Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

1986. JÚLIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 FAMMNA jyA fenészballada (Részlet) 5. Finta Sámuel ébresztése Szécsi Katalin: — Azt hi­szem Grazyna négy vagy öt évvel volt idősebb Palinál. A Royal szállóban a KGST- orezágok divatbemutatót rendeztek, ott ismerkedtek meg. Annyit tudtak beszél­getni, amennyit az iskolában oroszul tanultak. Ehhez kü­lön kommentárt nem fűzök, mert -beszélgetni nem sokat tudtak. Három hét múlva Grazynának vissza kellett mennie Lengyelországiba, Pali fülig szerelmes volt be­lé. (Elgondolkozik). Tizen­nyolc éves volt akikor... Elkeseredésében, hogy szerelmes, a nő pedig eluta­zott, leugrott az egyik Duna- hídról. Kimentették, kutya­baja nem lett. Csató Mária: — Ami szép kis holmit összegyűjtött, oda is lett: a télikabátját lehúz­ták róla, az óráját lekapcsol­ták. Akkor ebben a kis ba­ráti társaságiban — amelyik­ről az imént beszéltem — el­határoztuk, hogy nagyon fo­gunk rá vigyázni, nem hagy­juk egyedül, mert teljesen ki volt borulva, és nem normá­lis dolog, hogy ilyen fiatal fiú szerelmi bánatában rög­tön öngyilkos akar lenni. Minden hétvégén magunkkal vittük valahová. Ha példá­ul Anyu főzött, akkor eljött hozzánk ebédelni, utána el­mentünk a Vidám Parkba, moziba, színházba. Szécsi Katalin: — Rájött, hogy nem annyira remény­telen ez a szerelem, mint hi­szi. Pillanatok alatt elintéz­te az engedélyeket, és rá­vette a lányt, hogy Pestre jöjjön. Grazyna megérkezett ’62 júniusában., nyolcvan­hét kalapdobozzal és százti­zenhét bőrönddel, Szécsi pe­dig beköltöztette a Baross utca 101 vagy 110 szám alat­ti házba — megtalálnám —, a hatodik vagy hetedik eme­leten valami cselédszobába. Képzelheted; két kalapdo­boz fért ,be. a többi kint állt, a gangon. Június 29-én a VIII. kerületi tanácsnál volt az esküvő. Pali kölcsönkérte a Divat Intézettől a legelegánsabb ruháját, egy barna öltönyt, amelyet akkoriban mutatott be. A tanú az első férjem volt meg én. A férjemmel egyébként nagyon jó kapcso­latban volt Pali. János kel­tette föl érdeklődését az iro­dalom és a művészetek iránt, ezért is szerzett neki állást az Atheneum Nyomdában. Mondhatnám azt is, hogy a szerető báty szerepét töltöt­te be mellette. Pali szerette őt, kereste a társaságát, meg­fogadta tanácsait. Nem tu­dom, lelt-e valaha is olyan igaz barátra, mint János volt... Visszatérve az esküvő­re... (Mosolyogva). Az anya- könyvvezető mondta, hogy tolmácsra van szükség. Ott álltunk, és fogalmunk se volt, mihez kezdünk. Vállal­koztam, hogy majd én fordí­tok. Az anyakönyvvezető le­darált körülbelül öt percnyi szöveget, nyilván csak a hi­vatalos dolgokat, érezte, hogy fölösleges a cicamát is előadnia. „Kérem, fordítson”! — mondta aztán nekem. Az én fordításom pedig a kö­vetkező volt: Egy szót se be­széltem lengyelül, ma sem, azt mondtam a lánynak: „Grazyna, ti hóesés?” ö rá­bólintott. hogy „Dá”, „Ké­rem, lefordítottam”, — így én az anyakönyvvezetőnek. Ezzel megköttetett a házas­ság. Utána elmentünk a Ba­ross étterembe — nem volt túl nívós, rangos hely _ és m egettünk egy-egy rántott szeletet uborkasalátával. Grazynát azonnal foglal­koztatták a divatintézetben. Magas, szőke, kék szemű, dekoratív nő volt. Igen ám, de a kalapdobo­zoknak ezután se lett hely. Pali és Grazyna együtt éltek a cselédszobában három vagy négy hétig, és kiderült, hogy a házasság nem egészen... megalapozott. Nem tudtak egy nyelven beszélni, a nagy lángolás pillanatok alatt el­múlt. Grazyna ismét össze­pakolta a kalapdobozait, és felemelt nózival hazament Lengyelországba. Ezzel még nem volt vége. mert pali ki­találta, hogy utána megy. Egyébként is meglehetősen gyökértelen ember volt — mi is kötötte volna ide? Kiment, és nagyon rövid idő alatt megtanult lengyelül, még­hozzá igen jól. Én nem tud­tam megítélni, hallottam, hogy pergőén beszél, de et­től még lehetett volna rossz is. Mások mondták, hogy na­gyon jól beszéli a nyelvet. Egy idegenforgalmi hivatal­nál idegenvezetői állást vál­lalt, és magyarokat kalauzolt. Újra létrejött az életközös­ség, amely tartott még vagy •két hónapig, aztán végleg szétmentek. Grazynának, mielőtt Palit megismerte, volt egy stabil kapcsolata, és az illető férfi kellemetlenke­dett, Grazyna végül is őt választotta. — Elváltak? — Mivel senkinek se volt fontos... Egyébként úgy tu­dom. hogy a lány valami­lyen módon elvált, de Pali itthon soha nem rendezte... Tréhányságból... Nem is volt jelentősége, hogy elvált vagy sem, mert nem akart többet megnősülni-. — Mondta, hogy nem akar? — Nem mondta, de hát.. Az élet úgy hozta, hogy töb­bet nem jutott eszébe. Gon­dolom, ha szüksége lett vol­na rá, elintézi. Csató Mária: — Amikor hazajött, még dolgoztunk együtt egy keveset. Ő akkor már szabadúszóként lépett föl. A következő nagy szerel­me P. E. manöken volt. aki miatt szintén öngyilkosságot kísérelt meg. (folytatjuk) A Budapest Cigányzenekar hangversenye Szolnokon Vasárnap este a szolnoki sportcsarnokban ad koncer­tet a száztagú Budapest Ci­gányzenekar. A fél nyolckor kezdődő hangverseny azért is nevezetes, mert az idén nyá­ron az együttes a Margitszi­geti Szabadtéri Színpad mel­lett vidéken csak három vá­rosban: Szegeden, Debrecen­ben és Szolnokon vendég­szerepei. a legkiválóbb bu­dapesti cigányzenészeikből 1965 novemberében alakult együttes kétórás műsorában Boross Lajos vezető prímás­sal, a népművészet mesteré­vel az élén Liszt, Brahms, Erkel, Huibay, Sarasaié és Reményi műveit, valamint verbunkosokat, csárdásokat, magyarnótákat és cigányda­lokat játszik. Jegyek válthatók a Tisza- ligeti Sportcsarnok igazgató­ságánál egész nap és előadás előtt a helyszínen, egysége­sen 100 forintos helyáron. Interpop fesztivál '86 A siófoki Interpop feszti­vál második elődöntőjéből — amely csütörtökön a ké­ső esti óráikban ért véget — további nyolc versenyző ju­tott a döntőbe, Így ma négy magyar együttes és hat szó­lista, valamint nyolc külföl­di előadó lép a szabadtéri színpad közönsége elé. Mátéról keveset tud a csa­lád — ő a Benjámin —, meg­halt, mielőtt mutathatott vol­na valamit énjéből; Sámuel magas kort ért meg, de nem jutott annyira, amennyire te­hetsége vitte volna; Árpád forradalmár volt, hitt az em­beri jószándékban, 1920-ban az abonyi Vigyázó-kastély- ban halálra kínozták; Ger­gely Rodin árnyékába mene­kült, őt meg a franciák ve­tették börtönbe, a franciák akiket annyira szeretett, s hazajött szegényen élni és számkivetve meghalni. Ist­ván nem bírta elviselni Sza- mosújvár bélyegét, eldobta magától a szobrászvésőt és az életét; Sándor a börtönben Egy cingár fiatalember egy pöttömnyi gyerkőccel a há­tán vágtatott be Heine Antal nagyváradi szobrász műter­mébe: — Mester, ez az öcsém. Sa­mu, behoztam, hogy model­lezzen, gyurmázzon. Az eset a millennium évé­ben történt, Sámuelt a báty­ja, Gergely, a későbbi Zády Oszkár így „vitte be a mű- vészetbe’’. Ettől kezdve ott „modejjéjoztam" a Heine- müteremben — írja kézira­tos visszaemlékezésében Fin­ta Sámuel. Az első tanítómestere azonban mégis István bátyja volt, majd az a Farkas Béla. aki a későbbi, 1930-as Lech- ner Ödön szoborpályázatot megnyerte. Finta Sámuel hu­szonegy éves amikor 1913- ban, a börtönből akkor sza­badult Sándor bátyja, a ké­sőbbi Alexander Finta révén megismerkedhetett Farkas Bélával, a kor neves szobrá­szával. aki éppen Nagyvára­don dolgozott. Sándor ünnepelt szobrász már, hiszen a szamosújvári börtönben és Állampusztán neves újságíróknak, íróknak adott interjúkat, s szabadu­lása után — ma se tudjuk pontosan, hogy miért is ítél­ték 12 évre, Istvánt pedig nyolc esztendőre — elhal- mozták munkával. Farkas Béla segíteni lakart, magával vitte a két Finta fi­út, Sándort és az annál tizen­egy évvel fiatalabb Sámuelt Budapestre, az öreg Marti- nelli volt,. Százados utcai műtermébe. 1915-től a Bajkál melletti Nikolsz-Usszuriszkban volt hadifogoly. A tó kavicsaiból — ahogy bátyja az Atlanti- óceán partján csontokból — emléktárgyakat, miniatűrö­ket faragott. Elkészítette El­sa von Hamechen — vörös­keresztes megbízott — port­réját, amelyet a tábor főor­vosa — álnéven — eljuttatott Szentpétervárra, egy képző- művészeti pályázatra. Meg­nyerte a fődíjat, egy egész vagyonra való rubelt, — ki­tört a botrány: „Egy hadifo­goly. . .' 1918 őszén hazatért. A Baj­za utcában, Pesten nyitott műtermet, bérelt lakást. Jött Sándor is, ő a Százados úton maradt. 1919-ben mindketten tevé­keny részesei a Tanácsköz­társaság kultúrpolitikájá­nak. Sámuel Bíró Mihály kormánybiztos, a híres, ne­ves kommunista plakátmű­vész irányításával dolgozott; Sándor elkészítette a Sztrájk című plakettjét — ezt az el­lenforradalom sohase bocsá­totta meg nekik... A Tanácsköztársaság leve­rése után Finta Sándort, mint „kommunista érzelmű nem odavalót" kilakoltatták a Százados úti műterméből. „Samü’-hoz menekült. Ugyanide jött vissza Ger­gely bátyja — Zádory Osz­kár — is a franciaországi in­ternálásból. Újra együtt dolgoztak né­hány hónapig. „Gergely az első nap agyagból felrakva a saját részére Bulcsu nevű szobrát, nekem a Lehelt, a kürttel, Sándornak a Bolon­dot. Hozzáláttam, hogy kifa­ragjam őket... A Lehelt és nőtt művésszé, elment, hogy világhírű lehessen. Ez röviden a túrkevei Fin­ta család férfitagjainak élet­krónikája. Sámuel, István, Gergely és Sándor szobrászok voltak, Sámuelre még tíz éve sincs, hogy ráhúzták az anyaföld fekete paplanát. Haláláig Keviben alkotott. Életében sohase adatott neki meg, hiogy együtt állítsa ki szob­rait világhírű bátyjaival. Művészsirató lenne ez az írás, ha Túrkeve és a jeles műtörténész, Losonczi Mik­lós nem tisztelte volna meg az agg szobrászt néhány, csu­pán méreteiben szerény ki­állítással. „Samu" — ahogy Sándor szólította — rengeteget segí­tett a faragásban, de még az évben elkészült első önál­ló munkája a Cigány asszony­fej is, amelyet a kor egyik legtekintélyesebb műkeres­kedője vásárolt meg. Farkas Béla és Finta Sán­dor becsületére legyen mond­va, a húszéves alig múlt fi­út beíratták az Iparművésze­ti Főiskolára. „Samü’-nak igen nagy szerencséje volt: tanára az a Simay Imre lett. aki még H. Zügelnél tanult. A „Finta műhely” — Sán­dor és Sámuel — szinte on­totta a jobbnál jobb szobro­kat, művészi síremlékeket. „Mérhetetlenül gazdagok let­tünk" — írta Finta Sámuel. Gergely akkor már évek óita Rodin mellett dolgozott Párizsban. „Gyere ki hoz­zám öcsém!" S Sámuel ment, ő is bejáratos lett Rodin mű­helyébe. De Sándor sürgette haza: „Belefulladok a mun­kába”. És Sámuel hazajött. Fantáziánk játszadozik a „ha” lehetőségével. Meddig jutott volna ez a csodálatos tehetségű fiatalember, „Sa­mu”, ha Rodin vagy Bour­delle mellett marad... ? A valóság lehangoló: ha még Párizsban időzik akkor évek­re ő is a noirmoutier-i in­ternálótáborba került volna, a ..Fekete kolostor”-ba. ahogy bátyja, Zádory Oszkár. De a háború itthon is utol­érte. Sándorral együtt meg­kapja a behívóparancsot. Bevonulása nap ján reggelig dolgozott az életnagyságú Madonnán, amely ma is Ka­locsa egyik ékessége. a Bolondot Sándor magával vitte Amerikába. .." Forgassuk egy kicsit elő­re az idő kerekét: 1922-ben a Rio de Janeiro-i Centenáriu­mi Világkiállítás főkapuja mellett már ott áll a Botond és Lehel hatalmas szobra. A „Finta műhely” álhajózott az Óceánon-túlra is.. . Gergely kiállításai — az indíttatásban része volt a Fekete kolcfStor írójának, Kuncz Aladárnak — egymást érik Pesten, a csontfaragvá- nyok, igazi művészeti uniku­mok. Sámuel úgy érezte, még tanulnia kell. vissza akart térni Párizsba és Rómába is vágyott. Tudta, az utazáshoz sok pénz kell, — ezért főleg vidéki megrendelésekre dol­gozott, segített Gergelynek „finomítani a munkáit. Zá­dory közben visszament Pá­rizsba. az otthagyott szob­raiért. Nagynehezen sikerült belőlük valamennyit össze­szedni. Megkeseredett em­berré vált, csaknem önállót- lanná. Hívta Samut, segíteni. Sámuel 1931-ben újra kiuta­zott Párizsba, előkészíteni Gergely hazatérését. Végre, újra együtt voltak a Bajza utcában. Hat hónapra eluta­zott ugyan Finta Sámuel Ró­mába. de Gergely gyámoií- tást kérő levelei visszahoz­ták. 1933-ban meghalt Zádo­ry imádott felesége. A „Mű­vész” — így írta alá a fivé­reinek küldött leveleket tel­jesen összeroppant. Sámuel megfeszített erővel dolgozik, de a Bajza utcai műtermet mégis fel kellett adniuk. 1936-ban Zádory hazament Túrkevére, kegye­lemkenyérre. Sándor csillaga ekkor már magasan fénylik az óceárion túl. Sámuel, hogy gyámolíta- ni tudja bátyját. Gergelyt, Túrkevére költözött. Egy tál étel itthon többet ért ezekben az években minden Finta-szobornál! De a Kunság, ha sokára is, ha lassan is, befogadta Finta Sámuelt. Először a karca­giak rendeltek nála két szob­rot — sajnos, egyiket sem találtam meg, — majd a kunhegyesiek adtak neki munkát; a mezőtúriak kéré­sére meg elkészíthette Ba- dár Balázs szobrát. Finta Sándor ábrándjaival, lobogó fantáziájával próbált segíteni Kevibe „szorult” öccsein. Ügy tűnik, mással nem tudott. Levelezéséből megállapítható, ekkor már fogalma sem volt az itthoni életről, helyzetről. Ábránd és valóság Tény viszont, s ezt a szol­noki levéltárban 6811/1929. jelzett alatt őrzött alapító okmány is igazolja, hogy a túrkevei Finta Múzeumot „a három élő testvér, Sándor. Gergely és Sámuel munkái­nak közkinccsé tétele érde­kében" szorgalmazta Finta Sándor. Más kérdés, hogy tervét nem tudta megvalósítani. A múzeum melletti kiállító­csarnokot harminc évvel ké­sőbb a megyei tanács anyagi támogatásával építettték fel, ahol 1967. április 23-án meg­nyílt a Finta-művésztestvé- rek állandó kiállítása. Finta Sámuel ekkor még élt. A rendezők valószínűleg úgy gondolták, csak lezárt életműveknek adjon hajlékot, a múzeum. Finta Sámuel munkái nem kerültek kiállí­tásra. A ..sírköves Finta” — Ke­viben így ismerték, ezidő- ben még javában dolgozott. 1960-tól különböző kiállítá­sokon szerepelt, utolsó tár­latát 1977. novemberében dr. Losonczi Miklós műtör­ténész nyitotta meg, majd 1980 nyarán — ekkor már nem élt, 1979. augusztus 8- án halt meg — a Finta-grqfi- kák című kiállításon végre együtt szerepelt bátyjaival. Élete utolsó évtizedeiben már saját művészi elképzelé­sei szerint dolgozhatott. Az 1952-es L enin-dombormü, Szabó Lajos ezredes mell­szobra (1957), a Harmónia, a Faun Nimfával (1970) a Petöfi-plakett, a Nevető és a Síró gyerek figyelemre méltó munkák. Az utolsó évei is termékenyek és mű­vészileg is értékesek voltak: a Bányász, a Kislány Viet­namból,, A háború és béke. a Fekvő akt stb. bizonyítják kifejező erejét, kivételes for­makészségét. Zádory Oszkár nem titkolta: hármójuk szobrászvésője közül „Samu­ét” tartotta legtöbbre, igé­nyesebb munkáit vele farag- tatta ki. Halála után felesége. Mus- ta Ilona gondozta Finta Sá­muel gazdag hagyatékát, majd a közelmúltban a mű­vész 87 szobra, több száz rajza, kézirata a túrkevei múzeumba került. Egyelőre csak a raktárba, de a jelen­legi állandó kiállítás újbóli rendezése után — remélhe­tően — végre teljesül majd a három Finta testvér akara­ta, s ,-Samu” arra méltó, legjobb munkái is a közönség elé kerülnek. Ezt a halála utáni elégtételt mielőbb meg kell adni a bátyjai érvénye­süléséért hangyaszorgalom­mal önfeláldozóan dolgozó művésznek, aki saját karrier­jét mindig másodlagosnak tartotta. A Finta Múzeum csak ak­kor tölti majd be eredeti hivatását, hogyha Finta Sán­dor, Finta Gergely alkotásai mellett — megfelelő arány­ban — Finta Sámuel mun­kái is ott lesznek a pulpitu­sokon, tárlókon. De annak is régen eljött az ideje, hogy megrendezzék végre Finta Sámuel életmű kiállítását. Tiszai Lajos A világot járja — a Világjáró Üj kiadvány ke­rült az újságáru­sokhoz: a Világ­járó! A tetszetős színes borítóval, száz oldalon, száz színes képpel megjelent ma­gazin azoknak a kedvében sze­retne járni, akik kíváncsiak a vi­lágra, szeretnek utazni, kedvelik az útleírásokat — és az utazók tit­kait. Többet sze­retnének tudni a távolban élő em­berek szokásairól, hétköznapjairól. A világ nagy föld­rajzi magazinjai­nak legjobb ha­gyományaiból igyekeztek merí­teni a Világjáró szerkesztői és szerzői. Fiata­loknak és idősebbeknek, az országot és a külföldet já­róknak éppúgy ajánlhatjuk a Világjárót, mint akik otthon, a fotelből nézve a televíziót, szeretnek ismerkedni a tá­voli földrészekkel, s persze szomszédjainkkal. ízelítőül néhány írás, kép­riport, összeállítás a Világ­járó első számából: A csoko­ládé regénye, Indián nyár Kanadában, Ütazás a transz- sziibériai vasúton, Óceánia — Egy magyar a Húsvét-sziget fogságában. Amerikai rock­földrajz, avagy az amerikai zenevárosok. Jünnanhan — ahol Marco Polo is járt, Né- mo kapitány örökösei, A Szí­rdusz-őrjárat Grönlandon, Chamorro lakodalom Gua- mon, Egyedül az óceánon, Világjáró-lexikon, Ütivicc- múzeum. Ki volt Baedekker, Thomas Cooc és Koguto- vicz Manó? — ezekre a kér­désekre is választ ad a Vi­lágjáró. És két rejtvény: az egyik­kel bármely MALÉV-járat­ra repülőjegyeket és MALÉV Airtours-utazást nyerhetnek, a másikra nagy világatlaszo­kat sorsolnak azok között, akik a meghosszabbított ha­táridőre, augusztus 30-ig be­küldik a megfejtést! <KS)) A váradi évek A Bajkál mellett és a Bajza utcában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents