Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
1986. OKTÓBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ITT J Üj vasúti híd a Tiszán. Már összeköti a folyó két partját az új csongrádi vasúti Tisza híd, amely 600 millió forintos költséggel épült. A rácsos acélszerkezeteket a parton szerelték össze a Ganz-Mávag szakemberei, és több hönap alatt folyamatosan húzták rá a pillérekre. Már csak a befejező munkák vannak hátra, a tervek szerint az év végén adják át rendeltetésének az új vasúti hidat (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Könnyek, szitkok, emberek Fennálló tartozása fejében... Egy nehéz nap a végrehajtókkal Végrehajtó. Aligha lehetne e foglalkozást a legfelkapottabb mesterségek közé sorolni, miként gyakorlói sem nagyon pályázhatnának népszerűségi dfjra. Nem hiszem, hogy van szülő, akinek dédelgetett, titkos vágyai között szerepelne, hogy gyermeke egykor ezen a rögös pályán keresse kenyerét, s a gyerekeknek feltett szokvány „mi leszel, ha megnősz” kérdésre sem gyakori a „végrehajtó” felelet. Amíg a közös gondolatból törvény lesz Beszélgetés Lédemé dr. Faragó Margit képviselővel Miért e megítélés, honnan a közvélemény fenntartásai? Hiszen végrehajtók mindaddig — és csak addig! — lesznek, amíg a jog érvényesítéséhez szükség van rájuk. Vagyis — úgy tűnik — még sokáig. Egy gépezet apró csavarjai..., csakhogy éppen az ütközési pontokon helyezkednek el. övék a hálátlan szerep, nekik kell végrehajtatni mások által hozott, másokra vonatkozó döntéseket. A kötelességüket teljesítik, s mi „pokolba” kívánjuk őket, fea megjelennek, ahelyett, hogy magunk tennénk rendibe a magunk dolgait. Akitől visznek, az gyűlölködik, akiét .behajtják, annak „természetes” az egész. Az üzlet nem neki való Reggel nyolckor indulunk Szolnokról. Szórópuszta csak alig néhány ház a városból kifelé vivő út baloldalán. Két ráérősen beszélgető asz- szony igazít útba bennünket, Dani-ütött-kopott tanyája felé. Dühös kutyák gyűlnek körénk mindenfelől. S. Dániel 28 ezer forint gyerektar- tássaJ „lóg”, részben az államnak, részben volt feleségének. Most nincs itthon. A szemben lakó szomszéd magyarázza : alkalmi munkára jár, abból él. Egy felszólítást hagyunk neki, aminek sikerében nem nagyon hiszek. De most nem tudunk mást tenni. Hunyadfalva, düledező faluszéli ház; az ajtó zárva, bentről kétségbeesett, magányos gyermeksírás. Dolgunk végezetlenül távozunk. Nagykörű: többezer forintos tartozás, s az adós portáján azt találgatjuk, hogy az ott lévő építmény vajon lakás vagy csak istálló. Itt foglalni is tudunk, egy Nysa gépkocsit. Délfele már Jász ladánybun vagyunk. Egy „úri adós” tiszta, rendes, de ízléstelen gics- csekkel teli zsúfolt lakásában beszélgetünk, az adós feleségével A helyi bisztró szerződéses üzemeltetése során. három év alatt közel háromszázezer forint adósságot sikerült „összeszedni”. A nénike sírva magyarázza: „Én mondtam neki, hogy ne vállalja, mert ez nem neki való! Mégis belefogott! Aztán magára maradt... Egyre többször jöttek szólni, hogy az uram már megint tökrészeg, és az emberek ingyen isznak nála”. Felszólításokat mutat, egész kötaggel. amikben az áfész kérte ismételten számon az elmaradt befizetéséket. „Ahelyett, hogy szólongatták és leveleztek, inkább elvették volna tőle az üzletet! Akkor most nem lenne ekkora a baj”! Kiderült: a ház fele a férj tulajdona, így arra rá fogják terhelni a tartozást. A néni, miközben kikísér bennünket, kétségbeesve ismételgeti: „Ezzel a két kezemmel teremtettem itt meg mindent, amit csak látnak; de ha ez még sokáig így megy, ezzel fogom felgyújtani is! Istenemre felgyújtom, ha nem lesz már vége!” „Ajándék” Pestről Jászkiséren egy másik szerződéses üzemeltető 17X ezer forinttal maradt „sáros”. Csak a nyolcadikos kislány van otthon. a szülők most Jászberényben dolgoznak. Egy Zsuk tehergépkocsi áll az udvaron, az lefoglalható a maradék százötvenezerrel a házat fogják megterhelni. A kislány csak áll, s nem nagyon érti, mi történik körülötte. A foglalási jegyzőkönyvet a konyhaszekrényre teszi, s tekintete közben bizonytalan és ijedt. Jászapátiban először Sz. J-t keressük, aki egy kijózanító vendéglátás költségeivel, 660 forinttal tartozik a de- toxikáló állomásnak. Hetvenkét éves anyja csendesen sír- dogál: „Nem tudom, hol van... Három éve elment, és azóta felénk se néz... Még meg se látogat... Valahol Pesten lakik. Pedig elkelne itthon a segítség, öreg már a gazda. 82 éves..., nem bírja a munkát. A fiúnk után néha jönnek ilyen fizetnivalók. Ezt is kifizetem...” Hozza a pénzt, s reszketeg kézzel írja alá az elismervényt. Közben körbepillantok az udvaron. A hajdan nagy, virágzó parasztportát kikezdte az enyészet. Az öreggazda már nem bírja, a fiatal meg nem akarja. És holnap? Apáti, cigánytelep. Hamar ráakadunk a keresett házra. Erre vett fel a tulaj építési kölcsönt, amiből még 27 ezer forinttal tartozik. A ház népiéiért, az utcai ablakok beverve. Átellenben, a másik udvaron, két asszony csirkét pucol. Odakiabálnak. „Nem laknak itt! Ide csak k...-ni járnak! Azt viszont gyakran” ! Az ajtót csak retesz zárja, így könnyen bejutunk a csaknem teljesen üres házba. Az utcai szobában színeha- gyott heverő, rajta üvegcserepek, és két bezuhant fél- ltég(la. Gyorsan kifordulunk a házból. Az asszonyok a szomszédból cinkosan nevetnek ránk. Gyerektartás, lakbérhátralék;, szerződéses tartozás, detox ikációs költség, OTP- részlet, magánkölcsön — egy bokszínű kép mozaikdanab- káá. Elöregedő parasztporta, tanya és cigánytelep, vagy éppen jólétről árulkodó lakás, egy furcsa, soha véget nem érő színjáték ötletszerűen kiragadott helyszínei. Késő délután van mire hazafelé tartunk. Mindenki fáradt; végrehajtó, gépkocsi- vezető és újságíró egyaránt. Orrunkba szagok ivódtak, fejünkben hangok, reakciók és gesztusok kavarognak. Megdöbbentő, hogy mennyire el lehet használódni egyetlen nap alatt. Reggeltől estig az emberek viselt dolgai közt „kotorászni”, nagyon fárasztó... a végrehajtónak azonban egy jó ideig még ilyen lesz a holnapja is. L. Murányi László Nem tudom, az Alkotmánytan, mint tantárgy, mikor kopott ki a diákok órarendjéből, mindenesetre, ha létezne még, úgy tanulságos órát tarthatna Léderné dr. Faragó Margit országgyűlési képviselő. A téma ez lehetne: Hogyan születik egy törvény? Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának tagjaként a képviselőnő kicsit sajátjának is érzi, az előkészítés alatt levő egészségügyi törvénymódosítást, amelynek paragrafusain hosszú idők óta munkálkodnak a szakemberek, de hozzáteszik véleményüket — az országgyűlési bizottságok csatornáin át — az állampolgárok is. — Mit kell tudni a szociális és egészségügyi bizottságról? — Elnöke dr. Pesta László, a képviselők doyenje. Tagjai a képviselők közül azok, akik az egészségügy terén tevékenykednek, de a társadalmi közvélemény képviseletére vannak más szakmabeliek is: párttitkárt, varrónőt, tanárt is találunk a bizottság tagjai között. Üléseinknek vannak állandóan visszatérő témái: amikor elkészül a költségvetés. az egészségügyi tárca pénze fölött vitázunk; miből mennyit, hova ? Természetesen sokat nem tudunk módosítani az eredeti elképzeléseken, de ha hangosan hallatjuk a közvélemény hangját, bizonyos korrekciókat el tudunk érni. — Ilyenkor mindenki a szűkebb pátriájának gond- jái-baját hangoztatja? — Nagyjából igen, de azt hiszem, ez is a dolgunk. Például amikor a központi ügyeleteket szervezték, nem gondoltak arra, hogy a dimbes- dombos Borsod megyében a CB-rádiók nem úgy funkcionálnak. mint az Alföldön. Egy átjátszó állomásra volt szükség, a kapcsolattartáshoz. az egyik képviselőtársunk a bizottsági ülésen szóvá tette — intézkedtek. Vannak aztán olyan témák is, melyekre időnként visszatérünk. Néhány éve a gyógyszeripar számolt be az ellátásról, és most ismét elmondják majd. mit végeztek. Máris van egy felvetésem a számukra: megkérdezem, miért nem gyártanak „élvezhetőbb” gyermekgyógyszereket? Vannak olyan szirupjaik, amelyeket csak kínkeservesen lehet az apróságokkal megitatni, ezek helyett a szülők szívesebben látnák a drazsírozott orvosságokat, különösképpen azért, mert a nehezebben fogyaszt- hatók általában a gyakran használatos antibioftikumok. Napirendre kerül hamarosan az egészségügyi kultúra és az újságírás, aztán megvizsgáljuk. egészségesek-e a lábbelik? S a diétázás lehe1987. január 1-jétől megváltozik a mezőgazdasági biztosítások rendszere, többféle, az igényekhez jobban alkalmazkodó szerződést lehet majd kötni — jelentették be az Állami Biztosító pénteki sajtótájékoztatóján. Tar Jenő, az intézet ügyvezető igazgatója elmondotta: a jelenleg is érvényes mezőgazdasági nagyüzemi biztosításokat tíz évvel ezelőtt dolgozták ki, s a tapasztalatok szerint eljárt felettük az idő. A biztosító egy évtized alatt mintegy ötmilliárdos veszteséget könyvelt el, s az üzemek is elégedetlenek voltak: az utóbbi időben mind többen mondták le a biztosítást. Vagyis már nem váltak be az úgynevezett összevont biztosítások, amelyek valamennyi vetőségeit is áttekintjük. Egyszóval szinte havonta találkozunk a bizottság ülésein, ahogyan a témák kívánják. — A közvéleményt élénken foglalkoztatja az egészség- ügyi törvény küszöbön álló módosítása. Gondolom, egy tervezetet nem ildomos közhíreim, mégis néhány jellemző példát említhetne a változtatások sorából? — Miután valóban egy félkész” koncepcióról van szó, amelyet még számtalan fórumon finomítanak, inkább arról szólnék, mi az, ami a bizottság ülésein a leghevesebb vitát váltja ki. A lényeg változatlan marad: az alapvető gyógyító, megelőző ellátás továbbra is ingyenes lesz. De azon már érdemes elgondolkodni, nem kellene-e térítéshez kötni azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek egyéni igényt elégítenek ki? — Mi az, ami az egészségügyi ellátásban mondhatni osztályon felüli igénynek számít? — Ha valaki ragaszkodik egy külföldi szanatóriumi beutalóhoz, vagy itthon egy gyógyhelyen egyágyas szobát kér, netán színes tévét óhajt, a szobájába, fizesse meg. Vagy egy magánorvosi rendelő betege, ha intézményben szerzi be a laboratóriumi, röntgen és egyéb lelete-, két, ezt ne az állam állja, hiszen a beteg végül is a kezelő orvosának fizet. Az esztétikai műtéteknél van olyan beavatkozás, amely egy baleset nyomait hivatott eltüntetni : ez legyen ingyenes. De ha valaki megunta az orrformáját és ezen akar változtatni, ne SZTK alapon tegye. Ugyancsak mérlegelni kellene azt is, meddig menjünk el a humánumban egy olyan alkoholistával szemben, aki minden jószándék dacára tudatosan issza el az egészségét. Ma előfordul, hogy olyanok fogyasztják a becsületes többség által megtermelt nemzeti jövedelmet, akik erre az életvitelükkel érdemtelenek. Meg kellene húzni egy határt is, milyen szélynemre kiterjedtek, s természetesen a díjak is ehhez igazodtak. így jó néhány szövetkezet, állami gazdaság bizonyos fajta ismétlődő kárait azok a mezőgazdasági üzemek fizették meg, amelyeknél hosszú éveken keresztül hasonló kár nem fordult elő. Az eddigi mindenre kiterjedő egységes növénybiztosítás helyett január elsejétől hétfajta kockázatra köthetnek szerződést a mezőgazda- sági üzemek. Míg korábban egyazon biztosítás vonatkozott a jégverésre, a fagykárra, a vízkárra, a homokverés-károkra és a viharkárokra, ezentúl ezekre külön-kü- lön lehet szerződést kötni, tehát minden üzem azt a biztosításfajtát választhatja, amely tapasztalatai szerint értékig etikus a betegtől bármit is elfogadni, és mikortól kell eljárni azok ellen, akik a borítékhoz kötik a gyógyítás színvonalát. — Nagyjából a közvéleményt is ilyen gondolatok foglalkoztatják, ön személy szerint milyen javaslatot tenne a törvényhez? . — Szakmám a szemészet, így erről a területről hozakodom elő egy problémával. Tapasztalatom az, hogy az intézmények felszereltsége jobb, mint a magánrendelőké, mégis gyakran keresik fel a betegek a privát rendeléseket. Az oka az. hogy az orvos a gyógyító munka mellett ráér jó szót is adni a páciensének. Mi ezt egy rendelőin- tezeti munkanapon nem tehetjük meg a betegek nagy száma miatt. Ha azonban inód lenne arra, hogy az intézet gyógyító eszközeivel a hivatalos munkaidő lejárta után privát betegeket is fogadhatnánk, jól járna a beteg, mert kiváló műszerezettséggel gyógyítanánk és még beszélgetni ráérnénk vele. Jól járna az intézet, mivel a felszerelések használásáért fizetség járna, és jól járna a rendelést végző orvos is, mert így a többletmunkáért tisztességes úton jutna többletjövedelemhez. Többször is végiggondoltam mindezt, úgy vélem nem etikátlan a javaslat. — A Parlamentben szavazáskor — amint azt legutóbb a Sajtótörvény esetében is láthattuk — már szinte teljes az egyetértés. Az előkészítés fázisában vannak ellenvélemények? — Nem tudom, más bizottságban hogy vannak vele.de nálunk valósággal késhegyre menően vitázunk egy-egy téma fölött. Persze előbb-utóbb közös véleményre jutunk, ám addig mindenki hangot ad saját elképzelésének. Az Országgyűlés már a közös gondolatokat szentesíti törvény- nyé, és mert egy kicsit mindenki magáénak is érzi azt, miért szavazna ellene? — Október 23—-24-én ösz- szeül az Országgyűlés, és a napirenden a családjogi törvény szerepel. A hozzászólók között Ont is számontartják. Mit kiván elmondani? — A törvénytervezet nem könnyű olvasmány, így még jó ideig tanulmányozom. Mindenesetre a felbomló családoknál a gyerek érdekét akarom hangsúlyozni. A láttatást biztosítja mindkét szülő részére a törvény, de vajon a gyerek milyen érzésekkel készül ezekre a gyakran kierőszakolt találkozásokra? Jó lenne az ő kis leikébe is bepillantani, hiszen valamennyi válásnak elsősorban a gyerek az áldozata. — Köszönöm a beszélgetést. gazdálkodási kockázatának legjobban megfelel. Az állatbiztosítások feltételei lényegében nem változnak, a díjtételeket azonban — az előző évek káralakulása alapján — az eddigi négy helyett hét osztályba sorolják, s ahol korábban egy bizonyos összegnél nagyobb volt a kártérítés, ott 20 százalékos önrészt alkalmaz a biztosító, azaz, a kár ötödét a biztosított üzemnek kell állnia. Mindemellett továbbra is veszteséges lesz a biztosító számára az állatbiztosítás — mondották. A biztosító szakemberei november elejétől kezdődően felkeresik a vállalatokat, mezőgazdasági üzemeket, hogy segítséget nyújtsanak a legmegfelelőbb biztosítások kiválasztásában. Palágyi Béla ÁB-sajtótájókoztató Új növény- és állatbiztosítások
