Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. SZEPTEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szakszervezetek tegyenek meg mindent az ez évi terv céljainak eléréséért (Folytatás az 1. oldalról) kében dolgozzunk. Azok az intézkedések, amelyeket az év során a kormányzati szer­vek a kialakult helyzet ked­vező befolyásolása érdeké­ben hoztak, összességében reális helyzetmegítélésen alapultak. Ezért a szakszer­vezetek támogatják a kon­vertibilis export ösztönzésé­re, a hatékonysági követel­mények emelésére irányuló lépéseket, és attól sem zár­kóztak el, hogy — amikor szükségessé vált — keresetki­áramlás-korlátozó intézkedé­sek szülessenek, hogy ezzel biztosítsák a teljesítmények és a bérek jobb összhangját. Mindezzel azért értenek egyet a szakszervezetek, mert így a társadalom egészének, valamennyi dolgozónak az érdekeit képviselik. Ugyan­ilyen megfontolásból sürget­ték a tartósan fizetési prob­lémákkal küzdő területek, ágazatok helyzetének rende­zését, amire ebben az évben a szakszervezetek érdemi közreműködésével a megfe­lelő döntések meg is szület­tek. Hasonlóképpen elfogad­ták és fontosnak tartják az új szanálási, felszámolási el­járások kialakítását, össze­kapcsolva a dolgozók, a mun­kavállalók alapvető érdekei­nek védelmével, amire meg­felelő garanciák születtek. Még mindig nem sikerült azonban megtalálni a támo­gatás, az ösztönzés és a kö­vetelménytámasztás olyan differenciált módozatait, amelyek valóban szelektivi­tást eredményeznek, vagyis biztosítják, hogy a jók fej­lődjenek, aki viszont nem teljesít, az fokozatosan szo­ruljon vissza. Pedig ma ez a magyar gazdaság fejlődésé­nek szempontjából az egyik kulcskérdés. De egyben meg­lehetősen összetett probléma is, amiből a szakszervezeti mozgalom számára is számos konkrét teendő adódik. A továbbiakban arról szólt, hogy a magyar szakszerveze­teknek súlyuk, szerepük van a kormányzati -elképzelések alakításában, érdemi lehető­ségük van a dolgozók érde­keinek képviseletére, állás­pontjuk elfogadására. Ez vív­mánya és erénye a szakszer­vezeti mozgalomnak, s egy­ben felelősséget is ró rá. És a felelősség ma a korábbi­nál jóval nagyobb, mert ne­hezebb helyzetben kell ke­resni az egyes problémák megoldásának módját. A legsürgősebb feladatok­ról szólva felhívta a szak- szervezeti szerveket, alap­szervezeteket, a szervezett dolgozókat, a gazdaságirá­nyítás különböző posztjain dolgozó vezetőket, hogy ves­sék latba tudásukat, energiá­jukat az ez évi terv céljai­nak minél jobb megközelíté­se, lehetőség szerint teljesí­tése érdekében. A szakszer­vezeti mozgalom minden szinten támogatja a rend, a fegyelem, a szervezettség erősítésére irányuló törekvé­seket — mondotta a SZOT titkára. A tanácsülés a beszámolót — elfogadta. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára pénteken a KB szék­házában találkozott Ibrahim ZakariávaL, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárával, aki a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa meghívására munkalátogatáson tartózko­dik Budapesten. Németh Károly, a párt fő­titkárhelyettese fogadta az SZVSZ főtitkárát. A szívé­lyes légkörű megbeszélésen véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdé­sekről, a szakszervezeti vi­lágmozgalom előtt álló fel­adatokról. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT elnöke. ünnepségek országszerte Szoboravatás az alföldi olajbányászat központjában Tegnap szerte az ország­ban megkezdődtek a bá- nyásznapi ünnepségek. Mis­kolcon a Borsodi Szénbá­nyák központjában Kapó- lyi László ipari miniszter méltatta a bányászok nehéz, felelősségteljes munkáját és vázolta a szénbányászat fej­lesztési terveit, feladatait. Az ünneplő bányászok or­szágszerte megkoszorúzták a bányász emlékműveket, vi­rággal borították a munkás- mozgalom harcosainak, bá­nyászmártírjainak, munka frontján elesett hőseinek emlékműveit. Tegnap délután, már jóval a hivatalos megnyitó kezde­te — fél hat — előtt sokan gyülekeztek Szolnokon is a főút mentén — a posta előt­ti téren, — ahol ünnepélye­sen nyitották meg a 36. bá­nyásznapot. Nemcsak a meg­hívott vendégek, hanem a hétvégi bevásárlásaikat in­téző háziasszonyok, a kelle­mes ősz eleji napsütésben (babakocsit tologató kisma­mák, apróságaikat sétálta­tó apák is megálltak ott, hi­szen a fúvószenekar pattogó ritmusú indulói már messzi­ről odacsalogatták őket. Pontban fél 6-kor felvonul­tak a fekete egyenruhába öl­tözött olajbányászok, majd a báinyászhiiimnusz lelhangz^sa után Bálint Ferenc, a Szol­noki Városi Tanács elnöke lépett a mikrofonhoz, s töb­bek között arról beszélt, hogy a felszabadulás óta most köszöntjük 36. alka­lommal mindannyiunk szá­mára az egyik legfontosab­bat, az energiát termelő bá­nyászat fáradtságot nem is­merő dolgozóit. Ezt követően a városi tanács elnöke arról szólt, hogy Szabó László szobrászművész most fel­avatandó műve szimbolizál­ja az immár három évtizede Szolnokra települt és itt ott­honra talált alföldi olajbá­nyászok több mint hétezres táborának a Tisza-parti város­sal való szoros kapcsolatát, egybeforrottságát, majd a város vezetés és lakói nevé­ben fölavatta a megyeszék­hely legújabb köztéri szob­rát. Ezután a frissen felavatott szobornál a város párt- és állami szerveinek képvise­letében Varga Sándorné, a városi pártbizottság első tit­kára és Bálint Ferenc, a vá­ros tanácselnöke koszorúzott, majd a Kőolajkutató Válla­lat és a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat dolgozói és nyugdíjasai he­lyezték el virágaikat az em­lékműnél. Ezt követően a Tisza Szállóban folytatódott az ünnepség, ahol Liber Ár­pád, a Kőolajkutató Válla­lat üzemi pártbizottságának titkára mondott ünnepi be­szédet. Beszédében vázolta sét és szólt a kollektíva előtt a vállalat múltbeli fejlődé- áiló feladatokról. Németh Károly beszéde A kongresszusi határozatok végrehajtásáról, a rendről, a fegyelemről és a pártegységről Csütörtöki munkanapját Szolnok megyében töltötte Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárhelyettese. A Zagyvarékasi Bé­ke Tsz-ben, a Martfűi Növényolaj- gyárban és a Martfűi Sörgyárban tett látogatása után Szolnokon a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagjai­val, a városi és városi jogú pártbi­zottságok első titkáraival, valamint megyei mozgalmi vezetőkkel talál­kozott. A következőkben az aktíván mondott beszédének szerkesztett változatát közöljük. Az MSZMP főtitkárhelyettese először Szolnok megyei látogatásának tapaszta­latairól szólott. Nem a gyengén dolgozó üzemek életével ismerkedett meg — mondta — a gondokkal azonban talál­kozott, a zagyvarékasi és martfűi ve­zetők őszintén szóltak a nehézségekről is. Szavaikból azonban kicsendült a párt politikája iránti bizalom. Amikor a problémáikról beszéltek az emberek, érezhető volt, nem azt akarják bebizo­nyítani, hogy ma lehetetlen eredménye­ket elérni. Mint az országban élők többsége feladataikat meg akarják ol­dani, jobbra, többre törekednek, — és az ezért való munkájuk során össze­gyűlt tapasztalatokat mondták el mind a három üzemben. A helyi tapasztalatok fontossága A pártban gyakorlat, hogy a vezetők a határozatok végrehajtásának helyszí­nén gyűjtenek tapasztalatokat, — mon­dotta Németh Károly. A mostanihoz hasonló látogatások ellenőrzési aktusok is, céljuk az eredmények és a gondok megismerése. A XIII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtása, az elvégzett munka csak minél több helyi tapaszta­lat birtokában értékelhető helyesen. Az ország különböző részein járva én meggyőződtem arról, hogy az emberek azt akarják, hogy eltökélten folytassuk a XIII. kongreszsus határozatainak vég­rehajtását és a VII. ötéves terv megva­lósítását. Világos eligazítást várnak: miként segíthetnék eredményesebben kitűzött céljaink elérését. Persze, bírá­ló szavak is elhangzanak az ilyen talál­kozókon, az emberek jogosan kérik szá­mon, ha nem az történik, amit közösen elhatároztunk és a kongreszsus doku­mentumaiban megfogalmaztunk. És nemcsak kritizálnak, hanem felvetik a felelősség kérdését, azt is elvárják, hogy mindenki a maga hatáskörében mara­déktalanul oldja meg a feladatát. Gazdaságpolitikai kérdésekről szólva elmondta, hogy manapság mind többen fogalmazzák meg, hogy a tervezett gaz­dasági célok eléréséhez részletesebb, konkrétabb, a vállalatokat és szövetke­zeteket pontosabban orientáló központi programok kellenek. Erre valóban szükség van — mondotta, tényleg meg kell határozni, hogy például a termelé­si szerkezetet miként kell átalakítani, milyen változást, mikorra kell elérni, hiszen az eddigi eredmények nem elég­ségesek. A teendőket tehát pontosab­ban kell körvonalazni, de addig is cse­lekedni kell. A változás fő irányait megszabó konkrétabb központi progra­mok hiánya egy vállalatot sem jogosít fel arra, hogy ne saját terve szerint dolgozzon, illetve ne készítse el a helyi lehetőségek javítását, a tartalékok fel­tárását szolgáló saját konkrét program­ját. A „külső feltételek” javulása ugyanis a kapun belüli pazarlást, laza­ságot, fegyelmezetlenséget nem szünte­ti meg, „csak” azt az üzemet hozza ked­vezőbb helyzetbe, amelyik már koráb­ban is képes volt lehetőségei teljes ki­aknázására. A XIII. kongresszus határozatainak elfogadásában megnyilvánuló egységet cselekvő pártegységgé kell kovácsol­nunk. Ezt a végrehajtásban feltétlenül meg kell teremtenünk, ha eredménye­ket akarunk elérni. A múlt évi és az idei gyengébb gazdasági teljesítmények ellenére is vannak tartalékaink a ki­bontakozáshoz, ezeket csak egységesen cselekedve használhatjuk ki. Meg kell vizsgálnunk például, hogy miként is ér- lennezzük a hatékony és teljes foglal­koztatás követelményét. Nemcsak a gazdaságban, hanem az élet minden te­rületén új munkaév őgazdálkodási stra­tégiát kell kialakítanunk. Nemcsak új határozatokra, rendele­tekre gondolok, — hangsúlyozta Né­meth Károly. Ilyenekre is szükség van, a politikai feladatok megoldásának jogi garanciáit biztosítani kell, mindenek­előtt azonban a már meglévő határoza­toknak kell érvényt szerezni. Társadal­munkban az emberek túlnyomó többsé­ge politikánkkal egyetért, a végrehaj­tásban azonban van mit kifogásol­nia. Miért történhet ez meg? Jórészt azért, mert miközben a törvényesség tiszteletben tartásáról igen sokat beszé­lünk, a törvények betartatásáról gyak­ran megfeledkezünk. A munkaidő pél­dául arra való, hogy ilyenkor dolgozza­nak az emberek — több jogszabály is van, aminek alapján ezt számon lehet­ne mindenkin kérni, ám ezeknek nem szereznek érvényt. És bizony vannak, akik ezt ki is használják. Igaz, hogy társadalmunknak ez csak egy töredéke, de igen kártékony, bomlasztó hatást fejt ki ez a viszonylag szűk, de igen „han­gos” réteg. Lett volna mit tenni A kongresszusi határozatok végrehaj­tásához jobb, konstruktívabb szemlélet­re, jobb munka- és állampolgári fegye­lemre van szükség. A dolgozók többsé­ge fűd és akar dolgozni, ha a feltétele­ket megteremtik hozzá — a közszellem fogyatékosságait azonban meg kell szüntetni. Ha nem teremtünk normális rendet, ha a fegyelmezetlenkedőket sa­ját környezetükben nem vonják felelős­ségre, hozhat a párt bármilyen határo­zatot, a várt eredmény elmarad. Ezután kifejtette, hogy vannak az or­szág gazdasági helyzetével összefüggő objektív gondok és ezekből fakadó fe­szültségek is társadalmunkban. A kong­resszus után bizakodó hangulatban kezdtünk hozzá új terveink valóra vál­tásához, aztán nagyrészt a külgazdasági nehézségek megakadályozták terveink maradéktalan teljesítését. Ráadásul aszályos évek nehezítették előbbre ju­tásunkat. De hadd érzékeltessem egy példával ezeknek az úgynevezett objektív ne­hézségeknek a valóságos szerepét — folytatta Németh Károly. Nemrégiben olvastam egy, az aszályos évek tanulsá­gait összegző tudományos dolgozatot. A kutatók leírták, hogy a jól előkészített talaj kétszer olyan jól bírja az aszályt, mint a szakszerűtlenül kezelt. A vizs­gálatok bebizonyították, igen nagy te­rületeken hektáronként 2 tonnával csak azért lett kevesebb a gabonatermés, mert a föld nem kapott elég tápanya­got. Amikor az aszályos esztendők ter­méskiesése miatt panaszkodtunk, egy ideig ezekről az emberi hibákról alig esett szó. Mindent a befolyásolhatatlan időjárás számlájára írtunk, és tehetet­lennek éreztük magunkat. Pedig bőven lett volna tennivalónk. A párttagok kötelessége De, hogy nehogy úgy tűnjék, hogy az üzemi szakemberekre akarom hárítani a felelősséget, mondok még egy — szin­tén mezőgazdasági — példát a „hem objektív” nehézségekre. Az illetékes központi szervek csak tavaly vették észre, hogy nem ösztönözzük eléggé a sertéshús termelést. Csak a visszaesést látva kaptak észbe, és került sor intéz­kedésekre. Mindenekelőtt a hasonló hibák elkö­vetését kell megakadályoznunk, hiszen ezt magunk megtehetjük. Gazdasági helyzetünk javításához azonban a kül­gazdasági feltételek kedvezőbbé válá­sa is nélkülözhetetlen. Ezeket nem be­folyásolhatjuk olyan könnyen, mint „belső” viszonyainkat, de ezen a terü­leten sem csak elszenvedői vagyunk a változásoknak, Kjezdenek kibontakoz­ni előrelépésünk kedvező nemzetközi feltételei is. Ennek biztosítéka az a komplex kutatási és fejlesztési prog­ram, amelyik a szocialista országok együttműködését az ezredfordulóig meghatározza. Mint köztudott, a K®ST- program kialakításálban mi is igen ak­tív szerepet játsszottunk. Az élenjáró technika és technológia fokozatos meghonosítása jelentős len­dületet adhat minden szocialista or­szág gazdaságának. Először azonban szorosabbra kell fűznünk és korsze­rűbbé alakítani országaink gazdasági kapcsolatait. Mi és partnereink is na­gyobb szerepet szánunk az egyes orszá­gokban működő vállalatok közvetlen együttműködésének, a közös vállala­tok alakítására kínálkozó lehetőségek kamatoztatásának. E téren különösen nagy jelentősége van a szovjet—magyar kapcsolatoknak; a Szovjetunióban ha­talmas lendülettel kezdtek hozzá a gazdaság megújításához és ebbe a fo­lyamatba a kölcsönös előnyök alapján a magyar vállalatok is bekapcsolódhat­nak. Gorbacsov elvtárs magyarországi látogatása után a kereskedelmi és ter­melési kapcsolatok továbbfejlesztését szolgáló munka mindkét országban fel­gyorsult. Vannak tehát jó lehetőségeink, van erőnk jövőnk jobbá formálására. A cél­hoz azonban csak akkor érhetünk el, ha a párt teljesíti feladatát, amit vál­lalt, és az új követelményekhez iga­zodva irányítja a gazdasági építőmun­kát. A kommunisták kötelessége, hogy kiálljanak a párt politikája mellett, védjék a párt politikáját, és mozgósít­sák az egész társadalmat közös célja­ink valóra váltására — hangsúlyozta befejezésül az MSZMP főtitkárhe­lyettese. Ötévi folyamatos gyártás után abbahagyták a munkavédelmi bakancsok varrását a ken­deresi November 7. Termelőszövetkezet mel léküzemágában. A Tisza Cipőgyár új mun­kával, szabadidő cipőfelsőrészek gyártásával bízta meg az üzemet. Az új termékből mintegy húszezer párat szállítanak Martfűre a kenderesiek, s ennél valamivel nagyobb mennyiségben készítenek futball cipőfelsőrészeket is. (Fotó: TKL.) 20 százalékkal nagyobb hozam Növekedés- serkentők a Nitrokémlából Növekedésserkentők gyár­tásával bővíti termékeinek választékát a Fűzfői Nitro- kétmia. A legnagyobb hazai növényvédőszer gyár a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédel­mi és Agrokémiai Központ­jával fogott össze a mező- gazdasági termelés gazda­ságosságát fokozó kémiai anyagok kikísérletezésére. Olyan új szerekről vah szó, amelyek mozgósítják a nö­vények tartalékait, mintegy biológiái katalizátorként se­gítik fejlődésüket. Az idén öt újdonságot próbáltak ki, igen jó eredménnyel. A ta­pasztalatok szerint a készít­mények 15—20 százalékkal növelték a gabona hozamát.

Next

/
Thumbnails
Contents