Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 7. Ételízesítő fűszereket és teákat készítenek, csomagolnak a Herbária nagyhalász! üzemé­ben. A társüzemektől kapott alapanyagokból 70 féle teakeveréket állítanak össze, és 11 féle hagyományos, konyhakész fűszert csomagolnak. Termékeik több mint 60 százalékát külföldi piacokon értékesítik, ezenkívül ellátják saját szaküzleteiket és a nagykereskedel­mi vállalatot is (MTI Fotó: Elek Emil felvétele — KS) Coophotels Újabb üdülőszövetkezetek alakulnak országszerte Mezőgazdasági kiállítás Magyar cégek Újvidéken A Hungexpo szervezésében 24 magyar vállalat és gaz­daság vesz részt a május 9— 18. között megrendezésre ke­rülő Üjvidéki Mezőgazdasá­gi Kiállításon. A magyar ki­állítók a tavalyinál ezúttal mintegy harmadával több terméket, főleg mezőgazda- sági, biológiai, gépészeti új­donságokat mutatnak be. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat több mint 50 növény szaporítóanyagát állítja ki Újvidéken, közöttük az új magyar nemesítésű bú­zákat, a GiK Kincsőt és a GK Zombort. A kukoricából a szentesi új hibridet, őszi ár­ijából két kompoltl fajtát népszerűsítenek. A kisterme­lők által keresett zöldség­félék vetőmagját is eladásra kínálják. Az Állattenyésztő Közös Vállalat, amely ha­zánkban 1500 embrió-átülte­tést végzett szarvasmarhánál, tavaly a jugoszláviai Becse- ji Állami Gazdaságban is sikeres átültetést hajtott vég­re. Az érdeklődés kielégíté­sére ezúttal a teljes techno­lógiát kínálja értékesítésre. A Sasad Termelőszövetke­zet kiegészítő üzemének ter­mékét, a mezőgazdaságban használt ipari elektronikát mutatja be, egyebek között a silóhőmérő tarthat szá­mot érdeklődésre. A Komp­lex Külkereskedelmi Vállalat konzerváló gépet, és vákuu­mos csomagológépet küld Újvidékre, ahol egyebek kö­zött kiállítják a baromfiipar­ban használt két új magyar automata berendezést is. Bővíti az üdülőszövetkeze­ti tevékenységet és korsze­rűbb szolgáltatási formákat is bevezet a fogyasztási szö­vetkezetek újonnan alakult közös vállalata, a Coophotels. A vállalat az idén a fővá­rosban új szövetkezeti tár­sas üdülő építését kezdi meg több vidéki létesítmény mel­lett. A Coophotels elődje — amely eddig gazdasági társa­ságként működött — két év­vel ezelőtt alakult meg, s eddig hat helyen hozott lét­re üdülőszövetkezetet. Egy régi budapesti házban lévő üdülőszövetkezettel együtt a bükfürdői, a zalakarosi. a gyulai, a hévízi és a hajdú - szoboszlói szövetkezetek ösz- szesen 572 lakosztállyal ren­delkeznek, ezekben összesen 2300 férőhely van. Az idén két helyen — Agárdon és Zalakaroson — adnak át újabb épületekben 84 üdü­lőlakrészt, s így 180-nal gya­rapítják a hálózat férőhelye­it. A Coophotels újabb szö­vetkezetek szervezését kezdi meg; egy-egy létesít­A Mezőgazdasági Múzeum baráti köre helyi csoportjai­nak tagjai nagyüzemekben, oktatási, kutatási intézmé­nyekben társadalmi munká­val járulnak hozzá a ré­gi paraszti élet tárgyainak, mény építésére szervezik a tagságot Gyulára, Hajdúszoboszlóra és Za­la karosra. Egerben hamaro­san megalakítják a Minaret Üdülőszövetkezetet. Buda­pesten. a Várban lerakják az első modern üdülőszövetke­zeti létesítmény alapjait. Za­lakaroson és Bükfürdőn az idén, csatlakozva a meglé­vő üdülőkhöz, szqjgáltatóhá- zat, vendéglőt és1 sportlétesít­ményeket adnak át. A Coophotels Üdülőszövet­kezeti és Idegenforgalmi Szövetkezeti Közös Vállalat teljes körű idegenforgalmi szolgáltatást nyújt, az üdü­lő- és garázsszövetkezetek szervezésén, fenntartásán kí­vül idegenforgalmi vendég­látást. kül- és belföldi utaz­tatást is vállal. Az üdülő- szövetkezetek lakosztályai­nak mintegy a háromnegye­dét a tagság maga használja, a fennmaradó részt az eddi­gi gyakorlat szerint tovább­ra is másoknak adják ki. Mivel a Coophotels tevékeny­ségi köre széles, a szabad he­lyekre a jövőben az eddigi­nél több külföldi vendéget irányítanak. emlékeinek gyűjtéséhez. A csoportok képviselői hétfőn a Mezőgazdasági Múzeumban tartott tanácskozáson adtak számot tavalyi tevékenysé­gükről. Gyűjtik a múlt emlékeit Gurítás Díszes, iniciáléval ékesí­tett, aranyozott betűvel sze­dett meghívót kaptam a kugligolyót avató versenyre. Csak az sértett, hogy Hun- cula Jenő, ez a stréber itt is elém került. Pedig hal­vány fo^hlma sincs a teke­sporthoz. ö kapta a 145., én a 180. meghívót. Csak szá­mozott meghívóval mehet­tek az avatóünnepségre. Ha jól számoltam, . tíz sportkör vállalta a színvo­nalas rendezést, s a védnö­kök között neves személyi­ségek szerepeltek. S hogy a tekézők érdeklődését inge­reljék, csigázzák, közölték néhány sorban, hogy ez a kugligolyó, amelyet most avatnak fel, ébenfából ké­szült. egy évtizedig pácol­ták, különleges eljárásokkal tartósították, hogy bírja a strapát, az ütődéseket, a gu- rításokat. S olyan gömbölyű, mint a geometriailag elkép­zelhető legszabályosabb gömb. Ezzel élvezet lökni, mert olyan egyenesen gurul, mint a nyíl, s az ébenfa belső összetartó vonzása úgy tartja a versenyző által ki­jelölt pályán, hogy oda gu­rul, ahová gurítják. Ott állt a fővédnökök, védnökök neve is a meghí­vón. Alfabetikus sorrend­ben, nehogy megsértődjenek. Csak egy, egyetlenegy dol­got nem közöltek a meghí­vón. Lehet, meglepetésnek tartogatták, titoknak, amely majd a kugligolyó avatása­kor derül ki. Ott gyülekeztek már a pálya szélén a Favágó Vál­lalat versenyzői, vezetői, a Hóhányók küldöttsége, a Szálkahasogatók és a Más Szemében Gerendát Kere­sők Egyesülete. Sok, sok neves személyiség, régi gu­rítok, kuglizók, amikor a tíz, ezt a rendezést és kug- ligolyó-avatást rendező egyesület legjobb ulti- és kuglimestere odaállt az asz­tal mellé, amelyen piros plüsspárnán ott hevert a gyönyörű, gömbölyű, csillo­gó kugligolyó. Rátapadtak a tekintetek, mustrálták a fel­sorakozott neves személyisé­gek. Közülük vajon kinek ada­tik meg a legnagyobb meg­tiszteltetés? Kit jelölt a fő­védnökök tanácsa, a tiz egyesület, hogy elvégezze az első gurítást? Ekkor előlépett'az első sor­ból az egyik fővédnök. Kö­zölte, a fővédnökök tanácsa úgy döntött, hogy a felava­tásra kerülő, új kugligolyót a Szálkahasogatók nagyfő­nöke avatja fel, mivel ő nyerte a múlt esztendőben a legrangosabb gurítási ver­senyt. Előlépett a sorból, meghajtotta magát. Leemel­te a bnrsonypárnáról a go­lyót, szétnézett, nekifutott a pályának, s elgurította a go­lyót, mely csak futott, fu­tott egyenesen. Egy nagy esattanás, s eltűnt. Dz egészségesebb ifjúságért Beszélgetés Varga Babján Lászlóval, a KISZ KB titkárával Közhely már, hogy kis ha­zánkban (is) egyre aggasz­tóbb mértékben növekszik az alkoholizmus, és sajnos egyre gyakrabban a fiatalok soraiból szedi áldozatait. Az állítás bizonyításához senki­nek sem kell pusztán a sta­tisztikai adatokra hagyat­koznia, közvetlen környeze­tében is talál igazolást, ele­gendő, ha egy kicsit körül­néz. A lakótelepek félreeső zugaiban esetenként pata­kokban folyik az almabor, a játszóterek bokraiban reg­gelre üres üvegek halmaira akadnak a kutyasétáltatók, a Rákóczi úton merevrészeg gyerekek kéregetnek öt-tíz forintot „füzetre” és „vo­nalzóra” fényes délelőtt, nem is beszélve a közértek­ről, ahol a pénztáros néni már sokkal fásultabb annál, hogy megkérdezze a gyanú­san imbolygó tizenévestől, „ugyan kinek lesz a féllite­res cseresznye”, de az is le­het, hogy a nyersen őszinte választól fél, mert a meg­kérdezett már régen nem veszi a fáradságot, hogy az ilyenkor elvárható illendő hazugságként azt válaszolja, „a papámnak”. Sokszor bebizonyosodott már, hogy csodákban nem érdemes reménykedni. És bár már volt eset arra, hogy több évtizedes kitartó „mun­kával” alkoholistává vált emberek egyszercsak letet­ték a poharat, mégis inkább a megelőzéssel, a neveléssel a példamutatással, követke­zetességgel és türelemmel lehet eredményeket elérni. Nagyjából ezek a jelsza­vak alkotják a nemrégiben megalakult új társadalmi szervezet, az „Ifjúsági egye­sület az alkoholizmus ellen” programját is. De vajon si­kerül-e a jelszavakat tarta­lommal megtölteni, s a köz­érdekű programot az ifjú­sággal elfogadtatni? Mi a garancia arra, hogy az egye­sület nemcsak az amúgy is józan életet élő fiatalokat vonzza majd, és milyen esz­közökkel, módszerekkel pró­bálja székházába „csábítani” a kocsmák és az aluljárók törzsközönségét ? Az óhatatlanul felmerülő kérdésekre Varga Sabján László, az egyesületet támo­gató KISZ Központi Bizott­ság titkára, az egyesület egyik alapító-vezetője felel: — Meggyőződésünk, hogy az alkoholizmus ellen csak­is társadalmi alapokon lehet harcba indulni. Az egyesü­letnek nem kizárólag az á célja, hogy minden fiatal ke­zéből „kiüsse” a poharat, nem általános és teljes absztinenciára törekszünk, hanem arra, hogy a fiatalok egészségesen, kulturáltan éL jenek. Igyekszünk népsze­rűsíteni az igényes, kultu­rált szórakozási szokásokat, elsősorban a sportot. Az egyesület ennek megfelelően olyan klubokat, rendezvé­nyeket, pályázatokat és ala­pítványokat szervez, ame­lyek részben valóban igye­keznék „elcsábítani” a fia­talokat, részben pedig segí­tenek visszatalálni az alko­hol által már „megkömyé- kezetteknek”, azoknak, akik­nek a szándékuk már Hág­ván az egészséges életmód­hoz, de egyedül, vagy a meg­szokott „társaságban” kevés az erejük a döntéshez. Rö­viden: a megelőzés, az egy­más iránt vállalt felelősség szerepel a programunkban. — Nem kötözködésnek szánom, de mintha a szán­dék ebben az esetben kevés lenne... — Természetesen a szán­dékot tetteknek kell követ­niük. Kezdeményeztük a szeszmentes szórakozóhelyek létrehozását, az alacsony al­koholtartalmú italok válasz­tékának bővítését, az ifjú­sági szórakozóhelyeken a tö­mény szesz árusításának be­tiltását — és nem utolsó sorban az érdekeltségi vi­szonyok megváltoztatását. Az egyesület elnökségében vannak orvosok, újságírók, ifjúsági házak vezetői, spor­tolók és rockzenészek — s ebben látjuk a garanciát ar­ra, hogy tevékenységünk hí­re és hatása eljut az ifjúság minden rétegéhez. — Miként kívánják kiik­tatni azokat az okokat, ame­lyek kikövezik a kocsmáig vezető utat, amelyeknek ha­tására sörnyitóért és dugó­húzóért nyúlnak a fiatalok? — Biztos, hogy baj, ha nincs hová menniük, ha az utcákon, parkokban csel­lengve, körbejáró flaskákkal ütik agyon az időt; és sok­minden megváltozik, ha — akár a lakótelepeken — sa­ját klubot tudnak maguké­nak, és érdeklődési körük­nek megfelelően szórakoz­nak. Mint ahogy az is döntő tényező lehet, hogy mi a divat. A legtöbb fiatal­nak eleinte nehezére esik berúgni, de mi mást tehet­nének, ha a „nagyok” a „menők” ezt diktálják? Szerencsére — ha lassan is — de beszivárgóban van az egészséges életmód divatja. Igenis „sikk” lehet a ki­sportolt termet, a jó kondí­ció — nem véletlenül virág­zanak tőlünk keletre-nyu- gatra a „fittness” klubok. A „kripliség” is olyan divatja­múlt lesz majd, mint a bar­kó vagy a trapéznadrág. — De mintha a sportos életmód, a ruganyosság, a „fittness” inkább a riégyve- nesek-ötvenesek körében dívna. Általában a „mened­zser” réteg, a túlhajszolt kö­zépkorú generáció próbálja menteni a menthetőt az in­farktus árnyékában... — Valóban őket csapta meg először az ésszerű új divat szele, de minden re­ményünk megvan arra, hogy továbbterjed a társadalom töbi rétegeire, és a minden iránt fogékony fiatalokra is. Egyébként erről nem is kell jövő időben beszélnünk, az ifjabb nemzedék többsége most sem jár alkohológiai kezelőbe, hanem normálisan él, s szerencsére egyre töb­ben mozdulnak meg a tö­megsportakciók felhívására. Éppen ez az egyesület és a KISZ feladata: össze kell fognunk ezeket a kis közös­ségeket, hogy ne a pohár fe­nekére nézzenek, hanem sa­ját érdekeiket, a maguk és az őket követő generációk jövőjét tartsák szem előtt. L. Zs. Selyemipari technológia-' váltás Megérkeztek Szentgott- hárdra, a Magyar Selyem­ipari Vállalat helyi gyárába az előkészítő üzem rekonst­rukciójához tavaly megren­delt japán gépsorok. Ebben az üzemben készül a hazai gyártású selyemszö­vetnek csaknem a fele, évi 26 —27 millió négyzetméter. Tizenkettőt talált egy csa­pásra. Óriási tapssal köszön­tötték. A főgurító méltóság- teljesen meghajolt. A csodás golyót azonban nem gurítot­ták vissza. Kézben hozták egymásnak átadva a védnö­kök, az I. és a II. osztályú versenyzők. Így jutott visz- sza a fővédnökök tanácsáig, ahol sorsoltak. Döntöttek, ki dobja a következőt, s ki­nek hány dobást engedélyez­nek. Egy-egy dobás száz fo­rintba került. Csak így tudták nehezen biztosítani, hogy az import­ból vásárolt csodás ébenfa kugligolyó beszerzési árának legalább fele megtérüljön. Tervkoncepciót dolgoztak ki, hogyan gazdálkodjak ki az import kugligolyó árának másik felét. Eddig nem sok­ra jutottak. Sokallják az emberek, hogy egy-egy do­bás e<"v százas. Valószínű, sor kerül a do­bások leértékelésére. Farkas Kálmán A Szolnok Megyei Tejipari Vállalat jászberényi üzemét újabb üzemcsarnokkal bővítik. Rövidesen új terméket, tartósított tejet fognak itt gyártani. Az üzemcsarnokot új technológiával, előregyártott elemekből építik fel a Beton és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárának szak­emberei. (Fotó; Csíkos)

Next

/
Thumbnails
Contents