Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
Fokozott erőfeszítéseket az export bővítésére (Folytatás az 1. oldalról) tani egyszersmind fel kell gyorsítani a technikai fejlődést. Elmondta, hogy a következő években erőteljesebben kívánják fejleszteni a közúti járműgyártást, az elektronikai alkatrészek és termékek gyártását, a biotechnológiát, egyes könnyűipari ágazatokat, a vegyiparon belül pedig a növényvédőszerek és a finom vegyi pari termékek termelését. A miniszter rendkívül fontosnak mondotta a vállalatok közötti információcsere hatékonyságának javítását és a kooperációs fegyelem lazaságainak felszámolását is. A tanácskozáson felszólalt Maróthy László is. A miniszterelnök-helyettes a párt Központi Bizottsága, és a kormány nevében köszöntötte a részvevőket. Majd arról szólt, hogy az ipar meghatározó szerepet tölt be a népgazdaságban, hiszen az ipari ágazatokban dolgozik az aktív keresők egynegyede, az iparban található a népgazdaság állóeszköz-állományának egyötöde. Az ipar biztosítja a nemzeti jövedelem 40 százalékát, az össziki- vitel csaknem 70 százalékát. Kifejtette, hogy az előző tervidőszakban a talponma- radás programja valósult meg. a gazdaság intenzívebb kibontakozása még előttünk áll, s ennek érdekében rendkívül nagy erőfeszítésekre van szükség mind az ipar- irányításban. mind a vállalati gazdálkodásban. Rámutatott, hogy 1985-ben az ipari kivitel bővülése az export struktúrájának kedvezőtlen irányú változásával, hatékonyságának romlásával párosult. 1986 első negyedében nem csökkentek a gondok, a konvertibilis kivitelben további érzékeny veszteségek érték a gazdaságot. Annak érdekében, hogy a népgazdaság idei célkitűzései valóra váljanak — ami egyúttal megalapozza a VII. ötéves terv sikerét is —, termelékenyebb. jobb minőségű munkára van szükség. Gyorsítani, fokozni kell a szelektív fejlesztést, rangsorolni az erőforrások felhasználását. Ezután arról szólt, hogy a kormány, a hibákat számba véve nem mutogat a vállalatokra; tőlük színvonalasabb munkát vár. Ennek jobb feltételeit a kormány az irányítási rendszer további korszerűsítésével. az irányítói m.unka hatékonyságának javításával, a kormányzati szervek cselekvési-szemléleti egységének erősítésével kívánja megteremteni. A miniszterelnök-helyettes kifejtette, hogy megfelelő mozgásteret és működési feltételeket kell teremteni a vállalatok számára, mert csak így biztosítható az eddiginél aktívabb és hatékonyabb vállalati gazdálkodás. Végül arról szólt, hogy a párt XIII. kongresszusán elhatározott célok megvalósítása érdekében, a világpiachoz igazodó gazdálkodás feltételeit biztosító irányítási mechanizmust tovább kell fejleszteni és fokozottan ki kell bontakoztatni a demokratizálódás folyamatát. Ez azonban nem egyirányú utca — mondotta —, a jogok mellett kötelezettségek is vannak, s ezek csak együtt érvényesíthetők személyi és anyagi felelősség terhe mellett. A tanácskozáson felszólalt Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára is. El-* mondta, hogy a sűrűsödő vállalati gondok — a korszerű technika hiánya, a létszámproblémák és a nehéz pénzügyi helyzet — sok esetben olyan visszhangot váltanak ki még a vállalatvezetők soraiban is, amelyek túl hangsúlyozzák a hibákat. Meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi vállalati vezető a kibontakozást keresi, de — mint mondotta — nem mindegy, hogy melyik utat választják, s mi bizonyul később is helyesnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyre sürgetőbb az ipari termelés megújulása, mert ma még évente legfeljebb 2—3 százalékot tesz ki a termelésben az új árucikkek aránya, s alig egyszázaléknyi gyártmány az, aminek gazdaságtalan gyártását megszüntetik. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke felszólalásában a vállalati kapacitások egyre romló kihasználtságára figyelmeztetett. E téren tavaly rosszabb volt a helyzet, mint bármikor. A nehéz helyzetben levő vállalatokról szólva hangoztatta, hogy nem elegendő őket csak pénzügyi eszközökkel segíteni; ilyen támogatással legfeljebb egy-egy évvel hosszabbíthatják meg működőképességüket. A megoldást az jelentheti, ha a vállalatokat olyan struktúraváltási program kidolgozására és végrehajtására ösztönzik, amely hosszú távon megteremti munkájuk gazdaságosságainak feltételeit. Az ipari vezetők tanácskozása Kapolyi László zárszavával ért véget. Lakótelep korszerű építőanyagokból (Folytatás az 1. oldalról) nológiáját az ÉVM egy mintalakótelepen kívánta megvalósítani és széleskörűen bemutatni. A minisztérium leiképzeléseivel szerencsésen találkozott a Jászberényi Városi Tanács szándéka, vagyis az Érparti lakótelep teljesen közművesített területen korszerű, csoportos lakások építése. Az újszerű vállalkozás sikerét a megyei és városi párt- és tanácsi vezetők támogatása, valamint az OKISZ közreműködése garantálta. Tegnap délelőtt ünnepélyes alapkőletétellel megkezdődött Jászberényben a mintalakótelep építése. Az eseményen megjelent vendégeket: Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minisztert, Majoros Károlyt, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkárát Mohácsi Ottót, a Szolnok Megyei Tanács elnökét, Mészáros Vilmost, az OKISZ elnökhelyettesét, Szabó Istvánt, a Jászberényi Városi Pártbizottság első titkárát és a megvalósításban részt vevő valamennyi szerv vezetőjét, képviselőit — Búzás Sándor, a Jászberényi Városi Tanács elnöke köszöntötte. Somogyi László méltatta az országosan is példaként szolgáló területelőkészítést, a helyi és a megyei erők összefogásával felhasználásával megvalósítandó kezdeményezést. Ezt követően Novotni Já- nosnétól, az építőipari szövetkezet elnökétől átvette a mintalakótelep tervdokumentációját és a megjelent napilapokat tartalmazó urnát, és elhelyezte a leendő központi téren kialakított alapkörben. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter Majoros Károly és a vendégek kíséretében ezután megtekintette az építőipari szövetkezet által készített hűtőgépgyári lakótelepet, a PEVA-techno- lógiával kiváló minőségben elkészített lakásokat. Az ünnepélyes esemény délután a mintalakótelep sorsáról szóló konzultációval zárult. Az ünnepség előtt, a délelőtti órákban a kivitelező Jászsági Építőipari Szövetkezet Ady Endre úti székházában az építésben közreműködő intézetek, építőanyaggyártó cégek közreműködésével a kivitelező vállalatok, szövetkezetek, valamint a sajtó képviselői részére sajtótájékoztatót tartottak. L. P. Fő feladataink a VII. ötéves tervben Vannak döntések amelyek hosszú évekre meghatározzák cselekvéseink irányát, feltételeit, korlátáit; hatásukat nemcsak a végrehajtás során, hanem a távolabbi jövőben is érzékeljük. A megyei tanács legutóbbi ülésén ilyen döntéseket hozott Szolnok megye VII. ötéves terület- és tanácsi gazdaságfejlesztési koncepciójáról és a közoktatás VII. ötéves tervi fejlesztésének társadalmi-gazdasági programjáról. A közoktatás fejlesztésének fő feladatai beépülnek az átfogó megyei tervekbe, azok elválaszthatatlan részei. Mi indokolta mégis, hogy külön program is került a tanácstestület elé? A válasz a köznevelés-közoktatás társadalompolitikai jelentőségében rejlik: abban, hogy a jövő társadalmának minőségét döntően az határozza meg, mit tudnak adni oktatási, nevelési, közművelődési intézményeink a ma még óvodába, iskolába járó nemzedéknek; van-e határozott és egységes (de nem egyforma) célrendszerünk, megteremtettük-e az ezek megvalósításához szükséges feltételeket és eszközöket, van-e elegendő felkészült munkatársunk, akikkel a végrehajtás során együtt dolgozhatunk. Ma, amikor életünk egyik kulcskérdése a gazdasági fejlődés folyamatának meggyorsítása lett, s törekszünk — mert törekednünk kell — mindent a gazdaságosság szempontjából mérlegelni, különösen fontos hangsúlyoznunk: a gazdasági fejlődés jövőjét is döntő mértékben befolyásolja a közoktatásunk állapota. A társadalom által támasztott igények és követelmények nagysága, valamint