Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

1986. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mire jó az iskolaszövetkezet? fl munka megbecsülésére nevelnek A gyerekek csak azt mondtók: nagyon szeretjük... „Sokat töprengtünk azon, hogyan lehetne megoldani azt, hogy a gyerekeknek ne kelljen Bicskére beutazniuk egy-egy füzetért abhoz, hogy az iskolához szükséges felsze­relésük hiánytalan legyen. Rájöttünk, hogy a probléma megoldásához csak egyetlen úton juthatunk el: az iskola te­rületén kell létrehoznunk egy boltot. Az úttörőcsapat ma­gára vállalta ezt a feladatot.” A csabdi Pajtás iskolaszö­vetkezeti csoport megalaku­lásának történetéről szól ez a néhány sor. Számos ha­sonló példát 'mesélhettek el egymásnak, saját szövetke­zeti csoportjuk megalakulá­sáról a hét végén Szolnokon, az Országos Iskolaszövetke­zeti Találkozó résztvevői, akik a 75 éves mozgalom jubileumán első alkalommal gyűltek össze az ország min­den részéből háromnapos szakmai tanácskozásra. S nem véletlenül adott otthont a találkozónak Szolnok me­gye. Hisz az elképzelés, a mozgalom innen indult el valamikor, s a közel töven- ezer tagot számláló ötszáz­húsz iskolaszövetkezet kö­zött — ha nem is létszám­ban, de jelentőségében — fontos helyet foglal el a me­gye csaknem háromezer ta­got számláló 49 iskolaszövet­kezete, köztük a kiemelkedő jászkiséri, fegyverneki me­zőgazdasági szövetkezet, a Tiszaföldvár—ószőlői és a Homoki Általános Iskola, a jászberényi Dr. Gyetvai Já­nos Általános Iskola szövet­kezete, vagy a szajoli méhé­szek és a tószegi amatőr diák-képzőművészek fafara­gó szövetkezete. Az általános iskolák ke­retén belül a hetvenes évek második felében fellendülő mozgalomról — ennek elle­nére — keveset tudunk. Ezért a tegnap délelőtti — a csoportok profilbővítési le­hetőségeit felvonultató — öt­letbörzén, ahol mi magunk is csodálkozva látjuk az ap­ró nebulók hozzáértését (függetlenül attól, hogy mé­hészetről, kisállattenyésztés­ről, számítástechnikáról, vagy gombatermesztésről volt szó), megkérdeztük né­hány résztvevőt: kinek, mi­re ds jó az iskolaszövetke­zet? Némedyné Gyulavári Gab­riella az Egyesült Jászsági Áfész csoportvezetője moso­lyogva mondta: — Az Áfé- szek — köztük a jászsági — nem az anyagi haszon remé­nyében működtetik az isko­laszövetkezeteket: akkor is csinálnánk, ha a vállalkozás veszteséges lenne. Nekünk az erkölcsi haszna felbecsül­hetetlen, hiszen ki tudjuk nevelni a kereskedelemben ma dolgozó felnőttek szak­mailag jól felkészült után­pótlását. Csak egy adat: az elmúlt két évben tizenhár­mán, most nyolcán jelent­keztek az iskolaszövetkezeti tagok közül kereskedelmi ta­nulóknak, akik már így, ti­zennégy évesen is „tapasztalt szakembereknek” számíta­nak. Az iskolaszövetkezeteknek pedagógiai szempontból is óriási jelentőségük van — veszi át a szót Kóródi József, a Komárom megyei Mocsa község általános iskolája zöldség-gyümölcstermesztő szövetkezetének tanárelnöke. Nem pusztán arról van szó, hogy a gyerekek csaknem teljesen önálló munkája ki­egészíti például a biológia, kémia vagy technika tár­gyi elméleti ismereteket. A hatvanas években a falusi gyerekek még ismerték a mezőgazdasági eszközöket, ma már sokszor fordítva kezdenek el kapálni: egy­szóval a fizikai munka meg­ismerésére és megbecsülésére nevel a szövetkezet. Mi fó­liázással paradicsomot, pap­rikát, uborkát, feketeribizlit termelünk egy 'háromszáz­ötven négyzetméteres kert­ben, és bizony semmihez sem hasonlítható érzés látni azt a harminc gyereket, akik zárszámadáskor hazaviszik azt a négyszáz forintot amiért ők dolgoztak meg. Az egész iskolai nevelő munka szerves része, a tár­sadalmi gyakorlatra való előkészítés legjobb módsze­re az iskolaszövetkezet, hisz a hasznos értékek előállítá­sára, és az azzal való gaz­dálkodásra tanítja meg a gyerekeket — veszi át aszót Szalai Lajos, a Baranya me­gyei szentlőrinci általános iskola csaknem háromszáz­hetven tagú szövetkezetének elnöke. Nálunk ez a tevé­kenység az iskolai pe­dagógiai kísérlet része: egy iskolai modell formájában szeretnénk megértetni a gyerekekkel a népgazdaság egészét. Ipari, mezőgazdasá­gi és kereskedelmi munkát végzünk: a Triálnak fajáté­kokat készítünk, a házi nyomdánk bérmunkát vállal, háromholdas földön zöldsé­get termelünk, eközben megtanulják a gyerekek, hogy mi a közösségi gazdál­kodás, a demokratizmus, vagy a jövedelem munka­szerinti — igazságos — el­osztása. — Anyagi javakat állí­tunk elő — mondja Kiss Ti- borné, a Jászberényi Dr. Gyetvai János Általános Is­kola tanára, — de amiért mi pedagógusok hittel és lelke­sedéssel csináljuk — a gye­rekek szeretetét — nem le­het pengőkre, fillérekre át­váltani. Ez volt ennek a ta­lálkozónak a tanulsága is. Folytatjuk a munkát, egy­részt azzal a sok ötlettel gazdagodva, amit Szolnokról viszünk haza, másrészt két- év múlva a második orszá­gos tapasztalatcserén — ta­lán a Zánkaá Úttörőtá­borban. — Bálint i— A hét filmjeiből n betörés nagymestere Hiányzik a jó krimi a mo­zikból, az afféle bűnügyi történet, amelyre még más­nap is emlékeznek a nézők. Nem csupán hazai hiánycikk a jő krimi, ritka ez máshol is mint a fehér holló. Messziről kellene kezdeni, hogy miért is mostoha a gyártók számára a közönség által annyira óhajtott műfaj. Nincs elég forgatókönyv? Van. az élet is folyamatosan szüli a krimi alapanyagot. Nem elég kapós a krimi a mozikban? Dehogynem, már részleteztük is, hogy mennyi­re az. Akkor hát-.? Egyetlen va­lószínűsíthető oka van, hogy mostanában kevés szerte a világon az igazi jó bűnügyi történet: az anyagiak! Egy szűk órában ugyanis nem le­het igazi jó bűnügyi történe­tet „csinálni”, ahhoz idő kell, ritmus, háttérismeret stb. De olcsón — néhány szobadísz- let. egy erdőrészlet, a szoká­sos üldözési jelenet — piac­ra lehet dobni az amerikai stílusú, röpke háromnegyed- órás, álkrimiket. S talán ez­úttal is emlékeztetnék rá: az igazi, bűnügyi játékokból van kevés, nem az uniformizált kri mi-kon zer vekből. Patrice Leconte francia filmrendező A betörés nagy­mestere című filmjével ép­pen a konzervkrimi k elé igyekszik görbe tükröt tarta­ni. A rendező a bűnügyi víg­játékok nagymestere, neve, szakmai rutinja úgy tűnne, mintha garancia lenne, nem fogunk új filmjében sem csalódni. Jól szórakozhat ugyan a néző Leconte filmjén, csaló­dást serp érez, de olyasmire joggal gondolhat, hogy csak azokat a krimiket érdemes parodizálni, amelyek jók, vagy rosszak, de mindenkép­pen karakterisztikusak. Alap­jába véve izgalmas is, érde­kes is a ‘kasszafúró páros tör­ténete, de Lecante nem éri el a saját színvonalát. Film­jeit a könnyed francia hu­mor, a frappírozás nagysze­rűsége emelte az átlag fölé. Ez most hiányzik, s csak- csak úgy tűnik a paródia ez esetben elveszítette kényes egyensúlyát. A rendező szándéka érez­hetően méltányolandó: fel­nyitni a közönség szemét, milyenek is azok a száz­számra készülő krimikonzer- vek. Ügy tűnik, annyira rosz- szak, hogy nem adnak alkal­mat egy jó paródiára sem. Patrice Leconte filmje bi­zony „szürke”, s ennyire színtelenül nem lehet hatá­sosan kicsúfolni a rikítókat, amelyek összessége hosszabb távon szintén szürkén jelenik meg a nézők előtt De lehet, hogy a konven­ciók teszik számunkra gyengécske filmmé Leconte játékát. Az a bizonyos „Ha kedd, akkor Belgium...” vagyis: a betörés nagymes­terében is a Belmondó—De­lon párost vártuk netán...? Helyettük két fiatal színész a játék főhőse, Bernard Gi- raudeau és Gerard Lanvin, mind ketten igen tehetsége­sen játszanak, csakhát.. Aki a Ködös utakon Jean Gabin- nel látta — eltudja-e fogad­ni mással? Mi tagadás, ez már a né­ző maradisága, de teheti, fi­zet érte.** — ti — Tv-találkozó Veszprémben Huszonhatodik alkalom­mal rendezi meg a Magyar Televízió Veszprémi Tv-ta- lálkozóját az idén június 23 és 28 között. Az idén a drá­mai- és a szórakoztató ka­tegóriában huszonegy film versenyez a rangos díjakért. Rangos zsűri bírálja el a műveket (az elnök dr. Hu­szár Tibor tanszékvezető egyetemi tanár), s osztja ki kategóriánként az 1—1 fődí­jat, 4—4 különdíjat, és Veszprém város és a Buda­pesti Tanácsi Fesztivál díját. Tíz közönségzsűri ítéli oda a közönségdíjat a legjobb­nak tartott két műnek. Hogy a tv-nézők is figye­lemmel kísérhessék az ese­ményt a tv 2. programjában a fesztivál-vetítéssel egyidő- ben közvetíti a versenyprog­ramot. Majd 28-án 18.15-kor előadásban közvetíti az ün­nepélyes díjkiosztást. Barlangszfntiáz Fertőrákoson Több évi szünet után szom­baton este ismét előadást tartottak a Fertőrákosi Bar- üangszíinházban; a Szegedi Nemzeti Színház társulata adta elő francia nyelven Bi­zet: Carmen című négy fel- vonáso6 operáját. Tegnap ugyancsak a szegedi művé­szek Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn című kétrészes musical-jét mutatták be. A versenyszellem előnyei Beszélgetés Susónszky János egyetemi tanárral Az ipari vállalatok veze­tőinek fülében bizonyára ismerősen cseng dr. Su- sánszky János egyetemi tanár, a Miskolci Nehéz­ipari Egyetem ipargazda­sági tanszéke vezetőjének neve, aki a korszerű szer­vezés elmélet szaktekinté­lyeként ismernek itthon és külföldön egyaránt. — Éppen ezért kérem, ne tekintse tapintatlannak ha azt kérdem, milyen vezető­nek tartja önmagát7 — Szeretném előrebocsáj- tani, hogy talán azért sem ér váratlanul a ‘kérdése, mert a sikerek és buktatók kapcsán már jó párszor vé­giggondoltam a dolgot, s néhány alapelvet leszögez­tem, amelyekhez mindenkor ragaszkodom. Az első: mun­katársaimban nemcsak szak­mai partnereket látok, ha­nem úgy érzem, hogy egy kapocsolat vezető és beosz­tott között mindig két ember kapcsolata. Tehát nem tar­tom .elégségesnek azt, ha munkatársaimnak csak a szakmai fejlődésével, oktató és kutató munkájával fog­lalkozom, hanem a szó szo­ros értelmében érdekel a magánéletük is. Ez nem va­lamiféle otromba kíváncsis- kodás, de a magánélet és a munkahelyi teljesítmény na­gyon szoros kapcsolatban vannak egymással. Hiszen a magánéletben mutatkozó ne­hézségek könnyen a munka­helyi teljesítmények rovásá­ra mehetnek. A másik alapelv a mun­kahelyi légkört nem pusztán a vezető és a beosztottak kapcsolata határozza meg, hanem a beosztottak egymás közti viszonya is. Az így ki­alakult / légkör serkentő és passzivizáló is lehet, amely bizonyos vezetői tevékenysé­gekkel kedvező irányba te­relhető. Mindenesetre én úgy igyekeztem egy-egy munkatársam kutatási pro­filját és egész tevékenységi körét meghatározni, hogy versenyszellem alakulhasson ki, de ezzel ne hozzam hát­rányos helyzetbe a másik embert. Szóval vezetői mun­kámban a jószándék feltétle­nül vezérel, dé hogy ,ez mi­kor milyen hatásfokkal va­lósul meg, az esetenként vál­tozó. — Professzor úr hogyan került kapcsolatba a szerve­zési-vezetési tudománnyal? — 1947-ben a Fémáru- és Szerszámgépgyárban helyez­kedtem el. Először a terme­lési osztályon, majd későibb a közgazdasági főosztályon dolgoztam, végül pedig az üzembe kerültem. S ott olyan problémákat tapasztal­tam, amelyeknek megoldása érdekében különböző kísér­letekbe fogtam. S azok ered­ményeként a gyár minta­üzem lett, és a termelés 25 százalékkal emelkedett. A módszer iránt óriási érdek­lődés nyilvánult meg. Kon­ferenciákról, konferenciákra jártam s az egyik előadásom után meghívtak a Budapesti Műszaki Egyetem üzemgaz­daságtan tanszékére. Hát igy kezdődött. — S a folytatás? — 1952—53-ban még a Budapesti Műszaki Egyete­men tanítottam. Egy keddi napon aztán Petrik Géza professzor, — akkor a kar dékánja — felkereste tan­székvezetőmet, s mondta ne­ki, hogy ma kedd van, de csütörtökön üzemgazdaság­tant kell valakinek előadnia Miskolcon, segítsen az „idő­sebb testvér a fiatalabbnak”. Valahogy rám esett a vá­lasztás. Csütörtökön a hajna­li vonattal elutaztam Mis­kolcra, s regei már a ka­tedrán álltam, majd éveken át óraadóként tevékenyked­tem ott, s 1959-től pedig tan­székvezetőként dolgozom a miskolci egyetemen. Így ma már évtizedek távlatából visszatekintve sem bántam meg akkori döntésemet, hi­szen itt igazán átélhettem az önmegvalósítás szinte min­den fázisát. Azzal kezdődött, hogy lét­re kellett hozni egy tanszé­ket, tuljadonképpen a sem­miből. Majd néhány év után a gazdasági mérnökképzés, majd újabb pár év múlva pedig állami feladatként a vezető-továbbképzést kellett megszerveznem az országban elsőként Miskolcon. Eltelt ismét egy-két esztendő, s a termelési rendszerszak, a szervező mérnök képzés tu­dományos megalapozása, be­indítása volt a feladatom. — Említette a képzés fon­tosságát. Ismerőseim, bará­taim között is vannak olya­nok, akik a miskolci egyete­men végezték tanulmányai­kat. Tőlük tudom, hogy a hallgatók Ont az egyetem egyik legjobb előadójának tartották és tartják jelen­leg is... — Nézze, egy dologban biztos vagyok: nem elegen­dő az, ha egy előadás szait- mailag korrekt és hibátlan. Exkluzív interjú Meg kell szerettetni a hall­gatóval azt, amit tanul. Ezt pedig csak úgy lehetséges, ha a tanár saját kutatásai­nak tapasztalataival, ered­ményeivel ötvözi mondandó­ját, mert csak ez a szug- gesztivitás, bizonyító erő te­het élményszerűvé egy-egy órát. És még valami: ha egy előadás azonos a jegy­zettel, akkor vagy a jegyzet fölösleges vagy az előadás! — Professzor úr beszélt a kutatásokról, s azok ered­ményeiről. Ezek gyakorlati bevezetését az a tény is sür­geti, hogy manapság a válla­latvezetésben, szervezésben és irányításban a „hogyan tovább" kérdése a legége­tőbb feladat. Ez pedig nem jelenthet mást, mint az új út keresését, a legfrissebb tu­dományos eredmények miha­marabbi alkalmazását. — Való igaz, hogy megvál­toztak a vezetés tudományos alapjai, hiszen ma már az nem pusztán rutin, tapaszta­lat és érzék dolga, hanem mindenekelőtt egy tanítható s tanulható tevékenység. Hiszen a döntéselmélet, a matematika, a számítástech­nika, a számítógép a maga rendkívüli működési sebes­ségével, óriási memóriájával, hallatlan logikai képességé­vel az első dlyan instrumen­tum, amely a vezetést annak a lényegénél a gondolkodás­nál támogatja. Tiflajdonkép- pen a matematikát is a szá­mítógép keltette föl egy „csipkerózsika álomból”, és átvezette illetve átvezeti az ipart a becsült döntések korszakából a számított döntések korszakába. Ugyan­akkor különbségnek tekint­hető a múlt, a jelen és a jö­vő vezetése között hallatla­nul felgyorsuló tudomány fejlődés is, amely mind gyorsabb reagálást kíván a vezetéstől, s ezen keresztül az ipari szervezetek egészé­től. Erre csak egyetlen pél­dát említenék: a fotográfia technológiai alapjainak fel­tárása és annak általános ipari alkalmazása között még kilencven év telt eL Ugyanez a telefonnál ötven­hat, a rádiónál huszonhét, a display-megoldásnál pedig már csak 1,7 év. — Ezek szerint az ipari üzemekkel való eleven napi­kapcsolat sziúte elengedhe­tetlen az önök munkájában. — így igaz. S az általuk kidolgozott ,,racioteam” — az adott vállalat szakemberei­nek részvételén alapüló szervezési, veszteségfeltárási — módszernek már vannak eredményei is. Például en­nek segítségével a Taurus nyíregyházi gyárában három év alatt százmillióval csök­kent az önköltség, vagy a BKV karbantartó részlegé­ben végzett veszteség féltá­rás két és fél év alatt 100 millió forint megtakarítást eredményezett. S most ké­szítettünk el a Szolnok Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál is egy át­fogó felmérést, és meghatá­roztuk azokat a területeket, ahol a veszteségek nagyban csökkenthetők. — Ha jól tudom nemcsak itthon, hanem külföldön is óriási érdeklődés nyilvánul meg módszerük iránt. — Valóban. Én sokat járok határainkon túl is, hiszen vendégprofesszor vagyok a leobeni műszaki egyetemen, ahol racionalizálást adok elő. S a módszerünk legújabb si­kere, hogy május elején a Jugoszláv Termelékenységi Központ által Brioni szige­tén szervezett háromnapos tanácskozáson — ahol hu­szonhét vállalatvezető előtt három professzor ismertette módszerét — a mi koncep­ciónkat fogadták el a jugo­szláv gazdaság korszerűsíté­sére. Így meghívtak oda a program oktatására és an­nak gyakorlati bevezetésé­re is. — Professzor úr, engedje meg, hogy további sikereket kívánjak, s megköszönjem a beszélgetési. N. T. lr-Wi jg ... I Tisztelet Huszá- rik Zoltánnak címmel nyílt szép kiállítás a Petőfi Irodalmi Múze­umban, az ötven­évesen elhunyt nemzetközi hírű filmrendező grafi­káiból és az álta­la készített fil­mek munSafb- tóibói. A képen Huszárik — akit a „vizuális be­széd megújitó- jának” tartanak — rendez. (Fotó: Hauer Lajos — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents