Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az alapos munka fontosabb a gyorsaságnál Területi szántóverseny Jászberényben Fáklya Gmk Tízen 8 milliós bevétellel 11 megtermelt forintra hatvan fillér adó Szombaton délelőtt ren­dezték meg (Jászberényben a KITE ’86 területi szántó­versenyt, ahol három megye — Heves, Pest és Szolnok — mezőgazdasági nagyüzemei­nek legjobbjai mérték össze tudásukat. A Nádudvari Ku­korica és Iparinövény Ter­melési Együttműködés (KI­TE) felkérésére a Jászsági Állami Gazdaság vállalta a házigazda szerepét, a KITE hosszú kihagyás után máso­dik alkalommal megrende­zett versenyén, amelyet ezek után szeretnének rendszeres­sé tenni. Erre az évezredes munkafolyamat kellő elsajá­títása is okot ad, ugyanis a földművelés és azon belül a szántás a mezőgazdaság egyik legalapvetőbb, egyben a legenergiaigényesebb te­vékenysége. A jó szántás megkönnyíti a további talaj­munkákat és megalapozhatja a jó termést. A Jászsági Állami Gazda­ság felsőjászsági növényter­mesztési kerületében, a ver­seny színhelyén felsorakozott versenyzőket, bírókat, a megyei tanácsok képviselőit, Búzás Sándort, a Jászberényi Városi Tanács elnökét; Su­ba Istvánt, a KITE igazgató- helyettesét, és a meghívott vendégeket Kiss János, a Jászsági Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese köszöntötte. Szólt a szántás jelentőségéről, majd a ver­senynek arról a határozott céljáról, hogy széles körben terjedjen el a kiváló minősé­gű, egyenletes és energiata­karékos munka. Ezután Szi­lágyi László, a KITE szolno­ki alközpontjának vezetője ismertette a verseny mene­tét, feltételeit, majd a 26 gép elfoglalta helyét a kijelölt parcellákon. Három kategóriában (az ekék nagyságától függően) szemerkélő esőben rakétajel­re indult a verseny. A nem­régiben felázott talaj ugyan megkönnyítette a szántást, de nem a gyorsaság számí­tott, hanem a gondos elméle­ti felkészülés, a gép és a ta­laj ismerete (ez utóbbira minden versenyzőnek volt lehetősége) és természetesen a gyakorlat. A huszonkét ta­gú bíráló bizottság tíz szem­pont alapján értékelte a ver­senyzők teljesítményét vagy­is, a kétféle nyitóbarázda tiú- zást, a terület felszántását és a záróbarázda elkészítését. Az egyenletességen, a fél centi pontosságú mélységen, a barázdák egyenességén túl nézték a porhanyítást, a le- forgatást, a látható tarlóma­radványokat és az összeszán- tást. Délután fél háromkor dr. Adárn Ernő vezető verseny­bíró értékelte a KITE idei első területi szántóversenyét. A verseny helyezettjeinek és valamennyi résztvevőjének Szabó István, a Jászberényi Városi Pártbizottság első tit­kára adta át a pénzjutalma­kat és az emléklapokat. Négy versenyző részesült különdíj- ban. Első helyezést ért el Kökény József, a Jászkiséri Lenin, Surányi Vilmos, a Jászárokszállási Kossuth. Wospil János, a Horti Kos­suth Tsz versenyzője. Velük együtt a kategóriák második helyezettjei vesznek részt jö­vőre a KITE országos szán­tóversenyén, melyet azután a KGST-országok versenye kö­vet majd. Lukácsi Pál A verseny győztese Kökény József, a Jászkiséri Lenin Tsz dolgozója lett (Fotó: Mészáros) Békehétvége országszerte (Folytatás az 1. oldalról) megváltoztatta a műsort. El­maradt a békéscsabai talál­kozó csúcspontjának szánt városerdő-építési társadalmi munka, s a Körös-parti sportdélután. Ehelyett az ezer mezőgazdasági és fel­dolgozóipari fiatal Gyulára kirándult, ahol a várfürdő­ben fürdőbál és néhány vízi­játék szórakoztatta őket. A találkozó résztvevői kö­zött töltötte napját Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára is. A békehétvége Győr-Sop- ron megyei helyszíne, a fer- tőrákosi Barlangszínház kör­nyéke szombaton már a ko­radélelőtti órákban benépe­sült. Az egykori kőfejtő kö­rüli szabadtér békecentrum­má alakult át: a megye bé­keklubjainak középiskolás, szakmunkástanuló, továbbá munkás- és értelmiségi fia­taljai adtak egymásnak ta­lálkozót. A Fertőrákosi Barlangszin- házban este békenagygyűlés volt. Az eseményen résztvett Jan Martenson, az ENSZ fő­titkár-helyettese. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára beszédében rámutatott: a ma emberének nem nehéz elutasítani a fasizmust, nem nehéz elutasítani a há­borút, mert a fiatal nemzedék az idősebbek tapasztalatából, az idősebbek személyes él­ményeiből tudják, mi az. — A mostani békenagygyű­léshez hasonló demonstrá­ciókra mégis szükség van, ha hiszünk abban, hogy hatást, befolyást tudunk gyakorolni azokra, akikre hatalmi hely­zetükből adódóan a döntés tartozik az emberiség sorsá­ról. Kis ország vagyunk — folytatta, — amely társadal­mi berendezkedésénél, de­mokratikus és emberi jogok­ra figyelő alkotmányánál fogva kivívta a világ orszá­gainak megbecsülését. Ma­gyarország igazi külpolitiká­ja mégis a belpolitika — hangoztatta. — A világ bé­kéjére akkor tudunk hatás­sal lenni, ha itthon ember­szabásúak a viszonyok, ha nem válságok szabdalják ke­resztül a társadalmat, hanem közmegegyezés teremti meg a közös nemzeti cselekvés feltételeit. A beszédet követően a Szegedi Nemzeti Színház társulata bemutatta a Hair című rock-musicalt a Bar­langszínház színpadán. A nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy a szov­jet kezdeményezések nyo­mán reménysugár támadt az emberekben, hogy a népek akaratának megfelelő kap­csolatok jöhetnek létre a nagyhatalmak között, s elér­hető az a minimális cél, hogy a két világrendszer közötti erőegyensúly a fegyvei ck alacsonyabb szintjén valósul­jon meg. Vasárnap folytatódott az Országos Béketanács „Hétvé­gén a békéért” elnevezéssel megrendezett kétnapos ese­ménysorozata. Budapesten, a Vörösmarty téren, valamint az ország több más telepü­lésén változatos programok várták ezen a napon is az érdeklődőket: politikai fóru­mok, békemozgalmi aktivis­ták találkozói Bánkon ifjúsá­gi ■ békenapot, Érden béke­tanévnyitót tartottak, Gödöl­lőn az ország amatőr békeda­losai, Sopronban gyermekek, Százhalombattán pedig a kis­iparosok adtak egymásnak randevút a békerendezvénye­ken. Mindenütt kulturális mű­sorok színesítették a progra­mot. Folyamatosan gyűltek az adományok a Mentőautót Ni­caraguának szolidaritási ak­cióra; vasárnap délelőttre már mintegy 300 ezer forin­tot könyvelhettek el. A Vö­rösmarty téren reggelre be­telt a békefal, háromezer bé­kére vágyó ember — közöt­tük tudós, egyházi személyi­ség, művész, külföldi békede­legáció képviselője, munkás, tanuló — írta alá a békepla­kátokat. A vasárnapi események so­rában közéleti személyiségek — tudósok, művészek, egy­házi vezetők — a televízió­ban. az ország nvilvánossága előtt fejtették ki véleményü­ket a béke megőrzésének lehetőségeiről. 6 órán belül a helyszínen Egy szolnoki gmk közös képviselője mondta: meg akarnak fojtani bennünket. S rögtön alá is támasztotta keserű kifakadását: a külön­adót felemelték 10 százalék­ról 15-re. Megdöbbentett a vélekedés. Márcsak azért is, mert az emberek többsége, jobbára úgy gondolja, hogy az önálló gazdasági munka- közösség —, amely mint a maszekolás csimborasszója — egyenes út a vagyonosodás- hoz. És most tessék, egy ille­tékes azt mondja, ez nem más, mint grádics a tönkre­menéshez. Mindez valóságj, vagy csak szubjektív véleke­dés. A kérdésre a választ a Szolnok megyében működő 233 önálló gmk közül a Tö- rökszentmiklóson dolgozó, Fáklya nevű munkaközös­ségnél kerestem. A gmk tag­jainak mondandója elé csak annyit emlékeztetőül, hogy ez a kisvállalkozási forma olyan hajó gazdasági vizeinken, amely sikeresen vitorlázhat, de rosszul kormányozva el is süllyedhet, s a benne levők­nek nem dob senki mentő­övet. Van filozófiájuk Pusztai Lajos, a gmk kö­zös képviselője összefoglalja a társaságról szóló legfonto­sabb tudnivalókat: — Gázüzemű berendezések szervizével és gázfűtések be­szerelésével — főleg lakások­ba — foglalkozunk. Tízen vagyunk, éves bevételünk ta­valy 8 millió forint volt. A kezdet? Nem valami külön­leges. Mi négyen egy mun­kahelyen dolgoztunk, az Áp­rilis 4. Művek Hungaroterm leányvállalatánál. Egyszer Egerbe mentünk Dankó Pali barátommal, rendbe hozni valamit. Az úton beszélget­tünk. Mire visszafelé jöttünk, megálltunk Szolnokon, meg­venni azt a kis zsebkönyvet, ami a gmk-s tudnivalókat tartalmazza. Egyébként, mindannyian fizikai munká­sok vagyunk, kivéve Tóth Istvánnét, az adminisztráto­runkat. Ugyanis, Törökszent- miklóson és környékén ’82 után kezdődött meg a gáz­program, vagyis az olajtüze­lésű kájyhák, berendezések kicserélése gázfűtésűre. Nos. mondták sok helyen, amikor beszereltük a gázégőket, hogy nem tudnánk egyúttal a gázt is bevezetni? Kibővült a csa­pat egy olyan brigáddal — hegesztőkkel, gázszerelőkkel. — amely alkalmas e munkák elvégzésére. Megszaporodott a papírmunka, amelyről azt gondoltuk, majd megcsinál­juk munka után, s így fel­vettünk egy adminisztrátort. Mi egy gmk filozófiája? A kérdésre Pusztai Lajos ezt válaszolta: — Mi árban a szabályok szerint járhatunk el. Ha töb­bet kérünk, nem vagyunk versenyképesek — hívnak mást, ha kevesebbet, akkor ráfizetünk. Amiben mi úgy­mond jók lehetünk: az, hogy többet adunk, mint verseny­társaink. Például, mi vállal­juk a szerződésben, hogy bármikor, legyen az kará­csony, szilveszter, éjjel vagy nappal, 6 órán belül a hely­színen vagyunk, és a hibát kijavítjuk. Magyarországon nem tudok egy olyan céget, amely ezt megtenné. S egy csibetelepnél ugye nem mindegy? Egy kortyot sem Papp Sándor, a munkakö­zösség tagja kiegészíti: — Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy meg­ígérjük, ott vagyunk, és nem jelenünk meg a helyszínen. Sőt, érdekünk, hogy ,a mun­ka minél gyorsabban halad­jon. Persze, abban nem is le­het hiba. Sokszor csodálko­zik a lakó, hogy két nap alatt benn van a gáz: ennyi volt? Igen, ennyi. Jatt? Vagy hogy másként mondjam — borra­való nincs. Mi megkapjuk a fizetséget és kész) ^Azután Ital sincs. Nem lehet. Meg­állapodás közöttünk, hogy munka közben egy kortyot sem. Volt olyan megrende­lőnk, akin „rajta maradt” a láda sör. Aztán nem mind­egy, hogyan bánunk az anyaggal. Egyszerűen minden a mi zsebünkre megy. Ügy vélem, kialakult egy kép arról, miként dolgozik ez a közösség. De nézzük, ho­gyan vélekedik róluk a meg­rendelő. Egyik leggyakoribb „munkaadójuk” a Tiszatáj Tsz. Ennek energetikusa Gerjesi Ferenc mondja: — Olaj- és gázégő szervi­zére szól közöttünk a szer­ződés. Nézze, a munkát job­ban elvégzik, mint az Ápri­lis 4. szerelői, az áraik némi­leg alacsonyabbak. Nekünk nagy biztonságot ad, hogy akkor hívjuk őket, amikor akarjuk. Mit mondjak a „csö­ves” szakembereikről? A környéken a legprofibbak. Mondom, a közös képvise­lőnek: Nem hiszem, hogy ku­darc és konfliktus nélküli volt a ’82 óta eltelt időszak. Pusztai Lajos lekopogja az asztalra: — Amire vállalkoztunk, eddig sikerült megcsinálni. Igaz, előfordult sűrűn, hogy alkatrészhiány miatt átme­neti megoldással... Monda­nom sem kell, ami a beépí­tendő elemek beszerzését il­leti, hátrányban vagyunk a vállalatokkal szemben. Azt hiszem, kiterjedt kapcsolatok nélkül nehéz lenne megél­nünk. Amikor elindultunk, azt mondtuk, kell Hígy 200 ezer forint forgótőke, amikor megkezdődött a gázszerelési program,. úgy gondoltuk, hogy szükség lesz egymillió­ra, hogy meglegyen minde­nünk. Most van egymilliónk, mégsincs semmink. Nem Is tudom, mennyi pénz kellene, egy raktárhoz. Táppénz hét nap után Mennyit keresnek? Meny­nyi a fizetési kötelezettség? Hogy vagyunk akkor ezzel a különadóval? Tóth Istvánná adminisztrátor előveszi a kartonokat: — Tavaly 10—15 ezer fo­rint között volt a havi átlag. Pusztai Lajos kiegészíti: — Az elején azt mondtuk, havi 7 ezer forintot veszünk fel. a többit tőkésítjük. Azután megállapodtunk, a teljesít­mény a fontos, eszerint szá­moljuk el a tagokat, s amit hoz a munkájuk, annak 25 százaléka marad bent rezsi­re, tőkésítésre. Egy megter­melt forintra 60 fillér körüli a befizetési, adózási kötele­zettségünk. A különadó? Azt a megrendelő fizeti. Azonban, ha mi kellünk neki a biz­tonsághoz, az áraink alacso­nyabbak a versenytársaink­nál, akkor megéri neki. Mint ahogyan most a Fák­lya is megtalálja a számítá­sát. Falusi Imre, a városi ta­nács csoportvezetője meg­toldja, megéri a városnak is, hiszen a gáz bevezetéséhez nem kell kivitelezőért szalad­gálniuk a miklósiaknak a városokba. Szóval, happy end — ke­rülhet a beszélgetések végé­re a jelző. Vagyis mondhat­nánk, Magyarországon önál­ló gazdasági közösségben dolgozni maga a tökély. Ami túlzás, erre bizonyítéknak egy példa: 7 nap betegség után jár csupán a géemká- soknak a táppénz. Ugyan­olyan túlzás persze az is, hogy a különadó rendelete ezen vállalkozások fojtogatá- sára készült. Tudnivaló, hogy az állami vállalatok jelentős része különböző kiadásainak, költségeinek felülvizsgálatá­ra kényszerül — a különadó csak egy, azon szabályozók közül, amelyek erre rászorít­ják. A másik: az ilyen kis­vállalkozások lényege éppen abban áll, hogy gyors létre­jöttükkel gazdaságosan ké­pesek legyenek kielégíteni az igényeket. A kormányzat szándéka szerint létük pezs- dítőleg hat a nagyvállalatok­ra is, ami Törökszentmikló- son, már ami a gázprogramot illeti, nemigen tapasztalható, hiszen az egy-két kisiparoson kívül nincs konkurenciája a gmk-nak. Szóval, pezsgésről szó nincs. Hajnal József Szolnok és Zagyvarékas között, ahol eddig a leggyengébb volt a Zagyva töltése, most meg­magasítják, megerősítik. Ezzel megnövelik az árvízvédelmi biztonságot, s nagyobb védel­met kap a Széchenyi lakótelep is. Képünkön földet hordanak a megerősítendő töltéssza­kaszba a Jászkun Volán Vállalat tehergépkocsijai (Fotó: Cs. F.)

Next

/
Thumbnails
Contents