Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP. 1986. SZEPTEMBER 27. A Néplap vendége: Zaemberl látván mérnök-ezredes, a Kllllén György Repülő Műszaki Főiskola Mindennapi kenyerünk parancsnoka A hivatás vonzásában BeszoLgetésiünk végéin óha­tatlanul Kazinczy szavai ju­tottak eszembe: Szólj, s meg­mondom, ki vagy. Ebe tanként ugyanis néhány szóból, egy huzamosabb beszélgetésiből vászon t miindenlképpen itülkrö- ződiiik az. emlber gondolkodás- módija. áililásfagilaiása, élst- feüfógása. Ezért könyvelem tel a Zsemberi Isitvóm mér­nök-ezredessel, a Ki Ham György Repülő Műszaki Fő­iskola parainesinotoval folyta­tott beszélgetést úgy, hogy sikerült megjsmeirlkiedm egy olyan katoinatisztitteL, aki mél­tó képviselője a néphadse­regnek. Beszélgetésünk — dióhéj ton — a következek­ben, zajlott: — Gyermekkori álma tes­tesült meg a repülőtiszti hi­vatással? ■ — Nem egészen így tör­tént. Fiatal szakmunkás vol­tam a MÁVAG-ban, amikor hallgatókat toboroztak a Vas­vári Pál Repülő Műszaki Tiszti Iskolára. Gyermekfco- morntól kezdve érdekéit a technika, ez volt az indító ók. Idököczben aztán megsze­rettem a repülést, és életefljs- memmé vált a tiszti hivatás. — Mit jelentett ez az ön számára? — Többek között azt, hogy a hadsereg ösztöndíjasaként elvégezhettem a Budapesti Műszaki Egyetem járműgé­pész szakát — És mit csinált a diplo­ma megszerzése után? — Különböző repülő csa­patoknál szolgáltam, és köz­ben tanultam. Jelképesen hu­szonhét évig ültem összesen az iskolapadban. Az egyetem mellett hosszabb-rövüdebb hazai és külföldi tanfolya­mok és a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem elvég­zése jelentette ez. öt éven ót részt vettem az egyetem mérnök-továbbképző tanfo­lyamán is. A hadseregben lett párt­tag! Különböző tisztségeket viselt a párttestü letekben. Azt mondta énről: — Munkánk jellege is olyan, hogy nem ltehet szét­választaná a szakmai és a politikai fieitadafokat. Párt- megbázatásomat igyekeztem — és azt teszem ma is — be­csülettel teljesíteni. Gyermekei követték pél­dáját. Lánya a szolnoki peda­gógus KISZ-bizotJtság titkára, a fia szintén párttag. Mellé­kesen szólva várostervező építésziként Kisújszállás fej­lesztési tervét készíti. A Kálidén főiskolán nem­csak a hadsereg számára ké­peznek szakembereket, ha­nem a Közlekedési Minisz­tériumnak is. Elzárt tettem fel a kérdést: — Milyen a főiskola kép­zési szintje? — A mai technikai köve­telményeknek megfelelő, kö­vetkezetes, célirányos tevé­kenység jellemző az itteni tanári kanra. A képzés felté­telrendszerének megteremté­se és mind: jobbá tétele an­nak köszönhető, hogy az itt dolgozó teljes állománynak és előpárolnak egyaránt szív­beli szerelme — ha Lehet így fogalmaznom — a repülés. Következésképpen munká­jukban nem a munkaidő a maghatározó, az oktatás módszertana sokat fejlődött az utóbbi években. Példa­ként említhetem, hogy tv- lánoot alakítottunk ki. Hasz­nosítjuk a Budapesti Műsza­ki Egyetem és a többi főisko­la tapasztalatát, — ideértve a szocialista országok katonai főiskoláit is. Főiskolánk képzési színvo­nala jó, amire bizonyság az, hogy az innen kikerülők hosszabb távon is megállják helyüket. Szeriintem ez a meghatározó. Nálunk a szak­ismeretiek nyújtása mellett az emberi tartás kiaLakítása, a politikai képzés, a hovatar­tozás tudata az elsődleges. Örülök ammalk, hogy az innen kUkerülők tevékenységében, magatartásában testet ölté­inek céljaink. Élénken kive­szik részüket a politikai munkából, törvénytisztelőik, kulturáltan élnek. Végső so­ron ezek ad ják az ember ér­tékét. Ezek alapján érezzük, hogy főiskoláink megfelel a társadallmá elvárásoknak. — ön nemcsak a főiskolá­nak, hanem az eg|ész szolno­ki helyőrségnek a parancs­noka. Ez a 'beosztás is plusz­munkát jelent önnek... — Szerencsére — egyéb­ként ez így természetes — a többi alakulat parancsno­kával tisztességes, jó kap­csolat alakult ki, aminek be­tudhatóan az ügyiek intézé­sében nincs különösebb gond. Jó módszernek bizonyult, hogy nem misztifikáljuk az ügyintézést, az állománynak megmondjuk például, hogy ki miért topott lakást. Mind­ez természetesen nem jeleníti azt, hogy nincsenek megol­dásra váró gondjaink. A fej­lődő igények, a változó csa- láriszámok miatt .például mi­nőségi lakáscserék kellené­nek, de ezekre csak hosszabb távon számíthatnak. — És milyen a kapcsola­tuk a várossal? — Kiindulhatok abból is, hogy a néphadsereg éLneve- zés eleve feltételezi a kap­csolat mindkét részről, törté­nő ápolását Együttműködé­sünk a megye és a város ve­zetőivel a kölcsönös jószán­dékon alapul. Élve az alka­lommal ezúton is megköszö­nöm segítségüket. Maguké­nak telkiintik a főiskolát, amit érez az egész itteni ál­lomány. Ezért vesz részt tevé­kenyen a társadalmi munká­iban., a közéletben, a város sport- és kulturális rendez­vényein. Külön kiemelném a rendőrséghez, a mumlkáscJr- séghtez és az MHSZ-hez fű­ződő jó kapcsolatainkat. Egyébként azt szoktam mondani: az. hogy ilyen jó egészségi és idegállapotban vagyok, az tesrbi adottságaim mellett annak is köszönhető, hogy segítőkész megértésre találók mind a megye, mind a város vezetődnél. Simon Béla „Kenyér: gabonafélék liszt­jéből sült, erjesztett tészta, az "újkorban alapvető nép­táplálék. A falusi lakosság és a városi családok egy ré­sze a 20. századig maga ké­szítette, bár a sütőipar már igen korán jelentkezett... A hazai kenyérkészítésben a jól lazított, domború kenyeret adó erjesztésnek, tésztaké­szítésnek is legcélravezetőbb megoldásai dominálnak, amelyek az újkorban Európa- szerte egyre inkább előtérbe kerültek, de kizárólagos ér­vényre máig nem jutottak.” — íme, egy meglehetősen pontos meghatározása a ke­nyérnek, illetve a kenyérké­szítésnek. (Néprajzi lexikon) Kinek-kinek mást jelent A fenti meghatározást — mai életünk alapján — ki-ki szakmájának, életkorának, beállítódásának, érdeklődé­sének megfelelően tovább tudná bővíteni. Az orvos pél­dául a korszerű táplálkozás fontosságára hivatkozna, a mértékletes kenyérfogyasz­tásra intene; az üzletvezetők a még jobb, még egyenlete­sebb kenyér és péksütemény­ellátást emlegetnék; a táp­lálkozási szokásokkal foglal­kozó szociológus fontosnak tartaná megjegyezni, hogy a magyar családok túlnyomó többsége „túlbiztosítja” ma­gát kenyérből, s a maradék másodlagos felhasználása nincs megszervezve. A nyelv­tant, stilisztikát tanító peda­gógus kétségkívül a kenyér­hez fűződő, azzal kapcsola­tos kifejezéseket is megem­lítené, hozzátéve, hogy szim­bolikus, mély jelentéstartal­makat hordoznak (kenyértö­rés, kenyerespajtás stb.). A sütőipari szakember pedig — kesernyésen — azt jegyezné meg, hogy munkájukról leg­gyakrabban az új kenyér ün­nepe táján esik szó, a szür­ke hétköznapokban pedig rendszerint akkor, ha a meg­szokottnál rosszabb minősé­gű kenyér kerül a boltokba, vagy — ne adj isten — aka­dozik az ellátás. Szolnok megye: élen a fogyasztásban Balogh Sándorral, a Szol­nok Megyei Sütőipari Válla­lat Kenyérgyárának vezető­jével átbeszélgettünk egy délelőttöt. A 41 éves szak­ember több, mint huszonöt éve dolgozik a szakmában, s annak idején sem véletlenül választotta ezt a kenyérkere- sö foglalkozást — édesapja pék volt, sőt igazgatója a jogelőd vállalatnak. Nem­csak a szakmát ismeri tehát kitűnően, hanem mindazt, ami vele összefügg. Nem pusztán az érdekesség ked­véért jegyezte meg, hogy Szolnok megye lakosságának kenyérfogyasztása, jóval az országos átlag fölött van. Az köztudomású, hogy a vi­lágon Magyarországon fogy egy lakosra átszámítva a leg­több kenyér; ebből tehát az is következik, hogy a szű- kebb pátriánkat lakó nép — az alföldi kenyérkultusz to­vábbélése ez — a világ leg­több kenyeret fogyasztó cso­portja. A megyében dolgozó orvosok tudnának ennek a ténynek a hátrányos követ­kezményeiről beszélni. Egy sütőipari gyár vezetőjének viszont a fogyasztó igénye, kívánsága szent. Egy vállalat akkor működik jól, ha a pia­ci igényekhez alkalmazkodva, nyereségesen termel. A szá­mok önmagukért beszélnek: tavaly húszmilió forint volt ebben az időszakban a válla­lat nyeresége, az idén már harmincmilliónál tartanak. „Csak 8zójás...” A vállalat gyáraiban, üze­meiben az év első hét hó­napjában 21 ezer 160 tonna terméket állítanak elő. Ám — és ez kedvező jel — ezen az óriási mennyiségen belül minden korábbinál jobb a különleges és házijellegű ke­nyerek aránya, illetve azoké a termékeké, amelyek jobban illeszthetők a korszerű táp­lálkozás rendjébe. — Minden apró sikernek örülnünk kell — mondja Ba­logh Sándor — hiszen a ke­nyérfogyasztó szokások, ha­gyományok rendkívül lassan változnak. Minden új ter­mék elfogadtatása — lett lé­gyen bármilyen jó — nehéz dolog, nem pusztán technoló­giai kérdés. — A szójás kenyérrel sem ment könnyen... — Igen, ez akár tipikus példa is lehetne arra, hogy egy-egy kezdeményezésünk végkifejlete milyen bizony­talan. A szójás kenyér tet­szett az egészségügyi szak­embereknek, sőt mindenki­nek, aki megkóstolta. Mégis: le kellett állítanunk a gyár­tását, a legutóbbi időben mindössze 20—30 darabos megrendeléseket kaptunk. Ezzel együtt sem vallottunk kudarcot: a szójás kenyér gyártására bármikor készek vagyunk, a technológia és az alapanyagok adottak.; ha a kereskedelem — illetve a fo­gyasztó — olyan mennyiség­ben igényli, hogy megéri gyártani — akkor gyártjuk. Szakmunkások — utánpótlás Mintegy közbevetve, de a fogyasztói szokások zűrzava­rának példázatául, egy rövid történet — saját példatárból. Váratlanul érkeztem rég lá­tott ismerősömhöz, aki invi­tált, vacsorázzam náluk. Há­zikolbász, szalonna, libazsír, hagyma, uborka, paradicsom — tehát „igazi estebédre” való epe- és gyomorkímélő ételek — sorakoztak a hófe­hér abroszon. Majd a mente­getőzés a feleség részéről, amikor megjelent a szeletek­kel megrakott kenyerestál­lal: — Ne haragudj, csak szó­jás kenyerünk van... A szolnoki kenyérgyárban, az egykilós vekniket sütő alagfctkemence mellett — vagy az ennek közelében — dolgozók a bőrükön érzik a szakma minden hátrányát. Pedig az üzem messze van attól, hogy a korszerűtlen jelzőt kiérdemelje. Tizenhá­rom évvel ezelőtt kezdték meg a termelést, ráfér a re­konstrukció. Hamarosan meg is kezdik: javítják a lisztel­látó rendszert, s felújítják a tésztakészítő berendezéseket is. Nem mellékes, hogy a vál­lalat okosan ügyel a szak­munkás-utánpótlásra. A szol­noki gyár létszáma átlagosan 110 fő, a férfiak és a nők aránya fele, fele. További adatok: a válla­latnál dolgozók 30 százaléka harminc éven aluli. Mindez nem a véletlen eredménye. A szolnoki kenyérgyárban, amelyik több, mint 100 ezer ember alapvető élelmiszeré­ről gondoskodik, mindössze kilencen tartoznak az úgyne­vezett adminisztratív állo­mányhoz. A döntéshozatal­ban is részt vevő négy mű­vezető közül három e riport megjelenésekor még nem töltötte be a 30. életévét. Pásztor Lajos művezető jö­vőre lesz 30 éves, sütőipari szakmunkás: — Ez az első s valószínű­leg az utolsó munkahelyem is: a Kassai Üti Általános Iskolába jártam, kaptunk egy körlevelet, hogy lehet jelent­kezni a nagykőrösi élelmi­szeripari szakmunkásképző­be. Mit mondjak?! Én péksé­get közelről addig soha nem láttam. Kijöttem ide érdek­lődni, a körülmények nem voltak riasztóak, az ösztön­díj is csábított, — azt hi­szem 250 forint volt — elvé­geztem. Eredetileg én is a 70-es évek elején divatos szakmák — autófényező, au­tólakatos — valamelyikét szerettem volna elsajátítani. De nem bántam meg, hogy ezt választottam... A Tiszatójl góemkóban Pásztor Lajossal sajátos körülmények között találkoz­tunk. Délután egy órára ér­kezett a gyárba, hogy este 6-ig, mint a Tiszatáji vgmk tagja „gyűrje az ipart”, vagyis a kétkilós, nagyon fi­nom, kézimunkát igénylő „Tiszatáji” készítéséből ve­gye ki a részét. A „Tiszatá­ji” két év előtt BNV-díjat kapott, a vásárlók (kenyér- fogyasztók) megszerették. Amikor beszélgetünk, az ap­ró irodába belép Nádudvari Antal, a „Házikenyér’’ vgmk vezetője — egy lisztes kézfo­gás erejéig, ö 1954. óta dol­gozik itt. Hármasban rakjuk össze a „tiszatájas” eredetét, egy-egy szép kétkilós pél­dány történetét: — A dagasztást gép végzi, aztán a feladás már kézzel történik, a virgolás vagy gömbölyítés szintén, aztán jön az abslagolás, vagyis a hosszformázás, utána a tész­ta 50—60 percig kel a szakaj­tókban. Utána jöhet a ke­mence — ahol a feladás és a leszedés is kézimunkával zajlik. Mindez röviden a „Tisza­táji” rövid története. Mind­amellett nem árt megjegyez­ni, hogy ebben a kenyérben rozsliszt is van, s egy liszt­javító adalékanyag is. Egész­séges, 73 órára garantált mi­nőségű, remek formátumú kenyér. Pásztor Lajost kérdezem: — Milyen kenyeret vesz a boltban ? — Csakis Tiszatájit. A fe­leségem és a két fiam is azt szereti a legjobban. Rólam nem is szólva... A kenyérnek: lelke van A szolnoki kenyérgyár egy éjszakai műszakja, több mint látnivaló: be kell szívni az illatát. Vajjal, margarinnal készülnek a sütemények, s ki gondolná, hogy a Sio- zsemle a ragyogó minőségű Citopan szárított kovásszal készül, s az adalékanyagok között egy ascorbin-savat tartalmazó sűrítmény is sze­repel, nem C-vitamin tartal­ma miatt, hanem mert a „tészta fejlődését” segíti. S ha már itt tartunk: le kell számolnunk egy nosztalgikus érzéssel. „Van „lelke” a gyári kenyérnek is. Ha a szükség úgy kívánja — használják a kovászmagot. „Az érett tész­tát időről-időre visszatáplál­juk — mondja és csinálja a mai kenyérgyári szakember — különösképp figyelünk er­re a meleg nyári hónapok­ban.” Minderről a gasztronómia jeles ismerője, Kövi Pál így ír: „A mai ember nagy üzle­tekben vásárolja meg min­dennapi kenyerét, s az nyil­ván hedet szép is, jó is, vál­tozatos is, hiszen érti a dol­gát az, aki készítette. De né­ha bizony úgy érzem, hogy ebből a bolti kenyérből hi­ányzik valami. Talán éppen a lelke.” Ha hiányzik: bizonyos, hogy nem azokon múlik, akik a kenyereket készítették. Vágner János Omx a oaónak- kikötőben Fotó: fT. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents