Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
1986. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Argentin és koreai módszerrel Karcagon Rizstermesztési kisérletek A rizsterimasztés valóságos szabadtéri kísérleti műhelye az idén a Karcagi Május 1. Tsz határa. A nagykunsági szikesek „fehéraranyát” több mint 1200 hektáron termesztik, és több kísérleti táblát állítottak be a rizstenmesz- tés korszerű, energiatakarékos nemzetközi technológiájának megismerésére. Első ízben vizsgáztatják az argentin termelési eljárást. A délamerikai ország módszerének lényeges eleme, hogy a műszakilag megfelelően berendezett rizstelepeken csekély vízimennyiséggel termelik a rizst, gyakorlatilag csupán a talaj magasabb nedvesség- tartalmát biztosítják. A módszerrel elejét veszik a vízi élőlények algák, mosza- tok fejlődésének burjánzásának, lényegesen kevesebb vegyszeres növényvédelem válik szükségessé, a termelés költségei ezáltal jelentős mértékben csökkennek. Ez évben koreai termesztési technológiával is próbálkoznak. Az ázsiai ország éghajlati és talajadottságai ugyan mások mint hazánké, de vannak közös vonások is. A vízigabonát Karcagon is a rosszabb terimőképességű szikes talajokon termesztik, ennél fogva lényeges szerepe van a szervesanyag visszapótlásának. a műtrágyázásnak. A gyakorlat szerint a nagy mennyiségű vízzel elárasztott rizstáblákon a tápanyag egy része kioldódik a talajból. A koreai módszer lehetővé teszi a teljes kiadagolt tápanyag felvételét a növényzet számára. A nemzetközi kísérleteket hazai módszerekkel is bővítették. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutatóintézetével közösen végzett nagyüzemi kísérlet a termelésből kikapcsolt, de öntözhető rizstelepek hasznosítására irányul. Ezeken a táblákon öntözéssel szóját, gyepet, silócirkot termesztenek vetésforgóban. Háromszáz hektár rizsföldön a szolnoki Afroin,nova Tönőcsik- féle adalékos műtrágyázási eljárását is kipróbálják. Kikeltek az első fácáncsibék flbádszalókon Kikelték az idei első fácáncsibék a Szolnok megyei vadásztársaságok albádszaló- ki mesterséges fácánnevelő és keltető telepén, A hét közepén 17 ezer pelyhes kis mezei szárnyast indítottak útnak gondosan „csomagolva” a karcagi, besenyszögi, tószegi és jászárokszállási vadásztársaságoknak. A csibéket néhány hetes előnevelés után bocsátják majd ki a mezőre, a természetes állomány gyarapítására. A korszerűen felszerelt abádszalóki keltetőtelepen 20 Viktória típusú, egyenként 9 ezer tojást befogadó olasz keltetőgép üzemel és megkezdte működését a két új francia „műkotló” is, 36 ezres teljesítménnyel. A keltetőgépeken kívül úgynevezett „félvad” keltetést is alkalmaznak, házi- tyúkok alá helyeznek el tojásokat. A " r "31 jószág tejjel fizet a gondoskodá Részlet népszerű mezőgazdasági hetilapunk híradásából: A MÉM által tizedik alkalommal meghirdetett szarvasmarha tej- és hústermelési versenyben, a kistermelői kategóriában az összes árutej értékesítés alapján első díjat nyert Qsernák Béla, kungyalui lakos, aki 34 tehenétől 181 ezer 979 liter tejet szállított 1985-iben a feldolgozó iparnak. Két éve ilyentájt jártam utoljára Csemákék háztáji gazdaságában. Akkor is kategóriagyőztes volt a kungyalui kistermelő. — Tavaly ilyenkor nem is nagyon volt mivel dicsekednem — fogad mosolyogva a fiatal gazda — mert csak a második helyet tudtam megszerezni. Nyolcvannégyben ugyanis 183 ezer 285 liter tejet értékesítettem, az első helyezett pedig 183 704 litert. Nagyon bosszantott a dolog, mert tudja mennyi a különbség? Az alig több mint négyszáz liter tej? No, hát az nálam egy jobb reggeli vagy esti fejés! De hát a verseny az verseny. Nagy beruházás előtt állt a legutóbbi találkozásunkkor a Gsemák házaspár. Büszkén mutatják a portán történt változásokat. — Elkészült a kétszer négyállásos, alsóvezetékes fejőház. Az Alcsired szakemberei szerelték össze, nagyon elégedettek vagyunk a munkájukkal, meg a közös vállalat szolgáltatásaival is. Ha nagy ritkán gond van a flejőberendeaéssel, hívásra rögtön jönnek, kijavítják a hibát. Hármójuknak — Cser- náknénak, a férjének és a sógorának — bizony elkelt a gépi fejés. Most meg már különösen, hogy hatvanegy tehén kérődzik az istálló villanypásztorral elkerített kifutóján. Ismét országos versenyt nyert a kungyalui gazda — Ha emlékszik, két éve még jászolhoz kötve tartottam az állományt. Azóta áttértem a kötetlen tartásra, sóikkal jobb így a jószágoknak, és többet is fejünk egy- egy tehéntől, bár a tavalyi eredményeim, amivel most első díjat nyertem, önmagunkhoz mérve visszaesés. Ugyanannyi tehéntől többet fejtem nyolcvannégyben, de hát tavaly szökőév volt, eggyel kevesebb takarmányozási napra számolták a tej értékesítést. — Az időjárás se javította az esélyünket — szól közbe a fiatalasszony. — Sok volt tavaly a hőségnap, a teheneink nem ettek, csak ittak állandóan. A vízből pedig nem lesz tej. Firtatom, hogy kifizetődő foglalkozás-e ilyen nagy tehénállományt gondozni egy családnak. Csemák Béla nincs elragadtatva gazdasága hasznától. — Csak aki soha nem tartott tehenet, az gondolja rólunk, hogy többszörös milliomosok vagyunk, merthogy naponta 960 liter tejet szállítunk a Tejipari Vállalat helyi átvevőjéhez. Ha most azt kémé, segítsem ki néhány százezer forinttal, biz- isten zavarba jönnék. Sokba került a fejőház, az áttérés a kötetlen tartásra, és tudja mennyi takarmányt elfogyaszt havonta hatvanegy tehén ? — A tavalyi tejtermelési versenyben résztvett 34 tehén helyett most mégis majd kétszer annyit tartanak, és ahogy mondja, hat kivételével fejik mindet. — Nemcsak a nagyüzemben, a kisgazdaságban is keresni kell a nagyobb haszon lehetőségét. Négy év alatt négyszer emelték a tejelőtáp árát, 180 forint helyett most négyszázért kapom mázsáját. Ugyanannyi idő alatt csak kétszer emelték, és csak ötven-ötven fillérrel a tej árát. Egy lehetőséget láttam arra, hogy kifizetődőbbé tegyem a tejtermelést: jól tejelő, Hungarofriz tehenekkel megnöveltem az állományt. Már csak ezért sincsenek millióink. Ahogy járjuk körbe a kifutót, útban van egy takarmányhordó taliga. A fiatalember odébbtolja, a tehenek erre a friss silóadag reményében ösztönösen felsorakoznak az etetőtéren. — A Pirók most a bajnok — simogatja egyik kedvenc tehene nyakát a gaz- dasszony. — Napi negyvenöt litert fejünk tőle. Persze a Gyilkos meg a Csoki is megtette a magáét, a tavalyi tejtermelési verseny megnyeréséhez egyenként nyolcezer liternél több tejjel járultak hozzá. — Évi ötezer liternél kevesebbet adó tehénnek nincs helye a portán! — szögezi le Csernák Béla. — Kiselejtezem mindjárt, ha valamelyiknek tartósan visszaesik a hozama, hogy ne rontsák a fejési átlagot. Jövőre is dobogós szeretnék lenni a MÉM termelési versenyében. — Hatvanegy tehén már egy kisebbfajta tehenészet. Tanulták valahol ezt a szakmát? — Mint mesterséget, azt nem. A jószágszeretetet volt kitől megtanulnunk, mindig tartottak egy-két tehenet a szüléink. Azoknak a hátán soha nem táncolt a vasvilla nyele. Jól kell tudni bánni minden haszonállattal. Meghálálják. A tehenek például több tejjel. T. F. 7 I helyzetkép Milliókat költöttek az ivóvízellátásra A búvárszivattyúkat előkészítik s teljesítményméréshez (Folytatás az 1. oldalról.) métert. Ez elegendő ahhoz, hogy takarékos fogyasztás esetén ne keletkezzék vízhiány. A napi néhány órás csúcsidőben ugyan több víz folyik el a csapokon, mint amennyit a kutak a felszínre hoznak, de az ingadozás tárolók építésével kikerülhető. Ezért tavaly megkezdték egy újabb 800 köbméteres felszíni tározó építését, amelyik idén nyáron már segíti a kiegyensúlyozott vízellátást. Locsolási tilalommal Jászberényben sem kell egyelőre számolni, Íz üzemeltetők kérése egyelőre annyi, hogy a forró, száraz napokon a lakosság csak éjszaka öntözzön. A VITUKI és két egyetem rétegfeltárásokkal, mérésekkel, tudományos módszerekkel tanulmánytervet készít a vízellátás további javítására. A Il-es számú vízmű területén a vízkészlet újabb megcsapolásokat nem nagyon bír el, ezért a város közelében egy másik vízmű előkészítésén dolgoznak. Amíg idén már 4 és fél millió köbméter ivóvizet termelnek a kutak, ennek alig negyede távozik tisztított állapotban a talajba, folyóvizekbe. Az üzemfőmémök- ség Jászberényben és Jászárokszálláson üzemeltet szennyvíztisztító-telepet, ezen kívül még Jászapátin van számottevő szennyvíz- hálózat. Az egészséges ivóvíz érdekében a hálózat további növelése nemcsak a vállalat érdeke. Az elmúlt években jelentősen bővült a jászberényi vizesek ipari tevékenysége. Az építőrészleg vízvezetékek, csatornák, műtárgyak építésén túl magasépítést is vállal. Búvárszivattyúk javítását, kölcsönzését 2 éve kezdték és a vállalat igényein túl a környékbeli tsz- ek megrendeléseit is elfogadták. Saját kivitelezésben idén 20 millió forintos beruházással új javítóműhely épül, ahol ősszel kezdődik meg a termelés. Szakembereik és technikai felkészültségük lehetővé teszi, hogy az egész országból érkező megrendeléseket gyors határidővel teljesítsék. LP A szolnoki vásárcsarnokban Jól halad a vezetékcsere Vasárnap a fű se nő működés eredményeként, — rábbdnál kedvezőbb körüla hónap végén visszaállhat a mények között. csarnok régi rendje, a ko- (Fotó: N. Zs.) A szolnoki vásárcsarnok megszokott rendjét zavaró ivóvíz- és szennyvíz-vezetékrendszer cseréje április közepén kezdődött meg. Szerencsére az őstermelők, a pavilonok üzemeltetői, a vásárlók és a környék lakói türelmesen viselik el, hogy a területen osztozniuk kell a Tiszamenti Regionális Vízmű munkásaival, akik legnagyobb igyekezetük ellenére is csak zaj kíséretében tudják feladataikat elvégezni. A kényszerű „társbérlet” nem zavarja sem a felhozatalt, sem az értékesítést, és mert a tervezett ütemben halad a felújítás — a jó szervezés valamint a beruházó Csarnok- és Pac- intézmény és a bonyolító SZÖVTERV közötti együttA vasárnapi piac Szolnokon a magánvállalkozásé. A közü letek üzleteinek redőnyszemei ilyenkor szemérmesen lecsukódnak, Hiába, az eladók szabadnapja szent és sérthetetlen. Csakhogy a vásárló is úgy gondolja: az ő érdekét is számon kellene tartani valakinek. Pedig a vasárnap reggeli bevásárlás kedvelt foglalatosság. Melegítös lődör- gés a standok között, ráérős eszmecsere rég nem látott ismerősökkel — és amiben pedig az üzlet lenne: a hétköznapinál valamivel bőkezűbb tobzódás a vitamin- börzén. Csakhogy a vasárnapi árak igazi pirosbetűsök. Az őstermelők, viszonteladók tudják, hogy nincs konkurenciájuk, az „állami” pavilonban, így nyugodtan kivárhatják míg a vevő egy tétova tiszteletkor után visszatér hozzájuk. i Különösen azok vannak bajban, akik a húsféle vásárlásit hagyták vasárnapra, ök legjobb esetben a szárnyasok válfajaira komponálhatják át az ünnepi étlapot. A baromfipiacon az árakat már nem is nehezményezi senki. Miközben sűrűn fo- gadkozik az ember, hogy többé nem hagyja az utolsó pillanatra a bevásárlást, fizeti azt, amit kémek tőle. Ilyenkor a piac törvénye a szükség, márpedig róla tudjuk, hogy zsarnoki nagy úr. A tegnapi piacon egyébként ismét damping volt salátából, sóskából. A két növény alighanem ezerszer elátkozta már, hogy „nagylevelűnek” titulálják. Nem volt kelendő még úgy sem, hogy a termelő eskü alatt vallotta fólia alóli származását és azt, hogy a fürdőkádban alaposan megcsutakolta folyóvízzel. A szemfülesebb vásárlók egyébként megvárják a zárást, és a reménytelen eladótól dömpingáron, zsákszámra veszik a maradékot csirkének, sertésnek. Egyébként a hét végén mintha oldódott volna a szorongás az emberekben: volt, aki már fejes salátát tálalt a rántott csirke mellé. Az óvatosabbja azonban még várt. Arra, hogy hivatalosan is „rehabilitálják” a vitamindús nagylevelűket. A vasárnapi piac rendszeres látogatója pedig lemondóan legyintett a leengedett redőnyök láttán: „Ilyenkor itt a fű se nő!” Ezért nőhetnek hát az árak. — pb — Fotó: T. Z.
