Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1986. SZEPTEMBER 27. Köszöntötték Szolnok legidősebb lakóját Nyolcas József a matuzsálemi kor titkáról szól A családfő 100 éves Hétiközben Szolnokon a Rákóczi Üti Általán ős Iskolában gyűlt össze Nyolcas József népes családja, s mindazok, akik századik születésnapján köszöntötték a megyeszékhely legidősebb lakosát. Az asztalinál ott ültek szerettei, 6 gyermeke. 17 unokája, 24 dédunokája, 2 ükunokája. Ezúttal békével és szeretettel, nem -úgy mint 17 évvel' korábban, amikor a család két pártra szakadt. Az akkor 83 éves családfő bejelentette: megházasodiik. Az idő fátyolt vont az eseményekre. 'Persze amúgy is tudták, beleszólni nemigen tudnak az események alakulásába, hiszen aityuslka egész életében a saját feje után ment. Arra a szeretet- re, gondoskodásra emlékezett most mindenki, amivel családját irányítóéin nevelte az ünnepelt, alki az ajándékok átvétele után az üdvözlő szavaikra — ha elérzékenyüilten is — a család1 fejéhez illő méltósággal mondott köszönetét, választ adva egyúttal aiz ilyenkor mindenkit foglalkoztató kérdésire, hogy tudniillik mi is a hosszú élet titka. — Szeretteim a családomat; mindent megtettem érte — ez az én életemnek a titka — mondta, s a szavaiból ki,tűnt, szellemi frissességéiből mit sem veszített. Az ünnepi pillanatokat követő fe! szabad ul- taibib beszélgetésben is meg- erőisiítetite mindezt, amikor felidézte élete fontosabb állomásait. Meglehet, hogy a szülői - és családszeretetniek tudható be a matuzsálemi kor elérése, de a jelenlévők tudná vélték azt, hogy öt testvére is 00 óv feletti kort ért meg. Mindenesetre az unokák úgy gondolják, talán a mai nemzedékek számára irigylésre .méltó mértékletesség — amibe a napi egy po- hás vörös bor még mindig belefér — is hozzájárult, hogy még ma sem panaszkodhat az egészségére. Körzeti orvosa is megerősítette a hallottakat, aki elmondta, hogy 16 éve kezeld, de még nem volt beteg Józsi bácsi. Az idő persze — mondta — Bem múlt el nyomtalanul, de jó lenne, ha mi is így érhetnénk meg századik születésnapunkat. Sz. Gy. Az orvos válaszol Bemutatjuk dr. Czakó Lászlót, a megyei kórház osztályvezető főorvosát A Nyugdíjasok Fórumában ezentúl orvosi-egészségügyi kérdésekkel is foglalkozunk. Dr. Czakó Lászlót, a megyei kórház 111. sz. belgyógyászatának osztályvezető főorvosát kértük meg, hogy alkalmanként írjon az idősebb embereket foglalkoztató egészségügyi-életviteli problémákról, a leggyakoribb betegségekről, és válaszoljon a hozzánk érkezett kérdésekre Dr. Czakó László 1976 óta dolgozik a megyei kórházban. Korábbi munkahelye a Szegedi Orvostudományi Egyetem 1. sz. belklinikája volt. Már egyetemistaként érdeklődött a belgyógyászat iránt. — A szüleim pedagógusok voltak. Nekik a munkaidő nem napi nyolc óra volt. Tőlük örököltem, hazulról hoztam az emberszeretetet. Mindig is szerettem törődni a betegekkel, szívügyem volt a napi problémájuk. Ügy éreztem, hogy ez az a szakma, ahol a legtöbb emberi kapcsolatot lehet kiépíteni. Az is egyik törekvésem volt, hogy vezető leszek, mert van bennem szervező, irányító készség, néha túlzottan is érvényesül, ilyenkor rámszólnak az ismerőseim, hogy ne szervezkedjek már. Több tudományos ülést Is szerveztem : például belgyógyászkongresszust, cukorbetegséggel foglalkozó tudományos ülést. Osztályunk profilja a hormonális betegségek, valamint a cukorbetegek gondozása. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy a lehetőségekhez képest a munkát jobbá tegyük. Képezzük, továbbképezzük magunkat, ami persze a szabadidő rovására megy. Igyekszünk megőrizni azt a szemléletet, hogy mi vagyunk a betegekért, és nem fordítva. Munkánkhoz hozzátartozik az egészségügyi felvilágosító tevékenység is. Sokszor úgy tűnik, szélmalomharc. Mégis, igyekszünk a lehetőségekkel élni, hogy a mindennapi munka során a betegek figyelmét felhívjuk a helyes életmódra. Az utóbbi pár évben elég sok idős ember fordul meg az osztályunkon. Közülük nem egy olyan, akinek nincs senkije. Szeretnénk segíteni rajtuk, javítani a helyzetüket, az életkörülményeiket. Mit tehetünk értük azonkívül, hogy igyekszünk meggyógyítani őket, a betegségeket elviselhetőbbé tenni? Ha lehetséges, segítünk abban, hogy a beteg, egyedülálló idős ember öregek napközijébe, szanatóriumba mehessen, vagy házi szociális gondozásban részesüljön, Jó a kapcsolatunk a szociális otthonnal is. Az idős emberek gondjai iránti érdeklődésem elsősorban nem szakmai, hanem emberi. (Fotó: Korényl Éva) P É. Gondoskodás Tószegen és Tiszavárkonvban A tószegi öregek napközi otthona 1982. szeptember elsején nyitotta meg kapuit. Az otthon dolgozói az egyedül élő idős emberek, betegség vagy fogyatékosság miatt munkaképtelenek, és a csökkent munkaképességű felnőttek nappali gondozását végzik. Jelenleg tizennyolcán járnak oda, noha összesen huszonötén is lehetnének. Az idős emberek reggel fél nyolctól délután négy óráig tartózkodnak a napköziben. Először — a magukkal hozott — reggelit költik el, utána újságolvasással, tévézéssel, rádióhallgatással telik a délelőtt. A gondozottak hímezte függönyökkel, térítőkkel díszített tágas, világos nappaliban szinte röpül az idő. A hófehér abroszon tágas ebédlőben a Petőfi Tsz konyhájáról hozott ebéddel, s uzsonnával csillapíthatják éhüket az otthon gondozottal. Mosógép, centrifuga, szárító áll rendelkezésükre, így ágyneműjüket, ruháikat is rendbe tehetik. Kirándulások, műtermi látogatások — Szegvári Károly festőművész, az otthon egyik támogatója, segítője — kiállításainak megtekintése gazdagítja a programkínálatot. Az idősek körüli tennivalókat a napközi otthon vezetője és egy gondozónő látja el. Az otthon évi költségvetése 336 000 forint. Az intézmény nem önálló gazdálkodási intézmény: működési költségeit a Gamesz kezeli. A Gamesz segíti a karbantartási, fenntartási munkákat is. A napközi otthon patroná- lói közül a Körzeti Általános Iskola úttörőcsapata április 4., május 1. és november 7. alkalmából műsort ad az otthon lakóinak. Az iskola diákjai nőnapon, anyák napján s az öregek napján verssel, virággal, műsoros esttel köszöntik őket. Családi ünnepeken : mikuláskor, karácsonykor, névnapokra a Mezőgép tószegi gyárának Varga Katalin Szocialista Brigádja és az Afész Április 4. Szocialista Brigádja ajándékokkal lepi meg az öregeket. Tószegen hat gondozónő kilenc, Tiszavárkonyban pedig heten tizenöt idős ember házi gondozását látják el. Ez a gondozási forma a nyolcvanas évek eleje óta vált gyakorlattá a községekben. Egy főállású nővér segítségével, irányításával tisztelet- díjas gondozónők végzik. A mozgásukban korlátozott személyek, idősek ottani rendszeres, folyamatos ellátását jelenti ez a házi szociális gondozási forma. A gondozónők feladatai közé tartozik a gyógyszerek beszerzése, a napi élelmiszerek vásárlása, a lakások takarítása. Figyelemmel kísérik a gondozottak egészségi állapotát, s fűtési idényben a tüzelőről, a fűtésről is gondoskodnak. Tavaly óta szociális étkeztetésben részesülnek Várkony és Tószeg helyhez kötött, mozgásképtelen idős korú lakói. Tószegen tizenöt, Tiszavárkonyban tíz idős korú jut így meleg ételhez. — sta — Miniszter Mari néni Mozibérlet kedvezményesen Törzsközönségnak számítanak már a szolnoki Vörös Qsiliag moziban a nyugdíja» bérletesek. Néhányukról. azt is tudják, hová szeretnek ülni,, s így már a megszokott székiekre kapják a jegyet. A tíz filmre érvényes nyugdíjas mozibérletet tízforintos áron minden filmszínház pénztáréiban meg lehet váltani. A kedvezmény csak az aliap- hélyáras filmekre érvényes. Jegyvételkor a szelvényt felmutatva, a leg alacsonyabb helyárat keld káfőzetni, így a bérűiettuliajdan osok a legjobb székek közül válogathatnak. A szociális otthonok és a nyugdíjas klubok tagjai részére csoportos kedvezményt is adnak jegyvásárláskor, amelyhez előre kell jelezni az igényeket. Nyáron elsősorban a nosz- .talgLa-fiOimsorozaitnak, s néhány új, magyar filmnek volt maigy sikere. — kJ Nem tette le a tollat Ritka jubileum megünneplésére gyűltek össze a közelmúltban Szolnokon a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottságán. Szendrei Zoltánt köszöntötték munkatársai, aki fél évszázada állt először munkába. Nem tudta letenni a tollat, mint annyian mások, amikor elérkezik a nyugdíj. Korábban főkönyvelője, majd igazgatója volt a Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak. A nyugdíj első napját már a KPVDSZ-nél töltötte, ahol azóta is számviteli lektorként dolgozik. ötven munkában eltöltött év! Honnan ez a kiapadhatatlan munkakedv. Ez az, amit munkatársai közül oly sokan csodáltak meg, akik talán nem is tudták, hogy amikor az egyetemet befejezte Szendrei Zoltán, egy évig fizetés nélküli kisegítő gyakornok volt. A munka megbecsülése talán ekkor ivódott a vérébe, hogy szorgalommal, alapossággal, rend- és fegyelemszeretettel párosulva a legfontosabb lételeme legyen. Azóta is azt vallja: az embert munkájáért becsüljék. Az ünnepelt nap mint nap érezheti ezt a megbecsülést. Alapításának negyvenedik évfordulójára emlékezve, az újszászi Afész nem feledkezhetett meg alapítóiról, régi dolgozódról sem. Sajnos. az alapítók köziül már keveset hívhatott baráti találkozóra, s a nyugdíjatokkal együtt se voltak harmincötén a múltidézők. Akik viszont resztvettek, vehettek a találkozón, mdndlan bizonnyal kedves figyelmességként könyvelték el. az áfása ugyanis nemcsak szíves szóval várta öregjeit a helyi Szósiz étterembei, hanem kis fényképalbumot adott minden megjelentnek. A múlt szövetkezeti emlékei mellett ebben már a jelen eseményei is láthatók. És — miért ne mondjuk el, befért az album mellé, az emléklappal együtt egy lilahasú bankó, is a borítékba, amelynek melyik idős ne örült volna? Jóízű vacsora mellett a meghívottak beszélgettek is, szólták a régmúltról. Először Kovács Istvánná kért szót. Az első emlékedről beszélt, amik a szövetkezethez kötik, s minduntalan figyelmeztette a szövetkezet vezetőit, állandóan szóljanak az editedt négy évtized nagy fejlődéséről’, okulásul a mai fiataloknak. Amikor Kovács Istvánná beszélt, a szemközti asztalnál egy ma is aktív dolgozó feüsóhajtott: — De jól mondja még mindig Miniszter Mard néném! — Tudja, mint mondtak, amikor felszólalt? — ezt már a csendes társalgás közben kérdeztem Kovács Istvánmétól. — Azt, ugye, hogy Miniszter Márt néni 'beszél — nevetett naigyot. — Hogyne tudnám, igy hívtak engem a faluban régi időkben. Az az igazság, hogy semmi tien, négy gyerekkel özvegyein maradiként se féltem soha az igazság kimondásától. A magam, meg a többi kétkezi dolgozó érdekében bátran fedsizólaltam akár itthon, akár a megyeszékhelyen. Mért ott is beszélteim egyszer, békenagygyűlésen, de mint békeaktíva ültem ón egy asztalnál miniszteriekkel is. Hét innét kedves, hogy Miniszter Mari néni vagyok. Déhiát akkor mondja mór meg azt is, másképp nem említettek? — Megmondanám, de nem. — No, majd én megmondom, fölvilágosítom. Én vagyok a Putrás Mard is — fiatalabb koromban így is hívtak. Fiatalon meghalt a jó uram, elúszott egy peres ügyben a ház is a fejünk fölül, s tényleg, putriban kezdtem egyedül talponmaradni a gyerekei miméi a világban! Nyoievamhat éves vagyok, elhiszi-e, hogy negyven évivel ezelőtt én voltam ennék a szövetkezetnek az első piaci röföse? Hoztuk a kelmét Tiszaiflöldivánróll a hátunkon, s mértük az újszászi piacon! Aztán az életem a másik, a nagyobb szövekezetbe vezetett, onnét kapók havonta 2725 forint nyugdíjat is. Ám az áfészt, — nekem jobban esik úgy mondani, — född- művestszövetikezetet mint egyik alapítója, máig se tagadóm! Annak nagyon örülök, hogy ha nehezen is, de szépen felneveltem a négy gyerekemet, s még magas- rangú katomaitisizt is van közöttük. Itt élek Ojszászon, látom mennyit változik, szépül a viliág, nekem is van mór házam, öregségemre nem szégyenkezem putriban. CSak el ne felejtsük drágaságaim, hogy ezért a jó életért, a mostani világért a magunkfajtáik is megtették a magukét Igaz-e? (Fotó: Nagy Béla) Lassul, de meg nem áll ax idS — Valamikor — még visz- szaigondoLni is sok, hogy milyen régen volt — a vetem egy sorsú cselédlányokhoz hasonlóan én is szerettem volna valamivel elddcseked- ni. A nyomorúsággal, ami egy szolgálónak kijutott, nem teljéiéit. Elmondtam hát hogy az én nagyságám az idén is a Balatonnál nyaralt. Dehogy is mertem volna akkor arra gondolni, hogy nyolcvanévesen — igaz életemben először — magam is a Balaton vízében áztatom két- hétig a lábaimat. Papp Istvánná ez év januárjában „költözött” a jászberényi Városi Tanács Egyesített Szociális intézetébe. A szállodái szobának is beillő, kényelmes, szép új otthonába Jészárokszáílliásról, egy, a mennyezetig félázott omladozó házilkából érkezett. A nyomasztó magány elől menekült ide, ahol már sók kedlves ismerőse, jó barátja van, és a nyáron 80 évesen 42 társával a Balaton parton, az ábrahámhegyi üdülőben nyaralt. — Az első nyiarlásan kívül sok mindenre rácsodálkoznak még ezek az idős emberek — kezdte az otthon bemutatását Borics Jánosaié, az intézet gazdasági vezetőije. Az Egyesített Szociális Intézet a jászladányi 140 személyes otthonon kívül Jászberényben a Hatvani úti és a Marx béri részlegből áll. Hozzánk tartozik még az öregek napközi otthona és a házi szociális beteggondozás. A két otthonban összesen 195 idős ember teljes ellátásáról gondoskodunk. A gondozottak többsége nő, életkoruk 60 és 85 között van, de 90 éven felüli lakója is van az otthonnak. Sok rosszat, nehéz sorsot megélt, gondozásra szoruló és egy kis szeretetre vágyó, megfáradt emberek békés otthona. A három- négyágyas szobák kényelmes bútoraival. ízléses berendezéseivel valóban egy jobb szállódéra emlékeztetnek. A jól felszerelt, színes televízióval, rádióval és lemezjátszóval ellátott társalgókban pedig kedvük szerint szórakozhatnak az otthon idős lakód. Kitűnő és a házi konyha ízedre emlékeztető ellátásit tudnak biztosítani azért is, mert az intézetnek van saját sertéshizLaldója. van ezen kívül kertészete, ahol megterem a konyhára való zöldségfélék jó része. Ez utóbbi — a virágkertészetet is beleértve — különösen jelentős, mert elfoglaltságot .biztosít azoknak az idős embereknek, alkik még hasznossá akarják magukat tenni. — Rendezivényeiink is alkalmasak arra, hogy családias légkört teremtsünk az otthonban. Megtartjuk a nőnapokat, az anyák napját, a télapó ünnepségeket, a farsangi mulatságot és a kerek születésnapokat. Bevált az a több éves módszer, hogy az öregek napja helyett az öregek hetét rendezzük meg. Ezzel elértük, hogy sém a kiadós ünnepi ebéd, sem az ilyenkor szokásos szórakoztató műsordömpdng — a hét minden napjára elosztva — nem okoz gyomorrontást. — Így igaz — veszi át a szót a 83 esztendős Antal Istvánná — adva van mindén, de tesznek is sokat azért, hogy otthon érezzük itt magunkat. Én hároméve vagyok az otthonban, jól érzem magamat, de ez attól is van, hogy 83 évemmel se hiszem élt hogy az öregség egyet jelent azzal, hogy tétlen várakozásban kéül- (termesztem azt az időit, amiről se régen, se most nem tudjuk, mennyi jut még belőle. Reggél ha felkelek, és rendbe szedem magamat, ha a házirendhez hozzáveszem még azt a kis varrást, hímzést, olvasást vagy a beszélgetést a szomszéd szobában, a szívemhez nőtt ismerőseimmel; azon kapom rajta magamat, hogy bánkódom, amiért rövid a nap. Azt hiszem, aki így fogja fel helyzetét, köny- nyefbben viseli az öregséget. Illés Antal Össze Állította: Sóskúti Júlia
