Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1986. AUGUSZTUS 23. Az elmúlt évtizedben na­gyon sok, jól-rosszul meg­épített lakás „nőtt ki” a me­gyeszékhelyen. De ez a négy­szintes épület, amelyet al­kotmányunk 37. évfordulójá­nak előestéjén avattak a Tó­fenék utcában, minden ko­rábbitól különbözik egy lé­nyeges dologban: abban, hogy csendesek lesznek az egyszobás öröklakások, lár­ma aligha zavarja a szom­szédokat. A lakók többségé­nek a halántékát már deres­re meszelték a telek, a haj­dani szálfaegyenes dereka­kat megroppantották az év­tizedek. A 122 költöző közül a leg­fiatalabb 55 éves, a legidő­sebb pedig hússzal több. Ki azért költözik ide a Kun­ságból vagy a Jászságból, hogy közelebb kerüljön Szol­nokon elő gyerekeihez, uno­káihoz, ki azért cserélte fel két, két és félszobás bérla­kását kisebbre, mert már nem birta a takarítást, má­soknak pedig a fájós lába til­takozott az örökös lépcsőmá­szás ellen, hiszen itt lift is lesz. Olyanok is akadtak, akik azt vallották: egyma­gáknak elegendő a harminc egynéhány négyzetméteres otthon. Egy lakás, amelyet gáz fűt, amelyet a városköz­pontba, de mégsem zajos, lármás, forgalmas helyre ál­modtak a tervezők. Volt, aki a csodaszép für­dőszobát szemrevételezve sírva fakadt: higgye el ked­ves, nekem ilyen még világ­életemben nem volti szipog­ta. Mit is kívánhatnánk a le­endő lakóknak az elkövetke­zendő időszakra? Azt, hogy a szeptember végi költözés után legyenek még sok-sok évig egészséges, derűs gaz­dái otthonaiknak. Teljesed­jék dédelgetett vágyuk, ami­ért 'közülük nem kevesen kö­zelebb húzódtak a távoli fal­vakból, községükből: fiaik, lányaik, unokáik sűrűn nyis­sák rájuk az ajtót. Megnézni a nagyszülőket, hírt vinni nekik, róluk, hogy érezzék: volt értelme a lakáscseréjük­nek, valóban közelebb kerüL- tek a családhoz, tartoznak valakihez, valakikhez. Képünkön a lakók ismer­kednek jövendő otthonukkal. D. Sz. M. Kitüntetettek nyugdíj­kiegészitése A Minisztertanács a július 31-i ülésén úgy határozott, hogy a Magyar Szabadság Érdemrend és a Munikás- Paraszt Hatalomért Emlék­érem kitüntetés tulajdono­sainak minimális nyugdíja havi 6000 forint, ugyanakkor a kiegészítés legkisebb ösz- szege 300 forint legyen. (Te­hát, akinek eddig például 5990 forint volt a nyugdíja, 300 forint kiegészítést fog kapni.) Szűk körről van szó; az e kitüntetéstviselők között a számítások szerint ezer főnél kevesebb azoknak a száma, akik 5500—6000 fo­rint közötti nyugdíjjal ren­delkeznek. A megemelt nyugdíjakat első ízben ez év novemberében folyósítják. A Magyar Szabadság Ér­demrend kitüntetést a füg­getlen és demokratikus Ma­gyarország megszületéséért és megerősítéséért, valamint általában a szabadságért folytatott küzdelemben ki­magasló polgári vagy kato­nai érdemeket szerzett sze­mélyek tevékenységének el­ismeréséért a felszabadulást követően 1953-ig, majd az 1956-os ellenforradalom le­verésében, a szabadság vé­delmében kitüntetettek ré­szére 1957. január 1. és 1958. április 4. között adományoz­ták 1828, illetőleg 2150 sze­mélynek. A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem ki­tüntetésben az ellenforrada­lom leverésében, az ország rendjének megszilárdításá­ban kifejtett tevékenység el­ismeréseként az 1957—58-as években mintegy 25 ezer sze­mély részesült. Jelenleg mintegy 10—11 ezer nyugdí­jas rendelkezik e kitünteté­sek valamelyikével. B. Összeállította; Tóth István Útvesztők nélkül! Minden fehér. A falak, az ágyak és a takarók. Fe­hér a fény is, amely a ma­gasra épített ablakból a padlóra hull. A zajok és a megszokhatatlan szagok is tejfölszerű masszaként úsz­nak a levegőben. Az öreg­asszony hunyorog és mo­tyog: hazamennék... Csak úgy magának beszél, pedig még kilencen fekszenek kö­rülötte éber álomban, ha­zamennék... Csakhogy a há­romszobás falusi ház nem kell senkinek. Pedig oda­adná, ha valaki — cseré­ben — vállalná a gondozá­sát. Egy magatehetetlen embertest a kórházban,- amott meg a gazdátlan ház... Az esetleírás ennél va­lamivel szárazabb, ténysze- rűbb volt _ ahogyan egy tudományos előadás stílu­sa megkívánja. A Szociális Munkások 3. Országos Kon­ferenciáján hallottam a történet folytatását is. Egy humán-szolgáltatásokkal foglalkozó szövetkezet — jószerivel az egyetlen az országban — gondozásba vette volna a házat is, a gazdáját is, csakhogy nem tudták kifizetni a házért járó illetéket. Még 4—5 ha­sonló elesett embert köl­töztettek volna a házba, megvalósítva a régóta ter­vezett családias jellegű há­zi gondozás kísérleti mo­delljét. Talán most sokan azt gondolják, magánügy a ha­zavágyó beteg ember tör­ténete. De magánügynek tekinthető-e mindez egy olyan országban, ahol több mint kétmillió ember el­múlt hatvan éves? És ak­kor még csak az idős em­berekről beszéltünk, de nem említettük, hogy a tartósan beteg, sérült, fo­gyatékos gyerekek házi gondozása is sürgető kény­szer. Nempusztán családi, népgazdasági kényszer! A nehezen kezelhető gyere­kek speciális óvódái és kü­lönféle közösségei is nyo­masztóan hiányoznak Ma­gyarországon. A konferencián elhang­zott kérdéseket természe­tesen az ember tovább is sorolhatja. Miért nem kö­vetik újabb kisszövetkeze­tek a kezdeményezőket? Mert szándék lenne; csak az . útvesztők ijesztőek! Évekig tartott például, amíg végre — visszatérítés for­májában — adókedvez­ményt sikerült kapniuk a humánvállalkozások szá­mára! Van-e, lehet-e he­lye a piaci szemléletnek a családsegítésben? És el­képzelhetetlen, hogy a költ­ségek 60 százalékát előte­remteni képes, önfenntar­tó szövetkezet a hiányzó 40 százalékot állami támoga­tásból kaphassa meg? Hi­szen olyan sokfelé forgá- csolódik a szociálpolitika pénze. Egységes szakmai hálózatot, jogi garanciát kívánnak a szövetkezetét alapítók és a szociálisgon- dozó munkát végzők egy­aránt. Ahogyan egész szo­ciálpolitikai rendszerünk egységes irányítást, jó gaz­dát szeretne. És akkor vég­re kibontakozhatna az ön­segítő vállalkozások moz­galma is, az a mozgalom, amely nékül elképzelhetet­len a továbblépés a szoci­ális gondoskodás rendsze­rében. El kell fogadnunk a tényt: anyagi erőink aligha teszik lehetővé, hogy szorí­tó gondjainkon teljességgel az állam könnyítsen. Ak­kor miért nem engedünk teret az olyan kezdeménye­zéseknek, amelyek ésszerű és újszerű megoldásokkal az ember mellé állnak? J. J. ___________________________________— J ó tudni özvegyi nyugdíj Az özvegyi nyugdíj a férj nyugdíjának a fele, ha pe­dig nem volt nyugdíjas ha­lálakor, akkor a résziére megállapítható III. csoport­beli rokkantsági nyugdíj összegének a fele. Tehát nem jár a férj teljes nyugdíja. Az más kérdés, hogy az elhalá­lozás hónapjára járó nyug­díjat ki keli fizetni az örö­kösöknek. Ennek a hónap­nak első napjától pedig már jár az özvegyi nyugdíj is. Jubileumi jutalom A dolgozó nyugdíjazásá­nak évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyug­díjazáskor ki kell fizetni. Még a jubileum napja előtt is. f. ... Megszakítás Akinek a szolgálati idejé­ben egyhuzamban öt évnél hosszabb megszakítása volt, a megszakítás előtti éveket elveszti a nyugdíj szempont­jából. Ezt azonban vissza­szerezheti, ha a megszakítás után újabb öt évi szolgálati időt szerez. Gyógyul pö Az állampolgári jogm rendelt ortopéd cipő kihor­dási ideje általában egy év. Meghatározott esetekben et­től az időtartamtól el lehet térni. így például, ha a cipő rendeltetésszerű használat közben, a beteg önhibáján kívül elhasználódott, gazda­ságosan nem javítható, illet­ve, ha a javítás költsége meghaladja a cipő árának 50 százalékát. Több munkaviszony Mint nyugdíjas — dolgoz­hat-e két munkahelyen vala­ki? • A nyugdíjas munkaválla­lóra is vonatkoznak az ál- talános munkaügyi szabá­lyok, tehát főfoglalkozású munkaviszonyán kívül léte­síthet második munkavi­szonyt (másodállást, mellék- foglalkozást) is. A lényeg az, hogy ha mint nyugdíjas, te­vékenysége idő- és kereset­korlátozás alá esik, akikor a két munkaviszonyban együt­tesen nem lépheti túl az évi 1260 órát és az évi 60 ezer forintot. Köszönöm szépen Az idős házaspár előttem állt a bolti pénztárhoz igyek­vő sorban. A férfi kissé na­gyothallhatott, mert az asz- szony elég hangosan beszélt hozzá: — Hogy lehet az, hogy te nem tudod szeretni? Az öregember szégyenlő­sen megvonta a vállát: — Tudod, hogy nem tu­dom, soha nem is tudtam. Az asszony eltöprengett: — Hát persze, hogy tudom, csak hát téged sajnállak, mert ilyen melegben olyan jól esik. A férfi az előbbi hangon folytatta: — Értem én, hogy sajná­lod, de ha nem megy, hát mit tegyek... Közben a pénztárhoz ér­tek. Az asszony kitett a pult­ra két doboz tejfölt és egy doboz kefirt. És halkan meg­jegyezte : — Csak egy kefir lesz, mert azt az uram nem szere­ti, csak a tejfelt... Aztán szépen, egymás mel­leti elballagtak. Az angyal, ami átszállt a kis boll on, és csendet pa­rancsolt, amíg ők ketten ilyen szépen megbeszélték a dolgot, most kisuhant utá­nuk, és a boltban ment to­vább minden, ahogyan szo­kott. És lehetett folytatni a meg­kezdett gondolatsort. Miért nem beszélünk min­dig ilyen szépen, türelmesen egymással? Mert mondhatta volna úgy is az asszony: — Hogy lehet ezt a kefirt nem szeretni?! Te nem vagy normális! És válaszolhatott volna így az ember: — Tömd csak magad azzal a sz. ■ ,-ral, nekem meg nor­mális étel kell. Hányszor mondunk egy­másnak valamit ingerülten, amit nyugodtan is el lehetne mondani? Hányszor használunk tel­jesen felesleges csúf „díszí­tő jelzőket” teljesen értel­metlenül. Némelyik építke­zésen vagy iskolai kirándu­láson ab... meg, csak kö­tőszó, csak időkitöltő hang­sor. Ha valamit kérünk, mién nem tudjuk azt mondani hogy legyen szives ideadni ha idősebb, akitől kérjük hogy tessék ideadni, hogj tessék szíves ideadni? Olyar sokat megtakarítunk, hl csak azt vetjük oda, hogy adja ide?! Igazán semmibe sem ke Fül sem egy köszönöm, sen egy szívesen, de még egy jó- napot sem. Miért nem költünk belől) többet? El nem fogy. Kérem, tes­sék szíves, lenni elhinni ne kém. Köszönöm szépen (sárdl) Pihenni megy a tanár ur Huszonhét évig dolgozott sebész főorvosként a karca­gi városi kórházban, és noha több mint hatvanöt eszten­dővel korábban Clemens Marcellként Jegyezték be ne­vét Segesvárod, a maitrikulá- ba, csak tanár úrként ismer­ték, szólították városszerte. Talán a. szigora, a modora miatt? Aligha, hiszen szeret­te az embereket, a tréfát, a társaságot. Más oka volt a titulusnak: mégpedig az, hogy 1965-ben kandidátusi címet szerzett. Mehetett vol­na az egyetemire tanítani, de inkább maradt Karcagon. — Tudod — indokolta — itt rengeteg feladat várt rám, és nem egyszer gyorsan kel­lett dönteni. A munka, a be­tegek tartottak itt, meg azaz érzés, hogy kellek. Több mint húszezer hasi műtétet végzett eddig, és ta­pasztalatait, negyvenegy publikált tudományos szak­cikke, értekezése igazolja. Az is igaz, hogy a legújabb ku­tatások eredményeit erede­tiben követhette nyomon, mivel németül és angolul be­szél. franciául olvas, de a ro­mán nyelvben is otthonos. Ismeri a környék több mint százezer lakójának a zöme. Hogy miért? Megszállottja volt a szakmájának, a sebé­szetnek. A munka volt és maradt a hivatása, meg a hobbija is. Nála soha nec fejeződött be a nap délutál fél ötkor. Hétvégeken is bű rűn uenézett az osztályra vajon hogyan érzik maguka pár napja operált betegei Két nagyobbik gyereke Deb recenben szakorvos, a legfel sebb lánya pedig tízéves. Az idén több évtizedes ól dozatos szakmai munkájú Durst János-díjjai jutalmaz ták. De az igazi elismerő mégis csak az, hogy a nevi minden bizonnyal még soká ig él a kön vék betegeinél az emlékezetében. Utolsó napjait tölti a kór házban, és augusztus végéi .útnak indul. Pesten van a la kásuk; a felesége is ott dől gozik orvosként. — Noh szellemileg meg testileg i jól érzem magam — mondj — elhatároztam, hogy elé volt: a hátralévő éveimbe: pihenni, olvasni, sétálni fa gok, mint a nyugdíjasok ál tálában. ­Mellette ülő felesége mosc lyogva így szól: — Nem les ebből Marci semmi. Lehe pár hónapig kibírod, azutá nem fog a hely, bizonyos va gyök benne, hogy munká keresel. Aki közelebbről ismeri a te nár urat, úgy gondolom, iga zat ad a feltevésnek... D. Sz. M. Idős emberek vasárnap délutáni pihenője Karcagon, a főtéri hőst adó fik alatt (T. Z 1 U: :r^l rrr^wc .#* j *^pp

Next

/
Thumbnails
Contents