Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
10 Szolnok megye múltjából 1986. JÚLIUS 5. FOldfoglaló kísérlet a századfordulón A „szajoli zendülés” Most száz éve már... Adatok a Szolnoki Papírgyár előtörténetóhom 1904. júniusá- oan Borhi János és társai Szajol község lakossága nevében egy tiszteletteljes hangvételű, de meglepő tartalmú levelet intéztek Jancsó Gézához, a tiszai Középső járás főszolgabírójához, s íbben a településsel határos — közigazgatásilag Törökszentmi k- lósihoz tartozó — Almásy-féle hitbizományi birtok nagyobbik felére (kb. 5000 kh-ra) birtokigényüket jelentették be. Indoklásul elmondták, hogy a kérdéses területet az Almásy család még 1792-ben törvénytelenül, erőszakos úton vette el őseiktől. Állításuk igazolásakor a szajoli nemesek 1667- es adománylevele mellett egy pár évtizeddel későbbi térképre hivatkoztak, amely a kérdéses területet Szajol részeként ábrázolta. A szajoliak igényeiket már ezt megelőzőleg is megpróbálták érvényesíteni. Még 1895-ben pert indítottak az Almásy család ellen, de azt több fórumon is elvesztették, mivel a térkép az 1667-es adoimánylevéllel semmiféle kapcsolatban nem volt, s ráadásul hivatalosan soha nem is hitelesítették, a főszolgabíróhoz intézett levél azonban a birtokigény kinyilvánítása mellett mást is tartalmazott. Írói ugyanis kijelentették, hogy „... közös esküvel fogadtuk az egész Szajol két ezer léleken felül járó értelmesei a nők, a férfiak, hogy vér örökségünkben el fogunk helyez- kedi, elfoglaljuk meddig térképünk mutatja... ” A föld- foglalók a megszerzett földet „érdemük szerint” szándékoztak a lakosok között kiosztani. A szajoliak a főszolgabíróhoz intézett levéllel egyidőben a képviselőházhoz is kérvénnyel fordultak, de ez a házszabályok miatt nem kerülhetett megtárgyalásra, mivel előterjesztését egyetlen országgyűlési képviselő sem vállalta. Jancsó főszolgabíró ugyan törvényes indokok hiányában a szervezkedők ellen nem léphetett fel, de a szajoli csendőrörsöt minden eshetőségre készen megerősíA gróf Almási-féle hitbizományi birtok 1930-ban. Ma Szajolhoz tartozik. tette. Néhány nappal később azonban a csendőrség jelentette, hogy július 10-én a község lakossága — hivatalos engedély nélkül — népgyűlést szándékozik tartani, a következő napon pedig a vitatott határterületen — jórészt szajoli aratók által betakarított — gabonáját kívánják lefoglalni. A főszolgabíró ezért július 9-én személyesen jelent meg a községben. A látogatás eredményeként „4 órai puhittas, figyelmeztetés és intés” a mozgalmat vezető Borhi József és Molnár Imre elálltak eredeti tervüktől, s kijelentették, hogy jogaiknak törvényes úton igyekeznek majd érvényt szerezni, s ügyüket személyesen a király elé akarják terjeszteni. Maga a lakosság azonban még ekkor is „kész (volt) élet és halálra”, s csaknem erőszakkal kényszerítette volna vezetőit a cselekvésre. (A lakosok a „beszélgetés” során az uradalom részéről őket ért sérelmeket is felsorolták, melyeket a főszolgabíró Bagossi alispánhoz küldött jelentésében is sürgősen orvoslandó- nak ismert el.) A főszolgabírói látogatás nyomán a szajoliak ügye csak rövid időre terelődött „törvényes” mederbe. Július végére az alispán már egy század katonaság készenlétben tartását rendelte el, mivel a községben gyűlésekre, összejövetelekre került sor, s ráadásul gyűjtések is folytak. Augusztus elején Borhi Mihály és Molnár Imre levélben figyelmeztették a hatóságokat, hogy 10-én a lakosság az uradalmat el kívánja foglalni. Erre azonban még 9-én sor került. A kora reggeli órákban közel 300 lakos — férfiak, nők és gyermekek vegyesen — kivonult a tenyői uradalomba. hogy a grófi családot a vitatott területre vonatkozó birtokjogi iratainak bemutatásé "a kényszerítse. Az uradalomba azonban az előzőleg kivezényelt csendőrök miatt nem tudtak behatolni, ezért a környező szántóföldeken álltak meg. A megyeszékhelyre érkező telefonértesítés nyomán a kora délutáni órákban a járási főszolgabíró és a vármegyei főügyész helyettese érkezett a helyszínre egy századnyi katonaság kíséretében. A csendőrök útmutatása alapján a birtofcfoglalók vezetőit — Molnárt és Borhit — az uradalom egyik épületében kihallgatták a történtekről, majd elkobozták a foglalásra jogot adó iratokat. Amikor ezeket az iratok birtokosa. Hegedűs József a kihallgatás során erőszakkal visszaszerezte, a csendőrök őt is letartóztatták. Ezek után az eloszlani nem akaró tömeget a csendőrök és a katonaság szuronyrohammal szórta szét. Ekkor egy negyedik személyt is őrizetbe vettek hatósági elleni erőszak óimén. A következő napon még több embert letartóztattak, s végül összesen 12 főt szállítottak be Szolnokra. A letartóztatottak ügyében 1905. március 9-én döntött a szolnoki királyi bíróság, s aránylag enyhe ítéletet hozott. öt személyt egyenként 5—5 napi, 1 főt pedig —. hatóság elleni erőszak óimén — 14 napi eljárásra ítéltek, míg a többi vádlottat felmentették. A büntetések végrehajtása során a vizsgá- lati fogságban eltöltött 5 napot is figyelembe vették. A mozgalom újraéledéséről ezt követően nincsenek adatok. A szajoliak földfoglaló kísérlete mind Magyarország, mind Jász-Nagykun- Szolnok vármegye agrármozgalmainak történetében sajátos helyet foglal el. A résztvevők ugyan agrárproletárnak minősültek, gondolkodásukban azonban még az egykori nemesi tudat egyes elemei is éltek még. A mozgalom történetének pontosabb és részletesebb feldolgozása a helytörténeti kutatások feladata. Bagi Gábor A felüdülés, a sportolás otthona 25 éves a Tiszaliget Hogyan Is kezdődött? Amikor forró nyári napokon a Tiszaliget strandján, üdülőiben, sportlétesítményeiben pihenünk, szórakozunk, kevesen vagy egyáltalán nem gondolunk arra, hogy e nagyszerű létesítményegyüttes létrehozásának konkrét tervei 25 évvel ezelőtt — 1961. februárjában — nyertek tanulmány- tervekben gyakorlati megfogalmazást. Ekkor készültek el az első beépítési tervjavaslatok, és kezdődtek el az előmunkálatok is. A liget kialakításának előtörténetéhez tartozik, hogy Szolnokon egy üdülőkörzet kialakításának igénye már korábban — csaknem a háborús romok eltakarításával egyidőben — megfogalmazódott. Az Építésügyi Minisztérium 1946-ban dolgozta ki Szolnok város területfelhasználási és fejlesztési tervét, és ebben a Móricz-ligetet — a mai Tiszaliget — üdülő és sportlétesítmények kialakítására jelölte ki, a tiszai tájjelleg megőrzése mellet. Az 1940-es évek végén a Móricz-liget kipusztult fái helyére társadalmi munkával több tízezer facsemete telepítése kezdődött meg, már akkor azzal a szándékkal, hogy a jövőben ez a terület lesz Szolnok város lakóinak üdülési, pihenési központja. A Tiszaliget kialakításának történetében végig meghatározó szerepe volt a társadalmi összefogásnak, a társadalmi munkának, mely nemcsak a több tízezer facsemete ültetésében, hanem a tervek elkészítésében, a kivitelezésben az árvizek elleni védekezésben, a Tiszaligeti Intézőbizottság szervező és irányító munkájában nyilvánult meg. Ezért szokás — és méltán — a Tiszaliigetet a társadalmi összefogás szimbólumaként emlegetni. Az első tervjavaslatban — amely 1961 februárjában készült el — szerepel a liget sétányainak kiépítése, az ezeket összegyűjtő, főútvonalakról leágazó, Tiszával párhuzamos útvonal elkészítése, és egy Tisza Szálló mellett kiépítendő átkelőhely megépítése. A szórakozást, pihenést egy sor létesítmény kialakítása, illetve bővítése szolgálta a tervjavaslatban. Így a már akkor meglévő Vidámpark bővítése, vállalati üdülők, sportlétesítmények, strandfürdő, csónakázó tó, szabadtéri színpad, úttörőváros megépítése. A tervezők kívánatosnak tartották egy kilátótorony megépítését is. Akaratlanul is kínálkozik az eredeti tervjavaslat és a máig megvalósult Tiszaliget összehasonlítása, amely úgy gondoljuk kiállja a próbát, hiszen a 120 hektáron fekvő liget 25 évvel ezelőtt tervezett, és jóval több megvalósult létesítményével ma már nemcsak a szolnokiak pihenését szórakozását szolgálja. A Tiszaliget 25 éves története összefort a város életéKözismert tény, hogy az 1935-ben létesült Szolnoki Papírgyár a felszabadulás után. és különösen a VI. ötéves tervben — a 6 milliárdot meghaladó beruházásával az ország egyik legjelentősebb gyárává fejlődött. Ismert az üzemtörténeti kutatás eredményeként az is, hogy fél évszázaddal ezelőtt indult meg Szolnokon a papírgyártás üzemi szinten. A gyár történetéről szóló kiadványok és a nagyszerűen berendezett gyári múzeum számadatai pontos képet mutatnak a termelés magasba szökő eredményeiről. S, hogy most mégis a Szolnoki Papírgyár előtörténetéről írok, annak kézenfekvő magyarázata az a tanulmányi kirándulás, melyen a gyár szocialista brigádjai nemrégiben a Diósgyőri Papírgyár munkájával ismerkedhettek, s eközben — velük együtt — megtekinthettem én is a kétszáz éves gyár múzeumát. Mindnyájunk figyelmét felkeltette az a bemutató, amelyen a merített papír és a vízjeles papír hagyományos módszerével magunk) is készíthettünk papírt a merítő szitával. Többen mondták, hogy ezt az ősi papírgyártási eljárást Szolnokon is jó volna feltámasztani: merített papírból oklevelek készítésére, amelyek a vízjelek címeres, emblémás rajzolataival válnak igazi oklevéllé. Mondtam is a Papírgyár Hőerőmű Brigádjának, hogy ilyen Szolnokon is volt üzemben száz évvel ezelőtt. Olvastam valahol egy cikket róla. Meg is találtam a Szolnoki Híradó 1885. május 17-i számában „Látogatás a papírgyárban” címmel. Tegyük hozzá: a szolnoki papírgyárban. „ ... A Molnár utcában, s a nagytemplom előtt elha- ladviai, a hajóállomástól mindenütt a Tiszaparton mentem. A Tisza lekanya- rodását követve elértem a a dohánybeváltó hivatalhoz. Itt végződik az ó város. Itt könnyed léptekkel szeltem át az ó és újváros közt elnyúló kocsi utat... Itt aztán balra az első telephelyre lépve, elértem célom színhelyéhez: a papírgyárhoz. Azaz egy kis házikóhoz, amelynek ajtaja előtt egy 3 akós hordó nagyságú vaskazán holmi kőkemence szerű alkotmányban pihent. A kis ház ajtajára e pa- pírszelet van kiragasztva: „Tilos a bemenet”. No, hát ez még nem lehet a papírgyár cége. Csak felírása ... Bátran beléptem, megemlékezve a nagv római író emez igaz szavaira: „Nitimur in vetitum” (Mindig a tilosra vágyunk”). Előttem volt egy szűk előszoba, s abból jobbra is, balra is egy kis szoba nyitott ajtaja. A bal oldali vei. Gyarapodását, fejlődését a kezdetektől fokozott érdeklődés kísérte. A Tiszaligeti Intézőbizottság rendszer résén beszámolt a munkálatokról; 19116-ban a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tekintette át a tervezéstől eltelt 55 évet, a jelentésben olvashatjuk a következőket: „Megállapíthatjuk, hogy azok a célkitűzések és elgondolások, amelyek 5 évvel ezelőtt a fejlesztés kiindulási alapjául szolgáltak — ma is helytállóak, indokoltak és szükségesek. A Tiszaligetben már eddig megvalósított létesítményeket a város dolgozói szívesen használják, tömegesen látogatják, s általában a Tiszaliget ügyét, létesítményeit magukénak érzik, a Tiszaliget létesítményeinek építését igen jelentős társadalmi munkával támogatták.” Hogy a Tiszaliget építésének történetét emlékezetünkön és a megélt valóságon túl nyomon tudjuk követni, azt annak köszönhetjük, hogy a volt Tiszaligeti Intézőbizottság elnöke, Nemes Gerzson mérnök a Bizottság dokumentációját a múzeumnak ajándékozta. T. L. szobából aztán kilépett a „Tilos a bemenet” című gyár igazgatója: Bauman Lajos kir. mérnök. Egy kedves, derék, okos ember, ki szeretetreméltó tudományossággal, s tudományos titoktartással igyekezett engem lehetőleg felvilágosítani arról, miről senkinek semmit nem szabad tudni. Nevezetesen a tervbevett papírgyár létesítésének eleméről, vagyis arról, miként lehet fából, nádból, kákából, dohánycsutakból, kukoricaszárból, s más eféle — még a jámbor ökörtől is megvetett — növényi álladékokból még a legepe- dőbb szerelmes által is használatba vehető finom, bársony tapintású, üde velin papírt előteremteni. öt perc alatt megértettem mindent. S ez nem a gyors felfogásomnak tudható be — állapítja meg dr. Kludik Imre, a cikk írója —, hanem azon mesteri egyszerűségnek, s tapintatnak, mellyel engem nevezett mérnök úr a mechanikai labirintus folyosóin átvezetett. Egy — az általam először érintett — 3 akós kazán, mely megfőzi az anyagot; egy teknő, mely a megfőtt barna és piszkos anyagot megtisztítja; egy kád, melyben a fehér péppé alakított anyag összesaj- toltatik. A többit elvégzi majd a létesítendő papírgyár. Ez a szolnoki papírgyár históriája. Tanulmány ez még csak, kísérlet, mint lehetne az eddig ismert anyagoknál olcsóbb anyagokból előteremteni a papírt. Továbbá egy haladás, egy fejlemény a vegyészet körében, mint lehetne még nem ismert vegyi összetételekkel a papírgyártás körében hasznosan újítani. Ha aztán a próba, a kísérlet sikerül, — akkor a részvénytársaságé, a pénztőkéé a többi. Somogyi József, Pólya Béla ügyvédek, Hay. Steinber- ger, Adler üzletemberek azok, kik Bauman Lajos mérnöknek tudományos kísérletét már eddig is segítették, —/ ők azok, kik a kísérlet sikerülte esetén a papírgyár vállalat létesítését is kezdeményeznék. Koronázza siker szándékúkat! Én csak a „Szolnoki Híradó óvilági papírosával fizethetek Bauman úr újvilági papírost előteremteni cél- «zó, s ezt szeretetreméltóan megmagyarázó törekvéseiért”. — fejezi be írását dr. Kludik Imre. A száz éve megindult ipar- fejlesztési törekvések sorába illeszthető az a terv, mely itt a Tisza mellett a fűrészüzemekből és fatelepekről kikerült fűrészpor és egyéb hulladék hasznosításával helyi kezdeményezéssel papírgyárat kívánt létesíteni. De Kner Izidor — a Kner Nyomda megalapítója —, aki a múlt század második harmadában Szolnokon volt könyvkötőinas és Pettenko- fen művészeti folyóiratait, könyveit is kötötte, maga is tervezett itt papírgyárat létesíteni: „...Három évtizeddel később állami és egyéb értékes kedvezményeket jártam ki a Szolnokon létesítendő olyan papírgyárnak, mely a famentes áru előállítására is volt kon- templálva, s amelynél cégem nem akart mást elérni, mint hogy kiszorítsa legalább egy részét az akkor majdnem egészben behozott külföldi fehér papíroknak.” Az akkori kezdeményezések nem váltak valóra. Megépült ugyan 1891-ben egy ötemeletes, villanyerőre berendezett műmalom, a „Hungária”, amely az 1900. évi párizsi világkiállításon termékeivel Grand Prix-t nyert, (helyén ma a Szolnoki Papírgyár régebbi épületei állnak). A Városi Tanács a fellendült cukorrépa-termelés feldolgozására 1890- ben indult kezdeményezést segítette kedvezményekkel és ingyen telek adományozásával; a papírgyár létesítését azonban az I. világháború megakadályozta. Tény azonban — miként az a fentiekből kitetszik —, hogy 1885-ben már gyártottak papírt Szolnokon egy kísérleti üzemben. S, hogy volt-e akkor készült merített papíroknak vízjele, azt nem tudom, de a papírgyárak termékeik megkülönböztetésére akkor még használtak vízjelet. Miként a Szolnoki Papírgyár emblémája ma is a vízjelét ábrázolja: Egy kört középen szelő — a Tisza folyót jelképező — hullámvonal fölött balra, alatta pedig jobbra úszó hal ábráját. Kaposvári Gyula Összeállította; Tálas László Papírkészítés a középkorban. A kádban lévő híg papírpépből szitával emelik ki ai „merített papírt”, amelyet szárítás után préselnek is
