő időszak a párt, de a forradalom pártonkívüli hívei, aktivistái számára is felért a nemegyszer nosztalgiával emlegetett 1945—1948 közötti hősi korszakkal. Mindkettő aktív résztvevőjének állítását. még ha túlzásnak is tűnik, talán nem veszi rossznéven az olvasó: más, sokkal érettebb és persze némileg kesernyés formában ez az 1956. után kezdődő harci szakasz ds -a fényes szelek ideje volt! a forradalmi cselekvés szükségességét és szépségeit nap mint nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanúlsá- gok, amelyek általános érvényűek, vagyis — természetesen a változó körülmények- nlék miegfelielő módosítással — más-más szakaszokban, tulajdonképpen minden időben alkalmazhatók? A múlt hibái persze előbb vagy utóbb lekerülteik, lekerülnék a napirendiről. De azt a tapasztalatot, hogy egy önlhitt, magát mindentudónak hivő. a tömegektől, mi több, még a párttagságitól is elszakadt pártvezetés végveszélybe taszította hazánkban a szocializmust, soha sem szabad elfelejteni. És még mélyebbre keld hatolni az okok feltárásában: a forradalmi pártnak, de minden egyes kommunistának kritikus próbatétele a hatalom kézbevétele. Hiszen az a szektás vezetőség, és az őt követő és annyi hibát vétett párttagság 1945—1948 között jó munkát végzett, a tömegeket a politikai meggyőződés eszközével maga mögé tudta állítani. Elbizakodottsága, önelégültsége csak később alakult ki. S ez a veszély mindig újraszületik, különösen az egypártrend- szeriben, amikor a vezető pártnak egyben a „saját ellenzéke”, vagyis saját tevó- kenysége állandó kritikusa szerepét is be kell töltenie. Ehhez kapcsolódik a szocialista demokratizmus ügye. Az MSZMP a tömegek bizalmának visszaszerzéséért vívott csatát igen jelentős mértékben azzal nyerte meg, hogy a parancsolgatást a közős ügyek közös intézése elvével cserélte fel. Természetesen az idők folyamán a demokratikus döntési rendszer — felülről lefelé — sokat változott, fejlődött, az új igényekhez hasonlította megoldási formáit, a társadalom változatos érdekviszonyainak szükségleteit igyekezett kielégíteni — de az alapelv változatlan maradt: az állampolgárnak az ország ügyéi eldöntésében véleményét kell nyilvánítania, mert csak így érzi a magáéinak közös dolgainkat. A szocialista demokratizmus fejlesztésében persze. a sorozatunkban tárgyalt időszakban, csak a kezdemények nyilvánulhattak meg, dé a Hazafias Népifront tevékenysége, a szakszervezetek és más tömegszervezetek munkája, s bizonyos lépések az önigazgató tevékenység fejlesztésére, az üzemekben és a lakóterületen is előkészítették a talajt a mai feladatokra. Mind a társadalmi jelenségek megítélésében, mint a gazdaság állapotának felmérésében, sőt még a nemzetközi ügyek kezelésében is nagy erénye volt az új pártvezetésnek és a kormánynak is a realitásérzék. A régi vezetéssel — amely kergette az illúziókat és voluntarista módon azt képzelte, hogy minden csak akaratától függ —, ellentétben az MSZMP a világot olyannak látta, amilyen. Ezt a józanságot és szerénységet, a száimunlkna kellemetlen tényeknek is tudomásul vételét, és valóságát nem szépítő nyílt bevallásét értékelték az emberék, és mindinkább nyugtázta a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulásának jellegzetessége és feltétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek köszönhető tulajdoniképpen a mezőgazdaság szocialista átalakításának, megszilárdításának sikeres véghezvitele, és (később a mezőgazdasági nagyüzemeik működésének rendkívüli változatos formái. A sablonmentesség nyilvánult meg a másik korszakos lépés, a gazdaságirányítás rendjének fciaiakítáSiában, formálásában, majd mindmáig a változó feltételekhez: és körülményekhez való alkalmazásában is. A szocializmus megújulásának magyarországi folyamatában. mint erről szólot- tunik, biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi munkásmozgalom számára is fordulatot jelentő tanácskozás tulajdonképpen arra ösztönzött, hogy kutatni keli az új megoldásokat, az élet új prab- .lémáinak megoldására. Ezt a tanulságot jól megszívlelte az MSZMP, amely a szocialista építés általános törvénysze- rűségeit — és ezekben a szovjet tapasztalatokat —, követve a nemzeti sajátosságok kutatását és alkalmazását tette tevékenységé középpontjába. Ha annak idején az SZKP XX. kongresz- szusa adott döntő lökést a szocialista megújulás folyamatához^ akkor napjainkban a XXVII. kongresszus szelleme, és az annak alapján kibontakozó radikális reformfolyamat ad bátorítást és impulzust a szocialista építésben új megoldásokat kereső erőknek Magyarországon. Annák idején, 1956. novembere után, amikor már tapasztalható volt. hogy az MSZMP szakított az MDP irossz gyakorlatával, és a közvélemény kezdte nagyobb rokonszenwel figyelni a •történteket, azért újra és újra felhangzott — rnétg a kommunisták körében is — a ibi zalmat,lank odó kérdés: ,,Mi a garancia arra, hogy új módon mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt? Az élet bizonyította a válasz igazát: az MSZMP politikája a .garancia. Milyen nagy győzelme az MSZMP nnek, a szórtál izmus ügyének, hogy napjainkban olyan burzsoá orgánumok, amelyek 1956-ban csak napo- kat-heteket adtak a forradalmi munkás-paraszt kor- mányinak. már az elmúlt 30 óv eredményeit elismerve, teszik fel a kérdést (a Time című (nagybefolyású amerikai magazin 1986. augusztusában Kádár Jánossal készített interjújában): „KÉRDÉS: Mi a garancia arra, hogy az elmúlt harminc év eredményeit a jövőben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLASZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az elmúlt harminc év eredményeit: azt, hagy van törvényesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népüinik tudja ezt. Nem [beszélnek erről1 mindennap, ehelyett azt. reklamálják inkább,, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk veszélyben látná eddigi vívmányait. megvédené azokat”. Nemes János Vége Segíteni a versenyképes gazdasági szervezetek műszaki fejlődését (Folytatás az 1. oldalról) mondta, hogy a gazdaság dinamizálásának, a hatékonyság javításának egyik meghatározó tényezőjévé vált a műszaki fejlesztés, amelynek fő irányát a jövedelmezőséget növelő, átfogóan értelmezett technológia-korszerűsítés jelenti. A helyes stratégia kialakításához a társadalmi, a közgazdasági és a műszaki tényezők együttes figyelembe vételére és összehangolt fejlesztésére van szükség. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki fejlesztés megvalósításának igazi színtere a vállalati szféra, és ezt szem előtt kell tartani mind az irányítási rendszerben, mind a közgazdasági és a műszaki feltételek kialakításában. A vállalati műszaki fejlesztés felgyorsításához nélkülözhetetlen — többek között — a hosszú távú érdekeltség kialakulását támogató gazdasági környezet. Az ennek létrehozását szolgáló intézkedések kidolgozása megkezdődött. — A gazdaság jelenlegi állapota nem teszi lehetővé, hogy a műszaki fejlődés minden területén azonos ütemben felgyorsuljon. Ezért döntő fontosságú, hogy — megfelelő szelekcióval — elsősorban a tartósan hatékony és versenyképes gazdasági szervezetek műszaki fejlődését segítsük. A szelekció követelményeit azonban mind a műszaki, mind közgazdasági megfontolások alapján szigorítani kell. A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy beruházások nélkül nehéz