Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

1986. JÚLIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Olimpiai ötpróba Száztíz pontgyűjtő a Tiszában Nem sok jót ígért másnap­ra a péntek délutáni, borús, esős idő, mégis kisütött a a nap szombat reggelre. És bár a Holt-Tiszán levő ka- jak-kenupálya vizét Szolno­kon hűvös szelek fodrozták, ez nem riasztotta el a bátor, vállalkozó kedvű amatőr úszókat, hogy nekivágjanak az olimpiai ötpróba sorozat következő feladatának, az úszó kispróbának. Annál is inkább, mivel ezen a napon a Tisza volt a legmelegebb próbázóhely az országban: 22 fokot mutatott a hőmérő hi­ganyszála. Amikor a jelentkezők első csoportja elindult az össze­író asztaltól a starthely felé, még csak 97 volt a létszám. Többen családostól érkeztek, kocsival, sátorral. Egy idős bácsi törülközőbe csavart, vézna kisgyereket vezetett kézenfogva. — Te is úszol? — kérdez­tük a kicsit. — Igen, — felelte öntuda­tosan, — Szombathelyről jöt­tem, a nagypapával vagyok itt. — Az előző próbákon is részt vettél? — Futásban, kerékpáro­zásban és a gyalogtúrán in­dultam, úszásban most ve­szek részt először. — Neved és életkorod? — Lázári Mátyás vagyok, nyolcéves múltam. A nagypapa még kissé ag­gódva kéri az unokájával egy „bolyban” induló, fel­nőtt úszókat, figyeljenek a kicsire, ha netán segítségre lenne szüksége. Matyi azon­ban csöppet sem elfogódott: bátran nekivág a két ép fél kilométeres távinak! Mert ennyit kell végigúszni a pontszerzéshez, legfeljebb másfél óra alatt! A szolnoki rajthoz érkeze tek még Kaposvárról, Gyön­gyösről, Hatvanból, Gödöl­lőről, a megyén belül több te­lepülésről és Budapestről is. Utóbbiak közé tartozott a 28 éves Kocsis Árpád köz­gazdász, aki Szolnokról ke­rült a fővárosba, de évek óta rendszeresen visszajár az itteni tömegsport-rendezvé­nyekre. Hagyományosan Labdarúgás Jászapáti adott otthont az elmúlt héten a Szolnok me­gyei labdarúgó-játékvezetők és szövetségi ellenőrök ha­gyományos nyári továbbkép­zésének. A hatvanhat részt­vevő között nem csupán a megyei I. osztályban működő bírók voltak ott. hanem azok is, akik eddig a körzeti baj­noki mérkőzéseket vezették, ősztől viszont már a megyei II. osztályban is fújják a sí­pot. Szabó Józsefi a Szolnok Megyei Testnevelési és Sport- hivatal elnöke tartotta a megnyitót, Soós István, a megyei szakszövetség elnö­ke társaságában. Az ötnapos továbbképzés céljai között szerepelt az el­múlt bajnoki idény értékelé­se és a jövő szakmai felada­tainak megbeszélése, az új szezonra való felkészülés. Országos áttekintést adott a tennivalókról, a jelenlegi helyzetről Hévízi Ottó, az MLSZ JB elnökségi tagja, majd előadást tartottak olyan, korábbi NB-s játékve­zetők is, mint Almási János, Hamar Antal és Csák Ferenc. Több konzultációs cso­portban mintegy száz külön­böző kérdést tárgyaltak meg a résztvevők a labdarúgás szabályaival kapcsolatban. A leggyakrabban a sárga és pi­ros lapok egységes használa­ta, a kemény és a durva já­ték megkülönböztetése meg a lesszabály alkalmazása ke­rült „terítékre”. Természete­sen szóba kerültek a nemrég lezajlott mexikói világbaj­részt vesz a tiszai vízitúrá­kon is. Az 1000 méter hosszúságú pálya közepe tájáról, egy csónakkikötőről rajtolt a mezőny. A part mentén kel­lett végigúszniuk a forduló­ig, majd onnan a másik part felé kanyarodva vissza, s egy újabb kanyar után me­gint a szélső pályán a célig, ötven méterenként bólyasor, száz méterenként csónak állt azok rendelkezésére, akik úszás közben kicsit ki akar­ták fújni magukat. Emellett két evezős és egy motorcsó­nak kísérte a próbázókat végig a pályán. (Az utóbbi ugyan éppen a rajt előtt „lerobbant”, ám azután rénd- behozták, így még idejében útnak indulhatott. Szeren­csére nem volt semmi dolga.) Egy négytagú kis társaság már a táv elején jókora előnnyel megszökött a többi­ektől. Akadtak, akik csak lubickoltak, válogatták a kü­lönböző úszásnemeket. A ve­zetők már visszafelé úsztak, tehát ezer métert tettek meg, amikor a négy-öt „későn futó” próbázó közül a leg­utolsó is vízre szállt. Ezt a 15—20 percet beszámították volna nekik, de a táv végére bőven ledolgozták hátrányu­kat, tehát enélkül is teljesí­tették volna a szintidőt. A part mentén felöltözött szülők, hozzátartozók szur­kolták családtagjaiknak, s közben elgyönyörködhettek a környéken próbaugrást végző ejtőernyősökben is. nokság tapasztalatai is, a bí­rói tévedések (nem műhi­bák !) sorsdöntő szerepe. Szellemi és fizikai felmé­résen bizonyíthatták a me­gye játékvezetői, hogy fel- készülten várják az új baj­nokságot. A szabályokról és alkalmazásukról összeállított tesztet átlagosan 86 száza­lékra teljesítették. Vizsgáz­tak a futópályán is: 12 per­ces, 400 és 50 méteres fu­tásban mérték fel állóké­pességüket és gyorsaságukat. Az előírásoknak miandannyi- an megfeleltek. A szabadidejüket sem töltötték tétlenül: kispályás labdarúgó házibajnokságot szerveztek négy csapattal, és délutánonként ennek kör­mérkőzéseit játszották le. Sőt nagypályán is összemér­ték játéktudásukat az egyik házigazga, a Jászapáti Vele- mi Endre Tsz csapatával — a végeredmény 2:2 lett. A szövetkezet és a nagyközségi tanács egyébként sokat tett a továbbképző táborozás zavar­talan lebonyolításáért és si­keréért. Az időjárás nem járt a fürdőzést is szeretők kedvébe, azért is igyekeztek kifogástalan vendéglátással kárpótolni a résztvevőket. A továhb képzés folyamán kialakult a területi, a megyei I. és II. osztályban működő, valamint az általános keret, amely összesen 66 játékve­zetőből áll. A szokásos téli tanfolyamon további érdek­lődők csatlakozhatnak majd a fekete mezesek táborához. Még háromnegyed óra — te­hát az előírt szintidő fele — sem telt el, amikor az első úszók célba értek. A végig vezető négyesből három fia­talember ifjúsági vízilabdá­zó volt, nem ötpróbózó, a gyedik azonban már idősebb: Szabó Károly a 14. pontját szerezte az új sorozatban. A 42 perc alatt beérkezett győztes egyébként korábban szintén vízilabdázott az OB I-ben. Sőt az elsőként célba csapó női próbázó, Dunai Kovács Gabriella is ezt a sportágat űzi; neki sem kel­lett ötven perc, hogy meg­szerezze 14. pontját. Egyéb­ként a végül is száztízre gya­rapodott létszámból huszon- hatan képviselték a szebbik nemet. Tíz perccel azelőtt, hogy letelt volna az előírt idő, az utolsó próbázó is célba ért. Köztük természetesen az újszászi ötpróbás kör hét tagja is Fehér János vezeté­sével,aki 25. pontját gyűj­tötte be. De nem hiányzott a résztvevők közül az ezúttal legidősebb, 57 éves Oravecz Elemér volt atléta sem, aki 11.20-kor könyvelhette el a tizenharmadik pontját. Akik tovább akarják majd gyarapítani pontjaik számát, azok az olimpiai ötpróba kö­vetkező versenyére úgy ké­szüljenek, hogy a vízitúra kispróba a tervezettnél egy héttel később, augusztus 16- án lész Szolnokon, a tiszali- geti szakaszon. (várkonyi) Atlétika Csapatbajnoki cím gerelyhajításban Budapesten az 0. Dózsa Szilágyi úti sporttelepén ren­dezték meg az országos if­júsági ügyességi és gátfutó csapatbajnokság korábban vihar miatt elmaradt szá­mait. Ott voltak a Szolnoki MÁV MTE fiataljai is, akik _ sikeresen álltak helyt. Női gerelyhajító csapatbajnok: Szolnoki MÁV MTE, csapat­átlag: 40,33 m. (Vetési Edit 51,86, Bak Gabriella 40,10, Magyar Ilona 35,58, ősz Emese 33,80, tartalék Kádas Renáta 29,80 m. (Edzőjük. Majercsik László. Női 300 m. gátfutásban 4. a Szolnoki MÁV MTE, csapatátlag 46,68 mp. (Zagyi Zsuzsanna, 45,50, Endes Györgyi 45,86, Illés Mónika 46,84, Tapasztó Ág­nes 48,12 mp.). A totó 28. heti eredménye 1. MTK-VM—FC Liége 1 2. B. Uerdingen—U. Berlin 1 3. Videoton—G. Zabrze l 4. Rot-weíss Erfurt—Vitosa 1 5. A. Wacker—Grasshoppers x 6. Aarhus—O. Dózsa 2 7. St. Gallen—Bröndby 2 8. FC Magdeburg—W. Lódz 2 9. Lech Poznan—Odense x 10. Linzer ASK—Siófok x ti. IFK Göteborg—Szredec l 12. örgryte—CZ Jena x 13. RH Cheb—Saarbrücken 1 FC Luzern—Ferencváros 1 Továbbképzés játékvezetőknek Jóakarat-versenyek — Moszkva Ökölvívás Ökölvívásban több, a renói világbajnokságot megjárt sportoló is indult. A nem­zetközi rangú két szovjet 57 kilós közül meglepetésre az' 1983. évi Európa-bajnok Nurkazov nem jutott a leg­jobb nyolc közé, vereséget szenvedett honfitársától, Ka- zarjantól, Hacsatrjan viszont vette az akadályt. A nap összecsapása címre leginkább Rakotomanga és Washington küzdelme tarthat igényt. Kilenc percen keresz­tül záporoztak az ütések, a szurkolók a szünetben és a találkozó végén hosszú vas­tapssal jutalmazták a két ökölvívó kiitűnő teljesítmé­nyét. Tisztább, erősebb üté­seivel némi meglepetésre az afrikai versenyző győzött. A VB bronzérmes Molnár Tibor a nála fél fejjel ma­gasabb bolgár Alekszandrov ellen mérkőzött a .67 kilóban s a pontozók jóvoltából a bolgár fiú jutott tovább. A mezőny rangját a világ­bajnokságon is induló ame­rikai Vasquez, a bolgár Hrisztov. a brazil Da Silva és a venezuelai Herrera, va­lamint az észak-amerikai bajnok, szintén amerikai Pri­ce, s a jónevű szovjet Kacsa- novszkij adta meg. Az esé­lyesek közül Price biztosan győzött, a 2. menetben véget vetett a találkozónak. Vere­séget szenvedett viszont a renói indulók közül Vasquez, Hrisztov, Da Silva és Herre­ra is. Röplabda Befejeződtek a női röplab­daküzdelmek a „kis sportaré­nában”. A döntő nem hozott küz­delmet, sőt, tulajdonképpen a mérkőzés szó sem fejezi ki a lényeget. A Szovjetunió ugyanis minden megerőltetés nélkül egy óra leforgása alatt „kiütötte” Perut, 3:0 (6, 6, 9) arányban. Vízilabda A forduló zárómérkőzésén a két rivális, a magyar és a szovjet válogatott mérte ösz- sze erejét. Szovjetunió—Magyaror­szág 8:7 (3:2, 2:2, 2:1, 1:2). Magyarország: Ambrus— Schmiedt, Tóth I. 2, Keszt­helyi, Gyöngyösi, Kis, Tóth S. 1. Csere: Szileczky, Petőváry, Dóczi 4, Udvardi, Mészáros, Kuna (kapus). Tenisz Szombaton Jurmal álban a Duagava teniszstadionban 17 ország 67 (41 férfi, 26 női) versenyzőjének részvételével megkezdődtek a teniszküz­delmek. A magyaroknak már a táblára kerülésért is játsza­niuk kellett. A két férfi, Ne­mes András és Sárréti György egyaránt jól vette az első akadályt, mindketten könnyedén jutottak a legjobb 32 közé Röplabda Lehel Kupa Bronzéremért játszhatott a magyar csapat A harmadik játéknapon, pénteken Hollandia lányai kaparták ki számunkra a gesztenyét. Nagyon jó mér­kőzésen győzték le Lengyel- országot 3:2 arányban. Ezzel a magyar csapat esélyessé vált a csoportgyőzelemre. Végre a lányok éltek a lehe­tőséggel. Mertin (NSZK-beli) és Dodof (csehszlovák) já­tékvezetők bíráskodtak a Ro­mánia elleni mérkőzésen. A magyar csapat: Nagy, Póta, Nyári, Pollák, Tóth, Varga II., csere: Varga I., Zubovics. Vezetőedző: Nagy Jenő, má­sodedző: Vasicsek János. Az első játszmában szelle­mes magyar játékot, szép megoldásokat és nagy küz­delmet lát; Sunk, 15:ll-es hazai sikerrel. Fordulás, után élesedett a küzdelem, végül 15:12-es magyar győzelem született. Mindenki sima mérkőzésre számított, a ro­mánok azonban nem adták meg magukat. Elvették a harmadik játszmát, amelyben 15 :12-re nyertek. A negyedik játékrészben a magyar lá­nyok döntésre vitték a dol­got. Olyan teljesítményt nyújtottak, amely az ínyen­cek számára is csemege volt; 15:ll-re győztek és ezzel 3:1- re megnyerték a meccset, amely egyiben azt is jelen­tette, hogy csoportelsők let­tek. Jók: Tóth, Nyári, és Pó­ta. A harmadik kupanap to­vábbi eredményei: NDK— Csehszlovákia 3:0, Bulgária —NSZK 3:1. A negyedik napon, szomba­ton az dőlt el, hogy ki kivel játszik vasárnap helyosztót. A magyarok szereplését óriá­si várakozás előzte meg, mert ha győznek, bekerülnek a döntőibe. Nagy Jenő az elő­ző napi kezdőcsapatot küld­te pályára a bolgárok ellen. Mertin és a csehszlovák Ste- fanka sípolt ezúttal. Izgalmakban bővelkedett az első játszma, fej fej mel­lett haladtak a csapatok. A bolgárok nagyobb győzniaka- rása döntött — 15:ll-re dia­dalmaskodtak. A második játszmát szintén ilyen arány­ban nyeriék a balkáni or­szág lányai. Különösen a csapatkapitány, az apró ter­metű, mindössze 160 cm ma­gas Sztaneva volt elemében. Fantasztikusan játszott, ő volt ennek a mérkőzésnek, sőt az egész tornának a „Ma- radonája”. Szemet gyönyör­ködtető dolgokat művelt. A harmadik játékrészben a na­gyon elfáradt magyar gárda teljesen alárendelt szerepet játszott, miközben az eddigi jóban-rosszban kitartó, fer­getegesen biztató jászberényi közönség egy része is elin­dult hazafelé. Ez mindennél többet mond a magyarok tel­jesítményéről. akik a har­madik játszmát 15:7-re ve- szíteték el, és ezzel a mér­kőzést is, 3:0 arányban. így csak a bronzéremért játsz­hattak a lengyelekkel, akik­től 3:2-re már kikaptunk a csoportmérkőzések során. További eredmények szom­baton : Románia—Csehszlová­kia 3:1, NSZK—'Hollandia 3:0, NDK—Lengyelország 3:1. Vasárnap délelőtt: Csehszlo­vákia—Hollandia 3:2, NSZK —Románia 3:0, Ezzel 5. az NSZK, 6. Románia, 7. Cseh­szlovákia, 8. Hollandia. Lapzárta után került sor a Magyarország—Lengyelor­szág mérkőzésre, amelyet a harmadik helyért vívtak. Az utolsó, sorrendben a 20. ta­lálkozón a kupa sorsa dőlt el. Az eddig veretlen NDK, Bulgáriával mérte össze ere­jét. A csoportmérkőzésen már találkoztak, akkor a német lányok voltak jobbak 3:1 arányban. A Lehel Kupa — amelyre holnapi számunk­ban még visszatérünk — ün­nepélyes eredményhirdetés­sel és sportbaráti találkozó­val ért véget. — horti — Az 5—8. helyért: NSZK—Hollandia 3:0. Jelenet a mérkőzés' bői Az) NDK és az egész mezőny egyik legjobbja, Anette Heimann leütését igyekszik hárítani a lengyelek egysze­mélyes sánca (Tarpai Zoltán felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents