Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
1986. JÚLIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ráfizetéses, de nélkülözhetetlen Ellenségük a kora reggeli ébresztő és a szőlősorok hossza Fővárosi diákok a tiszaugi építőtáborban Pallncsár Beatrix: — Barackot szedni, és főleg enni se rossz, de itt legalább nem kell a teli vódrót, a létrát cipelni! Közélet munkaidőben? Fővárosi diákoktól népeshangos a tiszaugi, a tiszasa- si és a csépai határ: az idei negyedik turnust fogadta a hét elején a Tiszamenti Tsz építőtábora. A IX. kerületi szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben tanuló lányok és fiúk a valamikori Stern kastélyból kialakított tábor lakói. Tizenegy iskolából százhatvanöten. A „kosaras” termetű — ahogyan felénk mondják: szép szál ember — táborvezető, Vízi József ugyancsak hajlonghat a kordonos szőlő dróthuzalai alatt, mire kikeveredik a tábla közepéből hozzánk, a dűlőútra. Civilben az egyik IX. kerületi élelmiszer-kereskedelmi szakmunkásképző szakoktatója. Az épitőtá- bori elhelyezést, a munkát és a szabadidős programlehetőségeket illetően van összehasonlítási alapja. Megszavazott túlórák — Ez a kilencedik esztendő, amikor a nyári szabadságom egy részét építőtáborban töltöm. Már az első napok tapasztalatai alapján jószívvel állíthatom, a csépai táborban biztosított körülmények, lehetőségek kiállják az országos összehasonlítást. Nem panaszkodha- tom a táborlakókra sem. Már az első megbeszélésen szimpatikus volt hozzáállásuk a munkához. A téeszbe- liek nagy örömére egész nap esett az eső, nem tudtunk dolgozni. A lányok és a fiúk megszavazták, hogy négy napig másfél órával tovább dolgoznak, mint ahogyan az eredeti táborrend szerint kellene. Szóval, hasonlóan a többi turnushoz, a kényszer- pihenő ellenére, mi is ledolgozzuk a szerződésben két hétre vállalt hatvanhat órát. Ifj. Harmatos Lászlóval, a téesz brigádvezetőjével a csépai határrészre igyekszünk. Negyvenkét diák szorgoskodik ott dr. Pécsi Ágnes irányításával. Danda László, a Lengyel Gyula Szakközépiskola szepA nagyüzemi művelésű szőlőtáblákban bizony nincs, ami árnyékot adjon. A tiszaugi kerületben bikinire, sortra vetkőzött lányok és fiúk pánikszerűen abbahagyják a hajtásválogatást, amint megérkezik friss tartalmával a lajt. Két nagy pohár, igazi vidéki ivóvíz le- hajtása után nagy levegővétel, aztán a bemutatkozás: — Palincsár Beatrix vagyok, most leszek negyedikes a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolában. Én elhatároztam, hogy amíg diák leszek, három dolgot feltétlenül kipróbálok: az autóstopot, a statisztálást és az építőtáborozást. Nos, megjártam már potyautasként a Balatont. Statisztáltam egy magyar és egy magyar- amerikai kooprodukcióban készült filmben. És azt sem bántam meg, hogy tavaly először elmentem építőtáborba. Vannak leányismerőse- im, akik a vendéglátásban helyezkednek el fagylaltárusként, vagy a szüleik munkahelyén vállalnak nyári munkát. Biztosan többet keresnek, mint mi itt, a két hét alatt, de úgy gondolom, felnőtt korban majd sajnálják amit kihagytak. rom településünkön, az egész Tiszazugban sem tudnánk összeverbuválni erre a fontos nyári munkára. Tibor vagy vállalkozási szerződés Persze, mi is egyre inkább érezzük az építőtáborozás országos gondját. Egyre kevesebb pénzt tudunk fizetni bérként, jutalomként a diákoknak. Egyre többet inikasz- szálnak be tőlünk szervezésre, utaztatás és egyéb címen a különböző szervezetek. Most kilenc esztendeje nyitottuk meg a tábort, a kezdeti években kétszázan, kétszázötvenen jöttéik egy-egy turnusba. Az utóbbi esztendőkben mind több a százötvenes létszámnál kisebb csoport. Vezetőségünk úgy látja, egyre kevésbé lehet az ötszáz hektárnyi ültetvényünkben a legfontosabb és legkézimunkaigényesebb tennivalókat kizárólag az építőtáborra alapozni. Az idén már száz hektár szőlő zöldmunkáinak az elvégzésére tagjainkkal, kívülállókkal kötöttünk munkaidőn túli vállalkozási szerződést. T. F. Ismét divatba jöhetne a munkanap-fényképezés. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy mit csinálunk munkaidő alatt, amikor nem dolgozunk. Magánügyet intézünk, telefonon, vagy személyesen „házon kívül”.- Gyakran anyagra, szerszámra, feladatra várunk, s előfordul. hogy értekezünk, közéletet élünk, A jó fényképen azután a részletek kinagyíthatok, a veszteségek elemezhetők. Ezúttal csupán egy kérdésre keressük a választ. Miért gyakoriak a társadalmi rendezvények. az értekezletek munkaidő alatt? A felelet kézenfekvő: felértékelődött a szabadidő és leértékelődött a munkaidő. A szabadidő ára forintban is kifejeződik a vállalati gazdasági munka- közösségek mintegy 2,5-sze- res bérszorzóival. Sok család rákényszerül különmunkák végzésére, hogy korlátozott jövedelemforrásait ezáltal bővítse. Mindenki rohan muinkaidő után. Különböző céllal, eltérő indíttatással ugyan, de stílus- és ritmus- váltás történt. Ami nyolc órán át mellékes volt, és egyszerre fontossá vált, és fordítva. A súlypontok, a sorrendek tetszés szerint nem cserebere lhetók. A munkaügyi szakemberek mind határozottabban felvetik, hogy a munkaerőnek nem lehet kettős ára; egy magas szabadpiaci, és egy nyomott „állami”. A főidős munkabérek fel kell hogy zárkózzanak a vgm-k, a kisvállalkozások és más külön munkák színvonalára. Csak így lehet — állítják — rendet, fegyelmet, teljesítményt követelni, a „vatta” munkaerőt kiszorítani. Bizonyos felfogások szerint a munka és a politizálás eleve kizárják egymást. Vannak, akik az erőteljes ösztönzésben, valamiféle bérmunkás mentalitás kialakításában látják a megoldást. Pedig a közéletiség problematikája, az értekezések ügye nem rendezhető automatikusan a főmunkaidő és a munkaerő felértékelésével. A japán tapasztalatok, az élenjáró külföldi üzemek próbálkozásai, példái, tapasztalatai félreérthetetlen módon bizonyítják, hogy a magas színvonalú, igényes munkához az anyagi ösztönzésen túl olyan erkölcsi mozgatórugók, érzelmi motivációk *s szükségesek, mint amilyen a munkával, az üzemmel, a dolgozó kollektívával való azonosulás. A szocialista gazdaság nem mondhat le a dolgozók magas fokú tudatosságról, érzelmi politikai elkötelezettségéről. A gazdasági fejlődés élénkítéséhez ugyanis nem elég a fegyelmezett végrehajtás, hanem minden szinten öntevékeny, kezdeményező, felelős magatartás szükséges, olyan vezetők és beosztottak kellenek, akik megértik és vállalják korunk parancsoló követelményeit. Nem véletlen, hogy a vállalati kollektívák túlnyomó többsége éppen napjainkban önkormányzatra, az igazgatók megválasztására, nagy horderejű ügyek eldöntésére kapott lehetőséget. A demokratizmus érvényesítése pedig minden munkahelyen és minden politikai-társadalmi testületben idő- és fórumigényes. Ha érdemi eredményeket akarunk elérni, nemcsak a gazdaságot, hanem a közéletet is új fejlődési pályára szükséges állítani. Itt is szakítani kell a mennyiségi szemlélettel, a rendezvény- centrikussággal és mindennemű öncélúsággal. merevséggel. A közélet legyen lényeg- retörő, vonzó, ne általában segítse az országos politikai célok megismertetését, elfogadtatását, hanem a helyi politikával szoros egységben úgy, hogy a közvetlen feladatok megoldásának is tevékeny részesévé váljon. Eleve a politikai, társadalmi rendezvények, értekezletek kritikája, ha rájuk munkaidőben kerül sor, mert máskor nem jön össze a kellő számú résztvevő. Komolytalanná válik minden jószándékú érvelés például a fegyelmezett, szervezett, hatékony munka mellett, ha az valamilyen munkaidőt rabló rendezvényen hangzik eL Hasonló a helyzet, mint amikor az alvó embertől kérdezik meg, hogy felébresszék-e? Nem szabad a régi sémákban gondolkodni, a tájékoztatást, a tudatformálási feladatokat értekezletek szervezésével „kipipálni”. Előfordulhat — mondjuk meg, nem is ritkán —, hogy nincs más alkalmas közlési lehetőség, fórum. A testület tájékoztatása, állásfoglalása, a demokratikus vita nélküle elképzelhetetlen. Ilyenkor viszont az izgalmas, közérdekű téma, az érdekes előadásmód legyen a munkaidőn kívüli tanácskozásra a közönségcsalogató. Természetes dolog, hogy lakógyűlést, tanácstagi, képviselői beszámolót nem lehet szervezni csak akkor, amikor az állampolgár ráér. Volt idő, amikor lasszóval fogták az embereket. Mostanában már egyre gyakoribbak érdeklődést felkeltő, felelősséget, beleszólási igényt felébresztő lakóhelyi összejövetelek. Az idő pénz — tartja a szólásmondás, s a szabadidős rendezvényt joggal a szerint értékelik az emberek, megérte-e rá elmenni, avagy sem? Sokfelé mégis mintha az idő nem lenne pénz. A felesleges tanácskozások sorát rendezik házon belül és kívül. kizárólag munkaidőben, tehát ott és akkor, amikor az idő bérköltségekben teljesítéskiesésben mérhető. Kimutatható törvényszerűség: a hierarchia szintjével, a beosztás nagyságával egyenes arányban nő az értekezletek száma és haszna. Érdemes egy-egy tanácskozáson gyors- fényképet, „kasszát” csinálni, összeadni a jelenlévők egy órára vagy egy percre jutó keresetét. Így mechanikusan mérhetővé válik, hogy mibe kerül a tanácskozás, egy-egy felszólalás. Országos és megyei rendezvényekre már sor került néhányszor hétvégi szünnapokon. A munkahelyeken, szakmai körökben az ilyen gyakorlat ma még nagyon ritka, ha olykor találkozni is társadalmi-politikai összejövetelekkel munkaidő előtt vagy után. .,A szakmai, a hivatali tanácskozás az munka, így 'beleszámít a nyugdíjba” — mondják. A társadalmi és a szakmai munkát általában könnyű megkülönböztetni egymástól. A szem- beállítás, az értekezletek igényszintjének egyoldalú leszállítására arra hivatkozva, hogy az egyik „munka”’, a másik társadalmi elfoglaltság, nem szerencsés. Nemcsak azért, mert a végiggondolatlan és haszontalan szakmai értekezéseknek szintén van bérköltség- és veszteségvonzata, hanem azért, mert a követelmények lazításával lohasztják a társadalmi aktivitást, az értelmes áldozatvállalást hiúsítják meg. A munka és a közélet szoros egységben léteznek, csak egymást segítve, erősítve, a negatív hatásokat kölcsönösen nyesegetve fejlődhetnek. Kovács József Szegedről jelentjük Százezer látogató Egy különleges lajtkocsi Vásári rádió A DATE mezőtúri karának kiállítása, képünkön a vásárdíjas víz- és tejszállító tembertől harmadéves tanulója szívesebben hallgatja a tanárnő hangját a katedra mellől, mint a csépai szőlősorok között. — Harmadszor küldött vissza bennünket, mert néhány gyom ottmaradt a szőlőtőkék sorában. Hiába, nekünk pesti srácoknak nem könnyű ez a munka. Persze, igazság szerint inkább szokatlan, mint nehéz. Kínaiul hangzottak eleinte az itteni vezényszavak is. Mondták a tegnap reggeli eligazításkor, hogy megyünk karaszolni. Mi pedig azt hittük dolgozni jöttünk a táborba. Most már persze tudjuk mi a hajtásválogatás, a bújtatás, a törzstisztítás és a kötözés. — Mindez reggel hattól, a megszavazott túlórával együtt délután kettőig tölti ki a táborlakók idejét — veszi át a szót a tanárnő. — Délután fagyizní járnak be a diákok a közeli településekre, vagy a tábori stúdió műsorán szórakozhatnak. Aki nem fáradt, az a kastély körüli foci- és teniszpályán ügyeskedhet. Ha kérjük, Cserkeszőlőre, Kerekdombra vagy Tőserdőre is elvisz bennünket a téesz busza fürödni, munka után. A hétvégére pedig kecskeméti városnézést szerveztek a házigazdáink. Végül is mennyit keresnek a kéthetes turnus tíz munkanapja alatt a Tiszamenti Tsz-ben az építőtáborosok? Palincsár Beához hasonlóan a többségük bizonyára nem a teljesítménytől függően naponta megkeresett száz-százötven forintért utazott Ti- szaugra. Minden forint egy százalékot jelent, és a száz százalékért — azaz száz forintért — a buszhoz, trolihoz, villamoshoz szokott táborlakók mércéjével mérve szörnyű hosszú, egy kilométeres szőlősorban kell elvégezniük a zöldmunkákat, a növényápolást. Mondják is: a reggeli, fél ötös ébresztő és a távolság a két nagy ellenségük a táborban. Mennyi hasznot hoz? — Hogy mennyi hasznot hoz évente az építőtábor a téesznek? — kérdez vissza elgondolkodva Gazsi István a szövetkezet elnöke. — Nem hogy egy, a munkába éppen csak belekóstolt diák, de egy rutinos téesztag sem tud annyit megkeresni egy nap, amennyibe egy-egy diák elhelyezése, ellátása kerül naponta. Egyszóval ráfizetéses a tábor, de a mi esetünkben nélkülözhetetlen. Ennyi szorgos kezet nemcsak a háMint arról már hírt adtunk, a DATE Gépészeti Főiskolai Karának mezőtúri tanüzeme vásári díjat kapott a VSZL—400 típusú víz- és tejszállító kocsijáért. Mint megtudtuk, a duplafalú, hungarocell hőszigeteléssel ellátott lajtkocsi sikerének titka, hogy a benne tárolható 400 liter folyadék hőmérséklete 8 óra alatt csak 3—4 Celsius-fokkal változik. Emiatt a földeken dolgozók friss és hideg vízzel való ellátására épp úgy alkalmas, mint a hőmérsékletre igen érzékeny tej begyűjtésére. Ezért főként mezőgazdasági üzemek vásárolják, s a szolnoki Ag- roker forgalmazásában évente több mint 200 darabot vásárolnak országszerte. A kocsit a gyártó tanüzem folyamatosan korszerűsíti, jelenleg épp azt vizsgálják, hogyan lehetne futómű nélkül pusztán tartályként tehergépkocsin alkalmazni. Ha több ilyen tartályt önrakodó jármű tudna mozgatni, ezzel ésszerűbben lehetne megszervezni a tejbegyűjtést, és nem lenne szükség szivaty- tyúra sem — mondták a tanüzem pavilonjában. Az ipari vásár továbbra is igen népszerű a nagyközönség körében, amit ékesen bizonyít, hogy mór szerdán köszöntötték a százezeredik látogatót. Az időjárás kedvez az érdeklődőknek, napközben szinte telt ház volt a vásáron. Egyre-másra érkeznek a külön buszok, még Jugoszláviából is üdvözölhettek vendég csoportokat. Ebben bizonyára közrejátszik hírverésével a Magyar Rádió körzeti stúdiója, amely a vásár területén működik a kiállítás alatt. Szerdán az olasz kiállítók tartottak sajtótájékoztatót, tegnap a lengyel bemutatók napját rendezték meg. Az olasz kiállítók pavilonjában nagy érdeklődésre tartanak számot a speciális gázkonvektorok
