Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-19 / 195. szám

1986. AUGUSZTUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Várhatóan zökkenőmentes lesz az ellátás Tankönyvhajrá így festette Munkácsy a Honfoglalást Most, hogy az Alkotmányt ünnepeljük, gyakran szó esik a Parlamentről, az „őrsig házáról” is, ahol életün­ket, rendünket meghatározó törvények, döntések szület­nek. A házról érkező televíziós tudósítások hátteréül gyak­ran felvillan egy különleges kép — itt a Parlamentben található ugyanis Munkácsy Mihálynak, a Honfoglalás cí­mű óriásfestménye. Ki ne ismerné ezt a több A Tankönyvkiadó 1345 féle tankönyvet jelentet meg az új tanéviben. A kiadványok nagy része már lekerült a nyomdagépekről, többségét átvették a terjesztő válla­latok, s csupán nyolc féle kö­teten dolgoznak még a nyom­dák. Lojd Lajos, a Tankönyv- kiadó Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettesének tájékozta­tása szerint jól sikerült a felkészülés az idei tanévre, a megfelelő szervezés és a nyomdák pontos munkája eredményeként várhatóan zökkenőmentes lesz a tan­könyvellátás. A vállalat 88 új tanköny­vet ad közre, az újdonságok több mint egyiharmada nem­zetiségi iskolákban tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt példa, már júliusra elkészül­tek. Új kiadvány az általá­nos iskola harmadik osztá­lyos diákjainak szóló speci­ális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A betű­vetéssel most ismerkedő el­ső osztályosoknak háromféle tankönyvcsaládot kínálnak: azt, hogy melyikből tanulnak majd a kisdiákok, a pedagó­gus dönti eL Új fizika és ké­mia könyvekből gyarapíthat­ják ismereteiket a középis­kolások, akiknek Művészeti ismeretek című tankönyve papírellátási gondok miatt csak szeptember első felé­ben készül el. A Tankönyv- kiadó az 1986/87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet ké­szít A még nyomdában lé­vő, szakközépiskolai, kisegí- tőiskolai kötetek a követke­A világirodalom jeles poé­tái számtalanszor megéne­kelték már a pusztai tüzek hívogató fényét, simogató melegét vagy modernebbül fogalmazva: közösségi ormá- ló-megtartó erejét. Valóban a tűz évezredek óta „meg­fogja” a révedező tekintetű embert, maga köré gyűjti a melegségre vágyókat, meg­lágyítja a szíveket. Az em­ber pedig — beletemetkez­ve e misztikus természeti csodába — beszélni kezd ... valahogy őszintébben, mint máskor. „Egy szigetre vágytam, egy olyan érzelmi szigetre, amely eddig hiányzott az életemből. Másképp éltem egy hétig; olyan dolgokon gondolkodtam, amelyek el­sősorban másnak a problé­mái. Amit most a leginkább érzek: nem akarok hazamen­ni ...” Ez a néhány gondo­lat — talán fölösleges is hangsúlyozni — tűz mellett hangzott el, diákszájból, mégpedig egy nyíregyházi olvasótáborban, amely ezút­tal más volt, mint a koráb­ban megszokottak — tulaj­donképpen már az elnevezé­sében is: Olvasótábor Kö­zépiskolások Együttgondol­kodására. Két héttel ezelőtt mintegy negyven szolnoki diák uta­zott el a Nyírség fővárosá­ba, hogy ottani társaikkal együtt tíz napon keresztül megpróbálják másként szemlélni a világot, mint ad­dig, megismerni, megérteni a valóság realitásait, kriti­kusan elfogadni világunk történéseit, és hogy megta­nuljanak a gondolatok ku­szaságában — valamilyen módon — rendet teremteni, vitatkozni. Kamaszkorban, illetve a felnőttkor küszöbén a középiskolás sok mindent jól lát, ért a világból, de időnként rácsodálkozik dol­gokra, s k,érdőn áll meg előttük — bizonyos össze­függéseket kutatva. Ilyen­kor kellenek a jó kalauzok, akik a felnőtt-kamaszt biz­tos kézzel vezetik végig a sokszor hangsúlyozott „rej­telmeken". A nyíregyházi olvasótá­borban szerencsésen talál­kozott egymással felnőtt és diák. A tábor vezetője, Re- kéné Mondok Ildikó még a ző napokban kerülnek a ter­jesztőkhöz, így a diákok még idejében megkaphatják azo­kat. A korábban elkészült ki­adványok többségét az isko­lák már átvették, jelentősen megkönnyítve a tankönyv­terjesztők munkáját. Volt, ahol a diákok már az elmúlt tanév végén kézhez kapták az idei tanul ni valót. A tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyves­boltok közreműködésével ha­marosan minden iskolába el­jutnak a tankönyvek. Az általános iskolai, a gimnázi­umi és a szakközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt már csak az iskolákban lehat megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szep­tember elején nem kelnek el. az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is fog­lalkozó Művelt Nép boltok­ban és az Afész-üzletekben. Az AKV szeptember 3-tól 7-ig a városligeti Petőfi Csarnokiban rendez tan­könyvvásárt, A gép- és gyorsíró iskolák tankönyveit szeptember 8-tól az V. kerületi Kecskeméti utca 2. szám alatti Eötvös Loránd Könyvesbolt árusít­ja — egész évben. Az alsó­fokú iskolák és a kisegítő tanintézmények könyveit ugyancsak szeptember 8-tól az V. kerület Október 6. ut­ca 9. szám alatti, a középis­kolákét pedig az Október 6. utca 8. szám alatti tankönyv­boltban lehet megrendelni, iillletve beszerezni. tavasszal — az elképzelé­seknek megfelelően — tehet­séges, fogékony gyerekek to­borzásába kezdett, majd si­keresen gyűjtött maga köré néhány pedagógust, akik ké­sőbb mindvégig tudásuk legjavát nyújtva segédkez­tek a csoportmunkában. Mert az olvasótáborok lelke a kiscsoportos foglalkozás. A gyerekek szűkebb közösség­ben könnyebben megnyíl­nak, végső soron ez ad al­kalmat arra, hogy igazán elmélyült beszélgetések bon­takozzanak ki. Ennélfogva a csoportbeosztás alapvető fontosságú; N yíregy házán így is kezelték, öt „csoma­got” állítottak össze; ezek mindegyike egy-egy versidé­zetet, színt, zenei betétet, festményt, grafikát, és kor­tesbeszédet tartalmazott. Ki­ki kedvére választhatott egy összeállítást — amivel vol­taképp azonos érdeklődésű társait is megválasztotta. Nem maradt más hátra, mint ismerkedni, oldani a gátlásokat. Az igazi programok ez­után következtek: minden nap más és más szellem': já­tékot hozott, estéről estére pedig rangos előadók egész sora látogatott el a táborba: esztéta, csillagász, gitármű­vész, filozófus adta egymás­nak a kilincset tíz napon át. S folytak a beszélgetések az emberről, szerteágazó kap­csolatairól, helyéről a világ­Visegrádi Fellegvár Felújítottak kit palotaszárnyat Befejezés előtt áll a vi­segrádi Fellegvár két palo- taszámyának felújítása. A düledező. omladozó, életve­szélyessé vált falak megerő­sítéséhez tíz évvel ezelőtt lát­tak hozzá. A nagymúltú nemzeti érték megmentésé­re különböző forrásokból több mint 20 millió forint ju­tott. Felépítették a kaputor­nyot, s az udvari rész födém­bontást kapott; a tetőre — amely kilátóul is szolgál — a Dunakanyar látványa tárul a látogató elé, az eredeti ál­lapotába visszaállított fedett udvar pedig különféle ren­dezvényeknek adihat otthont. Legcélszerűbb hasznosításá­ra a vár gazdája a Pilisi Parkerdő Gazdaság tervpá­lyázatot írt ki. A beérkező javaslatok szerint kiállítások, kulturális programok foga­dására lehetne a történel­mi falak közötti helyet te­remteni. Még az idén hozzá is látna a feltételek megte­remtéséhez, a kellő világí­tás fölszereléséhez, mellék- helyiségek kialakításához. Ezzel párhuzamosan folyta­tódik a harmadik palota­szárny rendibehozatala. A palota, a felújítási mun­kálatok miatti évtizedes kényszerű szünet után a jö­vő év elején újra megnyí­lik a turisták előtt. ban, filmélményekről, hit­ről, magyarságtudatról. Mérleget vonni, egy tábor jelentőségét felbecsülni az utolsó napon lehet, amikor ismeretekkel, élményekkel telítődve visszatekint az ember a mögötte hagyott napokra. Vígh Anita, a Ver­seghy Gimnázium idén érettségizett tanulója így foglalta össze az őt ért hatá­sokat: „Úgy érzem, régeb­ben sablonokban gondolkod­tam, de ittlétem alatt meg- tépázódtak bizonyos koráb­bi sémák. Tíz nap elég volt, hogy felmerüljön bennem valami más igény is: szá­momra tágult a horizont”. Fekete Mariann harmadikos gimnazista, a házigazdák kö­zül: „Az embernek szüksége van arra, hogy lehetősége­ket villantsanak fel előtte, s ezeket alkalmasint meg kell ragadnia. Ebben a korban rendezetlen az ember, de muszáj keresnie a módokat, hogy egyszer végre ráleljen a helyes útra. A tábori el­mélyülések engem például megerősítettek abban, hogy mindenképp fogorvos le­gyek”. A tűz körül ülve valószí­nűleg még jó néhány diák­ban megfogalmazódott egy hasonlóan szép és szilárd elhatározás. De ha csupán egy emberben született cél­tudatos döntés, már akkor is megérte a táborozás. Jurkovics János mint két méter magas és hat méternél is szélesebb jelene­tet, amelyen Árpád fehér lo­ván ülve széttekint népének tisztelgő seregén; Azt azon­ban felteihetőleg jóval ke­vesebben tudják, hogy e mű megszületésében milyen fon­tos szerepvet játszott a kora­beli Szeged, meg még né­hány más Csongrád megyei helység. Az 1879-es nagy árvíz után példás gyorsasággal és tele­pülésrendezés európai szín­vonalán újjáépülő város elöl­járósága egyrészt arról dön­tött. hogy az akkor már messze földön híres piktort e nagy munkájában minden módon segíteni fogják, más­részt arról, hogy a gondosan ápolt barátság gyümölcse­iként a kép nagy színvázlatát megszerzik tőle. Munkácsyt Szegedhez édes­getni nem volt nehéz. Egy jó üzleti érzékű műkereske­dő 1882 márciusálban már bemutatta itt Búsuló juhász című képét, illetőleg a Krisz­tus a Pilátus előtt című tab­lójának fényképváltozatát. Nem kevesebb, mint 1600 né­ző váltott jegyet a két lát­ványossághoz a Hungária Szállóba. Amikor pedig a Honfogla­lás megfestése ötletből való­sággá kezdett lenni, Mun­kácsy személyesen is megje­lent Szegeden. Erre az első látogatásra 1891 októberében került sor, egészen pontosan azért, hogy — a Szegedi Nap­ló szerint — „... a Tisza mel­lékéről tiszta magyar típusú model leket...'! akart Párizsiba vinni a mester. (Neullyban ekkor már állt az a hatalmas műterem, amelyet külön a szóban forgó kép elkészíté­séhez építettek.). Munkácsy rövid pesti tar­tózkodás után előbb Szentes­re vonatozott ahol az akko­ri főispán, Zsilinszky Mi­hály — lévén rokonok — nagy szeretettel fogadta. Az ő tár­saságában rándult át aztán Csongrádra, majd Szegvárra is. Ez utóbbi helyen bukkant rá arrra a paraszt férfira, akiről Árpáid arcát mintáz­ta. Szegedre 1891. október 25- én érkezett meg a művész. Itt Tisza Lajos, az árvíz utá­ni helyreállítás kormánybiz­tosa kísérte, a helybeli lap tudósító riportere pedig Mik­száth Kálmán volt. Munkácsyt érthető ked­vességgel és nagy-nagy tisz­telettel fogadták a város elöl­járói. Mivel éppen akkor — október 26-án — avatták fel a mai Balástyán a felsőtji- nyai központot, különvonatot indítottak oda, hogy Munká- csynak ne kelljen kocsin fá­radnia. A mester természe­tesen ezt az avatási ünnep­séget is arra használta fel, hogy vázlatokat készítsen. Te­hette, mert — Mikszáth sza­vaival — „..ki volt adva a rendelet a pusztai kapitá­nyoknak, hogy ami jóképű férfinép vagyon köröskörül, két mérföldnyire a bárány- címerű város tanyájától, az mind ott legyék, de az öregje is...” A felsőtanyai látogatás után a szegedi kaszinó ava­tása volt soron. Ott Munká­csy figyelmét hosszan lekö­tötte egy mongolos arcú lány, bizonyos Szeles Olga. Nos, ő lett annak az asszony­nak a modellje, aki a vezéri sátor előtt magasba tartja gyermekét. A mester sok-sok teleraj­zolt lappal és rengeteg él­mény biztokában október 27- én utazott el Szegedről. Amint visszatért Párizsba, csak a Honfoglalással foglal­kozott. Előbb a kép szénraj­zát készítette el, majd meg­festette azt a nagy színváz­latot is, amejy — amint azt a Tisza pártján remélték — a városi múzeum falára ke­rült. Végezetül pedig a Par­lament számára megrendelt változatot is befejezte; 1883 decemberében látta el hite­lesítő kézjegyével. Hogy mi a különbség a Szegeden látható vázlat és a végleges mű között? Egye­bek között az, hogy ez utób­bin a kívánatosnál jobban látszik a megrendelők sok­sok kívánsága, elháríthatat­lan igénye. Míg az előtanul­mányok szellősek, a meg­örökített típusok jellegzete­sebbek, addig a „nagy” Hon­foglalás zsúfoltabb; Végváry Lajos művészettörténész sze­rint: „...a budapestin az ak­kori magyar arisztokraták és közéleti személyiségek arc­vonásait is megörökítette”. Ez olyan nagy — és minőség­rontó — engedmény volt, hogy magát az alkotót is •megvi­selte. Korabeli feljegyzései­ből tudjuk, mit érzett, ami­kor „..az egész képet áthan­goltam...” A Honfoglalás azonban így is kiemelkedő alkotása a magyar művészettörténet­nek. A millennium kora mutatta fel benne önmagát... A. L. Dísze lesz a Széchenyi városrésznek Katonai kollégium épül Szolnokon A katonai pályára készülő kétszázötven középiskolás fiatalnak ad majd otthont Szolnokon, a Széchenyi városrészben épü­lő új kollégium. A Közületi Beruházó Vállalat versenytárgyalásán az épület ki­vitelezését a SZOTÉV nyerte el, és június közepén meg is kezdte a munkát. Jelenleg az épületszerkezetek szerelése folyik, s már állnak a munkálatokhoz szükséges ideiglenes épületek. A kollégium a városképbe illő, kétszin­tes, nyeregtetős, átriumos megoldású épü­lete az Általános Épülettervező Vállal kollektívájának munkáját dicséri. A fel szinten kapnak majd helyet a lakószobi és a szemináriumi helyiségek, az alsón ol tatótermek, műhelyek és tanári szobi lesznek, s ide kerül a tágas, önkiszolgá rendszerű étterem is. A fiatalok sportolá kedvét tornaterem, kondicionáló helyis gek és több sportpálya elégíti majd ki. modern, központifűtéses és jól félszer« kollégium 1988 júniusára készül el, akk ősztől vehetik birtokba a diákok. „Nem akarok hazamenni...” avagy egy olvasótábor naplójából Utolsó foglalkozásra gyűlt össze a kiscsoport

Next

/
Thumbnails
Contents