Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
1986. SZEPTEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rendkívüli adásnappal kezdődött az elmúlt hét. Budavári napot rendezett a televízió. Egész hétfőn este a 300 éve történt eseményekkel foglalkozott — többféle módon is. Budavári nap Ismét levetítették az 1955- ben készült Gábor diákot, amely egy romantikus szerelmi történetben idézte a hajdani török időket, majd ismeretterjesztő előadás hangzott el gazdagon illusztrálva képekkel, a történész Szakály Ferenc vázolta Buda visszavívásának előzményeit, eseményeit. S ezt követte a költészet, korabeli szerzők művei, amelyek korhű öltözetbe bújtatott színészek ajkán szólaltak meg. Nem hiányzott a zene sem, felcsendült Kodály Budavári Te De- uma, amelyet 1936-ban írt a nevezetes esemény 250. évfordulójára, s végül egy osztrák műsor zárta a sort. Té- levíziónk igazán megadta a módját, hogy méltóképp emlékeztessen történelmünk, nemzeti múltunk e nevezetes és korszakos jelentőségű történésére, arra, hogy 1686. szeptember 2-án Buda visz- szafoglalásával véget ért a másfélszáz éves török uralom hazánkban. Nem kívánom részletesen elemezni az egyes programokat, számba venni külön-kü- ■lön is értékeiket és gyengéiket, mert akadt az utóbbiból is nem egy, főleg a záró „Café Central” volt igen gazos, már-már élvezhetetlenül kusza. Csupán néhány általánosabb tanulságot szedetnék megfogalmazni a program kapcsán, azt is röviden. Feltétlenül helyes az a szándék, ami megnyilvánult — szemléletben és kivitelben — ezen az estén, hogy tudniillik tárgyilagosan kell szembenéznünk azzal a valósággal is, amely történelmi, s amelyre különböző korok, különböző ízlések netán hamis mázt is raktak. Akár úgy, hogy túlharsogták a pusztulás tragédiáját, akár úgy, hogy nem érzékelték kellőképpen a 150 éves törökuralom és az ettől való megszabadulás történelmi tényének súlyát. Jó dolog, hogy ízelítőt kaptunk ezúttal a hódító törökök kultúrájából, főleg zenéjéből, hogy megszólaltak egykori neves török krónikások, de ugyanakkor szerencsére a tárgyilagos szemlélet nem csapott át szaktudományi hidegségbe, az események mondhatni szenvtelen tálalásába. Főleg a Bornemissza Pétertől kölcsönzött „Váljon mikor leszön jó Budában lakásom?” című összeállítás adta meg ezén az estén azt az érzelmi felhangot, amely- lyel tartalmában kiteljesedett ez az este. Megéreztetvén velünk azt a sok sanya- rúságot, amelyet elszenvedett másfél évszázad alatt az ország, amelyet megsínylett az itt lakó magyar nép. Az elhangzott műsorokból azt is világosan kiérezhettük, hogy a nemzet megszabadulván az ozmán igától, valójában fejlődésének egy új szakaszába lépett. Mondhatni régi, rossz beidegződéseket is száműzött ezzel, mely szerint a török kiűzésével nem is történtek igazi változások, hisz csak nagyobb teret kapott a másik elnyomás, a Habsburgoké. A török uralom, a XVII. század konfliktusainak sematikus megítélésével szemben ezen az estén a kor valóságának egy differenciáltabb megközelítésével találkozhattunk. Ismétlem azzal a végkicsengéssel, hogy a török igától való megszabadulás az új élet szervezésének lehetőségét is jelentette a nemzet számára. Európa számára pedig megszabadulást a rettegéstől, az ozmán fenyegetéstől. Jól illeszkedett ez a program, ez a busás emlékezés a múltbéli dolgaink iránt megnövekedett érdeklődés kielégítését szolgáló televíziós programok sorába is. Tapasztalhatjuk, megnőtt a történelem iránti érdeklődés, és ugyanakkor felértékelődtek a régi tárgyak is, szinte divattá vált gyűjteni őket; mindaz becsesebb lett, ami régi, és ez vonatkozik a művészet tárgyaira is, sőt érvényes a filmekre is. Egy „öreg” alkotásnak, lett légyen az magyar vagy külföldi, különös vonzereje van manapság. Televíziónk nyilván erre a vonzerőre épít, amikor előszeretettel iktat műsorába egy-egy régi évjáratú filmet, néha több évtizedes múlttal tjendelkezőt is, vagy talán még idősebbet is. Ei Cid Persze nem minden régi film (hogy csak a filmeknél maradjunk) új siker is a képernyőn! Itt van például a múlt vasárnapi, a negyed- százada készült szuperprodukció, az amerikai—spanyol Cid: szélesvásznú látványosság — kicsi képernyőn. Ez a film is azok közé a mozidarabok közé tartozik,amelyek a filmszínházak és az új kon- kurrens, a televízió közötti, nézőkért folyó harc jegyében születtek, azaz a filmvásznon olyan mutatni, amire egyszerűen képtelen a televízió. S lám most ezt a kifejezetten mozivetítésre készített filmet képernyőre vitték! Vajon miben bíztak a televízió műsorszerkesztői? A világhírű színészek sikerében? Hogy elegendő lesz viszontlátni a szépséges Sophia Lo- rent és az eszményien férfias Charlton Hesstont? Sajnos nem volt elegendő, mert a vonzó színészeknek valójában egy gyermeteg tartalmú film szerepeit kellett elját- szaniok; egy olyan film szerepeit, amely látványos külsőségeivel, nagy, dekoratív tömegeivel kíván hatni, s amelynek romantikus szemlélete és természetesen tartalma még a kifejezetten gyermekeknek szánt történelmi regények átlagszínvonalát sem éri el. A holtában is győzedelmeskedő Cid kommersz filmmeséje — úgy gondolom — már megszületésekor sem arathatott valami nagy sikert. Így tehát módosítom előbbi megállapításomat: nem minden régi film, csak a régen is jó film arathat ma is igazán sikert. Szerencsére erre is van bőven példa a televízióban, s ezeknek sokkal jobban örülök, mint például a Cidnek, amely sokkalta jobban illett volna egy gyermekeknek szánt műsorba, semmint vasárnap estére, a felnőttek „tévémozijába”. Röviden A már fentebb említett múltidéző programok sorába tartozik Zöldi László beszélgetése is (péntek este) az immár 80 éves mesterrel, Balogh Edgárral. Különös feszültség töltötte meg (és járta át a hallgatót is) ezt a formájában egyszerű, látszólag nyugalmas dialógust, amelyben romantikus pátoszt érdemlő forradalmi tettekről, nagy ügyekről volt szó állandóan, kivételes emberi törekvésekről, de minderről patetikus hangok nélkül, a legtárgyiasabb hétköznapiság nyelvén halottunk. Csakhogy ez a nyelv a Balogh Edgáré, aki prózában is megejtően pontosan fogalmaz, indulatait, érzéseinek hevét míves szavakba öntve tereli egy békés beszélgetés medrében. Egyedül vallhatok színt, mondotta Balogh Edgár; egyedül, mert bizony elfogytak már azoknak a régi időknek a tanúi, a harcostársak, az elvbarátok, akikkel együtt küzdötte végig a nem köny- nyű évtizedeket. Balogh Edgár élete-sorsa gazdag tárháza az emberi tanulságoknak, bőven meríthetnek belőle az őt követő nemzedékek. V. M. Terv ős valóság w Uj közművelődési intézmény épül Tiszaörsön Már állnak az új tiszaörsi művelődési ház falai Országos értekezletére készül az MSZBT Október 15-ig rendezik meg küldöttválasztó értekezleteiket a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei és budapesti kerületi ügyvezető elnökségei: a tanácskozásokon értékelik a barátsági mozgalom elmúlt öt évben elért eredményeit, megválasztják a VIII. országos értekezlet küldötteit, valamint az új országos elnökség megyei, kerületi tagjait is. A napokban már megtartották tanácskozásukat az MSZBT Tolna és Pest megyei, valamint Budapesten a XII. kerület aktivistái. E fórumokon megállapították: változatlanul meghatározó jelentőségűek a hazánk és a Szovjetunió közötti sokoldalú gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok, a szö- vetségesi együttműködés. A beszámolókban és az azokat követő élénk vitákon is kifejezésre juttatták, hogy a baráti társaság sajátos észközeivel, tömegpolitikai és kulturális tevékenységével is eredményesen járul hozzá, hogy hazánkban mind többen ismerkedjenek meg a széles körű magyar—szovjet együttműködéssel, s kapjanak képet a szovjet nép életéről, kultúrájáról, a Szovjetunióban végbe menő társadalmi, gazdasági folyamatokról. A tanácskozásokon megfogalmazódott, hogy az SZKP XXVII. kongresszusát követően még fokozottabban kell törekedni a barátsági munkában résztvevők tartalmas, pontos tájékoztatására, a Szovjetunió béketörekvéseinek, társadalmának, gazdaságának, tudományos és kulturális eredményeinek sokoldalú bemutatására. A következő hó közepéig tartó értekezletek illeszkednek abba az értékelési folyamatba, amelynek záróeseménye az MSZBT november 22-én megrendezendő VIII. országos értekezlete lesz. Változnak az idők, változnak a tervek. S hogy e semmitmondó bevezető mondatocstoa értelmet nyerjen: különösképp a közművelődésben. Például a három falu központjaként funkcionáló Tiszaörsön, ahol csaknem tíz éven át tervezgették, hogy a Petőfi Tsz székháza mellett levő, a század elején épült magtárat szabadidő központtá alakítják át. Félreértés ne essék: nemcsak tervezgették, hanem cselekedtek is, okosan gyűjtötték össze a több lépcsőben történő építkezéshez szükséges anyagiakat. Másfél évvel ezelőtt lapunkban méltán írhattuk: „Már elkészültek a tervek (Pár Nándor és Nagy István munkája) a magtár szabadidő centrummá való átalakítására. Ha nem jön közbe semmi, három éven belül újabb közművelődési intézménnyel gazdagodik a megye, de elsősorban a három település lakossága.” Ám, az oly sokat emlegetett gazdasági körülmények közbeszóltak. Az az építkezést, — ami két évvel ezelőtt, józan számítások szerint, 17.5 millió forintból kivitelezhető lett volna, — a tavaly meghirdetett versenytárgyalás résztvevői (építővállalatok) sokkal, de sokkal többre taksálták, a legalacsonyabb ajánlat is úgy 24—25 millió forint körül „mozgott”. (Nem mellesleg jegyezzük meg, hogy az intézmény későbbi fenntartási költségei sem a tervezés időszakának átai szerint alakultak volna.) Így tehát akár eredményt is hirdethetnénk: egy (szép) álomból nem lesz valóság. Csakhogy erről szó sincs: Tiszaörsön az összegyűjtött, tervezett, szervezett pénzből a régi művelődési otthon helyén, voltaképpen rekonstrukciós beruhá-. zás keretében épül az új 600 négyzetméter alapterületű művelődési ház. Lesz benne minden olyan helyiség, amire egy Tiszaörs nagyságú település közművelődési intézményében szükség van — moziterem, kiállításra, közösségi együtt- létre alkalmas klubok, szobák. Mindez várhatóan 14 millió forintba kerül, majd a kivitelező, a tiszafüredi költségvetési üzem ez idő tájt gőzerővel dolgozik. Hogy érzékeltessük, milyen társadalmi érdeklődés kíséri az építkezést, egy fontos adat: nem kevesebb, mint 2,5 millió forint társadalmi munkát (jó része lakossági) kalkulálhattak a költségvetésbe. (Láttuk a helyi nyugdíjas klub tagjait az alap ásásakor, a tereprendezéskor serénykedni.) Mindent összevetve: megfontoltan döntöttek a tisza- örsiek — a művelődési házra égetően szükség van. Hogy mi lesz a sorsa a műemlék szépségű magtárnak? Térjünk vissza a bevezető mondathoz: hátha másképp változnak az idők... V. J. Régészet geofizikával Ahoi kilendül a Műszeres helymeghatározással olcsóbb, gyorsabb az ásatás A régész és a geofizikus között általában csak annyi a hasonlóság, hogy mind a kettő a föld' titkait kutatja. Más a mélység, más a kutatott terület és természetesen mások a módszerek is. A régész ásóval, lapáttal keres és sokszor hiába mozgat meg több pincetömbnyi földet. A geofizikus helyett viszont műszerek kémlelnek a mélybe, és az elektromos jelekből megbízható pontossággal következtet a felszín alatti rétegekre, kiterjedésükre, összetételükre. Egyes nyugati országokban nem újkeletű dolog, hogy a régészek a feltárandó terület pontos meghatározása érdekében igénybe veszik a geofizikusok segítségét is. Nálunk az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) kezde- ménjyezésére 1982-jbejn kezdődött meg az együttműködés, a geofizikai leletfeltárás. Bár eddig egyértelműen csak eredményekről tudnak beszámolni, a módszer azonban még nem vert gyökeret. Többnyire személyes kapcsolatok révén szereznek tudomást a régészek a lehetőségekről, és valószínűleg nem kevesen idegenkednek is a műszerektől. Az 1980-ban kezdett négyszállási ásatáson is megjelentek a geofizikusok. Először tavaly „térképezték” fel a föld mélyét, majd idén újabb területeket mértek fel. Pattantyús Miklós, az ELGI geofizikusa eredményesen működött közre az 50 ezer éves farkasréti őskori bánya kutatásában, római erődök falait találta meg a Dunántúlon. Visegrádon középkori település kemencéire bukkant. Hazai és külföldi szaklapokban publikál kutatásairól, s a görögországi régész kongresszuson is ismertette tapasztalatait. Mi a módszer lényege? — A kőzetek és ásványkincsek eltérő fizikai tulajdonságait érzékelik a műszerek a nagymélységű mérések során. A módszer azonban alkalmas a felszín közelében, 1—2 méter mélységben lévő, a környezettől eltérő rendellenességek, úgynevezett „anomáliák” kimutatására is. Ilyen rendellenesség lehet de azért óvatosan kell kezelni a mutató kilengéseit, mert a tereptől függően az geológiai törés eredménye is lehet, — mondja Pattantyús Miklós. — A régész az írásbeli dokumentumok, a domborzati és régészeti jellemzők alapján kiválaszt egy nagyobb területet. Megadja a kutatás mélységet és azt, hogy milyen sűrűn kér adatokat a föld alól. Azután elektromos ellenállás mérés készül a terepről. Az ellenállás változásból építőanyagra, leletre lehet következtetni. Tavaly 2400 négyzetméteres területen 2x8 méteres árokban jelöltük meg a kutatás helyét — eredményesen, idén egy 1500 és 1250 négyzetméteres területet térképeztünk fel. A térkép valóban hasonlít egy rétegvonalas ábrához, csakhogy a magassági szinteket itt ellenállási értékek helyettesítik. A legszembetűnőbb eltérés helyén, a szántóföld közepén egy 3x3 méteres gödörben valóban megtalálták a „kincset”. A felszín alatt, mintegy 80 centiméterre cserépdarabok és mindennapi használati eszközök körül egy feltehetően XV. századi ház nyomai rajzolódtak ki. A jászok múltját felderítő négyszá'llási ásatás vezetője. Selmeczi László egy tudományos ülésszakon ismerkedett meg Pattantyús Miklóssal. A következő évben a Tárná mellett is beigazolódott a módszer eredményessége. Az ásatásra fordítható évi 200 ezer forintból így többre futja, és az egy hónapból kevesebb időt kell keresésre fordítani, több jut elemzésre, kutatásra. A középkori jász település feltárása így könnyebben és gyorsabban halad. — 1. p. Maid ha katona leszek Pályázat gyermekeknek A Szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthon a közelgő fegyveres erők napja tiszteletére ebben az évben is pályázatot hirdet általános iskolások számára. A pályázaton fogalmazásokkal és képzőművészeti alkotásokkal lehet részt venni, amelyek bemutatják, hogy a gyermekek milyennek látják a mai katonaéletet, a Magyar Néphadsereget és milyennek képzelik a saját fegyveres szolgálatukat. A pályázati feltételek szabad teret engednek a résztvevők ismereteinek, fantáziájának: bármilyen technikával készült gyermekrajzokat, festményeket, képeket elfogadnak a kiírók, a fogalmazások műfaja is kötetlen a riporttól az elbeszélésen, a humoreszken és a versen át a szerkesztett zenés vagy prózai műsorig. A pályamű- veket szeptember 16-ig küldhetik el az alkotók a Helyőrségi Művelődési Otthon címére: Szolnok, Táncsics Mihály út 5—9. A legjobb munkákból szeptember 27- én kiállítás nyílik.
