Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
1986. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PAULINA ÉVA fenészballada (Részlet) 15. Szűcs Judit: — Ha az utolsó nem sikerül, tovább próbálkozott volna, addig, amíg nem végez magával. Nem lehetett segíteni rajta. Szécsi Katalin: — A legsúlyosabb öngyilkossági kísérlete 1969-ben vagy ’70-ben — nem emlékszem már pontosan — történt. Az NDK-ban is elvállalt egy fellépést, meg a Magyar Televízióban is, ugyanarra az időpontra. A helyzet megoldáséiként ön- gyilkosságot kísérelt meg. Majdnem elcsúszott a jégen, mert csak gégemetszéssel tudták megmenteni. Akkor is mindent megpróbált, csak nem értettünk a szóból. Fölhívott a munkahelyemen, és elbúcsúzott. És. .. — Mit mondott? — Azt, hogy mindent meg akar köszönni, egyedül én voltam jó hozzá.. . Ilyen. .. búcsúbeszédet mondott. Ügy volt, hogy utazik, és én azt hittem, hogy... hogy disszidálni akar, tudod? Azt mondtam neki, hogy. .. Ja, nem! Elköszönt és letette a kagylót. Visszahívtam. . . — Otthonról telefonált? — Igen. Egy nő vette föl a telefont, és mindenféle rihe- gés-röhögés hallatszott, jól begurultam, hogy azonnal adja az öcsémet. Odahívta Palit, és azt mondtam neki: (Indulattal) „Te meg vagy bolondulva, jegyezd meg, hogy csak itt, Magyarországon vagy az, aki vagy. a lengyel nyelvtudásoddal a világban semmit nem érsz, te KINT legfeljebb utcát söpörhetsz”. Jól beolvastam neki, ilyen őrmesteri stílusban, ő pedig letette a kagylót. Később fölhívta T.-t, és neki ugyanezt a szöveget elmondta. Egyébként ez jellemző Palira. (Kijavítja magát) Jellemző VOLT... Azt mondta: „T., te voltál a legjobb haver, köszönök mindent.. .” De akkor már benne volt a gyógyszer meg az ital. T.- nek ugyanis névnapja volt és köszöntőket fogadott. Amikor visszament a telefonhoz, Pali már nem szólt bele, de horkolt a kagyló mellett. T- nek ki kellett mennie a Hanglemezgyárba, de nem volt nyugodt, és utána fölment Palihoz. Szerencsére az előszoba és a szoba közötti ajtó nyitva volt, és kihallatszott a hörgés. T. feltörette a lakást, és így mentették meg.. . Koós János: — Mindennap bent voltam a kórházban. Amikor valaki kezd magához térni a kábulatból, és észreveszi* hogy lyukas a gégéje az első pillanatban talán még örül is, hogy életben maradt. Ezek az emberek ugyanis azért kísérleteznek a halállal, mert meg akarnak halni, — ö is meg akart? — Nem száz százalékig. Véleményem szerint soha nem akart igazán — lehet, hogy nem így van —. szerette végigjátszani azt az időszakot, amikor elhatározta, hogy meghal, egészen addig, amíg rátalálnak. Ha valaki igazán meg akar halni, az első vagy második próbálkozása sikerül. Sajnos, a szakmában sok példa van rá, hogy valaki meg akar halni, és meg is halt pillanatok alatt. Palinak nagyon sok KÍSÉRLETE volt. A nemtudomhányadik — az utolsó előtti — után próbáltam meggyőzni. Nagyon sokan próbálták egyébként. Nagyon labilis volt, És ha ivott, teljesen negatív irányba billent. Van, aki aranyos, ha iszik, van, aki kötekszik. Én jókedvű leszek, magyarnótákat énekelek és nem lehet hazavinni. Ö letargiába zuhant, mindent rossznak látott, minden borzasztó volt. — Mindegy, hogy mennyit ivott? — Nem voltunk mindig egymás mellett, de azt hiszem, minden öngyilkossága előtt nagyon sokat ivott. — Egyébként jellemző volt rá? • — Nem. Egyáltalán! Nem volt alkoholista. Böcsületes ivó ember volt. Tudjuk, hogy az italt nem a tyúkoknak meg a teheneknek találták ki, hanem az embereknek. — Amikor bejárt a kórházba, beszéltek arról, hogy miért tette? — Nem. Az ember nem kérdez ilyet egy öngyilkosjelölttől. Csak hülyéztem, mar- háztam. Látod, most megyek csajozni, mondtam neki. — És ő? — Csak hallgatott nagyokat. — Nem fogadkozott? — Utána nagyon normális volt. — Meddig? — Régen volt, megmondom őszintén, nem emlékszem konkrétan. Olyan jól ment minden... az üzlet is. a szakma is... minden. Aradszky l ászló: — „Hülye vagy?” — mondtam neki. — „Ilyen szép időben itt fekszel?” Arról, hogy miért tette, nem esett szó. Az epilepsziással se beszélünk a rohamairól. Ha a jóisten osztogatja a kort, Palinak ennyi volt. De többet élt, mint más hatvan év alatt. Ambrus Kyri: — Az ön- gyilkosságáról szó sem esett. Ügy mentünk be, mintha műtét után feküdne a kórházban. Mikor már látogathattuk, a kedélye is jobb volt, kiültünk a folyosóra egy ülőgarnitúrára, és beszélgettünk. Mindig megkért: „Rakott krumlit hozzál nekem, mert imádom”. Úgyhogy vittem a kis jénai tálban. . . Beszélgettünk, hogy ha kijön, mikor, hol fogunk föllépni, hová megyünk, hogy lesz, mint lesz, de arról, hogy miért tette, vagy hogy most lelkizzünk. . . annak semmi értelme nem lett volna. — ö se hozta szóba? — Nem. Koós János: — Néha vidám volt, általában szomorú. Mondom: „Mit szomor- kodsz, nyitva az ablak, hát nem hallod, hogy kint csicseregnek a madarak? Tudod, mennyi minden vár még rád? Mennyi siker, mennyi utazás, mennyi nő? Az ilyen ember mért dobja el magától az életet? Mert iszol, azért. Akkor jönnek elő a hülye dolgaid. Tessék szépen letenni a poharat. Sokan letették ,már, és soha többet az életben egy kortyot nem isznak. Annyi minden van még, találj mást magadnak; zsugázz, járj lóversenyre, mit tudom én. ..” Igen, igen — mondta, aztán meg: Nem, nem. Egyszer aztán láttam inni valahol, odamentem: „Te, frankón mondom neked, az életedről van szó. Ez nem vicc. Ha mégegysizer meglátom, hogy iszol, akkorát behúzok neked, hogy 'szétmégy.” Aztán Batatonfüreden, az Anna bárban találkoztunk megint. Én később érkeztem, ő már ott üldögélt jó piásan. „Te, akarok mondani valamit, nagyon fontos, gyere ki a bár elé”. Kimentünk és jól megpofoztam. „Bocsáss meg. de megbeszéltük, hogy ha még egyszer inni látlak, száFaluház a régi kocsma Űjabb népi műemléket nyilvánítottak védetté, és állítottak helyre Baranyában: a százesztendős magyaregregyi sváb kocsmát. Az 1886-ban emelt és egykori tulajdonosairól Arnold-háznak nevezett épületet megvásárolta a tanács, s ma faluházként mű. ködteti. Az eredeti formájában felújított ház falai hófehérek, az ajtó- és ablakkeretek barnák, újra elkészítették a léc- kerítéses kaput és visszakerült a hajdani cégtábla a bejárat fölé. Helyén hagyták a régi kerekeskutat és megóvták az udvaron álló öreg diófát. A lakossággal a lakosságért Eredményes munkát végez a polgári védelem Beszélgetés a megyei törzsparancsnokkal jón váglak.” „Jó, nincs semmi baj” — mondta. Azután is ugyanolyan jó viszonyban voltunk, mint azelőtt. — És azután se hagyta abba az ivást. — Hát. . . hogy mondjam? Azt hiszem, kellett volna mellé egy nő, akinek erős akarata van. Neki gyenge volt. Ö képtelen volt. .. (Rátalál a szóra) Ö ÉLETKÉPTELEN volt . . Ambrus Kyri: — Nem akart komolyan meghalni. Ha akart volna. . . akkor biztosra megy. Amikor, végül is meghalt, állítólag a telefon a kezében volt. Tehát valakitől segítséget akart kérni, de már nem volt ereje. Ha én tényleg meg akarok halni, fölmegyek a tizedik emeletre és kiugróm. Így biztosan sikerül. Nem pedig beveszek egy marék gyógyszert. Ha én meg akarok halni, meg is halok. Edit meg akart halni. Meg is halt. Elsőre. .. . . . Szécsi Katalin: — Meggyőződésem, hogy nem hosz- szú ideig készült rájuk, egy pillanat alatt döntött úgy, hogy meg akar halni. A gégemetszéssel végződői után... az nagyon komoly volt, és nagyon kicsin múlt, hogy nem.. . Viszont utána beszélgettünk, és én biztos voltam benne, hogy többet nem teszi meg... (Hosszút, mélyet sóhajt): . . . Bánki László: — Azt mondta: „Tudod, valószínűleg a szüleim elvesztése, meg az egyáltalán nem gyereknek való gyerekkor miatt. . . nemigen tudom megmondani miért, de időnként szorongások lépnek föl bennem: az az érzésem, a dolgok JÖNNEK felém, semmit nem tudok tenni ellenük, szorulok, szorulok be egy sarokba, és szétnyomnak, és nekem más kiutam nincs, mint az öngyilkosság.” Tudod, azt mondja, — nem felejtem el ezt a furcsa gondolatát, amelyben van igazság, csak hát nem kommentálom — „ha olyan országban élnék. hogy zsebemben lenne az útlevél, akkor kirohannék a repülőtérre, és elmennék valahová. Kiszabadulnék innen. . (Vége) A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elemezte a megyei polgári védelmi törzsparancsnokság munkáját és a lakosságvédelem helyzetét Ezen a tanácskozáson részt vett Berki Mihály vezérőrnagy, a Polgári Védelem országos törzs parancsnoka is, akinek megállapítása szerint „Szécsi Ferenc ezredes vezetésével Szolnok megyében szakszerű, színvonalas és fegyelmezett polgári védelmi munka folyik. Lényegében ezzel értett egyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága is. Tekintettel arra, hogy a polgári védelemnek nemcsak háborús viszonyok között van nagy jelentősége, hanem ipari és természeti katasztrófák esetén is, megkértük Szécsi Ferenc ezredest, a Polgári Védelem megyei törzsparancsnokát, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Korszerű-e ez a szervezet, technikai felszereltsége, szakmai felkészültsége alapján meg tud-e felelni a mai követelményeknek? — A Polgári Védelem országos törzsparancsnokának utasítása szerint korszerűsítettük a szakszolgálati és önvédelmi szervezeteket. Tervszerű a műszerek, eszközök és a mentesítő technika beszerzése. Alapvetően javult a híradás és a szállítás. Ezek mellett az ellenőrzések, a kiképzések és felkészítések, valamint az üzemi komplex gyakorlatok alapján kijelenthetem, hogy a megyei polgári védelem alkalmazási készenlétbe helyezése megfelelő, kielégíti a vele szemben támasztott igényeket. - j — Vannak-e gondjaik a személyi állomány biztosításával? — A nyugállományba vonult tisztek utánpótlását a Ifjúsági béketábor Béketábor színhelye lesz augusztus 21-től 24-ig Mar- tonvásár, Érd és Simonma- jor. Az Országos Béketanács idei nyári programja a fiataloknak szók Az ifjúsági táborban lesznek előadások, fórumok, viták, de lehet majd sportolni, táncolni is. polgári életből átvett fiatal tartalékos tisztekkel sikerült megoldani. Rendszeres segítséget nyújtunk számukra ahhoz, hogy feladataikat, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező társaikhoz hasonlóan, jól oldják meg. A polgári alkalmazotti állomány stabilizálódott. A személyi állomány biztosításával tehát alapvető gondjaink nincsenek, — annak ellenére, hogy az utóbbi illetmény- és bérrendezések sem változtattak lényegesen a családok életszínvonalán. Ezt igyekszünk ellensúlyozni a megfelelő szolgálati és a jó munkakörülmények biztosításával, a lehetséges erkölcsi és anyagi elismerésekkel. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a személyi állomány erkölcsi, politikai állapota, fegyelmi helyzete megfelelő. — Hogyan ítéli meg a munkaviszonyban álló dolgozók polgári védelmi felkészítését? — A dolgozók felkészítését — meghatározott tematika szerint — az üzemi parancsnokságok hajtják végre. Alapvetően eleget tesznek annak a feladatnak, hogy egy feltételezett háborús időszakban történő termelésre át tudjanak állni, és úgy folytatni a munkát. ‘Itt említem meg, hogy a lakosság és a tanulók felkészítését egyrészt központilag irányított rendszer (például a tv) segítségével, másrészt helyi rendezvényeken és írásos propagandával végezzük. Szervezzük a Polgári Védelem című lap előfizetését, kiállításokat, filmnapokat rendezünk, segítjük az iskolák honvédelmi nevelőmunkáját, a katonai pályára irányítást. Ügy vélem, összességében eredményes a polgári védelmi szervezetek állományának elméleti és gyakorlati „Dobro pozsalovaty” — köszöntötte résztvevőit Mátészalkán a középiskolásak orosz nyelvi tábora, amelyet immár harmadik éve rendeztek meg Szatanárban. Az első orosz nyelvi szaktábornak Szolnok adott helyet, azután tíz éven keresztül Nyíregyháza fogadta a fiatalokat. Ezen a nyáron három helyen rendezett szaktáborokat az Országos Pedagógiai Intézet: Syőrött, Mátészalkán és Tatán. Szolnok megye fiataljai Mátészalkán kerültek közelebb az orosz nyelvhez, moszkvai és Vlagyimirt egyetemisták segítségével. Milyen is „belülről” az orosz nyelvi szaktábor? — kérdeztük Mátészalkán File- tóth Istvánnál, aki most volt nyolcadik alkalommal táborvezető. — A tábor alapegysége a „trojka”, azaz egy szovjet és két magyar diák folyamatos, állandó együttműködése a tanulásban és a szabadidőben. A szaktáborok elsősorban a fizikai munkát végző szülők gyerekeit fogadják. Téves az a felfogás, hogy csupán a leendő pedagógusokat készítjük föl egyetemi, főiskolai tanulmányaikra. Külön rajokat alkotnak például a szakközépiskolások, akik közül néhányan külföldi — elsősorban szovjetunióbeli — egyetemekre, főiskolákra szeretnének jelentkezni. Alapkiképzése, amit a propagandamunka is elősegít. — Önöknél nagyon kicsi a hivatásos állomány. A „sereget” a különböző munkahelyeken dolgozók alkotják. Ez a tény eleve feltételezi a más szervekkel való jó kapcsolattartást. .. — Valóban így van. Együttműködési terv alapján dolgozunk együtt a megyei KISZ-bizottsággal, a Munkásőrséggel, az MHSZ-szel, a Moziüzemi Vállalattal, a Néplappal és a Vöröskereszttel. Nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a tanácsi szervek munkájuk szerves részének tekintik a polgári védelmi tevékenységet. Az ipart és a mezőgazdasági üzemek, vállalatok vezetői is megfelelő gondot fordítanak rá. Biztosítják a megfelelő személyi és anyagi feltételeket. — Mindebből úgy tűnik, mintha teljesen hibamentes volna megyénkben a polgári védelmi munka... — Ezt nem állítom, de vallom, hogy alapvető hibák nincsenek. Az üzemi gyakorlatok során például tapasztaltunk polgárt védelmi szempontból szakszerűtlen tevékenységet is. Nem azonos színvonalú még az ellátottság a nagyüzemek között. A káderutánpótlás — a szakmai felkészültség tekintetében — gondot is okoz számunkra. Ha nagyobb fegyelemsértések nincsenek is, apróbbak esetenként előfordulnak. Mindez figyelmeztetés számunkra. Megoldásukhoz erőt ad az a tudat, hogy nem véletlenül adományozta számunkra tavaly a honvédelmi miniszter az „Élenjáró Megyei Parancsnokság” címet. Az azzal elismert színvonalon végezzük munkánkat a továbbiakban is. S. B. vető célunk a beszédkészség fejlesztése, az iskolában tanultak fölelevenítése. Ezt szolgálják délelőttönként az előadások is, kilépve az iskolai tanórák keretéből. Háromféle foglalkozást tartunk: egyet a magyar anyanyelvű, egyet az orosz anyanyelvű tanárral, majd a trojkatársakkal. Délután kötelező naplóvezetés és daltanulás színesíti a programot. — Hogy érzi magát a táborvezető? — öröm a fiatalokkal együtt dolgozni, hiszen öt megye legjobbjai vannak jelen. A tanár számára ez másfajta munka, egyáltalán nem jelentkeznek fegyelmezési problémák. A táborozás bizonyos számvetés a diákoknak; hol tart orosz nyelvismeretük. A mérce: orosz anyanyelvű trojka társukkal képesek-e megértetni magukat. A háromhetes táborban Szolnok megyét jónéhány fiatal képviselte. Sokan csak a harmadik hét végén érezték, hogy kezdenek „belejönni”. A tanulás mellett természetesen sportoltak, műsoros esteken, filmvetítéseken vettek részt. Akadt olyan is, akinek honvágya támadt, vagy a kezdeti sikertelenség elkedvetlenítette őket, ám a harmadik héten mindannyian magukra találtak. D. I. Huzalok közt Fotó: Tabák Lajos „Dobro pozsalovaty" Hogy megértsen a trojkatárs Szolnok megyei fiatalok orosz nyelvi szaktáborban Mátészalkán