az anyagi feltételek korlátozott volta között napjainkban igen jelentős ellentmondás feszül, mutatott rá a tanácsülésen az egyik hozzászóló — ennek az ellentmondásnak bizonyos feloldása, a korlátozott lehetőségek minél racionálisabb kihasználása volt a program készítése során az egyik legfontosabb célunk. A felszólaló tanácstagok és meghívott vendégek szavai megerősítették: szükség volt a komplex program elkészítésére; megfogalmazták azt is, hogy a végrehajtásban számíthatunk, a legszélesebb körű társadalmi összefogásra csakúgy, mint az előző tervidőszakban. A tanácsülésen és az azt megelőző széles körű társadalmi vitában elhangzott javaslatokat beépítettük a megyei tanács által elfogadott feladatrendszerbe, s a végrehajtás folyamatában is hasznosítani fogjuk valamennyit. A tervidőszakban az általános és a középfokú iskolákban egyaránt magas lesz a tanulólétszám, ezért kiemelt feladatunk a nagy létszámú korosztályok iskoláztatásával összefüggő mennyiségi igények kielégítése, amit azonban össze kell kapcsolnunk színvonalemeléssel is. Az iskolára történő előkészítés kulcskérdése az óvodákban folyó munka. A tervidőszak végére biztosítani kívánjuk a 3—6 éves korosztály teljes óvodáztatását. Még nagyobb gondot kívánunk fordítani az iskola- érettségi vizsgálatok színvonalának tartalmi, módszertani javítására, a nevelési tanácsadás feltételeinek bővítésére. A VI. ötéves terv során jelentős eredményeket értünk el az általános iskolai oktatás feltételeinek megteremtése terén. Ez a folyamat azonban nem fejeződhet be, szükséges még — helyi tanácsi erőből — mintegy 100— 120 általános és kisegítő iskolai tanterem létesítése. Rendkívül, fontos, hogy a tervezett tanteremfejlesztések megvalósuljanak, mert csak így tudjuk a tervidőszak végére megszüntetni a váltakozó tanítást, ami a minőségi munkát nagyon nehézzé teszi. A tanteremfejlesztések mellett tornatermek kialakítását is tartalmazzák a helyi tervek — ismeretes, hogy a kis települések ehhez megyei forrásból céltámogatást kapnak. A kis községek iskoláinak fejlesztése, korszerűsítése során arra kell törekednünk — erősítették meg a tanácstagok —, hogy fokozatosan létrejöjjenek a több funkcióra (nevelési, oktatási, köz- művelődési, sport) is alkalmas épületek, amelyek jobban szolgálhatják az egész település kulturális alapellátását. Megyénkben jó néhány olyan általános iskola van, amely különösen nehéz körülmények között dolgozik. Olyan kimutatást készítettünk ezekről, amelyben megjelöltük, mely területekre koncentrálódnak nehézségeik. Ezeket az iskolákat — most már az összetevők ismeretében — megkülönböztetett mértékben kell fejlesztenünk nemcsak megyei, hanem elsősorban helyi erőforrásokból. Közös érdekünk ez, hiszen felzárkóztatásukat, a bennük tanuló gyermekek esélyegyenlőségének növelését csak így érhetjük el. A tantervi követelmények eredményesebb teljesítése érdekében különösen nagy gondot kell fordítanunk az óvodai és az iskolai, valamint az iskolai oktatás egyes szakaszai közötti átmenet zökkenőmentesebbé tételére. A tanévvesztések csökkentése, a magasabb színvonalú nevelő-oktató munka megvalósítása érdekében előre kell lépnünk a differenciált képességfejlesztés javítása területén. Ezért csökkentenünk kell — különösen az általános iskola kezdő szakaszában — az osztálylétszámokat, ki kell terjesztenünk az egész napos foglalkoztatást és meg kell kezdenünk olyan munkatársak (ún. pedagógus segéderők) alkalmazását, akik a magasabb szakképzettséget nem, de bizonyos pedagógiai kultúrát és érzéket igénylő iskolai tevékenységi formákban történő részvételükkel valamelyest tehermentesíthetik a szakképzett pedagógusokat. Lehetőségeinkhez mérten fejlesztenünk kell a gyógypedagógiai és a kisegítő iskolai oktató-nevelő munka feltételeit, bővítenünk intézményrendszerét. ű művelődési és a kereskedelmi ágazat szoros együttműködésével, a gyermekétkeztetést végző vendéglátó vállalat és az áfészek összehangolt fejlesztési tervével szeretnénk kiterjeszteni a tanulók iskolai és iskolán kívüli étkeztetésének lehetőségét. A középfokú oktatás fejlesztése — demográfiai okokból — társadalmi-gazdasági programunk legalapvetőbb része. Hosszú előkészítő munka után alakultak ki az erre vonatkozó terveink, amelyekben a helyi elképzelések, a megyei és országos célkitűzések összhangját sikerült megvalósítanunk. A hetedik ötéves terv végén mintegy 3700-zal több tanulót kell a megye középfokú intézményeiben elhelyeznünk, ehhez legalább 74—75 tantermet kell létesítenünk. A tanteremfejlesztéssel párhuzamosan szükséges a diákotthoni helyek növelése is, erre azonban nagyon szerény lehetőségeink (mintegy 400 hely) vannak. A tervezett tantermek és kollégiumi helyek kialakítása, bővítése a megyei és helyi erőforrások koncentrált, takarékos felhasználásával valósítható csak meg. Nagy terheket ró ránk a tanműhelyek gép- és műszer- beszerzése, a meglévő gépek felújítása, karbantartása. Megyei kereteink igen szű- kek, jelentős vállalati segítségre számítunk a minimálisan szükséges gép-, műszer- és tanműhelyi fejlesztés megvalósításához. E fejlesztésekkel párhuzamosan fontosnak tartottuk a középfokú iskoláztatás belső arányainak korszerűsítés’ét is. Mivel a gimnáziumok elsődleges feladata a felkészítés a felsőfokú továbbtanulásra, csökkentenünk kell az iskoilák közti színvolnalkü- lönbségeket, fejlesztenünk szükséges a fakultációs rendszert. Lényeges feladat, hogy a tovább tanulni nem kívánók számára olyan gyakorlati fakultációs lehetőségeket biztosítsanak az egyes intézmények, amelyekkel elősegíthetik a végzett tanulók munkába állását. Szakközépiskoláink jelentős részének funkciója kiegészült a technikusképzéssel. Megyénk — igazodva a hagyományokhoz, s figyelembe véve a szakember- igényt — az országos átlagnál jóval nagyobb arányban kezdett hozzá az új típusú képzés megvalósításához. A feltételek megteremtéséről gondoskodnunk kell — a feladatok megoldásában számítunk a képzésben érdekelt vállalatok, üzemek közreműködésére. A technikus- képzés mellett a gazdasági környezet igényeihez igazodva új képzési profilokkal is bővültek szakközépiskoláink (építőipari, számítás- technikai, műszerész, számítástechnikai folyamatszervező, gépészeti, idegen nyelvi levelező). Szakmunkásfcépzű iskoláinknak biztosítaniuk kell a gazdaság számára a jelenleginél megalapozottabb általános és szakmai műveltséggel rendelkező szakmunkások képzését. A képzés fejlesztésének egyik fő célkitűzése, hogy egyre több szakmát érettségit is adó szakmai középiskolákban lehessen oktatni, ezért az új szakmunkásképző intézeteink létesítését, illetve a régebbiek bővítését ezt figyelembe véve kell megvalósítanunk. A komplex feladatrendszert tartalmazó társadalmigazdasági program megjelöli a nevelő-oktató munkának azokat a fő területeit is, amelyeken különösen jelentős eredményeket kell elérnünk valamennyi iskolatípusban. A nyelvi kultúra fejlesztését mindennapi munkánk középpontjába kell állítanunk. Az anyanyelvi nevelés eredményesebbé tétele érdekében nemcsak az alternatív tantervi programok megvalósításába bekapcsolódó iskolák körét szükséges bővítenünk, hanem a nevelés különböző lépcsőfokain az óvodától az iskoláig minden alkalmat meg kell ragadnunk az anyanyelvi kultúra javítására. A nyelvi kultúra részének tekintjük az idegennyelvi ismeretek mind szélesebb körű elsajátítását is. Részletes megyei programunk van a továbbképzés hogyanjára vonatkozóan, amely tartalmazza a korszerűsítés minden elemét, — ezek sorába tartozik a két tannyelvű gimnáziumok (Jászberény, Szolnok) létesítésének előkészítése is. Szinte valamennyi hozzászóló hangsúlyozta az egészséges életmódra nevelés feltételei javításának fontosságát. A programban megfogalmaztuk: a művelődési, egészségügyi és sportágazat együttműködése nélkül nem valósítható meg a tornateremfejlesztési program, a mindennapos testnevelés ki- terjesztése, a gyógy- és köny- nyített testnevelés átfogó megyei rendszerének kialakítása, az iskolaorvosi hálózat eredményesebb működtetése. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy ezek — bármilyen nagy anyagi ráfordítás testesül is meg bennük — önmagukban nem lehetnek garanciái egy egészséges nemzedék felnövekvésének. Család és iskola, pedagógusok és orvosok, társadalmi és tömegszervezetek összefogása nélkül aligha léphetünk előre ezen a területen. Napjaink iskolájában biztosítanunk kell a tanulók számára a számítástechnikai alapismeretek elsajátításának lehetőségeit. A megyei párt-végrehajtóbizottság iránymutatása alapján konkrét program készül a számítástechnikai oktatás fejlesztésére vonatkozóan. Egyre nagyobb gondot kell fordítanunk a tanulók differenciált foglalkoztatására. Törekednünk kell arra, hogy a gyengébb képességű tanulók is elsajátítsák és rögzítsék a legszükségesebb alapismereteket, a kiemelkedően tehetséges gyermekek képességfejlesztése érdekében pedig nemcsak a meglévő lehetőségeket kell jobban kiaknáznunk, hanem keresnünk kell a módját újabb tartalmú és módszerű tehetséggondozó programok bevezetésének is. A nevelő-oktató mvjpka eredményességét, formáinak gazdagítását a közoktatási és közművelődési intézmények tervszerű együttműködésével, átgon. dőlt munkamegosztásunk kialakításával is fokoznunk kell. A feladatok megvalósításához szükséges személyi feltételek az óvónők és a tanítók tekintetében biztosíthatónak látszanak. Arra azonban számítanunk kell, hogy az általános iskola felső tagozatán, a gyógypedagógiai oktatásban és a középfokú intézményekben gondjaink lesznek a szakemberellátottsággal. A pedagógushiány mérséklése érdekében minden településen — a helyi körülmények adta lehetőségek maximális kihasználásával — növelnünk kell a pálya vonzerejét és megtartóképességét. A tanácsülés felhívta a helyi tanácsok figyelmét, hogy készítsenek konkrét tervet a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítására. Közoktatási intézményeink eredményes működésének elengedhetetlen feltétele az irányítás korszerűsítése. A megyei és körzetközponti irányításban az elvi, segítő, szolgáltató jellegű elemeket kell erősítenünk úgy, hogy ezeknek és az ellenőrzésnek a fejlesztésével a legfontosabb tartalmi célok megvalósítását segítsük elő. A helyi irányításban elsősorban az operativitásnak kell érvényesülnie, az intézményeknek pedig felelősségteljesen élniük kell a számukra biztosított önállósággal. A művelődés-irányítás valamennyi területén erősítenünk kell a demokratizmust, meg kell valósítanunk a jogok és kötelességek érvényesítését úgy, hogy az egyaránt szolgálja a munka színvonalé* nak, eredményességének emelését s a jó munkahelyi légkört. Ennek érdekében át kívánjuk rendezni (de nem átszervezni), ezzel párhuzamosan stabilizálni a megyei és körzetközponti irányító szervek, valamint a Pedagógus Továbbképző Intézet hatáskörét, feladatait: kialakítjuk a szaktanácsadói rendszert, korszerűsítjük a továbbképzés megyei rendszerét, megerősítjük a bázisiskolák hálózatát, gondoskodunk arról, hogy egy-egy igazán jó, követendő módszer, eredmény megyénk pedagógusainak mind szélesebb körében váljon ismertté, adaptálhatóvá. Nincs módunk, hogy fejlesztési programunk minden területét részleteiben ismertessük, azt azonban minden bizonnyal tükrözik a leírtak, milyen bonyolult, nehéz, felelősségteljes feladatok megoldása van ránk bízva. ű határiul csak akkor válik valósággá a tervidőszak végére, ha a helyi tanácsok ennek szellemében készítik el saját terveiket, s ezek alapján megvalósítják a csak általuk megoldható feladatokat. A tanácsülés határozata valamennyiünket kötelez: pedagógusokat, tanulókat, szülőket, szakembereket, mindenkit, akinek saját munkaterületén valamilyen formában részt kell vállalnia a feladatok végrehajtásából: mindenkit, aki érdekelt abban, hogy egészséges, művelt, az emberi értékeket tisztelő, megtartó fiatalokat neveljünk. Ormösgy Ildikó a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese
