Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
1986. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „A vasutast a vasút pihenteti” Aligha van olyan felnőtt, akinek gyerekkorába n ne tartozott volna az álmai közé egy amolyan igazi játékvasút, a valódi mozdonyok, vagonok hű mása. amivel bizonyára remekül lehet szórakozni. Kétségtelen, kevés szülő engedheti meg magának a vasútmodellek vásárlását. Az pedig, hógy egy gyerek annyi zsebpénzt tudjon összegyűjteni, hogy abból kisvasutat vehessen, képtelen feltételezés. Mindez azon a kiállításon jutott eszembe, amelyet hétfőn nyitottak meg a szolnoki csomóponti művelődési házban. Két vasutas. Kamarás János és Kakuk István mutatja be vasútmodell-gyűj- teményét, mintegy annak bizonyságául, hogy a vérbeli vasutast pihenőidejében is a vasút köti le. A könyvtárban elhelyezett vitrinekben szemet gyönyörködtető, szinte csábítóan csillogó mozdonyok, vagonok sorakoznak. Láthatóan alapos és régi gyűjtőmunka eredményei. Kamarás János a szolnoki körzeti üzemfőnökség mozdonyvezetője: — Húsz évvel ezelőtt, tíz- esztendős koromban kaptam meg az első játékvasutat, persze csak afféle gyereknek való egységcsomagot, amit a szüleim pénztárcája is elbírt. Azóta a vasútnak élek, két évtizede határoztam el hogy mozdonyvezető leszek és erről a szándékomról nem tettem le. — A gyűjteményében többségben vannak a gőzmoz- donymodellek, de bizonyára nem gőzmozdonyt vezet... — Mondhatnám, hogy sajnos nagyon modem géppel járok és a gőzmozdony csupán az ábrándjaimban él. Sokért nem adnám, ha felülhetnék egy nosztalgiaszerelKamarás János Kakuk István vény pöfögő mozdonyára! A kedvenc modelljeim egyébként az ezer nyolcszázas évek végén divatban volt gőzmozdonyok hű másai. — Az eltelt húsz év alatt hány modellt sikerült összegyűjtenie? — Negyvenöt mozdony és több mint száz kocsi teszi ki a gyűjteményem, ezekhez természetesen sínpárok, váltók, és más nélkülözhetetlen kiegészítők tartoznak. — Mindenki tudja. hogy nem olcsó hobbi a vasútmodellezés. Mennyit ér a gyűjteménye? — Kapásból egy Zsiguli árával vetekszik, de lehet, hogy annál is drágább. Szerencsére a feleségem is kedveli a modellezést, ezért a gyűjtőszenvedélyem nem okoz családi perpatvart. Igyekszem az ismerős gyerekeket is „beoltani” a vasútmodellezéssel ; az úttörőházban szakkört vezetek. Kakuk István a ceglédi üzemfőnökségen teljesít szolgálatot: — Végzettségem szerint rendszerszervező üzemmérnök vagyok, a beosztásom azonban forgalmi szolgálat- tevő. Jánoshoz hasonlóan én is körülbelül húsz éve, tízévesen határoztam el, hogy vasutas leszek. Űjszászon a vasút közelében laktunk, ha csak tehettem, ott lábaúan- kodtam a vasutasok, mozdonyok, vagonok, váltók között. Felnőttként gyakran eljutottam már külföldre és nem csak a múzeumokat, áruházakat jártam, hanem mindenütt megnéztem a vasútállomást. Képes vagyok órákig bámészkodni, hol hogyan szervezik meg a vasúti közlekedést. Engem tényleg a vasút pihentet külföldön és itthon is. Amikor egy nehéz szolgálatból hazatérek, előveszem a modellgyűjtemé- nyem és eljátszom egyedül mindazt a forgalmi helyzetet, amellyel a munkám során találkoztam. És otthon én vagyok a „mindenes” vasutas, a váltókezelőtől a mozdony- vezetőig. Nemrégiben kaptunk új lakást, hamarosan megépítem az első igazi terepasztalom, amelyen később együtt játszhat az egész család. A közelgő vasutasnap alkalmából nyílt vasútmodell- kiállítás július 19-ig tekinthető meg. — bj — A kulturális szükségletekről Megjelent a Jászkunság ez évi második száma Gazdag tartalommal, az olvasók széles rétegeinek érdeklődésére számot tartó elemző tanulmányokkal jelent meg a Jászkunság 1986. évi második száma. A Szolnok Megyei Tanács művelődési osztályának folyóirata a Jászszentandráson élő Donkó László és a szolnoki Szabó Imre — fia Béla versei mellett Sóskúti Júlia és Bakos Kornél egy-egy novelláját kínálja a szépirodalom kedvelőinek. A Magyarországon is egyre népszerűbb szovjet- orosz író. Iszaak Babel irodalmi munkásságát az ünnepi könyvhét alkalmából megjelent válogatás mutatta be először széles körűen. A Lovashadsereg című, 1974-ben megjelent novelláskötet mellett most a Jászkunságban olvashatjuk A becsület mezején címmel öt, eddig nem publikált elbeszélését, melyet Végvári Sándor ültetett át magyarra. Kerékgyártó István a kulturális szükségletekről, illetve a művelődéskutatás néhány kérdéséről írt tanulmányt, Jurkovics János a könnyűzenei élet egyik sajátos irányzatát vette nagyító alá. A punkmozgalom tükröződése a magyar sajtóban címmel. Fodor Istvánnak, a Nemzeti Múzeum osztályvezetőjének eddig csak a szakemberek szűk köre által hozzáférhető tanulmányát közli a Jászkunság Hagyományok című rovatában. A cikk Jerney István XIX. századi tudósnak a dél-oroszországi kun sírszobrokról tett megfigyeléseit elemzi. Két Szolnokon nyílt, nagyhatású kiállításról szól ezen kívül a JÁSZKUNSÁG ==a— folyóirat: Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész tárlatáról és a mozgássérültek negyedik alkalommal megrendezett nemzetközi fotó- és színesdiapályázata alapján összeállított kiállításról. A Jászkunság ez évi második számának illusztrációit is e két kiállítás anyagából válogatták. — balint — Nyolcvan éve született Bálint György Bent a forgatagban. »r A modem magyar publicisztikának egészen kimagasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ezirámyú tevékenységét, ök azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasz. szikusok, Bálint György azonban hamar feladta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a magyar kultúra egyik legjelentősebbjévé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szempontjából mostohagyereknek számít, hiszen az író a napilapok mindenkori lehetőségeinek megfelelően dolgozik, s éltetője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentősét tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitásokhoz kötődő de mivel mindig igazmondásra és őszinteségre törekedett, mivel a tárgyilagos ítélőképesség sohasem hagyta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van. Bár az sem megvetendő, hiszen nem akármilyen korban írta műveit; az 1927 és 1940 közötti időszak az európai és ezen belül a magyar társadalomnak is rendkívül fontos része. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességükkel, érvényességükkel. Tudjuk, hogy tévedhetetlen ember nincs, még is az ő műveit olvasva szinte alig találkozunk tévedéssel. Mindez nyilván nemcsak tárgyilagos igazmondásra törekvésének köszönhető, hanem széles körű műveltségének, marxista végezettségének is. Az 1906. július 9-én budapesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kezdeti évei után hamar kialakította a maga világszemléletét, s ehhez élete végéig ragaszkodott. Közösségi szemléletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapkövetelménynek tekintette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak közül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalombírálat is könnyen megkapta a kommunistagyanús minősítést, nem is volt olyan magától értetődő Bálint György írói bátorsága. S ráadásul az elkötelezettséget ő nem valamiféle általános, csak elvi szinten érvényesítendő tartásnak gondolta, hanem a napi munkában jelentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tántoríthatat- lamul elkötelezett: a dolgozó néptömegek valódi érdekeinek képviseletében. Ez a magatartás segítette őt abban, hogy elsők között váljon nálunk a népfrontpolitika harcos képviselőjévé, s ezzel összefüggésben: következetes antifasisztává. S antifasizmusában is mentes maradt az egyoldalúságtól, az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar népfrontmozgalom kibontakozását menynyire gátolta a progresszió megosztottsálga. Ennek egyik kiélezett jele volt az úgynevezett népi-urbánus ellentét. Bálint György mindkét táborban látta az értéket, s látta a tévedéseket. Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik leg- jobbszemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s felfedezésekre is itt volt leginkább módja. Érdemes kiemelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Ismeretes, hogy József Attila fogadtatása általában elutasító volt. Vonatkozik ez például az 1932-es Külvárosi éj című kötetre, amely pedig a nagy- gyá vált költő jelentkezése. Bálint György mindössze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatában fontos és figyelemre méltó állításokat tartalmaz az általa már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét azzal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon veszi észre magát, hogy kívülről tudja az egyes strófákat.” Később is kritikával követi József Attila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Azt hiszem, ő volt a háború utáni nemzedék legnagyobb magyar költője”. Ma már közhelyesek ezek az állítások, de éppen ez bizonyítja Bálint György félelmetesen jó irodalmi ízlését. S József Attila mellett hivatkozhatnék Radnóti Miklósra, másik kedves költőjére, aztán Nagy Lajosról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről, írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztoljt olvasva fogalmazta meg talán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mélyen bent dolgozni a mindennapi élet közepén,, napi problémákkal szemben érvényesíteni az eszmét, a részleteken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni és távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról lemond, az lemond a küzdelemről is. Elvonultan könnyű hűnek maradni az elvhez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igazi”. (Szergej atya példázata, 1935.). Bálint György felvállalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus terjeszkedése kiütötte a kezéből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a belőle sugárzó magatartás azonban ma is él és hat. Vasy Gáza Hírünk az országban Megyénk életéről a nyár elején, júniusban is szép számmal olvashattunk az országos sajtóban. A Területi Statisztika 1986. évi 2. száma elemző értékelésben ad hírt Szolnok megye fejlődéséről. A Népszava június 19-i számában tették közzé azt a fontos tényt, hogy Szolnok megye minden városát, nagyközségét és községét bekapcsolták a közműves vízellátásba. 1985 decemberében tanácskozást rendeztek a művelődési otthonokról Budapesten, ahol a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese, Horváth Attila, valamint főmunkatársa, dr. Kerékgyártó István fejtették ki véleményüket a művelődési otthonok munkájának aktuális kérdéseiről. Hozzászólásuk a Kultúra és Közösség 1986. évi 2. számában tanulmányozható. Szép példája a magyar—szovjet barátság ápolásának az „Abádszalóki Nyár” rendezvénysorozata, ahol a programokban a szovjet kultúra legjelesebb értékeivel találkozhatnak az érdeklődők. A jászberényi 606. számú Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet is tevékenyen vesz részt a barátsági mozgalomban. Ezekről és más megyebeli eseményekről is tájékoztat az MSZBT Értesítő 1986. évi 2. száma. Növekvő érdeklődéssel fordulnak a Szolnok megyeiek is a számítástechnika felé, tanúsítja a Számítástechnika június 6. számának két cikke, a 9. illetve a 20. oldalon. Az előbbiből megtudjuk, hogy 1986. november 17. és 20. között Szolnokon rendezi meg a Neumann János Számítógéptudományi Társaság „Alkalmazás ’86” címmel III. országos kongresszusát, utóbbi pedig az újszászi gimnáziumban megtartott sikeres számítástechnikai versenyről tudósít. A gyakorlati alkalmazás terén is van előrelépés, egyre több szövetkezet tér át a számítógépes adatfeldolgozásra. Gazdag Sándor, a Mészöv elnöke számol be erről a Szövetkezet június 18-i számában. Szolnok városának zenei életéről is szó esett az elmúlt időszak sajtótermékeiben. A Szolnoki szimfonikus zenekart mutatja be a KÓTA 1986. évi 5. száma „Zene — a lélek csordulása” címmel, míg a Pedagógusok lapjának 1986. évi jún. 16-ii 12— 13. számában hírt kapunk arról, hogy az alföldi pedagóguskórusok nagy sikerű, színvonalas, lelkes hangulatú kórusszemléjét tartották meg május 24—25-én a megye- székhelyen. Kulturális vonatkozású hír a szakmunkás- tanulók szolnoki országos seregszemléje is, amelyen több mint 1200 küldött vett részt. Tanácskoztak többek között a szakmunkásképző intézetekben folyó mozgalmi munka korszerűsítésének lehetőségeiről is, jelenti a Staféta 1986. évi 2. száma. Fontos kulturális esemény volt megyénkben a Jászberényben nyílt nemzetközi tánctábor, ahol holland, NSZK-beli és amerikai fiatalok ismerkedhettek öt napon át a hazai táncokkal, szokásokkal, mint arról a Táncművészet 1986. évi 6. száma beszámol. Szolnok megye egészség- ügyi tevékenysége is helyet kapott a sajtóban. A Tisza menti közegészségügyi napok kétnapos szolnoki tudományos ülésszakával foglalkozik a Népszabadság 1986. évi 144. száma június 22-én, az Egészségnevelés 1986 május—júniusi száma pedig a Szolnok Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás munkatársainak szocio- kulturális kutatómunkáját elemzi. A lapokban tallózva fellelhetünk megyénk ipari vonatkozású tevékenységéről szóló híradásokat is. A szolnoki húsipar fejlesztéséről kapunk képet a Népszabadság 1986. június 28-i, a Népszava június 18-i és az Esti Hírlap 1986. jún. 28-i számából. A Szerszámgépipari Művek Karcagi Gyárának munkáját ismerteti a Népszabadság 1986. évi 144. száma június 22-én. Mezőgazdaságunk jó híre, hogy megkezdődött a megyénkben a betakarítás, közli a Népszabadság 1986. június 30-i száma. Tavasszal megalakult a Mezőtúri Áfész juhtenyésztő szakcsoportja, hívja fel a figyelmet a Szövetkezet 1986. június 18-i száma. A megye újítási híreit tartja számon a Magyar Mező- gazdaság 1986. június 25-i és a Népszava 1986. június 27-i száma. Ez utóbbi kiemeli, hogy 27 millió forint hasznot hajtottak az újítók a martfűi Tisza Cipőgyárban, ezzel megnyerték az 1985—86. évi országos újítási versenyt. Az MHSZ Élet 1986. június elsejei száma a Mesterszállási Községi Honvédelmi Klub munkájával ismerteti meg az olvasókat. A népi ellenőrök tevékenységébe, terveibe tekinthet be, aki kézbe veszi a Népi Ellenőrzés 1986. évi júniusi számát. Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár VluxuuIIyuív ctpr uú<t i r
