Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
1986. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A azoolalizmus megújulásának útja W. Leraktuk a szocializmus alapjait Az MSZMP VII. kongresz- szusa, amely 1939. november 30-tól december 5-ig tanácskozott, miután elemezte az ellenforradalom leverése óta eltelt időszak tapasztalatait, célként tűzte ki, hogy a következő években befejeződjön a szocializmus alapjainak lerakása Magyarországon. Ezt szolgálta az 1956-ot követő átmeneti hároméves terv (1958—1960) sikeres teljesítése. A nemzeti jövedelem az előirányzott 13 százalékkal szemben 20 százalékkal, az ipari termelésé a 22 százalék helyett 40 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés 11 százalékkal, az árutermelés és -felvásárlás 15 százalékkal növekedett. A második ötéves terv (1961—1965) már 36 százalékos nemzeti jövedelem, 48— 50 százalékos ipari termelés, 22—23 százalékos mezőgazda- sági termelésnövekedést irányzott elő. E viszonylag — más szocialista országok terveihez képest — szolid meny- nyiségi növekedések a minőségi tényezők fejlettebb színvonalával párosultak; a gazdaságosság követelményei, mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozásának előirányzatai kerültek előtérbe. Az új ötéves terv második évének végén, 1962. november 20—24-én tanácskozott az MSZMP VIII. kongresszusa, amelyet történelmi határkőként tartanak számon az ország és a párt történetében is. A VII. kongresszuson kitűzött alapvető célt elértük, a szocialista forradalom győzött a társadalmi-gazdasági életben. „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett” — állapította meg a kongresszus határozata. Ez a változás így tükröződött a számokban: 1957-ben az összes keresők 55 százaléka volt munkás és alkalmazott. 1962-re részarányuk 65 százalékra növekedett. 1957- ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag, 1962-re részarányuk 30 százalék lett, vagyis a kongresszus idején már a dolgozók 95 százaléka szocialista állami vállalatokban és intézményekben, illetve szövetkezetekben dolgozott. Ekkoriban, hat évvel az ellenforradalom után már kevés szó esett az 1956-os év eseményeiről, hiszen ez végleg lezárt periódusa volt a párt és az ország életének. De azokban a kérdésekben, amelyeket a tanácskozás számbavett, az elemzésekben és a feladatok kijelölésének módjában ott munkáltak, hatottak a harcban szerzett tapasztalatok. Mindenki érezte Bolgár vendégek a megyei tanácsnál A Kjusztendil megyei tanács elnökhelyettesének, Dmitrjev■ Petkovnak a vezetésével megyénkben tartózkodó háromtagú tanácsi delegáció ma a megyei múzeum, a művelődési központ és a művésztelep közművelődési tevékenységével ismerkedett. A küldöttséget délután fogadta Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke. A delegáció ma a főváros művészeti és történelmi értékeivel ismerkedik, ellátogatnak a Magyar Nemzeti Galériába, megtekintik a Nemzeti Múzeum állandó kiállítását és a koronázási ékszereket, valamint a Munkásmozgalmi Múzeum anyagát. és értette, miért hangsúlyozta kongresszusi zárszavában, a tanácskozás hangulatának és fő törekvésének hangot adva Kádár János: ..Kifejezésre jutott az a bizonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkban semmiféle lényegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása, hogy a marxista-leninista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni.” És a továbbiakban még egyszer visszatérve e gondolathoz a kongresszus részvevőinek egyetértő tapsától kísérve kijelentette a párt első titkára: „Pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresz- szus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, helyeslik és támogatják azt. És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányban változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista-leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük, és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.” Sok méltatást és elismerést kapott a kongresszuson a szövetségi politika, mint amely jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez. Az új helyzetben, amikor már a szocializmus alapjain a teljes felépítés feladatai kerültek napirendre, a szövetségi politika is fejlettebb szakaszába került: a szocialista nemzeti egység fejlesztése, erősítése lett a cél. A társadalom valamennyi osztályát és rétegét kellett a közös munkára, az együttműködésre ösztönözni. A párt hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység politikája sem jelenti azt, hogy Magyarországon az osztályharc befejeződött. Szó sincs arról, hogy a párt az osztályharc éleződésére törekedne; ellenkezőleg: az országnak, a népnek, a pártnak mindig az az előnyös, ha az osztályharc hevessége csökken, formái kevésbé élesek. Azonban, különösen az imperialista környezetben, nem lehet kizárni azt sem, hogy rövidebb-hosszabb ideig bizonyos osztályellentétek vagy rétegek érdekösszeütközései élesebb formákat öltenek. Még e kedvezőtlenebb lehetőség esetére is a szövetségi politika sikerei, a szocialista nemzeti egység politikájának fokozatos erősödése kedvezőbb pozíciókat teremtett a párt, a munkásosztály, a haladó erők számára. A politikai harc döntő sikerei után, még az eddiginél is inkább, a gazdaság került a figyelem középpontjába, és Köztudomású, hogy átfogó társadalmi program készül hazánkban a lakosság egészségének megőrzésére. A nemzeti program sikere nagymértékben függ az egyén életvitelétől. Az életmód kialakításában a társadalmi és anyagi feltételek mellett szerepet játszik az egyes ember szemlélete, hozzáállása is. A helyes szemlélet és életmód elsajátításának alapjait kisgyerekkorban kell lerakni. Az egészségügyi szakemberek tehát, csak úgy érhetnek el eredményeket, ha összefognak a közoktatás, a közművelődés területén dolgozókkal. Bölcsődei gondozónők, óvónők, pedagógusók — nevelik a gyerekeket segítenek helyes szokásaik kialakításában, a közművelőa gazdasági munka általános fejlesztése vált a társadalomépítésben kulcskérdéssé. A kongresszus ugyan még inkább csak irányvétel szempontjából, keresve a megoldások módját, érintette azokat a kérdéseket, amelyeket a következő években már mélyebben elemeztek. A kiindulópont a kongresszusi határozat értelmében az volt, hogy: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.” Látható, hogy ugyan szó volt a termelés mennyiségi emeléséről is, de az első helyen a minőségi tényezőket: a munka termelékenységének növelését, és a gazdaságosságot említette a határozat. A továbbiakban ezeknek a teendőknek részletezésében az ipar ágazati arányainak javítása, a szakosítás és a kooperáció, a gazdaságtalan, elavult termékek helyett korszerű. gazdaságos, a hazai és a nemzetközi igényeknek egyaránt megfelelő áruk előállítása volt az elérendő cél. Ugyancsak a majdani gazdasági reformmal összecsengő volt az a megállapítás is, hogy az anyagi érdekeltség következetes megvalósítása nagy lendítő ereje a szocialista gazdaságfejlesztésnek. A gazdasági irányítás módjának megváltoztatására utalt a határozatnak az a követelése, hogy kapjon nagyobb teret az alkotó kezdeményezés, a döntések legyenek megalapozottak, előrelátók, épüljenek gondos számvetésre. A kongresszuson szó esett már arról is, hogy növelni kell a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét — az aprólékos főhatósági irányítás korlátozása révén is. A gazdasági mechanizmus változtatására irányuló elképzelésekkel párhuzamosan, azok logikus kiegészítéseképpen sok szó esett a kongresz- szuson a szocialista rendszer demokratizmusának szélesítéséről. Kemény fellépést követelt a határozat a szocialista demokrácia fejlődését akadályozó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus gyakorlat és szellem ellen. E tekintetben is kedvező jelenségként értékelte, hogy önigazgató funkcióval mind több feladat kerül állami szervek hatásköréből a társadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe. A párt VIII. kongresszusa tehát számos területen és kérdésben gazdagította és segítette elő a szocializmus megújulásának programját és gyakorlatát. Nemes János (Következik: Az új mechanizmus) désben formálják tudatunkat, segítenek a szabadidő kulturált, egészséges eltöltésében. E gondolat jegyében rendezett tegnap Szolnokon fórumot az egészségnevelők, a közművelődésben és a közoktatásban dolgozók részére a Vöröskereszt városi vezetősége. a TIT megyei szervezete, a városi pedagógus KISZ-hi- zottság, a városi alkoholellenes bizottság és az egészségügyi intézmények vörös- kereszt vezetősége. A fórumon dr. Székely Lajos professzor, az Orvos továbbképző Intézet Egészségügyi Főiskolája pedagógiai tanszékének vezetője tartott előadást a közművelődés és az egészségnevelés kapcsolatáról. Összefogni egészségünkért Fórum a közoktatásban, a közművelődésben dolgozóknak Látogatás Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára látogatást tett a megyeszékhely egyik katonai alakulatánál. a vendéget Fricz Sándor alezredes tájékoztatta az alakulat történetéről, életéről, a katonai és politikai kiképzés eredményeiről, a város politikai, állami, és társadalmi szerveivel, a tanintézetekkel és termelő üzemeivel kialakitott kapcsolatokról. A megyei pártbizottság első titkára megtekintette az lalakulat kiképzési objektumait, megismerkedett a katonák élet- és munkakörülményeivel, a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségeivel. A látogatáson részt vett Rabold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A Fejlődés Rákospalotai Bútoripari Kisszövetkezet jászkiséri szakcsoportja jelenleg USA exportra különböző intarziás Kísszekrenyeket, asztalokat gyárt. Képűnkön Csajági Andrásné intarziát készít Fotó: T. Z. Nők a mezőgazdaságban Egyik szemem sír, a másik meg nevet — az érzés akkor lett úrrá rajtam, amikor tegnap Szolnokon, a Technika Házában részt vettem azon a találkozón, amelyen a megyében dolgozó női agrárszakemberek helyzetéről beszéltek. örültem, hogy erre az eseményre három év után ismét sor került, szomorkodtam, mert még mindig sokféle hátrányról esett szó ezügyben. Pedig kezdetben milyen nagyszerűnek tűnt a dolog. A statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt 15 évben növekedett a nők szerepe gazdasági életünkben, csökkent a férfiak és a második nem iskolai végzettsége közötti különbség, az utóbbi képviselői megtalálhatók valamennyi szakmában, csökkent a közülük kikerülő segédmunkások száma, jövedelmük számottevően nőtt, és megváltozott a munkahelyi és a házkörüli tevékenységük aránya is. A számok nyelvére lefordítva, a mezőgazdaságban országosan 45—46 ezer felsőfokú végzettségű szakember tevékenykedik, 29—32 százalékuk nő. Megyénk mező- gazdasága is tükrözi e társadalmi fejlődést, a nők egyre több munkaterületen helyezkednek el, sőt egyes tevékenységek elnőiesedése is megfigyelhető. Míg 1981-ben 8059 nő dolgozott az agrárágazatban, addig tavaly már kílencezerháromszáztízen voltak. S a felmérések azt mutatják, hogy iskolázottságuk, szakképzettségük a férfiakénál dinamikusabban fejlődött. Tehát, esélyegyenlőségük az oktatásban is megvalósult, hiszen szűkebb pátriánkban is egy évtized alatt 77 százalékkal nőtt a középiskolát végzett dolgozó nők száma. Ez az eredmény a megye mezőgazdaságában is jelentkezik, hiszen az ott tevékenykedő középiskolát végzettek 42.4 százaléka nő, akik elsősorban adminisztrációs területen tevékenykednek, de jól megállják helyüket az alaptevékenység — a növénytermesztés és az állattenyésztés — különböző területein is. Az adatok azonban gondokat is tükröznek. A megyénkben dolgozó diplomás nők száma is 10 év alatt megkétszereződött, és jelenleg 43 százalék az arányuk az összes diplomások számához viszonyítva. Ugyanakkor a megye mezőgazdaságában mindössze 2048 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik, s közülük csak alig valamivel több mint háromszáz a nő. Erre talán némi magyarázatot ad a falusi viszonyok között kedvezőtlen óvodai, bölcsődei ellátottság, a szülői segítség hiánya, a háztartási feladatok ellátása, amely mind- mind hátrányosan befolyásolja a női szakemberek helyzetét. És alkalmasságukkal kapcsolatos megítélésük sem minden esetben megfelelő, talán éppen ezért, mert ha beteg lesz a gyerek, ki más maradna otthon vele, mint az édesanyja. Ezt pedig — családjogi törvény ide, különböző társadalompolitikai intézkedések oda, — nem minden vezető nézi jó szem,- mel, mert számára az a jó munkatárs, akire minden időben és minden körülmények között számítani lehet. Ebből adódóan, a nők egy része nem is a végzettségé- ffljek és képzettségiének megfelelő munkakörben dolgozik, és helyhez kötött könnyebb munkaterületet választ. Pedig, széles körű foglalkoztatásuk, magasabb iskolai végzettségük, politikai felkészültségük, ma már alkalmassá tenné őket arra, hogy vezető beosztásba kerüljenek. Azonban ezen a téren még gyakran gátló tényező a konzervatív szemlélet és az, hogy a nők egy része, éppen családi elfoglaltsága miatt nem szívesen vállal vezető beosztást. Különösen a felsőszintű vezetői munkakörökben kisebb mértékű az előrelépésük. S ha mégis elvállalják az adott munkakört, akkor meg a nagyfokú béraránytalanságok méltatlanok számukra. Hiszen kimutatható, hogy azonos vezetői beosztásban dolgozó férfi és nő fizetése között legalább 15 százalék különbség van a férfiak javára. Szóval sokszínű gondokkal terhelt ma még a nők foglalkoztatásának kérdése a mezőgazdaságban is. Ezügyben a szemléletünkön is van mit javítani. S még az sem mentség, hogy nemcsak nálunk, hanem szerte a világon így van ez. Erre csak egy példa: a Svéd Királyi Akadémia évente megjelenteti a Nobel-díjasok krjtetét, amelyben rövid életrajzi adatokkal méltatják a díjazottak munkásságát. Ebből a kötetből kitűnik, hogy a Nobel-díjasok 98 százaléka férfi, s csupán 2 százalékuk nő. Ebben még nincs semmi különös, ám az fölöttébb furcsa, hogy a nőknél nem az ő. hanem a férjeik életrajzi adatait közlik... N. T. Jászberényi autószerviz Fordulatszámot növel a Turbó Nagyobb önállóság, több kockázat, háromszoros nyereség A jászberényi Műszeripari Szövetkezet (MICOOP) az év elején megvált a legnagyobb szolgáltató egységétől, az autószerviztől. Régóta fontolgatta már ezt a lépést, mert a szerviz nyeresége messze elmaradt más árutermelő területek eredményességétől. Jövedelmezőbb üzemeltetésre szövetkezeti keretek között Inem taíáltak módot, sőt a kötöttségek a szerviz több ésszerű kezdeményezését sem hagyták kibontakozni. A? elmúlt években megjelent rendeletek azonban lehetővé tették egy új vállalkozási forma bevezetését, így januártól Turbó Autójavító Leányvállalat néven dolgozik a szerviz. A dolgozók eleinte tartottak az önállóságiéi, nem bíztak abban, hogy egyedül hatékonyabban eredményesebben tudnak teimelni mint korábban a nagy közösségben. Az el- teU időszak rácáfolt az aggályokra, sőt az eredmény az alapító szövetkezetei is meglepte. A féléves tájékoztatón Mizsei Tamás igazgató figyelemre méltó eredményeket tárt a szövetkezet vezetői elé. A tavalyi 20,5 millió forintos árbevételüket félév alatt megközelítették, a hat hónap alatt elért 1,1 milliós nyereség pedig háromszorosa az előző évinek. A megalakuláskor kirótt majd 2 milliós tartozás közel félét is visszafizette a szövetkezet. A pénzügyi helyzetük stabil, bér, számlafizetési gondjuk nem volt. Az önállósággal csökkentek a MICOOP terhei, és teljes egészében a fő tevékenységre tud összpontosítani, ugyanakkor a lakosság is csak a hasznát látja az eredményesebben dolgozó autószerviznek. Az eredményt Mizsei Tamás elsősorban az új forma adta lehetőségek kihasználásával magyarázza. A főleg lakossági szolgáltatást végző leányvállalatnál a kedvezőbb adózás következtében több marad, mint korábban a nem jövedelmező szövetkezeti egységnél. Csupán eny- nyi azonban nem lett volna elegendő az eredményekhez. Alapvető cél továbbra is a lakossági igények jobb kielégítése volt. Ennek érdekében fokozták a minőségellenőrzést, bővítették a gyors- szolgálat körét (autómosás, kisebb beállítások, szabályozások), módosították az a1- katrész-utánpótlás rendjét. Ez utóbbinál sajnos úgy tűnik. a lehetőségük kapun belül kimerült, mert bár újabb nagykereskedelmi vállalatokkal kötöttek szerződéseket, az országos hiánycikkek továbbra is nehezen szerezhetők be. A lakossági igények teljes kielégítése mellett növelték a nyereséges tevékenységüket. Az elért többletbevétel segíti az autószerviz szolgáltatási színvonalának emelését. Közületi gépkocsik karbantartását, felújítását igény szerint vállalják, több használt gépkocsit értékesítenek. Az alkatrészek árusításánál az ismert országos gondok mellett a szűkös forgóalap jelent akadályt. Országos szervizhálózatot üzemeltetnek, bányákkal, hőerőművekkel kötött szerződésekkel biztosítják a munkát. Az úgynevezett zárttechnológiás míódszerrel mintegy másfél ezer gépkocsit készítettek fel műszaki vizsgára. A nyereségből azonban égetően szükséges gondokat kell megoldaniuk. Üj gépek vásárlásával is csak az elért szint megtartására gondolhatnak, épületfelújításra is jelentős összegeket kell fordítani, a megszaporodott adminisztrációs munkák miatt eddig elengedhetetlen lesz az ügyvitel gépesítése. — IP —
