Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS. 12. lArcképvázlat I A tekintélyt nem a beosztás adja Cserkeszőlő csendes vl ........... ■ M anapság ugyancsak gondolkodóba esik az ember, ha egy-egy foglalkozás presztízséről faggatják. Aztán a zavar kínos dilemmává fokozódik, ha a pályaválasztás gondja nehezül a családra. Hiszen a szülőknek kell dönteniük gondtalan és »Hág iránt gyakorta érdektelen csemetéik helyett: rai legyen a gyerekből? AZt hiszem ez a kérdés nemcsak mostanában^ hanem régebben is — hol jobban, hol kevésbé, de mindenképpen — foglalkoztatta a családokat. Török László szüleinek azonban könnyebb dolguk lehetett, hisz mondhatnánk úgy is, hogy számára egyenes út vezetett az erdőmérnöki pálya felé. Ebben nagy szerepet játszott az a tény, hogy ötvennyolc évvel ezelőtt a magyarországi erdészeti felsőoktatás fellegvárában — Sopronban — született és édesapja, valamit nagyapja is ezt a mesterséget űzte. 1953-ban frissen végzett erdőmérnökként aztán mégis a faiparral került szorosabb kapcsolatba, és a Budapesti Furnér és Lemezműveknél helyezkedett el, ahol első ténykedését máris siker koronázta. Erre így emlékszik: — Azt tudni kell, hogy a bükk eléggé fülledékeny fa, és így olyan gombák támadhatják meg, amelyek teljesen lebontják és szétroncsolják rostjait. Amikor odakerültem, mesélték az emberek, hogy újabb nagyobb mennyiségű faanyag ment tönkre. Nem csináltunk mi semmi mást, csak annyit, hogy azt amit az elmélet tanított, megpróbáltuk a gyakorlatban alkalmazni. Vagyis teljesen víz alatt tároltuk a feldolgozásra váró rönköket, így a gomba nem kapott levegőt — elpusztult — a faanyag pedig épen maradt. A kifogyhatatlan energiájú izgő-mozgó fiatalember híre gyorsan eljutott agyár kapuin túlra is. így 1954 nyarán már az Országos Erdészeti Főigazgatóságon találjuk Török Lászlót. De ezt a döntését hamarosan megbánta, mivel úgy érezte: neki a termelésben és nem az íróasztal mögött van a helye. Ezért az első adandó alkalommal váltott, s 1957- ben a Budapesti Fűrészek szolnoki üzemének műszaki vezetője lett. — Szó volt róla — magyarázza, hogy Szolnokon lakást is biztosítanak számunkra. Ez nagyon fontos volt, mert Pesten egy padlástérben húzódtunk meg feleségemmel és két kislányommal. Nyáron még valahogy el lehetett viselni azt a lakást, de télen a víz belefagyott a virágvázába, így nem teketóriáztunk, s Szolnokra kerülve a fűrésztelep egyik szolgálati lakását kaptuk meg. Kilenc évet töltött el ebben a beosztásban, és dolgozott reggeltől napestig. Ez nem túlzás, mivel bent laktak a telepen, így ha akarta volna, akkor se tudta félre tenni a munkát, elhessegetni a napi gondokat. Szorgalmának meglett az eredménye, hiszen három év alatt megháromszorozódott a telepen a termelés. Ezt nem újabb beruházásokkal, csupán épszerű szervezésekkel érték el. Török László 1966-ban az alföldi levegőt felcserélte a hegyvidékivel, és a Vértesi Erdőgazdaság faipari csoportvezetője lett. Mint ahogy a házasságban kritikus év a hetedik, ez az ő esetében az akkori munkahelyére is igaznak bizonyult. Mivel pontosan ennyi időt töltött a Vértesben, de fiatalkori élményei visszahúzták Szolnokra, s jelenlegi munkahelyére a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz került fejlesztési osztályvezetőnek. Innen aztán végigjárta a ranglétrát, hiszen volt főosztályvezető, főmérnök, igazgatóhelyettes, megbízott igazgató, s tavaly májustól a gazdaság első számú vezetője. A cégnél akkoriban komoly gondok jelentkeztek, elsősorban, az eladósodás okozott kritikus helyzetet. — A kinevezésem után egy nappal — hajtja vissza az idő kerekét — leültem a munkatársaimmal, s elmondtam nekik, hogy itt csak egyetlen lehetőség mutatkozik: vagy összefogunk, és közösen próbálunk úrrá lenni a bajokon, vagy hagyjuk az egészet... A munkatársaimban kitűnő partnerekre leltem, s kidolgoztunk egy határozott koncepciót. Első és legfontosabb feladatként pénzügyi egyensúlyi helyzetünk megteremtését tűztük ki célul. Vagyis azt mondtuk: csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, s annyit költünk, amennyi pénzünk az egyszámlánkon van. Ezt azért is tartottuk fontos feladatnak, mert például 84-ben csak a hiteleink kamataira tízmillió forintot fizettünk ki, s ugyanennyi volt a gazdaság éves nyeresége is. Azóta naponta figyelemmel kísérjük az árbevétel alakulását és a kiadásokat. ötnaponként pedig részletesen áttekintjük a vállalat pénzügyi helyzetét. A másik fontos feladatunknak a kollektív vezetés megvalósítását tartottuk. Nézze, ha bizonyos idő után hozzászokik az igazgató, hogy ő a vállalat legokosabb embere, akkor vége ... önelégültnek soha sem szabad lenni, hiszen a tekintélyt nem a beosztás adja, hanem sokkal inkább az emberi magatartás. A vezetés művészete éppen abban rejlik, hogy mindenkiből kihozza képességeinek legjavát. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a dolgozók szívesen csinálják, amit rájuk bíztak. A kollektív vezetés nem egy-egy akció, hanem folyamat. Ha őszintén elmondjuk az embereknek minden gondunkat, bajunkat, sokkal intenzívebben dolgoznak azok megoldásáért is. Talán ennek köszönhető — mint ahogy egyik munkatársa megjegyezte — mostanában olyan érzése van az embereknek, hogy az eddigi válságstáb egyre jobban átalakul vezérkarrá. Ebben lehet valami, a számok legalábbis ezt bizonyítják. Tavaly a gazdaság 36 milliós nyereséggel zárta az évet, s az idén sem szeretnék alább adni. Az elképzelések, a tervek mór megvannak a továbblépéshez. így a legideillőbb példával élve Török László és munkatársai úgy tesznek, mint ahogy a jó erdészek szoktak: ahány fát kivágnak, annyit ültetnek, mert szemük előtt unokáik sorsa lebeg. — Nézze, ez itt a tizenhetedik nyaram! És adja az ég, hogy jó sok legyen még. Megszoktam, minden évben két hónapig Magyarország, Cserkeszőlő. Nehogy azt gondolja, hogy az évente kéthavi fürdőzés alatt tanultam meg a magyart, az én koromban már nehéz lenne! Kicsi a világ, a szomszédban, Kikindán születtem, csak negyven éve vagyok német állampolgár, Münchenből jövök mindig ide. És oka van! Egyhavi, hatheti gyógyfürdőzés után ha- zaküldöm a botomat. Most is ment a múlt héten egy honfitárs haza, Münchenbe, megkértem, vigye a botot, ne is lássam. Télen kiújul, tavasszal bánt a reuma, szükségem van a botra. Itt meg felesleges lesz, s jó az őszöm is otthon. Nézzen rám, hány éves vagyok? A tarka napernyő alatt, napellenzős sapkában „jól szituált” öregúr ül. Hatvanötnek, vagy csak picivel többnek nézem, kinevet. Kereken nyolcvan esztendős Bauer Mihály. Mondja feleségének is, nem találtam el a korát. A hölgy született német, de magyarul mondja: — Na ja, jó a vízi Odébb nehéz járású kis öregember álldogál, figyeli az idegen szót, „Misi bácsi” — lassan a törzsvendégek, alkalmazottak is így szólítják — észreveszi; — legyint. — Belga — mondja — s pár szót tud csak németül, a magyart se érti, pedig nem először gyógyítja magát Cserkeszőlőn. A gyógymedence «árkában idős, bekötött fejű asz- szony. Botja engedelmesen simul a járdához. Pár ismerős asszonnyal érkezett az imént Nagyrévről. A kilencvenéves bottulajdonos kevés beszédű, de ennek oka van: nem hall. Hetvenhétéves társa annál szaporábban beszél. Dicséri a vizet: — Jó ez, s hiába mondja az orvos, hogy ölég pár perc, buszérkezéstől indulásig gubbasztok a szélében. Aztán, hogy hazaérek, le is kell feküdni gyorsan, mert az erőt is kiszívja, nemcsak a fájdalmakat. Tolókocsival meglett korú férfi kormányozza magát a medence mellé. Nem először lehet itt, mert két kezén egyensúlyozva elhagyja kocsiját, s gyors szökkenéssel a vízbe ÜL Mindkét lába hiányzik. Gyári üdülők csevegnek családjukkal, ismerősükkel a pázsiton. A nagymama kicsit mérges. Hozta két unokáját is, akik úszni, lubickolni szeretnének. Igenám, de az úszómedencét most töltik. A gyerekek nem találják a helyüket, a nagy melegben szeretnének hű- sölni. A strand területén falatozó. Dáníi Istvánné és társa a tulaj, s a második nyaruk az idei Cserkeszőlőm. Elkeseredetten mondják, hogy kicsi a forgalom, ráadásul áprilistól, nyitás óta csak ötször kaptak sört a kirendeltségen. A parányi konyhában babgulyás rotyog, sertéspörkölt fő, máj pirul. A konyha melegében az étkeivel együtt forró asszony nagyon szomorú. — A tavalyinál lényegesen kisebb a forgalom. A beszerzés, de még az áru ide- szállítása is nehézkes. Az adó egyre több, mit mondjak még? A strandfürdőt kerítés, út választja el a vállalati üdülőktől. Legalább negyven van belőlük. Környékbeli munkahelyeké és messziről ide települteké. Szó se róla, láttam már nagyobb tömeget is Cserkeszőlőn, mint ezen a júliusi hétköznapon. Pedig az imént különautóbusz is érkezett. A dunaújvárosi nyugdíjasklub tagjai jöttek egynapos kirándulásra. — Nézze, — magyarázza egyikük — az biztos, mert nem először jöttünk ide, hogy ez a víz jót tesz a reumás deréknak, lábnak. De egy napig mit ér? Az lenne az igazi, ha legalább két hétre eljöhetnénk. Akkor meg lehetne mondani, hogy valóban hatásos-e? Tóth István 1973 óta dolgozik a fürdőben, hét éve vezeti a téliesített gyógy- és strandfürdőt. — Sok a bajunk, a vállalatnak nagy a ráfizetése — mondja, amit minden fürdőben először hall az ember manapság. — Orvos van, ugye? — Hetente háromszor rendel itt a község orvosa. Igény lenne a bővítésre. .. — Talán állandó orvosi jelenlétre is, nem? Hiába írják ki a medencék előtt a táblára, hogy nem ajánlatos a betegeknek egész nap a medencében ülni, azt látni, órák hosszat tartózkodnak a meleg vízben. Rosz- szullét esetén, orvos nélküli napokon, nem irigylem. — Elsősegélyben tudjuk részesíteni, aki rászorul, de tényleg, legalább hétvégeken nagy szükség lenne állandó felügyeletre, mert a közeli városban megszervezett hétvégi ügyeletről nehéz gyorsan segítséget hozni. Különben van néhány szolgáltatásunk: masszázs, pedikűr, tangentor, ennyi. — Lehetne több is. — Lehetne, de nincs. Különben a télen kevésbé kihasznált szálló szanatórium is lehetne, mégse az. — Kevés a vendég ott is? — Én azt tudom biztosan, hogy itt} nagyon rosszul kezdődött a nyár. Hétvégeken ilyenkor már 5—6 ezer ember fürdik, s hétköznaptokon is jóval több volt tavaly a vendég. Sok a külföldi lemondás. Nem lesz jó évünk... Cserkeszőlőn több mint 50 ezer négyzetméter a fürdő területe. A négy gyógy-, egy gyermek- és egy úszómedence ebből ötezer négyzetméter. Jellemző a tágasság. — Nem fejlődik sokat — mondja egy budapesti kiránduló, miközben bosszankodik a drágaság miatt. — Van a strandon vagy hat vendéglátó, körötte vagy hét, de az áfész-, meg a maszek boltok között mintha alig lenne konkurencia. És azt is tessék számításba vermi, hogy az utóbbi években drágult az utazás, az élelem, a szállás, — hát persze, hogy kevesebb a hazai vendég! És a fürdésen kívül ugyan mit csináljon, nem hetekig, akár csak na- pokig is az ember Cserkeszőlőn? — Nincs megfelelő propagandája a fürdőnek — mondja Tóth István. Lehet azért is, mert fiatal még. A negyvenes évek elején olajat kerestek a nagyalföldi tanyavilágban. Olaj helyett forró víz tört föl. Egy előrelátó magyar mérnök a lefojtott kutat megjelölte, s felszabadulás után visszatért. Valószínűleg a víz hőfoka, összetétele is izgatta. Már tudjuk, hogy oldott sót tartalmaz, alkálikloridokat jelentős mennyiségben hidro- karbonátos jódot, fluoridot, metabor- és metakovasava- kat. A többi hazai gyógyvíznél erősebb a hatása, s különösen idült 'mozgásszervi betegséget gyógyít, de alkalmas nőgyógyászati utókezelésre, gyulladások gyógyítására is. A víz ivókúrának is hasznos, heveny és idült gyomorpanaszokra, bélhurutra, légúti bajokra, epe- bántalmakra. Először az ötvenes évek vé- gefelé jártam Cserkeszőlőn. A fürdő ahhoz képest most csodálatosan sokat fejlődött. Gazdája a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. — Az utóbbi 3—4 évben 200 ezertől 1 millió 100 ezer forint közötti összeget költöttünk évente Cserkeszőlőre — mondja Molnár Károly osztályvezető. — Pontosabban csak a fürdő fenntartására, mert a beruházásunk megint évi 1 millió forint körüli összeget tesz ki. Csak a hideg vizes kút másfél milliónkba került a közelmúltban. — Az se igazán hideg — vetem közbe — hiszen panaszkodnak a fftfdőzők, hogy az úszómedence vize is meleg. — Tudjuk, sajnos. Csakhogy az is tény, hogy évente 19 millió a veszteségünk a strandon. Nincs annyi pénzünk, amennyit szeretnénk rákölteni. A cserkeszőlői vendégek ellátásáról, szállásáról a Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal gondoskodik. Ami a fürdő propagandájáról eddig kezembe jutott, mind a Tiszatour kiadványa volt. A forgalom alakulása csak az utóbbi két és fél évről is sokat mond. A Tiszatoumál 1983-ban összesen 8653 vendégről gondoskodtak, akik egész év alatt 32 166 éjszakát töltöttek a hotelben, a kempingben és a fizetővendég-szolgálatnál. Tavaly ösz- szesen 9299 vendég érkezett Nyáron ’83-ban 5208, tavaly 5858 volt. Az idén az első félévben 2787 vendég 8692 éjszakát töltött Cserkén. A lemondások, a tartózkodások okára, legfeljebb következtethetünk. A nyugati turisták az idén félnek útra kelni, vagy arrafelé is nehezebb az élet, ki tudja... Pedig sok mindent kezdeményeznek a Tiszatoumál. Kiállításokat rendeznek a hotelben, pódiumszínpadot szerveznek, viszik a vendéget sétakocsikázni, borkóstolóra a közeli téesz- be, horgászni a Körösre, arborétumot járni Tiszákürt- re. Igaz, a szálló drága. Magyar nyugdíjas aligha tölthetne heteket a falai között, de kedvezményt adnak öregnek, nászutasnak, gyermekes családnak/ Van vendég, aki panaszolja, hogy áprilistól októberig bezárják a fürdőt. Szeszélyes a nyár, aki gyógyulni ni érkezik, hűvös, esős időben szívesen menne a fedél alatti gyógymedencébe. Van dicséret is: a fürdő rendje, a közbiztonság megbízható. Elvétve fordul elő baleset, a viszály is ritka. Tóth István, a fürdővezető emlékszik néhányra. — Ha egy bizonyos budapesti vállalat autóbuszát meglátom, fut a hátamon a hideg. Hétvégi kirándulók, messziről érkezők gyakran elengedik magukat. Felülnek a buszra, tele sörösüvegekkel, aztán mire ideérnek, esetleg rögtön rá is töltenek, és már ki is tört a háború. Szerencsére a rendőr gyakran benéz. Különben külföldi rendbontásban még nem volt vétkes. Ebédet kérek a strandról rrsegközéjíthetö önkiszolgáló étteremben. Nem drága: a brassói, a savanyúság, s az üdítő negyvennégy forint. Ha hozzáadom az utazás árát, a belépőt, más a kép. Pedig nem is éjszakázom itt. A tapasztalatok után azért nem tartom véletlennek, hogy hiába süt hétágra a nap, s hiába a víz áldott, gyógyító hatása, — Cserkeszőlő csendes. Lehet, az idén az eddigieknél is csendesebb lesz? Sóskúti Júlia Nagy Tibor Tiszaszentinurén felújítják az általános iskolát. Jelenleg & tetőszerkezetet építi a helyi Aranykalász Tsz ácsbrigádja. A munkát a tervek szerint augusztus 20-ra befejezik
