Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-05 / 104. szám
1986. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elméleti konferencia Szolnokon Tegnap délelőtt az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának nagy előadótermében a megyei pártbizottság elméleti konferenciát rendezett vezető propagandisták számára. A megyei pártbizottság titkárának, Fábián Péter elvtársnak megnyitója után az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak néhány időszerű elméleti és gyakorlati kérdéséről Thürmer Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa tartott előadást és válaszolt a feltett kérdésekre. A Mátraaljai Szénbányák rekultivációs üzemének kivitelezésében új műtrágya- keverő berendezést készítettek Gyöngyösvisontán. A lignittel kevert, foszfor*, kálium-, és nitráttartalmú műtrágya alkalmazásával a kifejtett szénmezők ismét termővé válnak. Az új berendezés üzemi próbáit a napokban megkezdik (MTI Fotó: Szabó Sándor felvétele — KS) Miniszteri szemle a Forma-1-es pályán Nagy szélsőségek A Forma—1-es pálya építésében érdekelt tárcák vezetői — Urbán Lajos közlekedési, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési, valamint Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter — tegnap helyszíni szemlén szereztek tapasztalatokat a munkák menetéről, az építkezés jelenlegi állapotáról. Nagy Ervin közlekedési miniszterhelyettes és Auth Györgyi, a kivitelezés miniszteri biztosa számolt be a fővállalkozó cégek és a több mint 30 alvállalkozó eddigi munkájáról. Elmondták, hogy jelenleg 500- an dolgoznak a területen, több műszakban. Az érintett főhatóságokkal, szervezetekkel, így például a mentőkkel, a tűzoltósággal és a rendőrséggel folyamatosan egyeztetik a teendőket. Szóltak arról is, hogy az elmúlt hónapokban jtt járt külföldi szakemberek és szakújságírók véleménye szerint is Mogyoród határában a világ egyik legszebb és legmodernebb Forma—1- es pályája készül, melynek sportértéke is kiemelkedő. A minisztériumok vezetői megállapították, hogy a munkák az eredeti terveknek megfelelően, kellő ütemben haladnak: a pálya teljes hosszát aszfaltburkolat fedi. a szükséges három rétegből egyes szakaszokon már kettőt leterítettek. Ami a kereseti lehetőségeket illeti, rájuk valóban el lehet mondani: szélsőségesen eltérőek. Milliós, százezres forgalmak éppúgy akadnak. mint jóval szerényebb bevételek. A magánkereskedők 8,9 százaléka havi 8 ezer forintot, vagy ennél (jóval) többet keres. Ugyanakkor 13 százalékuknak egyhónapi bevétele a kétezer forintot nem éri el. Hogy miért? Mert betegek idősek. így ritkán árusítanak, vagy kevésbé jövedelmező cikkekkel próbálkoznak. A felsoroltakból következik, hogy nagyon változó az emberi megítélésük is. Egy- egy, a vásárlók bizalmával történő visszaélés általános elmarasztalásukat vonja maga után. Mindezekhez hozzájárul, hogy az ellenőrzések Is felvetnek néhány, figyelemre méltó, észrevételt. Noha náluk a vizsgálódások száma jóval elmarad az állami szektor boltjaiétól, mégis, az ellenőrzött kereskedők 31 százalékára bírságot szabtak. Miért? A két fő ok közül az Magánkereskedők a megyében Sek a nyíló — de a megszűnő üzlet is egyik a bizonylati fedelem, a másik pedig a pénzügyi előírások megsértése. Hogy azért a túloldal gondjairól is essék szó: a kiskereskedésnek az adón kívül a másik sarkalatos pontja az árubeszerzés, hiszen a mindennapok gyakorlata azt mutatja, hogy egyre nehezebb megfelelő, jó minőségű, vonzó kivitelű termékhez jutni. 83 százalékuk a megyén belül szerzi be az árut, de például nem rendezett a tüzelő- és az építőanyag-kereskedők vásárlása, hiszen ők mindössze készletük 16,5 százalékát veszik meg az ellátó Tüzép vállalattól. Országos helyzetükkel, megítélésükkel egyébként 1985 őszén az MSZMP KB gazdaságpolitikai bizottsága is foglalkozott, és állásfoglalásában leszögezte: a magánszektorra még hosszú ideig szükség lesz, mivel segíti az alapellátást, hiányt pótol, és szélesíti a választékot. A kiskereskedők a közelmúltban tartották választmányi ülésüket, amelyen a Mü tagadás, ha az ember ezt a szót hallja; magánkereskedő. az esetek egy részében valami olyasmi társul hozzá: szerencsés ember, jól Százféle Ma már százféle üzletkörben adnak ki engedélyeket, és ez a dinamikus fejlődés a megyénkben is érzékelhető. A becsült forgalom mintegy 7 százalékát a kiskereskedők bonyolítják le, és több szakmában erőteljes a növekedésük. így a vas- és a műszaki cikkek forgalmazásában, a falatozók, a büfék létesítésében az elmúlt fél évtized folyamán megötszöröződött a számuk, a tüzelőanyag-kereskedők létszáma pedig megháromszorozódott. A magánkereskedők kínálatukkal színesítik, bővítik a választékot, hozzájárulnak az alapellátás javításához, rétegigényeket elégítenek ki, és kimondva, kimondatlanul az állami és szövetkezeti kereskedelemnek egyféle serkentő konkurenciát jelentenek. A megye magánkereskedődnek a száma 892, és ez az egy évvel korábbi időszakhoz viszonyítva 14,9 százalékos növekedést jelent. Ennek a nagyon is érzékelhető, szembetűnő létszámemelkedésnek azonban akad néhány szépséghibája. Az egyik az, hogy a kereskedők zöme városokban, és annak is a központi részén próbálkozott, próbálkozik üzletnyitással, így a peremkerületek, a kisebb települések árukínálatárnehet a sorsa, Fortuna kegyeltje. Mielőtt mindezek elemzésébe 'bonyolódnánk, nem érdektelen arról is szólni; vajon mi a szerepük jelenleg megyénkben? üzletkör ban ez a gyarapodás nem, vagy csak alig észlelhető. Érdekes, hogy megyénk településeinek 84 százalékában már tevékenykednek kiskereskedők, akik között a nők vannak túlsúlyban: minden száz kereskedő közül csak 44 tartozik az erősebb nemhez. Igaz, városokban a férfiak aránya, míg községekben a nőké a nagyobb. A statisztika azonban bizonyos furcsaságokra is felhívja a figyelmet: a kereskedőknek közel a negyede egy éven, 57 százaléka két esztendőn belül visszaadja az ipart. Mindössze 10,7 százalékuk rendelkezik tíz évvel idősebb magánkereskedői múlttal. A leírtak vajon mit bizonyítanak? Elsősorban azt, hogy a közhiedelemmel ellentétben a magánkereskedés nagyon nehéz szakma, hiszen az üzletek több mint fele két éven belül tönkremegy. gazdája ráfizet, bezárja a boltját. Miért? Rosszul mérte fel önmaga anyagi helyzetét, esetleg a forgalom szempontjából szerencsétlen helyen alakította ki az üzletét, vagy valamilyen oknál fogva nem nyerte meg a vásárlók tetszését. Sőt, arra is akad példa, az állami cégekkel, más magánkereskedőkkel képtelen volt állni a versenyt. megyei tanács részéről ösz- szességében kedvezően nyilatkoztak tevékenységükről Ugyanakkor felhívták a figyelmüket arra is, hogy a büntetések, elmarasztalások csökkenése érdekében feltétlenül javítani kell a bizonylati fegyelmet. T ervszerübben, tanácsi segítséggel Arról is szó esett, hogy a helyi tanácsokkal közösen kell megoldást keresni arra, hogy az új magánüzletek az eddiginél is esztétikusabban, szervesebben illeszkedjenek a környezetbe. Az idegenforgalom területén is várják a magánkempingek. magánpenziók nyitását, a szolgáltatásokban az érdeklődőket. Jó lenne. ha a kiskereskedők tanulók foglalkoztatásával is segítenék az utánpótlás nevelését, hiszen az említett és vázolt nehézségek ellenére a következő időszakban továbbra is komolyan számolnak tevékenységükkel, egyúttal fejlődésükkel is. D. Szabó Miklós I Ezekben a napokban közel 20 ezer birkát szabaditan meg súlyos bandájától » Túrkevei Vörös Csillag Tsz juhás zatában Drága tar melás Megrögzült fogyasztók vagyunk! Tudjuk, számon- tartjuk, hogy mennyibe kerül egy kiló paradicsom ilyenkor tavasszal, drágálljuk a szerszámok árát, amikor kertünket megművelni indulnánk, pontosan ismerjük a ruhák, más cikkek árát. Azzal már kevesebbet törődünk, hogy mennyibe kerül a — termelés. Pedig a két ár között nagyon is szoros az összefüggés. Valóban drágán termelünk? Kol állunk a termelési ráfordításokat tekintve a világban? Lehetne-e jobban, olcsóbban dolgoznunk? Többé-kevésbé közismert, hogy iparunk és mezőgazdaságunk az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához 20—40 százalékkal több energiát, anyagot és élőmunkaerőt használ fel, mint a fejlettebb — éppen ezért is fejlettebb — ipari államok. Ezen a — nevezzük így — „ráfordítási résen” csodálkoznunk aligha kellene, hiszen az okok kö- Kött könnyű megtalálni eddigi fejlődésünk, adottságaink sajátosságait, a nyersanyag bázis minőségét, a munka- kultúra állapotát, . amely mind-mind a messze múltban gyökerezik. Az összehasonlításnál fontosabb azoknak a tendenciáknak a megfigyelése, amelyek szerint tágul vagy szűkül a rés. A tendenciák nem rosszak, mutatják, hogy tudatában vagyunk a költség- csökkentés fontosságának, már eredmények is vannak. Az elmúlt ötéves tervben örvendetesen javult a munkaerő kihasználása: az anyagi ágakban az egy foglalkoztatottra jutó termelés 13 százalékkal, az iparban pedig 16 százalékkal nőtt. A fajlagos energiafelhasználás 1980—1984 között 13 százalékkal csökkent az iparban, a mezőgazdaságban pedig 25 százalékkal, az energiatakarékos talajművelés és terménytárolás jóvoltából. Ez azt jelentette, hogy a népgazdaság csökkenő energiafelhasználással fejlődött. Divatba jött a lakóházak hőszigetelése, a sok benzint fogyasztó tehergépkocsik „dízelesítése”, a fűtés az olcsóbb földgázzal. Óriási devizamegtakarítást hozott ez a kedvező fordulat Energiagazdálkodásunk racionalizálása miatt közelben-távolban még „írígyeink” is támadtak. Komolyan szólva: fejlődésünk nemzetközi visszhangot is kiváltott. Hasonlóan ehhez, előrelépést értünk el az anyagokkal való takarékoskodásban is. A vonatkozó adat szerint a termelés egységnyi mennyiségéhez felhasznált anyagráfordítás évente 1 százalékponttal csökkent. Tegyük hozzá, hogy itt a kis számok is hatalmas összegeket hoznak a konyhára, a megtakarítások milliárdokban fejezhetők ki. Éppen ezért a kedvező folyamatokat folytatni kell! Erre felhívni a figyelmet különösen most nem felesleges, - amikor például az energiafelhasználásban megtört az eddigi mérséklődési folyamat, az idén ismét növekedni látszanak a termelés energiaköltségei. Az okok bizonyára összetettek. Amennyiben viszont a csökkent olajárak miatt bánnak néhol .pazarlóan vagy gondatlanul ezzel az energiahordozóval, úgy rosszul számítanak. Először is, az ismert bukaresti árelv érteiméiben, mint a hetvenes évek elején az áremelkedés, most olcsóbb árak is késleltetve jelennek meg nálunk az olajfronton. Aki tehát a szükségesnél több olajat használ fel, tetemes többletköltséggel egészíti ki a nálunk előállított oljszármazé- kok olcsóbbá válása miatti veszteségeket. De a szakemberek szerint az esetleges tartós alacsony világpiaci olajár sem lehet ok arra, hogy ne csökkentsük a fajlagos energiafelhasználást, hiszen ez még mindig magasabb, mint a gazdaságilag fejlett országokban. Márpedig a rés fennmaradása elmaradást konzervál, lemaradást a műszaki színvonalban, technológiában. A kormány ráfordításcsökkentő programot hirdetett, s ebben nemcsak a kézzel fogható megtakarítások haszna lebegett szeme előtt. Kevés energia és kevés anyagfelhasználás, termelékenység és automatizálás: ez egyenlő a korszerű, sok szellemi munkát megtestesítő, magas műszaki paramétereket biztosító termékke'l. Ez az egyenlet ma minden olyan országban korparancsként állítódik fel, ahol a természeti kincseknek, munkaerőnek szűkében állnak. Erre a parancsra itt- ott le lehet kapcsolni a feleslegesen égő villanykörtét, vagy lehet pontosabban, kevesebb hulladékkal forgácsolni. Bizonyos, hogy százezrek odafigyelése nem is lenne haszontalan. De ez ma nem elég. Mint az MSZMP XIII. kongresszusa is állást foglalt ebben: meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsítő, a versenyképességet és a termelékenységet jelentősen fokozó ipari, műszaki fejlesztési programok kidolgozását és végrehajtását. Tehát, az energia és anyagigényesség elsősorban a műszaki fejlesztés kérdése, annak, mennyit áldoznak vállalataink a költségkímélő megoldásokra, technológiára. Mint ismeretes, vállalatainknál megszűnt a kötelező fejlesztési alap képzése, jó céllal, mégpedig azzal, hogy ha igazán érdekeltté válik egy üzem a műszaki haladásban, akkor a régi alapnál is többet költ erre. Egyelőre a ma és a holnap jobban izgatja az üzemek egy részét, mint a jövő, a holnapután. Nemigen áldoznak arra, aminek haszna évek múltán jelentkezik, sőt, ami nélkül a fokozódó versenyben akkor majd el se indulhatnak. S talán az is valószínű, hogy emellett a vállalatok köny- nyen felszámolhatják termékeik árában a nagyobb anyagi- és energiaköltséget. Meg kell tehát alaposan vizsgálni, mit tesznek a kongresszus és a kormány programjának teljesítéséért, összhangban a mai és a holnapi érdekekkel. Mert akárhogy vesszük, a drága termelés már ma is érdekeinkkel ellentétes, a jövőben pedig lehetetlen lesz. K. F. Dzsúsz és gombapor Élelmiszeripari újdonságok Két új élelmiszeripari termék előállításának kísérletei fejeződtek be a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben. Az újfajta, természetes alapanyagokból készíthető zöldséggyümölcs dzsúsz és egy különleges eljárással előállítható gombapor szabadalmaztatott receptjét adta át az intézet hasznosításra és értékesítésre az Alkotó Ifjúság Egyesülésnek. A termékeket az egyesülés idehaza és Brüsszelben, a nemrég lezajlott Novotech ’86 kiállításon is bemutatta.
