Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
1986. AUGUSZTUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Várhatóan zökkenőmentes lesz az ellátás Tankönyvhajrá így festette Munkácsy a Honfoglalást Most, hogy az Alkotmányt ünnepeljük, gyakran szó esik a Parlamentről, az „őrsig házáról” is, ahol életünket, rendünket meghatározó törvények, döntések születnek. A házról érkező televíziós tudósítások hátteréül gyakran felvillan egy különleges kép — itt a Parlamentben található ugyanis Munkácsy Mihálynak, a Honfoglalás című óriásfestménye. Ki ne ismerné ezt a több A Tankönyvkiadó 1345 féle tankönyvet jelentet meg az új tanéviben. A kiadványok nagy része már lekerült a nyomdagépekről, többségét átvették a terjesztő vállalatok, s csupán nyolc féle köteten dolgoznak még a nyomdák. Lojd Lajos, a Tankönyv- kiadó Vállalat műszaki igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint jól sikerült a felkészülés az idei tanévre, a megfelelő szervezés és a nyomdák pontos munkája eredményeként várhatóan zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás. A vállalat 88 új tankönyvet ad közre, az újdonságok több mint egyiharmada nemzetiségi iskolákban tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt példa, már júliusra elkészültek. Új kiadvány az általános iskola harmadik osztályos diákjainak szóló speciális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A betűvetéssel most ismerkedő első osztályosoknak háromféle tankönyvcsaládot kínálnak: azt, hogy melyikből tanulnak majd a kisdiákok, a pedagógus dönti eL Új fizika és kémia könyvekből gyarapíthatják ismereteiket a középiskolások, akiknek Művészeti ismeretek című tankönyve papírellátási gondok miatt csak szeptember első felében készül el. A Tankönyv- kiadó az 1986/87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet készít A még nyomdában lévő, szakközépiskolai, kisegí- tőiskolai kötetek a követkeA világirodalom jeles poétái számtalanszor megénekelték már a pusztai tüzek hívogató fényét, simogató melegét vagy modernebbül fogalmazva: közösségi ormá- ló-megtartó erejét. Valóban a tűz évezredek óta „megfogja” a révedező tekintetű embert, maga köré gyűjti a melegségre vágyókat, meglágyítja a szíveket. Az ember pedig — beletemetkezve e misztikus természeti csodába — beszélni kezd ... valahogy őszintébben, mint máskor. „Egy szigetre vágytam, egy olyan érzelmi szigetre, amely eddig hiányzott az életemből. Másképp éltem egy hétig; olyan dolgokon gondolkodtam, amelyek elsősorban másnak a problémái. Amit most a leginkább érzek: nem akarok hazamenni ...” Ez a néhány gondolat — talán fölösleges is hangsúlyozni — tűz mellett hangzott el, diákszájból, mégpedig egy nyíregyházi olvasótáborban, amely ezúttal más volt, mint a korábban megszokottak — tulajdonképpen már az elnevezésében is: Olvasótábor Középiskolások Együttgondolkodására. Két héttel ezelőtt mintegy negyven szolnoki diák utazott el a Nyírség fővárosába, hogy ottani társaikkal együtt tíz napon keresztül megpróbálják másként szemlélni a világot, mint addig, megismerni, megérteni a valóság realitásait, kritikusan elfogadni világunk történéseit, és hogy megtanuljanak a gondolatok kuszaságában — valamilyen módon — rendet teremteni, vitatkozni. Kamaszkorban, illetve a felnőttkor küszöbén a középiskolás sok mindent jól lát, ért a világból, de időnként rácsodálkozik dolgokra, s k,érdőn áll meg előttük — bizonyos összefüggéseket kutatva. Ilyenkor kellenek a jó kalauzok, akik a felnőtt-kamaszt biztos kézzel vezetik végig a sokszor hangsúlyozott „rejtelmeken". A nyíregyházi olvasótáborban szerencsésen találkozott egymással felnőtt és diák. A tábor vezetője, Re- kéné Mondok Ildikó még a ző napokban kerülnek a terjesztőkhöz, így a diákok még idejében megkaphatják azokat. A korábban elkészült kiadványok többségét az iskolák már átvették, jelentősen megkönnyítve a tankönyvterjesztők munkáját. Volt, ahol a diákok már az elmúlt tanév végén kézhez kapták az idei tanul ni valót. A tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyvesboltok közreműködésével hamarosan minden iskolába eljutnak a tankönyvek. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt már csak az iskolákban lehat megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szeptember elején nem kelnek el. az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az Afész-üzletekben. Az AKV szeptember 3-tól 7-ig a városligeti Petőfi Csarnokiban rendez tankönyvvásárt, A gép- és gyorsíró iskolák tankönyveit szeptember 8-tól az V. kerületi Kecskeméti utca 2. szám alatti Eötvös Loránd Könyvesbolt árusítja — egész évben. Az alsófokú iskolák és a kisegítő tanintézmények könyveit ugyancsak szeptember 8-tól az V. kerület Október 6. utca 9. szám alatti, a középiskolákét pedig az Október 6. utca 8. szám alatti tankönyvboltban lehet megrendelni, iillletve beszerezni. tavasszal — az elképzeléseknek megfelelően — tehetséges, fogékony gyerekek toborzásába kezdett, majd sikeresen gyűjtött maga köré néhány pedagógust, akik később mindvégig tudásuk legjavát nyújtva segédkeztek a csoportmunkában. Mert az olvasótáborok lelke a kiscsoportos foglalkozás. A gyerekek szűkebb közösségben könnyebben megnyílnak, végső soron ez ad alkalmat arra, hogy igazán elmélyült beszélgetések bontakozzanak ki. Ennélfogva a csoportbeosztás alapvető fontosságú; N yíregy házán így is kezelték, öt „csomagot” állítottak össze; ezek mindegyike egy-egy versidézetet, színt, zenei betétet, festményt, grafikát, és kortesbeszédet tartalmazott. Kiki kedvére választhatott egy összeállítást — amivel voltaképp azonos érdeklődésű társait is megválasztotta. Nem maradt más hátra, mint ismerkedni, oldani a gátlásokat. Az igazi programok ezután következtek: minden nap más és más szellem': játékot hozott, estéről estére pedig rangos előadók egész sora látogatott el a táborba: esztéta, csillagász, gitárművész, filozófus adta egymásnak a kilincset tíz napon át. S folytak a beszélgetések az emberről, szerteágazó kapcsolatairól, helyéről a világVisegrádi Fellegvár Felújítottak kit palotaszárnyat Befejezés előtt áll a visegrádi Fellegvár két palo- taszámyának felújítása. A düledező. omladozó, életveszélyessé vált falak megerősítéséhez tíz évvel ezelőtt láttak hozzá. A nagymúltú nemzeti érték megmentésére különböző forrásokból több mint 20 millió forint jutott. Felépítették a kaputornyot, s az udvari rész födémbontást kapott; a tetőre — amely kilátóul is szolgál — a Dunakanyar látványa tárul a látogató elé, az eredeti állapotába visszaállított fedett udvar pedig különféle rendezvényeknek adihat otthont. Legcélszerűbb hasznosítására a vár gazdája a Pilisi Parkerdő Gazdaság tervpályázatot írt ki. A beérkező javaslatok szerint kiállítások, kulturális programok fogadására lehetne a történelmi falak közötti helyet teremteni. Még az idén hozzá is látna a feltételek megteremtéséhez, a kellő világítás fölszereléséhez, mellék- helyiségek kialakításához. Ezzel párhuzamosan folytatódik a harmadik palotaszárny rendibehozatala. A palota, a felújítási munkálatok miatti évtizedes kényszerű szünet után a jövő év elején újra megnyílik a turisták előtt. ban, filmélményekről, hitről, magyarságtudatról. Mérleget vonni, egy tábor jelentőségét felbecsülni az utolsó napon lehet, amikor ismeretekkel, élményekkel telítődve visszatekint az ember a mögötte hagyott napokra. Vígh Anita, a Verseghy Gimnázium idén érettségizett tanulója így foglalta össze az őt ért hatásokat: „Úgy érzem, régebben sablonokban gondolkodtam, de ittlétem alatt meg- tépázódtak bizonyos korábbi sémák. Tíz nap elég volt, hogy felmerüljön bennem valami más igény is: számomra tágult a horizont”. Fekete Mariann harmadikos gimnazista, a házigazdák közül: „Az embernek szüksége van arra, hogy lehetőségeket villantsanak fel előtte, s ezeket alkalmasint meg kell ragadnia. Ebben a korban rendezetlen az ember, de muszáj keresnie a módokat, hogy egyszer végre ráleljen a helyes útra. A tábori elmélyülések engem például megerősítettek abban, hogy mindenképp fogorvos legyek”. A tűz körül ülve valószínűleg még jó néhány diákban megfogalmazódott egy hasonlóan szép és szilárd elhatározás. De ha csupán egy emberben született céltudatos döntés, már akkor is megérte a táborozás. Jurkovics János mint két méter magas és hat méternél is szélesebb jelenetet, amelyen Árpád fehér lován ülve széttekint népének tisztelgő seregén; Azt azonban felteihetőleg jóval kevesebben tudják, hogy e mű megszületésében milyen fontos szerepvet játszott a korabeli Szeged, meg még néhány más Csongrád megyei helység. Az 1879-es nagy árvíz után példás gyorsasággal és településrendezés európai színvonalán újjáépülő város elöljárósága egyrészt arról döntött. hogy az akkor már messze földön híres piktort e nagy munkájában minden módon segíteni fogják, másrészt arról, hogy a gondosan ápolt barátság gyümölcseiként a kép nagy színvázlatát megszerzik tőle. Munkácsyt Szegedhez édesgetni nem volt nehéz. Egy jó üzleti érzékű műkereskedő 1882 márciusálban már bemutatta itt Búsuló juhász című képét, illetőleg a Krisztus a Pilátus előtt című tablójának fényképváltozatát. Nem kevesebb, mint 1600 néző váltott jegyet a két látványossághoz a Hungária Szállóba. Amikor pedig a Honfoglalás megfestése ötletből valósággá kezdett lenni, Munkácsy személyesen is megjelent Szegeden. Erre az első látogatásra 1891 októberében került sor, egészen pontosan azért, hogy — a Szegedi Napló szerint — „... a Tisza mellékéről tiszta magyar típusú model leket...'! akart Párizsiba vinni a mester. (Neullyban ekkor már állt az a hatalmas műterem, amelyet külön a szóban forgó kép elkészítéséhez építettek.). Munkácsy rövid pesti tartózkodás után előbb Szentesre vonatozott ahol az akkori főispán, Zsilinszky Mihály — lévén rokonok — nagy szeretettel fogadta. Az ő társaságában rándult át aztán Csongrádra, majd Szegvárra is. Ez utóbbi helyen bukkant rá arrra a paraszt férfira, akiről Árpáid arcát mintázta. Szegedre 1891. október 25- én érkezett meg a művész. Itt Tisza Lajos, az árvíz utáni helyreállítás kormánybiztosa kísérte, a helybeli lap tudósító riportere pedig Mikszáth Kálmán volt. Munkácsyt érthető kedvességgel és nagy-nagy tisztelettel fogadták a város elöljárói. Mivel éppen akkor — október 26-án — avatták fel a mai Balástyán a felsőtji- nyai központot, különvonatot indítottak oda, hogy Munká- csynak ne kelljen kocsin fáradnia. A mester természetesen ezt az avatási ünnepséget is arra használta fel, hogy vázlatokat készítsen. Tehette, mert — Mikszáth szavaival — „..ki volt adva a rendelet a pusztai kapitányoknak, hogy ami jóképű férfinép vagyon köröskörül, két mérföldnyire a bárány- címerű város tanyájától, az mind ott legyék, de az öregje is...” A felsőtanyai látogatás után a szegedi kaszinó avatása volt soron. Ott Munkácsy figyelmét hosszan lekötötte egy mongolos arcú lány, bizonyos Szeles Olga. Nos, ő lett annak az asszonynak a modellje, aki a vezéri sátor előtt magasba tartja gyermekét. A mester sok-sok telerajzolt lappal és rengeteg élmény biztokában október 27- én utazott el Szegedről. Amint visszatért Párizsba, csak a Honfoglalással foglalkozott. Előbb a kép szénrajzát készítette el, majd megfestette azt a nagy színvázlatot is, amejy — amint azt a Tisza pártján remélték — a városi múzeum falára került. Végezetül pedig a Parlament számára megrendelt változatot is befejezte; 1883 decemberében látta el hitelesítő kézjegyével. Hogy mi a különbség a Szegeden látható vázlat és a végleges mű között? Egyebek között az, hogy ez utóbbin a kívánatosnál jobban látszik a megrendelők soksok kívánsága, elháríthatatlan igénye. Míg az előtanulmányok szellősek, a megörökített típusok jellegzetesebbek, addig a „nagy” Honfoglalás zsúfoltabb; Végváry Lajos művészettörténész szerint: „...a budapestin az akkori magyar arisztokraták és közéleti személyiségek arcvonásait is megörökítette”. Ez olyan nagy — és minőségrontó — engedmény volt, hogy magát az alkotót is •megviselte. Korabeli feljegyzéseiből tudjuk, mit érzett, amikor „..az egész képet áthangoltam...” A Honfoglalás azonban így is kiemelkedő alkotása a magyar művészettörténetnek. A millennium kora mutatta fel benne önmagát... A. L. Dísze lesz a Széchenyi városrésznek Katonai kollégium épül Szolnokon A katonai pályára készülő kétszázötven középiskolás fiatalnak ad majd otthont Szolnokon, a Széchenyi városrészben épülő új kollégium. A Közületi Beruházó Vállalat versenytárgyalásán az épület kivitelezését a SZOTÉV nyerte el, és június közepén meg is kezdte a munkát. Jelenleg az épületszerkezetek szerelése folyik, s már állnak a munkálatokhoz szükséges ideiglenes épületek. A kollégium a városképbe illő, kétszintes, nyeregtetős, átriumos megoldású épülete az Általános Épülettervező Vállal kollektívájának munkáját dicséri. A fel szinten kapnak majd helyet a lakószobi és a szemináriumi helyiségek, az alsón ol tatótermek, műhelyek és tanári szobi lesznek, s ide kerül a tágas, önkiszolgá rendszerű étterem is. A fiatalok sportolá kedvét tornaterem, kondicionáló helyis gek és több sportpálya elégíti majd ki. modern, központifűtéses és jól félszer« kollégium 1988 júniusára készül el, akk ősztől vehetik birtokba a diákok. „Nem akarok hazamenni...” avagy egy olvasótábor naplójából Utolsó foglalkozásra gyűlt össze a kiscsoport
