Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-30 / 178. szám
1986. JÚLIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 [A tévé képernyője előtt PAULINA ÉVA: fenészballada (Részlet) 14. Visszatekintve az elmúlt hét műsorára, több dolog van amiről szólni ildomos, illetve érdemes. Kezdve mindjárt a csehszlovák filmsorozat búcsújával, ugyanis kedd este véget ért a „bolti” dráma, a Nők a pult mögött című sorozat Egy sorozat búcsúja Sajnos, egyáltalán nem az egyöntetű elismerés hangján szólhatok róla, ugyanis ez a sorozat jóllehet a nagysikerű Kórház a város szélén szellemében fogant, ez is hétköznapjaink tükre kívánt lenni —, megvalósításában nyomába sem léphet népszerű elődjének. Mindenekelőtt azon oknál fogva, hogy csupán életszerű volt, de nem igazán maga az élet. A felszínen járt, közhelyfeszültségeket közhelyesen mutatott be többnyire. Erre talán a legibántább bizonyság a főszereplő, Anna megdicsőülésével járó befejezés, amikor is a jószívű, a kitűnő munkabírású, a feddhetetlen munkatárs és családanya valósággal megkoronáztatik: kinevezik főnökhelyettesnek, újra megjelenik az igazi szerelem, a mérnök úr, és szent a béke a gyerekekkel, a mi Annánk élhet boldogságában örökkön örökké. Természetes végkifejlete ez az előzőeknek, amelyekben a szerzők a mi rádiós Szabó családunk módjára szövik a cselekményt, tákolják egybe a helyzeteket, s ahogy a figurák rajzában is meglehetősen sematikusan járnak el. Valójában két végletben gondolkodnak: jókban és gonoszakban. példa rá a vajszívű főnök egyik oldalon, csupa aranyember, s mellette vagy még inkább alatta a gonosz ármánykodó helyettes, akinek egyetlen rokonszenves megmozdulása sem akad. Pedig jól tudjuk, a jó és a rossz nem különváltan jelenik meg az életben, ezek a tulajdonságok egyetlen emberen belül is megvannak és ütköznek meg. A filmbéli Anna szeretetre méltó is lehetne, élvezhetné rokonszenvünket, ha nem csupán jó tulajdonságokból gyúrják egybe — már-már „szentté” avatva — alakját. De így mérhetetlen jóságával, sőt mondhatni tökéletességével eltávolodott tőlünk; ahogy teltek, folydogál- tak a részletek, sajnos, úgy vált egyre érdektelenebbé mindaz, ami történik vele. Nem sikerült azonosulnunk drámájával, melyet vívott munkaihelyén, családi szentélyében egyaránt — teljes sikerrel. Mindezért a veszteségért azután nem kárpótolhatott bennünket a film néhány életszagú bolti jelenete, néhány derűs pillanata, néhány kedves epizódja. A Nők a pult mögött csalódás azzal a tanulsággal, hogy egy mai történet is csak akkor járhat sikerrel a képernyőn, ha benne nem egyszerűen utánozzák a valóságot, hanem lényegét adják vissza művészi formában. Holtak hallgatása Pénteken este került képernyőre a Holtak hallgatása témájára a világosan utaló alcímmel: Requiem egy hadseregért. Különös mű: dráma történelmi dokumentumokban elbeszélve. Rendhagyó tévéjáték, formáját tekintve, amelyben kirajzolódik a második magyar hadsereg világháborús tragédiája, amelyben felvillan egy- egy szereplő portréja. De amely ugyanakkor vádirat is, kimondatlanul is az emberi lelki ismeretre apellál és a történelmi felelősséget firtatja. Az Örkény István és Nemeskürty István közös színdarabjából Hajdúfy Miklós készítette televíziós játék egyszerre szól értelmünkhöz és markol bele a szívünkbe. Csaknem 150 ezer ember értelmetlen pusztulásán érzett fájdalom és keserűség áradt ebből a mozarti muzsikával kombinált valójában „száraz” játékból. Hisz egy-egy szövegrészlet hangzik el benne szikáran, felolvasás módjára. Ez a játék kerül minden hagyományos drámai megjelenítő eszközt. Mondhatni antidrámát láthattunk a képernyőn. Mégis ahogy egyre többet tudunk meg a szóban forgó tragédia részleteiről, ahogy mind mélyebbre ás a játék, a megtörténtek rétegeiben, úgy erősödik bennünk a felismerés keserűsége az embertelenség elleni tiltakozás érzésével vegyülve, s már nemcsak a múltra vonatkozóan, de a jelenre is értelmezve a tanulságokat. Csak dicsérni lehet Hajdúfy keménységét., amellyel kizár mindenféle olcsó lírai zöngét ebből a játékból, úgy, hogy ez a Requiem egyáltalán nem holmi sirató, érzelmes emlékezés a fájdalmas veszteségre, hanem tudatérlelő emlékeztetés, memento móri, hogy ne felejtsünk tanulni a történtekből. A végig feszes felépítésű tévédráma, mert végül mégis csak az — hatásában és nem formájában — jól illeszkedik a történelem vallatására mindig szívesen vállalkozó rendező életművébe is. Diána: filmási Éva Amennyire szabálytalan tévédráma a Holtak hallgatása, annyira szabályos tévéjáték a Lope de Vega színművéből készült munka, A kertész kutyája. Képernyőre Lengyel György rendezte, s magyarul Gáspár Endre szellemes, nyelvileg gazdag fordításában hangzott el. Egyébként furcsa szerelmi komédia, hisz benne a féltékenység szüli meg a szerelmet, míg általában normálisan fordítva esik meg az életben. Diána grófnő akkor és azért szeret bele derék titkárába, amikor az az egyik udvarhölgye iránt lobban szerelemre. A grófnő magatartása annak a kutyának a cselekedetéhez hasonló, amelyik nem akarja másnak engedni a koncot. Almási Éva — ő játssza Diánát — kitűnően ábrázolja az arisztokrata nő lelkének azt a kettősségét, hogy egyrészt igyekszik megszerezni a titkár szerelmét, másrészt szeretné eltitkolni a rangban alatta lévő fiatalember iránti érzelmét. Valójában ez a ra- vaszkodó játékosság tette szórakoztatóvá a kicsit színpadszerű felfogásban talált tévéjátékot, mert más egyébre nemigen tellett a rendező erejéből. Például annak a plebejus öntudatnak a markáns megfogalmazására, amely a titkár és szolgájának megrajzolásában válhatott volna lehetségessé, és tehette volna a játékot még tartalmasabbá. Vass Gábor alakításából — ő a titkár — az említett szín, ez a tartalom teljesen hiányzott, de még az inasát alakító Csete Péter is inkább a mulattató komédiázásra helyezte csak a hangsúlyt. Persze ne legyünk túlságosan szigorúak; az a tény, hogy a klasszikusok bemutatását olykor jellemző kényelmesség és unalmasság innen lényegében száműzve volt, végig élvezni lehetett a másfél órás „előadást”, ez mindenképp elismerést érdemel. A Moliére előtt járó spanyol klasszikus végtére is kellemes vasárnap esti szórakozásul szolgált 1986-ban! Röviden Egy riportfilmről, amelyben kérdező riporterként az ízes szavú Pálfy István szerepelt, akit elsősorban ismeretterjesztő műsorokban láthatunk. A dunántúli Szent- gálon készült, s benne a közismert nyelvész, Lőrincze Lajos idézte vonzóan gyermekkorát, a szegénység éveit, meghatározó élményeinek forrásvidékét, sok-sok melegséggel, mély emberséggel. V. M. Zalában Nemzetiségi kulturális napok A Dél-Zalában élő szerb- horvát anyanyelvű lakosság hagyományos kulturális rendezvényét a Mura-menti napokat augusztus 15. és 20. között tartják Letenyén. A program népművészeti kiállítás és kisipari termék- bemutató megnyitásával kezdődik. A második napon amatőr pol-beat és rock, zenekarok koncertjére, plakát-, illetve galamb- és dísz- madár-kiállítasra, hőlégballon-bemutatóra várják az érdeklődőket. Augusztus 17- én a Vas megyei Nadra község délszláv nemzetiségi néptáncegyüttese vendégszerepei Letenyén, 18-án pedig cigányfolklór-bemutató- ra kerül sor. Rendeznek termény- és virágkiállítást, s a záró napon népművészeti vásárt és aratási felvonulást. Adattárolás Mikrolilmrill mágnesszalagra A számítógéppel feldolgozott adatok közvetlen mikrofilmes rögzítésére a DA- TORG Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. úgynevezett COM-rend- szert hozott létre a közelmúltban. A vállalat új szolgáltatása révén lehetővé válik, hogy a számítógéppel feldolgozott adatokról — papírra történő kiírás nélkül — közvetlenül a mágnesszalagról készítsék el a mikrofilmet. Ez a megoldás a rendszeresen sok adatot feldolgozó vállalatok számára fontos. Náluk ugyanis már komoly gondot okoz a számítógépes feldolgozás után kinyomtatott papír tárolása. Többnyire ilyen célra külön raktárát kell létrehozniuk, hogy a papírhalmazt elhelyezhessék. Ezt a költséges megoldást kívánja a DA- TORG a mikrofilmes adat- rögzítéssel helyettesíteni. Közel három évtizede a KISZ legnépszerűbb munkaformája az építőtáborozás. Ezen a nyáron mintegy kétezer Szolnok megyei diák végez kétkezi munkát az ország különböző építőtáboraiban. A hét végén már a harmadik turnus diákjai is hazaérkeztek, az utolsó két hét most kezdődött. — Mi az eddigi mérleg? — kértünk rövid számvetést Molnár Margittól, a KISZ megyei bizottságának munkatársától. — Építőtáborozóink közül kétszázötvenen Törökbálinton szednek barackot, kétszázan kukoricát címereznek Hódmezővásárhelyen, negyvenen vízvédelmi táborban dolgoznak Fonyódon és vendéglátó szaktáborban több mintfélszázan Siófokon. Ezenkívül Szegeden, Sátoraljaújhelyen és Székesfehérvár mellett Bodakajtoron táboroznak megyénk közép- iskolásai. — Milyen vélemény alakult ki a Szolnok megyei diákokról a táborokban, megbízható-e a munkájuk? — Általában jó híreket hallottunk, de a munkakedvük eléggé változó, tábora, diákja válogatja. — Milyen fegyelmezettek? Ügy hallottam, néhányukat haza kellett küldeni. — Mindössze Törökbálintról küldtek haza két tábo- rozót. — Milyen a tábori élet? — A délelőtt munkával telik, a délután szabad. Azt hiszem, megéri idézni a fo- nyódi turnuszáró jelentésből: „Nagyon jól szervezett a Csató Mária: — Fájdalmas arra gondolni, hogy nagyon klassz, tehetséges emberek tönkremennek, mert nem megfelelő partnerekkel hozza össze őket az élet Pali is... nagyon tehetséges volit. Ha olyan nővel találkozik, aki kitart mellette, akkor mindent ki tudott volna hozni magából, de a lelke miatt mindig megbukott. A kívülállók nem is sejtették, mi van a nagy nótázás mögött, hogy bent, a színfalak mögött — bőg. Biztos, hogy ez volt az oka a labilitásának. ö nem volt alkoholista. És mégis, időnként nagyon berúgott. — Mi volt az oka? — Ügy gondolom, a magány. Ha együtt voltunk, olyan társaságban, ahol úgy érezte összetartozunk, soha nem ivottt. A manökenlányok között akadt, aki Ivott, nem vedelt, de bedobott, mondjuk, egy unikumot. Én nem ittam, mert nem szerettem, Pali sem. Ha azt mondták, hogy igyatok már meg egy pohár bort; na jó, akkor megittunk egy fröccsöt. Nem volt számára fontos, hogy igyék. És mégis, ahányszor öngyilkosságot kísérelt meg, előtte mindig ivott. Biztos, akkor rátört az iszonyú magányosság, az pedig rettenetes. Én is átéltem, akkor szerencsére csak pillanatnyilag voltam egyedül. Norvégiában léptünk föl divatbemutatón, a férjem nem volt velem. Nagyon nagy hatással voltak rám a csodálatos fjordok, a gyönyörű, tiszta, kék ég, a tenger, a színek, és elbőgtem magam, hogy nem tudom megosztani ezt az érzést azokkal, akiket szeretek. Utána persze, nazajöt- tem és elmeséltem. De akinek nem adatik meg, hogy a jóit vagy a rosszat megossza valakivel, annak iszonyú lehet. El tudom képzelni, hogy ilyenkor Pali hazament, és leitta magát. Ambrus Kyri: — Ha rosszkedvű volt, megpróbált elmunka, az ellátás a körülményekhez képest jónak mondható. Igen változatosak voltak a szabadidős programok: hajókirándulás, túra, filmvetítés, diszkó. — Kik szervezik a programokat? — A táborokat üzemeltető gazdaságok, az ottani városi KISZ-bizottságok és a táborozok közösen. — Melyik táborban a legnehezebb a munka? — Ott, ahol kukoricát kell címerezni, hiszen nagy figyelmet igénylő, igen fárasztó munka, a tűző napon, porban, izzadtságban, és bizony a kukoricaszár levelei jónéhány karcolást ejtenek a karokon, a vállakon. Persze az időjárás is befolyásolja a munkát, előfordul, hogy délután, sőt a hét végén is dolgozniuk kell a diákoknak. Megértőek, vita nélkül, lelkesen vállalják. — Mi a fiatalok véleménye az ellátásról? — Általában elégedettek, csupán az étkezés jelent némi gondot, nehéz megszokni a tábori kosztot. A konyhafőnökök sincsenek köny- nyű helyzetben, hiszen 52— 60 forintból kell napi négyszeri étkezést biztosítaniuk. Törökbálintról az elhelyezéssel kapcsolatban érkezett panasz: nagy a zsúfoltság. — A megye testvérvárosi kapcsolatainak keretében külföldi diákok is dolgoznak Magyarországon, cserében a megye fiataljai utazhatnak külföldre. — Igen. Az NDK-ból 18. Észtországból 15 fiatalt fogadtunk. Bozsó Melinda bújni a világ elől. Akkor rátelefonáltunk, hogy; mi van? — Hogy vette az érdeklődést? — Akit szeretett, és elfogadott, annak örült. Elmondta, hogy most rossz passzban van. De mi bajod? — kérdeztük. „Nem tudom”. Nyűgös volt, nem (tudta megmagyarázni. És bármikor fölhívtam vagy fölkerestem, mindig szeretettel fogadott. — Nem akartátok magára hagyni? — Nem. Az egyik öngyilkosságánál például, amikor T. talált rá, és megmentette- .. Ugyanis aggódott, hogy mi lehet vele, mert Pali előző este olyan hangulatban volt, hogy az ember arra gondolt, mi törtténik otthon, amikor egyedül van. Azt mondogatta: „Minek ez az egész”, meg „Egyedül vagyok”. Nem értettük; miért lenne egyedül? Ha valaki, akkor ő nem volt egyedül soha. — Ügy érted, hogy. sok ismerőse volt? — Igen és itársa is. Nagy baráti köre volt, és mindenki szeretettel fordult felé. — Mégis... ő kívül érezte magát, nem? — Ezt csak ő tudná megmondani. Hiába vagy te nagy társaságban, olyan magányos lehetsz, mint a Himalája tetején, pedig mindenki bájolog veled, és kedves hozzád, de te zokogni tudnál, és a pokolba kívánsz mindenkit. Talán te magad se tudod megmagyarázni, hogy miért. .. Szerintem Pali se tudta. Dr. Balázs Boglárka: — Nem volt mindig társaságban. Sokszor volt egyedül. Előfordult, hogy felhívtuk, vagy váratlanul fölmentünk hozzá, és mindig egyedül találtuk otthon. Amikor megvette a Margit utcai lakást, attól kezdve szeretett otthon lenni. Lakott a Dembinszky utcában is, albérletben. Oda nem szeretett menni. Emlékszem, amikor jöttünk haza vidékről, Pali azt mondta; (Folytatás az 1. oldalról) nőképző intézményekben végzett hallgatók számára indított kiegészítő képzésben a 139 jelentkezőből 55- en vehetnek részt szeptemberben. A DATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán nappali tagozaton két és félszeres volt a túljelentkezés, végül is itt hetvenöt hallgató kezdheti meg szeptemberben a tanulmányait; a levelező tagozatra másfélszer annyian jelentkeztek, mint amennyi a felvehetők létszáma volt (30 fő). A levelező tagozat indításáról augusztus 22-e után születik döntés, ugyanis a jelentkezettekből hat fő felelt meg a felvételi követelményeknek. A három főiskolára felvett hallgatóknál a fiúk és a lányok aránya természetesen tükrözi a szakma, hivatás jellegét, a fellebbezések elbírálása előtt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán az új első évfolyam 59 százaléka lány, Jászberényben a nappali és levelező tagozaton összesen 22 fiú kezdi meg tanulmányait, Mezőtúrra mindössze két lány jelentkezett. A felvételi vizsgák ponthatárai — a még felvehetők legalacsonyabb pontszáma — is változatos képet mutat. Szolnokon a tavalyihoz képest ez a szám mintegy tíz ponttal nőtt: kereskedelmi szakon 92, vendéglátó szakon: 96 pont volt. (A 103 új hallgatóból 73 lesz kereskedelmi szakos.) Jászberényben a relatív ponthatár 87 volt, Mezőtúron a nappali tagozaton 78, levelezőn 74. engem hazavihettek a legvégén is, úgyse vár senki. Így, félvállról mondta; úgyse vár senkii. Igazi barátja nemi hiszem, hogy volt. Inkább társaságok, haverok Magányos voílt. — Miből gondolod? Gondolkozik. — Ünnepeken egyedül maradt? Mondjuk, karácsonykor? — Igen. Karácsonykor egyedül volt. Vagy Katival. Nem tartozott soha egy olyan.. . (elbizonytalanodik) — Sehová, senkihez? Bólogat. — Nem is akart? — Szeretett volna. — Beszélt erről? — Amikor összeházasodtunk, és sokszor feljött hoznánk, megjegyzéseket ejtett él, hogy „ma majd, amikor az én feleségem készíti a rakott krumplit”. Vágyott rá, de nem mindenáron. Mert akármikor megnősülhetett volna... Csató Mária: — Nem voltak gyökerei. Mindig félt, hogy jön a szombat, a vasárnap — aminek mindenki ölrül —, hogy akkor mit csinál majd. Ezért kitaláltuk például, hogy menjünk el a Vidám Parkba (elmosolyodik), mert gyerekkorunk óta nem voltunk. Hívtuk Palit; nem jössz? Mintha spontán lett volna, pedig direkt csináltuk, hogy ne legyen egyedüli. Vagy elhívtuk kirándulni, és akkor jött, virágot szedett, csodálta a természetet. Mindenért tudott lelkesedni, ha nem volt egyedül. Azt hiszem, egyedül nem tudott mit kezdeni magával... (folytatjuk) A felvételi vizsgák tapasztalatai azt mutatják, hogy az írásbeli feladatok nagyobb próbatételt jelentenek, mint a szóbeli feleletek. Ebben az évben a matematika és a történelem feladatsora, tesztje volt a legnehezebb. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán például a jelentkezettek csaknem 60 százaléka írt matematikából 5 pontnál kevesebbet érő írásbelit, a szóbeli vizsgán ennek ellenére gyakori volt a 10—13 pontos felelet is. Mezőtúron is jelentős volt matematikából a nullás pontszámú dolgozatok aránya. Ugyanitt az is szembetűnő volt, hogy a fizikát helyettesítő tizenkét másik tantárgyból mintegy 5—6 ponttal szereztek többet a felvételizők, mint az alap- tantárgynak számító fizikából. Jászberényben kevés sikertelen írásbeli dolgozat született, de itt is — mint ahogy a Kereskedelmi Főiskolán — a történelem bizonyult a legnehezebb tantárgynak, különösen sok problémát okoztak a XX. századi magyar és egyetemes történelem egyes kérdései. — Ez sajnos hosszú idő óta visszatérő gondja a vizsgázóknak — és a felvételi bizottságoknak is. A fellebbezések elbírálása után lesz természetesen teljes a kép az idei felvételi vizsgákról, augusztusban döntenek a bizottságok a kollégiumi felvételek tárgyában is. Az új hallgatók számára szeptemberben nyílnak meg megyénk főiskoláinak kapui. — bálint — Munka után hajókirándulás, filmvetítés, diszkó Építőtáborok, túl a félidőn Várva várt vendég a postás
