Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

1986. SZEPTEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt HÉTVÉGE Próbák, follépómok, fesztivál Mire készül a Szolnoki szimfonikus zenekar? Nehéz lenne véleményt nyilvánítani e jegyzet kereted között végi garaszo! gat/ván emlékezetben a HÉTVÉGE kétnapos valóban gazdag és sokszínű tartalmát. Így in- ikiáiblb néhány általánosabb megjegyzésre szorítkozom azok alapján, amit láttam, és azon a jogom, hogy minden részletét láttam (még a szü­netjeleit is!), azaz a kezde­tektől. kísértem figyelemmel a HÉTVÉGÉT a vasárnap es­ti búcsú pillanatáig, amikor |bér éliményekklell gazdagom, de végiül magam is kimerül­téin zártam el a készüléket. (Hát még milyen fáradtak lehettek azok, aikik végigcsi­nálták az egészet!). Nos, mindenekelőtt: lie a kalappal Horváth Jánosék előtt, s természetesen a tele­vízió előtt, hogy ekkora fel­adatna vállalkoznak, mint ez a kétnapos HÉTVÉGE, s úgy látszik egyme gyakrabban. Nem most lelkendezem elő­ször érte, értékeit már első (jfeí! entkezésekor is üdvözöl­tem. már a csak ízelítőnek szánt hajdani premier is fel- lélikelsített, mert valami olyasmit véltem felfedezni benne, ami nem mindig ta­pasztalható, sőt olykor rit­kán tapaszitallható a televízió munkájában; azt a szándékot, hogy a képernyőt az ország tükrévé avassák, hogy a te­levízió tekintetét olyan tá­jakra is vesse, amelyek üdvül esnek a főváros határán. Hisz gyakran tapasztaljuk, hogy a valósághoz mérten le­szűkül a képernyő Világa, hogy a kamerák sok esetben, csak a fővárosiban cirkálnak, mintha az ország más tája­in semmi érdekes nem tör­ténnék. Dicséretes a HÉT­VÉGE demokratizmusa, ami korántsem merül tó abban., hogy programjában fáliu, város egyaránt helyet .kap, éppúgy, mint az ország köz­pontja, demokratikus szám dékait még erőteljesebben tükrözi az az országos pár­beszéd, ami egy-egy HÉTVÉ­GÉBEN központi, időszerű kérdések Vitájában ölt tes­tet. A HÉTVÉGE stábja nem turista kalandozásokra vál­lalkozik az élet és az ország tájaink, hanem közös gon­dolkodásra invitál égetően napi kérdésekben. Véle­ményt, kérdéseket kér, vá­laszokat ígér. Igényli a né­zők hangját. Lám a mostani HÉTVÉGE is hogy az ele­venjére tapintott, lettlégyen szó akár a húsellátásról, akár a közigazgatás átszervezésé­ről. akár a bútorkínálatról, vagy a kastélyok sorsáról, s még a férfidivat körüli szó­beszéd sem volt haszontalan, ha álltala sokkal nem is let­tünk okosabbak, mi férfiak. A szociálpolitikai kérdések­ről rendezett fórum a mi- nrisizterelnökbeiyettes asz- szonnyal — a legfájóbb prob­lémáikat sem kerülte el Más kérdés, hogy egy-egy témakör vitája mennyire tud meggyőző lenni egy ilyen sok helyszínen zajló, körkap- csoliásos formáiban, s ami en­nél is fontosabb: mennyire sikerül ezekben a vitákban szembesíteni a nézőt a mez­telen valósággal. Mert pél­dául a húsellátás kérdésében látva a látottakat, a húsféle­ségektől és felvágottaktól roskadozó pultokat, amelyek szinte azt ordították, ez az ország a húsok birodalma, bizony jó lett volna szeré­nyen közbeszólni, legalábbis innen Szolnok megyéből, ahol az utóbbi időiben ta­pasztaltak nem igen vágnak egybe a képernyőn látottak­kal. Igaz, a „Kánaánt” Pász­tó és Zala mutatta, a mi hús­ipari vállalatunk csak űjtfan- tázia termékeit bocsátotta a nézők elé. Az összkép e tárgyban, mégis zavart, mi­ként más riportokban is érez­hető volt bizonyos feszült­ség. A problémákat szenve­délyesen, s olykor már-már türelirnetleniül kereső ripor­terek és a problémáikat lehe­tőleg elkerülendő riportala­nyok között, akik vagy jól felfogott érdekük bői, vagy egyszerűen bátortalanság­ból tartózkodtak a kemé­nyebb szókimondástól. Per­sze nem könnyű műfaj a vi­ta a képernyőn sem. Nem­csak az esetleges lámpalázat nehéz legyőzni, hanem saját dolgainkról szólva önmagunk fölé emelkedni, hasonlóan nem könnyű. Hogy ne arról szóljunk, amikor beszélünk, ami kedves nekünk, s amit feltétlenül szeretnénk meg­mutatni a világiból, amely körülvesz bennünket­A fentebbi, főleg tartalom­ra vonatkozó megjegyzések mellé a megvalósítás mód­járól is illik szólni, nem mellékes a forma sem. És itt sem külön-külön a riporteri teljesítményekről beszél­nék, hanem ugyancsak egy általánosabb tapasztalatot kívánok megfogalmazm, azt tudniillik, hogy a HÉTVÉ­GÉBEN kezdve a házigaz­dákkal sokkal felszabadul- tabbalk a riporterek, televí­ziósok is, mint általában •máskor. szinte kiszabadud­nak a szokásosain merev ke­retekből. főképp a vidéki helyszínek hangulatai szaba­dítják fel őket. s jobban me­rik vállalni munka közben egyéniségüket is, mint más esetekben. Ami azután azzal jár, és kellemes jó érzés, hogy szinte családiassá vál­tozik a néző számára is a ve­lük és a programmal való találkozás. Érdekes ellent­mondás : míg egyik oldalról a képernyőn a helyszínek be­kapcsolásával a világ kitá­gul és kitárul, másik oldalán egyre közvetlenebbé, sőt megh.itteibbé, intimebbé vá­lik a kapcsolat néző és tele­vízió között. Ebben a kap­csolatban természetes a meg­jelenő humor ás, ami alka­lomszerűen tereim. Hadd te­gyem azonban hozzá: egyelő­re többnyire a rí,porterek és a stúdióbeli házigázdák hu­morizálnak, jó volt ezt ta­pasztalni ezen a hétvégén is, jó ltenne azonban*, ha ez a humor, derű valahogy erő­södnék a műsor egészében is, a riportok tartalmában is. Ami pedig a HÉTVÉGE szerkezetét illeti, vannak kialakult, megszokott elemei, ilyen például a Kapcsoltam sajátos jeüehtkezése, de ör­vendetes módon újakkal is gyarapszik. Ezúttal is sor ke­rült kísérletre, a HÉTVÉGE a rádiós Ki nyer ma? zenés játékkal próbálkozott, siker­rel ültetvén át képernyőre a teötvér intézménytől átvett vetélkedőt. Ez a televíziós bemutatkozás bizonyította, hogy az elsősorban a fülnek és nem a .szemnek, szóló *for­ma” !s szépen megél a tele­vízió képernyőjén. És hogy van is már annyi felvétele a televíziónak, hogy képben, is kiállítsa, azaz látványban is felmutassa a feladvány­ként szereplő zenemű látha­tó képét. A Czlgány György vezette játék bizonyára vég­legesen beépül a HÉTVÉGE programjaiba, s ezzel isimét új színt kap az egyébként is színes program. Anti pedig közvetlenül minket illet, úgy érzem, nemcsak az idegien, de még a hazai néző, tehát aki itt él ebben a megyében, az is ta­lált olyan mozzanatot a Szolnok megyéről készült részletekben, filmekben ame­lyik a felfedezés erejével ha­tott rá. s amelyek azt mu­tatták: mi sem vagyunk alábbvalók másoknál. Sike­rült felvillantani kulturális értékeinket a vitákban meg­mutatni újra való fogékony- ságiunkat sőt természeti szépségieinket is — mérték­kel. Magyarán: jól szerepel­tünk. Talán a kicsit fáradtra sikerült és érzelmesen an­dalító esti búcsút engedtem volna el, amely lelhet hogy megfelelt az alkalomnak, de korántsem reprezentálta színházunk, művészeink iga­zi elképzeléseit és valóságos gyakorlatát. V. M. # mj&M Telt ház fogadta P. Szettke Izabella emlékkiállítása Kunszentmártonban (Tudósítónktól) A nyolcvannyolc éves korá­ban, ez év tavaszán elhunyt Papp-Kökényesdy Sándorné Szeőke Izabella festőművész kiállítását azzal a céllal ren­dezték meg Kunszentmárton­ban — a Szolnok Megyei Mú­zeumok Igazgatósága és az ottani Helytörténeti Múzeum —, hogy egy gazdag életmű válogatott alkotásai alapján, szülővárosában adjanak szá­mot művészetének sajátos vonásairól, értékéről. Az egy­kori Csók- és Vaszary-tanít- vány, a fővárosi bemutatko­zásának évében — 1927-ben — már szerepelt műveivel Kunszentmártonban. Emlék­tárlatát most olyan érdeklő­déssel várta és fogadta a szü­lőváros, hogy az az egy hét­tel ezelőtti, teltházas megnyi­tó óta sem csökkent. Válogatott művei — a Pi­henő lány, a Napraforgós csendélet, az Anya gyerme­kével, a Kenyeret majszoló fiú, a Kőrös-parton, stb. — mellett grafikáit, meseilluszt­rációit is láthatják az érdek­lődők. Itt található grafiká­ja az általános iskolások szá­mára pályázatul szolgál: aki felismeri, hogy melyik mese részletét ábrázolja, és 20—25 sorban leírva, szeptember 30-ig eljuttatja a Kunszent­mártoni Helytörténeti Múze­umba, értékes és érdekes múzeumi kiadványokat nyer­het. Sikeres embernek mond­ható Zilahi Zoltán jászfény- szarui szobrász, pedig még csak a pálya kezdetén áll. Nem sokkal a képzőművésze­ti főiskola befejezése után, jelentős megrendelést kapott a Jászberényi Városi Tanács­tól: az egyik térre Lenin szobrot kértek tőle. Az ülő alakos szobrot a múlt év no­vemberében avatták fel, az alkotás elnyerte nemcsak a laikus szemlélők, hanem a szakmabeliek tetszését is. Kezdetnek nem is kíván­hat jobbat egy ismeretlen, fi­atal szobrász. A nem sok ha­zai Lenin szobor között új­szerű megfogalmazásával méltó helyet foglal el al­A Szolnoki szimfonikus ze­nekar fellépésével kezdődik el novemberben az Országos Filharmónia 1986—87. évi bérleti koncertsorozata. A nyitóhangverseny mellett — melyen Beethoven és Brahms egy-egy művét adják elő Kiss Vilmos Péter hegedű-, Ádám Károly gordonka-, Szegedi Anikó zongoramű­vész közreműködésével és Báli József vezényletével — mégegy Filharmónia koncert­re készül a zenekar. A Buda­pesti kórus és az Operaház énekművészei közreműködé­sével a jövő év áprilisában a belvárosi nagytemplomban Bach, Máté passió című mű­vét adják majd elő. E hang­versenynek sajnos . máris szomorú aktualitása van, hisz az eredeti műsortervben vendégkarmesterként az idő­közben elhunyt nagyszerű művész, Kóródi András sze­repel. Halála megyénk zene­szerető közönségének is nagy vesztesége, helyét az áprilisi koncerten más karmester ve­szi majd át. A hét elején kezdődött Felsőtárkányban az az egy­hetes nemzetközi környezet- védelmi tábor, amelyen szá­mos európai ország, így a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az NSZK Svédország, Hollandia, Finn­ország, valamint a Föld ba­rátai, és az Európa ifjúsága a környezetvédelemért nevű ifjúsági szervezetek képvise­lői vesznek részt. A tábor célja, hogy a fia­talok kölcsönösen megis­merjék a különböző orszá­gok természetvédelmi tö­rekvéseit, megmutassák a hazájukban folytatott ezzel kapcsolatos legfontosabb munkákat, s hogy kijelöljék azokat a területeket, ame­lyeken közös összefogással kotása. Az első köztéri szob­rával azonban nemcsak a fi­gyelmet keltette fel, hanem a mércét is olyan magasra állította, hogy a folytatáshoz alaposan feladta önmagának a leckét. A siker, azon Fúl, hogy lehetőségekhez juttatta, nem okozott-e művészi fejlő­désében törést? — Jó ideig nem mertem a szobrot megnézni a téren. Nem is tudom mitől tartot­tam, mégis elkerültem a „szembesítést”. Hónapok tel­tek el, mire a közelébe me­részkedtem, és rájöttem, már tárgyilagosan szemlélve, hogy tetszik. Azt mutatja, amit a műteremben láttam belé — mondja Zilahi Zoltán a_nyá­A nagysikerű ausztriai vendégszerepléséről nemré­giben hazaérkezett zenekar ebben a zenei évadban persze e két fellépésnél lényegesen többet vállal magára. A ha­gyományoknak megfelelően mintegy 35—40 előadásuk lesz megyénkben — és a me­gyén kívül, többek között Vácott — a felnőtteknek szó­ló hangversenysorozat kere­tében. Az ifjúság zenei kép­zését, a zene szeretetére való nevelés nem könnyű felada­tát is hivatásának valló ze­nekar csaknem 25, népszerű művekből összeállított kon­certet ad majd az általános és középiskolásoknak. A zömmel zenetanárokból álló együttes közös zenepeda­gógiai törekvései az előadó- művészi ambíciókkal is jól megférnek. Ennek bizonysá­gául kérnek majd fel ismét közös próbákra és koncertek­re vendégművészeket, köz­tük külföldi karmestereket Is. Ennek első idei eseménye ok­tóber 8-án lesz, amikor a ze­nei világnap alkalmából a Felsőtárkányban újabb eredményeket érhet­nek el. A megnyitón Szórádi Sán­dor, a KISZ KB titkára kiemelte, hogy napjainkban a környezetvédelem elvá­laszthatatlan része a politi­kának. Fontos, hogy a fia­talok cselekvő részesei le­gyenek saját környezetük formálásának, s hogy mun­kájukkal szemléletet for­máljanak. Az egyhetes táborban konzultációkon, szeminá­riumokon cserélhetnek vé­leményt a fiatalok. A szak­mai programokon kívül ba­ráti összejövetelekre is sor kerül, ahol egymás kul­túrájával, szokásaival is­merkedhetnek meg a részt­vevők. ri műteremnek kinevezett, vakolatlan, féltetejű épület­ben. Körülöttünk különböző mé­retű, elnagyolt szoborvázla­tok, tervek, töredékek. Kö­zöttük két egymásra nagyon hasonlító kisplasztika, az egyik bronzból öntve, a má­sik még nyers állapotban, az agyagra emlékeztető plaszti- linből. — A Lenin szoborra sokan felfigyeltek és ez kétség kí­vül újabb lehetőségeket te­remtett számomra. Nem vá­rok azonban a megrendelé­sekre, hanem dolgozom, elé­be megyek a szerencsének. Rengeteg ötletem van, és sze­retném ezeket valamilyen formában megörökíteni. Ezért fordultam a kisplaszti­kához, amellyel a későbbi nagy méretű szobrok formá­ját kísérletezhetem ki. Most például az emberi testek egy­máshoz való viszonya, térbe­li hatása izgat legjobban. Ezekben a figurákban kere­sem a bennem rejlő nyugha- tatlanság kifejezését. Ez a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban ad hangver­senyt a zenekar, Gulyás Béla svájci karmester vezényleté­vel, közreműködik Szabó Csilla zongoraművész. A ze­nekar Báli József vezetésé­vel — elsősorban a szakmai, művészi előrelépés érdeké­ben — arra törekszik, hogy megteremtse más európai or­szágok zenekarai vendégsze­replésének és a szolnoki szimfonikus zenekar külföldi tapasztalatcseréjének lehető­ségeit is. Többek között ezzel a cél­lal rendezik meg a jövő év áprilisában Szolnokon a ha­gyományos szimfonikus ze­nekari fesztivált is, ahová hét magyarországi és egy — valószínűleg — NSZK-beli — együttest hívnak meg ven­dégszereplésre. Ez alkalom­mal új magyar zenekari mű bemutatására készül az együttes — bővítve a barokk zenétől a XX. századi zenéig terjedő széles skálájú reper­toárját. Magyar—olasz műemlékvédelmi konferencia Budapesten tegnap a Hil­ton Szálló nagytermében há­romnapos magyar—olasz műemlékvédelmi konferen­cia kezdődött, amelyen a két ország építészei, művé­szettörténészei és régészei 16 magyar és olasz szakértő előadásának megvitatásá­val folytatnak tapasztalat- cserét. Megvizsgálják egye­bek között, hogy miként si­kerül a gyakorlatban alkal­mazni a műemlékvédelem nemzetközi okmányában, a Velencei Karfában több mint két évtizeddel ezelőtt összefoglalt helyreállítási elveket. A konferenciához kapcso­lódva az Országos Műemlé­ki Felügyelőség székházá­ban kiállítást rendeztek az olasz Ipari műemlékek vé­delméről. két kisplasztika látszólag csak a lendületet fokoző”dra- périában különbözik egymás­tól, mégis lényegesen mások. Más gondolatokat és érzel­meket ébreszt az együttest összefogó drapéria háttér, mint csak a tiszta formákat ábrázoló plasztika. Miközben így mindig újat és újat for­málok, kialakul bennem is végleges elképzelés. Az önál­lónak is tekinthető művekből pedig összegyűlik majd any- nyi, hogy jövőre Jászberény­ben be is mutathatom. A kisplasztikák mellett portrékat mintáz bronzból, márványból és megvalósítás­ra várnak más tervei is. La­kóhelye a Jászsághoz és fa­lujához köti, ahol jól érzi magát, örömmel dolgozik. A környék is igyekszik megtar­tani a tehetséges fiatalem­bert. Jászfényszarun az orvo­si rendelőben állították fel az egyik szobrát, a közeljövőben pedig egy újabbal gazdagodik a nagyközség. Lukácsi Pál (veres) Zilahi Zoltán műtermében Az első szobor kötelez „Rengeteg ötletem van, szeretném mind megvalósítani” Fiatalok az egészségesebb környezetért Nemzetközi tábor

Next

/
Thumbnails
Contents