Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
1986. JÚNIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A természet sohasem hazudik Varga János festői világáról Beszélgetés két fegyverdörrenés között A szolnoki tájak featóje: Varga János Reszket a keze. A poharat két kézzel fogja ivás közben. Már az írás sem megy könnyedén: felesége intézi a levelezést. (Szemérmes kék szemében huncut villanás: „Szóban mondom el, amit egy szerelmes levélben írnék”. (Nagyapáink sorsa, megpróbáltatásai s tizenhat évi hallgatás koncentrálódik ebben a reszketésben. A Képzóművészeti Főiskoláin másfél évig Szőnyi István tanítványa volt. Aztán jött a hálború. bevonult katonának, s ezzel a rendszeres tanulás véget is ért. A felszabadulás Beregszászon érte. majd Ungváron élt. aztán feleségével 1966-iban hazatelepült a szülőföldre. A diósgyőri kisgyerek, aki kalendáriumok és falon lógó naptárak szentképeinek másolásával kezdte. festőnek született. Ma Miskolcon él és dolgozik. S ha fest, a spak- nit fogó kezében megáll a reszketés, hihetetlen biztonsággal rakja föl a vászonra a kéket, a zöldet a barnát és a fehéret Nehezen oldódó, zárkózott ember. Talán ez is az oka. hogy szinte csak tájképeket fest, („Mert amit a természet mond; az igaz; a táj sohasem hazudik”). Műterme nincs. Kinn a szabadban készülnek a képek, így elevenednek a vászonra a szlovákiai hegyek hőifödte csúcsai alatt magasodó hidegen fenséges fenyNagy tolongás közepette játsszák a mozikban Mark Robson Földrengés című filmjét. Alapjában véve nem hiszem, hogy a felfokozott érdeklődés csupán ennek a katasztrófa filmnek szólna, hanem általában a katasztrófa filmeknek, a Cápára, a Pokoli toronyra és a hasonlóan „megcsinált” katasztrófa filmekre nem. hivatkozunk, amikor az előzőeket bizonyítani akarjuk, annál inkább megemlítjük az Airport sorozat legutóbbi Concorde epizódjának nagy nézettségét, pedig ez csak csupán katas ztrófál is an rossz film! Emberi rosszindulat lenne azt feltételezni, hogy a katasztrófa filmeknél a megjelenített, mégpedig tömeges halál látványa a vonzerői. A természetes reakciójú nézőnél ez éppen fordítva van: a megmenekülés tényét várják a filmvásznáról. S van egy bevallott, vagy be sem vallott érzés a katasztrófa filmek nézőiben: de jó, hogy én nem vagyok ebben a helyzetben, micsoda boldogság, hogy az én gyerekem békésen alszik az ágyában, nem kell meghalnia, mint ott, azoknak... A kanadai, de tipikusan hollywoodi rendező. Mark Robson számára gondolom a stúdió — vagy az impresz- szárió — neves pszichológusokkal „támogatta meg” a történetet, pontosabbanbizonyára azt is meghatározták, hogy melyik percben ki. veserdő-részletek. Kárpát — Ukrajna, az osztrák Alpok, Eszak-Magyarország — a Bükk tájai, bennük a szüntelenül változó, mindig más arcukat mutató fák, bokrok, utak, vizek; néha egy-egy óváros, tanya vagy falurészlet. Mindegyik — mint az impresszionisták képei — egy pillanatban sűrítve ragadja meg a tájban a megismételhetetlen látványt: a kontúrokat, színeket; a tiszta levegőben a csak akkor és csak ott fény-árnyék hatásait. S bár ezek a tájak ember-nélküliek. maradéktalanul tükröződik bennük az mekkorát sikolfihat, ki. milyen hosszan mosolyoghat. Ez azért is nagyon fontos, hiszen az egyik katasztrófa filmet a másiktól csak a látvány milyensége, hogyanja különbözteti meg, az alapséma aulajdomképpen megváltoztathatatlan. Azok a filmbéli személyek, — „hősök” — akik „kijelöltettek” a közönség jóindulatára, ha tűz vaui, ha viz, ha szakad, ha törik, úgy is megmenekülnek, a rossz meg elnyeri a méltó büntetését. Elképzelhetetlen lenne ugye, hogy a Földrengés nagyszerű rendőre meghaljon? Nem is történik baja, ezek a parádésan rendezett katasztrófa filmek még azt is elhitetik a nézőkkel, hogy a tökéletes főhősök nemcsak sebezhetetlenék. de örökkön örökké élnek. Van persze egy élet szépsége, a humánum es a szeretet. („Számomra a realista ábrázolásmód, a valósághűség az elsődleges — mindenek felett...”). Másfél hétig dolgozott most Szolnokon. A városhoz való kötődése régi: 1981-ben Volt itt először kiállítása — az elsők közül az egyik. Barátai élnek itt, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy ne csak lakásának falai, a három felnőtt gyerek és az unokák láthassák a képeit. A mostani 'kamaratárlat többszörös jubileum is. Néhány nappal ezelőtt volt hatvannyolc éves, öt éve jutnak el festményei a közönséghez. Azóta itthon és külföldön — többek között Kanadában és az NSZK-ban — állított ki (ez lesz a tizedik). Az elmúlt év októberében — amikor csaknem ötven képét láthattuk Szolnokon — határozta el, hogy ismét visszatér ide. Vászonra álmodni a Tabán öreg háztetőit, a Tisza-híd karcsú ívét, a Zagyva-parti fűzfák vízre hajló ágait és a Holt- tiszaparti nádas csendes életét. A képek elkészültek: a Helyőrségi Művelődési Otthon kistermének falán láthatók e termékeny másfél hét — és a korábbi szolnoki látogatások — szépséges emlékei: Varga János festőművész alkotásai. másik sugallata is a filmnek — és általában a katasztrófa filmeknek — no lám, milyen tökéletes a mi társadalmunk, mennyire egy emberként, milyen gyorsan, s milyen ha- láltmegvetó bátorsággal küzdenek a tökéletes társadalom legtökéletesebb emberei a bajbajutottakért. Szép, szép... csakhát ne látszana ki a lombik nyaka, amelyben ezeket a sztorikat „kikeverik”. Meg kell hagyni a Földrengés esetében tökéletes a da” mégis az a technika, amely megteremtette a filmet. Ebben kétségkívül több a gondolat, mint magában a produktumban. Furcsa ellentmondás: nagyszerű technikai eszközöket talál ki az ember, hogy azok segítségével „kábítsa” magát. Mert Mark Robson filmjének is mpttója lehetne — minden izgalom ellenére — az a bizonyos strófa: „Ringasd el magad...!” t— ti 1— Vannak emberek, akik láttán menten ágaskodni kezd bennem a kérdés: „Hogy is van az, hogy ..Ilyen egyéniség Bánffy György, így hát amikor a kiváló színész szinte provokáló derűvel kiugrik gépkocsijából a szerkesztőség előtt, azonnal pu- hatolódzni kezdek ráérő idejét illetően. Nem szabódik, Nagykőrösről érkezett egy sikeres őzvadászatról és egy újabb trófea nyomába indul, közben azonban Szolnokon kíván szusszanni egyet. Ebbe pedig igazán belefér egy kiadós nyári beszélgetés. Az első kérdést az időpont, a színházi szezon vége kínálja: — Milyen évadot zárt Bánffy György? — Szerencsés és termékeny volt az elmúlt idény — kezdi a tőle megszokott vehemenciával és olyan pompázatos kiejtéssel, hogy azon kapom magam: a mondanivaló helyett a nyelv csodálatos zenéjére figyelek. — Egy Molnár Ferenc bemutató rrtindig is felvillanyoz egy társulatot, különösképp ha a virtuóz szerző legjobb darabja, a Testőr a tét. Mezeyt, a kritikust játszom benne és ha nem szentség- törés ezt kimondani, azok előtt, akik a színészi teljesítményt valamiféle izzadtságos munka képéhez kötik, úgy elárulom, hogy magam számára is élvezet valamennyi előadás. Aztán a negyedik évadot is elkezdjük a József Attila Színházban Széchenyi drámájával, így hát aligha venné komolyan, ha most panaszkodnék. — Tűi vagyunk a tiszteletkörön, hadd tegyem fel akkor a „hogy is van az, hogy" kérdéseimet. A Parlamentben hallottam egyik interpellációját, szenvedélyes volt, szuggesztív. Kiket képvisel ön az Országgyűlésben, és hogy jut erre is energiája? — Örülök neki, hogy a közéleti tevékenységeim is szóba jött, mivel szívvel-lé- lekkel szolgálom azokat, akik rám szavaztak.. A Rózsadomb, Szilágyi Erzsébet fasor környéke az én választó- körzetem és talán mondanom sem kell, hogy közbenjárásomat azok igénylik elsősorban, akik még emlékeznek arra, hogy a főváros tüdeje volt valamikor ez a környék. Volt, mondom, mert valamiféle építészeti őrület folytán ma már ormótlan toronyházak is peckeskednek Buda A téma az utcán hever Fotós szaktábor ’Berényben A Jászikun Fotóklub és a Jászberényi Kókai László Űttörőház fotós szaktábort rendezett Jászberényben. Résztvevői — a megye 9 te- 1 epü lésérő 1 30 ál talános és középiskolás — az elmúlt vasárnap érkeztek a városba, hogy az egy hétig tartó elméleti és gyakorlati oktatáson elmélyítsék a fényképezéssel kapcsolatos tudásukat. Hétfőn az ifjú fotósok és szakkörvezetők a várossal, lencsevégre való részleteivel, épületeivel ismerkedtek. Azután a kismesterekhez látogattak el, hogy a fazék, kerék, hordó és egyéb iparos- munkák készítésének mozzanatait megörökíthessék. Kedden Kolozsi Sándor, a Jászkun fotóklub titkára a fotótechnika történetével ismertette meg hallgatóit. < Szerdán egésznapos jászsági autóbuszkiránduláson a tájegység műemlékeivel, népi építészeti emlékeivel ismerkedtek a tábor lakói. A csütörtök, péntek a laiborálás, a na,syítás napjai voltak. A második fotós szaktábort elsőt tavaly Martfűn rendezték) szombaton az egyhetes élmények fénvképtermé- séből rendezett kiállítássá1, maiö szakmai értékeléssel zárult. egykori rózsakertjében. Ezek ellen én nem tudok hadakozni, ám a mindennapi küzdelmekben no és a kulturális bizottságban derekasul csatázom és aratok is apró győzelmeket. Az egyik utcából azzal jöttek hozzám, hogy intézzem el, ne kaviccsal szórják fel az úttest és a járda közötti másfél méteres sávot. Győztünk, befüvesítették a területet! Egyébként a parlamenti felszólalásomban azt nehezményeztem, hogy bántóan szaporodnak az idegen nyelvű táblák az üzletek homlokzatain. E téren megír x/r/i#z/v interjú ható igyekezetét tapasztaltam a Belkereskedelmi Minisztérium részéről: négy oldalas feljegyzésben válaszoltak felvetésemre, és tételesen felsorolták, mit tettek annak érdekében, hogy kevesebb legyen a nyelvtörő cégtábla. Egyébként minden hónap első hétfőjén van fogadóórám, amelyre nyolc-tíz ember jön el, valamennyien segítséget kérve. Ami az energiámat illeti? Magam gazdálkodom vele és csak any- nyit vállalok, — így nyári játékokba sem mentem bele az idén —, amennyit jó lelkiismerettel végezni tudok. — Bánffy György a legszebben beszélő színészeink egyike. A mindennapi használat során nem kopik az ékes nyelvezet? És egyáltalán: kell-e tréningeznie annak, akik a tökéletes kiejtést is a fegyvertárában tudja? Veszprémben, a megyei művelődési központban szombaton megtartott díjkiosztó ünnepségen befejeződött a XVI. tévétalálkozó. Az ünnepségen részt vett Be- recz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá a magyar filmművészet- és az irodalmi élet több jeles képviselője, A televízió egyenes adásban is közvetített díjkiosztó ünnepségén Huszár Tibor akadémikus, a zsűri elnöke mondott záróbeszédet, és értékelte a találkozón bemutatott 21 versenyfilm művészi és szakmai tapasztalatait. Hasznosnak, eredményesnek ítélte a XVI. veszprémi tévétalálkozót. amely — mint mondotta — nemcsak filmszemle, hanem a szó valódi értelmében az alkotók és a nézők eszmecserére alkalmat adó találkozója is volt. A záróünnepségen ezután átadták a filmszemle díjait. A drámai kategóriában a fő- díjat a Bevégezetlen ragozás című tévéfilm kapta, amelynek forgatókönyvét — Örkény István műveiből — Esztergályos Károly, a film rendezője irta. A szórakoztató műfajban fődíjjal jutalmazták a Telepohár című kaba— Igen, igen, az orgánumot is karban kell tartani: ezt akkor veszem észre, amikor a nyári szabadságról visszatérek a színpadra. Olykor két hét is beletelik, míg a mimikát, az artikulációt segítő izmok „belelendülnek” és hozzásegítenek, hogy minden hang szép kiejtéssel jusson el a közönséghez. Ezt egyébként a tanári gyakorlatomban is le tudom mérni. A Zeneakadémián a leendő énekesek kiejtését csiszolgatom immár ötödik éve és elgyömyörkö- döm benne, milyen szépen fejlődnek a tanítványaim a rendszeres gyakorlás alkalmával. Mindennap egy picivel szebben ejtik a magyar szót és ez egy tanár számára a legnagyobb öröm. — Ezek szerint lehet, hogy az ön munkája nyomán az Operaház nézőterének utolsó sorában is érteni fogjuk majd egyszer a szöveget is? — Azokét a fiatalokét, akik Melis Györgyöt tekintik példaképüknek, azokét igen. Akik viszont Sass Szilvia szövegérthetőségét utánozzák, azokét nem hiszem. — Ne feledkezzünk mega találkozás apropójáról: az ön életében milyen szerepe van a vadászatnak? — Sajnos nem olyan, ahogyan szeretném. Siklós környékén vagyok társulati tag, ahová csak több napra érdemes lemenni puskával és erre nagyon ritkán érek rá. Most Nagykőrösről érkeztem, ahol egy fellépést kötöttem össze egy baráti meghívással, és máris megyek tovább Békés megyébe, ahol ugyancsak vadásztársak várnak. És remélem, őzbak is érkezik a randevúra. — A Bánffy családról mit kell tudni? — Egy lányom van, aki régész és Öcsöd, környékén is megfordult feltáró miunkán. A fiam végzett állatorvos és az idén mindketten kirepülnek a családi fészekből. Örömmel látom, hogy a jövendőbeli gyermekeim — a menyem és a vöm — szeretnek a házunkban időzni, így bízom benne, hogy nem kevesebben, de többen leszünk. Különösképpen, hogy mindkét családalapító unokákat helyezett kilátásba. Búcsúzunk azzal, hogy legközelebb ugyanitt fújja ki magát. Merthogy néhány kérdést a türelmetlen' őzbakok miatt „borítékolni” kellett réműsort, amelyet Farkas- házy Tivadar szerkesztett és Verebes István rendezett. Veszprém város díját az Egységben az erő című tévéfilm kapta, amelynek forgatókönyvét — Nógrádi Gábor dokumentumai alapján — Marosi Gyula írta. A filmet Miihályfi Imre rendezte. A Budapesti Tavaszi Fesztivál díját a Mennyei hang című burleszíkműsor alkotóinak ítélték oda. A műsort Tabi László ötleteiből írta és rendezte Bednai Nándor. A zsűri különdíjjal jutalmazta Kellér Dezsőt a Néha, néha visszatérek című szórakoztató műsoráért, s különdíjjal ismerték el Hofi Gézának a Koncert című tévéprodukcióban nyújtott kiemelkedő teljesítményét is. A társadalmi zsűri a Szak- szervezetek Veszprém Megyei Tanács által alapított közönség-díjjal a drámai kategóriában a Krízis című tévéfilmet jutalmazta, amelynek forgatókönyvét — R. Székely Julianna riportja nyomán — Málnay Levente és Szalai Györgyi írta A filmet Málnav Levente rendezte. A szórakoztató műfaiban a közönségdíiat Hofi Géza Koncert című, Horváth Ádám rendezésében készült műsorának ítélte oda. A kiállítás egyik legbeeaesebb darabja, a Zagyva-partról megfestett Tabán Bálint Judit A hét filmjeiből 6 mixtúra. A legnagyobb „csoPal&gyi Béla Kiosztották a dijakat Befejeződött a veszprémi tévétalálkozó
