Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kutató, fejlesztő mérnökök 99 ■ ■ ■ A M W _ H BH II III 11"M mg | l| I ff% #8 tfg fpk III n ■ H 1811" " (Folytatás az 1. oldalról) hanem a választék és a fel­dolgozottság is javuljon — és így a jövedelem emelked­jék. Ennek három feltétele van: A jó minőségű, megfe­lelő fafaj taössze tét élű erdő­felújítás és erdőtelepítés; olyan faikitermelés, amelyik hozzájárul a jövedelemter­melő képesség megőrzéséhez; olyan szabályozás, amelyik a dolgozókat érdekeltté te­szi mind az alapfeltételek biztosításában, mind a jöve­delmezőség növelésében. Az OEE továbbra is sze­retne hozzájárulni ahhoz, hogy az erdőgazdálkodás ez­után is megtalálja azt az utat, amelyik saját célkitű­zéseinek, de a környezet- és természetvédelem igényeinek is megfelel, Tudjuk, hogy a környezetvédelem egyik fon­tos, ha nem a legfontosabb tényezője az erdő védelme. Nem túlzás azt állítani, hogy nincs környezetvédelem er­dő nélkül, és nincs erdő kör­ezetvédelam nélkül. A megnyitó után Gáspár Hantos Géza, az OEE főtit­kára az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület főtitkára tartotta meg beszá­molóját, Szólott például az egyesület gazdasági építő- munkát segítő és szakmai ér­dekvédelmi tevékenységéről, szervezeti életéről. Az OEE fontos feladatának tekinti az erdészet (fagazdaság) VII. ötéves terve megvalósításá­nak társadalmi támogatását, hozzá kíván járulni, hogy az erdőállomány, az erdők mi­nősége a tervidőszak végéig folyamatosan javuljon — mondotta. Éppen ezt hang­súlyozza a mostani közgyű­lés a „Minőségi erdőgazdál­kodásért” jelmondata is. Tovább kívánjuk segíteni a fa komplex hasznosítását — folytatta a főtitkár — és elemző-tervező tevékenysé­get folytatni annak érdeké­ben, hogy a jövőben az erdő- gazdálkodás (sajátosságainak megfelelően) jobban beillesz­szerébe, és nyugodt, harmo­nikus, a társadalom további jövőjének megfelelő fejlő­dése az ezredfordulóig meg­alapozottabb legyen. Az egyesület ellenőrző bi­zottságának a főtitkári beszá­molót követő jelentése után kitüntetéseket adtak át. Az OEE köztiszteletben álló se- niorja, Tömpe, István az MSZMP KB tagja, a Magyar Rádió és Televízió nyugal­mazott elnöke, az Országos Erdészeti Főigazgatóság egy­kori vezetője, valamint Bo- ross György, gyémántdiplo­más erdőmérnök és a ma­gyar—szlovén erdészeti kap­csolatok kiépítéséért igen sokat tevő Nemesszeghy La- dislav, a muraszombati erdő­gazdaság igazgatója ekkor vette át az OEE tiszteletbeli tagságot tanúsító díszokleve­let. A kiüntettek sorában ott voltak a Szolnok megyeiek is: Török László, a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója az OEE Bedő Albert Emlékérmét, Bagaméry Gáspár a Tisza- földvári Lenin Tsz erdészeti >ágaaatvezetője, Bagó Imre ágazatvezető, Ferenczvári Tibor üzemigazgató, Király György üzemigazgató és Kiss Barnabás főerdész, a NE1FAG dolgozói, illetve Kardos Re­zső, az OEE szolnoki cso­portjának nyugalmazott tit­kára Kiváló Munkáért kitün­tetéseket vehettek át. A szünet után a tanácsko­zás a beszámoló fölötti vitá­val, majd Török Lászlónak, a NEFAG igazgatójának az Alföld erdőgazdálkodásáról szóló előadásával folytatta munkáját. A vándorgyűlés alkalmá­ból a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban egy a NEFAG faipari termékeit bemutató kiállítást, valamint egy Halmágyi Roland és H. Jakab Ilona művészházaspár alkotásait bemutató tárlatot is megnyitottak. Az OEE vándorgyűlése ma Besenyszög,—Szórópusztán korszerű erdészeti gépek be­mutatójával folytatódik. V. Sz. J. A NEFAG faipari termékeivel tetszetős kiállításon ismer­kedhetnek meg a látogatók k ed jók a népgazdaság rend­Az állattenyésztés megyei helyzetéről tanácskoztak A tenyésztői kedv élénkülése várható Kormányzatunk az 1987-es termeléspolitikai célok kel­lő megalapozása érdekében már most, 1986 közepén nyil­vánosságra hozta az ár- és szabályozórendszer jövő évre tervezett változásait. Ennek keretében jelentős javulásra van kilátás az állattenyésztési ágazat közgazdasági helyze­tében. (E változások részleteiről a sajtó nemrégiben már tájékoztatta a közvéleményt.) Mindezeket figyelembe vé­ve, nagy jelentőségűnek te­kinthető az az aktívaérte­kezlet, amelyet tegnap dél­előtt rendezett a megyei ta­nács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya ter­melőszövetkezeti és vállalati vezetők részére. A tanácsko­zás összehívását két cél el­érése indokolta: egyrészt ér­tékelni a megye állattenyész­tési helyzetét, másrészt pedig információkat cseréni az ál­lattenyésztési ágazatot érin­tő szabályozóváltozások vár­ható hatásairól. Papp László osztályvezető­helyettes nyitotta meg az aktívaülést, majd áttekintést adott az ágazat megyei hely­zetéről, s a főbb folyamatok­ról. Az általa felvázolt kép természetesen nem egységes. A megye szarvasmarha-állo­mánya 1985-ben 134 ezer da­rab körül alakult, 1986-ra viszont 4,5 százalékkal csök­kent ez a szám. Pozitív je­lenségnek értékelte viszont az előadó azt, hogy egyetlen helyen sem tapasztaltak „fe­jetlen”, a tartás gazdaságta- lanságával indokolt leépítést. A csökkenést főként a régi, elavult istállók és telepek felszámolása okozta. A sertéstenyésztés jelen­leg a legkritikusabb .állattar­tó ágazatunk. Itt romlott az utóbbi időszakban leginkább a jövedelmezőség, aminek egyenes következménye lett a tartási és tenyésztési kedv rohamos visszaesése. Csak egyetlen adat e folyamat il­lusztrálására: 1983-tól 1986 első félévéig több mint 150 ezerrel csökkent a megyében a sertések száma. (Jelenleg ez az érték 664 ezer.) Még et­től is szembetűnőbb a vissza­esés a háztájiban: egy év alatt 29 százalékos csökke­nést „produkált” ez a szek­tor. A juhászat a krónikus sor­vadás időszakát ©li. A gazda­ságok sorra számolják fel gazdaságtalanná, ráfizeté­sessé váló telepeiket. Az el­múlt esztendőhöz képest, 1986 első félévére újabb 7,4 százalékkal csökkent me­gyénk juhállománya, s most már 178 ezernél tart. A baromfitartás egyértel­műen veszteséges volt az utóbbi időszakban. Az idő­közbeni, illetve az 1987-re tervezett intézkedések ered­ményeként rendeződni lát­szik az ágazat helyzete, amit jelez az is, hogy megállt a termelés csökkenése, sőt a megye két baromfifeldolgozó üzeme idén 23 százalékkal több alapanyagot vásárolt fel mint tavaly hasonló időszak­ban. A tájékoztató után a je­lenlévő szakemberek, szövet­kezeti és vállalati vezetők kaptak szót A kialakult vita során „összeállt” egy általá­nosnak nevezhető értékelés az 1987-re tervezett intézke­déseik nyomán várható hely­zetről. A gazdálkodó szerve­zetek ugyanis már számol­gattak. Ennek nyomán jó né­hány vezető elmondta, hogy ha az árak, illetve a szabá­lyozók változásából várható többletjövedelmet összeve­tik az emelkedő költségek­kel, s a beruházások terhei­vel — amelyeket most jelen­tős mértékben támogat majd a kormányzat —, akkor a kép kevésbé kedvező. Elmondták a szakembe­rek azt is, hogy az állattartó kedv némi élénkülése máris tapasztalható. A háztájiban és a közösben egyaránt ké­szülnek már a kedvezőbb feltételek kihasználására. hazánkban működő 112 ezer aktív mér­nök viszonylag jól elkülöníthető cso­portját képezik azok a szakembereit, aikik új ipari gyártmányok vagy me­zőgazdasági termékek kifej­lesztésén, illetve korszerűbb termelési eljárások, gépek és berendezések kidolgozásán munkálkodnak. Több okból is külön figyelmet érdemel­nek. Elsősorban: ott dolgoz­nak .közel a tűzhöz”, vagy­is ahol és ahonnan a gazda­ság modernizálását, megúju­lását remélhetjük, hogy be­hozhassuk a termelőeszkö­zökben, a termelöeijárások- nál tapasztalt lemaradásain­kat. Másodszor: a kutató-fej- Lesztő mérnököknek biztosí­tott feltételek visszahatnak az oktatásra. Ha vonzó ez a pálya, egyetemeinken is elő­térbe kerül az alkotó, inno­vatív típusú szakemberek képzésének igénye, a tanin­tézet igyekszik meg is felel­ni ennek a követelménynek. Harmadszor: új lépésváltásra kényszerül általában is a mérnöki munka, a moderni­zálás sodrába jutva korsze­rűbb kívánalmak fogalma­zódnak meg a gyártáselőké­szítés, az üzemfenntartás, a készletezés rutinfeladatai iránt is. De ne folytassuk a negyedikkel, hiszen a szak­emberek tucatnyi előnyét sorolják még fel a K+F, vagyis kutató-fejlesztő mér­nökök munkájának. És mé­gis.... Helyzetük nem áll arány­ban jelentőségükkel. Leg­utóbb a Figyelő című gazda­ságpolitikai hetilap is to­vábbadta, hogy a műszaki, tudományos alkotó területe­ken dolgozó beosztott mér­nökök jövedelme — persze, ami a főállásból származik — a legalacsonyabbak a többi mérnökfizetéshez viszonyít­va. A magyarázat egyszerű; a vállalatok elsősorban a holnapra tekintenek, s a rö­vidtávú tervek megvalósítá­sában kulcsszerepet játszó termelésirányítókat kíván­ják ösztönözni. Kétségtelen, ahhoz, hogy ők többet keres­senek a szakmunkásoknál, szükség is van erre a bérpo­litikára. Eközben viszont gondolni kellene a távolab­bi jövőre is. arra, hogy mi lesz holnapután? A válíala- toknól be kell látni, olyan lesz az üzem. amilyennek ä ma fejlesztői, kutatói azt megálmodják — persze a nemzetközi termelési és pia­ci trendeket, a tudomány fej­lődését figyelembe véve. És amilyen akikor lesz az üzem, ez határozza majd meg a lehetőségeket a szakmunká­sok, a termelésirányítók bé­rezésére, munkájuk anyagi elismerésére. Sőt. csak az! Hiszen alig remélhető, hogy a távoli jövőben is mentő­kötelet dobhatunk a kis ha­tékonysággal, elavult módon működő üzemeknek. Hogy esetleg külső forrásokkal pó­toljuk belső veszteségeinket. Sok helyütt kezdik már kapisgálni, hogy a K+F rész­legekre jobban oda kell fi­gyelni. Fontos, amit végez­nek — mondják —, csakhogy igen nehéz előre megmonda­ni, mennyi haszon lesz mun­kájukból. Az anyagi dotálá­sukhoz pedig ezt is jó lenne tudni. Valóban jogos igény­nek mondható, amit a válla­lati vezetők kívánnak. A vá­laszhoz azonban többet kel­lene foglalkozni a műszaki kutató-fejlesztő tevékenység közgazdasági értékelésével is; olyan számításokat szük­séges végezni, amelyek meg­mutatják a ráfordítások és a keletkeződ haszon viszonyát. Mint a magyar közgazdasá­gi szakfolyóiratok is jelzik (Turánsziky Miklós tanulmá­nya például a Közgazdasá­gi Szemlében), e gazdaságos- sági számítások elterjeszté­se és alkalmazása ma ha­zánkban igen nehézkes. A Nyugaton honos számítások közül tulajdonképpen egyik sem használható tökéletesen, lévén, hogy sokfajta terme­lési költség szubvenciókat is tartalmaz, egyes árakat kész­akarva eltérítenek. Viszont az bizonyos, hogy a kutatók már ma is célul tűzhetik az olcsóbb, korszerűbb techno­lógiákat, gyártmányokat, anélkül, hogy tudnák, ponto­san mennyivel kifizetődőbb eljárásokat, termékeket ter­veznek. Igazodni tudnak a követelményhez, hogy a ke­vésbé munkaerő- 'és ener­giaigényes termelést segítsék elő, a gépekhez kevesebb anyagot kelljen felhasznál­ni, megoldódjon a teljes hul­ladékhasznosítás, az i par és a mezőgazdaság „környezet- baráttá” váljon. Képesek-e erre a K+F mérnökök? Előképzettségük alapján bajosan. Hiszen köz- gazdasági ismeretekkel saj­nos nem halmozzák el ná­lunk a műszaki értelmiségie­ket az egyetemen. Vámos Ti­bor akadémikus jegyezte meg egyszer, hogy nem - javult eleget a helyzet azzal az időszakkal szemben, amikor ok a műszaki egyetemen úgy készítettek konstrukciós fel­adatokat, hogy az árakkal alig voltak tisztában. Az új gyártmányok, eljárások nem üzembe helyezésre, hanem tartós használatra, fogyasz­tásra születnek. Ehhez pedig közgazdasági műveltségre, ha nem általában humán műveltségre is szükség van. Ennek megszerzéséhez még nem nyújt elég alkalmat az egyetemi mérnök-közgazdász kiegészítő szak, s sok más továbbképzési forma. zek ugyanis nagy­részt egyéni érdek­lődésre méretezett formák, vagyis a 6aját érdeklődéstől ösztönzött továbbtanulókat elégítik 'ki. A szintézist az általános alapképzésben kel­lene talán létrehozni. A le­endő szakemberek szemléle­tének formálásával, az elmé­leti tárgyak iránti rokon- szenv élesztéséveL Az ilyetén felkészített fejlesztő és ku­tató mérnökeink bizonyára még eredményesebb, hasz­nosabb megoldásokkal siet­nének a vállalatok, a ter­melő ember segítségére. K. F. Színes, gazdag programok a megyében (Folytatás az I. oldalról) megyei tanács elnökhelyette­se mond köszöntőt. Ez alka­lommal társadalmi munkáért kitüntetéseket nyújtanak át önzetlen fáradozásért. Az új kenyér átadásának ünne­pi eseményét a Szivárvány citeraegyüttes műsora kíséri. Délelőtt 10 órakor avatják Szabó Iván szobrász a Túri Fazekasmúzeum részé­re készített domborművét, és délelőtt kezdődnek az Al­kotmány Kupa városi kispá­lyás női és férfi labdarúgó­bajnokságának küzdelmei. Tiszafüreden is gazdag programmal készülnek, amelynek egyik eseménye a 20-án a Szőlős Nóbordában rendezendő munkás-paraszt találkozó, amelyen a P/etőfi Tsz és a Ganz Danubius dol­gozói vesznek részt. Egész napos kulturális és sport- program szórakoztatja a fü­redieket. Törökszentmikló- son 19-én 16 órakor együttes ülést tart a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága. Ugyanezen a na­pon a Vasas Művelődési Házban a Tiszatáj Tsz és a Mezőgép gyárának szocialis­ta brigádjai találkoznak, s cserélnek eszmét fehér asztal­nál. Másnap labdarúgó-mér­kőzés és kézilabdatorna kínál szórakozást a város lakóinak. Ünnepi tanácsülésen emlé­keznek meg az alkotmány­ról Túrkevén az ünnep előt­ti napon, 19-én délután fél négykor. Másnap, azaz 20-án a városi fürdő területén ren­deznek találkozót az üzemek, intézmények dolgozóinak. Politikai nagygyűlést tar­tanak augusztus 19-én Tisza- szentimrén, ahol Sándor László, a Hazafias Népfront megyei titkára mond ünnepi beszédet, s ahol Bugán Mi­hály, a megyei tanács elnök- helyettese átadja az új óvói­dét és a művelődési házat. Ugyancsak ezen a napon Tiszakürtön is nagygyűlést rendeznek délután 14 órakor, amelynek előadója Bereczki Lajos, a megyei tanács el­nökhelyettese. Az ünnep al­kalmából itt általános isko­la átadására kerül sor. Egyébként az alkotmány ün­nepének tiszteletére több létesítményt adnak át a megyében: Túrkevén a köz­ponti orvosi ügyelet, a Kö­jál és a Gamesz épületét, valamint élelmiszerboltot a Gács lakótelepen ; Szolnokon a nyugdíjas garzonházat, Ti- szaföldváron pedig sportpá­lyát. Megyénk más településein is megemlékeznek augusztus 20-áról. Az ünnepségeken ta- tanácselnökök, országgyűlé­si képviselők, a Hazafias Népfront helyi bizottságai­nak elnökei, titkárai tartanak megemlékezéseket. Több vá­rosban, községben a már em­lítetteken kívül is, munkás­paraszt és rétegtalálkozókat rendeznek, kitüntetéseket ad­nak át. Az újonnan kifejlesztett ASN presszógép-család­jához, tartozékként ká­védaráló gépeket is szál­lít megrendelőinek a Fémfeldolgozó Szövet­kezet mezőtúri üzeme. Évente négy-ötezret kül­denek ebbői a termé­kükből a Szovjetunióba Fotó: T. K. L. Példamutató fejlődés az Mföldön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents