Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

1986. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdte termelését a légy verneki konzervüzem (Folytatás az 1. oldalról.) vítani fogja a termelés és a feldolgozás összhangját, jö­vedelmezőbbé teszi a tér­ségben a gyümölcstermesz­tést. A népgazdaság szem­pontjából pedig nem kö­zömbös, hogy a késztermék több mint 70 százalékát, évente mintegy 2 millió dol­lár értékben tőkés export­ra szállítja majd az önálló külkereskedelmi jogosít­vánnyal rendelkező kombi­nát. Az avatási ünnepség ki­tüntetések átadásával, a konzervüzem létrehozásában, kivitelezésében kiemelkedő munkát végzett dolgozók el­ismerésével folytatódott. Bu­gán Mihály a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetését nyúj­totta át Kovács Sándornak, a téesz termelési elnökhe­lyettesének, valamint Nagy Ferenc és Göblyös Jáms építőmunkásoknak. Fazekas József rakodómunkás a TOT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetését vette Mezfigazdasági minősítés Új növényfajták, nagyobb hozam Számos új — magyar és külföldi — fajta minősítését javasolta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nak az Országos Mezőgazda- sági Fajtanemesítő Tanács. A testület a Növényter­mesztési és Minősítő Inté­zet előterjesztése alapján 27 magyar és 12 külföldi fajta állami minősítését indítvá­nyozta, és 31 fajta engedély okiratának visszavonására tett javaslatot, mivel ezek időközben elavultak. A ta­nács megállapította: a nö­vénytermesztők ismét magas genetikai értékű fajtáikhoz jutnak, amelyek vetőmagjá­nak, szaporító anyagának elállítását már korábban megkezdték. Egyebek között két egye­sült államokbeli kukorica­fajta kapott zöld utat a köz­termesztésre, mind a kettő a hazánkban már jól ismert Pioneer hibridek közé tarto­zik. Terméseredményeik ki­emelkedően jók, és ami szintén előnyös: a növények állóképessége szintén kitű­nő; ez a gépi betakarítás szempontjából lényeges. A cukorrépa'termesztők lehe­tőségei két új fajtával bővül­tek; az NSZK-ban nemesí­tették ki a Perlát,, amely kitűnő termesztési «tulajdon­ságokkal rendelkezik, hason­lóan az Ibishez, amely szin­tén NSZK-beli fajta. Az új napraforgók között van az Iregszemcsei Takarmányter­mesztési Kutató Intézet faj­tája, amely iránt máris nagy a termelők érdeklődése. fl vasutas-szakszervezet vezetőségének ülésén Napirenden az utasellátás Az utasellátás helyzetéről, JfejHelsztásével kapcsolatos feladatokról tanácskozott egyebek között tegnapi ülé­sén a Vasutasok Szakszerve­zetének központi vezetősége, Sebes Miklós, az Utasellá­tó Vállalat vezérigazgatója tájékoztatójában elmondta: a vállalat kiemelt feladatá­nak tartja, hogy az utazók mind kulturáltabb kiszolgá­lásban részesüljenek. Ennek érdekében az elmúlt években felújították a régi elavult üzletek jórészét, korszerű gépeket, berendezéseket sze­reztek be, újfajta szolgálta­tásokat vezettek be. Bővítet­ték az iparcikkek és aján­déktárgyak választékát. Bu­dapesten és Pécsett szakosí­tott híradástechnikai bolto­kat nyitottak, s „Utas-ínyenc” néven új büféláncot építet­tek ki. át. A létesítmény generál ki­vitelezőjének. a SZÁÉV-nek, a debreceni kombinátnak és a Vörös Csillag Tsz-nek há­rom-három dolgozója pedig Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Az elismerések átadá­sa után Süveges Lajos, az üzem vezetője jelképesen be­indította a termelést, és az avatóünnepség résztvevői a Hajdú-Bihar megyéből érke­ző egres feldolgozása köz­ben tekinthették meg az új üzemet. A szociális és kiszolgáló létesítményekkel együtt mintegy háromhektárnyi területet elfoglaló létesít­mény helyét jól választották meg, hiszen a fegyverneki téesz 300 hektáros termő gyümölcsösének közvetlen közelében épül fel. A debre­ceni kombinát a hat kis­üzeme közül legnagyobbnak számító fegyverneki feldol­gozót a téesszel közösen, gaz­dasági társaság keretében üzemelteti. Évi 12 ezer ton­na késztermék — befőtt. Szolnok jól példázza a hazai közvilágítás szakmai fejlődését. A megyeszékhely utcáit 1896 óta világítják meg villamos energiával, a kezdet óta alkalmazott iz­zólámpák 60 éven át „ural­kodtak”. A városban 1957- ben jelentek meg a fény­csövek, amelyek az izzóknál 4,5-szer jobb fényhasznosí­tással működtek, ám térhó­dításuk tíz évig sem tartott. 1964-ben kezdték el őket higanylámpákkal felváltani, ezek a világítótestek elő­deiknél háromszor-négyszer hosszabb életűek voltak. A Titász Szolnoki Üzem­igazgatóságának területén 1985-re szorították ki telje­sen a hagyományos izzó­lámpákat a korszerű közvi­lágítási eszközök — az or­szágban elsőként ezen a te­rületen fejezték be a mo­dernizálást. Ámbár ebben az időszakban elkezdődött a fejlődés egy újabb szakasza; a megyében elsőként Szol­nokon jelentek meg a nagy­nyomású nátriumlámpák. Ezeknek a fényforrásoknak a fényhasznosítása 6,5—8- szorosa az izzólámpákénak. Éppen ez a tulajdonságuk magyarázza, hogy — a Ma­gyar Elektronikai Egyesület szolnoki csoportjának tár­sadalmi munkája révén is — Szolnok főútvonalát ta­valy óta nátriumlámpák vi­lágítják meg. Ezek az új gyümölcsvelő és puding — előállításával számolnak, az alapanyagot elsősorban a fegyverneki és környékbeli gyümölcsösökből biztosítják. Ez lehetővé teszi a friss gyümölcs útjának lerövidí­tését, a jobb minőségű kész­termék előállítását. A 166 milliós beruházásból 43 mil­lió forintot tesz ki a gé­pek és a technológia értéke, ezek közül egy olasz magozó gépsor kivételével vala­mennyi berendezés hazai gyártmány, illetve szocialis­ta exportból beszerzett gép. Egyelőre egrest és fagyasz­tott meggyet dolgoznak föl a gépsorokon, de a jövő héttől már két műszakban rakják üvegbe a fegyverneki téesz idei meggytermését. Az év hátralevő részében várhatóan mintegy 160 mil­liós termelési értéket tud­nak elérni, aminek a húsz százalékát értékesíti hatá­rainkon túl a gazdasági tár­saság. T. F. fényforrások nemcsak több fényt adnak elődeiknél, ha­nem igen gazdaságosan mű­ködtethetők. Alkalmazásuk óta a megyeszékhely főut­cáján évente 652 ezer ki­lowattóra villamos energiát takarítanak meg, ez a vá­rosi tanács költségvetésében több mint 2 millió forint elköltését teszi fölöslegessé. Ezekkel a tényekkel a Magyar Elektronikai Egye­sület világítástechnikai szakosztályának Szolnokon tartott kétnapos szeminári­umának egyik előadásán is­merkedhettek meg a részt­vevők. A rendezvényen az ország 80 tervező, gyártó, üzemeltető és felhasználó szakembere vitatja meg a közvilágítás fejlesztésének időszerű műszaki-gazdasági kérdéseit. A szeminárium első nap­ján például a nátriumlám­pás közvilágítás mosonma­gyaróvári üzemi tapasztala­tairól az áramszolgáltató vállalatok közvilágítási munkáját nehezítő gon­dokról hallhattak a. résztve­vők. Este a megyeszékhely közvilágításával ismerked­tek. Tegnap a Technika Há­zában tartott kerekasztal- beszélgetés után a fényfor­rás-, lámpatest- és alkat­részgyártók ismertették meg a szakemberekkel fejlesztő munkájuk legújabb eredmé­nyeit. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Púja Frigyes nagykövetnek több évtizedes kiemelkedő mun­kássága elismeréseként, nyugdíjazása alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést tegnap Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Szű­rös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára és Várkonyi Péter külügy­miniszter. Közönségnappaf zárta kapuit a vásár (Folytatás az 1. oldalról) delegációjával megállapodást kötött, összesen 20 millió svájci frank értékben. A ma­gyar szerszámgépipar egye­bek között magyar—japán kooperációban készülő Yas- da megmunkáló központot és fogköszörűgépeket szállít Kí­nába, míg onnan hagyomá­nyos szerszámgépeket hoz be, olyanokat, amelyeket a ma­gyar ipar már nem gyárt, de a felhasználók igénylik azo­kat. Szabó Imre ipari államtit­kár a vásár tapasztalatait összegezte az MTI munkatár­sának adott nyilatkozatában. Elmondotta: a hazai iparvál­lalatok soha ilyen bőséges kí­nálattal még nem jelentkez­tek a BNV-n, mint az idén. Számos újdonságot vonultat­tak fel, amelyek jól tükrö­zik a hazai műszakiak te­hetségét, teljesítményét. Kü­lönösen nagy érdeklődést váltottak ki azok a műsze­rek, amelyek részt vettek a Vega-programban. A hazai műszaki fejlődés eredményeit reprezentálták a magyar lé­zertechnika legújabb termé­kei: laboratóriumi, orvos­technikai lézerműszerek. A kiemelkedő műszaki telje­sítmények elismeréseként az idén először az Ipari Minisz­térium alkotói díjakkal ju­talmazta a vásárdíjas ter­mékek konstruktőreit. A szakemberek sikeresnek értékelték az Ipari Miniszté­rium által szervezett szak­mai tanácskozásokat. Ezeken öt szakma képviselői, több mint hatszáz vállalatvezető, illetve üzletember találko­zott. folytatott eszmecserét a műszaki fejlesztés gyorsítá­sáról, anyag- és energiataka­rékos technológiák alkalma­zásáról, a termelési szerke­zet további átalakításáról. A korábbinál valamivel keve­sebb üzletkötés volt a vásá­ron, ez azonban nem jelen­ti a szakmai érdeklődés csök­kenését ugyanis nagyon sok olyan tárgyalás volt amely­nek eredményei a BNV után ielentkeznek — mondotta az államtitkár. A SZÉKI (Szolnok Megyei Építőipari Szövette zetek Gazdasági Társulásának Koordinációs Irodája) szajoii közraktára tegnap konténer-bemutatót tartott Szolnokon, a Skála Áruház előtti téren. Iroda és büfé céljára egyaránt használható, könnyen a helyszínre szállítható konténereket mutattak be az érdeklődőknek, „üzemelés" közben (Fotó: Mészáros) A nátriumlámpás ■ _ __ ■ ■ r k. r r ■ ■■ rr k özvilágításé a jövő Kétnapos szakmai szeminárium Szolnokon T ermékszerkezet és korszerűség elsősor­ban — mondhat­ni reflex- szarűen — másban keresi annak okát. A külső körülményekben: gyenge termés esetén a szá­razságban, vagy éppen az ellenkezőjében, a túl sok csapadékban. A megbízha­tatlanul működő termék előállítója az alapanyag egyenetlen minőségére, a is zá Ui tápok pontatlanságára, a munkaerőhiányra hivatko­zik. Az ilyesfajta magyaráz­kodást, pontosabban annak megértő elfogadását, elfo­gadtatását megkönnyíti, hogy az indoklás magvában van némi igazság. A magyar gazdaság irányí­tói és működtetői például a 70-es évek második felében, és a 80-as éveknek egészen az elején többnyire a nem­zetközi politikai és piaci vi­szonyok megnehezülésének tudták be belső gondjaink sokasodását. Tények való­színűsítették az igazukat: a politikai élet hidegfrontja valóban dermesztőleg hatott a külkereskedelemre, meg­erősödtek a protekcionista irányzatok, lehetett rájuk hi­vatkozni, s nem is igaztala- nul, akárcsak a néhány év alatt megtízszereződött nyersolajárakra, a fejlődő országok tekintélyes hánya­da fizetőképességének meg­romlására. Csakhogy meddig hivat­kozhat — mondjuk — a me­zőgazdász az elképesztően szélsőséges időjárásra? Két- három évig, legfeljebb; azt követően már maga is úgy érzi. indokai némileg sántí- tainak. jó esetben is csupán réhzben adnak magyaráza­tot a bajokra. A magyarázat másik részét megtalálni alighanem való­ságos kínszenvedés, hiszen az saját mulasztásaink feltá­rását követeli. Gazdálkodá­sunk irányítói megtették azt Az utóbbi néhány évben el­sősorban már nem a külső, hanem a belső ellentmondá­sokat jelölik meg gazdasági nehézségeink fő ikaiként. önkritikus, mélyen átgondolt nyilatkozatuk úgy hangzik: valóban nehezítik, időnként pedig meg is akadályozzák az üzletkötéseket az admi­nisztratív intézkedések (kon­tingensek születése, magas védővámok), de a legna­gyobb baj az, hogy a hazai termékek tekintélyes része más országok hasonló termé­keihez képest nem korszerű, nem igazán megbízható, és drága. Felhoznak számos példát e vélemény igazolá­sára. Hangoztatják, hogy a vaskohászat ez idő tájt is a világ válságágazata, de szer­ződésekkel igazolják, hogy ennek ellenére a magasan feldolgozott acéltermékek jól eladhatók a fejlett országok­ban is; vaskohászati expor­tunk tehát növelhető lenne, ha a jelenleg előállítottnál jóval több korszerű terméket gyártana, és kínálna a szak­ágazat a külföldi felhasz­nálóknak. Hasonló a helyzet a nemzetközi húspiacon. A húsárak mélyponton vannak, ám a zsírszegény, feldolgo­zott, vonzóan, csomagolt son­káért és más hústermékekért elfogadható árat fizetnek az észak-amerikai és a nyugat­európai kereskedők is. A na­gyobb exportbevétel érdeké­ben tehát bővíteni kell a keresett termékek kínálatát. Hasonló példák tucatjait idézhetnénk fel más szak­ágazatokból is. Ha ily kendőzetlen nyílt­sággal feltárjuk a belső ba­jokat, akkor oldjuk is meg azokat. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mivel az el­határozáson kívül pénz kell hozzá, nem is kevés. Általá­ban véve a termékszerkezet korszerűsítése nem csupán szervezési intézkedéseket, hanem beruházásokat, tech­Ha baj éri az embert nológiai változtatásokat fel­tételez. Ezek gyakran ‘ oly sokba kerülnek, amennyi pénze nemhogy egy-egy vál­lalatnak, de még egy-egy szakágazatnak sincs. A jobbítási elképzelések drágán megvalósítható része a jelenlegi közgazdasági kör­nyezetben csak központi se­gítséggel realizálható. E célt szolgálják a VII. ötéves terv- időszakra meghirdetett, el­fogadott központi fejlesztési programok, amelyek teljesü­lését kedvezményes hitelek­kel, csökkentett adókkal kí­vánja és tervezi elősegíteni a kormányzat. A ráfordítást csökkentő, a technikai hala­dást elősegítő, és más, a társadalom egészét érintő cselekvési programokra fenn­tartott százmilliárdok meg­felelő részéhez e tervidőszak­ban pályázatok útján juthat­nak a gazdálkodó szerveze­tek. Az általuk benyújtott pályázatok közül azok része­sülnek a kedvezményes for­rásokból, amelyek a lehető legkisebb ráfordítás árán a termékszerkezet lehető leg­nagyobb fokú korszerűsítését ígérik. Nem elég, ha az újon­nan kifejlesztett termék — például — olcsó lesz, az is feltétel, hogy ne pazarolja az energiát, a hasonló esz­közökhöz képest könnyebb legyen és azoknál megbízha­tóbban működjön, miközben folyamatos üzeméhez keve­sebb karbantartásra van szükség, és így tovább. Ám más dolog az elképze­lés. és más annak a megva­lósítása. Az előző tervidő­szakokban tapasztalhattuk, elég sok központilag szor­galmazott program csak 'résziben, vagy fiélbldalasan teljesült. Például: a bútor­ipari rekonstrukció eredmé­nyeként ma már bőven van bútor Magyarországon, csak éppen a keresett, a karcsú elemes szekrénysorokból, egyedi darabokból van kevés. Alighanem azért, mert a rekonstrukciót inkább meny- nyiségi szemlélettel készítet­ték elő, és csak részben az igazi piacra tekintettel. Más esetekben nem az előkészí­tés hibádzott, hanem az ér­dekeltség. Minden rendben volt, csak éppen a gyár az, üzem, a művezető és a mun­kás nem akkor járt jól anya­gilag, ha az újat hajtotta, hanem akkor, ha maradt a réginél. Az ellenösztönzés természetesen fékezte, lelas­sította a megújulási folya­matot. Sokszor az árpolitika nem követte, nem követi a célkitűzések diktálta iramot. A vaskos, öntöttvas melegí­tőlappal készülő, következés­képpen energiafaló villany- tűzhelyek ilyen vagy olyan módon ártámogatásban ré­szesülnek, ugyanakkor ener­giatakarékos, igazán korsze­rű, tetszetős főzőalkalmatos- ságok nem is nagyon kapha­tók, ha mégis, akkor dere­kasan megadóztatva, extra- nyereséget biztosítva, ezért fölöttébb, szinte riasztóan drágák. Ugyanez a helyzet a pazarlóan „jó szellőzést” biztosító hagyományos, és a valóban jól záró, energia- takarékos, ám igen drága ablakok esetében is. feltéte­leit, ha­nem az ösztön­zőket, az árrendszert, a vámpolitikát is úgy kellene meghatároz­ni, hogy a tennivalók ne csupán a gyártásban, hanem a kereskedelemben és a fel­használásban is folyamato­san figyelembe veendő cse­lekvési programot jelentsen. Ez utóbbiakat elérő intézke­dések nagyrészt még várató nak magukra, a helyes köz- portfci elképzelések maradék- tRlan megvaüósuliátsa érde­kében reméljük, már nem sokáig. Nemcsak a pályázatok Mónus Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents