Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-15 / 113. szám
1986. MÁJUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepség a Tiszaföldvári Lenin Téeszben lz eredményes gazdálkodásban nagy szerepük van a szocialista brigádokiak Majoros Károly átadj» a brigád tagjainak a kitüntetést Kitüntetési ünnepséget tartottak tegnap a Tiszaföldvári Lenin Tsz Székhazában. Szőke Ferenc, a szövetkezet pártbizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük Majoros Károlyt, a megyei pártbizottság első titkárát és Varga Sándornét, a Szolnok Városi Pártbizottság első titkárát. Ezt követően Szabó Béla, a termelőszövetkezet elnöke emelkedett szólásra. — Ez a mai ünnepi rendezvényünk alkalmat ad arra — kezdte beszédét a termelőszövetkezet elnöke, — hogy tagságunk élenjáró dolgozói előtt áttekintsük a VI. ötéves tervidőszakban végzett tevékenységünket, ismertessük a következő öt év főbb tennivalóit, és köszöntsük azokat a dolgozókat, munkahelyi kollektívákat, akik az elmúlt időszakban a szocialista brigádmozgalomban kiemelkedő munkát végeztek. Adottságainknak megfelelően évről évre a termőterületünk 60 százalékán termeltünk gabonát, a kedvezőtlen jövedelmezőség ellenére is magas szinten tartottuk az állatállomány, a tej- és hústermelést. Nagy gondot fordítottunk a föld termőképességének fokozására, jelentős erőfeszítéseket tettünk az öntözés fejlesztése érdekében. Hiszen több mint 50 millió forintot, az összes fejlesztési alapunk 15 százalékát fordítottuk ilyen célra, ami az utóbbi három év aszályos időjárásában hozzájárult a termés megmentéséhez. Ezt követően Szabó Béla arról beszélt, hogy az elért eredmények nagy mértékben köszönhetők annak az ötszázharminchárom szocialista brigádtagnak, akik 33 brigádba tömörülve, aktív segítői a termelőszövetkezet munkájának. Közülük is kiemelkedik az 1-es kerület gépműhelyében dolgozó Május 1. MHSZ Szocialista Brigád, amely 1981-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet nyerte el, és azóta is az élmezőnyhöz tartozik, ök nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a tnűhely kevebebb létszámmal oldja meg a növekvő javítási feladatokat. Az öt év alatt benyújtott 21 újításukkal az alkatrészek felújításával jelentősen csökkentették a javítási költségeket. Ezek közül is kiemel- 'kedik a már kidolgozott és •bevezetett teljesítménydíjas gépjavítási normakönyv megalkotása, melyet eddig már 458 termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság vásárolt meg és sikerrel alkalmaz. A termelőszövetkezetnek 3 év alatt több mint 2 millió forint bevételt hozott az újítás értékesítése. A brigádot az elmúlt öt év tevékenysége alapján május elseje alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. A VII. ötéves tervről szólva a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a terv- ciklusban összesen mintegy 400—480 millió forintos beruházással kívánják növelni, illetve javítani termelőkapacitásukat, s 1990-re 900 milliós árbevétel és 78—80 milliós nyereség elérését tűzték ki célul. A termelőszövetkezet elnökének beszéde után került sor a kitüntetések átadására. Majoros Károly a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést nyújtotta át Múzsái Jánosnak, Bohus Lászlónak, Bandúr Árpádnak, Sinka Gyulának, Hasznos Józsefnek, tLakatos Jánosnak, Szekeres Lászlónak, Vincze Zoltánnak és Hirt Józsefnek. Mucsi Pál Kiváló Munkáért, Papp Ferenc pedig TOT Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. A megyei pártbizottság első titkára gratulált a kitüntetetteknek, majd a következőket mondotta: — Nem hiszem, hogy ebben az országban sokan részesülnek a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetésben. Keményen meg kellett dolgozni ezért, hiszen egy jó gazdaságban a legjobbnak lenni nem kis dolog. Manapság a gazdálkodásban elsőrendű feladat az energiával, az anyaggal való takarékosság, de Önök a jó szóval az újító kedvvel, az akarattal, a szorgalommal nem takarékoskodtak. Ennek eredménye a most átadott kitüntetés. Ezt követően még további kitüntetések és elismerések átadására került sor. Drágák a diabetikus készítmények Az élelmiszerek ellenőrzésének tapasztalatai Ülést tartott a Fogyasztók Megyei Tanácsa Tegnap délelőtt Szolnokon, a Hazafias Népfront városi bizottsága székházában a Fogyasztók Megyei Tanácsa a diabetikus és az egészséges táplálkozást elősegítő kalóriaszegény élelmiszerek megyei kínálatáról, választékáról, minőségéről, illetve áráról tanácskozott. A tanács tagjai az előzetes írásbeli jelentés, valamint a szóbeli kiegészítések alapján megállapították, hogy tőkehúsból és húskészítményekből általában jónak ítélhető az ellátás. Ugyanakkor jelzések érkeztek arról is, hogy a kisebb településeken az olcsóbb húsfélékből legfeljebb a szállítást követő rövid időszakban akad a pultokon. Többen változatlanul kifogásolják, hogy az árusított húsok sok zsírt tartalmaznak, holott a két termék közötti ár megközelítőleg sem azonos. A baromfiipari készítmények választéka egyre kedvezőbb; a tej- és tejtermékek árukínálata is megfelelő, bár a tapasztalatok szerint a zsírszegény tej — elsősorban az íze miatt — nem nyerte meg a vásárlók tetszését. A kenyér- és pékáruk választéka évről évre bővül, és táplálkozási szempontból egészséges változatokat —ti- szatáji, alföldi barna, vikend kenyér stb. — is forgalmaznak. Ugyanakkor kevés a rozskenyér. A diabetikus élelmiszerek, sütemények iránti kereslet növekedne, de a magas árak lefékezik a forgalmat, holott egészségi állapotuk miatt főleg a nyugdíjasok fogyasztanák, akik közül az alacsony nyugdíjjal rendelkezők nem nagyon tudják megvásárolni. Az időszakonkénti árubemutatók sem javítanak a helyzeten, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a bemutatott termék gyorsan eltűnik az üzletek polcairól. Az okokat boncolgatva a termelők és a kereskedők általában egymásra mutogatnak. Az egészséges táplálkozás egyik fontos követelménye az is, hogy milyen minőségű termékeket fogyaszt a megye lakossága. A Szolnok Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás szakemberei tavaly ezernégyszáz- hatvannégy tételt ellenőriztek, és a vizsgált termékek 10,3 százalékát kifogásolhatónak minősítették. Elsősorban összetételbeli, tömeg-, jelölési- és mikrobiológiai hibák, hiányosságok miatt. Így ebbe a kategóriába került a hústermékek 12,6 százaléka. (Az országos átlag 11,1 százalék.) A baromfiipari termékeknek 8,9, míg a tej és tejtermékeknek 13,9 százalékát minősítették kifogásolhatónak. Az utóbbinál az országos átlag 11,2 százalék. A tejfélék 21, a túró 15, a vaj 13 százaléka kifogásolt volt, míg a tejszínnél és a tejfölnél egyetlen ehhez hasonló észrevételt sem tettek. A sütőiparban az ellenőrzött termékek 20,4 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. (Itt az országos mutató 17,1 százalék.) Elgondolkoztató viszont, hogy a vizsgált kenyerek 29,6 százalékánál vagy súlyhiányt vagy jelölési hibát, esetleg egyéb hiányosságot észleltek. A hozzászólások, illetve tapasztalatok alapján a tanácskozás résztvevői a következő észrevételeket, javaslatokat összesítették: A diabetikus élelmiszerek fogyasztói árát mindenképpen mérsékelni kell, hogy a rászorulók kivétel nélkül hozzájuthassanak. Ezeket a termékeket a jelenlegi gyakorlattól eltérően a többi árutól el kell különíteni, illetve külön jelzéssel jobban felhívni rájuk a figyelmet. Egyúttal kérték a gyártóktól, bővítsék a kínálatot, a hírközlő szervektől pedig azt, hogy sajátos eszközeikkel továbbra is segítsék az egészséges táplálkozás érdekében kifejtett társadalmi erőfeszítéseket. A javaslatokat továbbították a Fogyasztók Országos Tanácsához is. EZ ÍGY MÉM MEGY Csökkentett munkaidő, régimódi tempó? Magyarországon 1945-ben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendelte el a 48 órás munkahét általános bevezetését, és ez kisebb módosításokkal 1968-ig érvényben maradt. A gazdaságirányítási reform nyitásával egyidejűleg megkezdődött a 44 órás, kéthetenként öt napos munkahét meghonosítása, 1981-től pedig fokozatosan áttértünk a 42 órás, 5 Ámde hazánk csak a munkaidő hossza tekintetében közelítette meg a fejlett tőkésországokat, a gazdasági fejlettség szintjében fennálló korábbi különbségek kevéssé változtak. A viszonylag rövid idő alatt végrehajtott, egymást követő munkaidő- csökkentések nem jártak együtt az állóeszköz-kihasználás javulásával. A munkaidőn belüli veszteségidő, a belső tartalék változatlanul nagy, és a termelékenység növekedése sem pótolta teljesen a kieső munkaidőalapot — állapítja meg Idő és munkaidő című tanulmányában (Közgazdasági Szemle, 1985. novemberi számában) Tímár János, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára. <— Fontos tehát, hogy a kialakult munkaidő intenzívebb kihasználására törekedjünk, s — a lehetőségekhez és a szükségletekhez képest — az üzemidő ésszerű növekedését, vagyis az állóeszközök jobb kihasználását is elérjük. Ezt sürgeti az is, hogy 1980 óta több mint 7 százalékkal csökkent a szocialista szektorban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak által ledolgozott munkaórák száma, mivel a munkaidő- csökkenést már nem egyenA felsoroltak közül természetesen az első gazdaságnak (a szocialista szektornak) van meghatározó szerepe és jelentősége a társadalmi-gazdasági fejlődésben, mivel ide tartozik az ország állóeszköz-állományának túlnyomó része, méghozzá a legkorszerűbb, legtermelékenyebb gépek és berendezések, — hangsúlyozza Tímár János tanulmányában. Ebből megismerhetjük a társadalmi újratermelés időalapjának megoszlását is. Az adatok szerint a szocialista szektor munkaidőalapja 1984-ben 9,1 milliárd óra volt. Ehhez kell hozzászámítani a közlekedésre fordínapos munkahétre, majd 1984 óta az iparban, az építőiparban és az államigazgatásban 40 órás a munkahét. Mindannyian örültünk ezeknek az intézkedéseknek, és egyetértettünk azzal, hogy a rövidebb munkaidőt jobban ki kell használnunk, és a termelékenység növelésével kell ellensúlyozni a munkaidő csökkentését. súlyozza ki a dolgozók létszámának növekedése. (1980 óta mintegy 4 százalékkal csökkent a szocalista szektoriban fcjglalkoztatottak száma.) A gazdaságilag aktív népesség 96 százaléka dolgozik a szocialista szektorban. Ez a gazdaság azonban a társadalmi termelés teljes folyamatát átfogó munkatevékenységnek csupán egy részét foglalja magában. Bármilyen fejlett is egy ország ipara, és társadalmi-gazdasági rendszere, tartósan fennmarad a háztartási munka, amelyet az aktív keresők és az eltartott családtagok együtt végeznek el. A háztartást a gazdasággal a közlekedés köti össze: az utazgatásra fordított idő nagyobb részét a munkába járás veszi igénybe. Ezen túlmenően az első gazdaság, vagyis a szocialista szektor és a háztartás közé ékelődik be a második gazdaság, amin a szocialista szektoron kívül végzett valamennyi jövedelemszerző vagy kiadást megtakarító munkatevékenységet értjük. Ide tartozik például a háztáji gazdaság, a magánkisipar, az üzemi munka után végzett ipari szolgáltató tevékenység, köztük a „fusizás” és több más. tott mintegy 3 milliárd órát, amelynek nagyobb részét a munkába járás veszi igénybe. A munkába járás a szorosan vett munkaidőt átlagosan mintegy 20 százalékkal hosszabbítja meg. Az átlagos utazási idő azért is olyan hosszú, mert Magyar- országon a foglalkoztatottak egyötöde ingázik. Rendkívül sok időt, évente 8 milliárd órát, — ami megközelíti a szocialista szektor időalapját —, fordítunk a háztartási munkára, melynek terheit ma is nagyobbrészt a nők viselik, miközben az ipari fejlődés, különösen a szocialista iparosodás, a nőket a férfiakhoz hasonló módon és mértékben vonta be a „gazdaságiba”. A kettős műszak terhei viszont eliháríthatatlanul nyomot hagynak a nők munkahelyi tevékenységén, a háztartási munkán, és a családi életen. A megoldás egyrészt az lenne, hogy az iskolai neveléssel és a társadalmi ráhatással késztetnénk a férfiakat a háztartási munkában való fokozottabb részvételre. Másrészt széles körben el kellene terjeszteni a rész- munkaidős foglalkoztatást, mert ez lehetővé tenné a munkahelyi és a háztartási munka johb összeegyeztetését. A részmunkaidős foglalkoztatásnak sok előnye van a vállalatok számára is. A társadalmi újratermelés sajátos és fontos szektora a második gazdaság, melynek időfelhasználása az első gazdaság időalapjának mintegy felét teszi ki, 4,6 milliárd órát 1984->ben. Ennek a tekintélyes mennyiségnek kétharmada a mezőgazdasági kistermelésre jut, 10—15 százaléka egyéb jövedelem- szerző munkákra, 20—35 százaléka pedig a háztartásban végzett építő, javító, karbantartó tevékenységre megy el. A legfontosabb: az első gazdaság Elgondolkodtató, hogy amíg a hagyományos háztáji gazdaságok munkaidőteljte- sítménye tartósan csökken az évek során, addig ezzel párhuzamosan jelentősen nő a nem mezőgazdasági dolgozók kisegítő gazdaságaiban végzett munka időtartama, és így növekszik a kettős státuszú dolgozók aránya. Ám minél kiterjedtebb és jövedelmezőbb e modem kétlakl munka, annál nehezebb az indokolt teljesítménykövetelmények érvényesítése és anyagi ösztönzése az első gazdaságban. Az ellentét feloldására oly módon kell támogatni a második gazdaság társadalmilag hasznos tevékenységét, hogy előmozdítsák az intenzív árutermelők önállósodását, s ezzel a kettős státuszú munkavállalók arányának fokozatos csökkentését. Az időkutatás fontos tanulsága: a társadalom akkor gazdálkodik jól az idővel, ha mindenekelőtt a létalapját képező első gazdaságot készteti hatékonyabb és jövedelmezőbb munkára. Ez alapozná meg a munkaidő további csökkenését, és a tényleges szabadidő növekedését. Imre Erzsébet A professzor vólemónye A konyha rabságában A Mezőgép cibakház] üzemébe .szlovák exportra eddig 50 darab SB 220 típusú adaptert szállítottak. Képünket az utolsó simításokat végzik a gépeken <T. Z.) D. Sz. M.
