Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 1. 11 baszk kockázat Aligha kétséges, hogy újabb vihar várható a baszkok lakta vidékeken — mind Spanyolországban. mind Franciaországban. Madridban ugyanis a spanyol és a francia külügyminiszter megállapodott, hogy Párizs rövidesen újabb baszk terroristákat ad ki a szomszédország hatóságainak. 1984 őszén történt meg először, hogy Franciaország megvonta a politikai menedékjogot három ETA-terro- ristától, akiket aztán Madridba szállítottak és átadták őket a spanyol igazságszolgáltatásnak. Az eset nagy felzúdulást váltott ki a spanyol —francia határ mindkét oldalán — tüntetésekkel és bombákkal. Tudta mindenki, hogy milyen kockázattal jár, ha a francia hatóságok fellépnek a területükre menekült baszk terroristák ellen. Hiszen történelmi hagyomány Franciaországban, hogy a politikai menekülteket általában befogadják, s a baszk szélsőséges szervezet, az ETA emberei a fasiszta Franco-rendszer uralkodása idején mindig is a határon túl leltek menedékre. Csakhogy azóta Spanyolországban megteremtődött a demokrácia, az ETA azonban változatlan kegyetlenséggel folytatja hadjáratát a spanyol hatóságok és intézmények ellen. A francia vezetés hosszú dilemma után végül is elhatározta magát 1984-ben. Tette ezt azért is, mert a franciaországi baszk vidékeken szintén elszaporodtak a terrorcselekmények. Párizs pontosan tudta, hogy a döntés nem lesz népszerű a baszkok körében, akiknek 300 ezres közössége sohasem okozott olyan gondokat a központi irányításnak, mint spanyolországi rokonaik Madridnak, viszont mindig is nagy szimpátiával tekintettek azok harcára. Spanyolországban az elmúlt években az ETA már olyan akciók sorát követte el, amelyeket semmilyen cél nem igazolhatott. Ezért szállt be Párizs a terrorizmus elleni közös küzdelembe. Azóta határozottan erősödött a két kormányzat együttműködése. Franciaország intenzíven segítette déli szomszédját a Közös Piachoz csatlakozásban, és módszeresen csapott le a területére menekült ETA-terroristákra. Ennek a folyamatnak volt az állomása a mostani külügyminiszteri megbeszélés, amelynek persze ismét a terrorizmus elleni harc állt a középpontjában, hiszen erre maga az ETA adott okot júliusi, példátlanul brutális merényleteivel. Madrid most a jelek szerint súlyos lépésekre készül az ETA terroristái ellen, s ehhez szüksége van a francia hatóságok fokozottabb segítségére is. Avar Károly Előrelépés tapasztalható a stockholmi értekezleten Sajtókonferencia Moszkvában A szocialista országok július 18-án előterjesztett javaslata óta előrelépés tapasztalható a stockholmi értekezleten, javult a légkor, lehetőség nyílott az értekezlet sikeres befejezésére — jeléntette ki Moszkvában Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője az európai biztonsággal és bizalom- erősítő intézkedésekkel foglalkozó értekezleten. A szovjet diplomata a helsinki záróokmány aláírásának 11. évfordulója alkalmából tartott sajtókonferencián adott értékelést az európai folyamat szerves részét képező konferenciáról. Grinyevszkij külön kiemelte, hogy sikerült haladást elérni a légierők hadgyakorlatairól való értesítés kérdésében, oly módon, hogy az érintett államok a szárazföldi hadmozdulatok kapcsán információkat szolgáltatnak a légierők tevékenységéről is, valamint a partraszállási és légideszant gyakorlatokról is. Ez a megállapodás jelenleg a légierők tevékenységének 90 százalékát érinti. A kompromisszum jelentőségét méltatva utalt arra, hogy ez a jövőben a flottagyakorlatokkal kapcsolatban is megvalósítható lenne. A nicaraguai Matagalpa városban teherautókon szállítják annak a három európai önkéntesnek a holttestét, akiket ellenforradalmárok gyilkoltak meg az ország északi részén (Telefotó — KS) Gorbacsov befejezte távol-keleti körútját Az SZKP főtitkára Habarovszkban, aktívaülésen mondott beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását és visz- szaérkezett Moszkvába. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes kőrútján megfordult Vlagyivosztokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolsz- ban, s végül Habarovszkban. Vlagyivosztokban részt vett a szovjet hadiflotta napja alkalmából rendezett ünnepségeken, majd mikor átadta a városnak a második Lenin- rendet, igen fontos bel- és külpolitikai mondandókban bővelkedő beszédet mondott. Látogatása folytatása volt azoknak a belföldi látogatásoknak, amelyeket tavaly március, főtitkárrá választása óta folytat. A meglátogatott körzetek lakosaival folytatott kötetlen beszélgetései egyikén elmondta, hogy legközelebb majd Jakutföldre, Magadánba és Csukcs- földre is ellátogat. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Moszkvába való visszatérése előtt a habarovszki határterület pártaktívája előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy távolkeleti kőrútjának fő politikai következtetése a következőkben szűrhető le: az elmúlt napokban láthattuk, hallhattuk;, hogy a szovjet emberek aktívan támogatják az SZKP KB 1985-ös áprilisi ülése és az SZKP XXVII. kongresszusa után hozott intézkedéseket. Olyan politikát tudtunk javasolni, amelyet a nép sajátjának tekint — mondotta Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető kijelentette, hogy a párt a fő figyelmet a gazdasági és társadalmi problémák újszerű megoldásának szenteli. Csak az első lépéseket tettük meg, a java hátra van — jegyezte meg. Az SZKP KB főtitkára részletekbe menően foglalkozott a szovjet társadalomban végbemenő átalakulás problémáival. Rámutatott, hogy az átalakítás nem korlátozódik a gazdaságra, felöleli a politikai, szociális területet és egyéb szférákat is. Az átalakítást nagy jelentőségűnek mondotta, kijelentve, hogy akár egyenlőségjelet is lehet tenni az átalakítás és a forradalom szó közé. A Szovjetunióban végbemenő változásokkal kapcsolatos nyugati reagálásokat érintve Mihail Gorbacsov megjegyezte, hogy a tőkés világban egyesek a Szovjetuniónak a szocializmustól való eltávolodását várják. Ezek hiú remények — szögezte le. Az SZKP-ban, az egész országban szilárdan megértették, hogy az élet által feltett kérdésekre nem a szocializmus világának határain túl, hanem rendszerünk keretein belül kell keresni a választ. A szovjet hírügynökség ma ismerteti részletesen Mihail Gorbacsov habarovszki beszédét. Jasszer Arafat Bagdadban Tárik Aziz iraki külügyminiszter szerdán Bagdadban megbeszélést folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet V. B. elnökével. A megbeszélésen a többi között szó volt II. Hasszán marokkói király és Simon Peresz izraeli miniszterelnök múlt heti találkozójáról. PEKING Vu Hszü-csien kínai államtanácsos és külügyminiszter csütörtökön találkozott Kenneth Adelmannel, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatójával, aki július 29-én érkezett Pekingbe koznzultáció céljából. Kenneth Adelman szerdán és csütörtökön megbeszélést folytatott Csien Csi- csen kíniai külügyminiszter- helyettessel leszerelési kérdésekről. WASHINGTON Az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot a délafrikai apartheid-rendszer megdöntéséért fegyveres harcot folytató Afrikai Nemzeti Kongresszusai. Paul Hare, az Egyesült Államok zambiai nagykövete szerdán találkozott az ANC végrehajtó bizottságának három tagjával a pretoriai rezsim által törvényen kívül helyezett szervezet lusakai székhelyén. BANGKOK Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett abban, hogy újra Prem Tinszu- lanond tábornok legyen az ország miniszterelnöke. Premet a választásokon győztes demokrata párt jelölte. ROUND ROCK Vadnyugati stílusú vonatrablást hajtottak végre az Egyesült Államok nyugati részén fekvő Round Rock közelében. Ismeretlen fegyveresek ugrottak fel egy várakozó vonatra, elvették az utasok pénzét és ékszereit, majd kereket oldottak. A körzetben utoljára a klasz- szikus vadnyugati időkben, a múlt század végén követtek el ilyen akciót. KABUL A TASZSZ szovjet hír- ügynökség az afgán fővárosba érkező jelentésekre hivatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy folytatódnak a fegyveres összetűzések a beludzs nemzetiség és a kormácsapatok között az iráni Sistan és Beludzsisztán tartományokban. Mirjaveh térségében a beludzs nemzetiségi törzs tagjai és az „Iszlám Forradalmi Gárdistáik” nevű szervezet csapatai tözött voltak összecsapások. A harcokban a „gárdisták” kilenc fegyverest veszítettek. Genfben Afgán—pakisztáni tárgyalások kezdődtek Genfben tegnap megkezdődött az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások 8. fordulója. A megbeszéléseken — amelyek célja az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezése — afgán részről Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, pakisztáni részről' Jakub Han külügyminiszter vezeti a küldöttségeket. A két delegáció között Diego Cordovez ENSZ-főtit- kárhelyettes közvetít. Pakisztán azért nem hajlandó közvetlen tárgyalásokra, mert nem ismeri el a ka- buli kormányt. A mostani fordulóra három nappal azután kerül sor, hogy Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban bejelentette: hat, Afganisztánban állomásozó szovjet ezredet kivonnak az országból. E lépést Cordovez „pozitív fejleménynek” minősítette — pakisztáni részről viszont egyelőre hűvösen fogadták a javaslatot. Legutóbb afgán részről javasolták a szovjet egységeknek a megállapodástól számított négy éven belüli távozását, míg a pakisztáni fél négyhónapos határidőt kíván szabni. Afrikai Egységszervezet Véget ért a csúcsértekezlet Szerdán Addisz Abebában véget ért az Afrikai Egységszervezet (AESZ) 22. csúcs- értekezlete. A kontinentális szervezet hétfőn megnyílt csúcsértekezlete két, az Ameriai Egyesült Államokat elítélő határozattal egészítette ki a múlt heti külügyminiszteri tanácskozás által előterjesztett s már ismertetett dokumentumokat. Az egyik határozat azért bírálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szervezet nyílt katonai támogatásával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni amerikai bombázásokat ítéli el. Az afrikai állam- és kormányfők elhatározták, hogy a dél-afrikai fejleményeket figyelemmel követő bizottságot hoznak létre. Helsinki Hem önáltatás Vajon csak önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De hogy mi se essünk az indoklás nélküli jelszavak hangoztatásának hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk! körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, még pedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv. hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magában az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet—nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábori között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai-befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki” felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkrői tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypont-időszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett visz- sza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak, (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre
