Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-27 / 201. szám

1986. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 líteni külön is, mert ő fedez­Megújulás előtt áll a köznevelés Tanácskozás az oktatási törvényről Ha nincs új, hát a régi is megteszi — ez jutott eszem­be visszapillantva az elmúlt hét műsorára, amely igen­csak régi ízeket kínált több­nyire a nézőnek. A ’30-as éviek világába vitt el például a hét magyar tévéjáték-be­mutatója, és ott kalandoz­hattunk Fényes Szabolcs me­lódiáival is a ’40-es évekkel bezárólag, a hazai hangos­film kezdetén. A hétvégi bé­csi kiruccanásnak (péntek este) is volt valami ódon za- mata és a szombat esti ze­nés randevú a fővárossal, az is főiképp nosztalgiákra épült, jóllehet mint művészi produktum friss áru, újkele­tű termék. Nem új jelenség ez, mostanság gyakorta meg­esik, hogy talán anyagi okokból, de leginkább a szó­rakoztatás igényétől vezérei­vel televíziónk efféle progra­mokkal igyekszik eleget ten­ni úgymond a nézői elvárá­soknak iFilmműsorában is nyilván ezért szerepel arány­talanul sok régi évjáratú amerikai film, főleg krimi, vagy épp édeskés szerelmi történet, hepiendes társadal­mi dráma. Mielőtt azonban e jelenség okainak mélyebb vizsgálatába merülnék — er­re itt mód nincsen — ma­radjunk a látottaknál konk­rétan. Valamit arról, hogy ami régi, azért az is lehet jó. Szatirikusán a polgárról Itt van a Tizenötezer pen­gő jutalom, Zsolt Béla víg­játéka, amelyből Zsurzs Éva készített tv-játékot, s ame­lyet az alkotmány ünnepé­nek estéjén sugárzott a tele­vízió. Komédia, amelyben hajdani polgárok, tisztvise­lők a szereplők, s amelynek szerzője maga is polgár — de egy radikális szemléletű író-újságíró, aki kritikusan szemléli nemcsak a 30-as évek valóságát, hanem ben­ne saját osztályának életét, magatartását, gondolkodás­módját is. A Tizenötezer pengő jutalom tehát nem egyszerűen egy szórakoztató színpadi szerző mulatságos játéka, felhőtlen bohózat, hanem szatirikus látlelet egy társadalmi rétegről, amely­nek uralkodó tulajdonsága a szemforgató képmutatás, amely világát a látszatokra építi, s melynek cselekede­teit valójában a pénz, a meg­gazdagodás vágya irányítja. Lám, itt e komédiáiban is ez a tét: pénz, amit a rablók fe­jére tűztek ki, azaz Tizenöt­ezer pengő, vagy a teljes diszkréció, azaz az illegális italálba titokban tartása, a férjes asszony és a nős tiszt­viselő családi tisztességének megőrzésével. Csengő ara­nyak vagy a „becses lát­szat?” Nos. mint láthattuk, a szerző ügyességéből kifolyó­lag: mindkettő. A felek .ugyanis megosztoznak arab- lók feljelentéséért juttatott Sommás összegen, és a csa­ládon .belüli érzelmi viharók is elcsendesülnek. Csakhogy bmíg ez bekövetkezik, közben hiár ki-ki alaposan megmu­tatta a foga fehérjét. A sér­tett felek, a snájdig katona­tiszt férj és a csábító tisztvi­selő féltékeny és haragra gerjedt felesége éppúgy, mint a két pásztorórás „sze­relmes ”, aki egyetlen estére egy kis szállodába költözött, de ahol elegendő volt, hogy a legmeghittebb pillanatban felcsillanjon a 15 ezer meg­szerzésének reménye, máris szertefoszlott a szerelmi gyönyörök utáni gyötrő vágy. A rendezés szerencsére mindvégig megőrizte a já­tékban a komédiának ezeket a szatirikus vonásait, s igya tévéjáték mulatságos voltá­ban is tartalmas szórako­zássá vált Holott lehetett .volna akár olcsó kabarét is csinálni belőle, hisz nem egy eleme a komédiának erre is csábíthatta volna a tévéjá­ték alkotóit, áki.k közül a forgatókönyvíró Vinkó Jó­zsefet azért is meg kell ern­te fel a mindeddig kézirat­ban elfekvő színdarabot, s nyilván az ő dramaturgiai közreműködésén, tehetsé­gén is múlott, hogy végül is épkézláb játék születhetett a talán még vázlatos, színpa­dot soha nem látott Zsolt Béla-munkából. És hát a szí­nészek! Zsurzs Éva megőriz­te régi jó szokását, ezúttal ds kiváló művészekkel dol­gozott, Garas Dezső, Almási Éva, Kozák András, Kern András, Béres Ilona, s a ta­lán egyik utolsó szerepét játszó Márkus László adták tehetségükét a játék sikeré­hez. Garasnak és társainak önfeledt, remek játéka fe­ledtetni tudta a darab, a for­gatókönyv bizonyos gyengé­it is — vázlatosság, ismétlő- dés, itt-ott egy-egy közhely 1— és a rendezés olykori ri.t- mustalanságát, főleg az első részben. Végeredményben: a .tele­vízió felfedezett egy méltat­lanul elfeledett szerzőt (ha jól tudom, színházban is csak egyetlen darabját, az Erzsébetvárost játszották a felszabadulás óta eltelt idő­ben), és mi pedig jól szóra­kozhattunk. Kell ennél több? Fényes mozija Valami effélét, a fentiekhez hasonlót mondhatok Fényes Szabolcs most kezdődött so­rozatáról is, bár a zeneszer­zőt felfedezni aligha kell, viszont rendkívül szórakoz- Itatóak azok a percek, ame­lyeket vele együtt, az ő mo­zijában tölthetünk. Hogy Fé­nyes Szabolcs melódiái kel­lemesek és könnyen fülbe másznak, ezt eddig is tudtuk, de hogy a kamerák előtt is kellemes társalgó, hogy aki mestere a dalnak, az a pró- izában is így értse a dolgát, azt nem volt mód eddig megismerni. Fényes Szabolcs bűbájosán csevegve, de vég­telenül természetesen vezet bennünket a film birodal­mában, az ő mozijában^ Dal­ról dalra barangolhatunk a régi idők mozijában, hisz egykor minden egyes film­nek megvolt — meg kellett lennie! — a maga slágeré­nek. Űj film — új sláger! És IFényes Szabolcs ontotta is dalait Külön öröm, hogy az egykori sztároktól hallhat­juk őket, még ha az archív felvételek nem is mindig a legtökéletesebbek. Milyen élvezet volt hallani az első részben a még fiatal Mezei Máriát. Honthy Hannát, a régi kedvenceket, Jávor Pált, Kabos Gyulát, Latabár Kálmánt, Bilicsit és Bársony Rózsit és a többieket. Hisz 'alig van olyan jeles színésze a ’30-as évek filmjeinek, aki ■legalább egyszer ne találko­zott volna össze Fényes ze­néjével, aki már az iskola­padban írta filmdalait. S aki azóta is a hazai könnyűzene egyik meghatározó egyénisé­ge. Persze, írt ő zenét mai filmekhez is, de erről majd csak a folytatásban, a máso­dik és harmadik részben hallhatunk, ugyanis három estére vagyunk hivatalosak Fényes mozijába. Én min­denesetre már a következő két alkalomra is „megváltot­tam” a jegyemet. Röviden... Egyetlen mondat a Látta-e már Budapestet...? című ■Zenés összeállításról — egy város dalban megénekelve |—, amelynek zeneszerzői kö­zött természetesen Fényes Szabolcsot is ott találjuk, s öz előadók között neves szí­nészeket, aminek köszönhe­tően a jó ízléssel válogatott dalok és a képben is fino­man tálalt program mindvé­gig élvezetes szórakozást nyújtott (Szerkesztő Nemla- ha György, operatőr Darvas Máté, rendező Csenterics Ágnes). V. M. Táncosok világ- kongresszusa Balatonföldvár és Siófok ad otthont az akrobatikus tán­cosok ötödik világkongresz- szusának, amelyet — a Rock ’n Roll Világszövetség és a Magyar Táncművészek Szövetsége támogatásával — szeptember 1. és 6. között rendeznek meg. Az akrobatikus rock and rollnak a nyugat-európai or­szágokban hivatalos sport- szövetsége van, s a verseny­zők tíz éve amatőr, illetve hivatásos Európa- és világ- bajnokságokon mérik össze tudásukat. Kongresszusaikon, miként most is, elméleti és gyakorlati továbbképzéseken vesznek részt e táncos szak­ma képviselői. A tánc-világ- kongresszusra, amelyet első ízben rendeznek szocialista országban, több mint 30 ál­lamból csaknem 300 vendé­get várnak. Az akrobatikus rock and roll legnevesebb képviselői mellett NSZK- beli, svájci és olasz sport­pszichológusok és orvosok is tartanak élőadásokat. A magyar szakemberek és versenyzők augusztus 31-ig még jelentkezhetnek a ren­dezvényre. A világkongresszus zárása­ként nemzetközi akrobatikus rock and roll táncversenyt rendeznek szeptember 6-án 19 órakor Budapesten a Nemzeti Sportcsarnokban. Akik szakmájukból kö­vetkezően vagy akár csak merő érdeklődésből figye­lemmel kísérik a magyar nyelvtudomány nagy szinté­ziseinek, köztük az Űj Ma­gyar Tájszótárnak a sorsát, bizonyára meglepődve ol­vassák a fenti címet. Ké­szül a harmadik kötet? De hiszen még a másodikat sem láttuk csak az első (A—D) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980 ja­nuárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy en­nek megjelenése valamilyen úton-módon elkerülte a fi­gyelmüket. Pedig — sajnos — nem erről van szó. A fen­ti cím igaz, a szótárt készí­tő munkaközösség 1984 au­gusztusa óta már a K-betűs anyaggal kezdődő harmadik köteten dolgozik. Ekkor ad­ta le ugyanis a II. (E—J) kö­tet kb. 140 szerzői ívet kite­vő nyomdakész kéziratát az Akadémiai Kiadóba. Az, hogy ennek kiadása lassan­ként két esztendeje miért húzódik, hogy azóta még a szedés megkezdéséig sem juthatott el, már nem az Üj Magyar Tájszótár sajá­tos, hanem a tudományos könyvkiadás általános prob­lémája. Szótárunk munkálatai­nak kezdetei igen messze, egészen 1950-ig nyúlnak vissza, s elhúzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudományból ezekben az évtizedekben el­vállalt nagy közösségi al­kotások sorában csak a het­venes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e Utazó műkincsek Pécs híres • múzeumainak, képtárainak kincsei időről időre Mohácsra utaznak, ahol tárlatot rendeznek belőlük. Az'érdeklődő szellemű bara­nyai kisváros lakói ilymódon sorra megismerhetik a kor­társ képzőművészet alkotá­sait. Mint ismeretes: a fővá­ros után Pécsett található a leggazdagabb — nemzetközi viszonylatban is jelentős — modern képzőművészeti gyűjtemény. A mohácsi Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont és a pécsi Janus Panno­nius Múzeum tehát megálla­podott egymással, hogy min­den nyáron bemutatnak egy- egy kollekciót a Duna-parti városban. A kiállítási soro­zat öt évvel ezelőtt kezdő­dött és a sikere minden vá­rakozást felülmúlt. Mint ismeretes az idén szeptember 1-én hatályba lép az új oktatási törvény, amely a mintegy három év­tizeddel ezelőtt, illetve az azóta eltelt időszakban ho­zott jogszabályokat váltja fel. Az új törvény jól tük­rözi köznevelési törekvé­seinket, s a jog eszközeivel szabályozza, segíti a közok­tatás fejlesztési programjá­nak megvalósítását. Noha az új tanévben már az új do­kumentum lesz a mérvadó az iskolai ügyek intézésé­ben, a nevelés-oktatásban a törvény mégsem valósúlhat meg máról holnapra, ha­nem csak folyamatosan, hi­szen eleve a fejlesztési programhoz — amely tu­lajdonképpen a megalkotá­sát is indokolta — igazo­dik. Az új törvény életbe lé­pése azonban már a most kezdődő tanévben is számos újdonságot hoz az iskolai életbe. Melyek azok a fel­adatok, amelyeket végre kell hajtani, vagy legalábbis el kell kezdeni az elkövetke­zendő tíz hónap alatt? Mi­lyen változásokat igényel­nek az új jogszabályok? Ezekről a kérdésekről ta­nácskoztak a hét elején a középfokú iskolák igazgatói Nagykőrösön, a tanácsok közoktatás irányítói, óvodai felügyelők, szakfelügyelőik munka méreteivel arányos munkaközösség kialakítá­sára. Ez az időpont különben nem véletlen; ekkoriban tá­madt komoly érdeklődés nemzeti hagyományaink iránt: ekkor kezdtek a kü­lönböző szaktudományok (irodalom, nyelvészet, nép­rajz stb.) képviselői a ko­rábbinál nagyobb gondot fordítani e hagyományok megőrzésére és továbbörö- ldtésére. Készült, majd meg­jelent a Néprajzi Lexikon, amelynek az Űj Magyar Táj­szótár közeli rokona a nyelvtudományban, hiszen — többek között — azokra a tárgyakra, fogalmakra is bőséggel szolgáltat helyhez és szakirodalmi lelőhelyhez egyaránt pontosan kötött nyelvi adatokat, amelyekről amabban néprajzi tekintet­ben kaphatunk szakszerű felvilágosítást. A XX. század első felének (egészen pontosan az 1890 és 1960 közé eső időszaknak) paraszti szókincsét hordoz­za az a 600 ezer cédula, amelyből az Űj Magyar Táj­szótár négy kötete készült, illetőleg készül. Nyilvánva­ló azonban, hogy ez a „pa­raszti szókincs” nem a szó szoros értelmében vett nyel­vészeti kategória, hanem ezen messze túlmutat. A sza­vak és kifejezések, a gaz­dag fráziskészlet (szólások és közmondások), a folklórból átemelt elemek a század el­ső felének egész paraszti életformájára, a parasztság munkavégzésére, és annak eszközeire, hétköznapjaira Megújul a csornai palota­sor: a rábaközi település vá­rosmagját képező épület- együttest — amely a főteret délről határolja — eklekti­kus stílusban emelték a szá­zadfordulón, homlokzatait zárt erkélyekkel, stukkók­kal díszítették. Földszint­jén üzleteket nyitottak, eme­letein lakásokat alakítottak ki. A rekonstrukciós munká­nak most a felénél tartanak. Nyolc lakást felújítva, kor­szerűsítve már átadtak; a megszépített üzlethelyisé­gekbe visszaköltözött a jár­műalkatrész bolt, a zöldsé­ges, s a közelmúltban nyílt meg a barkács- és az edény­bolt. Most dolgoznak a vá­és általános iskolai igazga­tók pedig tegnap Szolnokon, a Megyei Művelődési és If­júsági Központban elemez­ték az új törvényből adódó feladatokat. Mindkét tanácskozáson természetesen összevetették az új dokumentumot a ré­gi oktatási törvénnyel. Az összehasonlításból világo­san kiderült, hogy az új jogszabályok egy egészen más, korszerű szemléletet tükröznek, folyamatos meg­újulást igényelnek. A ne­velési-oktatási rendszerbe — már az elnevezés is más­fajta minőséget jelöl —elő­ször „vették fel” az óvodát, mint nevelési intézményt, de beletartoznak a fogalom­ba a kollégiumok, diákott­honok, valamint a tanfolya­mi és egyéb nem iskolai rendszerű oktatási formák is. Ugyancsak újdonság, hogy külön jogszabályok foglalkoznak a tehetséggon­dozással, a veszélyeztetett, illetve hátrányos helyzetű óvodások, diákok felzárkóz­tatásával. Az új törvény szerint megváltozik a tan­kötelezettségi korhatár is, amelyben talán a legfonto­sabb, hogy a gyerekek ak­kor kezdjék meg iskolai ta­nulmányaikat, amikor szel­lemileg, testileg, pszichikai- lag alkalmasak rá. A nevelési-oktatási intéz­és ünnepeire utalnak visz- sza; s végül, de nem utolsó­sorban; e nyelvi adatok és környezetük, amelyekbe ágyazva megjelennek, s amelyek példamondatok formájában szintén gyakran beépülnek (törekszünk is rá, hogy beépüljenek!) szótá­runkba, a legmesszebbmenő­kig tükrözik a paraszti tár­sadalom gondolkodásmód­ját, erkölcsi világát, társa­dalmi rendjét, kultúráját. Olykor valóban szívszorí­tó, amikor a rádióban, te­levízióban, a különféle saj­tóorgánumokban nagy élve­zettel, de ugyanakkor — rendszerint — teljes tájéko­zatlansággal ízlelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifejezést, jelentéséről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mind­ez megvan, együtt van, meg- és átmenthető, s nem kurió­zumok henye gyűjteménye­ként, hanem legalábbis a J-betűs anyaggal záródóan — szép filológus rendben, szakszerűen elkészített szó­tár formájában várja, hogy napvilágot láthasson. Várja, lassanként két teljes esz­tendeje, s ki tudja, hogy még meddig. De higgyünk sorsának kedvezőbbre fordulásában, higgyük, hogy a II. kötet megjelenése lassanként mégiscsak elkövetkezik, s örüljünk, hogy addig is, nap­ról napra előbbre jütunk a III. kötet anyagában. rosi könyvtár helyiségein, s további öt lakás renoválá­sán. A belső udvarokat szintén rendbehozzák: az öreg sufnikat, bódékat le­bontják, s a, háztömb-bel­sőben utat építnek az áru­szállító járművek számára. A múló idő nyomait úgy tüntették el az épületekről,, hogy a palotasor jellegzetes architektúráját megőrzik. A homlokzatok' színezésére külön tervet dolgoztak ki; a cél az, hogy a városképet meghatározó épületegyüt­tes jól illeszkedjék a város- központhoz. A mostani terv­időszakban mintegy 30 mil­lió forintot költenek a pa­lotasor épületeinek megfia­talítására. mények tartalmi munkáját is igencsak átalakítja az új dokumentum. 1987. szep­tember 30-ig minden óvo­dában, iskolában el kell ké­szíteni a működési szabály­zatot, amely a „rendtartás” helyébe lép, továbbá folya­matosan meg kell alakítani az úgynevezett iskolataná­csokat is, s azt követően e testületekre fontos feladat hárul az intézmény döntései­nek kialakításában, végre­hajtásában. Nagy teret szentel az új törvény a pedagógusok és a szülők, valamint az adott település üzemei, szövetke­zetei, vállalatai együttmű­ködésének, továbbá az is­kolai önállóságnak, s egy­értelműen tisztázza a neve­lők, a diákok jogait és kö­telességeit is. Az új dokumentum, amelynek paragrafusaiból csupán néhányat idéztünk, sok feladatot ad a közneve­lés irányítóinak, a pedagó­gusoknak. Éppen ezért a jö­vőben folytatódik a tegna­pihoz hasonló tanácskozások sora, amelyeken az intéz­ményvezetők segítséget kap­nak a megváltozott teendők ellátásához, kicserélhetik tapasztalataikat, megbe­szélhetik gondjaikat, ered­ményeiket. Országos Széchényi Kfinyvtár Diákok Is látogathatják Harmadik és negyedik osz­tályos középiskolások is lá­togathatják szeptember 15- től a Széchényi Könyvtár ol­vasótermeit, diákigazolvá­nyuk felmutatása mellett. A könyvtárba továbbra is be­iratkozhatnak azok a közép- iskolások, akik tanulmányi versenyen vesznek részt. Nemzetküzi oktatfiteleviziés szeminárium Nemzetközi oktatóteleví­ziós szemináriumot rendez­nek októberben Egerben. Az október 2-án kezdődő egyhe­tes tanácskozáson több mint 100 hazai és külföldi szak­ember, köztük nemzetközi 'televíziós szervezetek és kül­földi televíziók munkatársai pedagógusok, kutatók, szoci­ológusok, pszichológusok és kritikusok vesznek részt, hogy kicseréljék gondolatai­kat a művelődést, az okta­tást szolgáló műsorok készí­téséről, az oktatótelevízió legújabb elméleti és mód­szertani kérdéseiről. Immár másfél évtizede ad kétévenként otthont Eger e találkozónak. A mostani ta­nácskozás egyik központi kérdése, miként segítheti a televízió a békére nevelés ügyét. Elsősorban olyan, pe­dagógiai célzattal készült műsorokat mutatnak be, amelyek gyermekeknek és fiataloknak szólnak, s ame­lyek közvetve vagy közvet­lenül szolgálhatják a népek közötti megértést, egymás ér­tékeinek megismerését, s a nemzetek közötti együttmű­ködést. A szeminárium má­sik két témájában azt vizs­gálják, mit tehet a televízió az új kommunikációs és in­formációs eszközök megis­mertetéséért, s hogyan szol­gálhatja a televízió minél eredményesebben a felnőtt- oktatást. A plenáris üléseket köve­tően — amelyeknek az egri oktatási igazgatóság ad ott­hont — a résztvevők filmve­títéseken tekinthetik meg a hazai és külföldi televíziók egyes műsorait, és szekció­üléseken folytathatnak esz­mecserét egy-egy speciális témáról. —tg— Készül az új magyar tájszótár harmadik kötete B. Lőrinczy Éva Megszépül a csornai palotasor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents