Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

1986. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Immár hagyomány, hogy televíziónk rendre mutatja be a magyar dráma klasszi­kus értékeit, közöttük olyan műveket is, amelyek színhá­zainkban ritkán fordulnak elő, vagy már nem is játsz- szák őket. Dicsérendő igyeke­zet ez, mégha nem is jár minden esetben teljes siker­rel. Kérők Most a Kérőkre került a sor, Kisfaludy Károly vígjá­tékára, televíziós változatát péntek este sugározta a tele­vízió. Bohák György rende­ző azonban nemcsak arra volt kíváncsi, hogy milyen értékeket rejteget a mai né­ző számára a több mint más­félszáz éves dráma, sőt ez kevésbé érdekelte, mint az, hogy miként játszhatták a Kérőket az 1830-as években, a reformkor idején. Azt is mondhatnám: két legyet sze­retett volna ütni egy csapás­ra. Sajnos, a vége az lett. hogy egyiket sem sikerült igazán eltalálnia. A keretjátékkal is kiegé­szített „előadás”, amelyben egyrészt a korabeli színész­élet tulajdonságai villantak meg, csak vázlatnak tűnt, s inkább a színészvilág szok­ványos közhelyeiben merült ki,, másrészt az így lerövidí­teni kényszerült mű, maga a Kérők is csorbát szenvedett. Persze, meglehet, eredeti szándék szerint a kettőnek egységes egészet kellett vol­na alkotnia azzal a „jelszó­val”, hogy lám, ilyen volt a reformkori színivilág, benne a művészek életének s a nemzet sorsának kérdései. Csakhogy ez az egység nem izületett meg. És abban sem vagyok biz- ;os, hogy a vígjátékot annak dején úgy játszották, ahogy nőst Bohák György irányí­tásával a képernyőre vitték, lyen fajsúlytalan játék, cönnyed mókázás formájá­én, már-már karikatúrasze- űen eltúlozva a figurákat, s t komédia minden érzelmét nacskakörmök közé helyez­ze. még a hazafias érzelme­det is, amelyek megszólal­lak a valóságtól ihletett víg- átékban. Nem hinném, hogy i nemzeti felbuzdulás idején i derék Baltafi kapitány ha­zafias érzéseit és a vígjáték­iak azokat a tartalmait, melyekkel a szerző a haza- iúi érzéseket kívánta erő- íteni a korabeli nézőben, logy ezeket a hajdani elő- dásban ironikusan szólaltat- ák volna meg. Ugyanis ezek lem azok a „bundás indula- ok” melyek a dráma ko- ában is túlzásnak hathattak nár, s amelyek nem ebben a ealista fogantatású Kérők- >en, hanem a szerző vadro- nantikus történelmi tragé- liáiban szólaltak meg. (Csak megjegyzem, Kisfaludy ko- ában még azokat is komo­ran játszották!) Ez a mosta- ií tévéjáték azzal az ellent- aondással lep meg, hogy neg akarja hűen idézni a eformkori valóságot, annak lűvészi világát, ugyanakkor iái szemmel veszi nagyító Iá, sőt teszi kritika tárgyá- á a darab érzelmi tartalmát, la igazi „látleletet” kívánt dni az 1830-as évek színját- zásáról, akkor a Kérők lint darab megítélésében is korabeli viszonyokból kel- ítt volna kiindulnia, ahhoz ellett volna magát tartania. Persze, ez egy alkalmi •upp nyári turnéja, tehát a sínészi tehetség hiánya, a ándortársulatná! megtalál- ató dilettantizmus „elszí- ezheti” az előadást. Magya- in, így játszhatta a Kóró­st egy alkalmi társulat, egy írnéra összeverbuválódott ánésztrupp. De akkor meg 'y vetődik fel a kérdés, mi- t egy féligmeddig dilettán­sból álló trupp előadásé­in idézi meg ez a mai té- íjáték Kisfaludy komédiá- t? Oly mértékben „elko- édiázgatva”, hogy már­már tiszteletlenségnek tűnik Bohák György rendezői igye­kezete. Vagy talán így sze­retett volna valami mai ér­vényű gondolatot megpendí­teni a játékkal? Például az igazi művészet és az alkalmi színjátszás, mondjuk hakni ellentmondásait megvillanta­ni ? Kérdések, melyekre vá­laszt nem kapha'unk. S amelyek azt mutatják, hogy a televíziós Kérők alkotói nem tudták eldönteni maguk sem, hogy igazán mit is sze­retnének. A néző, aki most találko­zott először a Kérőkkel, alighanem csodálkozott e vázlatos bohóság láttán; cso­dálkozott, hogy vajon miért is tartja az irodalmi közvé­lemény Kisfaludyt a magyar vígjáték atyjának, s hol van az az emberi mélység, amely­nek feltárásával egy klasszi­kus, mert valami általános igaz emberit hordoz, ma is hasznunkra lehetne. A tévé­játék készítői úgy mentek el a Kérők kincsesbányája mel­lett, hogy eleve nem hittek abban, hogy aranyat rejt a mélye. Egyébként a forgató- könyvet Kardos G. György írta, vezető operatőr Illés Já­nos, és népes színészgárda játszotta. Oppenheimer Ügy vélem, különös érzé­kenységgel néztük az elmúlt hét egy másik „eseményét”, az Oppenheimer-sorozat újabb darabjait kedden és csütörtökön este. A hirosimai tragédiára emlékezve ugyan­is, lehetetlen volt nem gon­dolni arra, hogy a tragédia valahol már itt kezdődött, az atombomba műhelyében. Másrészt olyan időben látjuk ezt a sorozatot, amelyben épp az atomfegyver további kí­sérleteinek beszüntetéséért folyik a meg-megújuló küz­delem. így érzelmileg külö­nösképpen rá vagyunk han­golódva e sorozatra, s szo­rongással figyelhetjük a ve­szélyes fegyver megszületésé­nek körülményeit, a tudós­embert, akit társaival egye­temben a kutatás, a felfede­zés szenvedélye fűt, és ugyan­akkor azt a mechanizmust, ahogyan az adott politika igyekszik teljes mértékben a maga céljaira felhasználni a tudósok zsenialitását. Jó ez az angol sorozat! Mindenek­előtt azért, mert hamisan nem eszményít. Opi — így becézik, sőt így szólítja min­denki a neves tudóst — em­beri gyengéit sem takargat­ja, a tudós magánéletének negatívumait sem titkolja el a nézők előtt. De mégsem holmi regényes életrajz,., jól adja vissza a történések tár­sadalmi hátterét, a politikai erők játékát; kort fest és em­bert ábrázol. És feleslegesen nem pszichologizál, de ugyanakkor bemutatja Op­penheimer küzdelmét kör­nyezetével és önmagával. Anélkül, hogy szájbarágósán politizálna, finoman tárja fel a politika és tudomány bonyolult kapcsolatát és el­lentmondásait egy olyan tár­sadalomban, amelynek ter­mészetéből fakad az agresz- szió. Erénye továbbá a mind­végig erőteljes feszültség. Nem elmesél, valóban meg­jelenít. Igazi drámai helyze­tekből épül fel és kitűnőek a színészek is. A televízió jól tette, hogy megvásárolta és sugározza a hétrészes angol sorozatot. Sorozat Az ördög bújt a vonóba. .. is, ezzel a címmel ad összefoglalót a televízió a cigányzenészek óbudai talál­kozójáról. Amit eddig lát­tunk, arra inkább illenék: Ördög bújt a kamerába, ugyanis igen szeszélyesen, szabadon kalandozik el a ka­mera műsor közben, s időzik el a nézgelödő emberek ar­cán, ami nem a találkozó ol­dott kötetlenségét, sokkal in­kább a rendezői tanácstalan­ságot tükrözi. A program: programozás A még tökéletesítésre váró macska Ifit fazekas népművészek tábora, tárlat Mezűtúron A fazekas népművészet if­jú mestereinek tíznapos tá­bora nyílt meg hétfőn Mező­túron, az agyagművészet nagy hagyományaival ren­delkező nagykun városban. A Népi Iparművészeti Tanács, valamint a Fazekasok Nép- művészeti Háziipari Szövet­kezete által harmadízben rendezett alkotó táborozásra az ország különböző tájairól húsz ifjú népművész mester érkezett, és Lengyelországból is vendégül látnak két kera­mikust. A tábor tematikájá­ban ezúttal tiszafüredi faze­kasság, az Alföld legegysé­gesebb, ugyanakkor legegyé­nibb stílust képviselő forma- és motívumvilágának a meg­ismerése szerepel. A tábornyitást követően a városi kiállítócsarnokban megnyitották a Tiszafüred fazekassága című reprezen­tatív tárlatot, amely a túri fazekasmúzeum, valamint a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményéből mutat be vá­logatást. A felsorakoztatott, száznál több használati edény, mázas kerámia a 19. század második felétől nap­jainkig szemlélteti a füredi fazekasközpont kialakulását és stílusfejlődését, a folyto­nosságot ma is biztosító népi iparművészek, Kán*or Sán­dor Kossuth-díjas, Szűcs Im­re, Sz. Nagy István, Kovács László termékeny munkássá­gát. Karcagon A szülőknek nyaranta nagy gondot okoz, hogy mit kezdjenek iskolás gyerme­kükkel, amíg ők dolgoznak. Ilyenkor nemcsak az isko­lák, hanem a vállalatok és üzemek is csatasorba állnak, hogy kellemes és hasznos el­foglaltságot nyújtsanak a gyerekeknek. Az iskolák le­hetőségei, minden jószándék ellenére elég szűkék, sok­szor a vállalatok többet nyújthatnak. Erre példa a Kötivizig is, mely számító- gépes tábort szervezett mil- léri telepén dolgozói gyer­mekeinek. — A gépeket a telephe­lyeinkről kaptuk kölcsön, hiszen sokan szabadságon vannak, tudják nélkülözni ezeket, — mondja Vajk Ödön, a Kötivizig számí­tástechnikai csoportjának tagja, a gyerekek egyik ve­zetője. — Az idén felsősök­kel foglalkozunk, reggel 8- tól délután 4-ig, amíg a szülők munkaideje tart. Ez­alatt a gyerekek megtanul­ják a számítógép legfonto­sabb utasításait, kisebb programokat maguk is tud­nak írni. Észre sem veszik, de elsajátítják a koordináta geometriai alapjait anélkül, hogy a szó szoros értelmében tanulniuk kellene. — Nem féltik ezeket a drága masinákat? — Nem, hiszen nem lehet őket elrontani, legfeljebb kalapáccsal. A gyerekeknek az elején elmondjuk, melyik gomb mit jelent, s ha rosz- szat nyomnak meg, úgyis jelez a gép. Meglepő, hogy biztosabb kézzel nyúlnak a számítógépekhez, mint a felnőttek. Amit azok egyhe­tes tanfolyamon tanulnak meg, a kicsik már másfél nap után fújják. Nézze meg, milyen érdekes rajzolóprog­ramokat csináltak! A Commodore 64-esen kü­lönböző színes ábrák, koc­kák, feliratok rajzolódnak ki. Azután egy macska kö­vetkezik, Vona László és Warczeka Gábor műre, akik „civilben” a Mátyás király Üti Általános Iskolába jár­nak. — Sokat dolgoztunk ezen a cicán, de még lehet töké­letesíteni, — mondják. Az egyik füle nagyobbra si­került, a száját görbíteni kéne, és szeretnénk, ha villogna a szeme. — Ehhez még tanulni kell, — szól közbe Vajk Ödön, de majd elmagyarázom. — Így merészkednek egyre beljebb a geometriába, — fordul hozzám, — s tanulják meg a rafináltabb utasításokat, teljesen maguktól. Közben a teremben erősö­dik a zsibongás, hiszen a legizgalmasabba, a játék- programokba merülnek bele. Hárman-négyen ülnek egy gépnél, s gombnyomással ők maguk mozgathatják a Do­nald kacsát, a bombázógé­pet, vagy építhetik a kép­ernyőn kirajzolódó hambur­gert. — Több mint 500 játék- programunk van, ezekből kedvükre választhatnak. Annyira élvezik, hogy ná­lunk a foci szinte büntetés­számba megy, pedig sport­pálya is akad elég itt a Mil- léren. Egész nap elfoglalják magukat a gépekkel, s jár­tasak lesznek azok világá­ban: meglevő programokat biztosan be tudnak táplálni. Ez pedig későbbi munkahe­lyükön is hasznos lehet. A hét végén számítógéppel raj­zolt oklevelet kapnak aján­dékba, s egy könyvet, ami­ben megtalálják mindazt, amit itt tanultak — fejezi be Vajk Ödön. A Millérről hazafelé azon kapom magam, hogy irigy­lem a gyerekeket, a Donald kacsával például én is szí­vesen eljátszanék. Itt a szü­lők 300 forintot fizetnek egy hétre, amiben a háromszo­ri étkezés is benne van. Az egyszerű földi halandók szá­mára meghirdetett számító- gépes tanfolyamok legalább négyszer ennyibe kerülnek. — P. t — Szekcióülésekkel folytatódott a MRPRIAL kongresszusa Színházak vendégszereplése Négy előadásból álló szín­házbérleti sorozatot indít a Karcagi Déryné Művelődési Központ. A nyitó előadáson, szeptember 17-én a Békés Megyei Jókai Színház ven­dégszerepei Carlo Goldoni: A fogadósnő című vígjáté­kával. A békésiek produk­cióját a Népszínház előadá­sa követi október 28-án. A társulat Maróti Lajos: Egy válás története című darab­ját mutatja be a karcagi közönségnek. November 16-án ismét a Békés Me­gyei Színház művészei lép­nek fel, Lionel Bart Oliver című musicaljével. Majd ja­nuár 3-án ugyancsak a bé­késiek előadásával zárul a bérleti sorozat. Ezúttal Mau­rice Hennegun: El vámolt nászéjszaka című bohózatát adják elő. Szekcióülésekkel folytatta munkáját tegnap az Orosz­nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi, Szövetségének VI. világkongresszusa. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem K- épületében a több mint 60 országot képviselő kétezer rasszista tizenhat szekcióban vitatja meg a hétfői főtitká­ri referátumhoz kapcsolódó­an a nyelvoktatás tudomá­nyos módszereinek, valamint az orosznyelv- és iroda’om kutatás új irányzatainak kér­déseit. A világ minden táji­ról érkezett szakemberek el­ső ízben foglalkoznak a kis­iskolások és óvodások orosz nyelvi képzésével: a téma megvitatását a magyar ta­pasztalatok gyakorlati bemu­tatása követi majd. A szekciók munkájának eredményeit a szombati záró plenáris ülésen összegzik a vitavezetők. A MAPRJAL kongresszusa alkalmából könyvkiállítás nyílt a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Műegyetem rakparti épület aulájában, valamint az I. és II. emeleti folyosóján elhelyezett vitri­nekben kilencszáz módszer­tani; nyelvészeti és irodalmi tankönyvet mutatnak be: a kiadványok az utóbbi négy évben, az előző, prágai ta­nácskozás óta jelentek meg tizenhat országban. Az orosz nyelv elsajátítá­sához, a nyelvi ismeretek gazdagításához segítséget nyújtó kötetekkel a záróta­nácskozásig, szombatig is­merkedhetnek meg az érdek­lődők. Folyamatosan telt ház van az abádszalóki kempingben. Az ötszáz személyes léte­sítmény máris kinőtte önmagát T. K. L. Országos diáknapok A KISZ Központi Bizottsá­ga több állami szervvel kö­zösen ismét meghirdeti az Országos diáknapokat A fel­menő rendszerű amatőr mű­vészeti minősítő bemutatóso­rozatot azzal a céllal rende­zik meg, hogy foglalja egy­séges keretbe és ösztönözze a tizenévesek iskolai és isko­lán kívüli folyamatos kultu­rális tevékenységét, adjon képet a diákművelődés ered­ményeiről teremtsen lehető­séget a közművelődésben élenjáró diákok, iskolák és pedagógusok munkájának el­ismerésére. Az Országos diáknapok al­kalmat nyújt a tanulók éle­tének bemutatására, arra, hogy a diákok a művészetek eszközeivel fogalmazzák meg, fejezzék ki a világról, a tár­sadalomról alkotott vélemé­nyüket. Az Országos diáknapok rendszere úgy épül fel, hogy az iskolai diáknapokat a tan­intézeti KISZ-bizottságok rendezik meg, törekedve ar­ra, hogy a tanulók lehetősé­get kapjanak diákköri, ama­tőr művészeti tevékenységük bemutatására. A programban teret kap a vidámság, a di­ákhumor, s olyan hagyomá­nyos rendezvényekre is sor kerül, mint például a „for­dítót nap”, vagy a diákava­tó. A megyei KlSZ-bizottsá- gok és a megyei tanácsok művelődési osztályai művé­szeti kategóriánként szervez­nek minősítő bemutatókat. Ezekre minden középfokú tanintézetben tanuló diák, il­letve közösség — szólista és művészeti csoport — jelent­kezhet. Az országos diákna­pokat az alábbi művészeti kategóriákban hirdetik meg; énekkar, kamarakórus, szó­lóének, szólóhangszer, kama­razene, népzene, pol-beat, folk-beat, rock, jazz, nép­tánc, diákszínpad, bábjáték, vers- és prózamondás. Az ér­deklődök december 20-ig je­lentkezhetnek a KISZ me­gyei bizottságain. A bemuta­tókat a jövő év február— márciusában rendezik meg. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents