Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
10 n.U«loKról-HíU iilolíniiK 1986. SZEPTEMBER 13. Kongresszus után a KISZ lohotőségolről Cél: fejlődésre alkalmas közösségekké váljanak az alapszervezetek Május végén — tehát jó három hónappal ezelőtt — tartotta XI. kongresszusát a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az olykor „viharos” kongresszus határozatot hozott az elkövetkező években folytatandó ifjúság- politikai munkáról, fő irányairól és meghatározta az ifjúság különböző rétegei körében végzendő feladatokat. Erezhető-e változás, tapasztalható-e elmozdulás, igazolja-e a kongresszus iránti felfokozott várakozást az eltelt idő? — többek között erről váltottunk szót Budainé Kis Máriával, a KISZ Szolnok Városi Bizottságának első titkárával. Ésszerű a magyarázata, miért éppen Szolnokot választottuk. A megyeszékhely és vonzáskörzete 620 KISZ- alapszervezetében közel tizenhatezer fiatal tevékenykedik, azaz a megye KISZ-tag- jainak csaknem a fele. Ráadásul Szolnokon és környékén az ifjúság minden rétege fölfedezhető: iparban, mezőgazdaságban, szolgáltatásban dolgozók, tanulók, oktatók, tudományos kutatók, stb. Kiirtani a bürokráciát — A kongresszus hatása napjainkban leginkább a középiskolákban érzékelhető — kezdte Budainé Kis Mária. Nem véletlen, hiszen az ifjúsági szövetség egyik legfontosabb elhatározása, hogy a tizenévesek körében végezzen minél hatékonyabb munkát. A korábbiaktól eltérő újfajta diákközösségek alakulhatnak. Mostmár nem. vesznek föl a tanévkezdést követően minden elsőst a KISZ-alapszervezefcekbe, hanem megvárják, hogy az említett diákközösségekbe hogyan illeszkednek be, hogyan tevékenykednek a fiatalok. Az eddigi KISZ-tanácsadó tanári státuszok is átalakulnak annak érdekében, hogy közvetlenebb legyen a középiskolás KISZ-szervezetek pártirányítása. Igaz, ezek a változások időben egybeesnek az új oktatási törvény végrehajtásának kezdetével, és az állami feladatok olykor túlzottan leköthetik az oktatókat, a nevelőket, azonban az állami és a mozgalmi munka egyes területeken több segítséget is nyújthat egymásnak. — Ha már a középiskolások belépéséről volt szó, hadd kérdezzem meg, mit várhat a ma, a nyolcvanas évek második felében belépni szándékozó fiatal a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségtől? — Az lenne jó, ha nemcsak várna, hartem megtalálná saját aktivitása kiélésének, kifejezésének legjobb módját. Igen, a közéleti aktivitásáét! Hiszen a mai tizenévesek ugyanúgy közösségekre vágynak, mint a korábbiak, csak az idősebbek néha más következtetést vonnak le bizonyos viselkedésformákból. Nos, akkor én úgy kérdezném, mi kell ahhoz, hogy a fiatalok valódi közösségeket találjanak a KISZ-bgn? Elsősorban „tűzzel-vassal” ki kell irtani minden — még föllelhető — bürokráciát, minden fölösleges formális elemet. Ez persze nem megy egyik percről a másikra. De az a cél, hogy az alapszervezetek a tagjaikért munkálkodjanak és olyanná váljanak, amilyenné tagjaik formálják őket. Ebben nagyon sok segítség belefér, sőt el is várják, rá is szorulnak a segítségre az alapszervezetek, azonban mindenütt érdemes szem előtt tartani azt az elvet, hogy a segítő szándék sohase váljék valamilyenfajta követelőzéssé! Teret az őszinteségnek — Az ifjúsági szövetség olykor jócskán lemarad a különféle divatirányzatok — beat, disco, stb. — felhasználásában, beépítésében eszközei közé. Ezzel — legalábbis részben — elveszíti a fiatalok egy részét. Üjabban pedig az életmód változása, a munkaidő meghosszabbodása gátolja az ifjúsági klubok, az öntevékeny csoportok folyamatos működését. Egyáltalán mi a helyzet a kultúrával? — A haladást éppen a középiskolás diákmozgalom megújítása révén képzelem el. A nevelőtestületek saját érdekükben is rákényszerülnek arra, hogy a diákok érdeklődésének legjobban megfelelő köröket, klubokat szerveznek. A dolgozó fiatalok körében átütő sikert a közeljövőben nemigen érhetünk el, ezt a társadalmi környezet sem ösztönzi. Sokszorosan fontossá vált a létbiztonság megteremtéséért vívott mindennapos harc. Mindemellett ne feledkezzünk meg azokról a módszerbeli változásokról, amelyek korábban nem kerültek eny- nyire előtérbe; a nemzeti érzéssel, ennek jelképeivel, a zászlóval, a kokárdával. Ugyancsak megjelennek a nagy tömegekhez szóló rendezvényeink a kultúra olyan új értékei, amelyek találkoznak a fiatalok igényeivel, értékrendszerével. — Ha az ünnepségekről edett szó, a fölsorolás gondolom folytatható április 4-el, az augusztus 19-i szolnoki vízikarnevállal, a fegyveres erők napja megünneplésével, amelyekről az legalábbis bizton megállapítható, hogy jóval vonzóbb a korábbi évek hasonló rendezvényeinél. — Örülök, ha így van! Mindenesetre jobb lett volftá, ha hamarabb belátjuk, hogy a direkt politizálás nem vezet eredményre mindig, mindenkivel. Sokkal hasznosabb a nagy politikai rendezvényeinket sporttal, kultúrával összekötni, mint kizárólag nagygyűléssel, majd vitakörrel ünnepelni. És ez — ha belegondolunk — már korántsem csupán formai kérdés! Egyszerűen tudomásul vettük, hogy a fiatalok körében is kialakult a kettős magatartás. Mivel nagyon jól alkalmazkodnak, éppen a fiatalok tanulják meg leghama- rabban milyen véleményüknek illik lenni a hivatalos fórumokon — a munkahelyen, az iskolában, a mozgalmi és a társadalmi szervezetekben, a vizsgákon stb. — és kialakult emellett a másik vélemény, amelyet egymás között hangoztatnak csupán, a folyosón, a kollégiumban, a klubban, a fehér asztal mellett. Nem nehéz eldönteni, a kétféle megnyilvánulás közül melyik az őszinte. Nos, akkor nyerünk csatát, ha a KISZ-ben igenis helyük lehet az őszinte véleményeknek. Mert tény, hogy a vitaköröktől igencsak elriasztották a fiatalokat a „tabutémák”, amelyek érdekelték őket, de amelyekről nem beszéltünk. Talán a kelleténél bátortalanabbak voltunk, amikor szót sem ejtettünk 1956-ról, vagy az elmúlt 40 év ellentmondásairól. Magyarul: az önmagát, az igazát kereső fiatal sok esetben nem talált ellenvéleményre, válaszra az ifjúsági szövetségen belül. Mostanában azért egy- rle nyitottab a tér, persze nagyon felkészült vitapartnereket fogadnak csak el a fiatalok, és az sem mellékes, hogy ezek a vitapartnerek ne csak felkészültek, hanem igenis elkötelezettek legyenek. KlSZ-es vállalkozások — Azt hiszem, elég. ha csupán őszinték, ha önmaguk is elismerik, milyen utat jártak, járnak be önmaguk igazságának megtalálásához. De essék szó még egy újdonságról, az újfajta, KlSZ-es vállalkozási formákról. — A Pénzügyminisztérium és a KISZ Központi Bizottsága között létrejött megállapodás az alapja ezeknek. A KISZ új vállalkozási formáinak legfontosabb célja, hogy az ifjúsági szövetség találja meg azokat az utakat, módokat. amelyek segítségével h vállalat termelését nagyon aktívan segíteni tudja. A gyakorlatban ez úgy valósulhat meg. hogy a KlSZ-szerveze- tek szerződést köthetnek a vállalat vezetésével az elvégzendő munkáról. A közös kereset 40 százalékát a közösség kizárólag együtt használhatja fel. Ez a 40 százalék adómentes. A másik 60 százalék szétosztható a munkában résztvevők között, ezt a részt az érvényes jogszabályok szerint jövedelem — és társasági adó terheli. — Ezzel tehát legalizálható a KISZ-szervezetek közös keresete. De fűzi-e valami- ItJien érdek a vállalatot az új forma gyakorlásához? — Igen. a vállalat előnye, hogy a KISZ-vállalkozás a vállalat számára adómentes. ,— Újdonság tehát akad az ifjúsági szövetség munkájában ... Nézzük meg mégis, milyen ma a KISZ tekintélyt h cyc’i v/Ukednek erről saját taguai** — Úgy vélem, a KISZ tekintélyéről akkor lehet beszélni, ha a tagok egyéni gondjaikkal is bizalommal fordulnak a szervezethez, és magukénak érzik azt. — Van ilyen példa? — Igen. Nálunk, a KISZ városi bizottságánál például a lakásügyek intézése esetében. Az üzemekben a vállalati támogatás odaítélésekor egyetértési jogot gyakorolnak a KISZ-esek. Másutt a KISZ nagyon markánsan beleszól a bérkérdésbe, a Jászkun Volánnál még abba is, hogy egy új kocsira ki kerüljön. Persze nemcsak az a lé- nyieg, — habár elengedhetetlen — hogy a fiatalok érdekeit meg tudja védeni az ifjúsági szövetség, hanem döntően az, amiről korábban esett szó, hogy önfejlődésre alkalmas közösségekké váljanak az alapszervezetek. Egri Sándor Sportról tiniknek (is) n verseny végére elfogy az autó... Egy hónappal a magyar- országi Forma-l-es bajnoksági futam után rendezték meg a múlt vasárnap a Hun- garoringen a Formten Kupát, azaz a nemzetközi gyorsasági versenyt. A húszezres közönség százhúsz autósnak szurkolt, köztük hetven hazánkfiának, és két szolnoki sportolónak is: Váradi Attilának és Ádám Zoltánnak. Ádám Zoltán szerelőműhelye közismert a megye- székhelyen. öccsével és a barátaival vezeti. Zoltán nyolcadik éve tagja az Állami Biztosító Sportegyesületének. — Azt hiszem, a legtöbben keveset értünk az autó- versenyzéshez, bár mindany- nyian megcsodáljuk a márkákat, szívesen nézzük a versenyeket. Milyen képességek kellenek ehhez a nemmindennapi bátorságot igénylő technikai sportághoz? — Elsősorban természetesen jól kell vezetni! Az Adám Zoltán mindig Ladával. .. egyesület nevezi a versenyzőket, az idény tavasztól őszig tart. Nekem az idén ez volt a negyedik versenyem. Az 1300-as Ladám a H-csoportba tartozik, amelyben minden változtatás megengedet az autón. A kategóriákat a köbcentiméterek alapján állapítják meg. így hát egy Trabant is lehet első helyezett a saját kategóriájában. — Milyennek találta a Formtex Kupa hangulatát? — Remek volt; A „vizsgadrukkot” sosem lehet megszokni, a sportnak ez egyik varázsa... Szombaton délután és vasárnap délelőtt lehetett edzeni, sajnos ez az idő elég kevés volt; bár jó részeredménnyel álltam rajthoz. Csakhogy ekkor a differjenciálművem már nem volt ép, és nem találtunk tökéletes másikat. Közben de- fektet is kaptam, a kocsival lerepültem a pályáról, így kiestem. Szerencsejáték ez; ezért izgalmas, érdekes! Nagyszerű a pálya. Tíz kört kellett megtenni, az egyenesekben 170—175 kilométeres Váradi Attila és kocsija Sokszoros a kocsik igénybevétele, emiatt sokszoros a hibalehetőség is. Ezért kell jól beosztani az autót a verseny közben, mert a végére „elfogy”. — Hogyan látja a magyar autósport helyzetét? — Szerintem jókora a káosz, de az új pálya elkészültével biztosan erőre kap a sportág. Az hátráltató, hogy egyre kevesebb az anyagi támogatás. Segítség szinte csak a barátoktól érkezik. Munkaidőben elsősorban Lada személygépkocsikat javít, a mindig azzal indul a versenyeken — mert ez az autó a legkönnyebben beszerezhető, és az egyik legmegbízhatóbb is. De a Trabant, a Wartburg, a Skoda is éppen olyan jó versenytárs lehet, mint a BMW, az Alfa Romeo, a Volkswagen, a Fiat, a Renault vagy a Fonma-2-es, 3-as típusok...- kJ sebességgel száguldottam. Hol szórakozzunk? Livél a szolnoki fiataloktól — Vita a lohotőségokröl Hol szórakozzunk? — kérdezi szerkesztőségünknek írott levelében huszonnyolc szolnoki fiatal. Mivel gondolataik bizonyos értelemben hozzászólásnak is tekinthetők egy hosszú évek óta folyó párbeszédben, érdemesnek látjuk idézni soraikat: „Sajnos városunkban nagyon nagy gond, hogy nyáron mivel töltse hasznosan az idejét az ember úgy, hogy közben jól érezze magát, kulturáltan szórakozzon. Nem tartjuk az egyedüli jó dolognak, hogy 16 évesen a Rad- host sörözőbe menjünk „piálni”, nem attól szeretnénk jól érezni magunkat! Azt sem tartjuk szerencsés dolognak, hogy a diszkóban a lányokra akaszkodjanak „némely ifjak”. Nem szeretnénk életünk „nagy eseményén” a művelődési ház mellékhelyiségében túlesni, és főleg nem olyan kétes alakokkal, akik ott uralják a terepet. Mi lehet a megoldás? Talán csak mi vagyunk túlzottan igényesek? Baj, ha így van! Ismerünk lányokat, fiúkat, akiket éppen az említett körülmények ismeretében, nem engednek el otthonról szórakozni. Nem, mert a szülők féltik gyerekeiket. Valljuk h|e, jogosan! De emiatt ki se tegyük a lábunkat otthonról? Kérjük, segítsenek összehozni a fiatalokat! Legjobb hely mégiscsak valamilyen kulturált szórakozóhely lehetne. Segítsenek, hogy mindenki szívesen járjon el oda és elengedjék otthonról. Nyugtassák meg szüleinket is, hogy akad olyan hely a városban, ahol biztonságban lehetünk. Természetesen úgy, hogy oda nem engedik be azokat, akik aznap már sokat ittak, vagy úgy feltűnősködnek*, hogy közben másokat zavarnak.” Huszonnyolc aláírás. Ügy véljük, „igazságosztás helyett mindany- nyian jobban járunk, ha korántsem zárjuk le a témát, e levél közlésével, hanem igenis megnyitjuk a zsilipet: várjuk a véleményeket, egyelőre a szolnoki tizenévesek szórakozási lehetőségeiről! Számítunk elsősorban a fiatalok tapasztalataira, hozzászólásaira, és az illetékesek véleményére. Amikor levelünket és e felhívást közrebocsátjuk, nem feledkezünk meg persze a nemrég megnyílt Diáktanyáról, de a lehetséges önálló, helyi alapszervezeti kezdeményezésekről, eddig kihasználatlan lehetőségekről sem. Címünk: Szolnok. Pf. 105. 5001. A borítékra írjátok rá: „Hol szórakozzunk?”
