Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

1986. JÚLIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Havonta mintegy 35 ezer forintos forgalmat bonyolít le a Tiszafüredi Hámán Kató Tsz gumijavító műhelye. A lakossági szolgáltatásokon kívül természetesen a szövetkezet jár­műveinek gumihibáit is megjavítják T. K. L.) A csökkent munkaképességűeknek Munkát és ne járadékot PIREMON-tervek három megyére A vállalatvezető azt mond­ja, nem gazdaságos; a ta­nácsi illetékes arról panasz­kodik, hogy nincs igazi gaz­dája e kérdésnek; egy má­sik gazdasági szakember a fejét fogja: örül, ha saját jcégének ezirányú gondjait meg tudja oldani. Mindezek után jön egy vállalat, amely sutba dob minden eddig szokásos ellenérvet, és reha­bilitációs foglalkoztatásra al­kalmas üzemet létesít Szol­nokon, bizonyítva, hogy er­re a régóta vajúdó társa­dalmi kérdésre is van meg­oldás. A szóbanforgó cég a deb­receni székhelyű PIREMON nevű kisvállalat, amelyet a Mozgáskorlátozottak Hajdú- Bihar Megyei Egyesülete hozott létre 1982-ben. A kis­vállalat igazgatója dr. Gere Kálmán egyben az egyesü­let titkára is: — 1981-ben egy felmérő lapot küldtünk ki megyénk mintegy 2000—2500 mozgás- sérültjének, s e felmérés egyik kérdéscsoportja a munkalehetőségre és megél­hetésre vonatkozott. Mintegy 350—400-an válaszoltak úgy a kérdőívünkre, hogy vagy egyáltalán nincs munkájuk, vagy az valami ok miatt nem megfelelő. Ezek alap­ján úgy döntött az egyesü­let, hogy vállalatot kell alapítani, amely révén a rászoruló tagjaink szociális biztonságát megteremtjük. 1981 a rokkantak éve volt, s ez nagy társadalmi felbuzdu­lást hozott akkor. Különbö­ző forrásokból összejött más­fél millió forintunk, s eb­ből az összegből már finan­szírozni lehetett a vállalat- alapítást. 1982 nyarán mi lettünk az első vállalat az országban, amelyet egyesü­let alapított. Dinamikus fejlődés Egy nyomdagéppel, két mázsa papírral, és öt dolgo­zóval kezdődött. Az első tel­jes esztendejük 1983 volt. Állandó létszámként már át­lagosan 55—60 embert fog­lalkoztattak, s 11 millió fo­rint árbevételükből 470 ezer forint nyereséget kasszíroz­hattak. Fejlődésük dinamiz­musát jelzi, hogy a tavalyi évben a 34,8 millió forintos termelési értékük 4 millió tiszta hasznot hozott. Átla­gosan 221 dolgozót foglalkoz­tattak, s ebből 184 volt megváltozott munkaképes­ségű. — A vállalat alapvető cél­ja az — mondta ezzel kap­csolatban az igazgató —, hogy kiszélesítsük a rehabi­litációs foglalkoztatást. Mind­ezt pedig úgy, hogy közben gazdasági eredményt is pro­dukáljunk. Hangsúlyozom azonban, hogy utóbbi cél csak alárendelten, másodla­gos szempontként szerepel. Ezt jól mutatja az is, hogy a vállalati alapszabály elő­írásai szerint létszámunknak legalább 80 százaléka meg­változott munkaképességű kell, hogy legyen. Nemcsak a rokkantak, hanem a hal­láskárosultak, a vakok és gyengénlátók, valamint a szellemi fogyatékosok fog­lalkoztatását is feladatunk­nak tekintjük. — Akik munkahelyi reha­bilitációval foglalkoznak, azok tudják: kulcskérdés, hogy milyen jövedelmet tud­nak a vállalatnál biztosíta­ni a megváltozott munkaké­pességű dolgozóknak. Lénye­ges, hogy anyagilag is meg­érje a járadékot felcserélni a munkára. Hogyan alakul­nak tehát a személyi jöve­delmek? — 1985-ben vállalatunknál az egy dolgozóra jutó átlag- jövedelem 50 600 forint volt. Ez úgy gondolom, hogy biz­tosítja a munkavállalásban az érdekeltséget! (Könnyen kiszámítható, hogy ez 4200 forint feletti átlagos havi jövedelmet je­lent, szemben a járadék két és fél ezres nagyságrendjé­vel!) Így olcsóbb — Bár a nyereségesség nem fő célúk, mégis tiszte­letre méltó, 11 százalékos nyereségrátával dolgoznak... — Az első dolog a tevé­kenységi kör jó megválasz­tása. Alaptevékenységünk a nyomdaipar. Ebből szárma­zik árbevételünk kétharma­da. Tudtuk, hogy az orszá­gos nyomdai kapacitáshiány el tud tartani bennünket, miként azt is, hogy a ma­gyar bürokrácia kiszolgálása nyomtatványokkal, biztos és jó üzlet. Profilunk fennma­radó része igen sokrétű. Fog­lalkozunk vegyes hulladék feldolgozásával, fotó és gra­fikai tevékenységgel, de kis­kereskedelemmel és rek­lámmal, valamint propagan­dával is. E körben alapvető üzleti elvünk, hogy csak olyan megbízatásokat válla­lunk, amin a nyereségünk biztosított. Még egy lénye­ges dolog, ami a verseny- képességünket erősíti: ala­csonyak a vállalati általá­nos költségeink. Alkalma­zotti állományunk tagjait inkább jól megfizetjük, mintsem hogy felduzzadjon ez a létszám. Így „olcsóbb”! A PIREMON egyre terjesz­kedik. Üjabb és újabb te­lepüléseken hoz létre üzeme­ket, a már érintett célok és elvek szolgálatára. A Hajdú-Biharban fenntartott 7 üzem mellett, a szolnoki lett az első megyehatáron túli részlegük. A Szolnokon nemrég átadott telep egy folyamat első állomása csu­pán. A megfogalmazott cél ugyanis az, hogy úgyneve­zett „három megyés” válla­lattá nőj jenek: saját pátriá­jukon túl Szolnok és Sza- bolcs-Szatmár megyében is segítsenek megoldani a mun­kahelyi rehabilitáció égető gondjait. Természetesen mi a részletes Szolnok megyei tervekről érdeklődtünk to­vább az igazgatótól. Az „ügy” szolgálata — A szolnoki üzem bein­dult, és 1987-ben már 80— 150 megváltozott munkaké­pességű dolgozót akarunk ott foglalkoztatni. Textilhul­ladék feldolgozása, vala­mint textilvarrás lesz az üzem profilja. Utóbbi mun­kát a budapesti Flamingó Ruhaipari Leányvállalat ré­szére végezzük. Már most tervezzük a további lépése­ket: egy kisújszállási és egy túrkevei üzemet. 1990-ben már mindhárom megyében 500 embernek szeretnénk jö­vedelmező munkahelyet biz­tosítani ! A Debrecen külterületén levő vállalati központban tett látogatás második órájában, az igazgatóval folytatott gaz­dálkodáscentrikus kérdezz- felelek kötetlen beszélgetés­sé oldódott. Ennek során szóba került többek között az -a sajátos kapcsolatrend­szer is, amely a PIREMON, valamint az alapítója között fennáll. A vállalat belépett a Mozgássérültek Hajdú-Bi- har Megyei Egyesületének pártoló tagjai közé, s jelen­tősen hozzájárul annak mű­ködéséhez. Az egyesületi költségvetésnek mintegy kétharmada a PIREMON-tól származik, és az egyesület — társadalmi munkás! — vezetőinek többsége a vál­lalatnál dolgozik. Az egye­sületi tisztséggel járó teen­dők ellátása munkaköri fel­adatuk! (Az igazgatói szék­ben az egyesület mindenko­ri titkára ül.) E kapcsolat- rendszer révén a vállalat kétszeresen is szolgálja a mozgássérültek ügyét. Beszélgetésünk végén dr. Gere Kálmán nyomatékosan kért egy félreértés tisztázá­sára. Sem a PIREMON, sem annak szolnoki üzeme, nem szociális foglalkoztató. Tel­jes értékű termelő üzem, tisztes gazdasági eredmé­nyekkel, s csak egyik sajá­tosságuk az, hogy megválto­zott munkaképességűeket al­kalmaznak. Sajátos légkörű közösség, amelyben a reha­bilitáltak nem megtűrt sze­mélyek, hanem teljes értékű emberek, akiknek nincs ré­szük semmiféle hátrányos megkülönböztetésben. L. Murányi László A szocialista brigódmozgalomról őszintén Másra nem hárítható teendők A TVM párttitkárának hozzászólása A Tiszamenti Vegyiművek 23 önálló gazdasági egysé­génél 94 szocialista brigád­ban mintegy 1200-an dolgoz­nak, a dolgozók 66 százalé­ka tagja a brigádoknak. A vállalat üzemi pártba zottsá­A különböző testületi ér­tékelések szerint az érték­rendek módosulása, a tör­vényes munkaidőn túl foly­tatott kereső foglalkozások mindinkább előtérbe kerü­lése, a vállalások, a tevé­kenységek formájában, tar­talmában beállt változások (mennyiség helyett a minő­ségi jegyek előtérbe kerülé­se, a piaci viszonyokhoz igazodó termelés stb.) ná­lunk is a cikkben leírt mó­don hatottak a mozgalom­ra. Ezért is törekedtünk az elmúlt években a szocialis­ta brigádok, a brigádveze­tők, a gazdasági vezetők, a társadalmi szervek bevoná­sával a munkaverseny-sza- bályzat, a vállalások és az értékelési rendszer állandó Mint már említettem, sok­sok kérdés, vélemény ala­kult ki a szocialista brigád­mozgalom célját, helyét, sze­repét illetően vállalatunknál is. Egyes szélsőséges vélemé­nyek szerint, ma már nincs rá szükség, mivel sok vonat­kozásban formális. Másik szélsőség szerint viszont a szocialista brigádmozgalom mindent meg tud oldani, a termelési kérdésektől, a biztonságtechnikán át a kulturálódás kérdéséig. Véleményem szerint a mai körülmények közepette is meghatározó szerepe van és kell, hogy az legyen a jövőben is a szocialista bri­gádmozgalomnak. A termelési feladatok vég­rehajtásában való aktív részvételen túl a társadal­mi-közéleti munkában, a lakóhelyi feladatok végre­hajtásának segítésében, s nem utolsó sorban ai művelt­ségi színvonal javításában, gának titkára az SZMT ve­zető titkárának június 11- én a Néplapban megjelent cikkébén felvetett gondola­tokhoz kapcsolódva foglalta össze a szocialista brigád­mozgalomból szerzett helyi tapasztal atokat. és folyamatos korszerűsíté­sére, kiegészítésére. Bevezettük a termelési egységek k,özötti versenyt, ez szervesen kapcsolódik a brigádok munkájához, tevé­kenységéhez. Talán kissé erőtlenül, de próbálkozha­tunk a teljesítmények „me­net közbeni”, egy-egy na­gyobb feladat elvégzése utáni értékelésével, anyagi, erkölcsi elismerésével is. Mindezek a változások azon­ban csak részben tudták el­lensúlyozni a társadalmi­gazdasági életünk átalakulá­sának brigádmozgalomra gyakorolt „nem kívánatos hatásait”. Azt tudtuk elérni, hogy a mozgalom lendüle­te, aktivitása többé-kevésbé szinten maradjon — s ez szerintem önmagában is ko­moly eredmény. főleg a munkahelyi közös­ségek kialakításában, az emberek közötti kapcsola­tok formálásában, a pálya­kezdők munkahelyi beillesz­kedésének segítésében igen sok másra nehezen hárítható teendő vár a brigádokra. Nem véletlenül tartom fon­tosnak az utóbb említett em­beri tényezőket”, hiszen tel­jesítményorientált vilá­gunkban sem nélkülözhe­tők: hatnak az egyén han­gulatára, érzelmeire, ami végül is közvetlen és közve­tett hatással lehet a telje­sítményekre. Fontos dolognak tartom, az erkölcsi elismeréseken túl az anyagi megbecsülés korszerűsítését, ösztönző szerepének javítását. Szük­séges lenne azoknak a ren­deleteknek a módosítása is, amelyek az anyagi elismerés mértékét szabályozzák, azon is el kellene gondolkodni, hogy az anyagi elismerésre fordítható pénz miért a bérkeretet terheli. Meg lehetne próbálni a vállalási formák mellett a vállalkozási rendszer be­vezetését. Ez azonban felté­telezi a feladatok konkrét, egyértelmű megfogalma­zását, az anyagi elismerésre fordítható pénzeszközök jelenleginél rugalmasabb biztosítását, és az elvégzett feladat értékelése után az anyagi elismerés biztosítá­sát is. Én magam is fontosnak és szükségesnek tartom min­den szinten a szocialista brigádmozgalom céljának és feladatának a jelenlegi­nél pontosabb szétválasztá­sát, megfogalmazását. Ugyanis egy munkacsopor­ton belül sok szerv és szer­vezet érintett és esetenként a különböző feladatok tel­jesítésének ,Jkönyvelése”, elismerése vitára ad okot. Társadalmi vita Ügy gondolom,, hogy az elvégzett teljesítmények ér­tékelésénél helyes az objek­tivitásra törekedni, ez a kö­vetelmény azonban nem ve­zethet bürokratikus értéke­lési, önértékelési formák­hoz. A kilogrammok, ton­nák vagy a forintok mellett olyan fontos értékek és te­vékenységek válhatnak ugyanis másodlagossá, ame­lyek óriási erőfeszítések, fo­lyamatos kemény munka eredményei, de közvetlen módon „naturáliákban” nem, vagy nagyon nehezen mérhetők, értékelhetők. Végezetül időszerűnek és fontosnak tartom én is, hogy a szocialista brigád- mozgalom jövőjéről, a for­mák és módszerek a ma és a holnap diktálta követel­ményekhez való igazítás ügyében társadalmi vita in­duljon, és a tapasztalatok alapján korszerűsítésre kerüljön a szocialista bri­gádmozgalom minden téren. Szilágyi Gyula a Tiszamenti Vegyiművek üzemi pártbizottságának titkára Korszerüsítósi kísórletek Új formák is kellenek Két és félmilliós árukészlet Induláskor Szövetkezett két szövetkezet Vegyesiparcikk kisárubáz nyílt Törökszentmiklóson Eggyel is­mét gyarapo­dott Törökszent- miklós boltjainak a száma, tegnap délelőtt 10 órakor megnyitották a Törökszentmik- lós és Vidéke Áfész valamint a helyi Gépgyártó és Javítóipari Szövetkezet kö­zös üzemelteté­sű vegyesipar­cikk kisácuhá- zát. Már jóval a nyitás előtt jóko­ra tömeg várako­zott a bolt előtt. Ebből is látszott, hogy nem dön­tött rosszul a két cég, amikor pár hónappal ezelőtt, elhatározták, hogy közös boltot nyitnak. Pontban 10 órakor Kóródi Antalné, a váro­si tanács elnöke <T. Z.) köszöntötte az ér­deklődőket, s többeik között a következőket mondotta: — Ez a bolt az együttműködés szép példája, hiszen két szövetkezet valóban szövet­kezett, keresve az együttmű­ködés új formáit, annak ér­dekében, hogy a vásárlói igényeiket mindjobban ki­elégítsék. A megnyitót követően a vásárlók birtokukba vették az üzletet, ahol a 140 négy­zetméteres eladótérben bő áruválasztékkal állnak az érdeklődők rendelkezésére. A sokszínű árukínálatra jel­lemző, hogy megtalálhatók ott a kis betonkeverők, s azok alkatrészei, a különbö­ző háztartási gépek, színes televíziók, rádiók, varrógé­pek;, kávéfőzők, motorke­rékpárok, kerámia vázák és tányérok, valamint a mun­karuhák is. A jelenlegi bolt helyén pár hónappal ezelőtt még a Törökszentmiklósi Építő­ipari Szövetkezet üveges részlege dolgozott, s a Gép­ipari és Javítói pari Szövetke- 'zet másfél hónap alatt fél­millió forintos költséggel va­rázsolta újjá a régi épületet, amelyben a nyitás napján — az eladótérben és a bolthoz tartozó 210 négyzetméteres raktárban — két és félmil­liós árukészlet várta az el­ső vásárlókat. A nyitás utáni pillanatokban már nagy volt az érdeklődés

Next

/
Thumbnails
Contents