Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-10 / 161. szám
1986. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 w Zádor István, a Szolnoki Művésztelep törzstagja művészetével megmutatta Szolnokot és az Alföldet a világnak, s közben beutazta Itáliát, Franciaországot, a művészetek tárházát. De járt Angliában és Hollandiában is több alkalommal. Művészetének, kiállításainak ottani sikere számos portré felkérést és rajzot eredményezett. Így találkozott ott a jazz akkori koronázatlan királyával, Duke Elling- tonnal is, akiről elmondható, hogy „nincs olyan másodperc, hogy valamelyik szerzeményét ne játszanék valahol a világon.” Zádor István így jegyezte fel hollandiai tartózkodásának érdekes emlékeként: „Hágai kiadóm meghívott bennünket egy este Duke Ellington jazz komponista hangversenyére. nagyon érdekes volt, és rögtön megbeszélte vele, hogy én másnap az ő zenei lapja részére port- retírozni fogom. Délután 3-ra beszéltük meg a modellülést, nála a legelőkelőbb hágai szálloda legdrágább ap partémén t-jában. Pont 3-ra ott voltam, de az első szobában csak két titkára volt nagyon elfoglalva, éppen dollárokat és holland forintokat számoltak halomra. Reklamáltam leendő modellemet, aki mint mondták éppen fürdik... Végre hosszabb várakozás után megjelent fürdőköpenyben, amelyben rögtön zongorához ültettem és kértem, játsszon amit akar. Ezt teljesítette is és egész jól elszórakoztatott vele, miközben a titkárok állandóan és folyton a pénzt számolták. Egy mulatságo s délutánt töltöttem nála. annak egy érdekes és jó rajz lett az eredménye. . A mellékelt rajz sikeres voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Duke Ellington aláírásával hitelesítette. Duke Ellington: Mindenem a muzsika című önéletírásában. amely magyarul is megjelent 1979-ben, Hollandiára így emlékezik: „Áprilisban értünk Hollandiába, a lélegzetünk elállt a tulipánok láttán. Olyan gyönyörűséges helyen még sohasem jártam... 1939-es holland turnénkon a De- sandes-szállóban laktunk, egy mesés nemzetközi étterem tőszomszédságában, ahol kilencvenkilenc-féle hors d’ oeuvres-t (előétel) szolgálnak fel, és persze az ember degeszre tömi magát. Akkor aztán hozza a pincér az étlapot és megkérdi: — Milyen levest parancsol, uram? — Mire megfújják a csatarádiót, az ember harcképtelen...” Csaknem félszázada már a találkozásnak, amelynek látható nyoma is maradt: egy holland zenei újságban közölt portré és egy példánya a szolnoki múzeum Zá- dor-anyaga közt. Kaposvári Gyula Úgy élt, mintha halhatatlan volna Liszt-centenárium Bayreuthban Avar kori leletek Tápról Befejezték a tápi avar kori temetőfeltárás ez évi munkálatait a győri Xantus János Múzeum szakemberei. Az idei ásatási szezonban csaknem harminc, a VII. század utolsó harmadából származó középavarkori sírt bontottak ki. Találtak famaradványokat, vasszögeket, pántokat, amelyek arra következtetnek, hogy rok ácsolt koporsóba helyezték halottaikat. Rábukkantak viszont egy teknő alakú sírgödörre is, amiből arra következtetnek, hogy az egykor benne lévő, s időközben tönkrement koporsót íatörzsből vájhatták ki. A használati tárgyakat tulajdonosaikkal együtt temették el. A késeket, kardokat, tőröket a férfiak derékövéhez csatolták, ezzel is jelezve, hogy ezeket viseletűk tartozékaként becsülték. Feltártak bronz-, és ezüstlemez vereteket, amelyek annak idején a deréköveket díszítették. A fegyvereken kívül találtak egy tegezt — benne íjakat —, amelyeknek felerősítéséhez a leletek tanúsága szerint vascsatokat és Ázsiából ismert függesztőket használtak A leletek rekonstruálását követően a győri Xantus János Múzeum régészeti anyagát gazdagítják Magyar filmek külföldön Két nemzetközi szemlén vetítenek magyar filmeket júliusban. A Cambridge- ben Xantus János Eszkimó asszony fázik című alkotása képviseli filmművészetünket. A taorminai filmfesztiválon versenyen kívül mutatják be Kézdi Kovács Zsolt A rejtőzködő című produkcióját. Rendhagyó szezonra készülnek Bayreuthban Richard Wagner unokája, Wolfgang Wagner irányításával. Az Ünnepi Játékpk főprogramja nem Wagner - mű felújítása lesz, hanem dédapjáról, Liszt Ferencről, a centenáriumi megemlékezések eseménysorozata. Születésének 175., halálának 100. évfordulója alkalmat ad arra, hogy ismét cáfolják a gyakori vádat, amely szerint a Wagner-kultusz elhomályosítja Liszt érdemeit a világ első .fesztiválszínházának létrehozásában. Az előadások július 25-én kezdődnek és augusztus 28- ig tartanak, Liszt halálának napján július 31-én, a Fest- spielhausban, Wagner színházában, ahol 110 éven át csak az ő művei szólalhattak meg, ünnepi hangversenyt rendeznek és Liszt Faust szimfóniájával emlékeznek a XIX. század kiemelkedő művésziére. Ez lesz a nyitánya annak a rendkívül gazdag programnak, amellyel a város és vendégei hódolnak Bayreuth egykori díszpolgára, pártfogója előtt. A közelmúltban jelent meg az idei Ünnepi Játékok évkönyve, első oldalait a két zseniális művész, Liszt és Wagner kapcsolatának szentelték. Korabeli képek, karikatúrák, levelek idézik fel a zenetörténelem hétköznapjait, az alkotók küzdelmeit, egymással és társadalmukkal. „Csak fogj bátran neki és dolgozz műveden” — bátorította rendíthetetlenül Liszt barátját színházának felépítésére, — amelyhez a legjobb volna azt a programot mellékelni, mint amilyet a sevillai káptalan adott az építésznek a katedrális emelésekor: építsen olyan templomot, hogy a! következő nemzedéknek ezt kelljen rá mondani, a káptalan őrült volt, hogy ilyen vállalkozásba fogott, de a katedrális áll!” Ez volt az első alkalom, hogy egy eszme és egy mű kedvéért teremtettek színházat. 1876-ban a megnyitóján Vilmos császár azt mondta: Nem hittem volna, hogy véghezviszi. Wagner pedig így köszöntötte LiszUangverseny a Wahnfried villában — a zongoránál Liszt tét: Itt áll az a férfi, aki legelsőnek állt mellém a hitével akkor, amikor még senki sem tudott rólam, aki nélkül önök talán soha a zeném egyetlen hangját sem hallották volna, — az én drága barátom Liszt Ferenc. Az idősödő mester Pest, Bayreuth, Weimar és Róma között osztotta meg életét. Három gyermeke közül Co- sima élt, akit második házassága kötötte Wagnerhez, öt unokája várta és bayre- uthi társasága. Sok estéjét töltötte a híres művészkocsmában az Euleban, amelynek falait ma is a város művész vendégeinek fényképei, aláírásai díszítik. Liszt közelében felfedeztük a budapesti Operaház együttesének az emlékét, az 1938. évi vendégjátékuk alkalmából, a Szent Erzsébet legendáját adták elő. A bayreuthi krónika feljegyezte, hogy Lisztről azt állították rajongói: úgy él köztünk, mintha halhatatlan volna. Faggatták magyarságáról is. „Magyarország erős, termékeny föld, melynek annyi nemes fia van! Ez az én hazám! — vallotta. És én is — kiáltottam fel a hazaszeretetnek önök által talán megmosolygott kitörésében — én is ehhez a régi, erős fajhoz tartozom, én is fia vagyok az őserőtől duzzadó, zabolátlan nemzetnek, amely bizonyára még jobb sorsra van kiszemelve.” Végrendeletében azt kívánta, ott temessék el, ahol örökös vándorútján a halál utoléri. 1886 áprilisában újra Bayreuthban tartózkodót. Unokája Daniela-Senta esküvőjére érkezett, majd továbbutazott Munkácsy Mihály laxenburgi kastélyába, de megígérte, hogy az Ünnepi Játékokra visszatér. Jú- 'lius 21-én lázasan szállt le a vonatról, meghűlt és tüdő- gyulladást kapott. Betegen is megjelent a fogadó estélyeken és páholyában hallgatta végig a Trisztán és Izolda előadását. Nagyon szerette ezt a művet és családja, barátai aggodalma ellenére kimerülve tekintette meg. Leánya a Wahnfried, a családi villa mellett álló csendes Eschenbach villában helyezte el. Az orvosi kezelés, a gondos ápolás elkésett, szervezete nem bírta leküzdeni a magas lázat, július 31-én meghalt. Az Ünnepi Játékok ffrá- szos eseményekkel folytatódtak. Koporsóját a mai Wagner Múzeumban ravatalozták fel és innen fáklyásmenet kísérte nyughelyére a városi temetőbe. Sírja felett most kápolna emelkedik, falain a szülőföld Raiding emléktáblája, a magyar Liszt Ferenc Társaság üdvözlete, és a városé, amely örökre befogadta. E. M. Július elején Szolnokon, a Tisza melletti milléri telepen kéthetes művészeti alkotótábor nyílt. A városi tanács által finanszírozott táborba 52 szolnoki tehetséges általános iskolás kapott meghívást. A gyerekek a két hél alatt a rajz, a festészet, a tánc- és az énekművészet szépségeivel ismerkednek; ezen kívül foglalkoznak díszlettervezéssel és korongozással is. A különböző művészeti gyakorlatokat meghívott, értő tanárok, művészek vezetik. Az elmélyült alkotó munka után jut idő a pihenésre, a játékra, kikapcsolódásra is. (T.Z.) Az ÁIB és az OENI levele Felkészülés a gyermekáldásra Szép és hasznos kiadványt tartok a kezemben, az Állami Ifjúsági Bizottság és az Országos Egészségnevelési Intézet szülőkhöz írott levelét. A kemény lapokkal összefogott, eszétikus borítójú kiadvány levelei — most az l-es számú jelent meg — hasznos tanácsokat adnak a gyerekek neveléséhez. A kiadványsorozat — a levelek többi része később várható — célja, hogy segítse az édesanyák, az édesapák pszichés felkészülését a gyerekek nevelésére, gondozására. A levelet a védőnők juttatják el a családokhoz, mivel a gyermekvárás időszakában ők állnak legközelebb hozzájuk, az újszülött megérkezése után pedig szinte mindennapos a kapcsolat. A védőnők a terhesség 7. hónapjában adják át a szülőknek a levelet. Az l-es számú levél előkészíti a kismamákat: hogyan várják a kisbabájukat? Milyen legyen a személyi és környezeti higiénia, mit kell vásárolni a születendő gyermeknek? Mit tegyenek, ha sír a gyerek, mikor kell szoptatni, hol találjanak helyet a ccp-c semőnek, hogyan kell megfogni az újszülöttet, hogyan öltöztessék, fürdessék? Külön fejezet íródott az édesapákhoz. „Nagy szükség van ilyenkor a családnak az ügyes és leleményes édesapára is.” — így kezdődik a fejezet, amelyben leírják, hogyan segíthet az apa a gyerek gondozásában, a háztartási munkában. Nemcsak az édesanyáknak „jön jól” ez a fejezet, — hiszen segítésre „csábítja” férjüket —, hanem a férfiaknak is, mert tanácsot ad, hogyan találják meg helyüket a család új rendjében. — pé — f / /tj*j; (Ty j[; j ffi *i: # sjgßH. an / •/-j ' , * • J Hollandiában készült Zádor István portréja Duke Ellingtonról
