Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

1986. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érettségi az utcán Idegenvezetők lesznek Műsorok, programok uborkaszezonban Mi, szurkolók „Tudja, má a magúik baja? Mindig a győzelemre készül­nek. a vereségre sohasem” — ez a keserű mondat nem a magyar labdarúgók mexikói kudarcának titkait fürkésző csütörtök esti Hírháttérben hangzott el, bár ott is el­hangozhatott volna. Nem is a most szombaton kezdődő Kovács András-filmsorozat Nehéz emberek című film­jéből való, hanem egy évti­zedekkel ezelőtt született színmű mai tévéváltozatából, amelyet stílusosan a Munői­éi idejére időzített a televí­zió, szerda este két mérkő­zés közvetítése közé iktatták be műsorába. A Szurkolók, amelyből Málnay Levente készített té­véjátékot, a már sajnos ré­gen és eléggé fiatalon el­hunyt újságíró-író. Kerekes Imre munkája, hozzáteszem, nem hibátlan munkája, de azt hiszem, valahogy az ele­venére tapintott, amikor a szurkolói magatartást vette célba drámai formában s ugyanakkor általánosabb em­beri1 igazságok, sóit nemzeti karakterünkre is jellemző tu­lajdonságok „elemzésére” vállalkozott. Két szurkoló érkezik egy idegen városba, egy pincér és egy magyar— francia szakos tanár, s száll­nak meg agy hotelnek ugyan­abban a szobájában; két ösz- szezárt ember beszélget, vi­tatkozik. latolgatják az esé­lyeket, s köziben akaratlanul ás feltárják emberi sorsuk, magányosságuk (mindkettő nőtlen) elégedetlenségüket a világgal és önmagukkal, s mindebből lassan nyilván­valóvá válik: a szurkolás csak csupán némi pótszer életükben. Csapatuk, ked­venc együttesük a Kék na­rancs esetleges győzelmével szinte kárpótolni szeretnék magukat az élet egyéb terü­letein elszenvedett veresége­kért. S ha kikap a csapat? Kétségbeesett csalódás, mert a vereséget a szurkoló ugye­bár nem kalkulálja be szá­mításaiba Nem részletezem tovább, bár a szerző, ha nem is túl gazdagon és túl eredetien, de él a téma adta gondolati le­hetőségekkel, s szurkolásról, szurkolóról nemcsak primőr értelemben beszél, áttétele­sen is szól, célozván ezzel arra. hogy valójában életünk is szakadatlan mérkőzések sorozata, és ott is vannak szurkolók, meg játékosok is — jók is és rosszak is. A két ember beszélgetése tehát egyfajta társadalomfilozófiá­vá kerekedik. Az elmondot- taikkad pedig bizonyítani sze­rettem volna, hogy a Szur­kolókkal — alighanem aka­rata ellenére — televíziónk rátapintott mai gyengéinkre. Arra tudniillik, hogy a Mun- dSál alkalmából mi nézők csak a győzelemre készül­tünk, a vereségre; egyálta­lán nem, Pedighát ahol két csapat mérkőzik meg egy­mással. ott ez utóbbi is meg­esik, és lelkileg ezt is el kell tudni viselni. Azt hiszem, mérhetetlen csalódásaink egyik oka — túl azon, hogy válogatottunk valóban gyen­ge teljesítményt nyújtott Me­xikóban —, hogy lelkileg mi, szurkoló nézők sem készül­tünk fel arra ami nagyon is reális lehetőségként állott fenn, a győzelem mellett az esetleges vereségre. (Hogy láthatóan a labdarúgók sem, az már a szakemberekre tar­tozik, a laikus jegyzetíró jobb, ha tudatlanul nem üti orrát efféle kényes szakmai dolgokba). Már említettem a Hírhát- tér is a focival foglalkozott, de még a szokásos m űsor- ajánlatban is labdarúgó, volt válogatott kínálta a heti orosramoikat: Albert Flóri­án ült a kamerák elé. Tele­víziónkban tehát valósággal a világbajnokság körül forog a v'lág! A belDolitikai ri- oortműsorban Mester Ákos kérdéseire például a magas­lati edzések specialistája vá­laszolgatott, a súlyos 6:0-ás vereség okait errefelé keres­gélvén, talán épp a felkészü­lés nem kellő szakszerűsé­gében. A szakember pedig, aki mint hallottuk egy íz­ben, több mint egy éve Moszkvában tudós, konferen­cián beszélt a szóban forgó kérdésekről, készséggel vá­laszolhatott. Azt azonban kötve hiszem, hogy ez az előadás olyan szerepet játsz­hatott volna a szovjet lab­darúgók sikerében, mint ami­lyet a hírh áttérd beszélgetés műsorvezetői igyekezettel sugalmazni szándékolt. Per­sze, az is meglehet, hogy a sporttudományok professzo­rának esetleges közreműkö­dése a magyar csapat felké­szítésében — erre őt bevallá­sa szerint nem kérték, bár szavaiból kiolvasható volt, hogy szívesen vállalta volna — talán járhatott volna ked­vező eredménnyel. Ma már azonban minderről múlt időiben beszélni vagy hall­gatni egyremegy, csak talál­gatás volna, semmint célsze­rű magyarázat. Ha a Hír- háttér vette a bátorságot, hogy e kényes és fájó kér­désre keresse a választ, ala­posabban végig kellett vol­na gondol ni a feladatát ti- tokfünkésiző1 — kérdésednek irányát. Erről ennyit. Nehéz emberek—ma És most egészen másról, a Kovács András-sorozatról, amely televíziónk újabb je­les vállalkozása, egy filmal­kotó művész munkásságának bemutatására. Érdekes mód, a sorozat a Nehéz emberek­kel kezdődött szombaton es­te, holott időben megelőzi a Pesti házjtetők és az Isten őszi csillagja is. Oka nyilván: ez utóbbi, a Nehéz emberek hozta meg Kovács András­nak igazán az átütő sikert. Ugyanis a több mint húsz éve. 1964-'ben készült film­jében még a gazdaságirányí­tási reform előtt álló ország­ban egy rendkívül izgalmas problémához nyúlt hozzá, és boncolgatta bátran, szembe- szállva minden ellenvélemény- myeL Publicisztdkus hevület­tel, konkrét példák sorával bizonyította filmjében, hogy milyen nehéz dolguk van azoknak az embereknek, akik feltétlenül újat akarnak. Az új gondolat elfogadásának társadalmi körülményeit vizsgálta, és az e téren mű­ködő vagy éppen nem mű­ködő vagy rosszul működő mechanizmust vizsgálta, egy­értelműen kimutatva a bü­rokratizmus káros következ­ményeit, áldatlan hatását. Akkor filmjével nagy vihart kavart Kovács András. (Egyébként minden munká­ja erőteljes időszerűsége és izgalmas problematikája folytán „vitafilm”). A kérdés csak az, hogy húsz év múl­tán. a körülmények változá­sával vajon milyen hatást képes ma kiváltani a néző­ből a kor egy adott pillanatá­hoz. korszakához szorosan kötődő dokumentumfilm? Ma, amikor a nehéz ember kifejezés nemhogy nem rosz- szalló, sőt, elismerő tartal­mat kapott (talán Kovács András filmjének is része van ebben), az újító az új gondolat megszállottja ma aranyat érő kincs gazdasági életünk szüntelenül megúju­ló, megújulni kényszerülő fo­lyamatában. Nos, röviden; talán nem oly vitára ösz­tönző a film ma, mint hajda­nán, de most is elgondolkod­tató tanulságokat kínál; mert ha nehéz emberek a régi ér­telemben véve ma nem is léteznek. adódnak nehéz helyzetek, amelyek megol­dását merőben maradi szem­léletbeli okok akadályozzák. S ebben a vonatkozásban Kovács András filmje most is időszerűen tanulságos. Akárcsak a többi alkotása, például a Falak vagy a Hi­deg napok V. M. Pécs történelmi városköz­pontjának utcáin és terein érettségiztek a Leöwey Klára Gimnázium diákjai. Az isko­la végzős tanulói közül hu­szonkettőn ugyanis szaba­don választott tantárgyként tanulták az idegenforgalmi ismereteiket, amelyekből most adtak számot szóban, írás­ban és gyakorlatban. Az érettségi egy része ennek megfelelően az utcán zajlott le. A leendő idegenvezetők a műemléki környezetben ka­lauzolták az „idegeneket”, akik ez alkalommal a vizs­gabizottság tagjai voltak, az elnök tisztét a Mecsek_Tou- rist igazgatója töltötte be. A látnivalókat nemcsak magyarul ismertették a di­ákok. hanem a maguk vá­lasztotta idegen nyelveken is: tizenkettőn németül, he­ten franciául és hárman an­golul. Valamennyien megfe­leltek, így az érettségi ok­levél mellett idengenvezetői igazolványt is kapnak. Négy évvel ezelőtt — kí­sérleti jelleggel — kezdődött meg az idegenforgalmi is­meretek oktatása a pécsi kö­zépiskolában. Az idényt a 2000 éves város évről évre növekvő vendégforgalma tá­masztotta. Az idegenvezetői képesítést kapott fiatalok utazási irodákban vagy ide­genforgalmi hivatalokban helyezkedhetnek el, továbbá főhivatású idegenvezetek le­hetnek. Ha pedig tovább ta­nulnak vagy más területen dolgoznak, akkor szabadide­jükben vezethetnek csopor­tokat itthon és külföldön. A kezdeményezés sikere nyomán ősszel újabb idegen- forgalmi osztályt indít a Leöwey Klára Gimnázium. A mecsekalji városban most már közép- és felsőfokon fo­lyik idegenforgalmi kép­zés, mivel a Janus Pannoni­us Tudományegyetem köz­gazdaságtudományi karán — fakultációs rendszerben vagy speciális kollégiumként — szintén Oktatják az ide­genforgalmi ismereteket MezőtúrI és füredi nyár! kínálat — Semmiféle belső” prog­ramot nem tervezhetünk, mert várhatóan július elejé­től bezárják az épületet, ugyanis felújítják a tetőszer­kezetet — mondja mintegy bevezetésiként Molnár Sán- domé, a mezőtúri művelődé­si 'központ igazgatója. — Nagyon ráfér már a házra a csinosítás — teszi hozzá. Mezőtúr a mezőgazdasági — Mlezótúnnak hosszú évek óta nincs szabadtéri színpa­da, valamikor tarthattunk műsorokat az Erzsébet-liget- ben, ez a lehetőségünk azon­ban a színpad állapotának teljes leromlásával megszűnt. Egy időben kísérleteztünk a strandon rendezett medence- bálokkal. de újabban olyan sok lenne a bérleti díj, hogy képtelenek vagyunk vállal­ni. Az bizonyára köztudomá­sú, hogy Mezőtúr diákváros, sajnos viszont; hogy nyáron szinte alig marad fiatal itt­hon. Pedig közismert tény: más évszakokban is főként rájuk számíthatunk rendez­vényeinken. — Ha jól értem, ezen a nyáron kevesebb művelődé­si lehetőséggel rendelkeznek majd a túrlak, mint ez előtt bánmikor. — Igyekszünk ötleteket ta­lálni az igények kielégítésé­re így 'például időnként tár­sulunk valamelyik vendég­látó hellyel, ahol könnye­debb fajsúlyú irodalmi mű­sorokat tarthatunk. Azon kí­vül csak a művelődési házat zárjuk be, kiállítási csarno­kunk változatlanul az ér­deklődők rendelkezésére áll. — Mezőtúr nevének hal- lattán sokunkban „ugrik be” a fazekas népművészet. Tiszafürednek nincsenek felújítási gondjai, legalább­is a művelődési központot „nem zárják be tatarozás mi­att. A fürediek egyébként is más helyzetben vannak nyá­ron mint a mezőtúriak, lé­vén a város egyre ismertebb idegenforgalmi centrum. Nagymáté Attila, a műve­lődési központ igazgatója városok közé tartoeik» a nya­rait öbbnyire kerti munkával töltik a lakosok, tehát az idei július és augusztus se hoz a művelődési központra mást mint „közonsógnélküliséget”. Éppen, mert ha szeretnének sem tudnának benti progra­mokat rendezni, bizonyára kivonulnak a szabadba. Az igazgatónő távolról se derű­sen, ám mégis mosolyog: Terveznek-e tárlatot kera­mikusok munkáiból? — Természetesen, mégpedig egész augusztusiban látható lesz az a kiállítás, amelyen a ti­szafüredi fazekas népművé­szetet reprezentáló alkotáso­kat mutatunk be A kiállí­tás idején, pontosabban au­gusztus 11-től 22-ig rendez­zük meg a Körös-parton a harmadik fazekas alkotótá­bort, amelynek életrehívásá- ban részt vállalt többek kö­zött a Népi Iparművészeti Tanácsi, a KISZ KB, a Szol­nok megyei és a Mezőtúri Városi Tanács. Húsz alkotót várunk a csaknem kéthetes táborba. Lesz; a nyáron más Körös-parti programunk is, nevezetesen augusztus 13- án nyitjuk meg hivatásosok számára a képzőművészeti alkotótelepet, ahol szeptem­ber 10-ig látjuk vendégül a festőket, grafikusokat és szobrászokat. A visszajelzé­sek szerint többek mellett el­jön Borbás Tibor Munkácsy- díjas szobrászművész és az idén először tisztelnek meg bennünket részvételükkel Fazekas Magdolna és Meggyes László, a szolnoki Művésztelep lakói. Az alko­tóiéi ep vezetője Győrfi Sán­dor szobrászművész lesz. nem titkolt büszkeséggel te­szi elém a kész nyári prog­ram több példányos változa­tát — Végire egy szabadtéri színpaddal is dicsekedhetünk — mondja az igazgató. — Három hónap alatt készült el jelentős társadalmi miun­kával. Csaknem valamennyi füredi üzem és szövetkezet segítette a színpad építését, és részt vettek a munkában a város diákjai is. A néző­téren akár nyolcszázan is el­férnék kényelmesen, bátran szervezhettünk hát drágább műsorokat. Pokolgép, Bikini óa a többiek Lapozgatom a műsorter­veit: július 1-én Pokolgép- koncert, 7-én a Gyöngyösi Játékszín előadásában a Charlie nénje című zenés já­ték, 8-án Bikini-koncert, 20- án kabaré a férfiak egyen­jogúsításáról, 22-én Nino- koncent, 28-án kórushangver­seny. amelyre meghívták az NDK-beli De Schweriner Klönköpp együttest is. Au­gusztusiban is lesz popkon­cert az East együttes közre­működésével, lesz CSgány- show és augusztus 20-án ün­nepi gálaműsor a művelődé­si központ nóptáncegyüttesé- vel és a Szőke Tisza cdtera- együfctesseL — Biztos 'benne, hogy min­den műsoruk teltházas lesz? — kérdezem Nagymáté At­tilától, aki hevesen bólogat. — Nem csupán a városiak­ra, hanem a Füred vonzás­körzetéhez tartozó települé­sek lakóira is számítunk. Bgy, az Országos Közműve­lődési Tanács által kiírt pá­lyázaton való sikeres szerep­lésünknek köszönhetően le­hetőségünk van arra. hogy ahol valamelyik műsorunk­ra kíváncsiak legalább ötve- nen, Tiszafüredre utazásuk költségeit megtéríthetjük. — Ebben az évben is „ápolják” azt a hagyományt, hogy külön, programokról gondoskodnak az Expressz- tábor lakóinak? — Megkötöttük az együtt­működési megállapodást az Expressz irodával. így júni­us 15-től augusztus 23-dg a művelődési központ közre­működik a tábor program- ellátásában. Szervezünk a középiskolás fiataloknak te­matikus kézműves tábort, táncházat és természetesen szívesen látjuk őket a sza­badtéri színpadunk koncert­jein is. — bj ­Művelődés és kert! munka Füreden már van szabadtér! Méltó tisztelgés a költő emléke előtt Németh Láazlós Berzsenyi Dániel Vannak vélemények — s ezek sajnos nem alaptalanok — amelyek szerint az évfor­dulók (kampányok) ártanak költőinknek, íróinknak, tör­ténelmünk nagy alakjainak. Mások szerint viszont igenis minden kampány értéke at­tól függ, ahogyan csináljuk. Aktuális példával élve: min­den nap beszélünk, használ­juk, rontjuk, koptatjuk a nyelvet, de hogy milyen mér­tékben, azt éppen a magyar nyelv hetén tudatosít(hat)- juk. S ha már a magyar nyelv ügyét említettem pél­daként aligha kell különö­sebben bizonygatni a költé­szet, s azon belül is Berzse­nyi Dániel életművének fon-, tosságát. Igaz a nyelvújítás­sal, nyelvműveléssel kap­csolatban csak Kazinczy ne­vét szoktuk emlegetni, de a másfél évszázados távlat (150 éve halt meg Berzsenyi Dá- riel) a kései utókor tárgyila- gosabb értékítélete minden nemes törekvést és teljesít­ményt meg kíván becsülni. Ilyen értékként kell be­csülnünk Németh Lászlót is, akinek Berzsenyi Dánielről szóló cikkeit, tanulmányait most egy kötetben jelentette meg a Szépirodalmi Könyv­kiadó. Méltóbban aligha tiszteleghetnénk a nagy köl­tő emléke előtt, mint éppen az első megjelenésekor (1937) oly nagy vitát kavaró tanul­mánnyal. Ma már nem tel­jesen értjük, hogy fél évszá­zada miént volt oly rendha­gyó Németh László gondo­latmenete, amellyel a kicsit elfeledett klasszikussá me­revített költőnk érdemi meg­becsüléséért perelt. Igaz, büszkék se lehetünk, mert a jelenlegi tankönyveink is eléggé mostohán bánnak Berzsenyivel, 1—2 versével szerepel csupán, s az értéke­lésük (verselemzések) sem szakítanak a nevezetes Köl- cseyl-bírálat óta kialakított közhelyekkel. Németh Lász­ló szemléletével sem kell teljességgel azonosulnunk, de a mai írástudóknak is példamutató az az érzékeny­ség, — hogy hallatlan felké­szültségéről, műveltségéről, ne is szóljunk itt — ahogyan elemzi magát a kort. Ber­zsenyi pályáját és helyét iro­dalmi glóbuszainkon, sőt, a világirodalomban. Oldalakat idézhetne a recenzens Németh László frappáns megállapításaiból, amelyek alig is titkoltan el­fogultak Berzsenyi javára. Kedvelt kifejezésével a köl­tő „növéstervét” adja, arról a küzdelemről tudósít, amellyel ez a félárva, alka­tában romantikus — szerte­len fiatalember, majd férfi világból elzárt magányában elsajátítja s magára ölti a klasszikusok fegyelmét, aho­gyan költővé és felelős gon­dolkodóvá érik. Németh László tfinom érzékenysége kellett ahhoz, hogy ezt a ket­tősséget észrevegye és ele­mezni tudja. Kevés költőnk van ugyanis, aki ennyire szemérmesen tartózkodó lett volna, akiről ilyen kevés életrajzi adat maradt volna fenn. Jószerével még a versek keletkezésének pontos idejét sem tudta 50 éve a filológia. Érthető ez, ha is­merjük Berzsenyi felfogását a költő és a vers feladatáról. Befejezésül két szép Né­meth László-gondolatot idé­zek, amelyek nemcsak Ber­zsenyire vonatkoznak: „Ma­radiak az írók, csak azzal lehetnek, ami mint irodalom is rossz bennünk. Ami jó, az mindig előremutat”. „Az iga­zi írót s az igazi haladást nem kell félteni, egymástól. Hogy is kellene? Hisz az iga­zi író épp ott kezdődik, ahol az embernek már semmi nem olyan fontos, minthogy végül is igaza legyen”. Ezek a gondolatok egy­aránt érvényesek Berzsenyi Dánielre és Németh Lászlóra is, akik más-más kor­ban ugyan, de ugyanazért a népért és ügyért emelték fel szavukat: a minőségért, hogy feljőjünk az európai szín­vonalhoz. (Szépirodalmi Bp. 1986.) H. S. Nyelv, stílus, gyakorlat Országos nyelvészeti konferencia Nyelv, stílus, gyakorlat címmel országos nyelvészeti konferencia kezdődött tegnap Miskolcion a Csanyiká KISZ- iskolán. A háromnapos ta­nácskozáson hazánk tizenkét felsőfokú oktatási intézmé­nyének szakemberei — ve­zető nyelvtanárok, a szak­nyelv alkalmazásával, az idegen nyelv oktatásának módszertanával foglalkozó kutatók — vesznek részt A szemináriumot Czibere Tibor akadémikus, egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, a TIT Borsod Megyei Szerve­zetének elnöke nyitotta meg. Elmondotta: Miskolc most nyolcadik alkalommal ad helyet a nyelvészeti tudomá­nyos tanácskozásnak. A mos­tani konferencia tematikájá­ban kiemelten szerepel az idegen nyelvek oktatásának témája, ami azért is lénye­ges, mert az idegennyelv-tu- dás hiányosságai akadályoz­zák a gazdasági, termelési lehetőségek hasznosítását, a gazdasági, kulturális kapcso­latok eddiginél gyorsabb fej­lődését. A konferencia első napján a stíluselemekkel, a szak­nyelvi kommunikációval és oktatással kapcsolatban hangzott el előadás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents