Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

10 Fiatalokról-fiataloknak 1986. JÚLIUS 12. Itt dolgozni, szervezni kall, nőm dolgozatot írni! Epítötáborozók Szenttamáson A Törökszentmiklósi Álla­mi Gazdaság szenttamási ke­rületében levő KISZ építőtá­borban ezekben a napokban délután öt óra körül a leg­változatosabb az élet. Kik a bőrgolyóit bűvölik a focipá­lyán, kik a röplabdát ütik, mások tollasoznak, vagy asz­taliteniszeznek. A szebbik nem képviselői közül néhá­ny an már az esti bemutatko­zó programhoz szépítgetik magukat. A parancsnoki szo­bában, — ahol éppen a napi értékelést végzik — Szabol­csi Ferenc — táborvezető fo­gad. Most a szabolcsiak Hogy ízlik « vacsora? — Szabolcs-Szatmár ti­zenhárom középiskolájából 257 diákkal érkeztünk erre a két hétre. Eddig panasz nincs rájuk, pedig a munka nem könnyű: kukorica-címe- rezés, búza idegenelés, ku­korica fattyazás. Szabad Melinda, |a táborta­nács titkára mnnkaSltözet- ben — Hogy érzik magukat a fiatalok? — Erre ők hivatottak fe­lelni. Azt tudom, hogy a he­lyekért az iskolában nagy tülekedés volt, és helyhiány miatt sokan otthon maradtak a jelentkezők közül. A táborban egyébként igen korán, hajnali fél ötkor van ébresztő. Reggeli után a legelső csoportok már út­ban vannak a kukoricatáb­lák felé. A műszak hattól fél egyig tart, félórás szünettel, pihenővel. Nógatásra nincs szükség, hiszen az első né­hány nap személyenkénti ke­resete 120 forint körül ala­kult. Pedig nem könnyű a mozgás, hiszen kilenc körül már kutyameleg ereszkedik a kukoricasorok közé. A sze­relés sem mindennapi: póló, overál, gumicsizma, sapka, eső ellen fólia, a derékon pe­dig egy madzag, íme a teljes kollekció. Most azonban evezzünk kissé más vizekre. hiszen benne járunk a délutánban. Egyre többen vacsorához ké­szülődnek. Hogy mi a siet­ség oka, erről Szabad Me­linda, a tábartanács titká­ra beszél, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium másodi­kosa. — „Esze-est” lesz a tábor­ban, iskoláink tanulói adnak műsort, illetve vezetik a ve­télkedőt. — Mondják, kitűnő a biJ zonyítványod. Ezért lettél titkár? — Á, ennek most nincs je­lentősége, hiszen itt szervez­ni kell, programokat ötleni, tábori esteket rendezni, nem dolgozatot írni. — Mennyi a beleszólásotok a táboréletbe? — Elég sok. Ránk bízzák a szabadidő szervezését, tár­saimmal közösen döntünk a programokról. A gazdaságnak még megéri A tábor legtapasztaltabbja Kósa Zoltán 16 éves múlt, kőműves tanuló^ és bármi­lyen hihetetlen, de már har­madszor vesz részt építőtá­borban. — Két hétre még Pestre is megyek, meg a Balatonra, ahová jó KISZ-munkámért küldenek a tiszadobi gyer­mekotthonból. — A szüleid? A kukorica-címerezés apró­lékos, nagy figyelmet kívánó munka Gsend terpeszkedik kö­zénk. Érzékeny húrokat fe­szíthetett a kérdés. — Nem tudom merre van­nak, hiszen felém sem néz­nek. Szerencsére van bá­tyám és nővérem. Jövőre, ha el kell hagynom az otthont, közelebb húzódok hozzájuk. — Hogyan képzeled el a jövőd? — Munkával, meg sok jó­Kósa Zoltán kőműves tanu­ló, a tábor mindenese val. Majd egyszer nekem is lesz családom. De Zoli már el is viharzik Horváth Ritá­ért. Rita a tábori diszkó- tánc-verseny győztese, 15 éves, mátészalkai középis­kolás. Mi tagadás, remekül fcnozclg, ami nem véletlen, negyedik éve tanulja a mo­dern táncokat. Némi kifogá­sa a koszt ellen adódik, bár hozzáteszi: a mama főztjé- hez szokott, ami ugye azért más, mint ahol több száz embernek terítenek. Az egyik faház előtt csu­pa Ikerekkedelmis tanuló.' Nyíregyháziak: a 3. e. kö­zösségéből tizenketten. — Jöttek volna még má­sok is — sorolja Vajda Eri­ka a szószólójuk, — de nem lehetett, mivel ennyi volt a hely. — Hogy tetszik a tábor? — Tetszik, mart vidám társaság. Lupsán Sándor a gazdaság tábori ügyekkel foglalkozó illetékese: — Mennyibe kerül a gaz­daságnak a tábor? Durván számítva a négyszer két hét mintegy ezer diákja 2,5 mil­lió forintba. — Megéri? — Még most igen! Nejn mindegy, hogy a kukorica takarmánynak, vagy vető­magnak kerül a raktárba. — Mennyit keresnek a tá­borozok? — Az átlag tizenegy mun­kanap alatt ezer forintot. A legjobbak! jutalomtiás- kákát is kapnak. Póló min­denkinek jár a gazdaságtól. — Hány éve fogadnak diá­kokat? — Tíz. Hogy mit hoz a jö­vő, nem tudom, így a tábor sorsáról: marad-e vagy meg­szűnik, nem tudok pontosat Nemcsak romantikái Ami a megyénk diákjait illeti, ebben az évben nyolc építőtábor várja őket az or­szágban. Az idén mindössze kétezren mehetek közülük táborba. Ez édeskevés! öt esztendeje számuk három­ezer körüli volt. Jó lenne megoldást találni az üze­meknek, a gazdaságoknak, és a KISZ-nek. Elvégre a nyá­ri építőtáboroknak nemcsak romantikájuk csodálatos, fi­zikai, közösségi munkára nevelő jelentőségük sem el­hanyagolható! 3). Szabó Miklós Szegeden, Európában Ügy hozta a sors, hogy az elmúlt hetekben többször is Szegedre vetődtem. Be­nyomásaimmal talán nem untatom az olvasót. Megye- székhelyünk és Dél-Ma­gyarország csodálatos gyöngyszemének összeha­sonlítása persze merő kép­telenség. Mégis! Az újdonságok 'látványa fél évtized után szinte mallbelöki az „idegent”. Mert több mint fél évtizede kezdődött Szegeden a „tro­liprogram” és ma már a troliútvonalak behálózzák az egész várost. Széles su­gárutak, új lakótelepek épültek. Kerüljünk beljebb egy ilyen lakótelepi la­kásba! Tulajdonosai hu- szon-harminc év körüli fia­talok. A lakás négyzetmé­terenkénti ára közelebb jár a 10 ezer, mint a 11 ezer forinthoz. Egy kétszobás, modem lakás körülbelül 440 ezerre jön ki. Üröm az örömben; a tető beázik — nem helyi specialitás! Kemping. Ultramodern, tele vállalkozással! Ilyen vállalkozás a non-stop mi­ni ABC. Két család a sze­mélyzete, az idénynyitón 0—24 óráig tartó, tehát fo­lyamatos nyitvatartást ígértek. Nem lebecsülendő merészség! Aztán az igé­nyek és az erő összevetése után manapság 11-től du. 3-ig bezárnak, a hátralévő időben — éjjel is — nyit­va tartanak. A kemping melletti motel étterme a napnak mind a 24 órájában várja a betérőt étellel, itallal. A kamionosok már régen odaszoktak, mostanában kezdenek kijár­ni a városból is a családok. Jól megfér egymással a német, a szláv, az ázsiai, a magyar. Koccintanak. A kempingben teniszpá­lyák sora, úszómedence. Csend, nyugalom és tiszta­ság. Sátorozóknak mindig akad hely. Szeged diákváros. Le sem tagadhatná, különösen így nyár elején. a felvételi vizs­gák idején. Fehér blúzos lányok, öltönyös fiúk vitat­ják a parkokban a tételek nehézségét. Strand. Minden amit akarsz: úszómedence, me­legvíz. strand a Tiszán. Nem is egy, jónéhány. És egy ma még különle­gességnek számító csemege a természetimádóknak. na­pozóknak, fürdőzőknek: na­turista strand az algyői-híd közelében, a városközpont­tól 12—14 kilométerre. A fára aggatott nejlon zacs­kókba gyűjtik a szemetet, egyszerű, de az igényeket kielégítő büfé, „gazdája” szintén „ádámkosztümben.” —Er— Tinisport Judit győzni akar OttSrő-olimpia bajnok és edzője Nagyszerű eredményeket értek el a szolnoki kajakosok Zalaejgerszegen és Nagyka­nizsán a XXII. nyári úttörő- / olimpián. A szolnoki után­pótlás legremény teljesebb versenyzője, Fodor Judit, az MK—I 2000 méteres verseny- kzámbam diadalmaskodott. Az ifjú bajnokkal és edzőjé­vel, Tóth Urbán Tamással az SZVSE vízitelepén beszéld geittünk a szép sikerről. — Judit nagyon keményen megküzdött a sikerért. Pél­dás szorgalommal készült fel a télen, amely rengeteg fu­tásból, úszásból és súlyzózás­ból állt. Március 20-án száll­tunk először vízre, és azóta mintegy 1400 kilométert eve­zett a kislány.. A napi két tréningen 30—35 kilométert is végiglapástolt, az áprilisi edzőtáborban pedig 40-et tel­jesített naponta. Judit na­gyon jó versenyző típus, mindig győzni szeretne. Ked­veli a kondicionáló edzéseket de az állóképességén kelle­ne kicsit javítani. — Milyen eredményeket ért el Judit az úttörő-olim­pia előtt? — Májusban első lett a vidéki úttörők olimpiáján, sőt hasonló korú fiúkat is „legyőzött”. — Mióta kajakozóol? — kérdeztem a 13 éves Judit­tól. — Több mint két éve já­rok edzésre. A tornatanár­nőm javasolta, hogy próbál­kozzak meg a kajakozással. — Sportoltál régebben is? — Igen, kosárlabdáztam. — Hogyan tudod egyeztet­ni a sportot a tanulással? — Tanítás előtt egyórás edzéseim voltak, így ha hét­re mentem iskolába, nagyon korán kellett felkelnem, de az órák után újra vízen vol­tam. Ezek az edzések álta­lában nagyobb igénybevételt jelentenek. Most a nyári szünetben is ugyanilyen az ed zéSbeosztásom. — Számítottál az úttörő- alimpiai bajnoki címre? — Abban mindenképpen reménykedtem, hogy feláll­hatok a dobogóra. Bár a vá­logató versenyeken jól sze­repeltem, így nem tartottam elérhetetlennek az aranyér­met sem.. Nagyon örültem, az első helynek, ez a legjobb eredményem. — Milyen feladatok vár­nak rád a közeljövőben? — Készülök az Olimpiai Reménységek Versenyére, amely a Velencei tavon lesz. Szeretnék itt is első lenni, mert a győztes tagja lehet az úttörő-válogatottnak. Au­gusztusban pedig Szolnokon lesz az országos bajnokság... — Példaképed? — Korábbi edzőm, Deme József. Molnár Tamás Földrajzból lett első, de közgazdásznak készül Szarvas Erik, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium 3. a. osztályos tanulója három jellegzetes sajátossággal ren­delkezik. Az egyik az, hogy hovatovább valamennyi tá"- nárát „lenézi”, amelynek egyetlen próziai magyarázata; növésben lévő, de máris 184 centis termete. A másik: úgy tűnik, hagyománytisztelő if­jú, amit az is igazol, hogy el­ső osztályos kora óta a tan­tárgyi érdemjegyeit az egy­hangúan unalmas jeles, jeles, jeles minősítéseik jellemzik. Ha valaki azt gondolná: ez a legény bizonyára az ered­ményeit úgy éri el, hogy a hajnali kakaskukorékolástól az éjféli Himnuszig a köny­vek felett görnyed, az téved! Másfél, két óra elég neki na­ponta: így marad ideje spor­tolni, a barátokkal zenét hallgatni, meg a legérdeke­sebb történelmi kiadványo­kat böngészni. Ami az osz­tályzatokat illeti, egy apró kiigazítás azért ideillik; a magatartása esetenként egy jeggyel gyengébbre sikere­dik, mivel olykor akkor is kinyitja a száját, amikor a hallgatás ananyat érne. A harmadik: az idén föld­rajzból országos tanulmányi versenyt nyert, pedig két kedvenc tárgya a matemati­ka és a testnevelés. Tanára, Barta Lászlóné biztatására először pályamunkát írt „Energiagazdaságunk” cím­mel, amelyben az ország szükségleteit vetette papírra egy számítógép segítségével. Dolgozatával továbbjutott, a második fordulóban, egy kacifántos tesztláp állta az útját. Kitöltötte. Pár hét múlva érkezett az értesítés: az ország legjobb 25 gimna­zista földrajzosa közé került. Az országos döntőn kereszt- kérdésekkel bombázták. Nem szaporítom a szót: eredményhirdetéskor Szarvas Erik neve hangzott el elő­ször. Azóta eltelt néhány hét. Erik építőtáborban dolgozott Bolyon, most a szüleivel egy hosszabb kirándulásra ké­szül, majd várja az iskolai KISZ-bizottság szenttamási felkészítőjét, hiszen a moz­galom tennivalóiból sem szokta kihúzni magát. Idő­közben a Magyar Földrajzi Társaság is ezer forinttal és oklevéllel jutalmazta az ifjú „földrajztudort”, aki válto­zatlanul a „közgázra” sze­retne bejutni. Hiába ilyen az élet; siker ide, vagy oda, jö­vőre ismét bizonyítania kell. Először az érettségin, azután a felvételin. Bár, ezek is úgy sikerülnének mint ez a több- fordulós földrajzverseny! D. Sz. M. A mozdulat még nem |NB I-es, (de a küzdelem, a hajtás igazi a röpimeccsen

Next

/
Thumbnails
Contents