Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

1986. SZEPTEMBER 23 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az elmúlt színházi évad végén Tolnay Klári remek színészi alakítással hívta fel magára a figyelmet az ausztrál Cillion Higius vígjátékában. A Maude és Harold című komédiát a most induló színházi idényben is műsorra tűzte a Madách Szín­ház. Képűnkön Tolnay Klári a darabban Gyabronka Józseffel Egy mű, amely pompás szórakozás Efrájim Kishon: flz eszed tokja Kötelek Megkezdődött az iskola jubileumi ünnepségsorozata Tegnap megkezdődött a kőtelki általános iskolában a folyamatos népoktatás 250. jubileumához kapcsolódó ünnepségsorozat. Az első — a maihoz persze alig hasonlítható — írásos emlékekkel dokumentálha­tó tanév 1736-ban kezdődött a faluban, mindössze hat gyerek számára. A tanító az akkor 39 éves Gulyás Ferenc volt. Az évforduló alkalmából iskolanapokat rendeznek — rendhagyó órák, szakköri események, stb. — a mai nö­vendékek találkoznak az „öreg diákokkal”, az intéz­mény hajdan volt növendé­keivel és tanáraival. Az ünnepi megemlékezést 27-én délelőtt tartják, ugyanakkor nyitják meg az iskolatörténeti kiállítást, s Sz. Egyed Emma tárlatát. A diákok különböző atlé­tikai, labda- és lovasjáté­kokkal is emlékezetessé te­szik az évfordulót. Tavaly az Európa kiadó kenguru emblémás könyvei­nek sorában jelent meg a hu­mor nemzetközi piacán ma­gasan jegyzett Efrájim Kis­hon Veszett ernyő nyele cí­mű kötete. Az olvasóközön­ség „vette is a lapot”, olvasta a könyvet. A kiadó sem ma­radt tétlen: a közelmúltban megjelent a szerző humo­reszkjeinek újabb gyűjtemé­nye. Az eszed tokja címmel. Az ember gyanakodva vesz kézbe egy ilyen sebességgel megjelenő második kötetet, hátha csak az első volt olyan szellemes, ez a második már laposabb, silányabb humor, „Kerekasztal és toll” el­nevezéssel a Hazafias Nép­front városi bizottsága szer­vezésében irodalom és mű­vészet baráti kör alakult Kunszentmártonban. A baráti kör egyesíti mindazokat akik különböző irodalmi, történeti, művésze­ti kutatómunkát folytatnak. A kör első összejövetelén nem is ér a könyv 35 forin­tot, csak mondjuk 32.50-et. Kellemesen csalatkoztam: ez a humoreszkgyűjtemény pontosan olyan jó, olyan könnyedén szellemes, mint a Veszett ernyő nyele. Moso- lyoghatam, heherészhettem, mi több, térdem csapkodva röhöghettem is a városi élet fonákságait tollhegyre tűző szerző poénjain, csattanóin. Itt-ott még láttam a könyvet a boltokban: ha kellemes órákat akarnak szerezni ma­guknak az olvasók — vegyék meg. (Az enyémet nem adom kölcsön.) tizennégyen jelentek meg, főleg pedagógusok, népmű­velők. Elhatározták, hogy folyamatosan számbave- szik a publikációs lehetősé­geket, hogy a Körös-parti város szellemi életéről mi­nél értékesebb, s szerteága­zóbb híradással lehessenek. A kör programjában kü­lönböző előadások, vitaese­tek is szerepelnek. Októberben Ősz/ megyei könyvhetek Készül Szolnok megye is A szövetkezeti könyvter- jesztésnek immár hagyomá­nyos akciója az őszi megyei könyvhetek rendezvénysoro­zata. Elbben az esztendőiben a 25. alkalommal rendezik meg a könyvheteket. Sikere érde­kében országos szervező bi­zottság alakult, illetve meg­alakultak a megyei bizottsá­gok is. Külön jelentőséget ad az idei rendezvénysorozatnak az a tény, hogy a fogyasztá­si szövetkezetek X. kongresz- szusára novemberben kerül sor. A könyvhetek eredmé­nyessége, a könyvforgalom növelése és az akció rendez­vényének sikere érdekében a Könyvértékesítő Vállalat nagy mennyiségű plakátot, prospektust, ajánló jegyző­iket, könyvtájókoztatót kül­dött a szövetkezeti könyv- terjesztő hálózat egységedbe. A könyvhetek országos megnyitójának ebben az esz­tendőben Balassagyarmat ad otthont, október 17-én. Ha­gyománya a rendezvénynek, hogy ez alkalommal a külön­böző szervek, egyesülések, szövetségek jelentős könyv­ajándékokkal gyarapítják az iskolai és a falusi könyvtá­rakat. Már bizonyos, hogy ebben az évben is több tíz­ezer forint értékű könyvvel gyarapszik több oktatási, közművelődési intézmény. Szolnok megyében — ahol mindig rangos, fontos ese­mény volt a megyei könyv­hetek — a szervezői bizott­ság megkezdte az október végéig tartó rendezvénysoro­zat előkészítését. Megalakult a „Thuri Theatrum” Mezőtúron igen nagy ha­gyományai vannak az ama­tőr színjátszásnak. A „Thuri Theatrum” a még élő szín­játszó örökséget akarja ápol­ni és továbbfejleszteni, — diákok, üzemmérnökök, je­löltek, dolgozó fiatalok se­gítségével. A tervek szerint — ame­lyek megvalósulásához a városi művelődési központ minden segítséget megad — hamarosan elkezdődnek Mo- liére Amfitrion című vígjá­tékának próbái. v. j. — Kunszentmártonban Irodalombarátok köre Kézművesek, kismesterek Aki formát ad a ráznak Manapság a rózművesség- ről, a rézművesekről legföl­jebb a szeszfőzdék kisüstjei, csillogó, villogó csövei jut­nak az ember eszébe. Aki ilyet se látott, az bizony tör­heti a fejét; ugyan miféle szerzet is lehet a rézműves, talán ötvös, vagy ilyesmi? Szó, ami szó, ezt az ősi szak­mát alig néhányan űzik ma már az országiban. Okai ért­hetőek — s ugyanazok, mint a többi kihalófélben levő kismesterség esetében: a gyáripar 20. századi előtöré- se,. a tömegtermelés, az új és újabb anyagok megjelenése elsorvasztotta a kis műhelye­ket, amelyekben évszázado­kon át apáról, fiúra szálltak a mesterség fortélyai. Csak­nem pontosan így történt ez a kunszentmártoni—cibakhá- zi Jauernik rézműves-dinasz­tia esetében, de szerencsére volt a családnak egy tagja, aki annyira szerette ezt a szép mesterséget — hogy visszatért hozzá. A Cibakhá­zán élő Jauernik Miklós 75 esztendős korában is több szeszfőzdének a szaktanács- adója, s emellett testközel­ből ismeri a mesterség e századi történetét. Sőt — ami a családot illeti — még ko­rábbról is. — Az első Jauerndkok 1833-ban költöztek erre a vi­dékre — már mint rézműve­sek. A nagyapám, aki 1830- ban született, a Felvidéken tanulta a mesterséget, apám tőle vette a tudományát. Ter­mészetes, hogy két bátyám és én is rézművesek lettünk. A kérdésre — miért volt szükség még e században is a rézművesekre — kicsit meglepő a válasz. — Nemcsak a szeszfőző be­rendezések miatt volt ránk szükség — bár Tiszaugtól Békéscsabáig mi láttuk el a szeszfőzdéket. Jöjjön, néz­zünk körül, mi mindent csi­náltunk mi ré2toől. Csodálni való: a Jauernik ház háztartásában (igaz egyik-másik már használaton kívül) oly sok rézedény van, mint egy kisebbfajta hely- történeti gyűjteményben. Miklós bácsi feleségétől né­hány idevágó műhelytitkot is megtudunk: — Igazi, finom szilvalek­várt csak rézüstben lehet főzni, de a disznóvágáshoz, a zsírsütéshez is kiválóak a rézedények. Miklós bácsi folytatja: — A szőlészetek, borásza­tok számára borszűrőket, permetezőket készítettünk. Volt egy saját permetező- kreációnk, a Turul — amit 5 év garanciával árultunk. Nem emlékszem, hogy 5 éven belül valamelyiket is javíta­ni kellett volna. A szakmáról, magáról. így szól a cibakháza mester: — A kovács és a lakatos szakma sok fogásának isme­rete nélkülözhetetlen a réz megmunkálásához. A szer­számok javarészét is mi ké­szítettük, hiszen gyakran a megrendelő különleges igé­nyeihez kellett igazodni. Ma már Miklós bácsi csak a szeszfőzdéknek dolgozik. A régi, klasszikus formájú, kü­lönleges rendeltetésű edénye­ket nem keresik. Egyre azért felhívja a figyelmet: — Ez a halfőző bogrács alul laposabb, mint amit .boltban árulnak ési fölfelé keskenyedik. Belül angol ón­A rézművesnek nemcsak egy szakmát kell ismernie nal van futtatva. Azt mond­ják, ezekben jobban kifő a halászlé íze. Még annyit Miklós bácsi „villámportréjához”. Felesé­gével négy gyereket nevel­tek fel — mind a négyen egyetemet, főiskolát végez­tek. S vannak még a szak­mával kapcsolatosan tervei is: a család régi kunszent­mártoni műhelyét, amely­ben számos múlt századi szerszám,, berendezés van, a múzeum számára szeretné rendezni. Vágner János Fotó: H. L. Negyven éve indult a falujáró-mozgalom MAGVETÉS falujárásnak az A egész magyar vidé­ket átfogó mozga­lommá kell fejlőd­—------- nie! — hangzott a M agyar Kommunista Párt felhívása 1946. szeptember 20-án. A kommunisták tud­ták, hogy a falujárásnak gyö­kerei vannak. A népi írók mozgalma á felszabadulás előtt ugyanúgy a vidéki gyö­kerekből táplálkozott, mint az egyetemista ifjúság falu­kutatása. A Magyar Kommu­nista Pártnak jelentős erői voltak falun, s ezekre építve országos mozgalommá kíván­ta fejleszteni a falujárást, szorosabbá téve a munkás— paraszt szövetséget. A Felhívás nyomán vonat­ra és teherautóra ültek mun­kások és értelmiségiek, hogy minden ellenszolgáltatás nél­kül a gépszerelők ekéket ja­vítsanak, építőmunkások uta­kat egyengessenek, cipészek lábbeliket talpaljanak, orvo­sok fogat húzzanak és orvos­ságot írjanak fel, ügyvédek jogi tanáccsal szolgáljanak. „Templomokat, iskolákat, utat, hidat, kutakat, kultúr- házakat javítanak, meg gé­peket, szerszámokat, edénye­ket, szegényparasztok laká­sait hozzák rendbe... a te­lekkönyvi szakemberek az új gazdáknak beadványokat, kérvényeket fogalmaznak, el­járnak az ügyekben a jogá­szok a hatóságoknál” — ösz- szegzi az MKP a falujárás első tapasztalatait. A falujá; rás a községi pártszervezetek erősödését hozta magával, olyan tekintélynövekedést, amely bizalmat szült. összegezve a fenti vázla­tos felsorolást mai szóhasz­nálattal így fejezhetnénk ki: a szövetségi politika magve­tése a falujárás volt a fel- szabadulást követő eszten­dőben. Ugyanakkor a türel­mes szövetségi politika évei is voltak ezek. A Magyar Kommunista Párt így utasít­Színházkedvelfik öröméri ja a falura utazókat: „Ne avatkozzanak be az elvtársak szervezeti kérdésekbe, sze­mélyi viszályokba, hanem ilyen tapasztalataikról azon­nal tegyenek jelentést a fe­lettes járási vagy megyei ve­zetőségnek. Általában visel­kedjenek a városi elvtársak pártszerűen, óvakodjanak minden fölényeskedéstől. A falulátogatásokat ne használ­ják fel sem bevásárlásokra sem ivásra.” Ma is megszív­lelendő útmutatás ez — még akkor is, ha a szakadék, amely 1946-ban a város és a falu között tátongott, ma már nem olyan széles. A számos tanulság mellett még kettőt. A falura érkező munkások maguktól értető­dőnek tartották azt, hogy a segítségnyújtás mellett még kultúrelőadásokat is tartsa­nak. Ez még nem a „csasz- tuska korszak”, Bartókot és Kodályt énekeltek, József Attilát szavaltak. Nemcsak kultúrát vittek a falukba, ha­nem tanultak is a magyar vidéken élőktől. Hiszen ezek a munkások részben falun születtek, apjuk vagy nagy­apjuk még zsellér és nincs­telen volt. Tanultak tehát, hiszen a falunak mindig vo't mondanivalója. Negyven év múltán csak akkor tudjuk megérteni, hogy miért sike­rült az 1956-os fegyveres el­lenforradalom után egy-két esztendővel a mezőgazdaság szocialista átszervezését meg­valósítani, ha ismerjük az „előtörténetet”.----------- mag, amelyet 1946­A b an elvetettek, meg­fogant és szárba- szökkent. Tudjuk,----------- hogy volt jégverés is, hogy voltak olyan eszten­dők, amikor tragikus torzu­lások szikkasztották a vetést, mégis ma ennek a magvetés­nek a gyümölcseit tesszük gyermekeink elé. a l. Bemutatók „futószalagon” Csehszlovák együttes vendógjátóka A múlt héten tartott két bemutató előadással remek „rajtot” vett a szolnoki Szig­ligeti Színház idei évada. A közeli folytatás sem ígérke­zik rosszabbnak. A tévéné­zők — néhány sláger erejé­ig — vasárnap este ízelítőt kaphattak a Szomorú vasár­nap című darabból, amely­nek bemutatója október 1-én lesz a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az elő­adás — amelyet Sík Ferenc rendez — a művelődési köz­pont és a színház együttmű­ködésével jön létre. Október 3-án lesz az első bérletes előadás — a Bánk bán premierje. (Rendező: Acs János.) Hagyomány, hogy a színházban évről évre kül­földi társulatok is vendég­szerepeinek. Csak emlékezte­tőül: a közelmúlt esztendők­ben láthattuk Szolnokon a krakkói Stary Teatr-t, a minszki színházat, az újvidé­ki társulatot (több alkálim­mal is), a leningrádi balettet. A tradíció ebben az évben sem szakad meg: október 6- és 7-én Szolnokon játszik a prágai Divadlo na zabradli (Színház a korláton társulata. Első este Claude Confortes: Maratoni futás című darab­ját mutatják be — rendezője a filmrendezőként is ismert Evald Schorm. Másnap a ná­lunk is közkedvelt prózaíró, Bohumil Hrabal Zajos ma­gány cimű művének színpa­di változatát játsszák. Könyv után sormjogy Gyűlik a forint a nicaraguai iskolára A KISZ kongresszuson ha­tározatot fogadtak el, mi­szerint az ifjúsági szövetség vállalja egy Nicaraguában felépítendő, 200 személyes mezőgazdasági szakközép- iskola teljes beruházási költ­ségét. Az 50 millió forintos összeget különféle akciók kezdeményezésével és lebo­nyolításával kívánják előte­remteni a szervezők. Egyik, még júliusban meg­kezdett akciójuk a Mundiál, zárt kapuk mögött című könyv megjelentetése és ter­jesztése volt, ennek során 8 millió forint értékű könyvet adtak el (Szolnok megyében 380 ezer forint értékűt), és bár még nem kelt el min­den könyv, idáig is sok pénz befolyt. A másik, talán a legjelen­tősebb akció, a sorsjegyáru­sítás. 3 millió sorsjegy (me­gyénkben 60 ezer) várja, hogy szerencsés kezek nyúl­janak érte. A nyerési lehe­tőségekről minden árusító — a KISZ-szervezetek megbí­zottjainál kapható, — részle­tes fölvüágosítást ad. A nye­reményekről csak annyit, hogy a hűtőgépektől, a le­mezjátszótól, a gumimatra­cig szinte minden elképzel­hető. Sőt személygépkocsit és még lakást is lehet nyer­ni. A harmadik a legsikere­sebb, mindenesetre jól idő­zített kezdeményezés, a NIC feliratú tollak és ceruzák árusítása. Megyénk 25 000 fo­rint értékű írószert kapott, de már utána kellett ren­delni. A KISZ szervezői remélik, hogy az így befolyt összeg elegendő lesz az iskola fel­építésére. Ha mégsem, újabb akciók lebonyolítását terve­zik.

Next

/
Thumbnails
Contents