Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
1986. JÚNIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közel száz új diplomás a mezőgazdaságnak Üzemmérnököket avattak a mezőtúri főiskolán „Ballag már a véndiák.. Tegnap befejeződtek az államvizsgák a DATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán. A nem mindennapi izgalmak után a végzős hallgatók bú- csúdalokat énekelve végigvonultak az alma mater folyosóin, udvarán, a szép diákhagyománnyal köszöntek el az iskolától. A ballagást követően került sor az ünnepélyes üzemmérnök-avatásra, amelyen részt vett Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Móricz Béla, a mezőtúri városi pártbizottság1 első titkára is. A tanévzáró ünnepséget Pethö Menyhért, a DATE rektorhelyettese nyitotta meg, majd Sinóros Szabó Botond, a főiskolai kar igazgatóhelyettese tett jelentést az államvizsga eredményeiről: — Az 1985—881-os tanévben 74 nappali és 23 levelező tagozatos hallgató fejezte be tanulmányait. Államvizsgát összesen 98-an tettek, egy tavaly végzett nappali tagozatos hallgatóval együtt. Az államvizsgák átlaga 3,77 az oklevelek minősítése pedig 3,48. A jelentést követően a hallgatók letették az esküt, s átvették a diplomát Patkós Istvántól, a kar igazgatójától, aki az üzemmérnök-avatás után ünnepi beszédet mondott. Meleg szavakkal köszönt el az intézmény oktatói, hallgatói nevében az útjára induló évfolyamtól, majd jó tanácsokkal látta el őket. A mezőgazdaság eredményei meghatározó mértékben függenek attól, hogy milyen szakembereket képeznek az agrárfelsőoktatási intézmények — hangsúlyozta. A mezőgazdasági munkát egyre nagyobb értékű gépek segítik, de ezek csak akkor válhatnak igazán termelőerővé, ha megfelelő szakismerettel rendelkező szakemberek dolgoznak velük. A három illetve a levelező tagozaton négy év alatt megszerzett ismeretek az alapot jelenthetik a friss diplomás üzemmérnökök munkájában. A jövőben is fontos feladat lesz számukra, hogy állandóan gyarapítsák tudásukat, mert e nélkül tartós eredményre és sikerre nemigen számíthatnak. Végül arra hívta fel a végzett hallgatók figyelmét, hogy munkahelyükön, lakóhelyükön is folytassák a főiskolán megkezdett közéleti szereplésüket, kapcsolódjanak be, a közművelődés, a sportéletbe, éljenek az agrárértelmiséghez méltó módon, munkájukkal, magatartásukkal öregbítsék a mezőtúri iskola hírnevét. Az ünnepi beszéd után az új üzemmérnökök nevében Kövesi Géza búcsúzott el az alma matertől, majd a hagyományoknak megfelelően jutalmakat adtak át a tanulmányi munkában, a mozgalmi, a sportéletben és a köz- művelődésben kimagasló teljesítményt nyújtott fiataloknak. Kövesi Géza, Csépi József, Jáger István, Gál Zoltán és Bartus Imre vehetett át a diploma mellé jutalmat. Négy végzett hallgatót Kipszki Jánost, Matisz Jánost, Németh Zsoltot és Gavlik Tibort pedig igen magas színvonalú szakdolgozatáért a termelőszövetkezetek, vállalatok részesítették pénzjutalomban. T. G. Kisújszálláson Országos kürtverseny Szolnok megye zenei élete a hét végén újabb rangos eseménnyel gazdagodik. Három év elteltével ismét megrendezik az országos kürtversenyt — ezúttal kibővítve a mélyrézfúvósok versenyével. A második országos találkozónak az idén Kisújszállás ad otthont. A versenyre az ország mintegy negyven zeneiskolájából nyolcvan- három ifjú zenészt juttattak tovább a zeneművészeti szakközépiskolák zsűrijei a körzeti válogatókon — így a találkozó a nemes versengésen túl kiváló lehetőséget nyújt az oktatási intézmények számára, hogy mindjobban megismerjék egymás munkáját, elmélyítsék kapcsolataikat, kicseréljék tapasztalataikat. A második Országos kürt- és mélyrézfúvós verseny ünnepélyes megnyitóját pénteken este 6 órától tartják a városi tanács dísztermében. Ezt 'követően díszhangversenyt rendeznek, amelyen közreműködik Tarjáni Ferenc és Mészáros János kürtművész, ifjabb Tarjáni Ferenc és Kocziás Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója, valamint a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskola zenekara Papp László vezényletével Szombaton és vasárnap két fordulóban mérik majd össze tudásukat, felkészültségüket a kürt és más fúvós hangszerek ifjú mesterei a József Attila Művelődési Ház nagytermében. A versenyzőkön kívül a rendezvénysorozaton részt vesz mintegy száz zenepedagógus (felkészítő tanár, zongorakísérő, szakfelügyelő, igazgató) is. A három korcsoportban zajló kétfordulós verseny vasárnap ér véget, s befejezésképp este fél nyolckor ünnepélyes eredményhirdetéssel, valamint a győztesek hangversenyével zárul. Keresik a régi tagokat, várják az újakat 125. évfordulójára készül a jászberényi Palotásy kórus Száz taggal vendégszerepei A Budapest cigányzenekar Palotásy János jászberényi Zeneszerző, aki a múlt század második felében divatos verbunkosokkal hívta magára a figyelmet, 1862-ben alapította meg a férfi dalárdát. A helyi iparosokból, polgárokból álló kórust, amely közben felvette alapítója nevét, 1940-ben Bakki József karnagy vegyeskarra szervezte át. A megye legrégibb és egyik legrangosabb kórusa azóta számos hazai és külföldi sikert aratott. A legutóbbi minősítésben, két éve, elnyerték a hangversenykórus fokozatot. A jászerényi kórus a jövő óv tavaszán ünnepli fennállása 125. évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású ünnepséget terveznek, melynek előkészületei már megkezdődtek. A tervek között szerepel külföldi kórus részvételével egy jubileumi hangverseny, finnországi vendégszereplés, új összefoglaló kiadvány is készül a kórusról, és szeretnék repertoárjukat a régen énekelt dalokkal bővíteni. Szeretnének hangversenyt tartani a régi és új dalosok közreműködésével, ezért a vezetőség várja a volt kórustagok jelentkezését. den hétfőn és csütörtökön este 7 és 9 óra között énekelni tudó, a közös dalolást kedvelő új tagok jelentkezését is várják. Berki László Állami Ifjúsági díjas művészeti vezető és Boross Lajos prímás, a Népművészet Mestere vezetésével a szolnoki Sportcsarnokba látogat a jövő hónapban a száztagú „Budapest” cigányzenekar, amely a legkiválóbb fővárosi muzsikusokból áll. Az impozáns hangversenyt július 20-án este 19 óra 30 perctől Kovács Apollónia és Puskás Sándor közreműködésével láthatja a szolnoki közönség. Jegyek már kaphatók a Tiszatour Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, az Expressz Diákutazási Irodánál, a Magyar Nemzeti Bank Ságvári körúti pénztáránál és a tiszali- geti sportpálya irodájánál. Az ötven tagú vegyeskar a visszatekintés mellett a jövőre is gondol. A Déryné Művelődési Központban június 30-án, július 3-án, valamint augusztus 18-tól minA gyöngyösi Mátra Múzeumban négyezer preparált madarat őriznek. A tudományos kutatást is szolgáló gyűjteményt a város kisdiákjai is gyakran felkeresik, dr. Solti Béla ornitológus a gyerekeknek szívesen megmutatja a ritka példányokat, s „beavatja” őket a madárvilág titkaiba. (MTI Fotó; Szabó Sándor) Az olvasótáborokról Szomjúságra friss víz összeült a bíróság, az ügyész ismertette a vádiratot. A per anyaga meglehetősen rendhagyó: voltaképp egy másik perrel — vagy válóperrel — kapcsolatban kell állást foglalnia a bíróságnak. A házasság, amelynek a felbontása az eredeti per anyagát képezi, szerelmi házasságnak indult, és hosszú évekig sikeresnek látszott, szeretetben, megértésben éltek a házasfelek, két kisiskolás korú gyermekük is van, kiteljesedett tehát a család. Ám egyszer csak a férj találkozott egy másik nővel, szerelmi kapcsolat szövődött köztük. Nehéz lelki tusák után úgy döntött a férj: ahhoz, hogy önmagához, őszinte érzelmeihez hű maradhasson, el kell válnia, el kell hagynia a családját. A benyújtott válókeresetben kifejti: „Minden embernek joga van a boldogsághoz, nekem is jogom van. De én a boldogságomat ebben a családban már nem találhatom meg, egész életemben hazudnom kellene, őszinte érzelmeimet el kellene fojtanom, s erre engem semmiféle törvény nem kötelezhet. Egyébként is képtelen volnék rá, kérem a házasság felbontását”. Igen ám, de másfelől ott van az asszony, aki viszont szeretné együtt tartani a családot, s a két vétlen gyerek, akit bizonyosan nem lehet vád alá helyezni szüleik elhidegülése miatt. Ott van tehát három ember, vitathatatlanul nekik is joguk van a boldogsághoz, csakhogy ők éppen nem családjukon kívül, hanem csakis a családjukban keresik a boldogságukat; egész életüket megnyomoríthatja. ha családjuk szétesik. Íme, két meredeken ellentétes álláspont — tessék igazságot tenni! Lehet itt egyáltalán igazságot tenni? Sok mindenről szó esett ezen a különös bírósági tárgyaláson. Vitatkoztak például a pereskedő felek a nemek kapcsolatáról is: melyik a legkorszerűbb, a legéletképesebb forma? És ha a házasság már túlhaladott? Elavult? Némely civilizált nyugati országban — valamelyest nálunk is — terjedőben a papír nélküli formák: az élettársi együttélés, a rövidebb, hosszabb alkalmi párkapcsolat. A bíróság a kérdésekre elvi állásfoglalással válaszol: a nemek kapcsolatának csakis az a formája életképes, tehát korszerűnek is csak az tekinthető, amely az életet — kellő mennyiségben és a kor legjobb minőségi szintjén — adja tovább. Tényeket, adatokat is idéz a bíróság, s ezekből kiviláglik: ma is a házasság az egyedül életképes forma. Az egyéb kísérleti formák — a statisztika bizonysága szerint — meg sem közelítik. Márpedig a nemek kapcsolatának, együttélésének az a formája, amely az életet nem adja tovább a kellő szinten, az nemcsak korszerűtlen, életképtelen, de azon messze túl: kártékony, pusztító, antiszociális. Éspedig annál inkább az, minél inkább divatba hozzák ... És így tovább. Ennyiből is sejthető, hogy nem hivatásos bírák, ügyészek, ügyvédek közreműködésével, és talán nem is perrendtartás- szerűen zajlott. Egyik nyáron Körmenden voltam tevékeny részese és tanúja a szép, öreg, történelmi várkastélyban, szakmunkástanulók olvasótáborán. Két részre szakadt a közönség. Jó fele a váddal rokonszenvezett, a többiek a védelemmel! Természetesen a szószólók is közülük kerültek ki; bizony, nehezen kerekedett az okfejtés, küszködve keresték a szavakat, szükség volt olykor némi besegítésre, de a játékos bírósági tárgyalás mégis szemlátomást egy áramkörbekapcsolta be a résztvevőket — élményükké vált valami, még hozzá valami nagyon fontos, őket majdan személyesen is érintő emberi probléma, melyet sem a családban, sem az iskolában az órákon, sem baráti körben nem szokás ilyen teljességében terítékre hozni. A hatvanas évek végén rendezték meg az első olvasótábort Felsőtárkányban, általános iskolásoknak, 40 résztvevővel. Fiatal írók — akkor még fiatalabbak — kezdeményezték, vezették; ide kívánkozik a nevük: Varga Csaba, Ratkó József, Kovács István, Mózsi Ferenc. Vasy Séza... és Fábián Zoltán mint az írószövetség akkori titkára. Az elmúlt években már 120—140 olvasótábort szerveztek nyaranta szerte az országban, 7—9 ezer résztvevővel. Némiképp félrevezető adatok ezek, mert a valamikori felsőtár- kányi kezdeményezés sikerének csak mennyiségi mutatói, holott — olvasótáborokról lévén szó — az eredeti szándék szerint is oly annyira a minőség a lényeg, hogy máris időszerű beiktatni a további tervekbe az ilyen és hasonló nemes vállalkozások elmaradhatatlan mottóját: inkább kevesebbet, de jobban. íme hát a jó kezdeményezés országos mozgalommá nőtt a Népfront — az Olvasó Népért mozgalom — gondozásában, és ezernyi tanár, könyvtáros, népművelő, író (újabban túl kevés író!), művész szán rá heteket a nyarából olvasótábori munkára; az innen-onnan ösz- szeverődött táborozókat valamelyes közösséggé formálni, a kiscsoportokba lelket oltani. Két hét nem nagy idő, túlzás volna az olvasótáboroktól csodákat várni; még teljes siker esetén is csak keveset pótolhatnak abból, ami a családi, az iskolai nevelésből, a baráti, a környezeti hatásokból odáig hiányzott. Ami rossz viszont megvolt az addigi nevelkedésben, azt mindenki magával hozza a táborba: hibás beidegzett- ségek, üres pózok, öncentrikus magatartás, gondolkozás, olcsó vásári divatok az ízlésben, a szórakozásban. S a nevelők körében is működnek más környezetből, olykor az iskolából hozott, ide nem való reflexek, s megesik, hogy a nevelő a saját ízlését, felfogását, szemléletét igyekszik ráerőltetni a kiscsoportjára. Holott nyilvánvaló, az olvasótábornak nem lehet az célja, hogy két hét alatt átgyúr ja, megváltoztassa a lakóit, hiszen ennél sokkal fontosabb célja van: oltsa beléjük a küzdelmes öntörvényű változás, fejlődés, művelődés igényét. Természetesen nem ková- vácsolhatja tartós közösségbe a más-más iskolából, másmás környezetből érkező gyerekeket a kéthetes táborozás, de azzal is nagyot tehet — nagyon nagyot! —, ha a mindennapos szabad vitákkal, kitárulkozó esti beszélgetésekkel, játékos „bírósági tárgyalásokkal” igényt kelt bennük az együvétartozás, a kisközösség féíszekmelegére. Természetesen nem adhat műveltséget a tábor, de szomjúságot igen, csillapíthatatlant, az önművelésre. Természetesen nem nyújthat örök érvényű eligazítást a magánélet s a közélet bonyolult ügyeiben- gondjáiban, de olyan összefüggésekre villanthat fényt, melyek iránytűként szolgálhatnak majd az eligazodáshoz, az önálló ítéletalkotáshoz, mert kilépve megszokott szűköcske magánvilágukból ezek a fiatalok ráébredhetnek arra, mit jelent közösségben — népben, nemzetben, emberiségben — gondolkozni. Fekete Gyula
