Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

\0 Kulturális kilátó 1986. AUGUSZTUS 30. A régmúlt nyomában Isaszegen „Ágyúk roppant kereke recsegett” kezett ide: Damjanich özve­gye). Egy élet is kevés, hogy Isaszeg múltját maradékta­lanul feltérképezze. Mégis sokan vállalkoztak rá: Szathmáry Zoltán, a falumú­zeum ma már nyugalmazott igazgatója, ’ aki 1929-iben még beszélgetett az isaszegi csata egyik résztvevőjével, a százhárom éves korában el­hunyt volt szanitéchadnagy- gyal, Link Hermannal. S a Múzeumibarátok Körének tagjai: Szentistványi Gyu­la, Kovássy Zoltán, Dürr Sándor, s mai utódaik, Pász­tor Béla. a múzeum mostani gazdája és Fejéregyházi László, a művelődési házgö- dödlőiként is isaszegi lokál- patrióta igazgatója. Nemcsak Isaszeg múltját érdemes persze megismerni a véletlenül arra járó, de mindig szívesen fogadott lá­togatónak. Érdemes — hatá­rozott céllal — ismerkedni Jelenével is. Bálint Judit A Pest megyei tanács ren­deletével 1970-ben nagyköz­séggé lett Isaszeg persze el­sősorban nagymúltú törté­nelmi hagyományait ápolja; á letűnt századok, a falu éle­tének dokumentumait gyűj­tik példás szorgalommal. Az 1967-ben alapított falumúze­umban tizenöt évig őrizték a tárgyi emlékeket, ezt köve­tően alakult meg a Múzeum- barátok Köre is, amely az Isaszegi Adattári Közlemé­nyek lapjain tette közkinccsé a falu életének szellemi em­lékeit. A múzeumi hónap al­kalmából 1982-ben nyitották imeg, azután a lebontott régi helyén az új és korszerű fa­lumúzeumot. amit a helybé­liek jelentős társadalmi Az 1849-ben elesett katonák emlékművét — Radnay Béla al­kotását 1901-ben avatták fel „E halk tájt nemrég üvöltés télé, Golyók suhantak őszi lombon át, S a tépett illatos koronák Aránylón hulltak torz hullák fölé. Agyúk roppant kereke recsegett Csonton és ágon s egy madárfiók A lomb közül riadtan úgy esett, Egy tört mellkasba... véres fészek. .. fészeknél melegebbre, egy tört mellkasba hullt.” A nyaranta Isaszegen tar­tózkodó Tóth Árpád vetette papírra e sorokat 1916-toan. A költő és családja 1923-ban járt ott utoljára a Damja- nich-telepen lakó Erős Jó­zsef és felesége vendégsze­rető házában, a hagyomány szerint több verse, novellája és hírlapi cikke született a faluban, közülük csak egyik legszebb szerelmes verse, az Esti sugárkoszorú mellé je­gyezte fel Isaszegen E halk tájt nemrég ... cimű versét, Imelyet a hajdan véráztatta táj ihletett. A Budapesttől huszonhat kilométerre fekvő nagyköz­ség, Isaszeg nemcska neve­zetes történelmi események, csaták színhelye volt. Bősé­ges irodalmi vonatkozásai is vannak, a helybéliek számá­ra is legismertebb ezek kö­zül — Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond gyakori lá­togatásai mellett — Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéhez fűzött le­genda: itt állt az az öreg vadgesztenyefa, amelynek tövében zajlott le Baradlay Richárd és Palvicz Ottó pár­baja. Wizner Mór egykori fogadójában Petőfi is több­ször megfordult, s az isasze- giek úgy mondják a Barna menyecskének szeme közé néztem ... kezdetű verséhez a csapiáros lánya, Wizner Mariska adott ihletet. szerszám- és későbbi égetett agyagedény-töredékek ke­rültek felszínre. Ettől három kilométernyire van az egy­kori dombokba vájt, üregla­kásokból álló őstelepülés, mélyet a hagyomány el­süllyedt falunak hitt, ahon­nan kora-középkori leleteket ástak ki a hatvanas évek­ben. A Locsodi-pusztán pe­dig hat szarmata kurgánt tártak fel. Az isaszegi határ minden történeti korból őriz még ima is nyugvó kincseket, hisz a község közlekedési csomó­pont volt, tizenhárom irány­ból vezetett ide karbantar­tott földút. Budáról, Pestről Miskolc és Kassa felé itt ha­HoHkon hagyományok Keszthely, a kultúra vára Az Európában elsőül rend­szeresen működő mezőgazda- sági főiskolát alapító, majd a magyarnyelv és tudomány ápolását szolgáló helikoni ünnepséget szorgalmazó Fes­tetics György levett kalap- fiai állt meg Berzsenyi Dá­niel előtt, amikor a nagy költő közeli niklai otthoná­ból belátogatva, Keszthely utcáin bandukolt. Jelképes tiszteletadás volt ez a Fes­tetics család fiától. Nem cso­da, hogy a bécsi udvar nem kedvelte Festetics Györgyöt, de áll a Georgikon, áll a tangazdaság majorja is, — ma már mint múzeum, — Festetics helikoni ünnepsé­geiből tisztesen ápolt hagyo­mány lett, s az ország egyik varázslatosan szép kastélyá­ban megmaradt a hajdani nagyszerű könyvtár nyolc­vanezer kötettel. De él-e Fes­tetics György felvilágosult szellemének öröksége? A bölcsesség és a haza szerete- te, amely összefűzte a kor­társ gondolkodókat? A mi egyik kincsünk a megőrzés lehetősége. Keszt­hely szemmel láthatóan jól sáfárkodik a rábízattakkal. A közelmúltban kerültek le az állványok a Balaton kör­nyék legnagyobb gótikus templomának, a főtéri Plé­bánia templom 15—16. szá­zadból feltárt freskói elől, a roppant áldozattal helyre­állított Kastély Múzeum és parkja megnyilt a látogatók előtt, a látványos Major Mú­zeum terjeszkedik, megszé­pült. Ennek a megújuló Keszthelynek most két egé­szen új hírvivőjét lapozga­tom. Cséby Géza Keszthely hűséges szellemi leltározója Cservenka György mesteri fotóival igen vonzó albumot készített csalogatónak. A másikat Eszes László törté­nész írta a feledésbe ment keszthelyi utcanevekről. Múlt századi „geográfiai” szótárban olvashatjuk, hogy „Keszthely magyar város, igen regényes és egészséges vidéken. A lakosok főleg szőlőművelésből, kézművek­ből élnek. Van itt teljes ura­sági kastély és kert, derék uradalmi épületekkel és példás gazdászattal, ásvá­nyos fürdővel a Héviz pa­taknál s a Balatonban jöve- delmes halászattal.” Akkor 7050 volt lakói száma, mára megháromszorozódott s a jövedelemforrások között nyugodtan állhatna első he­lyen az idegenforgalom, hi­szen a város fele érdekelt benne. Főutcája nyári, téli sodrása felér nagyvárosoké­val — emlékeztetve egykor virágzó kereskedelmére —, maga a város azonban alig­ha hivalkodhat szépsége fel­tűnő jegyeivel. Talán az ár­nyas kis utcák őriznek vala­mi csendes, békés megnyug­vást kisebb városaink han­gulatából. És hát a kastély remekbe kovácsolt kapujá­val, az agráregyetem, a volt ferences kolostor, a ftold- mark-ház udvara. A Goldmark Károly Mű­velődési Központ panteonjá­nak márványtáblái külön is felhívják figyelmünket Egry József festőművész és Cso­konai Keszthelyen töltött napjaira, az amerikai pol­gárháború neves északi tá­bornokára, a keszthelyi As- bóth Sándor 48-as honvéd­tisztre. Egyelőre beszorultak volna ide a kapualjba, mint a néprajztudós Sági János fejfája? Lehet, de figyel­meztető feltétele immár megvan, hogy ne csak e Szendrey-telepről gondol­junk a keszthelyi születésű Szendrey Júliára, s köztu­dott legyen, hogy keszthelyi a biedermeier idők feledett, de kitűnő írója, Nagy Ignác és a merev Zeppelin rend­szerű kormányozható légha­jó feltalálója: Schwarz Dá­vid. Itt született a zeneszer­ző Goldmark Károly és itt írta a János vitéz Kacsóh Pongrác. Az emléktáblák gyarapodnak, a régi utcane­vek fogynak. Nem keresz­teltem volna át sem a Szent István, sem a Szent László sem a Festetics utcát. De hát az értelmetlen névvál­toztatásban már eleink is jeleskedtek, amikor törölték a már 1715-beli összeírásban szereplő Sajka utcát, mintha restellni kellene, hogy akkor is házak álltak a maiak he­lyén. Dehát hol van Berzsenyi és Festetics György szelle­me? Talán egy kis botani­kus kerten belül Mikus Gyu­la festőművész műtermében, jó érzékű gyűjtők könyves­polcai, képei között, vagy éppen mai keszthelyi írók — Aranyi László, Karay La­jos, Kántor Lajos, Simán Mária, Szeles József — tisz­tes szándékában? Keszthely ezeken túl a mai kulturális élet medencéje és szellemi határa kiterjed messzi a vá­roson kívül. Zalaegerszegről Hévízről, Tapolcáról járnak ide koncertekre, színházi előadásra, kiállításra. Már a szem is gyorsul, ha végignézhet Keszthely felől a Balaton végtelennek látszó tükrén s megpihenhet végül az ország legszebb tája, a Badacsony, Szigliget, Szent- györgyhegy, Csobánc láttán. Jó tudni, hogy a szellemi ajándékok gazdag tárgyi feltételei pedig napról-nap- ra újjászületnek, gyarapod­nak. A Balaton-part egyik karakteres városa így vál­hat ismét hű nevének ere­detéhez, a Castellumhoz, Kestelhez, Keztelhez, Kos- telhez, kastélyhoz s lehet ennek jegyében is a kultúra „vára”, „erőssége”. Az isaazegi falumúzeum gyűjteményének réazleete munkájával és anyagi hoz­zájárulásával, közös össze­lő gással építettek. 1 A kronologikus rendet kö- Vető tárlóikban őrzik a falu határában végzett ásatások felszínre került anyagának nagy részét, s a legjelentő­sebb két isaszegi csata: a Rákóczi szabadságharc vé­gén, 1710. március 10-én le­zajlott kuruc-labanc össze­csapás és az 1849. április 6-i ütközet fellelt relikviáit Ezek közt van II. Rákóczi Ferenc 1706-han, Rozsnyón keLt kéziratos levele és az a korabeli fejfa, amely alatt valamikor az 1848—49-es szabadságharc egyik isme­retlen hőse nyugodott. 1 Bárhová lép is a.látogató Isaszegen, mindenütt a tör­ténelem néz vele farkassze­met. A Bikastó elnevezésű, mintegy ötven hold nagysá­gú területen kőkori eredetű ladtak át az utazók lovas őr­séggel, tulkok vontatta nagykerekű szekereken. Má­tyás királynak is kedves va­dászó területe volt az az er­dőrengeteg, amelynek egy részén — a mai isaszegi parkerdőben — katonasírok, a szabadságharc mártírjai fekszenek. • Ettől nem messze — az egykori Zsidóhegy dombján, az osztrák tüzérség állomás­helyén — áll az 1849-es em­lékmű, a menetelő zászló­tartó kőszobra, talapzatán négy tábornok: Görgei, Au­lich, Klapka és Damjanich domborművével. (Az emlék­műtől alig néhány száz mé­terre áll a volt táblabiró. Végh József háza, ahonnan nyaranta minden este egy gyászba öltözött asszony ér­Az Országos Széchényi Könyvtárban Külföldi hungaricumok Nemzelti könyvtárunk nemcsak a hazánkban ki­ad ott könyvek, s más nyom­tatványok legteljesebb gyűj­teménye, hanem a külföldön megjelent úgynevezetit hun- garicumoké is. Az Országos Széchényi Könyvtár 1802-es alapítása óta feladatának te­kinti, hogy figyelemmel kí­sérje a határainkon kívül megjelenő magyar nyelvű és magyar vonatkozású műve­ket, s gyarapítsa, kiteljesít­se azt a magot, amelyet eb­ben a vonatkozásban is Széchényi Ferenc adománya jelentett. Szinte nincs olyan nap, hogy ne hozna a posta ma­gyar nyelvű újságot, folyó­iratot, idegenben élő író — gyakran dedikált — köny­vét; mai magyar regényt, verseskötetet német, angol, francia, svéd, japán nyelven. Nem egyszer kultúrtörténeti ritkaságok érkeznek haza, ősnyomtatványok. kézira­tok, zeneművek, kották, tér­képek, máskor csupán érde­kességek vagy emlékek. Nemrég egy ameri kás ma­gyar megsárgult röplappal kedveskedett a könyvtárnak, a szórólap Fedák Sári ten­gerentúli fellépését hirdette. Ugyancsak messziről jött egy köteg régi Színházi Élet. Minden váratlan ajándék is újabb értéket jelenthet, ám nemzeti gyűjteményünk a külföldi hungarica gyara­pítását mégsem bízhatja, nem is bízza a véletlenre. A legtöbb magyar nyelvű, vagy magyar vonatkozású mű rendszeresen a környező államokban — főleg a szó- dialista országokban — jele­nik meg. ahol magyar nyel­vű könyvkiadás is létezik. A szocialista országokban ki­adott könyvek, folyóiratok, újságok államközi kulturális egyezmények révén a nem­zetközi kiadványcsere kere­tében jutnak el a könyvtár­iba, s rendszerint a csere- partnerek a különleges kéré­seket is teljesítik. A jó kap­csolatnak köszönhető, hogy például a csehszlovákiai Ma­dách. a jugoszláviai Fórum, a romániai Kriterion. a szov­jetunióbeli Kárpát könyvki­adó kiadványainak teljes körével rendelkezik az Or­szágos Széchényi Könyvtár. Gyümölcsözőek a nagy eu­rópai könyvtárak közötti cserekapcsolatok is. Általá­nos gyakorlat, hogy a nem­zeti gyűjtemények fölös pél­dányaikat felajánlják egy­másnak. Ilyen úton jutott néhány hónapja az OSZK birtokába két. a Szovjet­unióban a 30-as években megjelent könyv; Barta Sándor 1933-ban Moszkvá­ban kiadott Nincs kegyelem című alkotása, és Illés Béla Ég a Tiszája, amely 1931- iben Leningrádhan finn nyel­ven látott napvilágot. A ha­zai szakemberek rendszere­sen hozzájutnak minden je­lentős nemzeti bibliográfiá­hoz, nyomon követik a ke­reskedelmi forgalomba kerü­lő könyvekét, szinte napra­kész információkkal rendel­keznek a nemzetközi könyv­piacról. A művek megszer­zésében ngy segítséget nyúj­tanak idegenbe szakadt ha­zánkfiai. a magyar könyvke­reskedők. kiadók, terjesztők Nyugat-Európától Észak- A meri káig, Brazíliától Ausztráliáig, akik közül so­kan lelkes propagandistái az óhaza kultúrájának is. Ám a magyar nemzeti könyvtár­nak híre és becsülete van azok körében is, akik számá­ra a magyarság csak egy a többi náció közül. Rendsze­resen küldik például kataló­gusaikat Budapestre a leg­nagyobb nyugati antikvár cé­gek, s nem egy külön levél­ben hívja fel a figyelmet kí­nálatában a magyar vonat­kozású kiadványokra. Ennek a bizalomnak, s nevezete­sen a hollandiai, hilveirsumi Rosenthal-cégnek köszön­hetően vásárolt meg a múlt esztendőiben az Országos Széchényi Könyvtár egy rit­ka ősnyomtatványt; az eper­jesi születésű Matthias Zim- (mermann Analecta cimű ter­jedelmes munkáját, amelyet 1674-ben Meissenben adtak ki. Az elmúlt években az OSZK-nak a nehezebb gaz­dasági körülmények ellenére sem kellett valutáris okok­ból egyetlen egy valóban je­lentős külföldi hungaricum megvásárlásáról sem lemon­dania. Nem volt például meg eddig a hazai gyűjte­ményekben Temesvári Pel- bárt beszéd gyűjteményének 1603. évi, hagenaui kiadása, pedig a nemzeti könyvtár alapításától kezdve igyeke­zett felkutatni minden ki­adást a 15. században Buró- pa-szerte ismert ferences prédikátor könyveiből. Ta­valy sikerült e ritkaságot megvenni. Két szép nagy- szombati kalendáriumot Grázban vásároltak. Az 1678. évre szóló, a csillagok vizs­gálatát szemléltető kalendá­rium külön érdekessége a díszes fametszetes címlap­keret. Ritka történeti doku­mentum — az újabb szerze­mények közül — Trusius Jób Statua című, 1687-ben Lipcsében kiadott munkája, az evangélikus lelkészek ma­gyarországi kiűzetéséről. Az 1674. március 5-re a pozso­nyi vértörvényszék elé idé­zett szerző maga is kényte­len volt elhagyni az orszá­got, s így művei külföldön jelentek meg. Hazai gyűjte­ményekben kevés található belőlük. A Festetics kastély — a mai Helikon kastélymúzeum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents