Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JULIUS 9. Zendülök a hotelben A feldübörgő tankok és páncélozott járművek gyor­san megtették hatásukat: a a szállodában összegyűlt több száz katona a túlerő láttán ellenállás nélkül adta meg magát. Néhány órás al­kudozás után távozott a fris­sen kikiáltott „ellenkor­mány’' vezére is, így viszony, lag nyugodtan, nagyobb ösz- szecsapások nélkül zárult le a legújabb politikai válság a Fülöp-szigeteken. A hírügy­nökségek rövidesen már tény­ként röpítették világgá a hírt: megbukott Arturo To- lentino puccskísérlete, ku­darcba fulladt Marcos egy­kori alelnökének próbál­kozása, hogy átvegye a ha­talmat Corazon Aquino ál­lamfőtől. Manila legnagyobb hotel- óriása körül tehát ismét nyugalom uralkodik, bebizo­nyosodott, hogy a hadsereg — csakúgy, mint a közvéle­mény döntő része változatla­nul az év elején Marcos el­nök helyére lépő Aquino asz- szony mellett áll. Tisztázat­lan ugyanakkor a puccs hát­tere, az a távolról sem mel­lékes körülmény például, va­jon saját szakállára próbál- kozott-e Tolentino, vagy — bár Marcos cáfolja — a Ha­waii-szigeteken élő exelnök utasításait követte? Nem vi­lágos az sem, valóban támo­gatást ígértek neki a fegy­veres erők felső vezetésében, s a tábornokok csak az ese­mények baljós alakulása láttán visszakoztak, vagy igazat mond-e a hadügymi­niszter és a vezérkari főnök, amikor azt állítja, hogy visz- szautasított minden tisztsé­get egy esetleges ellenkor­mányban? Kisebbfajta vihart kavart a hatalomátvételi kísérlet Washingtonban is, hiszen a Fehér Ház egyszerre két lo­vat akar megülni: menedé­ket nyújt Marcosnak, a „ki­próbált, öreg barátnak” (így nevezte Reagan a megbukta­tott elnököt), ugyanakkor po­litikai és gazdasági okokból egyaránt jó viszonyt akar fenntartani az új manilai vezetéssel. Az amerikai kül­ügyminisztériumban egyelő­re csak annyit szögeztek le, hogy „ilyen politikai tevé­kenység nem egyeztethető össze” Marcos jelenlegi „vendég” státusával. A Tolentino-féle kísérlet — még ha elvetélt is, arra azonban szemléletesen utal, hogy Aquino pozíciója ko­rántsem tökéletesen szilárd. Az ellenzékbe szorult Mar- cos-hívők nem adták fel ter­veiket egy újabb hatalmi fordulatról, a munkanélküli­ség és a külföldi kölcsönök szorításában igen kényes a gazdasági helyzet, s nem sikerült végleges megállapo­dásra jutni a gerillaharcot folytató szélsőséges erőkkel sem. Márpedig épp ezek vol­tak Cory asszony program­jának fő pontjai. A törékeny belső tűzszünet, a hitelezők­kel folytatott átütemezési tárgyalások, a vontatottan haladó reformok kétségtele­nül támadási felületül szol­gálnak ellenfelei számára, s a manilai hotel körül felso­rakozó tankok jól mutatták, hogy adott esetben a szem­benálló csoportok ellen ko­moly katonai erővel is fel kell lépnie. Elekes Éva Folytatódott a szovjet-francia csúcstalálkozó Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) jegyében maga kíván dön­teni védelmi erejének szint­jéről — mutatott rá Gera­szimov. A tegnapi megbeszélésen érintették azokat az érvelé­seket is, amelyekkel a fegy­verkezési hajszát magyaráz­zák: a szembenálló felek bizonyos területeken levő fö­lényéről van szó — mondta Geraszimov. Megtárgyalták a csernobili baleset következ­tében kialakult helyzetet is. Mihail Gorbacsov tájékoz­tatta tárgyalópartnerét a szerencsétlenség következ­ményeinek felszámolásáról. A szóvivő beszámolt ar­ról, hogy közben kétoldalú tárgyalások kezdődtek Edu­ard Sevardnadze szovjet és Jean-Bernard Raimond fran­cia külügyminiszter között is. A tárgyszerű légkörű megbeszélésen — amelyet ma folytatnak — átte­kintették a nemzetközi és az európai helyzetet, a ke­let—nyugati kapcsolatok és a stockholmi konferencia alakulását. Ugyanakkor gaz­dasági tárgyalásokra is sor került. A gazdasági tárgyalásokon a szovjet fél szorgalmazta az uj együttműködési formák alkalmazását, egyebek között szó volt a kompenzációs üz­letek bővítéséről is. Az utób­bi időszakban csökkent a Szovjetunió exportjának ér­téke, egyebek között az olaj világpiaci árának esése kö­vetkeztében. Egyebek között felvetették annak lehetősé­gét, hogy a szovjet—francia együttműködés keretében mezőgazdasági gépeket ösz- szeszerelő üzemeket létesít­senek a Szovjetunióban, il­letőleg szabadalom alapján gyártsanak konfekció termé­keket és cipőket. Mihail Gorbacsov és Fran­cois Mitterrand ma folytat­ja a megbeszéléseket, ezeken több olyan kérdést is meg­vitatnak, amelyekre nem ju­tott idő a második találko­zón: egyebek között a re­gionális konfliktusok problé­máját — hangsúlyozta vé­gezetül Gennagyij Geraszi­mov, emlékeztetve arra, hogy tekintettel a tárgyalá­sok bizalmas jellegére egye­lőre nem szolgálhat további részletekkel a csúcstalákozó- ról. „Nem akarunk több halottat fiatalok a chilei fővárosban a metési szertartáson, amelyen meggyilkoltaktól vettek végső !” Ezzel a jelszóval tüntettek Pinochet-rezsim ellen egy te- a rendőrök által a napokban búcsút (Telefotó — KS) Howe „félmegoldása” A Thatcher-kormány „meg­alázó visszautasításban ré­szesült” — állapította meg hétfőn este az alsóház vitá­jában Denis Healey munkás­párti külügyi szóvivő, mi­után Sír Geoffrey Howe kül­ügyminiszter bejelentette: el­halasztja e hétre tervezett pretóriai látogatását, mivel Pieter Botha elnöknek egye­lőre nincs módja fogadni őt. „Ez nem visszautasítás, csak halasztás” — mentegetőzött a külügyminiszter. A BBC hétfő esti pretóriai jelentése szerint a faji el­különítő rendszer elnöke azért nem ér rá fogadni a nyugat-európai közösség ne­vében közvetíteni kívánó brit külügyminisztert, mert „éppen szabadságát tölti”. S előreláthatólag csak a hónap végén lesz érkezése fogad­ni őt. A látszat megmentésére irányuló kétségbeesett erő­feszítésnek tekintik londoni megfigyelők a brit külügy­miniszternek azt a bejelen­tését, hogy addig is „foly­tatja” küldetését, • amíg — eddig nem tisztázott idő­pontban — módja lesz ta­lálkozni a pretóriai kormány vezérével. „Félmegoldás­ként” Howe szerdán' Lusa- kába repül, hogy találkozzék Kenneth Kuanda zambiai elnökkel és esetleg Oliver Tambóval, a Dél-Afrikában betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus ügyvivő elnöké­vel. Onnét Hararéba utazik, hogy Robert Mugabe minisz­terelnökkel találkozzék, majd visszatér Londonba, hogy felkészülhessen Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel július 14—15-én folytatandó tárgyalásaira. BUDAPEST A chilei fasiszta katonai lázadás, a demokratikus rendszer erőszakos megdön­tése, az ország törvényes el­nöke, valamint sok ezer chi­lei hazafi meggyilkolásának 13. évfordulója alkalmából tegnap a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek szerszámgyá­rában munkásgyűlést tartot­tak. BERLIN Jegyzőkönyv aláírásával tegnap Berlinben befejezte munkáját a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság 24. ülésszaka. Marjai József miniszterelnök-he­lyettes tegnap hazaérkezett. BRÜSSZEL A közös piaci tagállamok pénzügyminiszterei megálla­podtak a közösség 1986-os költségvetésének módosított tervezetében és ezzel való­színűleg megoldott a közös­ség eddigi legsúlyosabb költ­ségvetési válsága. A döntést 18 órás vita után ellenszava­zat nélkül hozták meg, de a görög és az olasz pénzügy- miniszter tartózkodott a sza­vazástól. A költségvetés ter­vezetét a következő lépésben az európai parlamentnek kell jóváhagynia. TOKIÓ A japán parlamenti válasz­tásokon elsöprő győzelmet arató konzervatív kormány­zat politikájának folytatását ígéri, az ellenzék — elsősor­ban a „nagy vesztesnek” szá­mító Japán Szocialista Párt — pedig saját politikai irányvonalának felülvizsgá­latát helyezte kilátásba. KAIRÓ Sztrájkba léptek tegnap a kairói központi vasúti pálya­udvar dolgozói, s egyes hírek szerint sztrájkoltak vidéki körzetekben is, bár ezeket a jelentéseket nem lehetett el­lenőrizni. BECS Tegnap az ez alkalom­ból összehívott szövetségi gyűlés előtt Rudolf Kirch­schläger személyesen átadta a szövetségi elnöki hivatalt utódjának Kurt Waldheim- nek. A parlament ünnepé­lyes hangulatú tanácstermé­ben dr. Kirchschläger bú­csúztatása után, Kurt Wald­heim ünnepélyes eskütételére került sor. Gyászszertartás Esztergomban Eltemették Lékai Lászlót Kegyeletes szertartáson vettek végső búcsút tegnap Esz­tergomban a 76 éveá korában elhunyt Lékai László bíboros­tól, esztergomi érsektől, p Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökétől. A Bazilika előtti téren 9 órától a felravatalozott ko­porsó előtt több ezer gyászo­ló vonult el, megadva a vég­tisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cse- hák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchegaray bíboros képviselte. Jelen voltak a magyarországi egy­házak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá külföldről érkezett katolikus egyházi vezetők. Ott volt a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém, Somogy, Komá­rom megye és Esztergom vá­ros tanácsának elnökei, vala­mint a hazai katolikus intéz­mények, szerzetesrendek képviselői. Fábián János kanonok, fő­egyházmegyei kormányzó üdvözölte az egybegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáv- inatot, amelyet II. János Pál pápa küldött Lékai László halála alkalmából. A gyász- szertartást — több főpap közreműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi érsek, bíboros, a pápa sze­mélyes képviselője vezette. A szertartás során négy búcsúbeszéd hangzott el. Paskai László kalocsai érsek a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar képviseletében méltatta Lékai László fő­pásztori munkásságát, életút­ját. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke szólt ezután az egybegyűlteikhez: — Eljöttünk ide mi is, ál­lami és társadalmi szerveze­teink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa, s egész népünk nevé­ben kifejezzük részvétünket, és együttérzésünket Lékai László koporsója előtt. Kállai Gyula felidézte: — Lékai Lászlónak nagy szere­pe volt abban, hogy hazánk­ban az állam és az egyhá­zak viszonya immár hosszú idő óta felhőtlen. Ezt követően Tóth Károly református püspök a ma­gyarországi egyházak nevé­ben mondott búcsúbeszédet, majd a világi hívők nevében Magyar Ferenc, az Űj ember című lap főszerkesztője bú­csúzott. A gyászszertartás végén el­hangzott a Szózat, majd a gyászolók elénekelték a Him­nuszt. Ezután a főszékesegy­ház kriptájába végső nyug­helyére vitték Lékai Lászlót. Fülöp-szígetek Vizsgálóbizottság előtt a puccsisták vezetői Vizsgálóbizott­ság elé állították Manilában Arturo Tolentinot, a va­sárnapi fülöp-szi- geteki hatalomát- vételi kísérlet ve­zetőjét és társait. Nepthali Gonza­les igazságügymi­niszter — akit Co­razon Aquino el­nök bízott meg a vizsgálat irányítá­sával —, kijelen­tette, hogy a vád­lottak elleni bizo­nyítékok feltárá­sa folyamatban van. A Ferdinand Marcos volt elnök hívei közé tartozó Tolentino mellett bíróság elé állítot­ták Salvador Bri- tanico volt okta­tásügyi minisztert, Rafael Recto egy­kori parlamenti képviselőt, valamint Jaime Eűheverria Corazón Aquino elnökasszony sajtóér­tekezletet tart az ország egyik déli ál­lamában és Antonio Palafox táborno­kokat. TITKÁRSÁGVEZETŐT keres megyei hatáskörű szerv. Feltételek: jogtudományi egyetem, szakvizsga; 5 éves szakmábavágó vezetői gyakorlat (vállalati előnyben). Besorolás a vonatkozó ÁBMJt r. szerint osztályvezető munkakörbe. Pályázat benyújtható ÁLLAMIGAZGATÁS” jeligére, szakmai önéletrajz és fizetési igény megjelölésével a kiadóba 1986. JÜLIUS 20-IG. (8230) II 161-es hívójel Katonacsaládban nőtt fel, nagyapja vasútbiztosító ezrednél szolgált, apja páncélos volt, s „valahonnan Oroszor­szágból" egészen Berlinig nyomult elő­re a második világháborúban. A fiú, Alekszandr Vlagyimirovics Ruckoj — a Cskalov repülőfőiskola, majd a Ga­garin Repülőakadémia elvégzése után pilóta lett. Mint Afganisztánban ideiglenesen szolgáló repülőstiszttel, többször is találkoztam vele. Kissé zárkózott, ma­gáról nem szívesen beszél. Annád töb­bet azonban társairól, azok harci tettei­ről. Az ő helytállásáról inkább má­soktól szereztem tudomást. Az afgán 161. gyalogos hadosztály parancsnoksá­gán például elmondtak egy esetet. Éppen a Hoszt-környéki ellenforra­dalmi tábor felszámolása folyt, amikor a hadműveleti területen, kis magas­ságban, megjelent egy szovjet repülő­gép. A gép furcsán manőverezett, le-le csapott bizonyos .pontok fe­lett mindenképpen feltűnően visel­kedett. A hadosztály parancsno­ki figyelőállásából kissé szo­rongva figyelték az eseményeket. Ha­marosan rájöttek a dolog nyitjára: a szovjet gép a rejtőzött ellenforradalmi légelhárító ütegeket akarta „szóra bír­ni”, hogy bemérhesse pozíciójukat. Ez sikerült is neki. a gép, kis magasság­ban, hirtelen találatot kapott, Ruckoj nem tudott katapultálni. Alig 280 mé­ter magasságból, oldalról vetette ki ma­gát a gépből és úgynevezett vízszintes eséssel ért ejtőernyővel földet, az ellen- forradalmi alakulatok közvetlen köze­lében. Azok lovasai már meg is indultak a szovjet pilóta felé... Az afgán hadosztálynál ezt már nem nézhették tétlenül. Azonnal mentőheli­koptert indítottak útnak, amely sike­resen ki is mentette a különös ejtőer­nyős ugrástól még kissé kábult szovjet pilótát. Az ellenséges légvédelmi üte­gek felfedték magukat, s a szovjet lé­gierő gépei megsemmisítő csapást mér­tek rájuk-. Ruckoj, amikor ezt elmondtam neki, nagyokat hallgatott. Legfeljebb egyet- kettőt bólintott. — Előfordul az ilyesmi. Ilyenkor az ember csak arra gondol, hogy a kapott feladatot mindenképpen teljesítenie kell — mondta kimérten. A szárazföldi és légierő együttműködé­sének fontosságáról beszélve, elmondta, hogy egy alkalommal útbiztosító őr­járatuk az ellenség bekerítésébe került. Mintegy húszán voltak igen szoronga­tott helyzetben, nagyon nehéz terepen. Ekkor hajtottuk végre a „ringlispil ak­ciót”. Vadászgépek vízszinten körrepü­léssel megközelítették a kritikus pon­tot. védelmük alatt leszálltak a heli­kopterek és a szorult helyzetben lévő szovjet járőrt sikerült kimenteni. A járőrparancsnok egy Guszev nevű had­nagy volt, akivel később sokszor talál­koztam, de nem tudtam, hogy az ő éle­tét mentettük meg. Egyszer — mondja Ruckoj — bizto­sító repülésben hallom, hogy a Föld kérdezi: Fiúk, ki fedez minket? A 161-es — válaszoltam. Te vagy, pa­rancsnak? — hallok egy örvendező han­got. — Hiszen te mentetted meg az éle­temet! A 161-es hívójel annak idején a pán­célos apa hívójele volt. Ezen érintke­zett a többi harckocsival. A fiú tehát ezt választotta saját hívójeléül. Vélet­lenek egybeesése, hogy az életét meg­mentő katonák a 161-es afgán hadosz­tály kötelékébe tartoznak. Az afgán hadosztálynál sem tudták természetesen, hogy névszerint annak­idején kit mentettek meg. Ki volt a szovjet repülőtiszt, aki bátorságával nagyban hozzájárult a Hoszt-környi ellenforradalmi erőd sikeres megsem­misítéséhez. Abdel Szadek törzskapi­tány elém vezette azt az öt afgán kato­nát, akik Ruckoj megmentésében részt vettek Elbeszélésükből megérthettem, hogy ők semmi különöset nem tettek, fedezték, majd megmentettek egy szov­jet embert, aki nehéz helyzetbe került. Amikor pedig megmondtam nekik, hogy Alekszandr Vlagyimirovics Ruckoj ki­heverte sebesülését és ismét az arcvo­nalon van, nagy örömmel fogadták a hírt, és egymás szavába vágva kijelen­tették, hogy nagyon szeretnének talál­kozni vele. * G. Bajkor

Next

/
Thumbnails
Contents