Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

1986. JONIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 [A tévé képernyője előtt Szolnokon a tiszaligeti KISZ-iskolán kiállításon mutatkozott be az MHSZ szolnoki szerve­zet«. Az érdeklődők betekintést kaphattak a honvédelmi nevelőmunkáról, a klubok te­vékenységéről (Fotó: Tarpai) Rekonstrukciók, korszerűsítések, karbantartások Megújulnak, megszépülnek az iskolák Régi fájdalom: a televí­ziónak nincs kabaréja, ahogy például az idősebb tömeg­kommunikációs intézmény­nek, a rádiónak, amelynek jelentős hagyományai van­nak e műfajban, a nevette- tés műfajában. (Legfeljebb némely televíziós műsor vá­lik olykor .kabarévá” szán­déka ellenére!) Ezért a te­levízió programjában felér­tékelődik minden olyan kí­sérlet és műsor, amely a szórakoztatásnak efféle ba­bérjaira pályázik. Szeszélyes évszakok Itt van például a Szeszé­lyes évszak, amely nem most született ugyan már, s át­esett néhány formai és tar­talmi újításon is, de sajnos, még mindig nem találta el igazán a hangját. Kereste, keresi, keresgéli. Most úgy látszik, erőteljesebben a ka­baré felé fordult, annak irá­nyába tör. Erre vall a mű­sor szerkezete, de még szer­zőgárdája is, sőt a rádió- kabaréval vállalt nyílt szö­vetkezése, ami egy-egy si­keres szám átvételében nyil­vánul meg legszemlélete­sebben. A kezdetben inkább csak Antal Imre egyénisé­gének színeire épülő össze­állítás most tehát ismét tar­talmi változás idejét éli. A műsorvezető személyisége kezd háttérbe szorulni — bár jelentéktelenné nem vá­lik —, és előtérbe kerülnek a harsányabb humor mű­fajai. Így helyet kap benne a bohózat, a paródia, sőt a vicc is. S már nem csupán Antal Imre fűszerezi vele a Szeszélyes évszakot, önálló műsorszámként kap benne helyet. Legutóbb a világjá­ró külpolitikus, Gedeon Pál mondott el néhányat, saját gyűjtéséből. De van itt Ha- csek és Sajó női változat­ban, Máthé Erzsi és Tábori Nóra remek kettőse, van cirkusz igazi akrobatákkal. A bohózatot egyébként pén­teken a műfaj magyar „klasszikusa”, Nóti Károly képviselte a szecskavágót áruló ügynökökről készült vidámságával, amelyet ki­váló színészek adtak elő, méghozzá nagy kedvvel. Ér­dekes mód ott láthattuk kö­zöttük azt a Horváth Terit és Szirtes Ádámot is, aki az előző esti Kovács And- rás-filmben, a Hideg na­pokban is szerepelt, drámai feladatban, tehetségük egé­szen más oldalát mutatván meg. És az feltétlenül jó, hogy tudniillik a Szeszélyes év­szakok igényes a színészek megválasztásában, s ily mó­don is igyekszik tartani a színvonalat. Szerencsésnek mondható Nagy Bandó And­rás vendégszerepeltetése is, aki most már nyugodtan mondhatjuk: legjobb humo­ristáink sorába lépett. Mi­közben sajnos mások, mint Mikes György is kilépnek soraikból, az életből is. A humorról szólván Mikes ha­lála mellett nem mehet el szótlanul a jegyzetíró sem, hisz volt idő. amikor épp Mikesék igyekeztek meg­honosítani a képernyőn a kabarét, sajnos ők is kevés sikerrel. Ami ugyanis nagy­szerűen „ült” a rádióban, az nem „ment” a képernyőn is. És ez talán a csak hallható verbális és a láthatót is ieénylő vizuális humor kö­zötti különbségből fakadhat, aminek az áthidalása egye­lőre a képernyőn nem na- gvon sikerül. Az igazi televíziós kabaré helyett tehát marad a pót­lék, s örülhetünk, ha jó színvonalon kapjuk. Ahogy az a Szeszélyes évszakokban is történt. Gyökössy Zsolt kezében jó kezekben van a szórakoztató program, ő ren­dezi, ő fogja stiláris egy­ségbe a játékot, és a külön­böző eredetű programokból az egységes előadás illúzió­ját képes megteremteni. Most nyári szabadságra megy a Szeszélyes évszakok szerkesztősége, a műsor csak szeptemberben jelentkezik újra, remélhetően megfris­sült szellemben, mert ha kellemes meglepetésként ha­tott is legutóbb egy régi dal egy régi filmből, a vasutas­nóta Kabos Gyulával, hogy tartalmában ne csak színes, de izgalmasan mai is legyen a Szeszélyes évszakok, ehhez még tovább kell törni a fe­jet Antal Imrééknek. Parabola A Parabolában viszont aligha lehet panasz a tar­talom időszerűségére, frisses­ségére. Árkus József mindig aktuális, lám alig történt meg a mexikói vereség, ama nevezetes 0:6, Parabolájá­ban már ott volt a rezonan­cia. Ezúttal focisra vette a fazont, maga is beült egy kapuba, amilyenbe a gólo­kat rúgják, s egymás után rugdosta poénjait a magyar labdarúgás hálójába. Friss volt tehát a Parabola, és mégsem ragadott magával. Egyszerűen azért, mert nem volt eléggé szellemes, sőt helyenként erőltetetten hu­morosnak hatott. A műsor­vezetőnek nem volt ezúttal — már nem ez az első eset — elegendő patronja, hogy végigtüzelje a műsoridő 40 percét. Kár lenne, ha a szó­rakoztatásnak ez a sajátosan televíziós fajtája elvesztené varázsát, kivívott rangját. Leg... leg- leg... Van viszont műsor, amely meg sem tudja szerezni a maga rangját, pedig gazdá­ja, kitalálója és éltetője, Rózsa György a lelkét kite­szi érte. És ez a Leg ... leg ... leg ..., melynek újabb jelentkezésére vasár­nap délután került sor. Nem a szándékkal van baj, az nemes, akaratból is van elég, hisz minden adásra csak-csak összekapartatik egy műsorra való érdekes­ség, de elég érdekesek-e a felvonultatott érdekességek? Elég fajsúlyosak-e a tele­vízió leg-jei? Kedves dolog ugyanis, hogy egy megszál­lott zenész csupa cserepek­ből, agyagból készített hang­szerekből állít egybe zene­kart és indulót játszanak; mulatságos, hogy egy kö­zépiskolás diák szenvedély­ből egyetlen esztendő alatt 21 ezer söröskupak alátét­gumit gyűjt és fűz -fel egy hosszú zsinegre; a dob hang­ját, kicsiét és nagyét ügye­sen utánzó jászberényi fia­talember produkciója is „elment”, még az arányta­lan magasságú házastársak látványa is fakasztott némi humort a nézőben, de ne­héz szabadulni a gondolat­tól, látván az összekapart egészet, hogy ez bizony még korántsem az igazi. Nem oly felfedezések, amelyeknek ott lenne a helyük a leg-ek könyvében. Valami, de csak ahhoz hasonló. Vagy talán igaz lenne, hogy kis ország, kis leg-ek? V. M. Előadássorozat Túrkevén Készlilében a város monográfiája A Túrkevei Városi Tanács a Finta Múzeummal karölt­ve egy régészeti, történeti, demográfiai, közgazdasági és szociológiai kutatásokon ala­puló marxista szemléletű városi monográfia kiadásá­ra készül. A csaknem nyolc­száz oldalasra tervezett kö­tet — amelynek megjelenési dátuma előre láthatólag 1990 llesz — előkészületi munkálatai ez év márciusá­ban kezdődtek meg. A mo­nográfia megírásában részt vevő kutatók valamint az érdeklődők számára a nyár­ra tervezett régészeti terep- bejárás, néprajzi gyűjtés mellett — a múzeum mun­katársai több, a helytörténe­ti kutatásokhoz segítséget nyújtó konzultációt tervez­nek. Ma este 19 órákor a Mú­zeum épületében dr. Ha­lász Péter, a Honismeret cí­mű folyóirat szerkesztője tart előadást A helytörténeti monográfikus kutatások tár­sadalmi bázisa megteremté­sének lehetőségei, a Haza­fias Népfront honismeretet támogató tevékenysége címmel. Az előadás után a monográfia szerzőivel be­szélgethetnek az érdeklődők. Holnap délután 15 órakor a városi tanács nagytermében dr. Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdasági Egye­tem rektora A vonzáskörzet nélküli kisvárosok tovább­fejlődésének közgazdasági lehetőségei; Tálas László, a Damjanich János Múzeum igazgatója A kisvárosi mú­zeumok fejlesztésének VII. ötéves tervi koncepciója címmel tart előadást. Ötödször ‘ . Szegvári­alapítvány Szegvári Károly festőmű­vész öt évvel ezelőtt száz­ezer forintos alapítványt ajánlott fel szülőfaluja, Tó­szeg legjobb tanulmányi eredményt elérő diákjai ré­szére. Az idén ötödször adták át az alapítványt az általános iskolát legkiemelkedőbben elvégző tanulóknak: Major Krisztinának, Magi Móniká­nak és Galaczi Zoltánnak. Eddig tizenhármán kapták meg az alapítványt a tószegi diákok közül. A díjátadáson — a hagyományokhoz híven — ott volt a jelenleg az NSZK-ban alkotó és kiállító művész is. Alighogy befejeződött a tanév, számos iskolában máris elkezdődtek a hagyo­mányos nyári felújítások, karbantartások. Az idén a tanácsok több mint 120 mil­lió forintot fordítanak me­gyénkben a kulturális ága­zat intézményeinek felújítá­sára, korszerűsítésére. Az összeg túlnyomó többségé­ből — körülbelül százmillió forintból — az óvodák, isko­lák karbantartását végzik el, de emellett — az úttörőszö­vetség megalakulásának ju­bileuma alkalmából — fej­lesztették, bővítették az út­törőtáborokat is. Így megszé­pült, felújított táborokban pihenhetnek nyáron a diá­kok, s ősszel ugyancsak ki­csinosított, frissen festett tantermek várják majd őket. Az idei nyári rekonstruk­ciók között a legjelentősebb a kenderesi szakmunkáskép­ző intézet konyhaszárnyának felújítása: mintegy 10 mil­lió forint értékben, s folyta­tódik a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium már ugyan­csak korábban elkezdett re­noválása is. A nyáron mint­egy ötmillió forintot fordí­tanak a gimnázium felújítá­sára. Ugyancsak folytatják a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium — ezúttal a tor­naterem—, és a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium il­letve az Erősáramú Szakkö­zépiskola rekonstrukcióját. Több mint egymillió fo­rint értékben újítják meg a nyáron a Karcagi Általános Iskolai Diákotthont, a Me­zőgazdasági Szakközépiskola tanügyi épületét, a jászberé­nyi Gyetvai János, a kisúj­szállási Jókai úti, a rákóczi- falvai, a jászapáti Be­loiannisz úti, valamint a kunmadarasi iskolát. Míg a Kisújszállási Nevelő- otthon fűtésének, nyílászáró- szerkezeteinek rekonstruk­ciójára több mint három millió forintot fordítanak az idén. Számos intézményben ke­rül sor az idén a fűtés, a világítás korszerűsítésére. Így például többek között a szolnoki Kassai úti, Köl­tői Anna úti, Mátyás ki­rály úti, a martfűi, a ci- bakházi, a tiszabői, a török­szentmiklósi Rózsa Téri Általános Iskola, a Szolnoki Egészségügyi Szakiskola fű­tése illetve világítási rend­szere újul meg a nyáron. Mintegy fél és egymillió forint közötti összeget for­dítanak az idén a jászárok­szállási óvoda, a kunhegyesi Kossuth úti iskola, a tisza- földvári gimnázium, a kun- csorbai, a tiszaörsi általános iskola felújítására. Ahol nem kerül sor a nyáron nagyobb renoválá­sokra, ott sem marad el ter­mészetesen az épületek, tan­termek festése, csinosítása. Már igen sok településen vált hagyománnyá, hogy az intézmények csak az anyagot vásárolják meg, s az óvo­dákat, iskolákat patronáló szocialista brigádok, szülők társadalmi munkában festik ki a tanév során elpiszkoló­dott, megkopott falakat. Fórum ’86 Karcagon Pedagógusok tanácskozása az iskolai ünállóságról Harmadik alkalommal ren­dezi meg az idén a megyei tanács művelődési osztálya, az OPI, a DAB, a Pedagó­giai Társaság megyei tago­zata, a Megyei Pedagógiai Intézet és a házigazda Kar­cagi Városi Tanács az im­már hagyományos fórumot, három megye: Szabolcs­Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok nevelőinek eszme­cseréjét. A tanácskozásra több mint kétszáz pedagógus részvételével június 26-án és 27-én kerül sor a karcagi tanács nagytermében. Miként az eddigi fórumo­kon, az idein is a közokta­tás egyik igen fontos és idő­szerű kérdését — nevezete­sen az iskolai önállóságot — választották napirendként a rendezők. A téma felvetése, megvitatása jól szolgálhatja a szeptembertől érvénybelé­pő új oktatási törvény, va­lamint a közoktatás távlati fejlesztési programjának megvalósítását. Hiszen mindkét dokumentum sike­res gyakorlati alkalmazása jórészt az iskolák önállósá­gán is múlik. A kétnapos tanácskozás nyitányaként Vajó Péter, uz Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese tart előadást Az iskola, a tantes­tület önállósága és a peda­gógusok önállóságának fej­lesztése a közoktatás korsze­rűsítésének programjában címmel. Ezt követően Fábi­án Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola fő­igazgatója a pedagóguskö­zösség önállóságának és ön- tevékenységének a tanítási- tanulási folyamat irányítá­sában betöltött szerepét; majd Petrikás Árpád, a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem tanszékvezetője a tan­testület lehetőségeit elemzi a kutató-fejlesztő tevékeny­ségben. j. í Az előadásokat szekcióülé­sek követik. A tanácskozás résztvevői három csoport­ban vitatják meg a peda­gógiai irányítás, a tantestü­let és a nevelők, valamint a tanulók önállóságának le­hetőségeit. A fórum június 27-én szekcióülésekkel folytatódik, majd plenáris üléssel ér vé­get, amelyen átadják a pá- lyadíjakat is. Hiszen a ha­gyományoknak megfelelően az idén is hirdettek pályá­zatot a tanácskozás témájá­ból. A felhívásra harminc­négy tanulmányt készítettek el a három megye pedagó­gusai. Főleg hazai vendégek veszik igénybe a já szszeutandrási strand mellett üzemelő Mi­sa kempinget. A szezonnyitó biztató, jelen leg mintegy hatvan család piben az ár­nyas környezetben. (TKL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents