Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

Éljen pártunk és népünk egysége! Elismerés a jó munkáért I Kádár János Angyalföldön té Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja átadja a Nemzeti Zászlót Bálint Ferenc tanácselnöknek (Folytatás az 1. oldalról) rehajtó Bizottsága 1985. már­cius 18-i ülésén úgy döntött, hogy a városok településfej­lesztési versenyében ismét Szolnoknak ítéli oda, immár harmadszor és végérvénye­sen a Vándorzászlót, s a vele járó 800 ezer forint ju­talmat. Az ünnepi együttes ülés kitüntetések átadásával zá­rult. A Minisztertanács által alapított Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést ketten, a városi tanács Társadalmi Munkáért jelvényének arany fokozatát tizenegyen vették át. A Társadalmi Munkáért aranyplakettet a BVM kol­lektívája, a Dohányfermen­táló Béke Szocialista Brigád­ja, a Nagyalföldi Kőolajkuta­tó Vállalat, valamint a KÉV- Metró főépítésvezetősége és a TVM Hidas Antal Szocialista Brigádja kapta. Tárgyjuta­lomban kilencen részesültek. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Kiváló Társa­dalmi Munkáért plakettjét és a Hazafias Népfront megyei bizottságának kitüntetését, valamint elismerő oklevele­it heten vették át. SZOTÉV Tegnap délelőtt Szolnokon, a Pelikán Szállóban tartott ünnepi munkásgyűlésen az Építési és Városfejlesztési Minisztérium és az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete elnök­sége által adományozott El­ismerő Oklevéllel tüntették ki a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalatának kol­lektíváját. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Ma­joros Károly, a megyei párt- bizottság első titkára. A SZOTÉV tavalyi és VI. ötéves tervi eredményeit Ádámosi György igazgató foglalta össze, és vázolta az elkövetkezendő évek legfon­tosabb céljait. Többek kö­zött elmondta, hogy a vál­lalatnál 1980 és 1985 között a jövedelmezőségi mutató 74 százalékkal javult, az egy forint árbevételre jutó nye­reség 54, az egy foglalkozta­tott által megtermelt pedig 95 százalékkal növekedett ugyanezen időszak alatt. Az eredmények jórészt annak köszönhetők, hogy a SZO­TÉV az elmúlt öt évben al­kalmassá vált komplex épí­tési feladatok megoldására ■és dinamikusan fejlesztette ipari tevékenységét. Az eredmények és a fel­adatok értékelése után az elismerő oklevelet Szent- mártoni Gusztáv, az ÉVM osztályvezetőhelyettese és Kácsor József, az EFÉDOSZ megyei titkára adta át a SZOTÉV igazgatójának. Jászsági Építőipari Szövetkezet A Jászsági Építőipari Szö­vetkezet ünnepi közgyűlése az új szociális épület át­adásával kezdődött. A ven­dégeket — Szűcs Endrét, az építésügyi és városfejleszté­si miniszterhelyettest, Ür- mössy Ildikót, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, Szabó Istvánt, a Jászberényi Váro­si Pártbizottság első titká­rát, Szikszai Júliát, a KI- SZÖV elnökét és a tagságot Novotni Jánosné, a szövet­kezet elnöke köszöntötte. A múlt évi szocialista munka- versenyben elért eredmé­nyük alapján a szövetkezét az építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az OKISZ Kiváló Szövetkezete címet kapta, amelyet Szűcs Endre adott át a kollektívá­nak. A szövetkezet árbevétele évről évre emelkedett, és tavaly a fennállása óta a legeredményesebb évet zár­ta. A megrendelők igényei­hez igazodva, jó minőségben határidőre dolgoztak, így a beruházások megfogyatkozá­sa sem érintette őket ked­vezőtlenül. Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet Ugyancsak tegnap rendez­ték a kitüntetési ünnepségü­ket a szolnoki Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet dol­gozói. A kollektíva az el­múlt esztendei termelési eredményei alapján kiérde­melte a Kiváló Szövetkezet címet, a VI. ötéves terv so­rán immáron harmadszor. A kitüntetést Fábián Pétertől, a megyei pártbizottság tit­kárától vette át Lafferton Lászióné, a szövetkezet el­nöke. Az ünnepségen részt vett Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese. A Tiszaföldvár és Vidéke Afész dolgozói is ünnepel­tek tegnap: megkapták a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a KPVDSZ és a SZÖ- VOSZ által adományozott Elismerő Oklevelet, amelyet a tavalyi kereskedelmi tevé­kenységükkel érdemietek ki. Az oklevelet Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője adta át Jánoki Lászlónénak, az áfész elnö­kének. Szolnoki Alfa A szolnoki Alfa Autójaví­tó Vállalatnál tartott ünnep­ségen tavalyi eredményei­kért megkapták a kiváló munkáért Elismerő Okleve­let. A kitüntetést Miklós Ervin, a Közlekedési Mi; msztérium főosztályvezető^ helyettese adta át Jaczkanin Józsefnek, a vállalat igazga­tójának. Az eseményen je­len volt dr. Hegyi Kálmán, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tit­kára, Bugán Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese és Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. Tiszajenőn is ünnepeltek tegnap délután. A település fejlesztési versenyben elért első helyezéssel járó ver­senyzászlókat — a községi művelődési házban rende­zett ünnepségen — Bencsik István, a HNF Országos Ta­nácsának elnöke és dr. Krasznai Géza, a HNF me­gyei bizottságának elnöke adta át Eszes László tanács­elnöknek. Zagyvarékas Tegnap Zagyvarékason is ünnepivé avatta a községi tanács ülését — amelyen a jövőről, a VII. ötéves tervi feladatokról tanácskoztak — az a tény, hogy átvehették a vándorzászlót és a vele együtt járó háromszázezer forintot, amelyet a telepü­lésfejlesztés megyei verse­nyében, a háromezren felüli lakosú települések kategó­riájában elért második he­lyezésükkel nyertek el. A mintegy 16 milliós társadal­mi munkával megépített utak, járdák, parkok, gáz; vezetékek, a művelődési ház felújítása stb. azt igazolják, hogy Zagyvarékason és Szászberken lehet építeni to­vábbra is a lakosság áldo­zatvállalására. IBUSZ Budapesten, a Hungária Nagyszállóban rendezett vállalati ünnepségen az IBUSZ RT képviselője át­vette a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Kiváló Vállalat kitüntetését, valamint a mi­nisztérium és a KPVDSZ vándorzászlaját. Az IBUSZ szolnoki irodája második al­kalommal nyerte el a Válla­lat Kiváló Brigádja címet, a jászberényi iroda pedig munkaversenyben Kiváló Gazdasági Egység lett. (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János — s a ven- I déglátókhoz itt csatlakozó ] Kapolyi László ipari mi­niszter — a gyárban megte­kintette a széles szövet­üzemben folyó munkát. A műszálas szövet alapanya­got előállító műhelyben a párt főtitkára Beszteri Tibor gépmesterrel beszélgetett, majd elismerő szavakat jegy­zett be a vállalat Kiváló I Brigádja címére váromá­nyos Olefin szocialista bri- | gád naplójába. A gyár életével történt is- I merkedés után Kádár János találkozott a vállalat szocia­lista brigádvezetőivel, a munkások képviselőivel. Tátúszik Péterné raktárveze­tő, alapszervezeti párttitkár | a gazdasági munka politikai eszközökkel való segítésének helyi tapasztalatairól szá­molt be. A munkaerő-gon­dokról, a műszakpótlékról, a válalati gazdasági munkakö­zösségekről, valamint az adózási problémákról Lí- szátz Károly termelésirányí­tó tájékoztatta a vendégeket. Munkerő gondokkal küszkö­dik a vállalat, feloldását a műszakpótlék sem segítette megfelelően, a gépek mellől hiányoznak a fiatalok. A felszólaló figyelmeztet az adózási rendszer gyengesé­geire is: a tapasztalat sze­rint a bérből és fizetésből élőket terhelik elsősorban az adóval. A három műszakban dol­gozó. családos anyák hely­zetéről Lakatos Lajosné szö­vőnő kifejtette: a szocialista brigádok tagjai megértik azt a kényszerhelyzetet, hogy a létszámhiány miatt rend­szeresen túlórázniuk kell — jelentős részét brigádválla­lásban végzik —. de így kevesebb idejük marad a gyereknevelésre, a családra. A tervszerű megelőző kar­bantartás problémáiról, a nagy értékű gépek folyama­tos üzemeltetésének feltéte­leiről szólt Fekete Sándor TMM üzemmérnök. Mint hangsúlyozta: a profilvál­tással együttjáróan legin­kább tőkés importból be­szerzett gépek karbantartá­sa különleges feladatokat ró a műszaki gárdára. Az üze­mi termelés folyamatossága érdekében főként túlórában tudják munkájukat elvégez­ni. Nem megoldott a gépal­katrészek beszerzése sem: a hazai háttéripartól várják: ennek mielőbbi megoldását. A találkozón ezt követően Kádár János kért szót. Előrejutni csak úgy tudunk, ha a szavakat tettek követik Elöljáróban köszönetét mondott a fogadtatásért, majd arról szólt, hogy ké­szülünk a munkásosztály ha­gyományos, nagy szolidari­tási ünnepére, amely ha­zánkban mindannyiunk, az egész nép ünnepévé vált. — Az önök kollektívája jó érzésekkel nézhet az ün­nep elé — folytatta —, hi­szen, ahogy a tájékoztatók­ból, az itteni felszólalásokból is kitűnt az öt alkalommal egymás után elnyert Kiváló vállalati cím, s a hatodik, amelyre méltán számítanak, bizonyítja munkájuk sike­rét. Ehhez gratulálok a vál­lalat gazdasági és politikai vezetőinek, az egész kollek­tívának és minden egyes dolgozónak, mert ezek a si­kerek csak közös erőfeszí­téssel jöhettek létre. Kádár János ezután a vállalat munkájának olyan vonásaira hívta fel a fi­gyelmet, amelyek össze­függnek a népgazdaság egé­szének kulcsfontosságú fel­adataival. Mint mondotta, ez a gyár a könnyűipari üze­mek sorában az elsők kö­zött, s igen korán, már a hetvenes években végrehaj­totta a világpiac által igé­nyelt termékváltást. — Helyes volt a hagyo­mányokat a vállalat nevé­ben is megőrizni, kiegészítve a műanyagokra utaló új megnevezéssel, de ha körül­nézünk, ma már sem jutá­val, sem kenderrel-nem dol­goznak a gépsorokon. Olyan termékeket állítanak elő, amelyeket az egész magyar ipartól igénylünk: korszerű, valamennyi piacon verseny- képes cikkeket. Tudom, nem volt könnyű az átállás — másutt sem az —, gyakran a pihenőnapok feláldozását is megkívánta a kollektívá­tól. De kulcskérdés, hogy ebbe az irányba előrelép­jünk. Mint ahogyan az is elengedhetetlen az előreha­ladáshoz. hogy az emberek öntudatára, társadalmi fele; lősségére és az egyéni érde­keltségre egyaránt építsünk. Ez volt az 1968-ban beveze­tett új gazdaságirányítási rendszer, és sok azóta tett lépésünk lényege. Ügy tű­nik. önöknél sikerül a tár­sadalom, az üzemi kollektí­va és az egves ember érdekei között összhangot újra meg újra megteremteni. Erre kell törekedni mind szélesebb körben, a népgazdaság min­den területén. A párt főtitkára ezután az elhangzott felszólalások né­hány gondolatára reagált. Évről évre egyre többet és jobban kell dolgozni — is­mételte meg az egyik hozzá­szóló szavait, hozzáfűzve: érvényes ez mindannyiunk­ra, az élet minden területén. A magasabb színvonalú munka mindenkor érvényes követelmény — mondotta. A munkaerőgondokkal kapcsolatos megjegyzésekre utalva a munkásgárda után­pótlását jövőnk egyik nagy kérdésének nevezte. Az egész társadalom ügye ez — hangsúlyozta — és nem in­tézhetjük el csak, azzal, hogy elmarasztaljuk a fiata­lokat, mert érdeklődésük gyakran a könnyedebb élet­forma felé fordul. A három műszakos mun­karenddel összefüggésben hangsúlyozta: a jövő útja a folyamatos termelés beveze­tése minden olyan munka­helyen, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy korszerű technológiát hozzunk létre, nagy értékű, termelékeny gépeket üze­meltessünk, de csak felében- harmadában használjuk ki azokat. Egyetértéssel reagált az adózás korszerűsítését, az igazságosabb adózási rend­szer megteremtését szorgal­mazó véleményre, hozzáfűz­ve, hogy napirenden van a jelenlegi rendszer felülvizs­gálata és a társadalmi szük­ségletekhez igazítása. A továbbiakban arról szólt Kádár János, hogy napjainkban a közéletben — a sajtóban, a különböző tár­Bevezettük például az öt­napos munkahetet, és ma már sokan azt is értetlen­kedve fogadják, hogy meg­próbáljuk elkerülni a há­rom- vagy négynapos mun­kaszüneteket. Én azokkal ér­tek egyet, akik látják ennek a hátrányait, mert a három nap igen nagy kiesés*: jelent az ország egészének teljesít­ményét tekintve, és különö­sen káros, hogy ez gyakorla­tilag legalább további két­szer fél nap kiesést jelent. A teljesítményfedezet szükségessége elsődleges a bérezésben is. Ebben az üzemben is jelentősen növe­kedtek a keresetek, de úgy, hogy megteremtették ennek feltételeit a vállalati mun­kában. Csak ezen az úton lehet járni. Hiszen előrejut­ni csak úgy tudunk, ha a szavakat tettek követik. A magyar nép történelmi útja a szocializmus, ebben az or­szágban munkával, a szocia­lizmus erejével boldogulha­tunk. Kádár János Angyalföldön. Az MSZMP főtitkára Csahadacz Józseffel, a Kender-Juta és Politextil Vállalat üzemvezető helyettesével beszélget (Telefotó KS) sadalmi és szakmai fórumo­kon egyaránt — sok szó esik a gondjainkról. — Ez persze nem baj — mondotta —, mert a helyzetünk reális megítéléséhez, a gondok megoldásához tudni és be­szélni kell azokról. — Vannak eredményeink, korszakosak a változások, csak gyakran nem vesszük észre azokat. Évtizedek óta beszélünk például — joggal — a lakáshelyzetről, mint a legfeszítőbb társadalmi kér­désről. De eközben szerte az országban új otthonok száz­ezrei épültek fel. Ma Buda­pesten 800 ezernél több az önálló lakások száma; ez nagyjából megfelel az itt élő családok számának. Egy la­kásra átlag 2,4—2,8 lakos jut. A megoszlás persze az igényekkel nem teljesen ará­nyos, de az vitathatatlan, hogy mindez nagy változás bizonyítéka. Vívmányaink megbecsü­lésének fontosságáról szólva Kádár János emlékeztetett arra: a szocializmus kezdeti időszakában először az igé­nyeket, a vívmányokat, a jo­gokat hirdettük meg és csak azután fogtunk hozzá az eh­hez i, .ükséges anyagi felté­telek megteremtéséhez. S ez a gyakorlat azóta is vissza­visszatér. A párt főtitkára végezetül arról szólt, hogy feladatain­kat bonyolult nemzetközi kö­rülmények közepette ke’l el­végezni. A külpolitikai kér­déseket érintve rámutatott: a Szovjetunió, a Varsói Szerződés legutóbbi békeja­vaslatai igazságosak, mind­két fél érdekeinek megfelel­nek. A tömegpusztító fegy­verektől mentes világ meg­teremtésére vonatkozó prog­ram, az egyenlő biztonság koncepciója, a kölcsönös el­lenőrzés mellett megvalósu­ló leszerelés indítvány a, mind-mind egy békésebb világ megteremtésére ad le­hetőséget. Biztató válasz azonban a másik oldalról még nem érkezett: ellenke­zőleg, újabb feszültséget kel­tő lépésekről érkeznek hí­rek. Pedig nincs más út az emberiség előtt, mint a bé­ke, s ezt fel kell ismernie mindenkinek, függetlenül at­tól, hogy milyen a világné­zete Két társadalmi rend­szer van, s ha élni akarunk, akkor meg kell tanulnunk egymás mellett, békében él­ni. Bízom abban, hogy ezt minden érdekelt fél megér­ti, s a józanság kerekedik fe­lül — mondotta Kádár Já­nos, majd további sikereket kívánva búcsúzott el ven­déglátóitól.

Next

/
Thumbnails
Contents