Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-23 / 120. szám

xxxvii. évf.120. sz., 1986. május 23., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓ Kinálat nélkül nincs üzlet Eredményes takarmánytermesztés korszerű gépekkel Ovar temetű a VII. és a Vili. századból Kongresszusi köszöntő Jelképet is felfedezhet benne, aki kedvvel keresgél ilyesmit, hogy harmincadik életévébe lépett a KISZ. A jelkép nevezetesen az, hogy harmincasok vagy az e kor­hoz közeledők tagságának jó­szerével derékhadát alkot­ják. Nem kéne-e kicsit meg­fiatalodnia az ifjúsági szö­vetségnek? — tömöríthetnők a kongresszust megelőző or­szágos eszmecsere egyik fő kérdését. Harminc év már tradíció. Ismeretes, hogy a KISZ-ben hosszú esztendők óta if júság- mozgalom-történeti kutatást is folytatnak. A kongresszus feladata viszont az lesz, hogy — bár a hagyományok és tapasztalatok ismeretében és felhasználásával — első­sorban ne múltját, hanem jövőjét faggassa a KISZ. A kulcs ehhez alighanem a legutóbbi fél évtized mélyre­ható elemzésében rejlik. Nemcsak azért, mert minden kongresszus fő hivatása az előző óta lepergett esemé­nyek és folyamatok értékelé­se hanem azért is, mert ez az öt év új feladványok és felismerések sorát produkál­ta. Számos jel mutat arra, hogy a XI. KlSZ-kongresz- szus nem egyszerűen egy lesz a sorban. Ezt nemcsak az említett öt esztendő ese­ménynaplója, a szocialista építés körülményrendszeré­nek változása, hanem az if­júsági szövetségben 1985 no­vembere óta zajló, kongresz- szust előkészítő vita tartal­ma is igazolni látszik. Az álláspontoknak a részletkér­dések szerint — minden iga­zi vitára jellemző módon ■— változatos rajzolatában is felfedezhető központi elha­tározás és helyi szándék ta­lálkozása abban, hogy a kongresszusról egy megerő­södött, a minőségi fejlődés útjára a korábbinál követke­zetesebben lépő KISZ-nek kell kikerülnie. Arra, hogy így legyen, minden eddiginél több az esély. Éppen azért több, mert a fejlődés ugyan most sem pusztán óhajokon dől el, ám a KISZ-t közelebbről-távo- labbról övező politikai és gazdasági valóságot ugyan­csak a minőségi változás szándéka jellemzi. Gondol­junk legfontosabb közös dol­gunkra, a béke ügyére, ame­lyért küzdeni immár nem néhány főhivatású békehar­cos, és kiemelkedő személyi­ség tevékenysége, hanem va­lóban tömegek közéleti sze­repvállalása. A fenyegetett­ség érzetének növekedésével világunk féltése is növek­szik, s kivált érvényes ez az ifjúságra, amelynek számára a béke állapota szinte sze­mélyes ügy. Hiszen a tét is e nemzedék esetében a legna­gyobb, lévén az maga a jövő. S tovább: a békés építőmun­ka társadalmi és gazdasági feltételrendszerének javítá­sára az SZKP közelmúltbeli XXVII. kongresszusa ugyan­csak a minőségi váltás, a gyorsítás programját hirdette meg — olyan programot, amelynek előremozdító hatá­sa korántsem csak a szov­jetunióbeli fejlődésre lesz érvényes. Nemzeti és nem­zetközi feladataink teljesíté­séhez pedig olyan valóság­ban gyökerező, felelősen fo­galmazott dokumentum ad alapelveket és eligazítást, mint az MSZMP XIII. kong­resszusának határozata, amelyben kimondva is és té­telesen kimondatlanul, érte­lemszerűen belefoglaltan azonban ott áll, hogy a vég­rehajtás nemzedékek alkotó közmegegyezését feltételezi. Köztük az ifjúságét. Nagyon tömören ez hát az a nemzetközi és belpolitikai háttér, amely a KISZ ki­emelkedő tanácskozásához politikai alkotásra ösztönző közeget kínál. Lesz miről vé­leményt cserélni, hiszen tud­juk: fejlődésünk jelenlegi szakasza a fő irány szilárd kiépítettsége mellett is szá­mos ellentmondást hordoz. Az ifjúságot tekintve például azt, hogy mai lehetőségeink a gazdaság területén legfel­jebb a megőrzésre kínálnak kondíciót — ám társadalmi feszültségeket kelt és növel, ha a helyzet okát képező hi­ányjelenségek túl nagy mér­tékben terjednek át az élet más területeire. Magyarán például arról van szó, hogy pályát kezdeni a század nyolcvanas éveiben és ná­lunk nem egy diadalmenet, s akinek még nemigen van mit megőriznie, annak ér­tékítéleteiben a , .Szántén tartás” nem igazán vonzó, nem lelkesítő program. Még tovább gondolva az is belát­ható, hogy az ifjúsági moz­galomnak is nehezen lehet teljes értékű aktivistája, akit napi és hosszabb távú gon­dok nyomasztanak, s aki munka után újabb munkát vállal ezek enyhítésére. Talán ezen egyetlen pél­dázatból is kiviláglik, hogy a helyzetből következően ma­gának a KlSZmek is a ko­rábbinál differenciáltabban kell politizálnia. Nincs álta­lában ifjúság, hanem nagyon is konkrét élethelyzet, kör­nyezet és tapasztalatok által formált rétegek és csoportok vannak, sőt ifjúságkutatónak sem kell lenni ahhoz, hogy az ember még ezek mikrovi­lágán belül is , -szóródást” észleljen. Enr»Jj^megfelelő- en „általába;H^BH-munka” sincs, hanem ^^^a konkrét helyzet konkrét elemzésének lenini parancsa szerint — változatos feladatok vannak, amint maga a gyakorlat is változékony. Többek között ezért formálódott a válasz a „milyen KISZ-t akarunk?” vitakérdésre főleg úgy, hogy semmi esetre sem mindent magára vállaló ifjúsági szö­vetséget. Ehelyett politizáló, mar­kánsabb közéleti arculatot hordozó KISZ-re van szük­ség. A megvalósítás minden­képpen az alapszervezetek­ben kell, hogy elkezdődjék. Ha arra van szükség, akár szervezeti változtatásokkal is. Miről van szó? A KISZ helyi közösségei működésé­nek meghatározó színtere az üzemi élet. Ám a gazdaság az utóbbi esztendőkben — tudjuk — jelentősen „át­strukturálódott”. A KISZ- szervezetek azonban zömmel abban a térben maradtak, amelyben voltak. Így a dön­tési centrumok most már gyakorta másutt találhatók, mint ahol a KISZ-alapszer - vezet kifejti tevékenységét. A változtatás annál inkább fontos, mert politikai szer­vezetről lévén szó, a KISZ egyik meghatározó feladata volt és marad az érdekvéde­lem. Az, hogy a jövőben nem akar annyi mindent magára vállalni, mint koráb­ban, e szerepének nem csor­bítását jelenti, sőt. Hiszen a politikai munka „profiltisz­títás” után megmaradó teen­dőkre várhatóan több ener­giát tud majd összpontosíta­ni, mintha kétszer-három- szor annyi feladattal foglal­kozna egyszerre. Talán e néhány téma fel­vázolása is érzékelteti, hogy számvetést készíteni, és a jö­vőért előre tekinteni egy­aránt bőséggel lesz mód a KISZ ma kezdődő kongresz- szusán. Az ott elhatározóto­kon és azok végrehajtásán fél évtized ifjúságpolitikai cselekvése múlik majd. Dél-afrikai támadások Összeül a Biztonsági Tanács Losonczi Pál befejezte finnországi látogatását Lappföldi program — Ünnepélyes búcsúztatás Hazaérkezés Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Mauno Koivisto finn köztársasági elnök és felesége kíséretében a magyar küldöttség tagjaival együtt tegnap Lappföldön tett látogatást. A finn légitársaság DC—9-es típusú különrepü- lőgépén Helsinkiből több mint 800 kilométert utaztak a ven­dégek a Lappföld kapujának nevezett Rovaniemig. A két ál­lamfő a repülőutat is kihasználta, folytatta a baráti beszél­getést a magyar és finn kapcsolatok kérdéseiről, fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Mauno Koivisto elnök jó idegenvezetőnek is bizo­nyult: az északi sarkkörhöz közeledve arról beszélt, hogy ezen a vidéken milyen hosz- szúak az éjszakák szeptem­bertől áprilisig, milyen zord a tél és milyen kemény mun­kát kell kifejteniük az em­bereknek a megélhetés érde­kében. „Talán a legkelleme­sebb időszakban érkeztünk ide, mert néhány napja el­olvadt a hó, tavasz köszön­tött Rovaniemire” — mon­dotta. Rovaniemi feldíszített re­pülőterén ünnepélyesen fo­gadták a két államfőt. Lo­sonczi Pált Asko Oinas, Lapp megye kormányzója, Keijo Jääskeläinen, a Rovaniemi Városi Tanács elnöke és Matti Pelttari Rovaniemi polgármestere üdvözölte. A vendégek gépkocsiba szálltak és a Lapp Házhoz mentek, ahol a város általá­nos iskolásai finn és magyar zászlókat lobogtatva üdvözöl­ték a magas rangú vendége­ket. Az épület a város leg­fontosabb kulturális köz­pontja, alsó szintjén rendez­ték be a lappföldi tartomá­nyi múzeumot. A ház emeleti csarnoká­ban a helyi kamarazenekar a jelenleg itt oktató Hor­váth Gyula magyar karmes­ter dirigálásával Sibelius C-dúr románcát játszotta, amikor Losonczi Pál és Mau­no Koivisto megérkezett. A nagyteremben Asko Oinas kormányzó tartott ismertetőt a területileg Magyarország nagyságú Lapp megyéről, ahol mindössze 200 ezren él­nek. Matti Pelttari a város életéről számolt be, majd ezt követően a tartományi mú­zeumban Raili Huopainen igazgató adott áttekintést a tájmúzeumról. Innen a Marttiini késgyár­ba indultak, ahol Lauri Marttiini igazgató fogadta és kalauzolta a vendégeket. Az üzem gyártmányainak 80 százalékát exportálják, első­sorban az Egyesült Államok­(Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott Minisztertanács Angliában Újabb létszámcsökkentések, fokozédé feszültség A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács tegnapi ülésén a kormány elnöke tá­jékoztatást adott az e hó 19-én Prágában tett baráti munkalátogatásáról. A Mi­nisztertanács a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vet­te. A kormány megtárgyalta az Országos Tervhivatal el­nökének jelentését az 1986. évi népgazdasági terv végre­hajtásának eddigi tapaszta­latairól. Megállapította, hogy lassan halad a követelmé­nyekkel összhangban álló fo­lyamatok kibontakozása, ezért a már megtett intézke­déseken túl továbbiakat ha­tározott el az éves terv meg­valósításának elősegítésére. A Minisztertanács megvi­tatta és jóváhagyta a pénz­ügyminiszter jelentését az 1985. évi állami költségvetés végrehajtásáról és úgy hatá­rozott, hogy azt az Ország­gyűlés elé terjeszti. Egyide­jűleg felhatalmazta a pénz­ügyminisztert, hogy a pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzések elmúlt évi tapasztalatairól szóló jelentést bocsássa az országgyűlési képviselők ren­delkezésére. A kormány áttekintette a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program VI. öt­éves tervi feladatainak tel­jesítését. Megállapította, hogy a kormányprogram végrehajtásának eredménye­ként létrejöttek a korszerű számítástechnikai ipar és a hazai számítástechnikai kul­túra alapjai. A Tudománypolitikai Bi­zottság elnöke tájékoztatta a kormányt a VII. ötéves terv­időszakra szóló országos je­lentőségű kutatási progra­mok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. A Minisz­tertanács a tájékoztatást tu­domásul vette. Üjabb létszámcsökkentése­ket helyeztek kilátásba az állami kézben lévő brit vál­lalatok. Az országos bánya­igazgatóság, a National Coal Board elavultnak minősített további yorkshire-i üzemei­nek bezárását és 4000 bá­nyász elbocsátását, illetve kényszer-nyugdíjazását jelen­tette be. Jóllehet, a york­shire-i bányákban 40 száza­lékkal növelték a termelé­kenységet és a várt 50 mil­liós deficit helyett 21 milliós nyereséget értek el, az NCB folytatja a szanálást. Hiva­talos előrejelzés szerint a kö­vetkező 12 hónap folyamán országosan összesen 10 000 munkaalkalom szűnik meg a bányászatban. A National Bus Company, az országos autóbusz-társaság szintén 10 000 dolgozója elbocsátá- sárta készül. A legfrissebb adatok A Botswana, Zambia és Zimabwe elleni dél-afrikai támadás miatt az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának sürgős összehívását kérte szerdán az afrikai országok nevében Szenegál. Az afrikai országok ENSZ-képviselője, Szene­gál — jelenleg az Af­rikai Egységszervezet soros elnöke — és a „frontorszá­gok” képviselői már meg­kezdték a BT elé terjeszten­dő határozattervezet kidolgo­zását. Kenneth Kaunda zambiai államfő szerdán Lusakában kijelentette: országa, más államokkal együtt, foglalko­zik a gondolattal, hogy kilép a (brit) Nemzetközösségből, amiért „egyes befolyásos tag­államok támogatják a dél-af­rikai rendszert”. szerint 85 milliós rekord­veszteséget jegyző NCB a kiárusítás sikere érdekében hajtja végre a nagyarányú létszámcsökkentést, ami min­den ötödik dolgozóját érinti. Az érintett iparvidékek mind feszültebbé váló han­gulatát — és a konzervatív képviselők egy részének fo­kozódó idegességét is —tük­rözte a hajnali órákba nyúlt kedd esti alsóházi vita. A Munkáspárt kezdeményezé­sére a kereskedelmi hajóépí­tés ügyéről tárgyaltak, és az állami beavatkozást, kor­mánytámogatást, hosszú távú tervezést követelő ellenzéki indíványról szavaztak. A vi­ta során Sir Edward du Cann, a Konzervatív Párt befolyá­sos 1922-es Bizottságának volt elnöke azt fejtegette, hogy a Thatcher-kormány politikája „az ipar kataszt­rófájának története”. Elismerés kimagasló társadalmi munkáért Tegnap délelőtt a megyei tanács dísztermében nyújtotta át Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, Mohácsi Ottó tanácselnöknek azt a díszoklevelet, amelyet megyénk kapott az országos településfejlesztési versenyben elért második helyezésért a Hazafias Népfront Országos Elnökségétől. (Beszámolónk a 3. oldalon) Elutazott Budapestről Viktor Kulikov Viktor Kulikov, a Szovjet­unió rrvarsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka, valamint a kísé­retében lévő Anatolij Grib­kov hadseragtábomok, az egyesített fegyveres erők törzsfőnöke — akik katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tettek ha­zánkban — tegnap elutaztak Budapestről. Látogatásuk so­rán tárgyalásokat folytattak a Honvédelmi Minisztérium­ban, ahol a magyar tárgyaló delegációt Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter vezette; áttekintet­ték az egyesített fegyveres erőkhöz tartozó hadseregek együttműködésének időszerű kérdéseit. Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárhelyettese tegnap a Központi Bizottság székházá­ban fogadta Viktor Kuliko- vot.

Next

/
Thumbnails
Contents