technológia-korszerűsítést megvalósítani, azonban az előrelépés gátja ma mégsem elsősorban a felhalmozás szintjében keresendő. — Ez a szint nálunk nemzetközi mércével mérve nem alacsony. A gondot a beruházási források nem megfelelő, nem eléggé intenzív felhasználása, a beruházási folyamatok alacsony hatékonysága. s főként az jelenti, hogy a megvalósult beruházások nagy hányadával csupán a kapacitást bővítették, a régi technikát és termelést konzerválták a vállalatok. Pál Lénárd szorgalmazta, hogy javuljon a társadalom és a gazdaság készsége, képessége az új műszaki eredmények befogadására, erősödjék a gazdasági szervezetek érdekeltsége, az egyének motivációja az állandó megújulásra. Végezetül a Központi Bizottság titkára a népgazdaság helyzetét elemezve kérte a MTESZ segítségét az ország előtt álló feladatok végrehajtásához. — Ismeretes, hogy a gazdasági fejlődés élénkülése 1985-ben és 1986-ban nem következett be, az eddigi eredmények nem kielégítő- ek. Alapvető nehézségeink abból származnak, hogy többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. Ebben a helyzetben arra van szükség, hogy munkánkat az anyagi javak gazdaságos megtermelésére összpontosítsuk. Az elosztás- és fogyasztás-centrikus gyakorlat helyébe a gazdaságos termelés fokozását, az anyagi alapok létrehozását szolgáló munkát kell állítani. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a műszaki és a gazdasági szemléletnek egyidejűleg kell érvényesülnie, enél- kül ugyanis nem lehet eredményesen gazdálkodni. Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a MTESZ és az Akadémia kapcsolatrendszerérői szólt. Kifejtette, hogy a szövetségben tevékenykedő 170 ezer műszaki értelmiségi és az Akadémia bizottságaiban dolgozó mintegy 12 ezer szakember tudása komoly szellemi erő. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásában hangsúlyozta: a jövőben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy mely ágazatok vannak legközelebb a nemzetközi élvonalhoz. így lehet ugyanis megtalálni azokat a kitörési pontokat, ahol a magyar ipar világszínvonalú _ teljesítményre képes. A vitában felszólaló küldöttek elemezték az eltelt öt esztendő gazdasági és műszaki fejlődésének sajátosságait. A vitát Tóth János foglalta össze, majd a küldöttközgyűlés elfogadta a következő öt esztendő feladatairól szóló határozatot. A MTESZ XIV. küldöttközgyűlése, a korábbi küldöttválasztó közgyűléseken megválasztott 56 egyesületi és területi szervezeti elnökhöz titkos szavazással további 90 tagot választott az új országos elnökségbe. Az országos elnökség ezt követően megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének vezető tisztségviselőit, és állandó bizottságainak elnökeit. A MTESZ elnöke ismét Fock Jenő, főtitkára újból Tóth János lett. Öcsödi hagyományok Hoz újakat és újakat Öcsöd — két dolog jut róla eszembe: a kis kanász, aki „ríva öleli át kővé varázsolt tarka malacát”, s egy állásajánlat amit néhány évvel ezelőtt kaptam. Gyanúsan magas bérért hívtak oda tanítani. Véletlen szüli az ötletet, járjak utána elsőnek. A tanácsnál megtudom, elég sok a nevelőszülőknél elhelyezett állami gondozott: öt családnál nyolc gyerek nevelkedik. Megkapom a címeket is. G. Ilonát munkahelyén, a Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben keresem fel. Már nem szakad föl mélyről jövő sóhaj belőle, amikor arról beszél, hogy férje elhagyta. Maga nevelte tovább két gyerekét, ám lánya hamarosan az NDK- ban vállalt munkát, a fia pedig szakmunkásképzőbe került. Világéletében a család éltette, nem bírta sokáig egyedül. — Elhatároztam, magamhoz veszek egy állami gondozott kislányt. Az intézetben viszont egy fiú ikerpár valósággal a nyakamba csimpaszkodott. Tíz éve nevelem őket, jól megvagyunk egymással. Unokáimmal is. akik mindennaposak a háznál, ugyancsak összebarátkoztak. Lassacskán azonban ők is elkerülnek tanulni — egyikük cukrász, másikuk szakács szeretne lenni —. és én azon töröm a fejem, — megjegyzi egy éve van a nyugdíjig —, hogy kihozok egy kislányt. Nagyobbacskára, olyan hat-hét évesre gondolok, bár félek, az már nehezen szokik hozzám. A mostani fiaim édesanyjuknak szólítanak. és én azt hiszem annak is tekintenek, noha tudják,. . Tigyi Istvánná nevelőszülői felügyelőtől érdeklődöm tovább: kik azok, akik vállalják a gyermeknevelést, miért, és milyen feltételek mellett? — A nevelőszülők főleg az otthon tartózkodókból, a háztartásbeliekből, valamint azokból az ötven év körüliekből kerülnek ki, akiknek saját gyerekeik éppen kirepültek — sorolja. — Nyolcvan óta vagyok felügyelő Kunszentmártonban és vonzáskörzetében, s eddigi tapasztalataim arról győztek meg, ne értsek egyet az olyan fölfogással, miszerint az állami gondozottakból meg lehet gazdagodni. Ezek az emberek kizárólag gyermekszeretetből vagy a magánytól való félelem miatt vállalják a nevelőszülőskö- dést. Beszélt arról is, hogy a gyerekeket többnyire a szociális körülmények elhanyagoltsága juttatja intézetbe. Jóval több mint felük cigány származású. A vizsgálóközpontban eltöltött egy-két hét után a többség nevelőintézetekbe, a szerencsésebbek nevelőszülőkhöz kerülnek (bár beilleszkedésük sokszor a családoknál is gondot jelent.) Havi gondozási díjukat ősrégi törvény határozza meg, korosztálytól függően 510—660 forintig. Erre jön a családi pótlék, a teljes ruházati ellátás, az iskolai felszerelések költsége, és még számtalan, de apróbb szociális juttatás, kedvezmény, mint pl. a térítésmentes napközis ellátás, ingyenes nyári üdültetés az ábrahámhegyi táborban stb. — Egyébként a gyerekek kihelyezését alapos környezettanulmány előzi meg a családoknál, nevelésüket pedig állandóan figyelemmel kísérjük — mondja a felügyelőnő. Délután még meglátogatom K. Ferencnét, akinek férje négy évvel ezelőtt meghalt, s így már egyedül neveli a 11 éve megkapott ikerpárt. — Az apjuk sokat ivott, az anyjukat pedig ideggondozóba kellett szállítani, azóta ott betegeskedik. ’82-ben levélben jelentkezett az anya, hogy látni akarja a gyerekeit. Megbeszéltük akkor az urammail, s el is vittük őket. Nagy volt a boldogság. Azóta levelezünk egymással. A következő év húsvétjára meg is hívtuk, ám nem jött el, mint utóbb megtudtuk, személyesen kell kikérni az elmegyógyintézet vezetőjétől, így aztán egy későbbi időpontban látogatott meg bennünket. Az apjukról azonban semmi hír, de talán jobb is. K.-éknak nem lehetett saját gyerekük, így aztán a mostani két lány előtt már fölneveltek három gyereket. Azok is testvérek voltak, l ár eredetileg K.-ék is csak egy fiút akartak örökbe fogadni. Z De hát úgy látszik, aki elhatározza egy gyermeknek a fölnevelését, az kettő-három örökbefogadásától sem riad vissza. S ha azokat útra bocsátotta az életbe, hoz újakat és újakat mert megszokta. Vagy ki tudja, talán életformájává lett a gondoskodás... Indultunk visza Szolnokra. Hetek-hónapok óta nem volt eső ezen a vidéken. A gépkocsi sűrű porfelhőt kavar. A faluszélén haladunk el, útitársam mutatja, hol volt az a ház. ahol József Attila gyerekeskedett. Jó soruk van itt az állami gondozottaknak a nevelőszülőknél, jobb sorsuk, mint nagyon sok valódi családban. A kínálkozó összehasonlítások zsákutcájába azonban ne menjünk bele. ősz van. Korán hűvösödik. hamar sötétedik. A faluszéli gyep pedig kihalt és üres. Azért az a kis kanász hiányzik.. Jenei Gyula
