Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
I 10 Nyugdíjasok fóruma 1986. JÚLIUS 26. A LEGÚJABB! fl kuncsorbai nyugdíjasnapközi Július elején rövid tudósításban számoltunk be arról, hogy az ezer lelket számláló Kuncsorbán megnyílt a nyugdíjasok napközije. A barátságos szép házban, a falu közepén, jó körülmények között húsz idős ember talált társaságra, gondozásra. Felvételeink az új napközi első napján készültek. Nagy István 63 éves tsz- nyugdíjast az első napon szóvivőjüknek tisztelték társai. Mindannyiuk nevében ő köszönte meg a falu gondoskodását özvegy Sipos Imréné és özvegy Bana Zsigmondné terített asztalnál mondják el, milyen volt az életük. A 80 esztendős Banáné büszke, s joggal: tíz gyereket szült, nevelt föl dolgos életre. (Fotó: Tarpai) A patikus — A nagyapám mondta egyszer valahol, valakinek hogyha a patikushivatás nemesítene, úgy nekünk, a Jankovich családnak bőven kijárna a kutyabőr. Arra alapozta tréfás megjegyzését az öreg gyógyszerész, hogy patikus volt az apja, a nagyapja, a bátyja, meg a nagybátyja, majd az lett a fia és az unokája is. Jászberényben Jankovich Zoltán nyugalmazott főgyógyszerész Nap utcai lakásán „csak” a járdánál kezdődő és a legbelsőbb szobában is uralkodó rend és tisztaság emlékeztet a patikára. Természetesen a házigazda mindezekért a feleségére „hárítja a felelősséget.” Amikor a 74 esztendejét meghazudtoló fiatalos járása kerül szóba, sietve tiltakozik, hogy ez nem a gyógyszerektől van. — Mezőtúrról, édesapám gyógyszertárából indultam el érettségi után Szegedre. Felvettek az egyetemre 1937-ben vettem át a gyógyszerészi diplomát. Boldogságom teljes volt, hiszen olyan ritka szerencsével ajándékozott meg a sors, hogy az egyetemi gyógyszertárban kezdtem pályafutásomat, mint címzetes tanársegéd, és egyik végzős társammal megosztva a státuszt, havidíjas gyakornok. Kedvemre való kezdés volt, sajnos csak 3 évig tartott. Édesapám megbetegedett, visszamentem Mezőtúrra, és a pult mögé álltam, hogy megőrizze jó hírét a J ankovich-patika. Emlékei között kutatva, bevallja, hogy félt az átállástól, mert az volt a visszatérés Mezőtúrra. Az egyetemi gyógyszertárban a klinikák részére „gyártottak” nagyobb mennyiségben, különböző készítményeket. Munkájukat az akkor még praktikusnak nevezett őrlőkeverő vagy zúzó kisgépek segítették. — Bizony visszaállás volt az a javából. Ojból kézbe kellett venni a mozsarat, a tégelyt, a milligrammokat adagoló kézi mérleget. Ezek megértéséhez tudni kell, hogy milyen is volt egy régi patika. Az orvosságok több mint 90 százalékát ott készítettük, igaz alig több, mint 100 féle »gyógyír” volt, a most forgalomban lévő 1800— 2000 féle, a gyógyszergyárakban készült gyógyszerekkel szemben. Ma már megmosolyognak, ha elmondom, hogy mi volt akkoriban egy patika készlete. A különböző kenőcsökön, kombinált porokon, fájdalomcsillapító tablettákon és köhögés elleni cseppeken kívül tartottunk szilvalekvárt hashajtónak, és kőrisbogarak összetörésével készítettünk hólyaghúzó port, ami állítólag többféle nyavalyát csalt ki a szervezetből. A patikák érdekességéhez tortozott az is, hogy a betegek először a patikusnak mondták el panaszaikat. mert az pénz nélkül is meghallgatta őket. 'A gyógyszertárak államosítása után Mezőtúr egy másik gyógyszertárában keverte és mérte tovább a kombinált porokat. Aztán áthelyezték Jászberénybe. Válogathatott, mert a városnak 4 gyógyszertára volt, először a Kossuth úti, majd a Kőhidi-gyógy- szertár vezetését bízták rá. Onnan ment nyugdíjba 1978-ban, mint városi-járási főgyógyszerész. — Jócskán rászolgálva kezdtem el a nyugdíjas éveket, de a gyógyszertártól azután se tudtam elszakadni. A nyári hónapokban — a szabadságolások idején — helyettesítettem a járás szinte valamennyi gyógyszertárában. A hattyúdalnak számító utolsó 2 évet Lőrinc- kátán szolgáltam le nyugdíjasként egy olyan patikában, amely előtte évekig zárva volt patikushiány miatt. Azóta? A napi bevásárlás a fő feladatom, járom a boltokat, úgy, mintha egykori munkahelyemre mennék. Kivételes emelés Sokan nem tudják mát hoJ, kitől lehet kérni. Ilyen a kivételes nyugdíj kérdése is. — 1986. január 1-től megemelt keretösszeg áll a Társadalombiztosítási Főigazgatóság részére. a kivételes nyugdíjellátást igénylők támogatására. Ezt azok a nyugdíjasok kérhetik, akiknek a jövedelmük 3500 forint alatt van, és szociális vagy egészségügyi helyzetük indokolja a nyugdíj kiegészítését. De számít a munkában eltöltött évek száma is. a kérvényben hivatkozni keli a nyugdíjfolyósítási törzsszámra, és azt a lakóhely szerinti megyei társadalombiztosítási tanácshoz, vagy a Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz kell címezni. Ezt követ- ti egy környezettanulmány és végül a Kivételes Ellátásokat Megállapító Bizottság dönt a megadásról. Általában havi 150—300—400 forintot jelent az emelés, amit azután rendszeresen kaphat a jogosult beépítve a nyugdíjba. Vasúti jen A nyugdíjasok utazási kedvezményét a Minisztertanács 1977-ben rendszeresítette. A kedvezmény célja a nyugdíjasok utazásának szociálpolitikai megfontolásból történő segítése. A kedvezmény rendszeresítésekor a nyugdíjasok évente 4 menettérti vagy 8 egyszeri utazásra 50 százalékos .mérséklésű utazási kedvezményt vehetnek igénybe. Az utazási kedvezményt az igényjogosultak egy része, szociális helyzete, kora, egészségi állapota miatt nem vette igénybe. Így lehetőség nyílt —a népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve —, hogy az utazások számát a Minisztertanács 8 menettérti vagy 16 egyszeri utazásra felemelje. A jelenlegi gazdasági helyzet azonban azt nem teszi lehetővé, hogy „Nyugdíjas- igazolvány" alapján az igény- jogosultak korlátlan számú 50 százalékos mérséklésű menetjegyet válthassanak. Főszereplő Takács Gábor annak idején egy novella főszereplője volt. Szabó Pál 1950-ben járt a mezőtúri gépállomáson. Ott találkozott a fiatal, feltűnően sovány, de lelkes, fáradhatalan ifjúval- Az írót is megragadta az a lendület és szeretet, amellyel az egykori kubikus fia az alföldi határról, a fejlődésről beszélt. Immár 36 év telt el azóta. Takács Gábor rendőr alezredes, a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság személyzeti osztályának főelőadója nyugdíjba készül. — Nincs is egész éjszakám mostanában — mondja. — Nyugtalan vagyok. Nehéz napok, hetek a mostaniak. Sokszor elképzelem a leszerelést, de nem tudom, hogyan is fogok elszakadni a munkahelyemtől. Az asztalon koppan még egyszer a pisztoly . •. és vége, kezdődnek a nyugdíjas évek. — Az uniformist civil ruha váltja fel. Egyenruhát már csak ünnepeken hord majd. Mikor is öltötte magára először, hogyan tekint vissza hivatására? — Ezerkilencszázötven- egyben léptem a pályára. Akkor kerültem Mezőtúrról Szolnokra. Megszerettem a rendőri munkát, itt ragadtam. Közben tanulnom is kellett, mert mi tagadás- hat elemivel kezdtem. Sok éjszakámba telt, míg pótolni tudtam a lemaradást. Az általános iskola befejezése után mezőgazdasági technikumba jelentkeztem. Később kétéves marxista képzésen vettem részt- Végül 1965-ben jelesen államvizsgáztam a Belügyi Akadémián. A munkát igyekeztem mindig lelkiismeretesen. becsülettel ellátni. Elégedett lehetek a megbecsüléssel is. Tizenegy olyan kitüntetést kaptam, amelyet az Elnöki Tanács vagy a kormány adományozott — pedig ezeket nem adják sűrűn. Mint ifjúkommunista a MADISZ helyi szervezetének vezetőségében tevékenykedett. Tagja lett a mezőtúri városi pártbizottságnak is, majd a gépállomások szervezésében vett részt, 1945—50 telén pedig az első ifjúsági termelőszövetkezet megalapításában. Mozgalnyugdíjban más évek voltak. Aztán Szolnokon állapodott meg. Itt alapított családot, melyre talán most van a legnagyobb szüksége. — Akkor nősültem meg, amikor ide költöztem- Feleségem is traktorosként kezdte, jelenleg a Hetényi Kórház rendelőintézetének baleseti osztályán dolgozik. Csoportvezető főnővér. Sokat köszönhetek neki, rengeteget segített. Most is mellettem van, tervezgetünk, beszélgetünk, hogyan tovább. — És hogyan ? — Az ember, ahogy idősebb lesz, mintha a gyerekkorába vágyna vissza, a földhöz, a vidékhez. Nagy szerelmünk a Tisza,' ezért úgy döntöttünk. közelebb megyünk hozzá. Tiszavár- konyban akarunk letelepedni. Ott fogtunk bele három évvel ezelőtt egy családi ház építésébe. Ha az egészségünk engedi, hamarosan be is fejezzük. A család is segítkezik. Három gyermekünk és öt unokánk van- Nekik is jó lesz majd nyaralni. Mi meg elbíbelődünk a kertben. Van egy csónakom, meg egy horgászengedélyem. Szeretném bejárni a Tisza csodálatos vidékét. A munkahelyemmel sem szakad meg végleg a kapcsolatom. Ha hívnak, ha szükség lesz még a munkámra- szívesen jövök. Takács Gábort nyugállományba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Kiváló Szolgálatért érdemrenddel tüntette ki. Sz. Gy. árom néni ül a padkán — Sárika. Mária és Zsófia. Majdnem úgy, ahogy a nóta mondja. A füves árokpartba vágott padka kellemes pihenőhely. öreg vadgesztenyefa borít rá árnyékot; s milyen jó ez, mikor legtetőn jár a nap! Sárika bordó selyemruhás. sovány- Éles orrcsontja majdnem átvágja a bőrt. Q a legidegesebb természetű. Folyton izeg-mozog, s a szeme gyanakvóan jár körül, — nem fülel-e valaki a beszélgetésükre. Mária petyhüdten kövér a haja fehér. Az ő szeme is csupa eleven ravaszság. Mindazonáltal bölcs so- molygással szemléli a világot az utcasoron elhaladókat. Kicsit piros ráncos szemhéja időnként majdnem csukásig leereszkedik; ilyenkor fejét se mozdítja. Leskelődik. mint egy szunyókáló kotló. Most éppen egy terhes állapotú menyecskét méreget. Majd hirtelen kinyílik a „pasztillája". fontoskodóan susmog oda valami csintalanságot — jobbra is, balra is, amire szinte kéjes nyikkanás kél felőlük — fojtottan. három szólamban. Utána összehajolva marad a három, kendős fej- Merev tekintettel kísérik az asszonyka lépteit. Közben hol egyiknek, hol másiknak mozog a szája Egyetértőén bólogatnak. Zsófia is szürke hajú már. Talán ezért olyan feltűnő vastag, fekete szemöldöke. Alatta amolyan „látó- asszonyosan” igéző a halkék szeme. Szürke kartonruháján éppúgy kék kötényt visel, mint Mária, a középső. Blomfeitők Üldögélnek, fészkelődnek. pihegnek; a szikkadt meg lágyan telt arcok fénylenek. Izzadság ragyog nyakuk ráncaiban, melyet kioldott kendőjük sarkával itatnak fel. A vesebántalmakról, reumás fájásokról már kibeszélték magukat. Most a halkék szemű Zsófia fordul szomszédasszonyához— Marika néném, mit jelent az, hogy álmomban fogat húztam? Én. a saját fogamat . .. Még az ínyemből is jött vele egy darab. A másik kettő hátrahőköl egy cseppet, szemük egyszerre rebben, és szinte egyidőben válaszolják. — Halálest! — Mégmeg közeli hozzátartozó ... Rögtön látszik, hogy a kérdező is jártas álomolvasásban. mert egyetértőén, aprókat bólogat. — Ugye? . • . A2 apósomra gondoltam mindjárt, ö van olyan állapotban .. . Mondtam is az uramnak az álmot, mihelyst felserkentem. — Na de csak akkor, ha fájt is a húzás — korrigál a beesett képű Sárika. — Neeem, nem fájt — ingatja bizonytalanul a fejét Zsófia. Ekkor csuda rafináltan, alig - észrevehetően összenéznek amazok. A vizslató- piros szemhéjú, ravaszdi Mária csak úgy mellékesen kérdezi— Még mindig a szalmazsákjában zsugorgatja apósod azt a negyvenezer forintot, amit harmadéve kapott a régi szőlőbeli szerszámokért? ...Ügy van vele, mi, — hogy azért ő izzadt meg valamikor? Zsófia nem felel. Mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ügy tesz, mintha halaszthatatlan dolog jutott volna eszébe. Felkászálódik, eligazítja magán a verejtékfoltos ruhát, és indul. — Na én megyek is . .. Isten vélekMélázva halad, kezei tétován mozdulnak hol egyik, hol másik oldalon a csípőjénél. Mintha egymással ..vitatkoznának”. A másik két néne még az ántivilág- ból „hozta” füleit, így azok nem olyan restek még ma sem. hogy el ne kapják barátnőjük dünnyögését. — Én nem is tudom ... De mintha csakugyan fájt volna . . . T. I. Összeállította: Tőth István
