Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. AUGUSZTUS 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Famunkások

oda, hogy aki egyszer itthaMegkezdte munkáját a MAPRJAL

VI. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról)

„Kongresszusukra a béke évében kerül sor. A szovjet nép, amely aktívan támogatja minden jóakaratú ember békeszerető törekvéseit és akcióit, büszke arra, hogy az orosz nyelvet a béke és a barátság nyelveként tartják számon, s hogy ezen a nyelven hangzott el az SZKP XXVII. kongresszusának szónoki emelvényéről az átfogó nemzetközi biztonsági

Kádár János üdvözlete

Kádár János, az MSZMP főtitkára ugyancsak levelet intézett a kongresszus résztvevőihez;

„A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az orosz nyelv és irodalom magyar barátainak nevében és a magam részéről tisztelettel üdvözlöm

Önöket, az Orosznyeív- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége VI. kongresszusának küldötteit, valamennyi kedves vendégünket.

Nagy örömünkre szolgál, hogy otthont adhatunk a világ számos országából hozzánk érkezett rasszisták

nemzetközi tanácskozásának.

A nyelv tanulása és tanítása fáradságos, kitartást követelő tevékenység, de jól megtérülő befektetés. Engels már 1875-ben meggyőződéssel vallotta: ,Az orosz nyelv, mely — mint a legerőteljeMind többen beszélik azt orosz nyelvet

rendszer létrehozására vonatkozó felhívás.

Világunknak szüksége van valamennyi embernek a népek közötti bizalmat, a sokoldalú szellemi együttműködést erősítő erőfeszítéseire. Az önök szervezete, amely csaknem 70 ország rasszistáit egyesíti, hatalmas lehetőségekkel bír e nemes és valóban történelmi küldetése teljesítéséhez.

Kívánok önöknek eredményes munkát a béke és a haladás javára.”

sebb és leggazdagabb élő nyelvek egyike — mind önmagáért, mind az általa feltáruló irodalom kedvéért busásan megjutalmazza a tanulmányozására fordított fáradságot. . .’ Nem szorul külön bizonyításra, hogy e meggyőződést ma már sok országban, sokan vallják magukénak.”

Kádár János méltatta az orosz nyelv szerepét a kulturális értékek cseréjében, majd így folytatta:

„Meggyőződésem, hogy tanácskozásuk az új tudományos eredmények, a jó módszerek, á hasznos tapasztalatok közkinccsé tételével előmozdítja a nemzetközi szövetség nemes céljainak valóra váltását. Eredményes, jó munkát kívánok a kongresszusnak, s kívánom azt is, hogy a tisztelt küldöttek, vendégeink érezzék jól magukat hazánkban.”

A portás a levest kanalazza. Tálcáján ott a második- fogás egy kis savanyúsággal. Megelégedett képet vág. ezért talán felesleges is a kérdés:

— Ízlik?

— ízük! Meg aztán mit akar az ember tizenöt forintért? Nem válogathat, otthon is meg kell enni mindent.

A bejárattól áttekinthető szinte az egész fűrésztelep. Hivatalos elnevezése meglehetősen hosszúra sikeredett: Fűrész, Lemez- és Hordóipari Vállalat Szolnoki Gyáregysége. Elöl, a csarnok körül különböző méretű fűrészáruk sorakoznak, hátul meg a Szovjetunióból érkező fenyőrönkök. Évente hatezer köbmétert dolgoznak fel belőlük.

Gulyás Lajos, a pártszervezet kísérőmül» szegődött titkára, főművezető, nem kis büszkeséggel mondja:

— Egy köbméter rönkből 0,61 század köbméter fűrészárut termelünk, ami országosan is elismerten jó eredmény.

A kerítéstől alig karnyújtásnyira, a városi víztorony alatt áll a famunkások emlékműve.

Valamikor a munkásmozgalom fellegvára volt ez a fűrésztelep. Néhány régi dolgozójáról — Tisza Antalról, Tóth Ferencről — utcát neveztek el, szobrot állítottak nekik. A telep mai munkásainak a nevét bizonyára nem őrzi meg a jövő. Nincsenek rendkívüli körülmények, más erőpróbát rendelt most az élet.

Az elsők hetedikek

Ügy tűnik, a fűrésztelepiek mai nefnzedéke is állja a sarat:

— A vállalati nyereség 60 —65 százalékát évek óta a szolnokiak termelik. — bizonygatja Gulyás Lajos. — Ugyanakkor a hét gyáregység közül a hetedik helyen állunk a bérezésben. Nem érezzük, hogy aki többet tesz le az asztalra, az többet is vethessen fel.

— Gondolom, szóvá is tették ezt már...

— Nem is egyszer, de jószerével még választ sem kapunk, nemhogy érdemi intézkedés szülessen.

Délután kettőre jár az idő, biztosra veszem, hogy ebédelt már a párttitkár, de azért megkérdezem:

— Ebédelt?

Gyors, és elfoglaltságáról hű képet adó válasz:

— Igen, még tegnap.

Gyorsan témát vált:

— Nagy gondunk a hulladékanyagok értékesítése. Nem tudunk velük mit kezdeni. Sok energia kerül a szemétbe. Milliós nagyság- rendű szállítási költségek keletkeznek az évek folyamán.

— A kispénzű emberek sem vásárolják?

— Nagy facupákok, ke- rékdarabok vannak abban a fűrészporban, aminek tonnáját mindössze százötven forintért árusítjuk. Néha visznek belőle négy-öt zsákkal, de az nem tétel a számunkra. Hordjuk a mellékterméket a szeméttelepre, hogy ne legyen a portán, mert a kutyának sem kell.

Ha feltámadnának elődeink

Utunk során Menkó Flórián minősítő osztályozóval találkozunk. Az idén megy nyugdíjba. Huszonhét évet húzott le a fűrésztelepen. Az itt töltött éveket idézve mondja:

— Meglepődnének az elődeink, ha feltámadnának. Régebben sínek voltak itt mindenfelé, kézzel tolták a

csillélíet. Most meg mindent gép végez.

A rönktéren — enyhén szólva — nem a legnagyobb a rend. Az öreg Menkó így tartja jórtak:

— Ez azt jelenti, hogy folyamatos a termelés. Ha itt egyszer rend lesz, bezárhatjuk a csárdát és mehetünk haza.

Jegyzetelésemet nézve

megszólal:

— Az én kezemből akkor is kiesik a ceruza, ha a fizetésemet veszem fel, — de ha a fűrészárut fogom, akkor érzem, hogy van valami a kezemben.

A kibetonozott közlekedő utakon kéregdarabok tömege. A párttitkár megjegyzi:

— Nagyobb volna itt- a rend, és sokkal könnyebb a munka, ha be tudnánk szerezni vagy harminc vagon kohósalakot. Ez a rész nincs csatornázva. Ha néhány napig esik az eső, a gépek elakadnak, egymást cibálják a kátyúból.

Meleg van a máglyák között

A télen hideg — nyáron meleg csarnokban dolgozik Kónya Ferenc keretfűrészes. Annyi biztos, hogy nem a szavak embere. Amikor már a második kérdésemre is a vállát vonogatja, azt kérdem tőle: Mit írna meg a fűrészüzemből, ha újságíró volna? Váratlanul megered a nyelve:

— Megírnám, hogy ilyen melegben is helytállnak az itteni dolgozók, meg hogy a pénz is lehetne több. Látja, itt a daru alatt, a rönktéren nincs esernyő. A kombájno- sok helytállásáról mindig hallunk. Nem is becsüljük le munkájukat, de arra gondolunk, hogy itt nem tizenkét napig tart az aratási szezon, hanem egész éven ót. És nyáron a pusztán még jobban jár a szél, nem szorul úgy meg a meleg, mint itt a máglyák között. Megírnám azt is, hogy sok gondot okoz az alkatrészhiány, — folytatja Kónya Ferenc, — meg az is, hogy a két műszak miatt tmk-ra csak a hét végén van lehetőség.

A párttitkár hozzáfűzi:

— Egy ilyen lengyel keretfűrészt kétmillióért megkaphatnánk és beépíthetnénk, de mivel kicsi' a beruházási keretünk, nyolcmilliót költöttünk felújításra, karbantartásra. Ebből négy új gép beállítására telt volna.

Utunk szigetelő szalagba csomagolt, egymástól lécekkel elválasztott, daruval könnyen mozgatható fűrész- ára-kötegek mellett visz el. Gulyás Lajos érti a ki nem mondott kérdést is:

—• Osztrák cégnek szállítjuk.

— És a magyar vállalatok miért nem kaphatják így?

— Hecceinek ezért bennünket eleget. Nekik is így szállítanánk, ha megfizetnék az ezzel járó pluszköltséget. Erre viszont nem hajlandók, pedig az így csomagolt áruból több fér egy vagonba, következésképpen kevesebb a szállítási költség.

Korábban dobpergésszerű zajt csapva zavarta a környék nyugalmát a szabadban álló aprítógép. Saját beruházással megszűnt a zaj. Mbst várják a debreceni Köjál vizsgálatát, amely pontot hivatott tenni az ügyre.

— Van-e még valami, ami zavarja a gyáregység nyugalmát? — kérdem gulyás Lajostól.

— Zavar bennünket, hogy nagy a fluktuáció, összlétszámúnk 65 százalékát a törzsgárdához sorolhatjuk, de a többi 35 százalék gyakran vált munkahelyet.

— És tudnak valamit tenni ez ellen?

— Őszintén szólva nem,.sokat. Most már eljutottunk

gyott bennünket, azt másodszor nem alkalmazzuk.

— Kivételes esetben sem?

— Értelemszerűen. Ha valamelyik jó szakemberünk mondjuk családi okok miatt kérte ki a munkakönyvét, és később visszajön, az más. De azokat, akiktől örültünk, hogy megszabadultunk, nem vesszük vissza.

Kispál Sándor harminc- egyedik esztendejét tölti a fűrésztelepen. Emlékeket idéz:

— Amikor idekerültem, kézzel mozgattunk mindent. Én még toltam, olyan kocsit, amelyiknek fából volt a tengelye. Nem volt leányálom az élet. Ha valaki reumás bántalmakra panaszkodva ment a rendelőintézetbe, mindjárt azt kérdezték tőle:

— A fűrésztelepen, vagy az Erdértnél dolgozik?

— Gondolom, akkor' sem ragadt meg itt mindenki...

— Nóhányan két-három napi munka után azt mondták, ha így kell megkeresni a kenyeret, akkor egye meg az isten.

Kispál Sándor most a rendészeti és a munkavédelmi osztály vezetője. Húsz éven át ő volt a pártszervezet titkára:

— Az itteni munkások nem lettek hűtlenek a forradalmi hagyományokhoz. Korábban szériában nyerte vállalatunk a kiváló címet. Bánt, hogy mostanában'' testvérüzemeink negatívuma miatt nem tudunk nyereséget osztani. A mi gyáregységünk több hasznot hajt a vállalatnak, mint a többi hat együttvéve. Szerintem ezért változtatni kellene a kollektív szerződésen. Minden üzemet a általa megtermelt nyereség után kellene jutalmazni, mert a mostani elosztási elv demoralizál, pedig most minden küllőre fogni kell.

IBizonyára azért, nehogy anyagiassággal vádoljam, hozzáteszi:

— Persze, nem minden a pénz, a jó közérzet sem mellékes. Vagyunk jónéhányan, akik akkor sem mennénk innen, ha fát vágnának a hátukon. Ügy vélem, nem hiába kötöttem ide a szekerem rúdját. Az azért bánt, hogy nem törődünk úgy egymással, mint régen, amikor a táskánk zsíroskenyérrel volt tele.

Egy tűzvész tanúsága

— Az első félévben — egyébként évek óta így van ez — minden tervmutatóját túlteljesítette a fűrészüzem. A törzsgárda mellett nem kis része van ebben a párt- szervezetnek, amely a párt- titkár. szavaival élve becsületes, szókimondó munkás- emberekből áll. Helytállnak a munkában, de el is várják, hogy megkapják azt, amiért megdolgoztak.

Néhány évvel ezélőtt, amikor leégett a soroksári testvérüzemük, nem véletlenül fordult segítségért a vállalat vezérigazgatója a szolnoki gyár kommunistáihoz. Azok ösztönzésére és példa- mutatására havonta személyenként nyolcvan túlórán át dolgozott a kollektíva, — pedig a kollektív szerződés is csak negyven túlórát engedélyez. Az emberek viszont tudták, hogy munkájuktól otthonok építése függ.

Búcsúzóul azt mondja Gulyás Lajos:

— A kommunista szombatokon kilencven százalékos a részvétel, A bevételből juttattunk a Nemzeti Színház építésére, a Széchenyi lakótelepi új iskolára. Legutóbb azonban önzők voltunk. Vettünk egy színes tévét a gyár üdülőjébe.

Simon Béla

Finn vendégek a megyében

Elnökségi ülés Szolnokon, üzemlátogatás Törökszentmiklóson és Tiszaörsön

Tegnap megyénkbe érkezett a finnországi Riihimaki- Hyvinkää-i Kereskedelmi Kamara delegációja, amelynek tagjai a Magyar Köz- gazdasági Társaság vendégeként tartózkodnak hazánkban. A szervezet titkára, Anja Eerikaenen által vezetett hat tagú küldöttség délután résztvett az MKT Szolnok megyei szervezetének ünnepi elnökségi ülésén. Czi- bulka Péter a megyei szervezet titkára köszöntötte a vendégeket, majd megemlékeztek Urho Koskinenről, a kamara tavaly elhunyt korábbi elnökéről, akinek jelentős érdemei voltak a finnországi és a szolnoki szervezet között másfél évtizeddel ezelőtt létrejött együttműködés kialakításában.

Ezután a Szolnok megyei szervezet elnökségének és a delegációnak a tagjai tájékoztatták egymást a legutóbbi találkozásuk óta végzett munkájukról. Az elnökségi ülés után a küldöttség tagjai a városi tanácsra látogattak, ahol fogadta, és a megyeszékhely gazdasági, politikai, társadalmi életéről tájékoztatta őket Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke. A finn vendégek ma délelőtt üzleti tárgyalásokat folytatnak a martfűi Tisza Cipőgyár és a Zagyvarékasi Béke Tsz tollfeldolgozó üzemének képviselőivel, majd Törökszent- miklósra utaznak. Ott a Baromfifeldolgozó Vállalat tevékenységével, és az Állami Gazdaság vetőmagtermesztésével, lótenyésztésével és vadgazdálkodásával ismerkednek. Holnap a tiszaörsi Petőfi Tsz juhászatának és melléküzemágainak a ■ megtekintése szerepel a programban, valamint a Hortobágy állat- és növényvilágával ismerkednek. A finn vendégek magyarországi programja a hét második felében Kecskeméten és a fővárosban folytatódik.

A plenáris ülésen Vitalij Kosztomarov, a MAPRJAL főtitkára emelkedett szólásra ezután. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy azi előző kongresszusok alapvető kérdéseket érintettek: a moszkvai az orosznyelv-tanulás különböző országokban tapasztalható helyzetét, a várnai a tankönyvek problematikáját, a varsói az oktatási módszerek kérdéseit, a berlini az oktatók gondjait, a prágai az oktatás tudományos alapjait vizsgálta. A budapesti tanácskozáson az oktatási folyamatban jelen lévő hagyományos elemek és újítások kerülnek napirendre.

A főtitkár utalt arra, hogy igen gyorsan fejlődik a russzisztika: az orosz tanárok nemzeti szervezeteinek tevékenysége alkotó jellegű kutatást, bátor ötletfelvetést, intenzív kutatói, oktatói és kiadói munkát ölel fel.

Az utóbbi években világszerte jelentősen megnőtt az orosz nyelv iránti érdeklődés — állapította meg Vitalij Kosztomarov. — Mind többen beszélik a nyelvet, s úgynevezett „orosz nyelvi gócok” alakultak ki, mindenekelőtt azokból a diákokból, akik a Szovjetunióban végezték tanulmányaikat és jelenleg hazájuk műszaki és humán értelmiségének jelentős rétegét alkotják. Meghonosodott az orosz nyelv számos ország képzési és felső- oktatási rendszerében is.

Ezután Vitalij Kosztomarov Puskin Emlékérmet adott át: tizenöt rasszista vehette át aZ orosz nyelv népszerűsítése, az oktatásában kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a kitüntetést.

Ma a kongresszus szekcióüléssel folytatja munkáját.

'S

Tömítőgyűrűk, vászna* tömi tőszalagok, lábtörlők készülnek a Jászladányi Egyetértés Tsz gumiüzemében. Fő megrendelője a Jászberényi Hűtőgépgyár és a Köfém

(T, K. L.)