Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
1986. AUGUSZTUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Valami elkezdődött Tiszeazentimrén All már a házunk A művelődós hajléka — építették a falu lakói Három évvel ezelőtt egy tavaszi reggelen a tiszaszentimreiek arra ébredtek, hogy volt, nincs művelődési ház. Futótűzként terjedt a hír; az éjszakai nagy eső, vihar bedöntötte a „kultúr” falát. Mindenre elszánt csapat mentette a menthetőt, elsősorban az itt-ott, szétszórtan heverő könyveket s a ház eszközeit, berendezéseit. A megdöbbent, önkéntes segítők aligha hitték, hogy néhány év múlva a község legszebb háza áll majd a romhalmaz helyén. Alaptörvény és jogvédelem A szinte megsemmisült egykori gazdaházat felújitani már nem lehetett, és nem is lett volna érdemes. Üjat építeni? Igen, de miből? — Évődtek, vitatkoztak egy mással a község vezetői is. Osztották, szorozták megtakarított forintjaikat, de hát ettől még sajnos nem lett több. A tiszaszentimreiek gondjának megoldásában a megyei tanács számos módon nyújtott anyagi, erkölcsi segítséget, az Országos Köz- művelődési Tanács pedig másfél millió forintot adott a majdani művelődési ház berendezésére, eszközökre. Természetesen jól jött minden segítség, ám a költségeknek így is csak mintegy a fele állt rendelkezésre. Mondhatni, a szentimreiek „félpénzen” építették meg a művelődési házukat. — A népköltészet figurája minden további nélkül elmehet a vásárra félpénzen. De hogyan vállalhattak ekkora kockázatot az építtetők? — kérdezem Beleznay Sándort, a községi tanács vb-titkárát. — Egy olyan településen, mint Tiszatszenfimre), ahol évente 21 millió forint értékű társadalmi munkát végez a lakosság, talán nem tűnik vakmerőségnek, vállalkozásunk. A meglevő pénzt megdupláztuk a munkánkkal. Ott takarékoskodtunk, ahol csak lehetett. Nem kértünk» ftel bonyolitót, anyagbeszerzőt, generálkivitelezőt, alvállaVf kozót. — Kik építették fel hát akkor a házat? — Miután a budapesti összterv GMK megtervezte az épületet, a község lakóival közösen, hozzáfogtunk az alapozáshoz. Amikor ez elkészült, megbíztuk a helybeli Aranykalász Termelőszövetkezetet a falak, valamint a tetőszerkezet felépítésére. A vakolást már ismét társadalmi munkában végeztük el. S ugyanígy haladtunk — a terv szerint — lépésről lépésre. Amit lehetett, társadalmi munkában készítettünk. Amihez nem értettünk, arra felkértünk szakembereket. — Az építőanyag beszerzésével sem voltak gondok? — Szerencsére segítőkész vállalatokhoz kopogtattunk be. A 130 ezer kisméretű téglát például a mezőtúri és a tiszafüredi gyár dolgozói túlmunkában készítették el. — Végül is mennyibe került az intézmény? — Pontos felmérést még nem készítettünk. Hozzávetőleges számításaink szerint úgy tízmillió forint körüli pénzt fizettünk ki. Annyit, amennyivel elkezdték az építkezést. S hogy mennyire bíztak a sikerben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két évvel ezelőtt valójában épület nélkül megalakították az általános művelődési központot, amelynek Mucza Andrásné lett az igazgatója. — Kicsit szorongva ugyan, de bíztunk benne, hogy felépítjük a művelődési házat. Én 31 éve lakom Tiszaszent- imrén. Ebből az első két évtizedben szinte semmi sem történt a községben. Az utóbbi évtizedben, években azonban valami elkezdődött. A település vezetőinek hatására? Valószínűleg ez is benne van, hogy az itt élők egyre inkább magukénak érzik a községet és képesek, akarnak is tenni érte. A háromezer lakosból szinte elenyésző azoknak a száma, akik nem vettek részt a építkezésen, a ház takarításában, csinosításában. S hogj. miért mentek a fúvó szóra időt, fáradságot nem sajnálva, önkéntes társadalmi munkások százai ? Csak néhány példát idézünk: Fekete Lajos, a tsz nyugdíjasa: _ Milyen község az, amelyikben nincs művelődési ház? Ha máshol sikerül társadalmi összefogással létrehozni valamit, miért ne tudnánk mi is ugyanezt