Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-05 / 104. szám
1986. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tévéfesztivál Miskolcon Hol tart ma a Magyar Tudós Társasági Közgyűlés előtt A Magyar Tudományos Akadémia régi hagyománya, hogy minden év májusában összehívja legfőbb szervét, a közgyűlést, ahol az elnök és a főtitkár összegzi az elmúlt közgyűlés óta eltelt időszakban az elnökség, illetve a tudományos szakosztályok tevékenységének főbb vonásait Az Akadémia, a „Magyar Tudós Társaság”, 1825-ben történt alapítása óta igyekezett — nem mindig könnyű helyzetben —. a tudomány legjobb képviselőit soraiba tömöríteni, és a magyar tudományos életnek valódi központjává válni. Törekvéseit jól tükrözi az első közgyűlésén (1831) elfogadott terve, amely célul tűzte ki a nemzeti fejlődés és a gazdasági haladás érdekeinek szolgálatát Már a következő években megalkotta a magyar nyelv első helyesírási szabályzatát, szótárakat adott ki, tankönyveket készített, pályázatot hirdetett országos jelentőségű kérdések tudományos megoldására. Fennállásának első száz esztendejében hol kisebb, hol nagyobb sikerrel szolgálhatta az alapításakor kitűzött célokat. A felszabadulás után a társadalmunkban bekövetkezett mélyreható változások szükségessé tették az Akadémia átszervezését. Az erről szóló 1949. évi XXVII. törvény abból indult ki, hogy olyan központot kell létrehozni. amely az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésük tervszerű irányításával képes az ország összes tudományos erőit a szocialista társadalom építésének szolgálatába állítani. Visszatekintve az azóta eltelt időire, nyilvánvaló, ■hogy igazán csak ettől az időszaktól kezdve valósulhatott meg az alapítók álma: a nemzeti fejlődés és a gazdasági haladás érdekeinek szolgálata. Jelentős kutatóhálózat létesült, új, korszerű kutatóintézetek nőttek ki a földből, ahol a kutatók ezrei végzik sokszor nem látványos, de annál hasznosabb tevékenységű két. Ma már egészen természetes, hogy a tudósok testületé minden fontos országos jelentőségű problémát véleményez, a jobbítás szándékával javaslatokat tesz a legmagasabb társadalmi és állami szervek felkérésére, legyen az akár egy új ötéves terv koncepciója, akár egy pártkongresszus dokumentuma. A tudósok, kutatók munkájának eredményei ma már testet öltenek mind az ipari üzemekben, mind a szántóföldeken. S természetes, hogy az Akadémia kutatási kapa- oitásánának egy része valóban a ma termelésének bővítésén. hatékonyabbá tételén fáradozik, nem feledve, hogy jelentős kapacitás maradjon a jövő termelését megalapozó alapkutatásokra, amelyekért az Akadémia országos felelősséggel tartozik. A múlt évi közgyűlésen új tisztikar került az Akadémia élére, s ekkor határozták meg az Akadémia munkájának elvi alapjait és fő irányait is 1990-ig. A mostani munka-közgyűlés május 8— 9-én az új tisztikar bemutatkozása lesz az egy évi .tevékenység tükrében, nagyobb összegezés tehát nem várható. A közgyűlést megelőző osztályrendezvényeken több tudományos területen igen érdekes elméleti és gyakorlati kérdéseket vitatnak meg. H. Huszonhatodik alkalommal rendezik meg a miskolci tévéfesztivált májús 8. és 14. között. Ezúttal is az elmúlt év televíziós dokumentum- és riportfilmjei szerepelnek a versenyben. Az előzsűri 15 szerkesztőség 173 alkotásából választotta ki a fesztiválfilmeket — így 12 szerkesztőség 49 munkáját láthatja a közönség 1654 percben. E filmekből választja ki a neves szakemberekből álló zsűri a legjobbakat, ítéli oda a fesztivál 16 díját. A hagyományoknak megfelelően az idén is működik a társadalmi zsűri, amely a közönségdíjról dönt. Emlékezetes filmek, dokumentumok, portrék, riportok, híradók sorakoznak a műsorban. Olyanok, mint az Amerigo Tot 75. születésnapjára készült A mag, mint a József Attila kortársai: Marosán György, az Űj Reflektor Magazin, a Kék fény, a Stúdió, a Parabola, a Kalendárium egy- egy részlete. Ez alkalommal először Miskolcon televíziós rek- lámfilmversenyt rendeznek, ugyancsak értékes díjakkal jutalmazva a legérdekesebbeket. Számos egyéb program gazdagítja a tévéfesztivál napjait. Lesz negyven közönségtalálkozó Miskolcon és a környező városokban, községekben. Május 10-én és 11-én fesztivált rendeznek a gyerekeknek. Megnyitnak két kiállítást — a televíziós amatőr alkotóművészek kiállítását és a Milyennek látom én a televíziót? című gyermekrajz-bemutatót. A díjnyertes filmeket ismét műsorára tűzi a televízió, s a fesztivál eseményeiről is rendszeresen kapnak majd híradást a tévé nézői. km. Vándorserleg, bajnoki cím Egy jubiláló iskola szép sikerei A 75 éves fennállását ünneplő Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Posta- forgalmi Szakközépiskola az évfordulóhoz méltó sikerekkel és rendezvényekkel teszi emlékezetessé az 1986-os évet. Márciusban először a közgazdasági szakközépiskolások és a gépíróiskolások területi versenyét rendezték meg, ahol a szolnokiak mind a két mezőnyben második helyezést értek el. Március 21-én, ugyancsak Szolnokon rendezték a Debreceni Posta- igazgatóság területéhez tartozó postaforgalmi szakközépiskolások szakmai vetélkedőjét, amelyen a negyedikes tanulók kategóriájában Balogh Csaba egyéni első helyezett lett, az öt szolnoki tanuló megnyerte a csapat- versenyt. A postaigazgatóság vándorserlegére így került fel 1986-ban a szolnoki iskola neve. A .,'közgazdaságis” fiatalok március 28-án tartották KISZ-napjukat, majd az iskolai KISZ-titkár az április 3-i intézeti ünnepélyen vette át a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet zászlaját. Április 19-én a közgazda- sági felnőttoktatásban értek el nagy sikert: négytagú csapatuk megnyerte a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő országos döntőjét. A szolnoki közgazdasági felnőttoktatás ezúttal már másodszor lett ennek a versenynek országos bajnoka. Ugyancsak április 19-én az iskola matematika-munkaközössége rendezte a megyei szakközépiskolák matematikaversenyét. amelyre egész tanévi munkája alapján a közel 390 pályázóból a legjobb 54 kapott meghívást a versenybizottságtól. A helyezések nagy versenyben dőltek el, amelyet a rendezők zökkenőmentesen bonyolítottak le. Legközelebb májusban lesz vetélkedő1, amelyet a történelem-munkaközösség szervez, a jubiláló iskola történetéből. És már készülnek az iskola nevelői és tanulói a szeptember 19-i jubiláns ünnepségsorozatra is. L o megfigyelő Versek és dalok anyák napjára A Kormorán folk group már jóideje sikerrel kísérletezik a magyar népzene elektronikus hangszerekre való átültetésével, de foglalkozik klasz- szikus és kortárs költők verseinek megzenésítésével is. Legújabb nagylemeze egészen kiváló időzítéssel jelent meg, hiszer az anyák napja minden bizonnyal növeli az album ázsióját. Am ha ilyen túlzottan „aktuális” korongot tart kezében az ember, ágaskodhat benne mindjárt a kérdés: a Kormorán nem akarta tán kihasználni a konjunktúrát? De mihelyt megszólalnak az első dalok, el- oszlik a gyanú, ugyanis a maga nemében profi módon megszerkesztett és hangszerelt albummal van dolgunk. Petőfi, Zelk Zoltán, Nagy László, Ladányi Mihály, Pilinszky János és más neves szerzők anyákról szóié versei a magyar könnyűzenei élvonal néhány reprezentáns énekesének tolmácsolásában hangzanak el. A korong már-már slágerlistára pályázó dala lehet Ladányi Mihály Vándordal című költeménye Deák Bili Gyula előadásában, de hasonlóan szívet melengető Ratkó József Zsoltára Vikidéi Gyulától. A lemez gazdag hangzásához hozzájárult többék között Balázs Ferenc billentyűs és Dés László szaxofonos játéka, valamint a Magyar Állami Operaház gyermekkórusa. Kellemes meglepetés tehát az Anyámnak című LP n Kormorántól. — j — Ahol csak a képek vannak nyugalomban Beszélgetés a Nemzeti Galéria főigazgatójával Dr. Bereczki Lorándnak, a Nemzeti Galéria főigazgatójának dolgozószobáját szentségtörés lenne irodának, netán munkahelynek titulálni. A vár Dunára néző, bolthajtásos ablakán át a Parlament panorámája tűnik fel. A lovagteremnyi szobában egy XVII. századbeli faszobor strázsál megadóan az íróasztal mellett, a falon Paál László Erdőrészlete függ, a bútor egy századforduló-beli, halványkék színű, selyembrokát bevonatú garnitúra. Ami másutt a lakályosságot szolgáló csecsebecse, az itt mind márkás műkincs. Ebből az elzsongító miliőből hidegzuhany lehet munka végeztével kilépni a Duna-parton hömpölygő „Életbe”. A beszélgetéshez mindenesetre inspiráló az ünnepi környezet. — Nem mindenki tudja, mit őriznek a Nemzeti Galériában — teszem fel a kérdést dr. Bereczki Lorándnak. — A látogató nálunk a magyar képzőművészet műfajairól és korszakairól kap képet. A X. századtól szinte napjainkig követhető a történetiség. Időszaki kiállításainkon kitenkintünk a vidéki múzeumok anyagaira, ős- galériákra, de felvillantunk egy-egy markáns művészportrét: ilyen volt Kondor Béla életmű-kiállítása. Eleget teszünk az államközi munkatervben rögzített külföldi bemutatkozásoknak is. — Ezek szerint sokat utaznak a képek? — Csak ha elkerülhetetlen, mert minden műtárgy utaztatása vandalizmus. A galériának 40 ezres grafikai gyűjteménye van, de már a kiállítás is kockázattal jár. A papír megsárgulhat, így a képek megőrzése érdekében a legmegnyugtatóbb aklima- tizált raktárak portalan nyugalma. Amikor a Corvinákat közszemlére tették, a látogatók közül többen zúgolódtak és a rendezést szidták, amiért gyér volt a megvilágítás. Azt csak kevesen tudták, hogy a pótolhatatlan könyvek tulajdonosai a megnyitás előtt fénymérőkkel ellenőrizték a fényerőt és minden luxért külön harcolni kellett, mivel a világosság kárt tehet a fóliánsokban. — A raktárban viszont élő ember se ki, se be egyedül; úgy értem egymagában csak a főigazgató teheti be a lábát, a többi „halandó” csak kísérettel. Még az is, aki itt dolgozik. Mit veszítenek azok. akik nem találkoznak a raktári anyaggal? — A jelentős művek kétharmada a közönség előtt van. Persze időnként adódnak fehér foltok: a költözködés miatt például közel egy évtizedig nem lehetett látni Derkovitsot. Tisztában vagyunk vele, hogy az idő ellenünk dolgozik; a képek nem tartanak örökké, talán ezért is van, hogy múzeumi dolgozó csak optimista alkat lehet. Egy pesszimista vezető itt ülne a szobában és őrlődne, hogy a pótolhatatlan táblaképeket éppen most rágja a szú. Persze érik az embert a szakmában kellemes meglepetések. Kiderült, hogy a középkori olaj- festmények jobban ellenállnak az időnek, mint a XIX. századi „bitumenes” alapozá- súak. A restaurátoraink versenyt futnak az idővel, szinte négyzetmilliméterenként konzerválják a műkincseket, mivel tudják, hogy a művészeti ereklyék helye ki van jelölve egy nemzet történetében. Meggyőződésem, hogy a magyar képzőművészet egészét bemutató kiállítás éppen olyan érv az identitástudathoz, mint megannyi jó írás. Exkluzív Interjú — Milyen csatornákon keresztül bővítik a galéria gyűjteményét? — A hivatalos vásárlásokon kívül olykor mellékforrásokból is. Gyakori eset, hogy beállít valaki s felajánl megvételre egy képet. Nem ritkán derül ki ezekről, hogy hamisítványok. Általában a kurrens dolgokat próbálják utánozni: a XIX. századi festőket, Rippl Rónait. Mi kellő apparátussal rendelkezünk ahhoz, hogy a hamisítványt kiszűrjük. Ha nem — a hamisító technikában előttünk jár. Egyébként az idén jelentkezett valaki, egy védett Csontváry- képet ajánlott fel, és mi szemrebbenés nélkül kifizettünk érte félmillió forintot. — Előre is elnézést a naiv kérdésért, de mennyit ér a Nemzeti Galéria? — Nem tudom, de ha tudnám, sem mondanám meg. A műkincseknek nincsen pénzzel ellentételezhető értéke. Valami támpontot jelent a becsléshez, hogy menynyire biztosítanak egy-egy utaztatás során egy műkincset. Ám ha az megsérül, vagy elvész, aligha tehetjük ki helyére a dollárkötegeket — ezért mondom, hogy az igazi klasszikusok értéke pénzzel nem mérhető. — A galériának minden képe műremek? — Erről sző sincs. Vannak kiemelkedő alkotások és vannak gyengébb képek. Mi azonban nemcsak a csúcsokat akarjuk a közönség elé tárni, hanem a hozzávezető utat is megmutatni. Egy kortörténeti környezetet biztosítunk, amely segít megérteni, miként született egy- egy megismételhetetlen alkotás. — Hány dolgozója van a Nemzeti Galériának, s hány látogató fordul itt meg évente? — Az alkalmazottaink létszáma kétszázkilencven-há- romszáztíz között van. Amikor kevés a látnivaló, hétszázezer embert fogadunk egy esztendőben, jobb évben egymilliót. Ennyi ember számára kell ruhatári helyet, mosdót, egyéb szolgáltatást biztosítani. A magyar múzeumokban 1985-ben 19 millió ember fordult meg, és mi — szokásunkhoz híven — ismét az első öt között voltunk a látogatottsági listán. Kissé talán meglepő, de a látogatottsági csúcsot a szentendrei Kovács Margit Múzeum tartja. — Ügy tudom, új nyitvatartási rendet vezetnek be. — A jövőben hétfőtől zárva leszünk, és mivel kedden délelőtt gyér a forgalom, déltől este 6-ig tartunk nyitva. Az ingyenes látogatási napunk a szerda lesz: ekkor déltől este nyolcig látogathatók a termek. A magyarázata az, hogy a hazai látogatóink szombaton és vasárnap inkább a szabadban találnak elfoglaltságot, és ilyenkor a külföldi turisták élnek a díjtalan belépés lehetőségével, ezért változtatjuk meg nyitvatartási rendünket. — ön 1982-től ül a főigazgatói székben. Az új beosztása milyen meglepetéseket hozott? — Korábban a kortárs képzőművészettel — nagyjából négyezer alkotóval — foglalkoztam. Az akkori gondjaim kisebbek voltak, mint a mai beosztásomból adódó napi problémák. Ügy képzeltem, hogy egy-egy nagyobb akció után szusszanás- nyi idő következik majd. Erről szó sincs, az egyik feladat után torlódik a másik. Ogy tűnik, itt nyugalomban csak a műkincsek vannak. Palágyl Béla A mi sulink Bemutatósorozat a jászberényi úttörőházban A jászberényi Kókai László úttörőház folyamatosan megrendezi — A mi sulink címmel, — a Jászság úttörőcsapatainak bemutatóját. Egy-egy alkalommal a huszonnégy csapat közül egy demonstrálja iskolája mindennapi munkáját, szakköreinek, művészeti csoportjainak tevékenységét, alkotásait, keresztmetszetet adva az úttörőéletről. A napokban, tizenharmadikként, a jászjákóhalmi Kil- lián György csapat volt az úttörőház vendége, a résztvevők megismerkedhettek az iskola furulyásaival, énekeseivel és más művészeti ágakban jártas tanulóival. Nemzetiségi kutatások Baranyában Nemzetiségi kutatócsoport alakult Pécsett. A munka- csoport a Pécsi Levéltár keretében működik, hatóköre Baranyára terjed ki. Legnagyobb nemzetiségi megyénkben él az ország német anyanyelvű lakóinak 38 és szerbhorvát anyanyelvű lakóinak 25 százaléka. Ezért határozott úgy a megyei tanács nemzetiségi bizottsága, hogy meg kell teremteni az intézményes nemzetiségi kutatást.