tenni? — Én a gyerekeim miatt segítettem — toldja meg Tóth József, a tanács előadója, — hogy legyen hol kulturált körülmények között szórakozniuk, művelődniük. — Azért persze mi sem vagyunk még olyan öregek — inti Gerdei Imre, a tsz egészségügyi dolgozója — néha ránk is fér egy kis ki- kapcsolódás. — Mit várnak az új intézménytől? — Én azt szeretném, ha legalább havonta lenne egy- egy színházi előadás vagy pódiumműsor — mondja Fekete Lajos. — Nekem a mozi hiányzott a legjobban az eltelt három óv alatt. Szeretnék' jó filmeket nézni, a régi művelődési házéval összehasonlíthatatlan- nem nyikorgó, kényelmes széken. — íme Gerdei Imre kívánsága, amelyhez csatlakoznak a többiek is, de Tóth József még hozzáteszi: — Jó lenne, ha az új épületet, vidám, pezsgő hangulat töltené be, sokfajta művelődési lehetőség várná a tiszaszentimreieket. A rövid kívánságlista „értő” fülekre talált. Nagyfejed János, az ÁMK közművelődési intézmény egységének, vezetője hasonló elképzeléseket sorol, miközben bemutatja a kívül-belül elegáns épületet, amely Csa- jághy Zoltán és tervezőtársai munkáját dicséri. A ház kétségtelenül legszebb helyisége a nagyterem, ahová elsőnek vezet az utunk. — Kétszáz széket tudtunk elhelyezni benne. A színpad szobaszínházi előadásokra, pódiumműsorokra, kisebb hangversenyekre alkalmas. S természetesen egyben ez lesz a mozi is — módja Nagyfejeő János. — A terem galériáján pedig kiállításokat rendezünk majd. A faburkolatú színházteremből szokatlanul nagy klubhelyiségbe megyünk át. Tizennyolcféle szakkör, klub talál majd benne újra otthonra. — Házunk ugyan három évig nem volt, de szerencsére, csoportjaink többsége mégsem bomlott fel — magyarázza kísérőnk. — Az iskolában, a tanács, a párt- bizottság épületében tartották foglalkozásaikat. Természetesen szeretnénk bővíteni a csoportok számát, új művészeti együtteseket alakítani. A néhány éves mostoha körülmények ellenére — mindössze egy 16 négyzetméteres szobában szorongott a könyvtár — nem esett visz- sza az olvasási kedv. A tizenegyezer kötet már méltó helyen várja a négyszáz beiratkozott olvasót. Hangula- , tos, kétszintes helyiséget kapott a könyvtár az új intézményben. — Most már tényleg csak az a dolgunk — összegzi a feladatokat Mucza András- né, — hogy tartalommal, élettel töltsük meg a házat, az általános művelődési központtól elvárható módon dolgozzon együtt az óvoda, az iskola, a könyvtár, a művelődési ház, a mozi, az „építő” tiszaszentimreiek szolgálatában. A megtisztelő jelzőt nemcsak a művelődési ház építésében vállalt munkájáért érdemelte ki a község lakossága. Az országban elsők között létesítettek öregek napközi otthonát, s ugyancsak társadalmi munkával segítettek az új hetvenöt személyes óvoda létrehozásában; a tervek között pedig gyógyszer- tár, szolgálati lakások, üzlet, új utak építése szerepel. Úgy tűnik, valami tényleg elkezdődött, s folytatódik is Tiszaszentimrón. Valami, ami felkeltette a kötődést a településhez és a lakosság saját jövőjébe, erejébe vetett hitét, bizalmát sugallja. Tál Gizella A hatóságokkal vitába keveredő embereket egyre gyakrabban foglalkoztató kérdés, hogy az alkotmány mint alaptörvény mennyire képes megvédeni az állampolgárt a közhivatalok bürokratikus eljárásaival szemben. Vagy másképpen megfogalmazva: az alkotmány mennyire csak alapelvet tartalmazó elvi dokumentum, amely ilyenfajta funkciók betöltésére nem alkalmas, vagy mennyire válhat az állampolgárok és a hivatalok magatartását befolyásoló jogszabállyá, törvény- nyé. Az alkotmánytörvények immár kétszázéves fejlődésük során két szabályozandó kérdést közelítettek meg. Az egyik az állami szervezet felépítésének és az állami szervék egymáshoz való viszonyának kérdése. Ezzel kapcsolatban különösen szabályozandó téma a képviseleti szervek helye, más állami szerveknek az országgyűléshez és a tanácsokhoz mint választott képviseleti szervekhez való viszonya. A másik az állampolgárok alapvető jogainak alkotmányban történő szabályozása. A magyar alkotmány is alapvetően ezt a két témakört szbályozza. Ami az állami szervek felépítését és egymáshoz való viszonyát érinti, látszólag nagyon messze van az állampolgárok jogi helyzetét meghatározó szabályoktól. Ezek a szabályok általában nem alkalmasak arra, hogy az állampolgárok egymás közötti vagy a hatóságokkal való vitájuk során erre hivatkozni lehetne. Ez a „nem alkalmas” azonban csak látszólagos, hiszen a társadalomnak, az emberi közösségeknek ezek a szabályok biztosíthatják leginkább azt, hogy az állami és társadalmi ügyeket befolyásolhassák, ellenőrzésük alá vonják a jogi nonmákat, magatartási szabályokat kialakító apparátusokat. A képviseleti szervek közvetíthetik a szakszempontból gondolkodó államapparátusnak a társadalmi, a politikai érdekeket kifejező megközelítést. Ezért a társadalom, de az állampolgárok számára sem mindegy, hogy ezek a képviseleti szervek milyen helyet foglalnak el jogilag is és ténylegesen is az állami szervek között. A magyar alkotmány ebből a szempontból jogilag korlátlan lehetőségeket biztosít. Minden jogilag szabályozandó kérdésben lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés maga törvényt alkothasson, és jogilag minden állami szervezet vezetőszervét (kormány, Legfelsőbb Bíróság, legfőbb ügyész,) jogilag korlátlanul alárendeli az Országgyűlésnek. Tegnap megnyitották Hídi vásár a Hortobágyon Tegnap délelőtt a Hortobágyon megnyitották a csaknem százéves múltra visszatekintő Hídi vásárt. Hajdanában ez nagyszabású átlátás kinakodósásár volt, - ma már elsősorban népünnepély és szórakozás. Azért vá- sárjéllege is megmaradt. A kilenclyukú hídnál ‘álló csárda előtt mintegy 300 népművész, iparművész és kézműves árulja portékáját. A kétnapos rendezvény a csárda előtti téren álló Pász- torfiú-szobor megkoszorúzásával kezdődött. Ezután megtartották az ország minden részéből összesereglett pásztorok találkozóját, á Hortobágy folyóra épített vízi ' színpadon pedig népi együttesek és zenekarok adtak műsort. A mátai lovaspályán a Hidi vásár mindkét napján lovasversenyeket és csikós-bemutatókat rendeznek, s a kilenclyukú híd lábához felhajtják a szürke .magyar gulyát és a rackanyájat. Ha azonban a jogi norma- alkotás gyakorlatát vizsgáljuk, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az Országgyűlés viszonylag kevés, évente csak körülbelül három-négy törvényt hoz és ritkán fordul elő, hogy az államigazgatás jogszabályalkotó tevékenységét kritika tárgyává tenné. Ilyen irányú vizsgálatokat esetemként csak az Ország- gyűlés állandó bizottságai végeznek. Mindez azt jelenti, hogy a jogalkotással felruházott szervezetben — az alkotmányiban biztosított jogi lehetőségek ellenére — a képviselet, mint a társadalom nézeteit és érdekeit közvetítő szervezet napjainkig sem tudott betölteni meghatározó szerepet. Jogalkotásunk túlzottan az államigazgatás útján valósul meg, s a társadalmi vitákkal sem tudtak ezen jelentősen változtatni. Ha tehát az alkotmány társadalmi viszonyokat szabályozó szerepe oldaláról közelítjük a témát, úgy tűnik, hogy az elvek deklarálásán túl szükség lenne ezen a területen is további jogi garanciákkal kijelölni és megőrizni a képvisel leti szerveknek a jogalkotásban játszott szerepét. Ezt többek között azoknak a viszonyoknak alkotmányba történő szabályozásával lehetne elérni, amelyekben csak az Országgyűlés írhatja elő törvény formájában a jogi normákat. Ez lehetővé tenné, hogy a jogalkotásban a társadalom érdemi befolyása tovább növekedjék. Az 1983-as választójogi törvény ennek meglevő feltételeit csak erősítette. Más a helyzet az állampolgári jogok esetében, amelyek az állampolgár és az állami szervezet egymáshoz való viszonyának alapkérdéseit határozzák meg. Kérdésünk tehát az, hogy a magyar alkotmány napjainkban mennyiben képes valós jogviták esetén ezt a szabályozó szerepet betölteni. Az alkotmány, mint a törvények egyike, nem szabályozza a jogviszonyok egészét. Ilyenek az egyesülési és gyülekezési jog; a gondolatközlés szabadsága, benne a sajtószabadság; a lelkiismereti és vallásszabadság; valamint az úgynevezett személyi szabadságjogok (a személy-, a lakás-, és a levéltitok sérthetetlensége). A szocialista alkotmányok a szabadságjogokon kívül szabályozzák az úgynevezett gazdasági, szociális és kulturális jogokat (munkához, pihenésihez, társadalombiztosításhoz, művelődéshez, egészségvédelemhez való jog, stb.) Ezek a jogok az Pécs lesz a házigazdája a VII. oszmanisztikai világ- kongresszusnak. Az oszmán —török civilizációval foglalkozó tudósok először találkoznak egymással Magyarországon. A szeptember 7. és 12. között megrendezendő Augusztus 23-án és 24-én kerül sor Miskolcon a már hagyományos borsodi fonó lebonyolítására. A kulturá- I lis seregszemlén Borsod-Aha _ új-Zemplén, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, valamint a szomszédos Szlovákiából Kassa város hagyományőrző amatőr együttesei, dalosai, szólótáncosai vesznek részt. egyén megélhetését, szociális biztonságát garantáló jogo- . sítványok. Az állampolgári jogok tekintetében a különböző országokban mindig vitás kérdés volt, hogy nem kellene-e a jogok katalógusát továbbterjeszteni, például a lakóhely megválasztásának szabadságára vagy a személyi tulajdonhoz való jog, vagy a lakásihoz való jog irányába. A másik vitatéma, hogy ezeket a jogokat milyen mélységig kell az alkotmányiban szabályozni. Például elégséges-e a sajtószabadságot az alkotmányban deklarálni és az ezzel kapcsolatos jogi garanciákat alacsonyabb szintű jogszabályokra bízni. (Például sajtóengedélyezés, a helyreigazítás szabályai vagy az egyesülési jognál az egyesület alapításának feltételei stb.). Ilyen jellegű viták nálunk is vannak. Az 1949-ban létrehozott magyar alkotmány általában megelégszik azzal, hogy kinyilvánítja ezeknek a jogoknak a létét, néhány politikai jellegű garanciát ad, megalkotásukat azonban alacsonyabb szintű jogszabályokra bízza. Az 1972. évi alkotmánymódosítás elvileg kimondotta ezeknek a normáknak törvénybe foglalását. Az alkotmány csak any- nyit tartalmaz hogy az állampolgároknak egyesülési joguk van, de hogy milyen feltételekkel lehet egyesületet alapítani, az törvényerejű rendeletben szabályozott. Ennek azonban az a következménye, hogy az alkotmány ugyan nagyon fontos politikai deklaráció, de azon a konkrét jogi szabályok kí- Vülrekedtek. Ezért van az, hogy az állampolgárok kevésbé érzik jogviták esetén az alkotmány eligazító, szabályozó jelentőségét, de az sem gyakori, hogy a konkrét állami döntések, például bírói ítéletek vágj- államigazgatási szervek döntései az alkotmányra hivatkozhatnának. Az alkotmány jogi formáját tekintve törvény, tehát jogi szabály, ennek azonban döntően a további jogi normák alkotásában van jelentősége. Az állampolgár, aki az esetek többségében a jog alkalmazásakor találkozik a joggal, így nem érzi az alkotmány szabályozó szerepét. A kérdés az, hogy ezt természetes folyamatnak ikell-e tekinteni vagy sem. Ügy gondolom alapvetően igen, de ez nem zárja ki azt a társadalmi igényt, hogy az alkotmány jogi jélllegét, garanciát adó szerepét növelni kell. tudományos ülésen előreláthatóan huszonöt európai és tengeren túli ország oszmánistái vesznek részt: történészek, nyelvészek, irodalmárok, néprajzkutatók, művészettörténészek és más tudományágak képviselői. A találkozó augusztus 23- án Miskolc főutcáján menet- táncbemutatóval, színes felvonulással kezdődik, ezután a Herman Ottó Múzeum'központi épületénél tartják a borsodi fonó ünnepélyes megnyitóját, s bemetatkoz- nak népművészeti csoportok. Dr. Schmidt Péter egydtemi tanár Szeptember 7-til 12-ls, Pécsett Oszmanisztikai világkongresszus Borsodi fonó Hagyományőrző együttesek seregszemléje Ery kép az „építési naplóból” {Fotó: T. K. L.)
